Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM 1985. MÁRCIUS 6., SZERDA Közös művük a közmű Gázt fektettek, vizet A fejlesztés a városiasodást szolgálja Hányán férnek a kuckóba? Sárkány éledezik az emeleten Nyirbálnak, ragasztanak vagy kétszázan Cegléden ezen a télen sokan szóltak a jelenségről. A hideg is hozta — a szükség is. Fa­gyos, ködös napokon szénmo- noxiddal Hatódott át a járóke­lők öltözéke, haja. Tudvalevő, hogy a széhgáz szagát a téli holmik szinte nyelik. Ez vi­szont arra engedett következ­tetni. hogy több háznál fűtöt­tek s fűtenek szénnel-fával, mint ezelőtt. A fűtés módosu­lása valamikor az olajkályhás megoldással kezdődött, majd jött a vezetékes gáz, a gázos üzemeltetésű távfűtés. A közművesítésből — bele­értve épp a gáz- és a vízveze­tékek építését — a lakosság is alapos részt vállalt, társadal­mi összefogással. Az elkészült tervek megvalósulásához, a legutóbbiakéhoz a városi ta­nács épp egy esztendeje ho­zott határozatot. Tárgyaláso­kat folytattak a közművek üzemeltetőivel, a TIGÁZ-zal, a yizes és csatornaépítő PVCSV-Vel, valamint az elektromosokkal, a DÉMÁSZ- szál. A fejlesztés e három té­ren különbözőképp alakult, bár mind eredményes volt. Az eredményeket a DÉMÁSZ tudja leginkább felmutatni. Mint a vb-jelentés összefog­lalta: az ivóvíz- és a gázháló­zat fejlesztését kapacitásbeli korlátok lassították. Cegléden Az igazolás: dokumentum A napokban a vasút állomá­son a pénztárablaknál láttam egy utast, aki hevesen vitat­kozva próbálta rávenni a pénztárost, hogy a nem kezelt menetjegyét váltsa vissza. A pénztáros hölgy még a legke­ményebb érvelésnek sem en­gedett. Rögtön eszembe jutott egy régebbi diskurzus, ami­kor is az utas győzött és visz- szakapta a pénzét. A dolgot már majdnem el­felejtettem, de egyik utazá­somkor én is érintetlen je­gyekkel szálltam le a vonat­ról, és azt hiszem, naponta sok olyan ember akad, akinek jegyét szintén nem kezelik a kalauzok. Zsebemben a kezeletlen je­gyekkel bekopogtattam a szol­noki vasútállomás pénztárfő­nökéhez. Retkes Istvánnéhoz, bogy kiderítsem; mikor jár az utasnak a jegyéért pénz? A beszélgetés elején rögtön ki­derült, hogy kezeletlen menet­jegyért semmi körülmények között nem fizet a vasút. — A MÁV tesz-e különbsé­get kezeletlen menetjegy és fel nem használt menetjegy között? — Számunkra csak fel nem használt menetjegyek létez­nek. Az utas ügyeskedésén múlik, hogy a kezeletlen je­gyeket milyen sztorival pró­bálja visszaváltani, aminek a valódiságát képtelenség el­lenőrizni. Persze az utasok nagy része becsületes, de min­dig akad kivétel. — Hány jegyet váltanak vissza? — Havonta 100—200 dara­bot. — Mikor köteles a vasút visszatéríteni a jegy árát? — Akkor térít á MÁV, ha a jegyek érvénytartama nem kezdődött meg. vagy a me­netjegy érvénytartamán belül van, vagyis előreváltott jegyet visszamondanak, vagy menet­térti jegyet nem használnak az OTP segítségével például mindössze három utcában épülhetett vezeték, ám ennek pénzügyei, rendezéséhez még nem kevés idő kell. Elkészült viszont a város- fejlesztéshez az' ivóvíz- és szennyvízhálózat tanulmány- terve. Ez rendelkezésre áll. a gázvezeték-építők azt ígérték, hogy ez év márciusában teszik hivatalosan az asztalra ezzel kapcsolatos munkájukat. A lakosság, főként azok, akik a fejlesztésre kijelölt te­rületen élnek, vagy oda ké­szülnek telepedni, természete­sen minden mozzanatot élénk figyelemmel kísértek. A tájé­koztatás nem maradt el, gont}- ja volt erre a tanácsnak, igénybe véve a tanácsi veze­tők fogadóóráit .a tanácsülé­seket, a tanácstagok és bizal- mik segítségét az informálás­ban. így városfejlesztési is­meretekben jól tájékozott Cegléd lakossága. Tavaly több mint 6,8 millió forintot fordíthatott a város a közművesítésre. Főként elekt­romos kisfeszültségű hálózat, út és járda készült. A költsé­gekből a tanács 602 millió fo­rintot tudott magára vállalni, a többit a lakosság és az itt működő cégek segítségével si­került: megszerezni. fel. Egy éve lépett érvénybe az a rendelet, amely kimond­ja, hogy a MÁV 50 kilométe­rig a menetjegy árát nem té­ríti meg, kivéve az előrevál­tott jegyeket. — Lehetne még kézzelfog­hatóbb példát hallani? — Budapestre váltunk egy menettérti jegyet. Az utazást a bélyegzés napján kéll meg­kezdeni. Ha nem utazunk, ak­kor a jegyváltást követő napon a jegy Budapestig már nem téríthető vissza, csak a vissza- térti része, abban az esetben, ha a célállomáson, tehát Bu­dapesten igazoltatom az uta­zás elmaradását. — Mi történik akkor, ha nem az utas hibájából törté­nik a mulasztás? — Ha valaki gyorsvonat! je­gyet váltott és mégis személy- lyel utazik, akikor a jegyvizs­gálónál kell igazolást kérni, ha az utas többször átszáll, akkor ezt minden alkalommal igazoltatni kell, vagy ha csat­lakozásról marad le az utas. Ilyen esetekben a MÁV a ki­indulási állomáson visszatérí­ti a menetjegynek pzt a részét, amit nem tudott felhasználni. — Visszatérítéskor a teljes összeg jár? — A levonások összege je­gyenként 10 százalék. Egy jegynek számít például a me­nettérti jegy, tehát oda-visz- sza egy jegy összesen. Viszont jó tudni, hogy a visszatérített jegyet le kell adni a pénztár­nál. Még részletesebb leírás a személyi díjszabás első részé­ben olvasható, ez megtekint­hető, illetve megvásárolható a pénztáraknál. Tehát mégsem igaz az a mendemonda, hogy elég csak a jegyet felmutatni a pénz­tárnál és a leutazott kilomé­terek után még a pénzünket is visszakapjuk. A MÁV is védi renfieletekkel, szabályok­kal az érdekeit. Polgár Gyula vezettek Példásan szervezett,en haladt tavaly a gázvezeték építése a Pesti úton, az öreghegyi úton, a Mészáros Lőrinc utcában. A Ceglédet közművesítő cé­gek tervei érre az esztendőre biztatóak. Ám a lakosság nem­csak az ő segítségüket várja, hanem saját anyagi helyzete és természetbeni hozzájárulási készsége ismeretében az OTP- ét is. A városi tanács új szerve­zési formákkal is igyekszik majd foglalkozni — például olyannal, amely más települé­sen az országban jól bevált. Szó van arról, hogy mi ma­rad tanácsi kezelésben, s mely feladatkört kellene majd az üzemeltető cégeknek átvenni. Erre az esztendőre már 15 ceglédi utcára vonatkozóan kész a gázvezeték építési ter­ve. ivóvízzel a Csengeri szél, a Várkonyi István utca és a Borona utca ellátását szeret­nék megoldani. Egy teljes esztendő áll ren­delkezésre a következő beszá­moltatásig: mennyit javulha­tott a városban lakossági erő­vel a közművesítés. E. R. : Diákdiszkó. Március, 8-án, pénteken diákdiszkót rendez­nek a ceglédi Dózsa ifjúsági klubban. A kora esti rendez­vényen zene, tánc, szépségki- rálynő-választás szerepel a műsoron, amelyre a belépő egy csomag rágógumi. Nem a tojás miatt. A flasz­terillatú józanság testesült meg s nehezedett a fékre, még mielőtt a járgány száguldozni kezdett voina. Szerencsére épp eléggé súlyosnak bizonyult ah­hoz, hogy megelőzzön valamit. Egy. tévedést, ami az általános felbuzdulás közepette a könyv­tárak vasárnapi nyitva tartá­sát tette volna kívánatossá. Mégpedig annak okán, hogy az ötnapos munkahét bevezetésé­vel soha nem tapasztalt sza­bad időt nyerünk mindannyian a hét utolján, s hogy senkit se Iombozzon le az unalom. Ez a szabad idő egyelőre még viták, kereszttüzében áll, ami csak helyeselhető, mert míg az érvek és az ellenérvek szikráznak, addig a könyvtáro­sok is családjuk körében tölt­hetik a vasárnapot. Egyébként hosszú ideig két­ségek közt hányódtunk: vajon az általános iskolás apróságok rnutatnaik-e hajlandóságot ar­ra, hogy szombati napokon le­hetőleg a déli harangszó előtt fölkeljenek az ágyból, s ha igen, a televízió okozta áju- latból is fölébrednek-e. Nem beszélve arról, hogy akad-e" in­tézmény, ami a szunyálás meg a tévé helyett valami érdeke­sebbet kínál. A máskülönben átok meg elég volt belőle1 idő­járás javára írható, hogy ha­vával, jegével, sőt dübörgő szélviharával szépen kitessé­kelte odúikból a srácokat egy kevéske hógolyózásra, ródlizás- ra. néhány kűrre, vitorlás gör­deszkázásra és a jól bevált csibészkedésre. Süsü a hurkapálcán Az égi események tehát, mintegy előkészítve a terepet, kezére játszottak a ceglédi mű­velődési központnak, mely nem kis elszántsággal keresi a gye­rekekkel való találkozás al­kalmait, csak éppen merőben másféle ajánlattal. Elhagyva február derekát, úgy tűnik, hasznos volt az igyekezete, mert mindiárt két olyan szó­rakozási. időtöltési mód is ki­formálódott,’ amit jó szívvel ajánlhatok'a szülők bizalmába. Végül is az ő éberségükön mú­lik. hogy a gyerekek átalusz- szák-e vagy sem a szombat délelőttöt. Az egyik ilyen alkalom az óvodásoké, a másikra nedig a nagyobbacskákat, az általános iskolák alsósait várják, ennek a címe Kuckó. Persze, nem ér­demes a kettőt elválasztani, hiszen azonos tőről fakadnak, legalábbis elképzeléseikben hasonlatosak. Gyerekkuckó mind a kettő: elbújásra alkal­mas hely, ahol senki és sem­mi nem zavarhat abban, hogy kiválóbbnál kiválóbb papírpil­langók, gyöngyfüzérek, gyúr- maperecek, monotípiák, hurka­pálcára ragasztott Süsü sár­kányok, pockok, mackók és miegyebek keljenek életre, at­tól függően, ki milyen mesé­vel, verssel, 'filmmel tölteke- zett. Megcsillan a szemük Korszakos ötletről ugyan nem beszélhetünk, mégis talán a februári szombatokon elkez­dett gyerekfoglalkozások egy életteli időszak bevezetőjéül szolgálnak, melyben kiderül, hogy nem föltétlenül a hó­kuszpókusz, cifra műsort ked­velik a gyerekek, felcsillan a szemük akkor is, ha csupán gyúrásra, gyömöszkölésre. haj- lításra, vágásra és hasonlókra való egyszerű anyagok hever­Az ötnapos tanítási hét be­vezetésével nagyobb mérté­kűvé vált a tanulói és a taná­ri túlterhelés. Csökkentése, va­lamint a tantárgyi átfedések kiküszöbölése érdekében 1985- től folyamatosan több szakkö­zépiskolában sor kerül az óra­tervek, tan tervek és tanköny­vek bizonyos mértékű módosí­tására. A korrekció nem eredmé­nyez átfogó tartalmi átalakí­tást, és nem érinti az eddigi tantervi koncepciót, de figye­lembe veszi a szakképzés egé­szének korszerűsítésére és fej­lesztésére irányuló folyamatos változtatásokat, így a műszaki- szakközépiskolai., képzés beve­zetését is. nek egy egyszerű asztalon, s az asztaltársaságokat irányítgató pedagógusok azt bizonygat­ják, hogy puszta papír bősé­gesen elegendő ahhoz, hogy némi nyírbálás és ragasztás után színes meseíigurák lebeg­jenek a vékony hurkapálcá­kon, s ezekkel pompásan lehet játszani. Túl kell haladni A február 16-i fagyos szom­baton legalább kétszáz gyerek gyűlt össze, annak dacára, hogy a televízió a Foxi Maxit vetítette. Betöltötték a műve­lődési központ emeleti nagy­termét és ott serénykedtek a B-épület szobáiban. Az igény tehát szemmel láthatóan meg­van, ami nem csupán a hét­végi gyerekfoglalkozások foly­tatására kell. hogy sarkallja az Intézményt, 'de azok hogyan­jának többszöri átgondolására is int. A kezdeti módokat min­denképp érdemes és kötelező lesz túlhaladni. Kérdés, hogy talál-e ehhez társakat: a mű­velődési központ. V. s. Mivel a szakképzés jellegié­nél fogva rendkívül szerteága­zó — csaknem másfélezer tár­gyat és 2500 tankönyvet érint — az egyes iskolatípusokban szakonként és ágazatonként különböző időpontokban és mértékben vezetik be, külön- külön kidolgozott útmutatók segítségével. Trotil a kollégiumban- Már­cius 7-én, délután 4 órakor a ceglédi Dózsa kollégiumban a Trotil Színpad tagjai. Lehr Ferenc és Lesnyik László mű­sorral köszöntik a diáklányo­kat, a tanárnőket és az intéz­mény valamennyi nődolgozó­ját a nőnap alkalmából. Hagyományos művelettel «ay* w Elsősorban a kö­zépkorú vásárlók körében kereset­tek azok a hagyo­mányos technoló­giával gyártott fa­szeges cipők, me­lyek a Dél-Pest megyei Cipész Szö­vetkezet Rákóczi úti üzemében ké­szülnek Cegléden, ötven fazont kí­nálnak a kereske­delemnek kis szé­riában készülő igényes termé­keikből. Mile La­jos — felső ké­pünk előterében — szögeli a cipő­ket. Lent: Horkai Béla és Farkas József tavaszi, nyári cipőket ké­szít m, w Baráti találkozó A ligha akad manapság olyan, a munkás- őrökről szóló ünnepi be­széd, amelyből hiányozna az a fordulat, hogy az acél­szürke egyenruhás testület­ben vállalt szolgálat a leg­szebb és legnehezebb párt­megbízatások közé tarto­zik. Bárki bárhol mondja is ezt, igazat beszél. De, hogy ennek az igazságnak a kimondója mennyire őszintén, mekkora benső meggyőződéssel közli e di­cséretet, arról az ünnepek közötti hétköznapokon te­het tanúbizonyságot. A közelmúltban egy pa­rancsnok elmondta: mun- kásőred évente legalább százhúsz órát áldoznak szabad idejükből a kikép­zési és szolgálati feladataik ellátására. Kiszámítják-e vajon a munkásőrök, hogy ha ezt az időtartamot kis­vállalkozásban, háztájiban töltenék el, mekkora összeg ütné a markukat? Megle­het, hogy kiszámítják. S mégis az önzetlen szol­gálatot választják a külön- jövedelem-szerzés helyett. Mert saját boldogulásukat csak a néphatalom bizton­ságával, csak a közösség anyagi és szellemi javai­nak megóvásával együtt tudják elképzelni. Ezért mondja az igazságot, aki dicséri őket. A közelmúltban a gödöl­lői Ganz Árammérőgyár nagytermében a fehérasz­talokat civilruhás munkás­őrök ülték körül, felesé­geikkel együtt. Vendégség­be, vacsorára jöttek. A vál­lalat vezetői látták el a há­zigazda tisztét. Itt ez az esemény sok-sok év óta rendszeresen ismétlődik. Szép beszédet mondott Szabó István igazgató is, Sződi Sándor pártbizottsá­gi titkár is. S közben a munkásőrök — miként a vacsora utáni baráti be­szélgetések során, s a tánc szüneteiben elmondták — emlékeztek arra is, hogy a vállalat vezetői akkor is köztük voltak, amikor a koncentrált kiképzésen, tá­bori körülmények közepet­te, a szélsőséges időjárási viszonyokkal dacolva gya­korlatoztak. Akkor ott, a sáros terepen a vállalati vezetők jelenléte, baráti gesztusa, keresetlenül őszinte szava lelkesítette, s megalapozta az ünnepi szónoklatok hitelét. Az árammérőgyári pél­dával csak azért hozako­dunk elő, mert azt szeret­nénk, ha az ilyen példák általánossá válnának. Vagyis, ha az üzemek, in­tézmények, szövetkezetek vezetői mindenütt megta­lálnák a módját év közben is, hogy a náluk dolgozó munkásőrökkel éreztessék: az ünnepeken az általuk elmondottakat nemcsak az eszük, hanem a szívük is diktálta. Nemrégen az egyik szö­vetkezetben valami össze­jövetelt tartottak, s ott egy férfiú feltette a kérdést: minek kellenek még ma is a munkásőrök? Felpattant erre a helyéről egy trakto­ros, mellesleg munkásőr, s azt mondta: azért van ránk szükség, mert még mindig akadnak, akik ilyet kérdez­nek. Megtapsolták. V iszont az olyan vállala­toknál, ahol a veze­tők nemcsak szóhoki fordu' latnak tekintik a munkás­őri szolgálat iránti elisme­rést, az említett kérdés el sem hangzik. Hiszen az okot tudja is. érti is min­den tisztességes munkás­ember. Cser! Sándor ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) Jegyek és érdekek A térítésnek is menete van Korszerűsítik a képzést

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom