Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

10 jäti T^s: PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 4., HÉTFŐ Tanátskozoff a Pesi megyei pártértekezlet (Folytatás a 8. oldalról.) szólaló —, meg kell állapíta­nunk, hogy nem érdektelen­ségről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a fiataloknak igen kevés idejük marad a saját erőből történő lakásépítés, vagy a sok többletmunka miatt, amit szintén az otthon­teremtés anyagi forrásainak megalapozása végett vállalnak. Gyakran hallani arról — említette az óvónő —, hogy baj van a fiatalabb korosztály munkafegyelmével. S a bírá­lat attól a generációtól szár­mazik, amely esetleg nem tett meg mindent a nevelés érde­kében. Mert hol tanulhat vi­selkedést az ifjúság? Elsősor­ban a családban. A legfőbb példát szülei szolgáltatják, mert meghatározó a személyi­ség fejlődésében a gyermek­korban szerzett közvetlen ta­pasztalatok összessége. Szentlőrinckátán a családi példamutatásban nincs hjba, általában. Köztudott — hang­súlyozta a felszólaló —, hogy szinte minden háznál ott fény­lenek a fóliasátrak, a gyer­mekek kicsiny koruktól kezd­ve hozzászoknak a kemény munkához. A magyar családok zömében — minden bizonnyal —, hasonló a helyzet. A ké­sőbbiek során azonban nagyon sok múlik azon, milyen fel­adatokat kapnak a fiatalok, olyanokat-e, amelyekben pró­bára tehetik képességeiket, tettrekészségüket. A fiatalok nevében kérte, adjanak a fel­nőttek minél több és nehe­zebb tennivalót — és legalább annyi türelmet az ifjúságnak. Harmmthárom felszólalás írásban A beszámoló fölötti vitában harmincegyen kaptak szót, harminchármán pedig írásban nyújtották be felszólalásukat, így*Ádám József, az MGM diós- di gyárának géplakatos cso­portvezetője, Aranyosi László, a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének titkára, Bálint Csaba, a Dabasi Nyomda igaz­gatója, Bánáti András, a nagy- kátai Magyar—Koreai Barát­ság Tsz elnöke, Bánházi Gyu­la, a MÉM Műszaki Intézeté­nek igazgatója, dr. Berdár Bé­la, a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság igazgatója. Berkes János, az Ikladi Ipari Műszer­gyár géplakatosa, dr. Bernáth Tibor, a Pest megyei KISZÖV elnöke, Császár Károlyné, a Pamutfonóipari Vállalat váci gyárának technológusa, Daru Irén, a Nagykőrösi Konzerv­gyár szakmunkása, Dézsi Fe­renc, a váci HAGY központi titkárságának műszaki koor­dinátora, Fazekas László Al­bertiba tanácselnöke, ' Gön- ctlcs Zoltán, a megyei Oktatá­si Igazgatóság igazgatója, Hamza Antal, a Mezőgép mo- nori 2. számú gyárának esz­tergályosa, Hegedűs Géza, az érdi Bentavölgye Tsz elnökhe­lyettese, Ihászi József, a Pest megyei TESZÖV titkára, Ju­hász Róbert, a Dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem üzemgazdásza, Kovács János­áé nyugdíjas, Májer István, a Csepel Autógyár csoportveze­tője, Nagy Lajos, a Vám- él Pénzügyőrség Pest megyei pa­rancsnoka, Nagy Zoltán, a tá- piógyörgyei Általános . Műve­lődési Központ igazgatója, Pásztor István, a nagykőrösi városi pártbizottság első tit­kára, Pongrácz János Ke­mence tanácselnöke, dr. Pus­kás Attila, a GATE Tangaz­daságának igazgatója, Rabóczi László, a HNF Pest megyei Bizottságának titkára, Rozgo- nyi Ernőné dr., a szentendrei városi pártbizottság első tit* kára, Sárvári József, a Volán 20. Vállalat szentendrei üzem- igazgatóságának dolgozója, Schuchmann Péter, a Pest me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat osztályezetője, Simon lmréné, a zsámbéki nagyközségi párt- bizottság titkára, dr. Szabad­falvi András, a ceglédi kórház igazgató főorvosa, Szemerei Károly, a KISZ budaörsi vá­rosi jogú bizottságának első titkára, Szitás István, a Cse­pel Autógyár csoportvezetője, és dr. Varsányi György me­gyei munkásőrparancsnok. ★ Ezután Krasznai Lajosnak, a Pest megyei pártbizottság első titkárának vitaösszefog­lalója következett. A magunk erejére számíthatunk, figyelembe véve lehetőségeinket Krasznai iajos vitaossze foglaló ja — A megyei pártértekezlet az első két na­pirenddel összefüggő kötelezettségének eleget tett, eleven, élő és azt hiszem, mindannyiunk egyetértésével mondhatom, hogy tárgyilagos vitában értékelte a két kongresszus közötti munkát, és ezzel együtt minősítette a megyei pártbizottság irányító, szervező, ellenőrző te­vékenységét. Engedjék meg, hogy pártbizott­ságunk és a megyei pártértekezlet valameny- nyi résztvevője nevében megköszönjem az aktivitást, az őszinte, nyílt és kiegyensúlyo­zott gondolkodást. Ez a felelősségteljes esz­mecsere mondanivalójának tartalmában, szemléletében érdemi folytatása volt az eddi­gi munkának — mondotta Krasznai Lajos. — A pártértekezlet valamennyi résztvevő­je nevében őszinte tisztelettel megköszönöm Gáspár Sándor elvtársnak, a Politikai Bizott­ság tagjának, a SZOT elnökének értékelő, gondolkodásra késztető, bátorító gondolatait. Árra kérjük Gáspár elvtársat, tolmácsolja a Politikai Bizottságnak, a Központi Bizottság­nak, hogy a pártértekezlet fórumáról Pest megye ötvenezer kommunistája nejében biz­tosítjuk pártunk vezetését, XIII. kongresszu­sát, hogy lelkesedésünkkel és minden tudá­sunkkal országunk, népünk boldogulásáért fogunk cselekedni — folytatta az első titkár, majd kiemelte: megtisztelő, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közül néhányan részt vettek a pártér­tekezlet munkájában. — Őszinte örömünkre szolgál, hogy itt van közöttünk Cservenka Ferencné elvtársnő, a megyei pártbizottság volt első titkára is. aki a beszámolási időszak jelentősebb részét a testület élén töltötte — mondotta Krasznai Lajos. — Abban a munkában s a munka si­kerében, amelyet ma itt értékelünk, neki sze­mély szerint is ielentős része és meghatározó szerepe volt. Ezért e helyen is őszinte megbe­csüléssel. tisztelettel köszönetét mondunk. Mgység, sokszínűség A megyei pártbizottság első titkára ezután a vita értékelésére tért át. Hangsúlyozta, hogy a felszólalók felelősséggel mondták el yéleményüket, eleget téve a küldőiktől ka­pott megbízatásoknak. Az itt elhangzottak — és az írásban eljuttatott felszólalások — arról tanúskodnak, hogy változatlanul erős a párt iránti bizalom, hogy keressük a megoldást lendületesebb előrehaladásunkhoz, fejlődé­sünk ellentmondásait nem tagadva, hanem azokat felismerve. Nagy értéknek tartotta, hogy a felszólalók a gondok okait nem elsősorban rajtuk kívül álló körülményekben keresték, hanem saját munkaterületük gyengeségeit, azok forrásait elemezték, rámutatva, hogy problémáinkat csak mi magunk oldhatjuk meg. És ez elkép­zelhetetlen kockázatvállalás, kezdeményezé­sek, a mindig megújulásra készség nélkül. A vita lényegét és legfőbb jellemzőit két szó­val fejezte ki: egység és sokszínűség. Egység a munka értékelésében, következtetéseink megítélésében, eredményeink elismerésében éppúgy, mint a hibák, az ellentmondások fel­tárásában és a tettrekészségben — mondotta. — Sokszínűség a konkrét tapasztalatokban, a tennivalókban, a különböző megoldási le­hetőségekben, mert sokszínű és összetett az életünk is. Feladataink meghatározásánál és végrehajtásánál nem az óhajokból, hanem a tények alapos elemzéséből kell kiindulni, eb­ben az ellentmondásokkal terhes időszakban sem torpanhatunk meg. igényesség, példamutatás A következőkben a hozzászólásokban sze­replő főbb gondolatokkal foglalkozott. Első­sorban kitért arra, hogy gyorsabb előrehala­dásunkat az értékteremtő képesség javítása, a megalkuvásokat nem ismerő, tisztességes al­kotó munka teremtheti meg. Sokan többféle összefüggésben szóltak erről, köztük Martino­vics Tibor, az Óbuda Tsz műszerésze is, ami­kor azt mondta, hogy a „vatta-embereknek” károsabb a hatásuk az adott munkahelyi kö­zösségben, mint az anyapagzarlásoké. Pedig ezzel sem állunk teljesen jól — amint Hor­váth Ferenc, a PEMÜ vezérigazgatója is em­lítette — bebizonyítva, hogy egyszázalékos anyagmegtakarítás egyetlen vállalatnál har­mincmillió forintot jelent. A megyei pártbi­zottság első titkára a világgazdaságot és a világpiacot egy hatalmas küzdőtérhez hason­lította, amelyre eljutni válogató versenyen le­het, erre felkészülni pedig csak hazai pályán vagyunk képesek.’ — Egyetértünk azokkal — folytatta —, akik azt mondják, hogy ne legyen bocsánatos bűn a pazarlás, jó gazda módján bánjunk szellemi és anyagi értékeinkkel. Ez a köve­telmény is elsősorban az irányításra vonatko­zik, mert vajon nem a követelményrendszer lazulását, egyfajta vezetői engedékenységet tükröz-e, hogy például az átadott lakások sok helyütt öröm helyett bosszúságot okoznak az új tulajdonósoknak? Megfelelő követelményt támasztó vezetői igényesség és példamutatás nélkül ne várjunk a munkában csodákat. A szervezett munka feltételeit meg kell terem­teni, s akkor már nem csupán a vezetők fe­lelősségét lehet számon kérni. Föltette a kérdést: meddig lehet elviselni a szabályzók kényszerítő hatását? Örök vi­tatéma: ösztönözzenek vagy kényszerítse- nek-e ezek? A válasz erre csak egy lehet: tartósan érvényesülnie kell mind a két ha­tásnak. Az összefoglalóban is hangsúlyt kapott a téma, ami több felszólalásban is szerepelt: az érdekeltség. Ezzel összefüggésben újabb kérdés merül fel: vajon leépíthető-e minden, ami gaz­daságtalan? A válasz:-nem. Fel sem vetődhet például, hogy lemondhatunk a szarvasmarha­tenyésztésről vagy a hústermelésről, vagy a AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSÁNAK PEST MEGYEI KÜLDÖTTEI Gáspár Sándor, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának elnöke, Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titká­ra, dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Alföldi Géza, a Dunakeszi 3. sz. házgyár üzemvezetője, Bak Gábor, a dömsödi Dózsa Tsz ágazatveze­tője, Balázs Gézáné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Balogh László, a Pest megyei Tanács el­nöke, Bálint Csaba, a Dabasi Nyomda igazgatója, Beck Tamás, a Buda-flax Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat vezérigazgatója, dr. Bernár Béla, a Pilisi Állami Park­erdőgazdaság igazgatója, Berkes János, az Ikladi Ipari Műszergyár esztergályosa, dr. Bíró Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora, dr. Bodó Agnes, a daba­si szakorvosi rendelőintézet igaz­gató főorvosa, Czinczok György, a budaörsi Sasad Tsz elnöke, Csa­pó Sándor, az MSZMP budaörsi városi jogú bizottságának első tit­kára, Csányi Mihály, a szentmár- tonkátai Kossuth Tsz árufelvásár­lója, Császár Károlyné, a Pamut­fonóipari Vállalat váci gyára üzemtechnikusa, Daru Irén, a Nagykőrösi Konzervgyár szakmun­kása, Dobrovits István, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üaeme pártbizottságának titkára, dr. Fáj­tba Ferenc, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza osztályveze­tő főorvosa, dr. Farkas Sándorné, az ecseri Rákosmezeje Tsz pártbi­zottságának titkára, Ferincz Gyu- láné, a Kéziszerszámgyár nagyma­rosi üzemének laboránsa, Giba István, a ceglédi Kossuth Gimná­zium igazgatóhelyettese, Góg Má­tyás, a Herceghalmi Kísérleti Gaz­daság igazgatója, Győrfi Valéria, a Texelektro Ipari Szövetkezet ér­di üzemének szabásza, Győri Gá- borné, a Dunai Kőolajipari Válla­lat laboránsa, Hack Gábor, a cse­peli Duna Tsz gombatermesztő csoportvezetője, Hamza Antal, a Mezőgép budapesti 2. számú gyá­rának esztergályosa, Hunya István nyugdíjas, a MEDOSZ elnöke, dr. Ilcsik Sándor rendőr ezredes, Pest megyei rendőrfőkapitány, Juhász Antal, a Csepel Autógyár i. sz. gyárának autószerelő csoportveze­tője, Macháty Béláné, a tápiósze- lei nagyközségi pártbizottság tit­kára, Martinovics Tibor, az Óbu­da Tsz gép járművillamossági mű­szerésze, Nagy Zoltán, a tápió- györgyei általános iskola tanára, Nagy Zsuzsanna, a PEVDI nagy- kátai üzemegységének varrónője, dr. Novák Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, dr. Olajos Mihály, az MSZMP váci városi bizottságá­nak első titkára, Pintér Erzsébet, a nyáregyházai általános iskola igazgatója, dr. Rátosi Ernő, a Du­nai Kőolajipari Vállalat vezérigaz­gatója, Rudolf Angéla, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallga­tója, dr. Szabadfalvi András, a ceg­lédi Toldi Ferenc Kórház és Ren­delőintézet igazgató főorvosa, Sza­bó Gyula, a Budakeszi Gimnázium igazgatója, Szabó Lajos, a Duna- menti Hőerőmű Vállalat főműveze­tője, Szappanos István, a kiskun- lacházi ÉGSZOV szerszámkészítő­je, Szikora Pál, a váci NEB nyu­galmazott elnöke, Tavaszi József, a Pestvidéki Gépgyár szerelő-cso­portvezetője, Tóth Gyuláné, az ér­di 5. számú óvoda óvónője, Tóth László, a nagykovácsi Hevesi Ákos Nevelőotthon igazgatója, Tóth Ró­za, a kocséri Petőfi Tsz elnöke és Zakar Imre, a KÖZGÉP ceglédi gyárának esztergályosa. <} Közvetlenül a Csepel Autógyár pártértekezletén választották meg kongresszusi küldöttnek Szitás Istvánt, a Csepel Autógyár cso­portvezetőjét. A kongresszusra közvetlenül de­legált küldöttek: Cservenka Fe­rencné, az országgyűlés alelnölte, Hars István, a Magyar Rádió el­nöke, Horváth József, a Csepel Autógyár munkása, Keserű János- né nyugalmazott miniszter, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara társ­elnöke és dr. Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke, az MSZMP KB tagjai; Tausz János, az IBUSZ nyugalmazott vezérigazgatója és Kovács Árpád, a fóti Vörösmarty Tsz elnöke, az MSZMP KEB tag­jai. nagyüzemi zöldségtermelésről, azért, mert ezek gazdaságossága kedvezőtlenebb tenden­ciákat mutat. Ha kizárólag a csoportérdeket vagy külkereskedelmi érdekeinket néznénk, akkor megtehetnénk. Az érdekeltséghez vi­szont nemcsak ezek tartoznak. Az érdekek összhangját társadalmi méretekben feltétle­nül javítani és karbantartani kellene. Az egyéni érdekeltséggel összefüggésben hang­súlyozni kell, hogy amennyiben elfogadjuk az alaptételt, miszerint csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk, akkor ezt elsősorban a munkahelyi közösségekben kellene érvénye­síteni. Egyetértünk azokkal is — hangsúlyozta az első titkár —, akik azt várják a politikától, hogy minden összefüggést figyelembe véve Állítsa helyre a tisztességgel végzett munka rangját. Hogy aki<töbt>et-4eézne- a~k©gössSg asztalára, bárhol tegye is a dolgát, a szellemi vagy a fizikai munka területén, a javakból, az erkölcsi megbecsülésből aszerint és ne másként részesedjék. A vitában két réteg kapott megkülönbözte­tett figyelmet: az ifjúság és a nyugdíjasok széles tábora: Nekünk mindenekelőtt politikai kérdésként kell kezelni mindkét réteg hely­zetét — hangsúlyozta Krasznai Lajos —, hi­szen a megyében a nyugdíjasok száma meg­közelíti a kétszázezret, a lakosságnak csak­nem felét pedig a fiatalok képviselik. A sok­féle összefüggésből egyet ragadott ki, mégpe­dig azt, hogy az ifjúságnak is szükséges igé­nyeinek számbavételekor mérlegelni és rang­sorolni. Vállalhat-e a politika mindent ma­gára? Nyilvánvalóan nem, de vállalnia kell az ifjúsággal kapcsolatban a saját otthon létrehozásának segítését, az alkotási lehető­ség megteremtését, mert ez. az alapja az em­berhez méltó életnek. Felelősek vagyunk azért is, hogy a fiatalok megismerjék a rea­litásokat, hogy tisztában legyenek azzal, mit bír az ország. És nem szabad elfelejteni — mondotta az első titkár — azt, amivel Tóth Gyuláné fiatal óvónő zárta hozzászólását: „miközben már az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatait vázoljuk, én a leg­alapvetőbb feltételre, a békére gondolok." A megye helyzetéről, fejlesztéséről szólva Nagy Józsefné szigetszentmiklósi küldött gondolatait idézte az első titkár, egyebek közt az agglomeráció jövőjéről. Ez ügyben az le­het az alapvető cél és a stratégia is — hang­súlyozta —, hogy minden tekintetben csök­kentsük a lemaradást az agglomeráció külön­böző települései között. Jövő feladataink kö­zött említést tett a demokrácia kiszélesítésé­ről is. Kiemelte azonban, hogy az igazi de­mokratizmusnak vannak olyan tartalmi kö­vetelményei, mint a rend, a fegyelem, a szak- szerűség, a felelősségtudat, a kezdeményező­készség, a cselekvő aktivitás — és ennek tu­datosítása mindannyiunk feladata. Rágtunk múlik a jövő Végezetül egy olyan kérdést említett össze­foglalójában Krasznai Lajos, amely ugyan­csak tág teret kapott a vitában: a pártegy­séget. Miért kerülhetett ez itt annyiszor szó­ba? ^..kjériíBzte: — A*é*t ~wrert "f.togatotn: értelmezését is örökösen az adott kor viszo­nyaira tekintettel kell vizsgálni. Mást aka­runk vagy másképpen akarjuk? Erre a kér­désre is keressük közben a választ, ám nem kérdőjelezzük meg hitünket és akaratunkat. Most azt mondjuk — folytatta —, hogy vita van a mai szocializmusképről. Fáludi Imre elvtárs azt vetette fel, hogy a ml szocializ­musunk sokkal szebb annál, amit ők negy­ven esztendővel ezelőtt megálmodtak. Ennek alapján lehet folytatni a kérdést: vajon vál­tozott-e a szocializmusról alkotott kép azért, mert mások -esetleg másképp vagy más szí­nűre akarják festeni? Arról van szó, hogy az adott időszak viszonyai mindenkor befo­lyásolják az eszmei, a politikai, a szervezeti és a cselekvési egység tényezőit egyaránt, — Felelősséggel készülve pártunk kong­resszusára és hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára, nagy szükség van arra, hogy négy évtizedes szocialista fejlődésünk ta­pasztalatainak és eredményeinek bázisán le­gyünk tettre készek és optimisták. Van kellő erő a mi pártunkban s a politikáját támogató népünWften. Pest megye csaknem egymillió lakosára a párt közösen kialakított politiká­jának megvalósításában, szocialista jelenünk' és jövőnk formálásában, a VII. ötéves terv mozgósító céljainak megfogalmazásában és valóra váltásában — azt hiszem, e helyről kijelenthetjük — kellő biztonsággal lehet szá­mítani, mert elsősorban rajtunk múlik, mi­lyen lesz holnapunk — fejezte be összefog­lalóját Krasznai Lajos, a Pest megyei párt- bizottság első titkára. Egyhangú hafározafhozafal Ezután határozathozatal kö­vetkezett. A küldöttek egy­hangúlag elfogadták a Pest megyei pártbizottság írásbeli és szóbeli beszámolóját, vala­mint a Pest megyei pártérte­kezlet állásfoglalását a Köz­ponti Bizottság irányelveiről, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint a határozati javaslatot. Ezt követően a pártértekez­let zárt ülésen megválasztotta a 67 tagú pártbizottságot, s az 50 küldöttet. így Pest megyét a Csepel Autógyár küldöttével, valamint a Központi Bizottság Pest megyéből delegált hét küldöttével együtt összesen 58 küldött képviseli a párt már­cius 25-én összeülő kongresz- szusán. (A küldöttek névsora az oldalélen,) Az újonnan bizalmat ka­pott megyei pártbizottság el­ső ülésén megválasztotta az első titkárt és a titkárokat, valamint a végrehajtó bizott­ság többi kilenc tagját, a fe­gyelmi bizottság, illetve a munkabizottságok vezetőit, és tagjait. A végrehajtó bizott­ság kinevezte, illetve meg­erősítette funkciójukban a me­gyei pártbizottság osztályveze­tőit, az Oktatási Igazgatóság igazgatóját és a Pest megyei Hírlap főszerkesztőjét. (A meg­választottak, illetve kinevezet­tek névsora a lap 3. oldalán.) ★ Krasznai Lajos zárszavá­ban köszönetét mondott az újonnan megválasztott párt- bizottság, s a tisztségviselők, küldöttek nevében a biza­lomért. A párttagság elismeré­sét fejezte ki mindazoknak, akik most nem kerültek be a pártbizottságba, de koráb­ban hosszú időn át tagjai vol­tak a testületnek, s fáradha­tatlanul tevékenykedtek a me­gye fejlődéséért. Jó pihenést kívánt név szerint dr. Mon­dok Pálnak, a Pest megyei Tanács nyugalmazott elnöké­nek, Barinkai Oszkárnénak, nyugalmazott megyei pártbi­zottsági titkárnak, további Jó munkát más, fontos beosztásá­ban Fülemile Bélának és Cse- lényi Dezsőnek, a fegyelmi bi­zottság volt elnökének, s a megyei pártbizottság volt gaz­daságpolitikai osztályvezetőjé­nek. Tóth István befejezésül el­mondotta, hogy a pártértekez­let feladatait felelősséggel tel­jesítette, amikor az utóbbi öt esztendő tevékenységének po­litikai összegzését elvégezte. A munkát ezután kinek-kinek saját területén, . a hétközna­pokon kell folytatnia, töretlen akarattal, előrehaladásunkat szolgálva. A Pest megyei pártértekez­let az Internacionálé hangjai­val fejeződött be. Tudósítottak: Bálint Ibolya, Mészáros János és Mészáros Ottó Fotók: Barcza Zsolt, Erdős! Agnes és Veress Jenő $

Next

/
Oldalképek
Tartalom