Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-30 / 75. szám
c~ / «VKÖZZÉTETTÉK A KONGRESSZUS HATÁROZATÁT VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA xxix. Évfolyam, 75. szám Ára: 2,20 forint 1985. MÁRCIUS 30.. SZOMBAT A külföldi delegációk elutazlak hazánkból (5. oldal) Hosszú távra szóló program A PÁRT MUNKÁJÁRÓL, TOVÁBBI FELADATAIRÓL (Rövidített szöveg) A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa elfogadja a Központi Bizottság beszámolóját, jóváhagyja a XII. kongresszus óta végzett munka értékelését, megerősíti a párt fő politikai irányvonalát. Elfogadja és jóváhagyja a Központi Ellenőrző Bizottság' jelentését a két kongresszus közötti tevékenységről. A következő években az a legfontosabb feladatunk, hogy c vívmányainkra támaszkodva folytassuk munkánkat a fejlett szocialista társadalom megteremtése érdekében: feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben levő erőforrásokat; népgazdaságunk teljesítőképességének növelésével létrehozzuk a gazdasági egyensúly további javításának, az életszínvonal érzékelhető emelésének feltételeit; a tudomány, a kultúra és a művelődés fejlesztésével segítsük az emberek alkotóképességének kibontakozását; demokratikus intézményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében erősítsük a nemzeti egységet. I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk 1. Az utóbbi években megnövekedett nemzetközi feszültség alapvető oka az Amerikai Egyesült Államok szélsőséges imperialista köreinek az a törekvése, hogy megbontsák a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség között kialakult katonai erő- egyensúlyt, és erőfölényre tegyehek szert. A NATO lépései nyomán a fegyverkezési versenynek minden eddiginél veszélyesebb szakasza bontakozott ki. Növelte a katonai és a politikai feszültséget az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzet nyugat-európai telepítésének megkezdése. Különös veszélyt rejtenek magukban az amerikai űrfegyverkezési tervek. A nemzetHözi .feszültség fokozódásához hozzájárult több helyi válság, regionális konfliktus kiéleződése. A nemzetközi helyzet további romlásának megakadályozásában meghatározó szerepet játszik a szocialista országok békepolitikája. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés többi tagállama az elmúlt években is átfogó kezdeményezések egész sorát tette a világháborús veszély elhárítására, a nukleáris és a hagyományos fegyverzet korlátozásának előmozdítására, a katonai szembenállás lehető legalacsonyabb szintjének kialakítására. A nemzetközi erőviszonyok alakulását jelentősen befolyásolja a fejlődő országok küzdelme, melyet a politikai és gazdásági függetlenségért, a társadalmi felemelkedésért folytatnak. A világbéke megőrzésében növekedett a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket és politikai °rőket tömörítő háborúellenes mozgalmak szerepe. A béke híveinek erőfeszítéseivel találkoznak azoknak a reálisan gondolkodó polgári politikai tényezőknek a törekvései, akik elfogadják, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája. A különböző társadalmi rendszerű országok népei érdekeltek a világbéke megőrzésében. Mindezek következtében az elmúlt évek negatív nemzetközi fejleményei ellenére sem alakult ki közvetlen világháborús veszély, és nem következett be jóvátehetetlen törés a kelet—nyugati kapcsolatok egészében. Fennmaradt a világ békéjének legfőbb biztosítékát jelentő globális katonai erőegyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség között. 2. A Magyar Népköztársaság külpolitikájában a feszültebb és bonyolultabb nemzetközi helyzetben is érvényesült a párt XII. kongresszusán meghatározott irányvonal. A Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségének szilárd tagja, külpolitikájának a jövőben is legfőbb célja, hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremtsen a szocialista építőmunkához, és hozzájáruljon a béke és a társadalmi haladás egyetemes ügyéhez. Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar—szovjet barátság további erősítése, a két ország s a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. Pártjainkat, országainkat, népeinket összekapcsolja az elvek, az alapvető célok és érdekek azonossága, összekötik a proletár internacionalizmus és a barátság erős szálai. Közös elveink, alapvető érdekeink és céljaink azonossága jegyében tovább fejlesztjük kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. Pártunk és népünk szolidáris a fejlődő országokkal. Megkülönböztetett figyelemmel építjük kapcsolatainkat a haladó, a szocialista orientációjú államokkal. Támogatjuk a demokratikus, nemzeti erők harcát, amelyet a diktatórikus és fajüldöző rendszerek ellen folytatnak. A nemzetközi feszültség mérséklése, az enyhülés eredményeinek megőrzése és továbbfejlesztése, a gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális és más kapcsolatokban rejlő előnyök kiaknázása érdekében a párbeszéd fenntartására, az együttműködés folytatására törekszünk a fejlett tőkés országokkal. Eredményes nemzetközi tevékenységünknek legfontosabb hazai (Folytatás a 2. oldalon) A MEGÉRTETT HOLNAP F elelősségtől áthatott, nyílt háftgú vita tanúja lehetett az egész ország, a tömegtájékoztatás eszközeinek segítségével a lakosság azt hallhatta a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának fórumáról, amit maga is látott, tapasztalt a köznapokban, azaz a tanácskozás híján volt minden keresett ünnepélyességnek, annál inkább bővelkedett olyan jellemzőkben, mint a feladatok alapos elemzése, a feszültségek feltárását követő lépések lehetőségeinek kutatása, a célok és az eszközök viszonyának mérlegelése. Nyilvá- ftosságra került a kongresszus határozata, mint összegző dokumentuma nemcsak a négynapos tanácskozásnak, hanem a kongresszust előkészítő párttaggyűléseknek, párt- értekezleteknek is, azaz a határozatban megfogalmazódik mindaz, ami egyszerre tükre napjaink bonyolult valóságának és nem kevésbé bonyolult holnapi teendőinknek. A határozat a következő fél évtized iránytűje, a benne foglaltak jelölik meg azokat a fő irányokat, amelyek hazánk külpolitikájában, belpolitikájában, társadalmi és politikai viszonyaink fejlődésében, a gazdasági építőmunkában, az életszínvonal, az életkörülmények alakításában, az ideológia, a kultúra, a tudomány területén, a párt belső helyzetének formálásában a soron következő öt évben a cselekvés vezérlő elemei lesznek. A határozatban azonban sok minden nincsen benne! Nincsen, mert nem lehet benne ' azoknak a hogyanoknak a sokasága, amelyeket a napi gyakorlatban, helyben kell kimunkálni, folytonosan igazodva a változó valóság teremtette követelményekhez. Erős leegyszerűsítéssel, de a lényeget jól érzékeltetve azt írhatjuk; a kongresszus választ adott arra, mit kell cselekednünk, de nem válaszolhatott a hogyanra, mert ez a hogyan annyiféle, ahány kisebb és nagyobb közössége a társadalomnak, egysége a népgazdaságnak, települése az 'országtérképnek. Ezért nem vélünk semmiféle túlzást meghúzódni abban a megállapításban, hogy a kongresz- szus határozatának végrehajtása valójában a meghozatal percétől elkezdődik: el kell, hogy kezdődjék...! E kezdés kötelességé, felelőssége — és nagy lehetősége! — a mindenütt ott lévő párttagságé, ám úgy, hogy az első perctől kezdve kérik, igénylik azok cselekvő támogatását, akik nem tagjai a pártnak, a határozat azonban az ő érdekeiknek is megtestesítője, az ő holnapjuknak is iránytűje. Tömör megállapítások sorát tárja elénk a XIII. kongresszus határozata — mint például azt, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése a párt történelmi programja; az iparnak továbbra is meghatározó szerepe van az intenzív haladás meggyorsításában; erősíteni kél! a jó munka szerepét a javakból való részesedésben —, s az így körvonalazódó holnap megértése, megértetése olyan össztársadalmi feladat, amely nélkül nem lehetséges sikeres cselekvés. Mondjuk ezt annak ismeretében, hogy a megyében — .ipari és ’mezőgazdasági termelőhelyeken egyaránt'—, erőteljes törekvések tapasztalhatók a lépésváltásra, a gyorsabb fejlődési szakasz kezdetéhez szükséges feltételek megteremtésére. Ilyen értelemben is serkentője volt az újnak, a kezdeményezéseknek, a kockázattól sem visszariadó lépésváltásnak mind a megyei pártértekezlet, mind a XIII. kongresszusi, hiszen a megyei pártértekezlet határozatának azon megállapítása, hogy „tovább kell gyorsítani a fejlődést a megye gazdaságában” logikusan öszecseng a XIII, kongresszus határozatának azon passzusával, hogy „a VII. ötéves népgazdasági tervnek a hatékony és folyamatosan élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lennie”. Törvényszerű az ilyen, logikus kapcsoló-» dások sora, hiszen a kongresszus összefoglalója volt mindannak, ami a kommunisták megelőző tanácskozásain a fő helyet foglalta el, azaz nem szólhatott másról, mint arról, amit a kollektív bölcsesség kommunista fórumai — az alapszervezeti taggyűlésektől a megyei pártértekezletekig — láttak, láttattak, fontosnak ítéltek. A tematikailag sokrétű vita — benne a gazdasági építőmunka seregnyi feszültsége, az álla mél et demokratizmusa fejlesztésének szükségessége, a pártegység erősítésiének elméleti és gyakorlati összefüggései, amelyről éppen a Pest megyei küldöttek egyike szólott a kongresszuson — azt igazolta, hogy nem lehetnek, és nincsenek is kerülendő, kényesnek számító kérdések, tárgykörök, hogy a kongresszus arról beszélt, amiről az ország népe beszélt és beszél. L ehetőségek sokasága villant fel a felszólalók véleményében, miként tehetjük mássá, értékesebbé, szebbé, emberibbé, erkölcsiekben, anyagiakban gyarapodóbbá holnapunkat, alapul azt véve, ami valóban a legfontosabb, s ez a cselekvésben megnyilatkozó egység. Az irodalom világából — Roger Martin du Card művéből, A Thibault család lapjairól — kölcsönözve a megfogalmazást, mind a Központi Bizottság beszámolója, mind a küldöttek véleménye azt a felismerést mutatta, hogy „élni nem annyit jelent, mint mindent mindig újra megvizsgálni. Élni - annyi, mint cselekedni”. S valóban, a cselekvés, az egységes cselekvés az, amire — a felhalmozódott gondjaink közepette— égető társadalmi szükség teremtődött, s ennek a szükségnek a jogosságára most már a legfőbb jóváhagyás, a kongresszusé is megszületett. A megértett holnap: a teendők megértése. Ez a holnap ugyanis olyan lesz, amilyenek cselekedeteink. A tervek — így a kongresszusi határozatban a hetedik ötéves népgazdasági terv kereteit adó néhány főbb számadat — azt mutatják, és erre kitért a Központi Bizottság első titkárának vitát összefoglaló beszéde is, hogy a gazdasági egyensúlyi viszonyok fenntartása és megszilárdítása mellett lehetséges a nemzeti jövedelemnek a jelenleginél nagyobb növekedése, a műszaki haladás meggyorsítása, a lakosság életszínvonalának érzékelhető javítása, de csakis akkor, ha a gazdálkodás minden részterületén kötelezően érvényesül az intenzív fejlődés seregnyi jellemzője...! Igen, logikus feltételes mód ez, törvényszerű összefüggése a megtett megtehetőnek és az elérhető eredménynek. Nem létezik másfajta sorrend, azaz a holnapból először a kemény munka szükségességét kell felfognunk, megértenünk, s csak azt követően tervezgethetünk arról, az eredmények mire, mihez adnak alapot. Elkerülhetetlen az előbbieket hangsúlyossá tenni, mert kegyetlenül nehéz tél után vagyunk, mert a hatodik ötéves terv befejező esztendeje egyben a hetedik középtávú népgazdasági tervnek a megalapozója, azaz egyszerre kell minden lehetséges módon pótolni a tél szedte vámot a termelésben, teljesíteni mindazt, ami a népgazdasági érdekekkel összhangban áll, s ugyanakkor felkészülni egy, a maiaknál jóval nagyobb követelményeket támasztó tervidőszakra. Ennek nehézségi fokára, bonyolultságára fényt vet, ha utalunk rá: a megye gazdaságában a tél okozta közvetlen és közvetett károk, veszteségek csakis milliárd forintokkal fejezhetők ki, hogy a hatodik ötéves tervből sokféle elem még mindig — például a kivitel ösa- szetételének javítása —, a részben megoldott teendők között sorakozik fel, s hogy a hetedik ötéves terv előzetes kidolgozásakor a termelőhelyek egy, le nem becsülhető részénél tapasztalataink szerint, még mindig nem számolnak eléggé a realitásokkal, a többi között a munkaerő-utánpótlást, a kiviteli lehetőségeket, a beruházási forrásokat tekintve. Társadalmi, gazdasági életünk világos keresztmetszetét adta a párt XIII. kongresszusának tanácskozása, határozata, s a keresztmetszetet eredmények, gondok molekulái egyaránt tarkítják. A holnap, a holnapután is ezeknek a molekuláknak a keveréke lesz! Nem Szabadultunk meg gondjainktól, de kétségtelen; legyűrésük lehetősége közelebb került hozzánk. Csak azt ne higgyük — és erre a kongresszusi vita nagy felelősséggel figyelmeztetett —, nem lesznek újabb nehézségeink...! Lesznek, mert a fejlődés, a haladás újabbakat teremt. K edvező visszhangja volt a közvéleményben — és errőt a'tömegtájékoztatás bőségesen beszámolt —, a baráti szocialista országokban a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának, mert az eddig járt utat továbbra is követendőnek ítélte, mert a párt marxista—leninista politikáját megerősítette. Az alapvető célok változatlanok, ám lényegesen változniuk, folyamatosan módosulniuk kell azoknak az eszközöknek, azoknak a cselekedeteknek, amelyek a célok elérését szolgálják. Ezt a kettősséget valójában egységként kell felfognunk, mert céljaink csakis akkor válnak elérhetővé, ha képesek vagyunk eszközeink, cselekedeteink megi'jjftásóra, folytonos frissítésére, azaz ha tulajdonságunkká válik nemcsak a megértése a holnapnak, hanem ennek a holnapnak a részletekre bomlását is felismerjük, azaz mindenkor meglel - . jük azt a részletet, amely nekünk szól, a reánk váró feladatot kínálja.
