Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

1985. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP Tanácskozik az MSZMPXiii. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) együttműködő tsz-ek és állami gaz­daságok termelik meg. Végül kifejezte reményét, hogy a kongresszus határozatai, számos he­Takács Hilda, a zalaegerszegi vá­rosi pedagógus KISZ-bizottság titká­ra, Zala megye küldötte hangsúlyoz­ta: az értelmiségi fiatalok magas szintű szakmai felkészültsége még nem elegendő. Arra is szükség van, hogy elkötelezetten, a társadalom ér­lyi gondon is enyhíteni fognak. Hoz­zátette: a határozatoktól viszont csak akkor várhatók eredmények, ha min­denki többet tesz a feladatok maxi­mális végrehajtásáért. dekeit megértve, célkitűzéseivel azo­nosulva dolgozzanak. A fiatalok olykor türelmetlen, sür­gető kérdéseiből, reagálásaiból kitű­nik, hogy az eddiginél teljesebb tájé­koztatást igényelnek, reálisabb képet a mai világról, közvetlen környeze­tükről, amelyben élnek, dolgoznak — annak eredményeivel, ' hibáival együtt. A legfontosabb közös feladatunk­nak — hangsúlyozta a felszólaló — a rátermett fiatalok párttaggá nevelé­sét tartom. A gyakorlatban azonban gondot okoz — mivel az értelmisé­giek későbbi életkorban kezdik meg hivatásuk gyakorlását —, hogy hosz- szú idő telik el, mire munkahelyü­kön is bizonyíthatják alkalmasságu­kat, mire megfelelhetnek a magas követelményeknek. A már párttag értelmiségi fiatalok nevében pedig azt kérem, alapozzanak még jobban munkánkra a pártalapszervezetek- ben! Kérjük, adjanak nekünk még több konkrét, személyre szóló párt­megbízatást, hiszen ezek teljesítése során válhatunk igazi kommunisták­ká l TAKÁCS Hl IDA: A fiatalok ősiinfe táiék@dafmf várnak POZSGAY iMRM: Ideiében fel kell oldani a kelefkez® feszültséget Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Bács-Kiskun megyei küldöttcsoport tagja kiemelte: a felszabadulás 40. évfordulójának és a párt XIII. kong­resszusának légkörében él ezekben a napokban az ország. Az évforduló eseményei és a kongresszus előké­születei egyaránt azt mutatják, hogy népünk jól emlékszik felszabadulá­sának és új élete kezdetének törté­nelmi eseményeire, az azóta megtett út eredményeire, buktatóira, tanul­ságaira. A Hazafias Népfront olyan kiter­jedt, az egész népet magában fogla­ló politikai mozgalom, amely közéle­ti keretet ad a párttagok és párton- kívüliek, hívők és nem hívők együtt­működésének. A közmegegyezés szel­lemében a népfrontban egyesültek az ország társadalmi, politikai szer­vezetei, amelyek a közösségi érdek jegyében képviselik a különböző osz­tályokat, rétegeket, előmozdítva ez­zel a szövetségi politika érvényesíté­jyketók Korbanits Péter, a solymári Rozma­ring Termelőszövetkezet fiatal ker­tészmérnöke családi körben hallgatta a kongresszusról szóló beszámolót, úgy is mondhatnánk, háttérrádiózott. Aczél György hozzászólásából, nem véletlenül, különösen az a rész ra­gadta meg a figyelmét, amely az ér­telmiségiekről szólt, jelesül arról, hogy az alkotó értelmiségi elismerő jelző joggal illeti meg ma már az alkalma­zott kutatót, a tervezőmérnököt, a növényncmcsítöt, az agrárszakembert és még sorolhatnánk. — Szüleimmel együtt, — akik maguk is értelmiségiek — rögtön felkaptuk a fejünket Aczél elvtársnak erre a ki­tételére, nem mintha az,elnevezés ha­tározná meg az értékünket, de min- denkönnen a tudás megbecsülésének a jelé. Jóleső érzéssel nyugtázták mind­ezt munkatársaim is, például a kert­tervező mérnökök vagy akár a ter­melésben dolgozó ncmcsítök, akiknek a munkájára egyáltalán nem túlzó az alkotó minősítés. Az is biztató az ér­telmiségi réteg, ezen belül « fiatalok számára, hogy nem csupán ez alka­lommal került sző a helyzetünkről, ar­ról. hogy jobban kell sáfárkodni a fe­lekben felhalmozódott tudással, s a jól végzett munka megbecsülésének az anyagiakban is érződnie kell. Sz. T. séf, a szocialista nemzeti egység meg­erősítését. A párt ennek, az egész népet át­fogó mozgalomnak fő ereje, irányí­tója és minden fontos vállalkozás részese. Amikor a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, az 1957-es orszá­gos pártértekezlet alapján kezdemé­nyezte a népfront újjászervezését, abból a mindmáig érvényes elvből indult ki, hogy a szocializmus a mar­xista—leninista párt irányításával az egész nép számára, az egész nép részvételével épül. Ez az elhatározás is része volt a vállalt és mindmáig követett, továbbra is követendő le­nini irányvonalnak. A legújabbkori magyar történelem a kommunisták és a pártonkívüliek együttműködésének sajátos, tartal­mas formáját találta meg a népfront­ban. A társadalmi viták számának gya­rapodása, a párt- és állami szervek döntés-előkészítő munkájának to­vábbi demokratizálása jótékony ha­tással van a népfrontra is. Amilyen mértékben a közkiadásokkal való ta­karékosság megnövelte a helyi kez­deményezés szerepét a településfej­lesztésben, olyan mértékben erősö­dött a népfrontbizottságok és a ta­nácsok együttműködése, s nőtt meg a lakosság aktivitása ezen a terüle­ten. Amíg az ötödik ötéves tervben összesen 20 milliárd forint volt a te­lepüléseket fejlesztő társadalmi mun­ka értéke, addig a hatodik ötéves terv első négy esztendejében ez el­érte a 40 milliárdot. Ezek a teljesít­mények a nép sikerei, önkormány­zatra való képességének bizonyítékai. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a közösségi célokra megmozdult em­berek nem fogják elherdálni a kö­zösségi szükségletek kielégítésére te­remtett javakat. Ezek a helyi közös­ségi teljesítmények akkor születtek, amikor csökkent a reálbér, alig emel­kedett a reáljövedelem, csökkent a községeknek, városoknak juttatott költségvetési támogatás reálértéke — hangsúlyozta Pozsgay Imre, majd így folytatta: Mozgalmunk szempontjából külön­leges jelentősége van az egyházakkal kialakult együttműködésnek. Politi­kailag jó feltételt biztosított ehhez az állam és az egyházak viszonyának konstruktív alapokra helyezése, hosz- szú távra mutató elrendezése. A val­lásos hívők nemcsak tudomásul vet­ték a szocializmust, hanem dolgos, tevékeny építői lettek. Az egyházak híveikkel és hazájukkal tartottak eb­ben az ügyben, s így a velük való együttműködés a béke védelmében vállalt feladatoktól a közélet széle­sebb területeire is kiterjed. Jó együttműködés alakult ki a Ha­zafias Népfrontban a nemzetiségi szövetségekkel. Egyetértek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a Közpon­ti Bizottság beszámolója tartalmaz mind a hazánkban élő nemzetiségeket, mind a határainkon túl élő magyar­ságot illetően. Továbblépésünk nél­külözhetetlen nemzetközi feltétele, hogy a szocialista országok közössé­gében itt, Középkelet-Európában együtt boldoguljanak a népek, meg­szabadulva előítéletektől, rossz köz­érzettől és későn jött, de annál kihí- vóbb nacionalizmusoktól, elfeledve a rossz szomszédság átkát, megtanulva becsülni egymást és becsülni a csa­ládi körbe tartozó kisebbségek, nem­zetiségek létjogát, közösségteremtő szándékát. Civilizált állam rangját a XX. században csak az az ország igé­nyelheti, amelyik megtanulta és al­kalmazza a lenini elvet, hogy a többségi nemzetnek kell előzékeny­séget tanúsítani a kisebbségi nem­zettel szemben: amely megtanulta, hogy a kisebbségek nem gátjai, ha­nem előmozdítói lehetnek a többsé­gi nemzet államalkotói, társadalom- fejlesztési szerepének. Amit mi, ma­gyarok erről mondunk, annak meg­van a hitele a népek szemében, mert mindenki tudja, hogy orszá­gunkat micsoda nemzeti tragédiák, sorscsapások érték a XX. században. E tragédiák ellenére, azokból okul­va Magyarország a jószomszédságot, a történelmileg egymásra utalt test­vérnépek közösségének erősítését és nem a történelemhamisítással szen­tesített önigazolást, régmúlt, vélt vagy valódi sérelmek felhány forga­tását tartja a járható útnak. A hazánkban élő nemzetiségieket és a határokon túl élő magyarokat népeinket összekötő hídnak tekint­jük. A Hazafias Népfront az alkot­mány szellemében, a humanista po­litika jegyében így gondolkodik er­ről, s ebben kifejeződik népünk nagy többségének gondolkodásmód­ja is. A felszólaló ezután a társadalom­ban jelentkező egyes konfliktusok feloldásáról, lehetőségeiről, szüksé­gességéről beszélt, hangsúlyozva: — Az utóbbi negyedszázad sikeres politikájának egyik legfontosabb ta­nulsága, hogy a párt a társadalom­ban keletkező feszültségeket képes volt idejében feloldani. Pártunk e konfliktusfeloldó, nézetegyeztető po­litikája határozta meg a népfront­munka tartalmát is. A felszólaló szólt a népfrontnak a fogyasztói érdekvédelem területén végzett munkájáról, majd a válasz­tási törvényről s a választások elő­készítésével kapcsolatos feladatok­ról. Az új választási törvény legalap­vetőbb új rendelkezése az ország- gyűlési képviselők és tanácstagok többes jelölésének általánossá téte­le. Ez már önmagában is nagymér­tékben növeli a választások politi­kai jelentőségét, fokozhatja a vá­lasztópolgárok aktivitását. Az új törvény nagy előrelépés a szocialista Imm®s páriaaskiwüiiek famébem Kádár János a szünetben párton kívüli közéleti személyiségekkel találkozott, A ké* pén Szentágothai János akadémikus köszönti a párt első titkárát. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácsko­záson részt vevő közéleti személyiségek, a pártonkívüli szövetségek kép­viselőinek egy csoportjával, A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen ott volt: Aczél György és Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Lakatos Ernő és Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetői, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a pártta­gokat és pártonkívülieket, a munkásokat és az értelmiségieket, az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szakembereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. Hangsúlyozta: az MSZMP szö­vetségi politikája is kifejeződik abban, hogy a párt legfelső fórumára im­már hagyományosan meghívják a párton kívüli küzdőtársakat, barátokat a közös boldogulásban nélkülözhetetlen szövetségeseket. A kongresszuson is kitűnik, hogy a nyílt politikát folytató MSZMP megbecsüli szövetségeseit, s megosztja örömeit, gondjait velük. Tapasztal­hatják, hogy a tanácskozáson a felszólalók felelősen — gyakran kritikával, sőt önkritikával — állnak ki amellett, hogy népünk azon az úton kíván továbbhaladni, amit az előző nemzedékek az utóbbi évtizedekben sikerrel kijelöltek. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a szövetségesek­nek a szocializmus építésének mindennapjain nyújtott támogatásukért. Ez nagy és nélkülözhetetlen hozzájárulás terveink megvalósításához. A közvetlen hangú találkozón Keresztury Dezső akadémikus a fényes szelek korszakát felidézve utalt arra, hogy — a magyar pártnak köszön­hetően — hatalmas változás ment végbe az országban, az emberek gondol­kodásában. A párt következetes politikájának köszönhetően a magyar nép visszanyerte önbizalmát, minden nehézség ellenére hisz jövőjében és mér­hetetlenül büszke elért eredményeire. Az MSZMP XIII. kongresszusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együttműködé­sével épülhet, szépülhet tovább az ország, boldogulhat a nép. demokrácia fejlesztésében. A vá­lasztási munka nagy felelősséget ró az arra illetékes párt-, állami és népfrontszervekre. A Választásig terjedő időszak mind a népfront-aktivistáknak, mind a választópolgároknak beta­nulási szakasz lesz, hiszen három és fél évtizedes megszokással kell sza­kítani. Minden eddiginél nagyobb és tartalmasabb tájékoztató és propa­gandamunkára lesz szükség. A gazdaságirányítás továbbfej­lesztése — s ez is kapcsolódik vá­lasztási munkánkhoz — magában foglalja a tervezési, a szabályozási és az intézményi rendszer korszerű­sítését. Ebből következően magával vonja a tanácsok gazdálkodási rend­szerének és településfejlesztési poli­tikájának az átalakítását is. Ezek a változások a helyi önállóság foko­zására, az önkormányzati szervek tényleges döntési lehetőségeit bizto­sító anyagi-pénzügyi feltételek ki­munkálására is irányulnak. A helyi önállóság kiszélesítését intézményi oldalról az elöljáróság létrehozása, valamint a járások megszüntetése jelzi. Az elöljáróságokban a társ­községek is érdekképviselethez és bizonyos önkormányzathoz jutnak, a járások megszüntetésével pedig le­épült a helyi önkormányzatok és a helyi tanácsok közötti adminisztra­tív áttétéi, ami az igazgatás egysze­rűsítése mellett a helyi önkormány­zatok politikai rangját is megemel­te. Ez nagymértékben növelte a ta­nácstagok szerepét és jelentőségét is. E szervezeti változtatásokon túl a tanácsi önállóságot szolgálják a he­lyi feladatok önfinanszírozásának megteremtésére irányuló törekvések is. A helyi bevételi források szerepé­nek bővülése, valamint a pénzesz­közök felhasználását korlátozó köz­ponti és ágazati kötöttségek jelentős mérséklése megerősíti a település- fejlesztés önkormányzati jellegét. Kongresszusunk dokumentumai, határozatai megnyithatják a társa­dalmi egység továbbfejlesztéséhez vezető utat a gazdaságban és a szé­les értelemben vett teleipülésfejlesz- tésben, mint község- és közösségfej­lesztésben. E kát nagy terület fej­lesztési iránya közös az önkormány­zati fejlesztéssel. A termelésben ar­ra kell törekedni, hogy az önkor­mányzat a nyereség növelésével te­remtsen közös érdekeltséget az egész kollektíva számára. Ezáltal lehet majd bebizonyítani, hogy demokrá­cia és rend, demokrácia és haté­konyság nem egymást kizáró, ellen­kezőleg. egymást kölcsönösen felté­telező fogalmak. A településpoliti­kában a tanácsi önkormányzat ki- fejlesztése a cselekvési tér és a kez­deményezés lehetőségeinek tágítását jelenti. Olyan országban, mint nálunk, ahol következetesen érvényesül a párt vezető szerepe, ahol jól kiépített, megbízhatóan működő államigazga­tás van, és ahol a törvényhozás és az igazságszolgáltatás garantálni tudja az ország rendjét és az állam­polgárok jogait egyaránt, ahol a tár­sadalmi-politikai szervezetek segítik a pártpolitikát az érdekek képvise­letével. az érdek-konfliktusok felol­dásával, az érdekek egyeztetésével, ott biztos alapokon fejlődik az ön- kormányzat. Nem hihetjük, hogy a tétlen hatalom a jó hatalom. Az ön- kormányzat kifejlesztéséhez kell a jól működő állam, amely egyetemes érvényű, az egész társadalomra ki­terjedő hatalmat gyakorol, s ezt a nagy, egész országra kiterjedő nem­zeti programok megvalósításának irányítására és az önkormányzatok erősítésére használja fel. Ebben a szerepkörben működik az állampol­gár, s oszlik meg a társadalmi fele­lősség közte és az állam között. En­nek a közéletiségnek az alapján le­hetne megértetni mindenkivel, hogy a szocializmus nemcsak akkor lehet az emberek szemében vonzó, amikor (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom