Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 4., HÉTFŐ Tanácskozóit a Pest megyei pártértekezlet (Folytatás a 2. oldalról.) — 130 millió forinttal csökken a vállalat saját fejlesztési alapja, így a szintentartó beruházásokra alig jut valami. Ilyen, vagy ehhez hasonló példát lehetne említeni, nem egyet. A mezőgazdaságban ilyen jellegű például a Pest megyei Hűtőipari GT mintegy 800 hektáros gyümölcsösének telepítése is. Ez a vállalkozás a taggazdaságait a hitelfeltételek változása folytán évente — megfelelő színvonalú gazdálkodás mellett is — mintegy 20—25 millió forint körüli veszteséggel terheli. Amennyiben egyedi elbírálás alapján nem kapnak segítséget, az egyes tagszövetkezeteknél, az egész gazdálkodás veszteségessé válhat. Mindez neim mond ellent annak, hogy a gazdaságirányítás ösztönző jellege mellett hosszabb idő óta igyekszik megfelelő követelményeket támasztani a gazdálkodókkal szemben. De tény, hogy ezek az igények mégsem, vagy nagyon is ellentmondásosan teljesülnek. Remélhető, hogy összhatásában az irányítás korszerűsítése azt eredményezi; kialakulnak majd azok a feltételek, amelyek alapján a vállalatoktól megkövetelhető pozitív magatartás nemcsak szükségessé, hanem lehetővé is válik és azoknak a tevékenységét koronázza majd nagyobb siker, akik ennek megfelelően cselekszenek. Krasznai Lajos ezután arra mutatott rá, hogy az elmúlt öt esztendő körülményeit sokféle összefüggésben lehet elemezni. A különböző összetevőkből az emberek leginkább a létviszonyok hatásait érzékelték. A többség azt érezte, hogy nehéz az országnak és így nehezebb az egyéneknek is. Nőtt azoknak a száma, akik csak többletmunka vállalásával tudták életszínvonalukat valamelyest megőrizni és voltak olyanok is, akik a törvényes lehetőségek réseit keresve igyekeztek az átlagnál sokkal jobb anyagi helyzetbe kerülni. És úgy tűnik, egyeseknek sikerült is. A különböző törekvések, a kollektív és egyéni eredmények, sikerek, netán a kudarcok, gyötrődések, sikertelenségek, az egymásnak ellentmondó tendenciák hatással voltak aZ emberek tudatára is. Legfőképpen élet- és munkakörülményeik alakulása alapján minősítették a politikát. A józan többség nem tévesztette szem elől a saját tevőleges szerepét abban sem, hogy a helyzet javuljon. Különben nem születhettek volna jelentős munkasi- kerek, eredmények A.XIII. kongresszus tiszteletére és hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára kibontakozott széles körű munka- vérseny-mozgalom is azt példázza, hogy a közvélemény gondolkodásában együtt van jelen a nagyfokú politikai érzékenység, az ország sorsáért érzett felelősség és a cselekvő tenniakarás. Csaknem egymillió ember él ebben a megyében; az ország lakosságának hozzávetőlegesen egy tizede. Ez a népességszám; a mintegy 480 ezer aktív kereső, közöttük igen nagy létszámú munkásság és a fiatalok népes rétege közhangulatával, politikai töltésével egész légkörével számottevő hatást gyakorol az országos politikára is. Olyan „politikai hőmérő” ez, amelyre oda kell figyelni. Nagy feszültségek Amikor azt mondjuk, hogy ennek a munkáslakta megyének a közhangulata talán valamivel érzékenyebb az országos átlagnál, ebben nincs semmi túlzás. Ennek objektív okai vannak. A megye elmúlt öt év alatti fejlődése kétségtelenül szembetűnő. Hiszen ez idő alatt a tervezettnél többet, mintegy 12 milliárd forintot fordítottunk fejlesztésre, amely meglátszik a települések arculatán. A termelőegységek kollektívái és a lakosság társadalmi összefogása csaknem négy és fél milliárd forint értékű társadalmi munkával gyarapította ér- tékevhket, amiért e helyről is őszinte elismeréssel és tisztelettel mondunk köszönetét Köztudott az is, hogy feladatainkat a csökkenő központi támogatások és a növekvő áremelkedések szorításában kellett megoldani. Ez a magyarázata annak, hogy minden elképzelésünket — például az állami lakások és a középiskolák építése, az egészségügyi, a szociális ellátás, a közműfejlesztés, a környezetvédelem vonatkozásában — hiánytalanul nem tudjuk megvalósítani és ez számos helyen feszültségeket okoz. Ezért sem mondhatunk le a jövőben a Semmelweis és Tárogató ?iti kórházaink bővítéséről, néhány városban és körzetközpontban a középiskolák, a szakrendelők építéséről, bővítéséről, az állami lakásépítésről. a legnagyobb gondokat okozó vízgazdálkodási rendszerek fejlesztéséről — olyan térségekben, mint Érd, Gyál, Dunakeszi, Szigetszentmiklós —, a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának fokozatos megoldásáról, a csatornahálózat további bővítéséről, mert e téren nálunk mindenféle viszonyításban nagy a lemaradás. Ehhez közhangulatot formáló tényként csatlakozik, hogy naponta a fővárosba és megyén belül továbbra is 250 ezer ember ingázik, kevéssé javuló közlekedési viszonyok és feltételek között. Változatlanul intenzív a népességvándorlás; évente több tízezres nagyságrendben költöznek be és sokan el is költöznek a megyéből. Ezek a jelenségek arra utalnak, hogy a településeink népességmegtartó képessége nem erősödött. Ennek ellenére az agglomerációban a népsűrűség változatlanul nagy, Tanácskozás előtt • ;v \ mintegy háromszorosa az országos átlagnak. Ez a körülmény önmagában is kielégíthetetlen lakásigényeket jelent. A munka becsülete Ilyen összetett, ellentmondásos a politikai munkánk közege. Ezzel számolva került sor a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitájára, amelyben sokan aktívan vettek részit. A megyei pártbizottság közvetlen tapasztalatai, a városi és a városi jogú pártértekezletek összegző minősítésére alapozott értékeléseink azt igazolják, hogy a megye párttagságának és a népességünk párton kívüli, aktívabb rétegeinek ismert véleménye az irányelvekről mértéktartóan pozitív. A többségi vélemény az, hogy a dokumentum tág {e- ret adott a konstruktív vitára, az alkotó vélemények és javaslatok megfogalmazására. A benne tükröződő számvetést őszintének tartják; olyannak, amely nem a vágyakból, hanem a lehetőségekből, a társadalmi, gazdasági helyzetünk valóságából indul ki. A legfőbb társadalmi célokat tekintve előremutató, fő vonalaiban megjelöli a nehéz helyzetből kivezető utat. A megyei tanács vezető tisztségviselői: Csonka Tibor, Vágvölgyi József, dr. Barta Miklós Pásztor István, a bagykőrösl városi pártbizottság első titkára, dr. Kovács Gyula, az OTP Pest megyei igazgatója, Kocsis Jánosné, Nagykőrös tanácselnöke A viták során természetesen felszínre kerültek ettől eltérő nézetek is. Vannak, akik az elemző megállapításait túlságosan általánosnak ítélik, nem tartják eléggé mozgósító erejűnek, hiányolják azokat a garanciákat, amelyek a dokumentumban megfogalmazott célok megoldását biztosítanák. A taggyűlések és a pártértekezletek alkotó légköre, reális elemzéseik eredményesen járultak hozzá az ilyen természetű vélemények értékeléséhez. Az egyes fő témacsoportok megközelítésében, bizonyos kérdések megfogalmazásában számos észrevétel : és hasznosításra érdemes javaslat hangzott el, amelyeket az állásfoglalás-tervezetben minősítve összegeztünk és amelyeket a megyei pártértekezletnek el kell bírálni. Ezzel kapcsolatban többi között rámutatott az előadó, hogy az ideológiai nevelőmunkánk eredményességét, a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztését, az emberek tudatának alakítását a társadalmi gyakorlat alapvetően meghatározza. Nincs az a propagandista és nincs az az agitátor, aki az ellenkezőjéről meg tudná győzni az emberekét, ott 'ahol a fegyelmezetlenség, a pazarlás, az önzés, vagy a korrupció az úr. Nem elég tehát csupán a tömegpolitikai munka szerepét hangsúlyozni, hanem a gyakorlatot is változtatni, alakítani kell. Ebben minden pártszervezetnek, minden egyes kommunistának, minden jobbra törekvő embernek feladata van. Mint ahogy abban is, hogy az egész társadalomban, minden munkahelyen, az iskolában, a családban kapjon nagyobb becsületet és tiszteletet a jól végzett munka, a tanulás, a kötelességtudat, a közösségi szellem és a példamutató magatartás erősítése. A társadalmi gyakorlat alakításában nagy szerepe van az igaz eszmeiségnek és a tudatosságnak. Munkánk gyengesége, hogy a tömegesen jelentkező kérdések megválaszolására az elmúlt években nem voltunk mindig kellően felkészülve. Nemegyszer fokozta a bizonytalanságot és nehezítette az eligazodást, hogy a filmművészetben, színházi előadásokon, egyes folyóiratokban, vagy a tudatformálás más eszközeiben eszmeileg zavaros alkotások, írások kaptak nyilvánosságot, ugyanakkor a nyilvános marxista kritikájuk elmaradt. Ezért lehetséges, hogy a létező szocializmussal összefüggésben eltérő felfogások és értékítéletek alakulhatnak ki. Érthetetlen, hogy a szocializmust építő társadalmunkban, amíg egyes rétegek, társadalmi csoportok életszínvonala jelentősen csökken, mások — a munkájuk társadalmi hasznosságától függetlenül — aránytalanul magas jövedelmekhez jutnak. Ilyen alapon vitatják az új vállalkozások szerepét. Kinek lesz jobb ezáltal — teszik fel a kérdést; az egyéneknek, vagy a társadalomnak? Milyen mértékű jövedelmek halmozódnak fel egyesek kezében és mennyire fogja ez megtéveszteni a társadalmi átlagot érintő számításokat? Mi lesz a nagy jövedelmek sorsa és ezek milyen társadalmi folyamatokat indikálnak? ... És így tovább. Nyíli kiállási S Ezek az elmélet és a gyakorlat valós vagy látszólagos ütközéséből adódó kérdések, amelyeknek nemcsak a megválaszolása fontos, hanem az is, hogy a gyakorlati tapasztalatok tanulságait a marxista elmélet minél előbb hasznosítsa, mert ez a politika számára nélkülözhetetlen; a szocialista gazdaságban, az ideológiában és a társadalmi életben egyaránt. A tapasztalataink alátámasztják azt a következtetést is, hogy az emberek többsége, a kommunisták lényegében megértik; a szocializmus is ellentmondásokkal együtt alakuló, fejlődő társadalom, de a gyakorlat által szeretnék tartósan visszaigazdlva látni, hogy a szű- kebb közösségben és társadalmi^ méretekben egyaránt képesek vagyunk felismerni az ellentmondásokat, okaikkal és lehetséges következményeikkel együtt, mielőtt megoldhatatlan konfliktusok érlelődnének. Ebben a marxista politikai elmélet és gyakorlat is lehetne bátrabb, kezdeményezőbb, mert erre számos pozitív példa van. Gondoljunk csak vissza például 1978-ra: hányán vitatták annak idején, hogy helyes-e a tervidőszak közepén a pálya- módosítás? Azóta az élet igazolta, hogy igenis szükség volt rá. Az elmúlt csaknem harminc éves fejlődésünk is azt példázza, hogy megfelelő társadalmi tudatossággal felismerhetők és feloldhatók az ellentmondások. Ezután Krasznai Lajos aláhúzta: pártbizottságunk úgy ítélte meg, hogy a megye pártszervei és szervezetei az elmúlt öt esztendőben elismerésre méltóan helytálltak. Eredményeink bizonyítják a működő- és akcióképességüket. A megyében továbbra is bizalom van a párt iránt, vezető szerepe töretlenül érvényesül. Pedig az elmúlt években nehéz és ellentmondásos viszonyok között kellett ‘ezt a bizalmat megtartani. A helyzetet bonyolították a januári áremelések. Nem volt könnyű a közéletiség rangját megőrizni, a társadalmi aktivitást fenntartani, sőt fokozni. Az eszmei, politikai, cselekvési egység megteremtésében a párttagok, sőt a párt tisztségviselői, az állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetők sem vizsgáztak egyformán. Az eddiginél is nagyobb lehetne mindenhol a párt befolyása, szerepe és cselekvőképessége, ha az elvtársaink a különböző eszmecserékben, politikai vitákban aktívabban részt vennének. Nemegyszer, ha kényes kérdések vetődnek fel, többen hallgatnak, visszahúzódnak és nem vállalják a politika melletti nyílt kiállást. Pedig ha tévedünk, csak együtt tévedhetünk; nemtörődömséggel, hallgatással nem lehet megfelelően alakítani sem az ország gos, sem a helyi politikát. A pártélet minden szintjén további erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy az egységet még jobban összekovácsoljuk. Hittel és következetes akarattal kell dolgozni azért, hogy a párt tagjai képességeik szerint vegyenek részt a döntések kialakításában, mert a végrehajtásnak csakis így lehetnek aktív részesei. Biztató, hogy a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlések, a közbeeső és a városi szintű pártértekezletek szelleme ezt a törekvést tükrözte. * , Az aktivitást jól mutatja, hogy a vitában az említett fórumokon összesen, mintegy 21 ezer kommunista vett részt. Döntő többségük reális véleményével, helyes értékítéletével segítette a kis- és a nagyobb közösségek munkájának megalapozott értékelését, a kongresszusi célok valóra váltásának elemzését és jövő terveinek' niégalápöZ^sát; Ez! áz-^kfivitiSs "azt is bizonyítja, hogy a mi párttagságunk r.agjj többségére nem jellemző a közömbösség, i nemtörődömség. Fontos, izgalmas kérdések felmerülése esetén van véleményük és azt nyíltan el is mondják. Az élő, eleven politizálás fontos feltétele tehát, hogy a különböző pártfórumak napirendjeire kerülő témákat ne a megszokás, a formális gondolkodás, hanem az élet által diktált szükségletek alapján tervezzük meg. Melyben, felelősen Nem ösztönöz valódi vitára — tette hozzá az előadó —, ha társadalmi életünk különböző jelenségeit nagy általánosságokban bíráljuk. Szóvá tesszük a netán elhibázott döntéseket, a korrupciót, az ügyeskedést és velük szemben az ellenőrzés, a határozott fellépés hiányát, bíráljuk a közélet tisztaságát, a vezetés erköl- csiségét, vagy éppen a fiatalok körében tapasztalható negatív jelenségeket, felvetjük körükben a párt befolyásának kérdőjeleit. Ezzel együtt vajon mindig mérlegre tesszük-e, hogy a saját munkánk fogyatékosságai menynyire játszanak közre a bírált jelenségek és folyamatok kialakulásában? Mert nemcsak máshol születnek elhibázott döntések, hanem közvetlen környezetünkben is és annak az ott- lévők részesei. Mert a korrupciónak, vagy a társadalom kárára történő, ügyeskedésnek mindig konkrét helye van, akkor miért csak társadalmi méretekben vehető észre? Ha egy- egy vezető visszaél a bizalommal, vagy többet próbál levenni a közösség asztaláról, mint amire jogosult, az jó ideig a helyi kollektívák szeme előtt történik, miért csak „feljebb” kellene mindjárt észrevenni? Feltétlenül meg kell várni, amíg önmagát, vagy az általa képviselt kollektívát lejáratja? Vajon megfelelő módja-e a felelős véleménynyilvánításnak, ha a párttagság, vagy a kollektíva képviseletében névtelen levelekkel árasztják el a különböző szerveket? Hol van és mit ér így a helyi párthatáskör? Hogy érvényesíthetjük helyileg az egyszemélyi felelősséget? Vagy nem a mi erőtlenségünk és sokszor megcsontosodott gyakorlatunk játszik abban meghatározó szerepet, hogy a fiatalok számára a pártélet nem mindenhol vonzó? Ezekkel a kérdésekkel mindenütt szembe kell nézni, ezeket először önmagunk számára kell feltennünk. Hogy vajon saját' környezetünkben érvényesítjük-e a közösségi érdekek elsőbbségét, a közélet tisztaságát, vagy a személyes példamutatást? Ki, hogy végzi a munkáját? Figyelünk-e kellően egymás gondjaira, személyes problémáira, az emberi közösségi viszonyok megfelelő alakítására? Többek között ezek azok a kérdések, amelyekre a választ helyileg, nyíltan, őszintén a párttagságnak együtt, időről időre keresni kell és ez minden bizonnyal az oly sokszor hiányolt aktivitást és vitakészséget is meghozza. Ilyen szellemben kell végezniük a munkájukat az (Folytatás az 5. oldalon.)
