Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 27., SZERDA Új takarmányok Baktériumok a tápban A mezőgazdasági kistermelők ellátásának további javítására a Gabona Tröszt vállalatai új, nagy hatású takarmányok gyártását, illetve forgalmazását kezdték meg. A malacok felnevelését segíti az úgynevezett baktériumos tápszer, amely a takarmány értékes anyagainak tökéletesebb lebontásáról gondoskodik. Alkalmazásával több tápanyaghoz jut az állati szervezet, ellenállóbbak lesznek a malacok, és csökken az elhullás. A takarmány fehérjetartalma magas, korszerű kísérleti módszerekkel határozták meg más összetevőit is. A kecskeméti új üzemben állítják elő a terméket. A Gabona Tröszt a kör- nyei mezőgazdasági kombináttal közösen fejlesztette ki az új nyúltápot, amelyből az idén 20 ezer tonnát készítenek. Az eddigi nyúltakarmányhoz képest ára nem változik, ám több fehérjét és takarmányenergiát tartalmaz. Ily módon a kistermelők jövedelmezőbbé tehetik a nyúltartást. Fél meg fél az egy Szomszédvárak csendes háborúja Iskola és tsz Metternich Paulina grófnő állítólag még él valahol külföldön. A telekkönyvben mindenesetre még szerepelt pár éve a neve, mint az egyik Biatorbágy környéki kis telek tulajdonosa. A már feltehetőleg agg grófnő mindenesetre megnyugvással tekintene a család volt kastélyára, amelynek tatarozása, ízléses helyreállítása évek óta folyik a nagyközségben. Ám éppen ez idézte elő a helyi tanács és a környék termelőszövetkezetének kapcsolatában az elhidegülést. konstrukció során központi fűtés bevezetését tervezik. Hely kellene azonban a kazánháznak és a széntárolónak. Műemlékről lévén szó, toldalék- épület emeléséről szó sem lehet. A termelőszövetkezet nem enged át a saját kastélyrészéből, mondván: sajátítsa ki a tanács, ha szüksége van újabb területre. Erre azonban — tájékoztat Hernádi Károly elnök és dr. Kóródy Mária vb-titkár — nincsenek milliói a biator- bágyiaknak. A hosszan elnyúló épületen ugyanis e két szervezet osztozik. Egyik szárnyában működik a biatorbágyi Il-es számú általános iskola, a másikban pedig a termelőszövetkezet üzemei. Az iskola körzetébe tartozó diákok közül több mint százan — az első, második és harmadik osztályosok — nem e szép műemlékegyüttesben, hanem a két kilométerre levő volt MÁV-épületben tanulnak. E megosztottság felszámolása érdekében újabb tantermekkel szeretnék bővíteni az anyaiskolát, ahol mellesleg a reOrvosi körzetben, Dömsödön Gyiittmentnek számított... Körzeti orvos falun: Dömsödön, dr. Tóth István. Évente tízezer alkalommal fogad a rendelőben betegeket. Tizedannyiszor látogatja őket otthonukban, 274 embert gondoz, félezret to- vábbküld a szakorvoshoz, százat a kórházba. Család- és nővédelmi tanácsadást is tart, s minden hónapra jut egy felvilágosító előadás. A számok nem sokat árulnak el arról, ami meny- nyiségekkel nehezen mérhető, a gyógyító munkájáról, a körzetében, környezetében betöltött szerepéről, erőfeszítéseinek eredményéről. Nyaranta duplája — Ha csak az adatokat nézzük, a körzete átlagosnak tűnik. Valóban az? — Szerintem nem. Sajátos arculatú vidéken élő emberek tartoznak ide, s a környék, a •táj is rányomja bélyegét a körzetemre. Vegyük csak a nyarat, amikor megduplázódik a rendelőben a forgalom. Hétvégeken a víkendházak megtelnek, s a Duna-partról hozzám jönnek a betegek. A fővárosból néhány hétre pihenni érkezők mások, mint a helybeliek. A legapróbb bajjal is azonnal rohannak az orvoshoz, talán mert _nagyobb becsben tartják a szűkre szabott nyaralóidőt. S bizony ingerültek, amikor megtudják: utazniuk kell a röntgenfelvételért, a laboratóriumi leletért, ráadásul ha délután két óra elmúlt, nem- is Ráckevére, hanem Szigethalomra. Az itt élő emberek türelmesebbek. Tudják pedig ők is, mi a kullancscsípés, mi a veszélye... — S a betegségeik is mások? — Bizonyos tekintetben igen. A nyaralók tulajdonosai, a hétvégi házak lakói, amikor megjönnek, gyakorta érzik úgy: végre övék a világ. Az első napokban tipikus a gyomorrontás, a másnaposság. S ha már a szesznél tartunk: szerintem a falu egyik legnagyobb gondja az alkoholizmus. Az ellene küzdő bizottság elnöke vagyok, s mondhatom, van mi ellen hadakoznunk. Százhúsz olyan beteget tartunk nyilván, aki már kórosan kötődik az italhoz. Tehát nem egyszerűen iszákosok, nagyivók. Közülük minden esztendőben vagy tizen megjárják a kötelező vagy önkéntes elvonókúrát. Hárman már — az eredménytelen kúra után — Nagyfán is voltak. Csökkenti a szorongást — Nehezebb-e itt orvosnak lenni, mint másutt’ — Talán a feladat szépsége miatt is azt kell felelnem: nem. Vegyük például a gondozást. A falusi ember nem szívesen keresi fel az orvost, azaz csak akkor fordul hozzá, amikor már tényleg baj van. Itt igazán nehéz az embereket rávenni arra, hogy rendszeresen tartsák karban az egészségüket, vegyék elejét a kórnak. Azután a másik probléma: a putrik sora a Kis-Duna partján. A tanács nem adhat a telep minden lakójának új otthont, s tíz éve, mióta itt dolgozom, ugyan jó néhányan kaptak lakást a faluban, de a telep utánatöltődött. Evekkel ezelőtt — még állt a művelődési ház — volt cigányklub is. ahol kéthetente 30—40 ember is összejött, s ez jó alkalom volt az egészségügyi felvilágosításra. Amióta az otthont életveszélyessé nyilvánitották és lebontották, csak a rendelőben mondhatom el a tudnivalókat — a betegeknek. Igaz, ezt minden alkalommal két- szer-háromszor is megteszem. Nemcsak azért, hogy megértsék, mi az érdekük, hanem azért is, mert a beszéd eltereli figyelmüket a bajukról, fájdalmukról. s csökkenti a szorongást. Barátként fogadták be Dr. Tóth István eddig gondokról beszélt. A kérdésre — miért maradt mégis a körzetben? — mégis azt feleli: — Mert szeretek itt. Apám is körzeti orvos volt, negyvennégy évig egyetlen helyen, Mezőtár- kányon. Én Borsodban kezdtem, Vattán, azután visszatértem Hevesbe, Feldebrőre, onnan csábított Dömsödre a barátom, dr. Berhés Béla, a másik körzet orvosa. Még az egyetemről ismerjük egymást, s itt úgy fogadtak, mint a Berhés doktor barátját. Szerették őt, s megszerettek engem is. — Igen, fogadott a falu. Nyolc éve tanácstagnak választottak, pedig (itt úgy mondják) gyüttment embernek számítottam, öt éve már igyekszem meghálálni a bizalmat. Küzdők a faluért, no nem nagy horderejű dolgokban, csak kisebbekben. A legfőbb sikernek azt tartom, hogy be- lekezdtünk az apaji orvosi rendelő és lakás építésébe — elegendő pénz nélkül is. S talán az év végére elkészül. Feladat pedig marad azután is. Például szeretném elérni, hogy a dömsodi Dózsa Tsz-nek legyen több rehabilitációs munkahelye. Körzeti orvosnak lenni falun — bizonyára nem a gyógyító szakma leglátványosabb változata. Ám a település, lakói, a velük együtt élő, gondjaikban osztozó orvost mindig elsőként keresik, ha baj van. Tóth doktort is. Rendel naponta, délelőtt fél nyolctól tizenegyig és délután öttől hatig. Vasvári G. Pál Lyukasórák A gyerekeket nem zavarja az ónszürke égbolt s a cuppogó sár. önfeledten rohangász- nak a kastély klasszicista oszlopai körül. Öraközi szünet van. Bunth Jánosné igazgatónő mentegetőzve mutatja a derékmagasságig levert falakat, a kupacban álló meszesvödröket — a helyreállítás mindenkori relikviáit. — Nagyon messze van a volt állomásépület, ahová az alsósok többsége jár. Szinte megoldhatatlan a helyettesítés. Ha váratlanul megbetegszik egy tanító, mire tőlünk kiér egy másik tanár, vége az órának, s vissza is jókora késéssel érkezik. A pendlizés eredménye itt is, ott is egy-egy lyukasára. A szomszédvárban Szabó István üzemvezető kalauzol körbe. Zománchuzalokat szigetelnek, illetve közúti lámpákat szerelnek össze a telepen, de működik egy lakatos-forgácsoló műhelyük is. A csaknem harminc dolgozó — kettő kivételével — helyi lakos. Talán együtt? A pátyi székhelyű Zsámbéki medence Tsz három község határában gazdálkodik, közülük az egyik Biatorbágy. — Valamikor úgynevezett földalapi juttatásként került a jelenlegi termelőszövetkezet egyik jogelődjének birtokába a fél kastély — magyarázza Lukács Károly földrendező, aki egyébként rátalált Metternich Paulina nevére is az egyik telekkönyvben. — Állami tulajdon volt azonban egészen 1967-ig. Az akkor kiadott íves számú törvény végrehajtása során lett a helyi szövetkezet, a tizenegy évvel ezelőtt végrehajtott egyesülés után a Zsámbéki medence Tsz tulajdonává. — Nem arról van szó, hogy elzárkózunk az ésszerű megoldás elől — magyarázza Szín Béla tsz-elnök. — De azt felháborítónak tartjuk, hogy megkérdezésünk nélkül készíttetett a tanács egy olyan tanulmánytervet, amelyben szinte mint sajátját szerepeltette a mi területünk egy részét. Nekünk is problémát okoz a korszerűtlen fűtés és szívesen társulnánk a biatorbágyi tanácscsal ennek ésszerű megoldására. A tanács szerint a termelő- szövetkezet inkább a kisajátítást szorgalmazná, hiszen akkor milliókat kapnának. — Szó sincs erről! — tiltakozik dr. Csontos József főkönyvelő. — Az említett üzemek mellett ott működik a Poltex ipari szolgáltató szakcsoportunk központja. Bedolgozóink tavaly 35 millió forintos bevételt értek el. Az ott foglalkoztatott 120 ember munkájára szükségünk van — s nekik is az ottani munka- lehetőségre. Ugyancsak a kastélyban intézzük biatorbágyi nyugdíjasaink — ők sincsenek kevesen — ügyes-bajos dolgait. Az elmúlt években bármilyen kéréssel fordult hozzánk a biatorbágyi tanács — például telekparcellázás, útépítés, udvari terület átengedése a kastélyban — mindig szívesen segítettünk. Ezért nem értjük ezt a mostani ügyet. Horváth Judit A lepárló vezérlője m m _ 3 . J Ilim Jr tm viliit s r • m A Budapesti Műszaki Egyetem automatizálási tanszéken a közelmúltban elkészült az a félüzemi lepárló berendezés, valamint annak vezérlő szabályzó rendszere, amely vegyipar, földgáz-, kőolajipar és élelmiszeripar egyik alapvető technológiája. Az irányítási rendszert elsősorban oktatási cs kutatási célokra használják, de a sorozatvizsgálatok, illetve kísérletek hasznos tapasztalatokkal szolgálnak a műszaki fejlesztésben és a mérnökképzésben is. Lebecsült hivatás Segíteni, mielőtt kérnének! A kilencedik Árva kiskertek Ki korán vet magvakat... Lassan már lepipáljuk az angolokat, annyit beszélünk az időjárásról — jegyezte meg valaki találóan. Hát hogyne, amikor folyvást meglepetésekkel szolgál, nem éppen kellemesekkel. Mint most is. A hét végén, az oly rég várt napsütésben sokan készültek kirándulásra. nagy kert; munkákra. Kitekintve az ablakon azonban csak a legelszántabbak keltek útra, hogy a meleg lakás helyett a „birtokra” menjenek. Pedig munka adódik bőven. A máskor oly nyüzsgő Göd is szinte néptelen volt ezen a borongós, hűvös hétvégen. Imitt-amott lehetett látni egy- egy embert, amint fát metszett, avart gereblyézett. A Szent László utca elején, a kettes számú ház tulajdonosa Lakatos Gyula és felesége. Már az utcai front mutatja, hogy ez a porta nem a tétlen kikapcsolódás színhelye. Értően metszett rózsatövek sora díszíti a házelőt. — Ezeket mar az ősszel megmetszettem — mondja a ház asszonya. Most a szőlőn van a sor. Ha azt akarjuk, hogy az a kis pince ott a ház végében Néhány hónappal ezelőtt írtunk egy nyolcgycrme- kcs taksonyi családról. Szinte a helyi tanácson sem tudtak róluk semmit. Soha nem jelentkeztek segélyért, nem kilincseltek lakásért, pedig nem éltek könnyen. A fiatal- asszony gyermekgondozási segélye, a férj fizetése a családi pótlékkal együtt sem túl sok. A Test megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet rendszeres nevelési segélyében pedig csak négy gyermek részesül. szép játékokra, Legóra is futja. Sajátjuk a kis ház, amelyben élnek. Évekkel ezelőtt részletre vásárolták, ám komfortosításra már nem futotta erejükből. A padlásfeljáró helyén aprócska fürdőszoba van, de mosakodáshoz, pelenkamosáshoz a vizet a ház előtti nyomóskútról hordják. Amikor arról beszélgettünk az édesanyával, hogy miért nem próbálnak segítséget kérni a tanácstól, ő elmondta, nem kenyere a siránkozás. Az iskolában a gyermekvédelemmel megbízott tanár, az óvónő vagy a védőnő is tudja, hány éhes száj van a Szutter házban. Ha tudnának gondjaikon enyhíteni, bizonyosan már megtették volna. Csak a vállát vonta meg, amikor arról faggattam, mit szól a falu a nyolc gyerekhez. Ám, hogy mit gondolt valójában, az csak később derült ki. Októberben beszélgettünk, s amikor január végén Taksonyban jártam, a tanácselnök elmondta, hogy megszaporodott a Szutter család, megszületett a kilencedik gyermek. Ennek ellenére Szutter Ló rándék szépen élnek — a törékeny fiatalasszony összetartja, irányítja a családot — bűvészmutatványnak is beillik az igyekezet, amellyel a fillérre kiszámított jövedelemből nemcsak rendes ruhára, bőséges kosztra, a nagyobbaknak minden héten mozira, de még ne maradjon üres, akkor bizony gondozni kell. A metszést én nem merem vállalni, azt az unokabátyám csinálja. No igen, egy külkereskedő honnan is érthetne az ilyen szakértelmet igénylő munkához. Csak akkor csodálkozom el egy kissé, amikor megtudom, hogy a venyigékkel buz- gólkodó vendég, aki csizma híján reklámszatyrokkal védi cipőjét a sártól, szóval hogy a mester tüdőgyógyász főorvos. Még ha sebész lenne... Egyébként mindenkinek megvan a feladata, a faipari főmérnök férj stílusosan ablakokat gyárt, az asszony dughagymát, petrezselymet vet. Kabátban foglalatoskodik, nincs egy csöpp melege sem, kárpótolja viszont a gondolat — az elsők között ehet zsenge újhagymát. És még mi mindent kéne elvégezni! A cserjék is metszőolló után kiáltanak, a tavaszi lemosó permetezés sem várhat sokáig. Egyszóval már nem azt sajnálják, hogy a legkevésbé sem hívogató idő ellenére kijöttek, hanem azt, hogy mindjárt vége a napnak. Sz. T. Nemcsak ikreknek Nyeste István tanácselnök októberben őszintén bevallotta, hogy nem tudtak a család gondjairól, s ígéretet tett, igyekeznek segíteni nekik. Januárban azzal fogadott, hogy felkeresték ' Szutterékat, s amint enyhül az idő, bevezetik telkükre a vizet. Akkor, mintegy végszóra megérkezett Márton Károly, a PVCSV helyi kirendeltségének vezetője és elmondta, akármilyen fagyos is a föld, napokon belül bevezetik a vizet a portára. — Ott jártunk és láttuk, hogy az ember vagy kétszáz méterről hordja a pelenkamosáshoz a vizet — mondja felháborodva a szerelő. —• Az asszonyt visszavitték a kórházba, mert valamilyen komplikáció lépett fel, és a férj ottmaradt a sok gyerekkel. A házuk előtt levő nyomóskút befagyott, és igaz, hogy minden házban bent van a víz, mégis a másik kútra kell járnia. Hát ezért vállaltuk, hogy sürgősen megcsináljuk a munkát. Természetesen társadalmi munkában dolgoztak. Mint legutóbbi beszélgetésünkből kiderült, a kerti csap elkészült Szutterék udvarában. — Sokan felfigyeltek erre a családra — mondja a tanácselnök. — Valóban olyan emberek ők, akik megérdemlik a segítséget. A taksonyi üzemek, szövetkezetek dolgozói szeretnék ezután is támogatni a családot. Abból indultak ki, hogy egy ország mozdul meg, ha valahol négyes-ötös ikrek születnek. Gyűlik az automata mosógép, a hűtőszekrény, az anyagi támogatás. Pedig az orgonasíp módjára sorakozó gyerekek ellátása, becsületes felnevelése sem könnyebb feladat. Amit saját erőnkből tehetünk, azt megtesszük értük, és a Hazafias Népfront helyi bizottságának titkárát bíztuk meg azzal, hogy a községen túl is egyengesse a család útját. Magánügy lenne? Minden településen élnek Szutterek, legföljebb Kisnek, Nagynak, Kovácsnak nevezik őket. Csak észre kell venni őket, akkor -is, ha nem szólnak, nem panaszkodnak. Szocialista brigádoknak, munkakollektíváknak legalább olyan méltó nemes feladat lehet támogatásuk, mint húsz méter járda vagy egy buszmegálló megépítése. így talán előbb-utóbb megváltozna az a társadalmi szemlélet, amely nem sokra tartja az anyaságot, gúny és ízetlen megjegyzések céltáblájává teszi a nagycsaládokat, olyan légkört teremtve, amelyben a sokadik baba érkezését titkolni, szégyellni kell. Móza Katalin
