Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

1985. MÁRCIUS 27.. SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP 5 Tanácskozik az MSZMP XUt. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról.) aek a népgazdasági érdekekkel összhangban kell alakulnia. Arra törekszünk, hogy a fő munkaidőben és a munkaidő utáni kisvállalko­zásokban elérhető jövedelmek egyaránt a tényleges teljesítmények­hez igazodjanak, s különbségük tár­sadalmilag elfogadható legyen. En­nek érdekében nem az általános megszorítás, hanem a rendelkezé­sekkel, az érvényes jogi szabályo­zással ellentétes tevékenység meg­szüntetése a feladat. Szociálpolitikáinkról szólva az utóbbi időben sokan felvetik, hogy miközben a költségvetés erre for­dított kiadásai folyamatosan nő­nek, a szociális feszültségek nem mérséklődnek, sőt éleződnek. Je­lenleg a nemzeti jövedelem 26 szá­zalékát fordítjuk pénzbeli és ter­mészetbeni társadalmi juttatások­ra. Ez az arány megfelel az ország fejlettségi szintjének, és a követke­ző években lényegében nem növel­hető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csök­kent a juttatások vásárlóértéke. A szociális juttatások színvonala, bel­ső arányai, hozzájutási feltételei, területi eloszlása is egyenlőtlenek. Miközben a társadalmi juttatások­ból- a lakosság tehetősebb rétege is részesül, addig a szociálisan rászo­rulók egy része nem kap megfele­lő ' segítséget. Ezért sok követelmény vetődik fel a szociálpolitikával szemben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat. A létbiztonság fő pillérei marad­nak a jövőben is a munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag el­fogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vá­sárlóértékének megőrzése. Kedve­zőbb. gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növel­ni is- lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsági elv érvényesítése a szociálpolitika fontos, eleme. Most nem tudunk többre vállalkozni, mint jobbtpri'ji- gyelcmbe venni és érvényesíteni a rászorultság elvét és szempontjait együtt az állampolgári jogosultság­gal. Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fo­kozatosan uralkodóvá tenni. A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei közül a következőket tartjuk lényegesnek: — A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hat, hogy a gyermekgondozási dijat fokozato­san kiteries'ztiük a gyermek egy­évés korán túl, a gyermek három­éves koráig: megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a három- és több gyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A csaléd- ailapttó fiatalok az első lakás meg­szerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha &Z önerő és a csalá­di-háttér ehhez nem elég —, több kedvezményt, támogatást kapnak. Á nyugdíjasok helyzete életkoruk, egészségi állapotuk, aktív tevékeny­ségre való alkalmasságuk, nyugdijuk és kiegészítő jövedelmük nagysága, valamint családi és vagvnni helyze­tük szerint rendkívül differenciált. Az idősebb, aktív tevékenységre már nem kénes, egvedül élő, ala­csony nyugdíjban részesülők szociá­lis helyzete azonban nehéz. A nyug­díjasok közül több mint félmillióan eevedüál'óak. Segíteni mindenek­előtt azokon kell. akik nem támasz- kadhatnak családinkra. A legsúlyo­sabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül. Az a fő törekvésünk, hogy a nyug­díjrendszer jobban vegye figyelem­be a végzett munkát, legven rugal­masabb, s nyűitson nagyobb szociá­lis biztonságot is. A módosítások — ha ezekre sor kerül — nem érinthetik hátrányo­san á jövőben nyugdíjba menőket. Elképzeléseink szerint a mai és a korszerűsített nyugdíirendszer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egyidejűleg és párhuza­mosan létezik. A ny'ndijba menő a kettő közül a számára előnyösebb megoldást választhatja. A KB titkára ezután az árpoliti­káról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondha­tunk le. Arra törekszünk — mondotta —, hogy az árszínvonal-emelkedéseket érzékelhetően, mintegy öt százalék­ra mérsékeljük, ezért megfelelő inf­lációellenes program kidolgozását tartjuk szükségesnek. Az áremelke­dés mérséklése fokozatosan érhető A Pest megyei küldöttek között (az első sorban Hárs István, a Magyar Rádió elnöke, Cservenka Fcrcncné, az országgyűlés al- elnöke, Keserű Jánosné nyugalmazott miniszter, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke és dr. Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke, a Központi Bizottság tagjai). A második sorban: dr. Novák Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, dr. Fajtha Ferenc, a Semmelweis Kórház osztályvezető főorvosa, Horváth József, a Csepel Autógyár munkása, a Központi Bi­zottság tagja, Szitás István, a Csepel Autógyár csoportvezetője és Juhász Antal, a Csepel Autógyár csoportvezetője. el. A következő években sem zár­hatjuk ki, hogy fogyasztói áremelke­désekre — ezen beiül központi ár­emelésekre —kerüljön sor. A helyes árarányok kialaldtását azonban úgy kívánjuk elérni, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elviselhe­tő mértékű legyen. Havasi Ferenc ezután gazdaság- irányítási rendünk továbbfejleszté­séről szólott. Arra törekszünk — mondotta —, hogy a vállalatok és szövetkezetek legyenek a gazdaság főszereplői és minden lényeges jogi, közgazdasági és politikai feltétel segítse a vál­lalatokat, hogy azok a lehető legtöb­bet tudják produkálni. A vállalat- irányítás új formái és a munkás- kollektívák érdekeltségének erősíté­se jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok sorába, amelyeket már megtettünk, vagy a jövőben tervezünk tenni. A gazdasági növekedés belső és külső feltételeinek gyökeres meg­változása az intenzív típusú növeke­dés előterébe kerülése a többi szo­cialista országban is napirendre tűzte a gazdasági mechanizmusok fejlesztését. Ez a felismerés nem­csak a KGST felső szintű értekezle­tét jellemezte, ez nyilvánul meg ab­ban is, hogy jobban megértjük egy­más gondjait. Ha egyszerre többen merünk szembenézni a változtatás igényével, ha adottságainknak, nem­zeti sajátosságainknak és a szocia­lista közös érdekeknek is megfele­lő gazdaságpolitikát folytatunk, en­nek megfelelően fejlesztjük a nép- gazdasági tervezést; közgazdasági eszközrendszerünket, a tervkoordi­nációt, gondolkodásmódunkat, akkor ez garancia lehet arra, hogy közös erőfeszítésekkel gyorsabban tudunk helyes irányba kibontakozást találni. Befejezésül hangsúlyozta: a gazda­ság területein dolgozók vállalják és teljesítik a kongresszus határozatai­ból rájuk háruló feladatokat. Ehhez kérjük a tisztelt kongresszus és dol­gozó népünk támogatását. LÁSZLÓ: M©g teli f®a*en3tenl ca testületek önállóságát Tisza László, a Szabolcs-Szatmár megyed Tanács elnöke, Szabolcs-Szat­már megye küldötte a terület- és te­lepülésfejlesztés néhány kérdéséről, valamint a tanácsok jövőbeni szere­péről szólt Az arányos fejlesztés fon­tosságáról szólva a felszólaló rámu­tatott, hogy a tanácsi fejlesztési pén­zek csökkenése leginkább a lakás­építésre hatott. — Nagy örömünk, hogy már 125 településünk kap vezetékes vizet — a fejlesztés zöme önerőből történt —, de még így is száz településünk vár egészséges ivóvízre. Az országosnál jóval nagyobb születési arányszám miatt, a feszítő középfokú oktatási helyzet következtében, nálunk még az általános iskolai tantermek épí­tése iránt is nagy az igény. Sok kór­házi ágyat létesítettünk, és éppen most adjuk át a 450 ágyas megyei kórházat, de a tízezer lakosra jutó ágyszám ígv is kétharmada, az orvosi létszám pedig a fele az országos át­lagnak. Tisza László hangsúlyozta, hogy — ismerve a népgazdaság helyzetét — a gondok megoldása rövid távon nem várható. Ezért nemcsak országosan, hanem egy-egy megyében is differen­ciálni kell, s a legnagyobb feszültsé­get jelentő társadalmi kérdések meg­oldására kell helyezni a súlyt. Ebben a tanácsok keressék meg sajátos le­hetőségeiket. — Erősítenünk szüksé­ges a tanácsi testületi munkát, meg kell teremteni a testületek valódi ön­állóságát a döntéshozatalban. Ezért tulajdonítunk nagy fontosságot a ta­nácstagi választásoknak. A lakosság­gal való párbeszéd során a kongresz- szusi határozatok megvalósítását tartjuk a legfontosabbnak. Ezzel együtt jár, hogy a település népe olyan embereket találjon és válasz- szón meg, akik a legrátermettebbek, a legvonzóbban, legokosabban képvi­selik a politikát, és képesek mozgó­sítani minden fellelhető helyi tarta­lék föltárására és hasznosítására. BUSCH EK LÁSBSHÉ: Mindkét ssül© fefelüs €a |é ssslásil légkörért Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Buda­pest küldötte a párt másfél évtize­des nőpolitikái határozatáról szólva megállapította: a döntés helyességét a gyakorlat bebizonyította. A nők munkavállalása nemcsak népgazdasági szükségesség, hanem az emberi jogok fontos tartozéka, me­lyet alkotmányunk is rögzít — hang­súlyozta a felszólaló. — Az utóbbi időben azonban konzervatív elgondo­lások erősödtek fel, amelyek a népe­sedés kedvezőtlen alakulásának okát, a családban előforduló konfliktuso­kat a nők munkavállalásában látják. Kár lenne megfosztani a társadalmat a tehetséges nők alkotókedvétől. Nem nélkülözhetjük egyetlen ember nem­zetgazdagító munkáját sem. Felszólalásában kifejtette, hogy a nők ma már mindinkább hivatástu­dattal, emberi képességeik kiteljese­déséért akarnak élni és haladni a fejlődéssel. Ez nem mond ellent an­nak, hogy minden egészséges szelle­mű nő jó anya akar lenni. A köztu- datban még mindig eléggé él az a szemlélet, hogy a gyermeknevelés az anya dolga — folytatta —, ám a fel­adatok két szülőre, az anyára és az apára méretezettek. Bizonyos vagyok abban, hogy szocialista államunk gondoskodása és a család demokrati­kus átalakulása végső soron feloldja majd az anyaság és a munkavállalás közötti konfliktusokat. A továbbiakban szólt a nők szak­mai és általános műveltség ének nö­veléséről, annak szükségességéről, majd a család felelősségét hangsú­lyozta a gyermekek nevelésében. ■— Lényeges — mondotta —, hogy a VII. ötéves tervben a népgazdaság lehető­ségeihez mérten tovább növeljük az állami hozzájárulást a gyermekneve­lés költségeihez. Nagyon fontos, hogy a közgondolko­dásban kapjon nagyobb megbecsü­lést és tiszteletet az anyaság, a több gyermek vállalása. A jó irányú vál­tozásokat tükrözik a kongresszus do­kumentumai, amelyekből világosan kitűnik, hogy mindkét szülő felelős a jó családi légkörért, a család össze­tartásáért, életvitelének megszerve­zéséért. Feladatunk, hogy gyerme­keinkben fokozatosan alakítsuk ki azt a tudatot, hogy rendszeres mun­ka és küzdelem nélkül nincsen sem­milyen eredmény. Sok türelemmel és szeretettel kell átsegíteni őket a ku­darcokon is. Végezetül kérte, hogy a megvá­lasztandó új Központi Bizottság tűz­ze majd napirendre az 1970-es nő­politikái határozat végrehajtásának értékelését, tekintse át a nők politi­kai, gazdasági és kulturális helyze­tét, különös tekintettel a családpoli­tikai tennivalókra. KLEIN ISTVÁN: Kiemelt figyelmei az alapellátásra Klein István, a Tamási Áfész igaz­gatósági elnöke, Tolna megye küldöt­te felszólalásának elején megállapítot­ta: a megye általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetei a XII. párt- kongresszus óta eltelt időszakban is hozzájárultak az életszínvonal-politi­kai célok megvalósításához. Az ellá­tás színvonalát sikerült élelmiszerek­ből és egyes vegyesipari cikkekből javítani. A szövetkezetek kiemelt fi­gyelmet fordítottak az alapellátásra, az olcsó cikkek választékának bőví­tésére. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak és nincsenek gon­dok, hibák. A fogyasztók esetenként bosszúsan távoznak az áruházakból, boltokból. A bosszúság oka többféle. Sok helyen még alacsony színvonalú a kereskedelmi kultúra, még nem ta­nultunk meg eléggé a szó valódi és tisztességes értelmében kereskedni. A boltokban szerzett bosszúságok más része független a kereskedelemtől. Hiszen csak azt az árut lehet for­galmazni, amit az ipar mennyiség­ben, választékban termel, és azt, amit import útján be lehet szerezni. A korábbi évek nagy és sike­res szövetkezeti áruházi programja után a figyelem ismét a falvak felé fordult. Tolna megyében a 68 kis településből 37-ben a lakosság ötszáz fő alatt van. Ezekben a falvakban él a népesség csaknem 20 százaléka. A szövetkezetek a falusi kis vegyesbol­tokban elsősorban rögzített áras ter­mékeket adnak el, jóformán nyere­ség nélkül. Ezeken a kis települése­ken nincs tehát hatásos nyereségér­dekeltség. Itt elsősorban szolgálat van. De a megye fogyasztási szövet­kezetei ezt a szolgálatot a jövőben is vállalják, hiszen e településeken él a szövetkezeti mozgalomhoz leg­inkább kötődő tagság, itt élnek a mozgalom alapítói. Emellett — a SZÖVOSZ támogatásával — 1986 vé­géig 146 falusj boltot, italboltot, fel­vásárlóhelyet korszerűsítenek. Ezt követően Ballai László, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést a kongresszusnak. A ncamSáfBímvizsgálé bizottság jelentés® jelenlevők jól ismerik a párttagság és a párton kívüli dolgozók vélemé­nyét pártunk politikájáról, munká­járól. Bizottságunk megállapította, hogy kongresszusunkon a párt társadalmi összetételének megfelelő arányban vannak jelen munkások, mezőgazda- sági dolgozók, a szellemi élet, az ér­telmiségiek, az alkalmazottak, a fegyveres erők és testületek, a nyug­díjasok és a tanuló ifjúság képvi­selői. A munkásosztályhoz és a paraszt­sághoz tartozók aránya eredeti fog­lalkozását tekintve 63,8 százalék, je­lenlegi foglalkozásuk alapján pedig 30,7 százalék. Közöttük nagy szám­ban vannak jelen szocialista brigád­vezetők és brigádtagok. A párt- és a társadalmi szervek függetlenített apparátusában dolgozók aránya 23,1 százalék; államigazgatási, gazdasági és intézményi vezetők 24,9 százalék; értelmiségi munkakörben dolgozik 8,4 százalék; alkalmazott 0,4 száza­lék; a fegyveres erők és testületek tagja 3,3 százalék; tanuló 1,3 száza­lék; egy küldött önálló kisiparos. A nyugdíjasok aránya 7.8 százalék. A küldöttek eredeti és jelenlegi (Folytatás a 6. oldalon.) Mint mondta: a bizottság megál­lapította, hogy a küldöttek megvá­lasztására a szervezeti szabályzat elő­írásainak, illetve a Központi Bizott­ság határozatának megfelelően, de­mokratikusan és titkosan került sor. A Központi Bizottság határozata értelmében a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok párt­értekezletein minden ezer párttag után egy-egy küldöttet választottak, összesen 838-at. Ahol indokolt volt, ott felfelé kerekítettek. Huszonhat nagyüzemi pártértekezleten 47 elv­társat közvetlenül választottak meg küldöttnek a kongresszusra. A kül- döttcsoportokban részt vesznek a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai. Pártunk XIII. kongresszusán tehát összesen 1016 elvtárs tagja a küldöttcsopor­toknak. Közülük 1010 elvtárs van jelen, a 6 hiányzó igazoltan van tá­vol. A kongresszus határozatképes. A pártértekezleteken olyan pártta­gokat választottak küldöttnek, akik munkaterületükön és társadalmi te­vékenységükben kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. A kongresszust elő­készítő taggyűléseken és pártérte­kezleteken párttagságunk nyílt, őszinte légkörben, alkotóan vitatta meg a kongresszusi irányelveket. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom