Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

2

PEST MEGYEI HÍRLAP i985. március í., hétfő

Tanácskozol! a Pest megyei pártértekeziet

(Folytatás az 1. oldalról.)

rattal példás élharcosai voltak e munkának. Számukra pedig emberileg minden bizonnyal a legtöbbet adhatja, ha tiszteljük és becsüljük a munkájukat, s hogyha végigmennek a megyében, vagy szőkébb pátriájukat szemlélik, akkor maradandó alkotásaik, sokszínű élményeik, örömteli, éltető munkasikereik szellemi és tárgyi megtestesülését látják. E helyről is őszinte tisztelettel és elismeréssel köszönjük fáradozásukat és kérjük, még sokáig legyenek segítő társaink abban, hogy Pest megye lakosságának az élete szebb és boldogabb legyen.

Az előadó a továbbiakban arról szólt, hogy a megyei pártbizottság írásos jelentését a kiegészítő dokumentumokkal együtt a küldöttek és a meghívottak megkapták. Ezek érintik a munka valamennyi fontos területét és igyekeznek hű képet adni a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, a megye fejlődéséről. A szóbeli kiegészítés arról a néhány kérdésről szól, amelyek az elmúlt időszak reális politikai megítéléséhez elengedhetetlenek és e tekintetben kiegészítik, illetve megerősítik az írásos előterjesztésben foglaltakat. Ezután így folytatta:

Ismert, hogy a 70-es évek végén és a 80-as évek elején a nemzetközi politikában megtorpant az enyhülés folyamata. Tétt hódított a feszültség és egyre nyugtalanítóbbá vált a hidegháború legsötétebb éveire emlékeztető légkör. A politikai viszonyok romlását csak tetézte az egyre inkább elmélyülő és elhúzódó világgazdasági válság. A külső körülmények ilyen alakulása kedvezőtlen hatással volt ránk is. Fokozódtak a gazdasági nehézségeink; nőtt az ország adósságállománya, ezért lassítani kellett a gazdasági növekedés ütemét. A nemzeti jövedelem belső felhasználására csökkenő alapok jutottak és emiatt megtorpant a korábbi évekre jellemző dinamikus életszínvonal-emelkedés.

Jogos aggályok

Ismerjük és méltányoljuk azokat az óriási erőfeszítéseket, amelyeket a párt és a kormány tett és tesz ma is annak- érdekében, hogy a nehezebb és a bonyolultabb körülmények között is helytálljunk. Ennek érdekében számos eszközt. felhasznált; a gazdaság- irányítás ösztönző és kényszerítő hatásai^, költségvetési eszközöket, sőt időnként a gazdaság úgynevezett .kézivezérlését” is. Az eredmény nem maradt el: az egyensúlyi helyzet helyreállításának jelei már mutatkoznak, de a törékenységét a keletkezett ellentmondásokon keresztül is érzékelni lehet.

Az ipari termelés növekedési dinamizmusa az említett okokból fokozatosan lelassult és az elmúlt években már a jövőnket is veszélyeztető értékre csökkent. A külső tényezők romlása — kedvezőtlen hatásai mellett — megszüntette azt a lehetőséget, hogy a viszonylag gyors mennyiségi növekedés eltakarja a szemünk elől saját munkánk fogyatékosságait. Felszínre hozta, hogy a mi legnagyobb problémáink egyike a versenyképesség. A korábbi általános növekedést nem tudtuk összekapcsolni a magas minőségi színvonalat képviselő áruk arányának növelésével, amit jól jellemez a cserearányaink alakulása. A behozott cikkekért mi a tőkés piacon igen gyakran többletmunkával fizetünk.

Ellentmondás az is, hogy sikerült ugyan tartósan csökkenteni a tőkés behozatalt, de a technikai import hiánya érezhetően gátolja a gazdasági fejlődésünket. Vagy például társadalmi átlagban ugyan megőriztük az életszínvonalat, de politikailag érzékeljük, hogy ez a számítás nagy szóródásokat takar. Azt tapasztaljuk, hogy népes rétegek — köztük az alacsony nyugdíjjal rendelkezők, a nagycsaládosok, az alacsonyabb keresetűek — helyzete romlott. Az egyik városi pártér- tekezlet nyugdíjas felszólalója elgondolfcodta- tóan beszélt arról, hogy vajon mit ér a szerzett jog, a nyugdíj, ha az a minimális megélhetést sem biztosítja. A megyei statisztikai adatok is azt bizonyítják, hogy nem sikerült megőrizni sem a nyugdíjak, sem a bérek reál- értékét.

A széles közvélemény, a lakosság negatív jelenségnek tartja és egyre rosszabbul tűri a fogyasztói árszint rendszeres és főként gyors emelését. Ez a januári áremelések fogadtatásából egyértelműen kiderül; a különböző politikai fórumokon egyre nagyobb nyomatékkai hangzanak el ezzel kapcsolatban különböző, jogos aggályok.

A politika számol azzal, hogy a társadalmi méretű ellenérzések általában létező konfliktusok jelzői és hordozói, ezért a XIII. kongresszus előtt joggal keresi a választ arra, hogy miként enyhíthetek, vagy oldhatók meg ezek az árszintnövekedésből adódó társadalmi és gazdasági konfliktusok.

Ezután a megyei pártbizottság első titkára hangoztatta: az eddig megismert elemzések alapján a mi közvéleményünknek meg kellene érteni azt, hogy az árszint tartós változása csak kísérő jelenség; nem az árszint emelkedése ellen kell tehát elsősorban küzdenünk, hanem azokat a körülményeket kell megváltoztatnunk, amelyek hatására ez bekövetkezik.

Azt már nem állíthatjuk — folytatta —, hogy az inflációt ma is „importáljuk”, hiszen a külpiac árai nem, vagy c$ak kissé emelkednek, a nyersanyagárak a világpiacon tartósan „nyomottak”, sőt úgy tűnik, tovább is csökkennek. Ezért egyre inkább oda kell figyelni azokra a véleményekre, amelyeknek lényege, hogy nálunk hosszabb távon immár csak „belső” okai vannak az úgynevezett inflációs tendenciáknak. Ezek közé tartozik legfőképp a tartósan alacsony hatékonyságú munka és ■ ennek .következménye számos vonatkozásban a megfelelő kínálat hiánya.

Kj ne tudna a saját környezetéből erre példákat hozni. Nem egy esetben, például ugyanazt a munkát többször kell elvégezni, hogy elfogadható legyen. Sok a minőségi kifogás, a pazarlás az anyaggal és az energiával. A munka szervezettsége és intenzitása még sok helyen nem kielégítő. Mérhetetlen sok érték megy. így veszendőbe, amely mind a nemzeti jövedelmet növelhetné, amelyből több juthatna fogyasztásra és felhalmozásra.

Versenyképesen

Elhúzódó beruházások, félbehagyott munkák, félredobott anyagok jelzik azt a tendenciát, hogy a termelési folyamat végén a termékek költségeiben sokhelyütt olyan ráfordításokat számolnak el, amelyek mögött nincs használati érték. Várhatóan a XIII. kongresszus által elfogadható, mozgósító program egyik fontos tétele nyilvánvalóan áz lehet, hogy ezeket az árfelhajtó erőket iktassuk ki a gazdaságból és dolgozzunk jobban, szervezettebben. Erre képesek is vagyunk, amire a jelenlegi körülményeink között is számos példa van.

Az általános megnyugtató összképen belül a megye gazdaságában is jelentősek az eltérések. Pest megyében csaknem 600 ipartelepen állítanak elő különböző termékeket. Jellegzetes ugyan, hogy az ipari termelés döntően kis- és középüzemekben folyik, de olyan országos nagyvállalatok is működnek itt, amelyek egy-egy ágazat termelését és fejlődését is meghatározzák. Mint például a DKV, a DHV, a Csepel Autógyár, a Cement- és Mészművek, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat és így tovább.

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy számos vállalatunk tartósan és figyelemremél- tóan növelte tőkés exportját és piaci részarányát is, nagyságrendjétől függetlenül. Ilyenek .a DK-V, a Csepel Autógyár^ a FORTE, a Ganz Árammérőgyár, a PEVDI és számos ipari szövétkezet. Ez -azt bizonyítja, hogy a visz- szaesés nem törvényszerű, a teljesítményeknek a versenyképességét biztosító növelése a jelenlegi körülmények közepette is elérhető követelmény.

Figyelmet és elismerést érdemelnek azok az üzemek, amelyek képesek voltak a legnehezebb viszonyok közepette is a termékeik jelentős hányadát dollár elszámolású piacon értékesíteni. Ennek az exportnak a részaránya egyes vállalatoknál, mint például a FORTE, vagy a Ganz Árammérőgyár tartósan megközelítette a nettó árbevétel mintegy 40 százalékát. Számos gazdasági egység tehát, kicsi és nagyobb egyaránt, képes volt arra, hogy évről évre közeledjék az élenjárókhoz a technológiában, a termékek versenyképességében, beleértve a minőséget is.

Az egyre reálisabb vállalati önértékelések kedvezően hatottak a műszaki fejlesztési feladatok meghatározására. Jó részük a szűkösebb beruházási lehetőség mellett sem mondott le a megújulásról, melynek során tovább korszerűsödött az ipar szerkezete. A Pest megyei innovációs napok rendezvényei, a Budapesti Nemzetközi Vásáron elért eredményeik jól kifejezték megújulási készségüket.

Ugyanezt példázzák a megye mezőgazdasági üzemeinek az erőfeszítései is. Tiszteletet és megbecsülést érdemel az a. törekvés és az a kollektív akarat, ahogyan a termelőszövetkezetek döntő'többsége küzdött és küzd ma is elöbbrejutásáért, némelyek a talponmara- dásért. A gazdasági szabályozók szorító követelményei, az ipari és a kiegészítő tevékenység növekvő adóterhei önmagukban is elegendő leckét jelentettek a számukra. E mellett azonban a megyét is két, egymást köveMindkét napon Tóth István elnökölt

Érdemes volt figyelni

tő esztendőben sújtotta az aszály, amely pótolhatatlan eredménykieséseket okozott.

A mezőgazdasági üzemek a múlt évi gazdálkodásukat úgy kezdték, hogy a szabályozók változásából és az 1983. évi aszály áthúzódó hatásából összesen a megyében egymil- liárd forint eredmánykiesésre kellett számítani. Akkor viszont még senki sem gondolt egy újabb aszályos év következményeire, amely legfőképpen az őszi betakarításé kultúrákat sújtotta. Búzából elértük . ugyan a minden idők legmagasabb megyei termésátlagát, az 5,55 tonnát, de a kukorica hozama mindössze 3,7 tonna volt; soha ilyen alacsony a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta. A gazdaságok nyeresége — a tervezetthez képest — így újabb 200 millió forinttal csökkent

Több lábon állva

Az erőfeszítések azonban nem voltak hiábavalók, mert a jelentős aszálykár ellenére az állatállomány takarmányszükséglete biztosított. A közös gazdaságok a beruházásaikból adódó esedékes hiteleket vissza tudták fizetni. Központi eszközökkel mezőgazdasági üzemet

ebben a megyében szanálni most sem kellett. Igaz, nem egy, korábban híressé vált nagy szövetkezet, mint a hernádi Március 15., a ráckevei Aranykalász és még sorolhatnám — a jelen körülmények közepette nagyon nehéz helyzetbe került és a talponmaradásért küzd. De egyúttal azt is igazolják, hogy több erő van a mi gazdaságainkban annál, mintsem hogy oly könnyen feladjuk.

Az a termelési szerkezetátalakítás, amely ma a megye mezőgazdaságában végbemegy és a gazdaságtalan tevékenységek leépítésével eddig több mint tízezer ember munkakörének átszervezését, vagy megszüntetését érintette, kellő bátorságot, közgazdasági megalapozottságot és alapos politikai munkát feltételez. A fóti Béke, a budaörsi Sasad, az ócsai Vörös Október és még jó néhány mezőgazda- sági termelőszövetkezet múlt évi erőfeszítései e tekintetben azt példázzák, hogy a több lábon állás továbbra is feltételezi az ipari, a kiegészítő és a szolgáltató ágazatok működtetését, de az eddigieknél sokkal szervezettebben és hatékonyabban. \

A megye állami és a szövetkezeti iparában, a mezőgazdaságában jól felkészült, ötletekben gazdag szakemberek, megújulni akaró és tudó vezetők, munkaszerető, lelkes kollektívák dolgoznak, akiknek a teljesítménye ellene szól mindannak, amely az értékteremtő- képesség növelésében visszahúz bennünket.

A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése — mondotta ezután az előadó —, ha nem is ellentmondás nélkül, várhatóan újabb ösztönzést és lendületet ad az alkotó energiák hasznosításának. A megye termelő egységei — a tapasztalataink szerint — egyértelműen támogatják azt a központi törekvést, hogy önállóságuk és döntéseikért való felelősségük fokozódjék, javítani tudják működésük hatékonyságát és hogy tevékenységük a verseny valóságos mércéivel és szabályai szerint értékelődjön. Támogatnak minden olyan intézkedést, amelyek e fő célok irányába mutatnak, de tapasztalható körükben némi bizonytalanság, sőt határozott ellenérzés is.

Ez utóbbi az olyan természetű módosítások miatt keletkezik, amelyek '-a mozgásterüket megítélésük szerint hátrányosan befolyásolják. Ide sorolják például a konvertibilis anyag- és gépimport további korlátozását, az évek óta csökkenő vállalati beruházásokra kivetett normatív felhalmozási adót, a vállalati -önálló .-kezdeményezésekhez,, szükséges pénzügyi források szűkítését, és így tovább.

Az ilyen természetű szabályozókat-úgy minősítik, hogy ezek nem a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését szolgálják, nem a vállalati aktivitás fokozására építenek, hanem adminisztratív beavatkozással kívánják elérni a központi tervcélokat.

ifl szabályozókról

Felvetették olyan ellentmondást is, hogy ha a következő középtávú tervciklus közepéig e téren lényegesebb változtatásokba nem kerülhet sor, mert a gazdaságban rövid távon érvényesülő makró-gazdasági követelmények ezt nem teszik lehetővé, akkor kérdéses: vajon hogy lehet tartósan intenzívvé tenni az egész gazdálkodást.

Ezekkel a nézetekkel szemben nyilvái) többféle érvet lehetne szembeállítani, de azért, arra figyelmeztetnek, hogy a dinamikusabb gazdasági növekedés érdekében feltétlenül egyértelműbben érdemes tisztázni, hogy melyek lehetnek azok a tervezett lépések, amelyek a kitűzött cél irányába viszik az egész gazdaságot és melyek azok a kényszerű fékek, amelyeket rövidebb, vagy hosszabb távon alkalmazni kell.

Többféle összefüggésben hallottuk, vagy olvastuk már, hogy a hatékonyabb teljesítményösztönzésnek alapvetően négy egymással összefüggő tényezője van; a teljesítményorientáltság, a versenypiac, a versenykényszer és a vállalati versenyszellem. Következésképpen, ha ebből bármelyik is hiányzik, a kívánt eredmény elmarad. Feltétlenül szükség volna rá, hogy a termelőegységek jó részét a gazdasági szabályozás ösztönözné, érdekeltté tenné, kényszerítené és nem pedig elbizonytalanítaná, mert vállalkozási készségük, verseny- szellemük az elmúlt években már nem egyszer törést szenvedett. Szeretném ezt a következő példával alátámasztani.

Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár a háttéripar fejlesztését célzó központi programnak megfelelően a keményfém szerszámok fejlesztésére vállalkozott. A tervek szerint 3 millió darabra kell növelnie a váltóélű lapkák termelését. Erre a célra, a vállalat az Állami Fejlesztési Bankkal 1981 szeptemberében aláírta a hitelszerződést. A fejlesztés teljes költség- előirányzata akkor 520 millió forint volt. Ezt követően az ismert korlátozások miatt az importból származó gépekre egy évig nem kapták meg a behozatali engedélyt. Eközben a dollár elszámolású deviza forint árfolyama fokozatosan emelkedett, a beruházás elhúzódása miatt a költségeik növekedtek és erőteljesen emelkedtek a hitelkamatok is. És mi lett a végeredmény? Az, hogy a vállalaton kívül álló okokból csaknem 100 millió forinttal nőtt a beruházás költségelőirányzata, a hitel kamatterhei pedig az eredeti 240 millió forintról majdnem duplájára, 420 millió forintra emelkedtek. A hitel visszafizetésének időtartama alatt — a nyereséget terhelő adóterhek miatt

(Folytatás a 4. oldaloru)

A pártértekezlet dokumentumába moped ve Édes István, a PEVDI vezérigazgatója