Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
1985. MÁRCIUS 26.. KEDD PEST MEGYEI HÍRLAP 9 Megkezdődön az MSZMP XIII. kongresszusa (Folytatás a 8. oldalról.) vak foglalják el az első helyet, nagyon sokszor felfokozott, kielégíthetetlen igények alapján. A művelt, becsülettel dolgozó ember helyett az ügyeskedő kerül ily módon az élre. Ügy tapasztaljuk, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének törekvései — a pályázati rendszer, a vezetők választása — nemcsak gazdasági hatásukban jelentősek, hanem gondolati-szemléleti szempontból is. Erősítik a kollektíva és személy felelősségét. Meg kell tanulnunk ezeket a módszereket az élet más területein is alkalmazni. GMRZZDZS JÁNOS: Magas követelmények ©S3 imssyítós szintgén Gerczdes János, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár igazgatója, Győr- Sopron megye küldötte hangsúlyozta: — A munkamegosztásból adódóan természetes, hogy vannak, akiknek a szabályozók kidolgozása és azok betartásának ellenőrzése a feladata, ugyanakkor vannak, akik a végrehajtásban dolgoznak. Ez utóbbi munka hatókon,, ságának vizsgálata már kialakult, de a fejlődést befolyásoló szabályozó elemek hatékonyságvizsgálata még nem kielégítő. Ezért örömmel olvastam a beszámolóban: fordulatot kell elérni a műszaki fejlődés szerepének, jelentőségének társadalmi megítélésében. Ez legyen mind a végrehajtásban, mind a szabályozók megalkotásában részt vevők közös kötelessége. Az elkövetett hibákért pedig mindkét területen legyen arányos a felelősségrevo- nás. Az elmondottakkal azt szerettem volna erősíteni, hogy a hatékony munka követelménye ne csak a vállalatoknál, a gazdálkodó egységeiméi, hanem az irányítás és a döntést hozó minden szinten erősödjék — tette hozzá. A tanácskozás soros elnöke bejelentette, hogy a mandátumvizsgáló, a jelölő és a szerkesztő bizottság megkezdte munkáját. Ezt követően tájékoztatta a kongresszust arról, hogy folyamatosan érkeznek a termelésben, a szolgáltatásban, a kulturális életben tevékenykedő kollektívák, szocialista brigádok, pártós KISZ-szervezetek üdvözletei. JUSSSÁK GYÖRGY: Nem lehet közömbös cs települések fejlődése Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte úgy ítélte meg, hogy az elmúlt öt év munkájának értékelését, az irányelvek vitáját «magas íökű 'aktivitás, a‘ korábbi idWsSSkhóz képest kritikusabb hangvétel jellemezte. Egyes kérdésekben érzékelhető véleménykülönbségek is kialakultak, de abban mindenütt egyetértés volt, hogy a megoldást a párt esaknem három évtizedes, kiegyensúlyozott, elvi politikájának következetes folytatása jelenti. Pártunk politi0S2TAFE BÉLA A kialakult meg m&m Osztafi Béla csoportvezető, az Ózdi Kohászati Üzemek küldötte elmondta, hogy vállalata gazdálkodását a XII. kongresszus óta jelentős változások befolyásolták: az acél világpiaci ára fokozatosan csökkent, kai gyakorlata azt bizonyította, hogy ha gondosan és pontosan számba vettük munkánk eredményeit, de hibáit is, ha reálisan mérlegeltük helyzetünket, lehetőségeinket, akkor a megoldást is megtaláltuk — hangsúlyozta. A gazdálkodó szervezetek társadalompolitikai felelősségéről szólva a felszólaló kiemelte: egyetlen vállalatnak, szövetkezetnek sem lehet közömbös, hogyan fejlődnek településeink, gyermek- és szociális intézményeink. • feszültséget eldetfgEk fel az alapanyag- és energiaárak nőttek. Ez a tendencia csökkentette a vállalat jövedelemteremtő képességét, saját erőből kevesebb pénz jutott fejlesztésére. Az állami hitelek visszafizetése súlyos terhet jelent. Az új A szünetben: Ilerezcnik Gyula, Lénárd Ldszlá, Halász Jázscf és Kurulyás János, kendőzetlenség tetszett — folytatta az egyetem rektora. Különösen megragadott, amit a műszaki értelmiség leértékeléséről mondott. Amikor olyannyira szűkében vagyunk az anyagiaknak, akkor a meglevő értékeinkkel miért nem bánunk gondosabban? ösztönözni kellene erkölcsileg, anyagilag egyaránt, hogy a szellemi erő felszabaduljon és tudásuk legjavával szolgálják a műszaki értelmiségi dolgozók építésünket. Erről beszéltem magam is a megyei pártértekezleten. Vigyázzunk, nehogy tragikussá váljon előrehaladásunk szempontjából a helyzet. ★ Kis kerekasztal-beszélgetés alakult ki az ebédidőben, pontosabban azt követően: Gőg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatója, Czinczok György, a Sasad Termelőszövetkezet elnöke, Hamza Antal, a MEZŐGÉP budapesti II. számú gyárának esztergályosa, Csapó Sándor, ár- és szabályozórendszerrel együtt mindez lényegesen nagyobb követelményeket támasztott a vállalati gazdálkodással, a párttagokkal, a dolgozókkal szemben. Ebben a helyzetben a vállalat legfontosabb feladata volt a gazdasági stabilitás megőrzése. a versenyképesség megtartása. A népgazdasági egyensúly javítása érdekében növelték az exportot. Ez évente 50—60 millió dollár aktivumot jelentett. A továbbiakban arról beszélt, hogy az 1984. évi bérpolitikai intézkedések és a melegüzemi pótlék bevezetése javította a nagyüzemi munkásság egy részének anyagi elismerését, de a kialakult feszültségeket nem sikerült feloldani. Czinege Gyuláné, a karcagi Zádor úti általános iskola igazgatója, Szolnok megye küldötte az oktatás fejlesztésének társadalmi vitájáról szólva megállapította: nem volt mindig termékeny ez az eszmecsere, nem mindig segítette az iskola ügyét. A nevelőtestületek jó légkörének kialakításáról elmondta: több év tapasztalata bizonyítja; hogy ennek megteremtésében és fenntartásában elsődleges helyet foglal el a lelkiismeretes munka. Még mindig nem A piaci nehézségek, az alapanyag- és energiaellátási gondok esetenként termeléscsökkenést idéztek elő. A felszabaduló munkaerőt más, létszámgondokkal küszködő területre irányították át — A bérfejlesztési lehetőségeink mérséklődtek — mondotta. — Az Ózdi Kohászati Üzemek bérből és fizetésből élő dolgozóinak életszínvonala a XII. kongresszus óta csökkent, s ez egyes rétegeket különböző mértékben érintett, sok emberben aggodalmat váltott ki. A megélhetési feltételek nehezedése miatt növekedtek a jogos és jogtalan kritikai észrevételek, keményebbek lettek a vélemények. eléggé ivódott be a köztudatba, hogy a pedagógusmunka alapvető szintere a tanóra. Az értékrendet ennek megfelelően kell alakítani. A társadalmi fejlődés egyre határozottabban állítja előtérbe az iskolai nevelőmunkában a szocialista személyiség vonásaiban gazdag pedagógust. Az iskolai innovációs folyamatokban, a komplex iskolakísérletekben pedig különleges jelentőségük van az alkotó pedagógusoknak. Ä tós'ssak véleménye Az Óbuda Tsz ipari ágazatánál, Szentendrén is nagy figyelemmel követik a pártkongresszus eseményeit. Nem véletlenül: a Pest megye kommunistáit képviselő küldöttek sorában ott az ő kollégájuk is, Martinovics Tibor műszerész. — örültünk nagyon, amikor egy közülünk való munkásemberi; kongresszusi küldöttnek választottak — így beszél Liptliay Béla művezető. — Már a pártalapszcrvczetbcn is sok szó esett a fiatalok cseppet sem rózsás helyzetéről, lakásproblémájukról, pályakezdc-si gondjaikról, s természetesen időnkénti érdektelenségükről is, no meg arról: ezen leginkább a példamutatás változtathat. Ami viszont mindannyiunkat bosszant, az az: sajnos, nemcsak becsületes munkával, hanem ügyeskedéssel is lehet — nem is kis — pénzhez jutni. S ha valakinek volt alapja ezt szóvá tenni, akkor az csak olyan igazán tisztességesen dolgozó ember lehetett, mint Martinovics Tibor ... A másik kolléga, Lakatos Mihály gépbeállító, a lakatosműhelyben dolgozó hetven ember nevében mondja: — Büszke vagyok arra, hogy tőlünk is eljutott valaki a pártkongresszusra. Magam is párttag vagyok, s tudom, hogy Tibor eddig minden fórumon — a munkahelyen, a városi és a megyei pártértekezleten, és most a pártkongresszuson is mindannyiunk gondjaival, s műhely! vitáink tapasztalataival a tarsolyában beszélt. Szépítés nélkül tette le a mi véleményünket is a nagyobb közösség asztalára. V. G. P. juk, hogy elért eredményeink nem lebecsülendők, nincs mit szégyellnünk, emelt fővel járhatunk. — 1983 második felében nálunk is megalakult az első két, szolgáltatást veező vgmk — mondotta. — A kedvező tapasztalatok hatására, 1983-ban már 13, 1984-ben további 28 vsmk alakult, összesen 350 taggal; kétharmaduk fizikai, egyhar- maduk alkalmazotti dolgozó. Létrehozásuk érdeke volt a vállalatnak és az egyénnek egyaránt. Segített tek a szűk keresztmetszetiek megszüntetésében, jelentős kapacitás- hiányt pótolnak, munkájukat jól szervezetten, jó minőségben végzik. SZABÓ GYULA: A kisvállalkozások lét© . igaz©i|a számításainkat GZINEGS GYULÁNÉ: Megbecsülést keli adni alkotó pedagógusoknak igazság az, hogy a célok akkor elérhetőnek, reálisnak tűntek. Ha egy kicsit is kitekintünk a világba, láthatF&OORNÉ B/RGÉS KATALIN: 0 9 @ss9evákeay vezetés, személyes felelősség Fodorné Birgés Katalin, a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára, Békés megye küldötte elsősorban a vállalati önállóság, az érdekegyeztetés, a munka- és a lakóhelyi demokrácia problémakörével és az ezzel kapcsolatos szak- szervezeti magatartással foglalkozott. Hangoztatta: a budaörsi városi jogú pártbizottság első titkára, Szabó Gyula, a budakeszi gimnázium igazgatója, Tóth László, a nagykovácsi Hevesi Ákos Nevelőotthon igazgatója — valamennyien a kongresszus küldöttei között. Nagyon egyet lehet érteni azzal — fejtegették —, hogy differenciáljunk! Nincs is baj addig, amíg elviekről van szó, de mihelyt a gyakorlatban érvényesíteni kel(, jelentkeznek a dolgok hátulütői. Hogy ki-ki teljesítménye alapján kapja a juttatást, a vezetők között polgárjogot nyert, de a szélesebb társadalomban ez nincs így. A Sasad Termelőszövetkezetben például 11 százalék nyereségrészesedést osztottak. Volt, aki 5, s volt, aki 28 százalékot vihetett haza. Bizony nem aratott sikert. Góg Mátyás is ezt erősítette. Csapó Sándor az okot boncolgatta: a történelem folyamán tűntek el a különbségek, alakult ki az egyenlősdi — ma már nagyon nehéz megváltoztatni, hosszabb lesz ez a folyamat. Szabó Gyula arra emlékeztetett, hogy az emberek igénye természetszerűleg mindig előbb járt, mint a megvalósítás lehetősége. S az igények most magasra csaptak. Kielégítésükhöz a fő munkaidőn kívül is dolgozni kell — elmarad a színház, a tanulás. S a másik baj: sokan az igényeket kevés munka árán kívánják kielégíteni. Mondották többen is: nem a dolgozók jelenlétére, hanem a munkájukra van szükség. Csak termelés árán juthasson mindenki pénzhez. Különösen Hamza Antal erősítette: őrizzük meg vívmányunkat, biztosítsuk a teljes foglalkoztatottságot, de a kapun belüli munkanélküliséget ne tűrjük. Más a módja a teljes foglalkoztatottság biztosításának. Mi a munkához — és nem a munkahelyhez való jogot hirdetjük. Van népgazdaságunknak elég sok ága, ahol hiányzik a munkaerő —, másutt a felesleget oda kell irányítani, átképezni. Aki pedig dolgozik, meg kell fizetni. Tulajdonképpen ezt fejtette ki a megyei pártértekezleten is, saját munkahelyük példájával igazolva: ahol megfizetik a munkát, ott rang dolgozni, s nem tűrik maguk között a lógóst, az ittast. Tóth László pedig a hét teljes kidolgozását szorgalmazta. Nem lehet úgy boldogulnunk, ha a hétfő és a péntek már nem munkanap. Persze éhhez az kellene, folytatta Szabó Gyula, hogy a dolgozók szabad szombatjukon intézhessék ügyeiket. Ma még ezt nem tehetik —, mindenütt zárva és szünetelnek. S még valami: ha egy gazdaságtalan üzemet vagy részleget felszámolnak, sehol, még az újságokban se háborodjanak fel. Vagy, mint a Sasad elnöke saját példájukkal bizonygatta: a döntőbizottság se a rossz munkást védje. A különböző szervezetek ne tiltakozzanak, ha egy gazdaságtalan ágazatot beszüntetnek. Csapó Sándor fogalmazta meg a lényeget: csak több szerv együttesen léphet és népgazdasági szinten, valamint helyileg összehangoltan teremtsék meg a népgazdaság fejlődése érdekében a feltételeket. Sági Ágnes — Feladataink megoldásához demokratikus vezetésre és a demokráciával jobban élni tudó munkásokra van szükség. Szakszervezeti testületink világosan látják, hogy valamennyiünk legfontosabb érdeke az ország gazdasági erejének növelése — mutatott rá. — Ennek érvényre jutását azonban csak úgy látjuk biztosítottnak, ha jobban felszínre kerül a gazdasági egységek érdeke és a munkások egyéni érdekeltsége. Mert ennek révén erősödhet felelősségük, aktivitásuk, tenniakarásuk. A felszólaló elmondta, hogy az érdekegyeztetést napjainkban még sok tényező akadályozza. Ezek között említette az önálló vállalatok és a gyárak, telepek közti viszonyt, az utóbbiak önállóságának korlátáit. Az önállósodási törkevések ma még lassúak, és a gazdasági érdekek mellett a legnagyobb fékező erő a megszokás, illetve az, hogy nem kevés vállalatvezető akadályozója az önállóság kibontakozásának. — Amíg egy gyár, telephely nem látja világosan helyét a nagyvállalat egészében, és kicsi a szerepe a vállalati döntések meghozatalában, addig nem bontakozhat ki a helyi vezetői öntevékenység, elmosódik a személyes felelősség. E helyeken a szak- szervezet jogosítványa is csak korlátozott a dolgozókat érintő kérdések eldöntésében. A felszólaló hangsúlyozta: a munkahelyi demokrácia kibontakoztam tását nem lehet csak központi határozatokkal. jogszabályokkal tovább erősíteni. De azzal sem, ha „agyonértekezik” az ügyeket. Ezzel az MSZMP XIII. kongreszszusának első munkanapja — amelyen Németh Károly, Kardos Er- nőné és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás kedden a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatódik. Szabó Gyula, a Láng Gépgyár Állami-díjas művezetője, Budapest küldötte emlékeztetett rá, hogy a Központi Bizottság 1974. márciusi ülésén tárgyalta a munkásosztály helyzetét és irányelveket fogadott el annak további javításáról. A kongresszusi előkészületek során, az egyéni beszélgetéseknél, a taggyűléseken és a pártcsoport-értekezlete- ken gyakran és kritikusan kerültek szóba a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok, észrevételek. — Elgondolkoztató a számonkérés — mondotta —, amit főként az idősebb korosztály ma nekünk szegez: „nem ezt ígértétek a hőskorban és a hatvanas években, hanem sokkal szebb, sokkal jobb életkörülményeket, nyugodtabb öregkort.” — Alapjában véve igazat kell adnunk a számonkérőknek — folytatta a hozzászóló. — Ígértünk. De az