Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP 19S5. MÁRCIUS 26., KEDD Megkezdődött az MSZMPXIII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) fellépni — a párt és a kommunisták becsületbeli kötelessége. A párt természetesen élő szervezet, fejlődik, növekszik, az elmúlt öt évben is egészségesen gyarapodott. Mintegy 60 ezerrel növekedett a párttagok száma, amely ma meghaladja a 870 ezret. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagfelvételnél, tehát a párt építésénél sohasem szabad a merev statisztikai normákból kiindulni. Az osztálykategóriák meghatározása világos, de minden tagfelvételnél egyéni elbírálás szükséges. Elengedhetetlen persze, hogy a munkások, a fizikai dolgozók megfelelő arányban képviselve legyenek. Ez a fejlődés során meg is oldódik. Az a fontos, hogy a társadalmi erőfeszítésekben, a munkában becsülettel helytálló emberek és — talán hangsúlyozni is felesleges — fiatalok lépjenek pártunk soraiba. A Központi Bizottság beterjesztette a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatait. Összeállításánál abból indultunk ki, hogy a mostanáig érvényes szervezeti szabályzat alapjában megfelelt rendeltetésének, különös problémák ezzel nincsenek. De szükségszerű bizonyos módosítás — ezt a központi szervek kezdeményezték —, egyszerűen azért, mert változott a párt struktúrája, például megszűntek a járási bizottságok. Ezt a szervezeti szabályzatban is jelezni kell. Az eddig érvényes dokumentum alapvetően megfelel, s ezért a Központi Bizottság úgy határozott, hogy a több mint 25 ezer alapszervezetben nem indít vitát a szervezeti szabályzatról. Az irányelvek vitájában felvetődött észrevételeket azonban ezen a téren is figyelembe kell vennünk, így például azt, hogy a párttagok jogait és kötelességeit az eddigieknél pontosabban határozzuk meg. A Központi Bizottság nevében tehát kérem, hogy a beterjesztett javaslatot vitassák meg, és ha egyetértenek vele, támogassák, fogadják el. A Magyar Népköztársaság társadalmi életének meghatározó vonása, hogy hazánk szocialista ország, amelyben szocialista társadalom épül. Megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, a dolgozó osztályok között nincsenek kibékíthetetlen aílentmondások, népünk a munkásosztály és pártja vezetésével együtt munkálkodik a haza javára. Államunk alapja a munkás-paraszt szövetség, amelyhez hozzátartozik az értelmiségiekkel kötött szö- vetség is. De létezik a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek — nem hi- vők és a hivők — szövetsége is, mindazoké, akik egyetértenek az alapvető nemzeti célokkal, a szocialista társadalom építésével, és készek annak megvalósítására. Ez a szövetség pártunk politikájának rendkívül fontos eleme. Eddig is arra törekedtünk, és a jövőben is az a célunk, hogy a nemzet minden alkotó erejét tömörítsük, összefogjuk abban az erősödő és fejlődő szocialista nemzeti egységben, amely Magyarország politikai arculatát alapvetően meghatározza. Az építőmunkában mindenki részt vehet, aki a nép sorsát szívén viseli és segíteni akarja a nép boldogulását. Ez a mi politikánk, amelynek eredménye, hogy Magyarországon a belpolitikai helyzet szilárd. Ez rendkívül A Pest megyei küldöttek a kongresszus széksoraiban. fontos, talán mindennél fontosabb jellemzője az ország mai helyzetének. Erről azért szóltam elsőként, mert történelmileg úgy alakult, hogy Ma- gyaroszágon egypártrendszer van, és az is marad. A történelmi tapasztalatokat is figyelembe véve úgy véljük, hogy az egypártrendszer a szocialista társadalom számára nem elvi, hanem gyakorlati kérdés, amit az adott országban a fejlődés dönt el. Ma egyes szocialista országokban egypártrendszer van, másokban több politikai párt működik. Ügy gondolom, hogy a szocialista világ- rendszer fejlődésének további szakaszaiban ez utóbbiak száma valószínűleg növekedni fog. Pártunk politikájának fontos eleme a szocialista demokrácia további kibontakoztatása. Ez elvileg, politikailag egyaránt szükséges. A szocialista építőmunka azon is múlik, hogyan és miképpen tudjuk a szocialista demokráciát elmélyíteni és kibontakoztatni. Ennek leglényegesebb tényezője a párt közvetlen tömegkapcsolatainak további erősítése. Fontos szerepe van a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront és más tömegszervezetek, tömegmozgalmak eredményes, önálló, rendeltetésszerű munkájának. A Hazafias Népfront tömegmozgalom, tehát nincs egyéni tagsága, de nagyon fontos, élő szervezet, amelynek bizottságaiban százezrek végeznek mindennapi hasznos munkát a szocialista építés javára. Számos fontos társadalmi kérdéssel foglalkoznak olyan területeken is, ahol a párt nem tud közvetlenül és hatásosan dolgozni. A népfront tevékenységében az alapvető cél a szocialista nemzeti egység további erősítése, a társadalmi aktivitást igénylő emberek bekapcsolása a politikai munkába. Erre törekedve tartsuk szem előtt azt is, hogy a Hazafias Népfront alapító tagja a munkásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A szocialista demokrácia további kibontakoztatásának útján fordítsunk még nagyobb figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek a tanácsok, az üzemek, az intézmények önállóságában rejlenek. Amikor I9G8-ban bevezettük az új gazdaságirányítási rendszert, elgondolkodtam, hogyan is dolgozik majd ezek- után a párt, a szakszervezet, a KISZ az üzemekben, örültem annak, hogy lehetőségeik növekedni fognak, mert bármely alapszervezet annyiban tud igazán hatásosan dolgozni, amennyiben a kérdéseket helyileg el tudják dönteni. A párt- és a többi társadalmi szervezet feladata, hogy a politikát megfelelő módon és eszközökkel érvényesítse az üzemek önálló helyi döntésemén. A szocialista demokrácia további kibontakoztatásához segítséget nyújtanak majd az új vállalatvezetési formák, amelyeket fokozatosán bevezetünk. Ezek ugyancsak növelik sebe, saját sorsuk intézésébe. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politikai erősítésének fő útja. A Központi Bizottság úgy ítéli meg — és azt hiszem, a kongresszus is osztja ezt a vélekedést —, hogy népünk politikailag érett, bízhatunk benne. És bizonyos, hogy a párt elvi, eszmei irányításával, az állami és egyéb végrehajtó szervek támogatásával képes a szocialista társadalom előnyeinek érvényesítésére, az alkotó munka kibontakoztatására, a rend és a fegyelem megszilárdítására, a szocialista elveinkkel és társadalmi céljainkkal homlok- egyenest ellenkező visszásságok felszámolására, a bürokrácia, a korrupció, a csalás, az üzérkedés letörésére. Tervgazdálkodás a piát figyelembevételével Millióknak legyen beleszólása a döntésekbe a helyi kollektíva szavának súlyát. De ezt senki se értse úgy, hogy anarchiát teremtünk az üzemekben. Éppen ellenkezőleg: a vezető bizonyos mértékig függ a kollektívától, s nem baj, ha adott alkalomkor egy kicsit drukkol is, vajon hogyan vélekedik róla a közösség. De a munkát a vezető irányítja. Fontos, hogy mindezt már az indulásnál is jól csináljuk, már csak azért is, hogy később ezt a módszert szélesebb körben lehessen alkalmazni. A demokrácia szélesítésének útján politikánk fontos próbája lesz az új választójogi törvény érvényesítése a júniusi általános választásokon. Mindent meg kell tennünk, hogy a választások valóban segítsék a szocialista demokrácia fejlesztését. Szükséges és lehetséges, hogy a dolgozók százezreinek, millióinak beleszólása legyen a kérdések eldöntésébe, a végrehajtás ellenőrzőAz öt évvel ezelőtt megtartott XII. kongresszus kemény és szigorú gazdasági programot hirdetett. A feladatok sorában az első helyre a nemzetközi fizetési mérleg javítását tette. Ennek érdekében lassította a termelés fejlesztésének ütemét, visz- szafogta a beruházásokat, és célul tűzte ki az életszínvonal elért szintjének megtartását. Központi Bizottságunk nagyon nagyra értékeli, hogy ezt a szigorú programot munkásosztályunk, dolgozó népünk megértette és tettekkel támogatta. Mi valósult meg ebből? Mindenekelőtt az, hogy sikerült javítani a nemzetközi fizetési mórlegünkön. Ezt említve tudnunk kell, hogy a körülmények ennek nem nagyon kedveztek. A nemzetközi gazdasági viszonyok tovább romlottak, s a becsültnél is nehezebbek lettek számunkra. Nagy gondot okozott 1932-ben, hogy Magyarország megőrizze fizetőképességét. De sikerült, s ettől rendkívül sok függött. Mert ha nem sikerült volna, nagyon kellemetlen helyzetbe került volna az ország. Az említett években kemény erőfeszítéssel az adósságot is sikerült mintegy 15 százalékkal csökkenteni. Termelési eredményeinkről szólva kiemelhetem, hogy 1981-től 1984- ig, négy év alatt az ipar termelése 10,2 százalékkal növekedett, a mezőgazdasági ágazaté 12,4 százalékkal. Jelentős volt a fejlődés a közlekedésben és a kereskedelemben is. A nemzeti jövedelmet — 1984 végéig — mintegy 8,5 százalékkal sikerült növelnünk. Ez még nem érj el, csak megközelíti a XII. kongresszuson kitűzött célt, ám az 1935-ös esztendő még csak most kezdődött. Az idei céltudatos munkán is múlik, hogyan teljesülnek gazdasági terveink. Ebből a szempontból igen lényeges, hogy gazdaságunk szocialista alapokon nyugszik, a termelőeszközöknek csaknem egésze szocialista — államj és szövetkezeti — tulajdonban van. Az ország is, a termelőegységek is ötéves terv szerint dolgoznak, tehát szocialista tervgazdálkodás folyik, a közvetett irányítás eszközeivel és a piaci törvények figyelembevételével. Ez gazdálkodásunk fő jellemzője. Ügy tűnik, ez a helyes út, és ezen kell a jövőben is járnunk. A mi irányítási rendszerünk, amely 16 éve eredményesen működik, egyike a szocialista országokban kidolgozott és életbe léptetett Irányítási rendszereknek. Számunkra ez szocialista terveink valóra váltásának egyik eszköze. Az üzemek, a vállalatok önállóságának növelésével rugalmasabbá kívánjuk tenni a terv- gazdálkodást, érvényesíteni a kollektív és az egyéni érdekeltséget, ösztönözni a jobb munkát. Mert tapaszta- latalaink azt mutatják, hogy — eszméink, elveink szem előtt tartása mellett — szükség van a dolgozók érdekeltségére is a szocalista társadalom lendületes építésében. A közelmúltban a Központi Bizottság, a párt végrehajtó szervei elemezték a gazdaságirányítási rendszer működésének tapasztalatait, s úgy határoztak: legfontosabb elemeit megtartva, bizonyos igazításokkal továbbfejlesztjük, hogy még jobban segítse a szocialista építést. Népgazdaságunk nem lebecsülendő eredményeket ért el az ötéves terv első négy esztendejében. A számok talán szerénynek tűnnek, de olyan viszonyok között, amelyek közt azokat országunk elérte, még értékesebbek. Ugyanakkor számos gondunk, nehézségünk is van, amelyekről mindig nyíltan szólunk. Honnan adódnak problémáink? Elsőként abból, hogy a szocializmus építésének, a népgazdaság fejlődésének új szakaszába érkeztünk. Az extenzív szakaszból az intenzív szakaszba léptünk előre. Döntő lépés ez, mert az extenzív szakaszban még rendelkeztünk szabad forrásokkal, és nem számított, hogy mi mibe kerül, milyen a minősége, csali legyen. Ez a korszak egyszer s mindenkorra befejeződött. Most már hatékonyan kell gazdálkodni, és minőségi terméket kell gyártani a belső fogyasztásra és a nemzetközi piacra egyaránt. E feladat megoldását nehezíti, hogy számunkra nem nagyon kedvező a külső gazdasági környezet. De ezen nem tudunk változtatni. A kongresszusi irányelvek vitájában — és természetesen más alkalmakkor is — szóba került a különböző munkaközösségek, magánkisiparosok, magánkiskereskedők tevékenysége. Ennek kapcsán én azt hangsúlyozom, hogy nekünk ma szocialista alapon a hatékony termelésnek kell lendületet adnunk, hogy megtanuljuk a termelőeszközök, az élőmunka, az anyag és az energia megfelelő felhasználását, és jó minőségű termékeket állítsunk elő. Tartsuk szem előtt azt is, hogy a teljes és hatékony foglalkoztatás szá-. munkra egységes feladatot jelent. A teljes foglalkoztatás a szocialista rendszer nagy vívmánya, amit megőrzőnk. De ugyanilyen fontos, hogy hatékonyan foglalkoztassuk a dolgozókat, tehát ott legyenek, ahol szükség van rájuk, ahol az ország, a társadalom, a nép hasznára, a maguk javára ní,legtöbbet tehetnek. A gazdasági munka számunkra, a kommunisták, a szocializmus hívei számára változatlanul alapvető tevékenység, hiszen ezzel teremthetjük meg fejlődésünk anyagi alapjait. A társadalmi rendszerek harcában az jelenti a stratégiai győzelmet, ha gazdasági téren is meg tudjuk mutatni, hogy a szocialista társadalom magasabbrendű, jobban hasznosítja a rendelkezésre álló eszközöket, mint a kapitalizmus. Mi ezen az úton járunk, és bízunk abban, hogy a szocializmus hazánkban és világméretekben is a gazdasági építés területén is stratégiai győzelmet arat. A jövedelmek a munka arányában növekedjenek A XII, kongresszuson az életszínvonalra hozott határozat végrehajtásáról — felelősen — a következőket mondhatjuk: a reáljövedelem 6 százalékkal növekedett, a lakosság fogyasztása ugyancsak 6 százalékkal bővült 1984 végéig. Az életkörülmények — lakás, közlekedés, egészségügy, kultúra — javultak az elmúlt években. Az iparban és az építőiparban bevezettük a 40 órás munkahetet. A reálbér sajnos csökkent, s a nyugdíjak, a juttatások reálértékét sem sikerült teljes mértékben megőriznünk. Tehát a XII. kongresszus határozatát az elért életszínvonal megőrzéséről nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani, bizonyos társadalmi rétegek életszínvonala nem javult, sőt esetenként romlott is. A becsület megkívánja, hogy ezt megmondjam. Az 1985-ös terv a nemzeti jövedelemnek a korábbi évekénél lendületesebb, évi 2,5—2,8 százalékos növelését tűzi ki célul, s azt, hogy megálljon a reálbér csökkenése. A terv az életszínvonal bizonyos mértékű fejlesztését is előírja. Történelmi tapasztalatunk azonban, hogy a szocializmus harmonikus fejlődését az biztosíthatja, ha az életszínvonal és az életkörülmények fejlesztése során csupán azt használjuk fel és osztjuk el, aminek a fedezetét megteremtettük. Az építőmunka ösztönzése megkívánja, hogy a dolgozók keresete a végzett munka arányában növekedjék, a juttatásokat pedig a rászorulók kapják. A kongresszusi felkészülés vitájában ez nagy hangsúlyt kapott, mint ahogyan sokan — nemcsak az idősebbek — hangoztatták azt is, hogy foglalkozni kell a nyugdíjasok és a fiatalság helyzetével. Ma a tíz és fél milliós lakosságú országban ötmillió dolgozó mellett 2 millió 300 ezer körül van a nyugdíjasok és a járadékosok száma. Ha valamennyiük helyzetét egyformán akarnánk javítani, azt hiszem, nem lennénk igazságosak és nem segítenénk megfelelően ott, ahol valóban szükség van erre. Teljesen más helyzetben van ugyanis az, akinek a családjában három-négy kereső dolgozik, vagy nemrégiben ment nyugdíjba, mint az, aki egyedül él, idős, beteg, már nem tud kiegészítő keresethez jutni. Ezért arra kell törekedni, hogy a valóban rászorulók helyzetén javítsunk. Ehhez az érintettek köjülményeinek felmérésére s megfelelő támogatási rendszer kidolgozására van szükség. Hasonló kérdés vetődik fel, amikor az ifjúsággal foglalkozunk. A lakosság túl nagy részét nevezzük ifjúságnak, s ennek alapján a pártszervezetek úgy érezhetik: a fiatalokkal való foglalkozás gondját 35 éves korig szinte „odaadhatják" a KISZ- nek, törjék ott a fejüket. Ez nem helyes. Először is: az életkor nem értelmezhető mereven. Ha egy ipari tanuló végez, felnőtt emberré válik, és egészen más a helyzete, mint annak a 23 évesnek, aki még mindig tanul. A fiatalok anyagi viszonyai sem egyformák. A pályakezdők sincsenek azonos helyzetben, mert ismerünk jómódban élő családokat, ahol a pályakezdő fiatalok elindítása az (Folytatás az 5. oldalon.)
