Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM 1985. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ Tájékoztató a végrehajtó bizottság előtt Megőrizni a jó hírt és a rangot A monori városi jogú nagy­községi közös tanács végrehaj­tó bizottsági üléseinek napi­rendjét — fogalmazhatunk úgy is, hogy közkívánatra, hi­szen a vb-tagok igényelték — időről időre kibővítik egy-egy olyan tájékoztatóval is, amely valamelyik helyi vállalat éle­tét hozza közeibe. Legutóbb Vámos Géza, a Vetőmag Vál­lalat Pestvidéki Területi Köz­pontjának igazgatója volt a meghívott, ő segített megis­mertetni a jó hírű üzemnek azt az arcát is, amelyet a kí­vülálló nemigen szemlélhet: tájékoztatott a dolgozóik ér­dekében hozott művelődési, egészségügyi, szociális és mun­kaügyi jogszabályok végre­hajtásáról. 1977 augusztusában alakítot­ták meg a maggyárban — ez a közismert neve a vállalat területi központjának — a közművelődési bizottságot. Az­óta ez a bizottság koordinálja és felügyeli a művelődési mun­kát a KISZ-alapszervezettel és a szakszervezeti bizottság­gal együttműködve. Amit pe­dig tesznek, az nemcsak for­ma, hogy olykor-olykor le­gyen miről számot adni... Klubhelyiséget teremtettek, a nagyobb rendezvényekhez az ebédlő áll rendelkezésre — és egyik sem kong az üresség­től. Rendszeressé tették az ál­talános, tájékoztató jellegű előadások megtartását, éven­te négy-öt alkalommal kül- és belpolitikai, két-három alka­lommal egészségügyi felvilá­gosító témakörökben. Tanfo­lyamokat, szakköröket indítot­tak a TIT-tel közösen (például a gombaismerői tanfolyamot), a művelődési központ pedig a szabás-varrás alapismereteit elsajátítani kívánó nőknek hí­vott életre egy kört. Szorgalmazza az üzem, hogy valamennyi dolgozója végez­ze el az általános iskola nyolc osztályát, s az idén targonca- vezetői tanfolyamot is szerve­zett. Igen jó a maggyár kapcsola­ta a monori gimnáziummal, több dolgozó a levelező tago­zat hallgatója. A szakközép- iskolásoknak együttműködési megállapodás alapján bizto­sítják a gyakorlati munka le­hetőségét. Bérletük van öt fővárosi színházba, ezeket a legjobban dolgozó szocialista brigádok tagjai térítésmentesen vehetik igénybe. Hogy közös kirán­dulásaik is rendszeresek le­gyenek, két éve tartják a kap­csolatot a Volán monori uta­zási irodájával, de saját szer­vezésű útjaik is igen népsze­rűek. Évente több alkalommal ke­rül sor házi sportversenyekre, van az üzemnek lövészklubja, s részt vesznek a téli és nyá­ri falusi spartakiádokon. Jelentős eredményekkel di­Még mindig olcsó ___ Hú széves a tsz-üdültetés NEMRÉG faluszerte meg­szólták azt, aki üdülni indult. Az utóbbi időben azonban már nem ritkaság a termelő­szövetkezeti tagok üdülése. A mezőgazdasági dolgozók kö­zött az életforma-változással együtt az üdülés is egyre ter­mészetesebb igénnyé vált. Hi­szen a termelőszövetkezetek mintegy félmilliós dolgozó tagsága fiatalodott és az ő életvitelük már más, mint elődeiké. De a csaknem ugyanennyi nyugdíjas tsz-tag, és a több mint százezer al­kalmazott közül is egyre töb­ben keresik a beutalójegyeket. Akik egyszer már megízlel­ték a gondtalan kikapcsoló­dás örömét, azok szívesen megismétlik. A parasztság üdültetése húszesztendős múltra tekint­het vissza. A termelőszövet­kezet megerősödése után, 1984- ben épült fel a tsz-ek száz- ágya's első üdülője. Kezdetben szinte meg kellett kedveltet- nl az üdülést. Egy idő után mindjobban elterjedt a beuta­lás híre. Hatása nyomán több kisebb üdülő bérelésére, vá­sárlására került sor. A termelőszövetkezeti tagok üdülését elősegítette az ,is, hogy tíz esztendeje a TOT is részt vesz a szakszervezeti mozgalom által kezdeménye­zett társulásos üdülőépítkezé­sekben. A megállapodás ered­ményeként évente mintegy háromezer termelőszövetkeze­ti tag kan SZOT-beut.alót az ország különböző összkomfor­tos balatoni, magaslati és gyógyüdülőibe. Az utóbbi időben az üdülő- fejlesztés felélénkült. Har­kányban 1980-ban elkészült a korszerű, 250 ágyas szövetke­zet! társulás keretében mű­ködő gyósvház. A termálvíz mellett létesült pihenőházat érthetően az idősebb korosz­tály kedveli leginkább, mi­vel közöttük sok küszködik ízületi panaszokkal. A gver- mekes családok és a fiatalok, ha módjuk van, a balatoni nyaralást választják. Az igé­nyeknek megfelelően a TOT magánházaknál bérel a fő­szezonban Balaton melletti szálláshelyeket, ahol ezer sze­mély nyaralhat. A Balatonhoz hasonlóan kedvelt a fővárosban a Sza­badsághegyen két éve meg­nyitott TOT Továbbképzési és Üdültetési Központ. A min­den igényt kielégítő zöldöve­zetben, az Olimpia Szálló szomszédságában épült, a vá­ros zajától távol fekvő, kor­szerű létesítmény, kettős fel­adatot lát el. Továbbképzés mellett, nyaranta és a szün­időkben, valamint a hétvége­ken egyszerre 300 személyt fogadnak a kétágyas, pót- ágyazható szobákban. A va­kációban 10 csoportban csalá­dokat üdültetnek. Szeptember­től április végéig, az oktatás idején péntek estétől vasárnap estéig víkendüdülésre várják a vidéki beutaltakat. A pihe­nés mellett színes és vonzó kulturális, valamint kirándu­lási programokat ajánlanak. De a mezőgazdasági dolgo­zók részt vehetnek külföldi csereüdültetésben is. A cseh­szlovák testvérszervezet az idén mintegy 500 személyt lá­tott vendégül cserebeutalásra meleg vizű gyógyhelyeken. Egy csoport pedig a bolgár tengerparton nyaralhatott. A TOT AZ ÜDÜLÖK ké­nyelmi fokozatai szerint álla­pította meg a térítési díjakat. A számlázás a beutaló szerv részére mindig önköltségi áron történik. De a vendégek által fizetett térítési díj — a most növelt összegben is —, többnyire kevesebb és terme­lőszövetkezetenként változó lehet. Ugyanis a belső önkor­mányzati rendszer döntése alapján a szociális szempon­tok figyelembevételével, az önköltségi ár mérsékelhető. Az idén már több mint 50 ezer termelőszövetkezeti tag és családtagja üdülhet. B. J. csekedhetnek az egészségügy terén. Minden telephelyen üzemorvos dolgozik, akik a megelőző egészségvédelemben is komoly szerepet vállalnak. Két alkalommal indítottak el­sősegélynyújtó tanfolyamot, amelyeken szinte kivétel nél­kül minden dolgozó részt vett. sőt, hatan továbbképzésre is jártak, ők tartanak ügyeletet időközönként a 4-es műút mel­letti elsősegélyhelyen. Ott vannak a maggyáriak a véradónapokon, vöröskeresz­tes szervezetük igen aktív. Rendszeres a munkavédelmi oktatás is. Nem panaszkodhat­nak a szociális ellátottságra: egészséges ivóvíz, üzemi kony­ha és étkezde, öltözők, fürdők adják a jó munkahelyi közér­zethez szükséges feltételeket. A munkaügyi döntőbizott­ságnak több éves a múltja, de munkaügyi vita az utóbbi öt esztendőben nem fordult elő. Tavaly létrehozták a rehabili­tációs bizottságot, s bár csök­kentett munkaképességű dol­gozójuk kevés van. a rehabili­táció kérdését mégis kiemel­ten fontosnak tartják. Működnek — s nem csupán formálisan — a munkahelyi demokrácia fórumai. Foglal­koztatási terv készül a fiatalok előléptetésével, tervszerű fog­lalkoztatásával kapcsolatosan, s eredményként könyvelik el azt is, hogy a vezetésben részt vevő nők száma magasabb, mint a korábbi években volt. A végrehajtó bizottsági ülé­sen senki sem lepődött meg, hogy a tájékoztatóban csupa jót hall, hiszen a maggyár, a patinás üzem egyébként is úgy él a köztudatban: ott rendben mennek a dolgok. Id. Haness László, a tanács társadalmi elnökhelyettese mondott köszönetét, s kérte Vámos Gézát, hogy tolmácsol­ja ezt az üzem vezetőinek, dol­gozóinak azért a munkáért, amely a nagyközség jó hírét is öregíti, s örömmel vette tudomásul a tájékoztató utol­só mondatát, amely szerint a maggyár a jövőben is igyek­szik mind nagyobb részt vál­lalni a községpolitikai felada­tokból is. K. Zs. Nem elég a jegyet felmutatni A térítésnek is menete van A napokban a vasútállo­máson a pénztárablaknál lát­tam egy utast, aki hevesen vitatkozva próbálta rávenni a pénztárost, hogy a nem kezelt menetjegyét váltsa vissza. A pénztáros hölgy még a legke­ményebb érvelésnek sem en­gedett. Rögtön eszembe jutott egy régebbi diskurzus, ami­kor is az utas győzött ésvisz- szakapta a pénzét. A dolgot már majdnem el­felejtettem, de egyik utazá­somkor én is érintetlen je­gyekkel szálltam le a vonat­ról, és azt hiszem, naponta sok olyan ember akad, aki­nek jegyét szintén nem keze­lik a kalauzok. Zsebemben a kezeletlen je­gyekkel bekopogtattam a szol­noki vasútállomás pénztárfő­nökéhez, Retkes Istvánnéhoz, hogy kiderítsem: mikor jár az utasnak a jegyért pénz? A be­szélgetés elején rögtön kide­rült, hogy kezeletlen menet­jegyért semmi körülmények között nem fizet a vasút. — A MÁV tesz-e különbsé­get kezeletlen menetjegy és fel nem használt menetjegy között? — Számunkra csak fel nem használt menetjegyek létez­nek. Az utas ügyeskedésén múlik, hogy a kezeletlen je­gyeket milyen sztorival pró­bálja visszaváltani, aminek a valódiságát képtelenség ellen­őrizni. Persze az utasok nagy része becsületes, de mindig akad kivétel. — Hány jegyet váltanak vissza? — Havonta 100—200 dara­bot. — Mikor köteles a vasút visszatéríteni a jegy árát? — Akkor térít a MÁV, ha a jegyek érvénytartama nem kezdődött meg, vagy a me­netjegy érvénytartamán belül van, vagyis előreváltott jegyet visszamondanak, vagy menet­térti jegyet nem használ­nak fel. Egy éve lépett ér­vénybe az a rendelet, amely kimondja, hogy a MÁV 50 ki­lométerig a menetjegy árát nem téríti meg, kivéve az elő­reváltott jegyeket. — Lehetne még kézzelfog­hatóbb példát hallani? — Budapestre váltunk egy menettérti jegyet. Az utazást a bélyegzés napján kell meg­kezdeni. Ha nem utazunk, ak­kor a jegyváltást követő na­pon a jegy Budapestig már nem téríthető vissza, csak a visszatérd része, abban az esetben, ha a célállomáson, tehát Budapesten igazoltatom az utazás elmaradását. — Mi történik akkor, ha nem az utas hibájából törté­nik a mulasztás? — Ha valaki gyorsvonati jegyet váltott és mégis sze­méllyel utazik, akkor a jegy­vizsgálónál kell igazolást kér­ni; ha az utas többször át­száll, akkor ezt minden alka­lommal igazoltatni kell, vagy ha csatlakozásról marad le az utas. Ilyen esetekben a MÁV a kiindulási állomáson visz- szatéríti a menetjegynek azt a részét, amit nem tudott fel­használni. — Visszatérítéskor a teljes összeg jár? — A levonások összege je­gyenként 10 százalék. Egy jegynek számít például a me­nettérti jegy, tehát oda-vissza egy jegy összesen. Viszont jó tudni, hogy a visszatérített jegyet le kell adni a pénztár­nál. Még részletesebb leírás a személyi díjszabás első részé­ben olvasható, ez megtekint­hető, illetve megvásárolható a pénztáraknál. Tehát mégsem igaz az a mendemonda, hogy elég csak a jegyet felmutatni a pénz­tárnál és a leutazott kilomé­terek után még a pénzünket is visszakapjuk. A MÁV is vé­di rendeletekkel, szabályokkal az érdekeit. Polgár Gyula Akikről keveset beszélünk Az utasok is visszavárják Vadul hordta a szél az őszi levelet. Mire végére ért, már újra kezdhette. Aztán a hóesés tette próbára. Hosszú volt a tél. Birkózott a jéggel. Talán nincs is utas, aki fel ne figyel­hetett volna a szerény, de mindig serényen dolgozó em­berre a monori Volán busz- pályaudvaron. ::::: Bódi István 1982 óta dolgo­zik a Volán 20. sz. Vállalatnál Monoron. Érti a dolgát, hisz takarító kisiparosként szerzett gyakorlatot. A szakmában év­tizedes múltja fémjelzi tudá­sát. A Fővárosi Takarító Vál­lalatnak, a Budapesti Lakás­takarító Szövetkezetnek is tagja volt 22 évig. Hogy beteg lett, 1980-ban adta fel az önállóságát A Vo­lán 20. sz. Vállalat monori pá­lyaudvarának egész külső kör­letét bízták rá. A járműpark területén, a várótermekben né­ha kimondhatatlan dolgokat művelnek az emberek. Nem is mindig az „utasók” — mondja beszélgetésünk során. Naponta kétszer járja be a körletet. Lapát, seprű az esz­köz. S láthatjuk, jókora az a gyűjtőlapát, amely nyolcszor, tízszer is megtelik napjában. — Ha jön a tél és annyi az égi áldás, mint most volt, bi­zony meg kínoz. Ha nem bírok a hóval, mert van ilyen — van hűhó! Segítenek. Még a gépkocsivezetők közül is van, aki mellém áll. Itt jó kollektíva dolgozik ám együtt. Itt meg­becsüljük egymás munkáját. Hogy mi minden tartozik még a munkakörébe, bizony sorolni is elég. Ősztől a fűtés; hat olajkály­hát Iát el. — Az én munkaidőm hajnal előtt kezdődik, hogy mire be­Hét családdal alakították Babszemmel mért munkaegység Régi, de takarosán rendben tartott házban lakik Péteriben a hetvenedik életévében járó Hornyák Pálné. Szinte még gyermekfejjel kezdett dolgoz­ni, mert akkoriban nehéz volt a megélhetés. A szülők me­zőgazdasági munkások, hihe­tetlen szorgalommal igyekez­tek kicsikarni a földből, amit lehetett, de édesapjának még így is be kellett járni Pestre, a gyárba. — Férjemmel is gazdálkod­tunk, de ez vajmi keveset nyújtott a megélhetéshez. Az uram bejárt a Ganz gyárba dolgozni, délután meg a kert­ben segített. Pesten ismer­kedett meg a munkásmozga­lommal. 1944-ben a férfiak már elkezdték szervezni a pártcsoportot, mi, asszonyok pedig az utcán őrködtünk, nehogy lebukjanak. Jómagam 1945-ben léptem be a pártba. Nem kaptunk azonnal funk­ciót, először hosszú időn át bizonyítani kellett. A község felszabadulása után legelső feladata volt a munka beindítása. Munkásbri­gádokat szervezett az asszo­nyokból, kitakarították az is­kolát, a tanácsházat. Nagy szükség volt a vasút felé ve­zető út rendbetételére is. Eh­hez agitált, toborzott, járt házról házra, kérte a segítsé­get. Amikor már megindult az élet, megkezdte a demokra­tikus nőbizottság szervezését. Férje, Hornyák Pál volt a falu párttitkára. Részt vettek a földosztásban, de ők maguk nem igényeltek földet. Segítet­tek az új életet kezdett pa­rasztoknak beindítani a gaz­dálkodást. — Hét családdal alakítot­tuk meg 1949-ben a Tolbuhin Tsz-t. Akkoriban ugyaneb­ben a házban, a számolni jól tudó Bekker nénivel számol­tuk ki a munkaegységeket — babszemekkel. Amúgy mindig a kertekben dolgoztam egé­szen 1975-ig, amikor is nyug­díjba mentem. Kivétel csak az utolsó két év volt, amikor a csiszolóüzemben csomagoltam. A téeszben voltam párt-vb­tag, a termelőszövetkezeti ve­zetőség tagja. Az ebből adó­dó feladatokat mindvégig munkaidő után intéztem el, hisz a napközben végzett ter­melőmunkát nem lehetett ott­hagyni. — Ma is tartok a háznál nyulat, egy kis baromfit: van szőlőnk is. Ügy, hogy elvagyok a ház körüli munkákkal. Este tévét szoktam nézni. Két fiam — egyik kutatómérnök, a másik filmoperatőr — a családjával gyakran látogat meg. Én is sokszor megyek hozzájuk, az unokákhoz. A Ferihegy Tsz-szel sem szakadt meg a kapcsolatom: tagja vagyok a központi alap­szervezetnek, bejárok a tag­gyűlésekre, hozzászólok a vi­tákhoz — de ki is kérik a véleményem a fiatalabb tag­társak. A szövetkezet életéről lényegében mindent megtu­dok az üzemi híradóból, őrü­lök annak, hogy így nyugdí­jasként sem kell elszakadnom attól a közösségtől, amelyben életem nagy részét eltöltöttem. jönnek az emberek fázósan, már meleg irodák várják őket. Elmondja, de évről évre lát­juk ia, a park rózsáit ősszél gondosan betakarja. — Várom a tavaszt Mindig nagyon szívesen váltok, fűtő­ből kertész leszek Tavasszal nyitom a rózsákat, nyírom a sövényt körös-körül, dolgom az öntözés, fűkaszálás Az induló „placcok” eligazí­tó tábláinak lemosása is az ő munkája. — A vállalatnak a rend kell, nekem a tisztességgel megdol­gozott kereset. — Ezt így mondta legutóbbi beszélgeté­sünkkor. A napokban feltűnt, hogy nincs a. körletben. — Bi­zony hirtelen beteg lett — mondják a kollégák, a voló- nosok. — Nem tud a béna kéz szerszámot fogni. Nagyon hi­ányzik, de a kórházban Kere- pestarcsán ígérik, hogy meg­gyógyítják. :::c A Volán 20. sz. Vállalat mo­nori dolgozói aggódó szerete- te is mellette van. Az utasók » visszavárják. Fekete Gizella Mozi Gombán, hétfőn a művelő­dési házban, 18 órától: King Kong. Gyomron, a művelődési ház­ban 16.30-tól és 18.30-tól: Jim Craig. Monoron, 18-tól: Öklök és koponyák, 20-tól: A nős­tényfarkas kísértete. Pilisen, 17-től és 19-től: Megtalálni és ártalmatlanná tenni. Vccsésen, 14.30- tól: A kapitány kalandjai, 17.30- tól és 19.30-tól: Szirmok, virágok, koszorúk. Kulturális program Gyomron, hétfőn 16 órától: a rajzszakkör foglalkozása az alkotóházban, 18-tól: a kert­barátklub foglalkozása, elő­adás Dísznövények a házi­kertben és a lakásban címmel, Az úttörőházban, 17-től: a népitáncszakkör összejövetele. Monoron, 9-től: bútorkiállí­tás és vásár, 17-től: a vasuta­sok fóruma és a bélyeggyűj­tők foglalkozása, 18-tól: a kertbarátok összejövetele. Elveszett, keresik Szerkesztőségünkben mond­ta el a számára szomorú ese­tet Oláh Gyula, Monor, Deák Ferenc utca 14. szám alatti lakos. Március 20-án, szerdán kismotorral a Szervomechavi- ka Kisszövetkezet és a FŰ­SZERT között közlekedett. A csomagtartóról közben leesett egy reklámszatyor, amelyben neki pótolhatatlan — mások­nak értéktelen —, tárgyak vol­tak. Így például Kocsis Mi­hály 1929-ben írt könyve Ma­nor történetéről, a Kossuth iskola történetéről, stb. Ugyan­csak a szatyorban volt egy Bajkai Imre névre szóló CSÉB-könyv, s egyéb tár­gyak. Oláh Gyula kéri a becsüle­tes megtalálót, hogy azokat juttassa vissza részére. (ISSN 013J—»651 (Monori Hírlap) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom