Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

1985. MÁRCIUS 25.. HÉTFŐ PEST MEGYEI HÍRLAP 9 Kongresszusi műszakokon találkoztunk Mintha egy család indult volna kalákába... Álmos, szürke szombat reg­gel. Az éppen csak világosodó ég és a még el nem oltott lámpák fényét veri vissza az érdi járda, melyről nem tud­ni, vajon az éjszakai permet- től, a párától vagy az itt-ott foltokban úszó ködtől nedves. Nemszeretem idő lenne az ilyen, ha a levegőben nem il­latozna ott a tavasz: a holna­pi rügyfakadás, a virágot bon­tó napfény ígérete is. Az érdi ember lelkében mindig kétla- ki. Lehetett apja, nagyapja ipari munkás, mindben ott él a gyümölcskertész is. S ha ilyenkor, hét végén nem kéz­ben a metszőollóval játjuk jó néhányukat, hanem munkába menet, akkor.fontos dolognak kellett történnie. Értelmes célokért Megítélés dolga. A jókedvű ugratások . azt jelzik, akik most a munkahelyükre tarta­nak, nem kényszerűségből vállalták a korai felkelést. In­kább olyanféle hangulatot ér­zek a levegőben, mintha egy nagyobb család tagjai indul­tak volna kalákába vejük- nek, menyüknek, fiuknak há­zat építeni. A Mezőgép érdi gyáregysé­gében kezdődik reggel hatkor a munka, s mint Antal Imre munkahelyi vezetőtől, ország- gyűlési képviselőtől megtud­juk, teljes létszámmal, 320-an álltak a munkapadok mellé. Keresetüket a város óvodái­nak fejlesztésére ajánlották fel. Utunk következő állomása jóformán a megye másik vé­ge, Vác. A mozgalmi hagyó-, mányokban bővelkedő mgn* kisváros határában az útpad-' kát egyengető emberekkel ta­lálkozunk. Otkaparók, a köz­úti igazgatóság emberei? A kérdésre az önkéntes brigád egyik gereblyése válaszolt. — Szó sincs ilyesmiről. A Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalatnál dol­gozunk, itt, a váci raktárak­ban vagy az irodán. Máskor annyi a munkánk, nem jut idő rá, hogy rendbehozzuk a portánk környékét. Ezért szedjük össze az elszáradt füvet, bozótot, kitisztítjuk az árkokat, kerítést festünk, ásunk, virágot ültetünk. Sze­retnénk, ha itt, a város hatá­rában a kongresszus napjai­ban és a felszabadulás ünne­pén rendezett kép fogadná az utazót. Tavaszi nagytakarítás Búcsút intünk a városszépí- tőknek, s néhány perc múlva már a Pest megyei Nyomda igazgatói irodájában keres­nénk Nagy Sándor igazgatót. Hatalmas a felfordulás. Szek­rény áll a feje tetején, sző­nyeg összegöngyölve. Itt bi­zony tavaszi nagytakarítás fo­lyik, s az igazgató azért nincs a helyén, mert bútorszállító­nak csapott fel. Amíg a gép­teremben szabályos műszak van, a szedők a Dunakanyar című lapon dolgoznak, mások az április 4-i meghívókat ön- tik formába, az irodai alkal­mazottak takarítanak, az ud­vart rendezik. Galambos Imre gépszedő ki-kitekint az ablakon, kajá­nul summázza az igazgatótól szokatlan fizikai produkciót, majd társai nem kis megrö­könyödésére arab népzenét keres a rádión. Állítólag ezek a keleti ritmusok kiválóan hatnak a munkateljesítmény­re. Tessék kipróbálni! A Pest megyei Nyomda váci részlegének dolgozói jól tud­ják: e napi munkabérüket is­mét nemes célra fordítja a város. A tavalyi kommunista szombatok bevételéből uszoda épült, idén valószínűleg vala­melyik új gyermekintézmény gyarapodik belőle. S mert Itt túlnyomórészt fiatalok dolgoz­nak, őszintén helyeslik a célt. A megújuló gyermekotthon Ha Kakukk Gyula és Józsa Tibor, a Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat üvege­sei nem állnak a pártunkra, ezt a tudósítást nem készít­hettük volna el. Nem számol^ hattunk volna be arról a való­ban minden tiszteletet és meg­becsülést megérdemlő válla­lásról, hogy az építők és pe­dagógusok hétvégi pihenőjük­ről lemondva teszik ismét lakhatóvá a hallássérültek váci Csikós József ucai kise­gítő otthonát. Mint arról beszámoltunk, március 18-án gázrobbanás történt az egyébként bővítés alatt álló épületben, s bár személyi sérülés nem történt, a gyerekeket el kellett költöz­tetni. Tiszteletteljes bemutatkozás után kezdtünk beszélgetni a munkásokkal, amikor a peda­gógusok Tumann Imre igaz­gatóra hivatkozva, az idevo­natkozó törvényekkel mit sem törődve tiltották meg az épí­tőkkel elkezdődött diskurzust. Erre nem érdemes több szót vesztegetni, annál inkább arra a serény munkára, ahogy az építkezéseken gyakran látott munkatempót messze megha­ladó ritmusban kerültek a he­lyükre az ablaktáblák, ügy­ködtek a festők és a kőműve­sek, és a tőlünk pecsétes en­gedélyeket követelő intézeti alkalmazottak. Köszöntő heiyett — Teljes a műszak a Ma­gyar Hajó- és Darugyár váci gyárában! — számolt be Csá- nyi Ferenc munkaverseny-fe- lelős. A vállalati szakszerve­zeti bizottság javaslata alap­ján az itt befolyt mintegy 75 ezer forintnyi munkabért a kisnyugdíjasok támogatására fordítják. Pataki András és Horváth István szakmunkásokkal a 407-es műhelyben találkoz­tunk, éppen a konténerajtók vázát köszörülték. Horváth István hajnalban Rádról bu- szozott be, s igazán kedves programot, sógora, József kö­szöntését halasztotta későbbre. Pataki András pedig kosdi gyümölcsösének metszéséről mondott le Kovács Ferenc szakszervezeti bizalmi hívó szavára. Mindehhez Mohári Károly termelési vezető még azt teszi hozzá, hogy a januári ener­giaproblémák miatt náluk is lelassult a termelés. Ez a rendkívüli műszak is segít, hogy a nehézségek ellenére is időre teljesítsék a hazai meg­rendeléseket és az export­kötelezettségeket. Ezért is dol­gozott a hajógyárban több mint ötszáz — egyébként sza­bad szombatos ember. A béks emlékműve lesz Régen találkoztunk Bata Pállal. Azóta a párttitkári megbízatást cserélte fel egy másik választott vezetői meg­bízatásra. Most az Építő és Szolgáltató Kisszövetkezet el­nöke. Harmincadmagával valóban rohammunkával, ön­ként vállalt felajánlásban Fót jövendőbeli település-központ­ján, a győzelem napján avatan­dó emlékmű alapozásának lát­tak hozzá. Janzer Frigyes szobrászművész és Szekeres József Ybl-díjas építész alko­tása lesz ez a tér, de ha majd látjuk a modern' képző- művészeti alkotást, ez a bri­gád is megérdemli, hogy al­kotókként is tiszteljük őket. Nem tud róla, mégis itt van az ikladi Ipari Műszergyár végszereldéjében Varga Mik­lós beat-énelces is. A műhely közepén elhelyezett hangfal­Itt lesz az emlékmű, s az új településközpont Főton. Bíró József, a tanács építési csoportvezetője, Kabalyi József építészmérnök, a ta­nács gazdasági bizottságának tagja, Lőrincz Adóm. az építő szövetke­zet csoportvezetője. Önkéntes parkszépltő brigád Vác határában a Duna Élelmiszer és Ve­gyiáru Kereskedelmi Vállalattól. ból az ő hangjára csendül fel az Európa békéjét féltő dal, mely úgy készteti elgondolko­dásra az itt dolgozó embere­ket, hogy közben kezük egy pillanatra sem áll meg. Politikai tett ez a műszak is. arról szól a dal, s nap­jaink pezsgő, politizáló hangu­latára emlékeztet a felirat is, amellyel a XIII. kongresszust köszöntik a kommunista szombat résztvevői. Kísérőnk, Hosztafi Béla, a készülékgyár­egység vezetője rendben so­rolja az adatokat: 1600-an dolgoznak ma, szinte kivétel nélkül bejárók, akiknek az át­lagosnál is kevesebb idő jut az otthonra, a családra. Most mégis itt vannak, sőt azok is a műhelyekbe jöttek, akik óvónőként, tisztségviselőként ma otthon maradhattak vol­na. Gerencsér Géza termelési igazgató például Gál Tamásné A % f j Munkába menet, kora reggel az érdi Mezőgép dolgozói. nyugdíjassal kooperálva ellen­őrzi a búvárszivattyúk minő­ségét. Egy csendes fiatalem­ber, Kuti Zoltán, a számítógé­pekkel foglalkozó mérnökem­ber az esztergapad mellett áll, feleleveníti az egyetemi gya­korlatokon elsajátított munka­fogásokat. Keresetüket, össze­sen vagy félmillió forintot a vállalati üdülők fejlesztésére fordítják. Segítenek a katonák is Kommunista műszakot tar­tottak a Csepel Autógyár üze­meiben is. A szigetszentmikló- si törzsgyárban például reggel fél 7-től délután 1 óráig 3600 munkás szorgoskodott munka­helyén, de több mint hétezren vállalták az önkéntes és térí­tésmentes munkát a pester­zsébeti, az egri és a szeghalmi üzemeikben is. Kedves színfolt és régi ha­gyomány, hogy a kommunista műszakok alkalmával magyar és szovjet katonák is részt kérnek a feladatokból. Így történt most is. Nekik is kö­szönhető, hogy az év eleji ne­hézségek, az energiakorláto­zás és az időnként akadozó anyagellátás ellenére is sike­rül program szerint, határidő­re eleget tenni a megrendelé­seknek. Mindent egybevetve a Csepel Autó gyáraiban 25 mil­lió forint értékű munkát vé­geztek el szombaton. Elké­szült 32 Ikarus-autóbuszalváz, öt teherautó, 70 szervokor­mány, 42 sebességváltómű s mintegy 3 és fél millió forint értékű pótalkatrész. Tagadhatatlanul tavasz van. Erről a naptárnál is jobban meggyőz az a kép, ami Duna­keszi határában, a gödi Du- namenti Termelőszövetkezet kertészetében fogad. Egy bri- gádnyi kertész bontja a leron­gyolódott, szél tépte tavalyi fóliasátrakat, gyűjtik a gazt, a cudar kórót. A szombati műszak erednjé- nyeként 1100 négyzetméteren készítik elő a helyet a pa­lántáknak. Paradicsom, papri­Megyeszerte nagy érdek­lődéssel várják az MSZMP hétfőn kezdődő XIII. kong­resszusát. Gödöllőn a szo­kásosnál lényegesen több újságot rendeltek, s délre majdnem mind el is adták. A Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál azt tervezik, a megnyitó televíziós közve­títését együtt nézik meg a propagandisták. Vácott több üzemben a gyári hangos híradó ad összefoglalót a történtekről. A Dunakeszi Járműjavítóban pedig a pártbizottság gondoskodott arról, hogy legyen elegendő újság, amelyből dolgozóik figyelemmel kísérhetik a kongresszuson történteket. Reggel 6 előtt általában még, műszak után már nem lehet kapni újságot. A gödöllői főtéri újság­árusnál is a szokásosnál több napilap fogyott. ka kerül a széltől óvott helyre — hallottuk Farkas Dezsőtől. Az áprilisi nap már rendezett, simára gereblyézett zöldellő kertészetre nézhet le itt a 2-es út melletti táblákon. Romjuk meg, Lacikáin! Réggel fél hatkor Indultunk útnak, dél elmúlt mire Gödöl­lőre érkezünk. A Közép-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat irodáján Vass Sándor igazgató szemrehányó szemmel fogad: miért nem jöttünk hamarabb. Bokor Ár­pád, a pártvezetőség titkára azonban megnyugtat, nem késtünk le semmiről, hiszen 1 óráig tart a műszak, találkoz­hatunk még a munkásokkal. Gödöllőn, a Kisállattenyésztö Kutatóintézetben, a Kör utcai lakótelepen, a Petőfi és a Ka­rikás Frigyes iskolában talál­juk őket. Ez utóbbi helyet vá­lasztjuk, s bár vészesen köze­ledik a műszakvég, már az utcára is halljuk a biztatást: — Lacikám! Gyere, fiam, nyomjuk! „Lacikám” Márkus László, s akitől a serkentő szavak szár­maznak, Tóth József. Mind­ketten vasbetonszerelők, s amikor végigsétálunk a mun­kahelyen, olyan büszkeséggel mutatják az alagsori tanusz o­dát, a fölötte levő tanterme­ket, mintha legalábbis saját villájuk termeiben járnánk. Bizony, hajtani kell. A ke­mény hideg alaposan késlel­tette a munkákat, fagyszabad­ságra kellett küldeni az embe­reket. A pártitkár szerint, aki nemcsak itt, Gödöllőn, de Nógrád megyében is végigjár­ta a munkahelyeket, a mai munkatempó mellett nem fő­ne a vállalat vezetőinek feje a határidők miatt. Tétovázunk. Hívatlan ven­dégként beállítsunk-e a KKMV raktárosaihoz vendég­ségbe. Nem saját korgó gyom­runk türelmetlenségét akarjuk csillapítani, hanem látni a jó­kedvű társaságot, akik ilyen­kor, kommunista szombat után bogrács alá raknak tüzet, hogy gulyás és egy üveg sör mellett mentsék még tovább a délelőtti jókedvet. A talál­kozó most elmaradt. Talán majd legközelebb. Csutak Andráa Az érdeklődés középontjában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom