Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

10 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ Letelt a kísérleti év Együttműködnek a fővárossal Tápióságon az elmúlt évek­ben sok gondot okozott a ta­nácsnak, hogy a különböző szociális okokból rászorulók­nak — a csökkent munkaké­pességűeknek. a keresetkiegá- szítést igénylő kisnyugdíja­soknak, a gyesen levő anyu­káknak — képességeiknek megfelelő elfoglaltságot bizto­sítsanak. Több sikertelen kísérlet után vetődött fel a szociális foglal­koztató létesítésének a gondo­lata. Minthogy ilyen vállal­kozáshoz nem rendelkeztek kellő tapasztalattal, a buda­pesti VII. kerületi szociális foglalkoztatóhoz fordultak ta­nácsért. A fővárosiaknál olyan kedvező visszhangra talált a tápiósági kezdeményezés, hogy a tapasztalatcseréből együtt­működés született. A VII. ke­rületi szociális foglalkoztató vállalkozott arra, hogy a tá­piósági tanácstól kapott helyi­ségben a saját kezelésben lé­tesít szociális foglalkoztatót. Az egy évvel korábban nyolc személyt foglalkoztató műhely­ben ma már hetvenen dolgoz­nak. Textilárukat dolgoznak fel, műanyag tokokat válogat­nak. A fejlődés olyan méretű volt, hogy jelenleg már a mű­hely bővítése is napirendre került A kísérleti év letelte után a két tanács közötti szerződéssel véglegesítették az együttmű­ködést. A közös munka része annak az együttműködési terv­nek, amely a Fővárosi Tanács és a Pest megyei Tanács kö­zött az év elején született. K. Z. Jó üzlet a dömsödieknek A Pest megyei Tanács január elsejétől nagyközségivé nyilvánította a szigethalmi tanácsot. Az átlagost meghaladó fejlődési ütem eredményezte a döntést, hiszen az 1950-bcn megalakult Szilágyi-telep — ahol még 1960-ban is csak 2830-an éltek — ma közel tizenkétezer ember otthona. — Nem kenyerem a múltba mélyedés — mondja Szabó Milliós, a szi­gethalmiak fiatal tanácselnöke —, de községünk fejlődése mintegy kicsiben reprezentálja az elmúlt évtizedek nagy át­alakulását. Egyre szűkebb a régi ruha igazolják. megnégy­A tények is ezt Huszonöt év alatt szereződött a lakosság száma. A betelepülők az ország min­den részéből érkeztek, de el­sősorban az iparilag kevésbé fejlett vidékekről; Szabolcs­ból és Békésből. Hogy mi tet­te vonzóvá Szigethalmot az érkezőknek? — Három tényező. Elsősor­ban a község határában lévő két nagy ipari üzem, a Cse­pel Autógyár és a Pestvidéki Gépgyár, amelyek munkalehe­tőséget biztosítottak a betele­pülőknek. Másrészt Budapest közelsége, végezetül az akko­riban igen olcsó telkek — so­rolja elő az okokat Szabó Miklós. A robbanásszerű nö­vekedés azonban sok feszült­séget is teremtett. Bár Sziget­halom munkástelcpülés, lako­sainak életmódja — múltjuk­ból eredően — a falusias élet­formában gyökeredzik. — Az igények azonban értelemsze­rűen nőttek, a régi ruha egy­re szűkebbnek bizonyult. Ez elsősorban az oktatásra vonatkozik. Több mint 1400 iskoláskorú gyerek él Sziget­halmon. s bár az elmúlt hat évben 12 tantermet építettek, mellettük tornatermet, napkö­zit,' valamint felújítottak két régebbi iskolát — ma is kísért a három műszakos oktatás be­vezetésének réme. Ezt talán végleg elűzi annak a nyolc tantermes iskolának az átadá­A gyáíiak önállóan léptek , Nem ültek ölbe tett kézzel A szénszünet fogalma — fejlődésünk eredményeként — már allg- alig szerepel a mai diákok Ismeretkörében. A most mögöttünk hagyott tél keménysége azonban felidézte a rosszemlékű szót: néhány helyen tüzelőhiány mialt kénytelenek voltak szüneteltetni a tanítást, vagy az óvodák, a bölcsődék átmenetileg nem fogadhatták az apróságokat. Vé­gül Is nagyobb fennakadások nem voltak a fa-, a szén- és az olaj­ellátásban. Gyál azok közé a községek közé tartozik, ahol egyetlen nap szénszünet sem volt az iskolákban és a gyermekintézményekben. közintézmények mellett folya­matosan biztosítania kellett a lakosság ellátását. — Mi is kénytelenek vol­tunk 5—10 mázsára korlátoz­ni a magánszemélyeknek ki­adható szén mennyiségét — mondta Kelemen László. — Külön meg kellett küzdeni az ügyeskedőkkel, akik naponta többször is vitték a tüzelőt és felárral továbbadták. Hivata­los és személyi kapcsolatok felhasználásával sikerült elér­ni, hogy telepünk egyharmad résznyivel több tüzelőt kapott, mint a korábbi években. Néha az egész napot a telefon mel­lett töltöttem, hívtam a közeli TÜZÉP-eket, s elkunyeráltam a pillanatnyi felesleget. Ha nekünk volt, akkor mi adtunk. Az is előfordult, hogy Ceglé­dig elmentünk szénért. 1500 tonna — Nyugodtan néztünk a tél elé — mondta Kovács Géza, a községi GESZ műszaki cso­portvezetője. — Tele voltak szénnel a raktárak, sőt, néhol az udvaron fs tároltunk tü­zelőt. Csak hát ilyen tartós, nagy hidegre nem számíthat­tunk. Decemberben már látni lehetett: nem lesz kitartásunk tavaszig. A község vezetőinek segítségével megteremtettük a feltételeket a folyamatos ellá­táshoz. Ám hiába kaptuk a tüzelőt, mert hetente újabb feszültségek keletkeztek, a tél nem enyhült. Eddig 1500 má­zsával több tüzelő fogyott el az iskolákban, az óvodákban, a bölcsődékben és az orvosi rendelőkben, mint tavaly. Kovács Géza — aki egyszer már iskolaigazgatóként nyug­díjba ment, s a hívó szóra állt ismét csatasorba — jól tudta, hogy milyen kiesést jelent a diákoknak és a pedagógusok­nak egyaránt akár csak né­hány napos kényszerszünet is. Az óvodák, bölcsődék bezárá­sa azzal járt volna, hogy négv- ötszáz szülő kénytelen lett volna szabadságot kivenni. Ráadásul az is fenyegetett, hogy elfagynak a központi fű­tés csővezetékei. Egyensúly Kelemen László, a gyáli TÜZÉP-telep vezetője napon­ta kapcsolatban állt a Gazda­sági Ellátó Szervezettel. Leg­nagyobb gondja volt az egyensúly megteremtése: a Volt tüzelő Hogy a gyáli gyerekek nem ismerték meg a szénszünet fo­galmát, nincs abban semmi különös. Egyszerűen csak meg akartak felelni a követelmé­nyeknek azok, akiknek a tü­zelő előteremtése volt a dol­guk. Nem várták a vasúti sí­neket lesve az érkező vago­nokat. önállóan léptek. Igye­keztek oldani a kereskedelem­ben gyakran feloldhatatlannak tűnő áruelosztási, „terítési” feszültségeket. Így aztán a lakók is, a közintézmények is hozzájutottak a tüzelőhöz, ha nem is korlátlan mennyiség­ben, s ha nem is minden igényt kielégítő választékban. Kriszt György sa, amelynek építését most kezdték meg. — Egyre nagyobb gondot okoz a betegek kulturált ellá­tása — sorolja tovább gondja­ikat a tanácselnök. — Orvo­sokban nem szenvedünk hi­ányt, de a rendelő olyan ki­csi, hogy alapterülete még a rendeletben előírt minimumot sem éri el. Ezért határoztuk el, hogy saját erőből új egész­ségházat építünk a Szabadkai utcában. Az alapozási mun­kákat már befejeztük, az át­adást év végére tervezzük. Aki Szigethalomra látogat, joggal lepődik meg a sok üz­let láttán. Az elmúlt években új ABC és ruházati áruházát, iparcikkboltot adtaik át, de sok magánkereskedő is üzle­tet nyitott a nagyközségben. Legícljsbb nyújtott műszakban A lakosság elégedett az! ellá­tással, amit a jövőben a vá­laszték bővítésével kell to­vábbfejleszteni. Gondot okoz azonban, hogy munkaerőhiány miatt nem két-, legfeljebb nyújtott műszakban tudják biztosítani a nyitvatartási. Azért is komoly gond ez, mert új, 150 lakásos telep kialakí­tását kezdik meg a Marlyn-te- lepen, s itt is lehetővé kell tenni az új lakók színvonalas, szabad idejükhöz alkalmazko­dó ellátását. Más problémák is akadnak szép számmal. — Budapest a Csepel-szigetről kapja az ivó­vizet. nálunk pedig colibaci- lussal, nitráttal fertőzött a víz. — mondja indulatosan Szabó Miklós. — Szigorúan tilos, akárcsak felforraltan is cse­csemőkkel itatná. A nagyköz­ség belterületén három iható vizű mélyfúrású kút van. In­nen látjuk el az óvodát, az is­kolát, az orvosi rendelőt és a vendéglőt. A kismamák meg­határozott közfcutakról vihet­nek haza egészségre ártalmat­lan vizet. Másik komoly gon­dunk a telefonhálózat. A ve­zetéket kiépítette ugyan a Posta, de a vonalak többségét az Autógyár foglalta le. Szi­gethalmon négy nyilvános te­lefonállomás található, közü­lük — a nálunk is jelentkező vandalizmus eredményeként — általában kettő rossz. Sokszor egyszerűbb átvinni a sziget­szentmiklósi ügyeletre a bete­get, mint kihívni hozzá az or­vost. Nagyon szeretnénk, ha megoldódnának ezek az infra­strukturális problémáink. Figyelmet szentelünk a sportolás iránti egyre növekvő igények kielégítésére is. A testkultúra, az egészséges élet­mód fejlesztését és elterjesz­tését szolgálja a tanács fenn­tartásában működő sportelep, amelynek rekonstrukciója most folyik. Ennek befejezése után két labdarúgó-, egy-egy röp- illetve kézilabda-, vala­mint egy atlétikai pálya áll lakosaink rendelkezésére, meg­felelően felszerelt, korszerű szociális létesítményekkel. Zöld út a továbbfejlődéshez A Pest megyei Tanács dön­tése zöld utat adott Szigetha­lom további fejlődéséhez, bár nyilván új feszültségeket is teremt a régiek mellett ■ számtalan lehetőséget is ma­gában rejt. A szigethalmiak fiatal, szakképzett tanácsi ap­parátusa azonban már eddig is megmutatta, hogy élni tud­nak a lehetőségekkel. Az új helyzet újabb bizonyí­tást ígér. Horváth Judit Nagy a kereslet húsvét előtt a dömsödi Dózsa Tsz bárányai iránt. A karácsonykor született állatok márciusra érték el a pecsenyesúlyt. Többségüket külföldre szállítják majd. Le a kabáttal! Tavasz a kirakatban, a polcokon Unjuk már a hűvös, nyirkos Időt, a kabátot, a fűtést. A naptár tavaszt mutat, s Ilyenkor nemcsak a természet öltözik új ruhába, ha­nem a nők, féfflak, "gyerekek is felújítják ruhatárukat. Hogy készült fel erre a kereskedelem'.’ Erről kérdeztük a váci üzletek, áruházak vezetőit. Revü divatárubolt, Lestyán Lászlóné üzletvezető-helyettes: — Megérkezett a tavaszi és nyári áruk többsége. Szép in­diai ruhákat kaptunk, vannak már pólóink, blúzok, könnyű pulóverek. A tavaszi cipőmo- dellek között igényesebbeknek való, drágább bőrlábbelik, de a slágernek számító vászoncipők is megérkeztek. — Mi az, amit leginkább ke­resnek a vásárlók? — Nagyon kedveltek a lapos sarkú lábbelik, ezeket folya­matosan szállítják a gyártók és a nagykereskedelmi válla­latok az ország minden részé­ből. És persze a vászoncipők, divatos tépőzáras fazonnal. — Mit várnak a közeli he­tekben? — Nem jöttek még meg a könnyű tavaszi, nyári nadrá­gok, egyelőre csak vastagabb kordbársony farmereink van­nak, de a hónap végén, ápri­lis elején azok is megérkeznek. Dunakanyar Aruház, Illési Sándorné igazgató: — Konfekciókészletünk, ta­vaszi és átmeneti kabátaink már a melegebb hónapokat idézik. Félcipőben, szandálban sincs hiány, bár elég drágák. Szépek a ruháink, sőt fürdő­ruhákból is kaptunk már egy szállítmányt. — Mit várnak az elkövet­kező néhány héttől? — Vevőket! Egyelőre még igen gyér az érdeklődés, ami érthető is, hiszen a hosszú tél, az elhúzódó fűtési idény meg­lehetősen igénybe1--vette 'az emberek pénztárcáját. Remél­jük. hogy az igazi jó idő be­köszöntővel, még húsvét előtt fellendül a forgalmunk. Senior mintabolt, Árpás Sándorné üzletvezető: — Nálunk, bár vitathatat­lanul érezhető az évszakok váltakozása, gyakorlatilag fo­lyamatosan kaphatók a Váci Kötöttárugyár termékei. Nem­csak tavaszi, hanem nyári ru­hákkal is szolgálhatunk már. Fürdőruhából januártól érkez­nek a szállítmányok, áruk meglehetősen szélsőséges ke­retek között ingadozik; száz­tíztől kilencszázkilencven fo­rintig. Szép, fazonos pólóink vannak Adidas és Tenisz fel­irattal, s a már közismert Se­nior melegítők széles válasz­téka várja a vevőket. F. A. M. Ismét erdő születik T öbb mint húsz éve, 1963 tavaszán számtalan apró-cseprő megbíza­tást magam mögött hagyva, túl a tech­nikumi felvételi vizsga izgalmain, új­szerű, méghozzá terepi munkára kap­tam engedélyt. Néhány dekoratív kivi­telű tábla pingálása után — amelyek sugárveszélyre figyelmeztettek — az egykori Hamzsabég, a mai Érd város Úfalu kerületében egy kőhajításnyira a most is fellelhető minarettől, a gátőrháznál kellett találkoznom Garay kutatómérnökkel. Magam az öreg faros Ikarusszal utaz­tam, jó idő lévén, kevés csomaggal. Rö­vid várakozás után megérkezett Garay is. akit inkább csak látásból ismertem, mindössze annyit tudtam róla. hogy fi­zetésnapon nem ajánlatos közvetlenül utána menni a pénztárba, mert minden bankjegyet egyenként és alaposan át­vizsgál, nem hamis-e valamelyik. Zömök testalkatú, frissen mozgó, az ötvenes évei közepén járó ember volt, őszes haja laza hullámokban simult a tarkójára, dús. hosszúra nőtt szemöldö­ke alól kissé lomha tekintettel nézett rám, akiben felfedezni vélt bármilyen más szakma iránt elkötelezett tizen­évest, csak az erdőért rajongót nem. A biztonság kedvéért elé siettem, bemu­tatkoztam és eloszlattam aggályait, majd néhány kisebb csomag terhétől megszabadítva, rögtön a szigetnek vet­tük az irányt, amely az év legnagyobb részében csak ártér, áradáskor azonban kis időre körbezárja a medréből kinőtt Duna. A sziget hetven hektárnyi területét abban az időben nagyobbrészt még ha­zai nyár- és fűzerdő borította, az idős fák terebélyes koronái félelmetesen zúgtak a szűnni nem akaró szélben. Rö­vid gyaloglás után egy csodálatosan szép, vastagra nőtt szürke nyár tövéhez lepakoltuk a műszereket, védőeszközö­ket. amely eszközök az azóta is isme­retlen minőségű izotóp sugárzásától voltak hivatottak óvni a kutatót. A ki­választott törzset beoltva kívánt vizs­gálatokat folytatni a törzs tápanyagfel­vételét. az anyagcsere gyorsaságát ille­tően. Irtózatos méretű injekciós fecskendő és tű. vastag plasztik védőálarc alkotta a segédeszközöket a veszélyes anyag felhasználásánál. Nekem a hosszadal­mas művelet alatt a földön hasalva erőlködő Garay és a fatörzs között a védőálarcot kellett volna tartanom. Így utólag visszaemlékezve és átgondolva az eseményeket elmondhatom, hogy a természet minden egyes sérelmet, le­gyen az akár egy tűszúrás, kamatostul fizet vissza. A kamatos kamat abban a helyzetben temérdek szúnyog támadá­sával zúdult ránk. Végső soron sugár- betegséget nem kaptunk — a szúnyogok sem, pedig nem volt védőfelszerelésük —, de a viszketés kínjait jó néhány percig el kellett viselnünk. Máig sem tudtam meg. hogy mi lett a tudományos kutatómunka eredménye, annyit azonban ott helyben megállapí­tottunk, a Garay hátára terített lepedő négyzetdeciméteres nyílásán egyetlen perc alatt tizenhárom szúnyog igyekezett bosszút állni. Az akkoriban már kiterjedt nyáras helyén szorgos kezek ültették a jövő erdejét. Szerencsére, az egyhangú iro­dai munka után engedélyt kaptam, hogy a kísérlet céljára ültetett nyáras, a po- pulétum létesítésében vegyek részt. Szerencsésnek mondhatom magam amiatt is, hogy már tanult szakember­ként vissza-visszatérve a szigetre. az erdő nevelésénél, gondozásánál jelen lehettem. Most. amikor motorfűrészek vijjogását, bariton berregését vissz­hangozza a téglagyár és a Duna mente, a szabályos, katonás sorokból egyen­ként dőlnek ki a faóriások, eszembe jut az ültetés, az ápolás, a védelem számos epizódja, az elmúlt huszon-egynéhány év, amely alatt én is felnőttem. M eglehet, ezért izgat most annyira a következő huszon-egynéhány év. A szigeté, ahol ismét új erdő szüle­tik. A földgolyóé is, amin élünk, ahol a kutatók szerint percenként mintegy 40 hektárral csökken az erdőterület és ahol egy korszerű vadászrepülőgép per­cek alatt annyi oxigént használ el, amennyit egy hektárnyi középkorú er­dő egész évben termel. Apntóczky István erdésztechnikus Élni tudnak a lehetőséggel Új helyzetben újabb kihívások

Next

/
Oldalképek
Tartalom