Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

1085. március 25., hétfő PEST MEGYEI HÍRLAP Ms MSEMP Mösp&nfi Bfaoftság&n&k heszánsaiégei (Folytatás a 6. oldalról) irányító szerepét az ideológiai, a kulturális élet minden ágában. A párt alapvető jelentőséget tulajdo­nít az alkotói szabadság biztosításá­nak, nem szól bele az egyéni ízlés, stílus kérdésébe. Támogatunk min­den olyan törekvést, kísérletet, amely hozzájárul a kultúra humá­nus küldetésének teljesítéséhez, gaz­Pártunk a munkásosztály forra­dalmi élcsapataként, a dologzó nép pártjaként teljesítette a nép, a ha­za szolgálatában vállalt kötelezett­ségeit; eredményesen irányította és szervezte a szocialista építőmunkát. Vezető szerepe érvényesül a társa­dalmi élet minden fontos területén. A Központi Bizottság a XII. kong­resszus határozatainak végrehajtása során a marxizmus—len in izmus tu­dományos elméletét követve, a tár­sadalom reális helyzetéből kiindulva kezdeményezően lépett fel, meghatá­rozta a szocializmus építésének so­ron következő feladatait. A vezető szerep érvényesítésének, a politika megvalósításának fő módszere válto­zatlanul a meggyőzés, az eszmei rá­hatás, az érvelés, a politikai irányí­tó, szervező tevékenység, a tömegek mozgósítása. Politikájának alakítá­sában és végrehajtásában a párt igényli a tömegek támogatását. A beszámolási időszakban a párt egysége a korábbinál nagyobb erő­próbának volt kitéve. A nemzetközi helyzet éleződése, a gazdasági prob­lémák és a társadalmi feszültségek a párt soraiban is éreztették hatásu­kat, esetenként politikai bizonyta­lanságot is okoztak. Növekedett azoknak a száma, akik a párt ve­zető szerveinek egyes döntéseit ne'm értették meg, vagy nem értettek ve­lük egyet. A párt kiállta az elmúlt évek ne­héz próbáját. Tisztelet és megbe­csülés illeti a kommunistákat, akik önzetlenül, áldozatkészen szolgálják a párt és a dolgozó nép ügyét. A párt eredményes tevékenységé­nek alapvető feltétele az eszmei, po­litikai, , szervezeti és cselekvési egy­ség folyamatos megújítása, védel­me és erősítése. Nem elég az elvek­kel általában egyetérteni, a valódi egység próbája a tett, a kommunis­ták kiállása a politika képviseleté­ben s aktív részvételük a végrehaj­tásban. A beszámolási időszakban fejlő­dött a párton belüli demokrácia, nö­vekedett a párttagság részvétele a politika formálásában. A kommu­nisták észrevételei, jelzései, javasla­tai érezhetően befolyásolják a köz­ponti és más választott párttestüle­tek döntéseit. Javult, bár még ko­rántsem kielégítő mértékben, a pár­ton belüli vitaszellem. A párt fóru­main mindenki kifejtheti vélemé­nyét, elmondhatja észrevételeit, ag­gályait. A párt tagját megilleti a kü­lönvélemény fenntartásának joga, de ez nem adhat felmentést a több­ségi döntés kötelező végrehajtása alól. Az e téren tapasztalható laza­ságokat 'meg kell szüntetni. Felada­tunk, hogy egyidejűleg erősítsük a dagítja az embert, elősegíti múltunk és mai valóságunk reális megisme­rését. Ugyanakkor fellépünk a szo­cialista, humanista eszméinket, kö­zösségi normáinkat sértő törekvések ellen. Az ideológiai és kulturális fel­adatok megoldása az emberi ténye­zők kibontakoztatásának, társadal­munk további fejlődésének nélkülöz­hetetlen feltétele. párton belüli demokráciát és a vég­rehajtásban a minden kommunistá­ra kötelező fegyelmet. A pártban az a megítélés, hogy a Központi Bizottság és szervei betöl­tik hivatásukat. Tartalmilag javult, szervezetileg korszerűsödött a kü­lönböző szintű pártbizottságok irá­nyító, ellenőrző munkája. A buda­pesti, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok nagy önállósággal, felelősséggel, hozzáértéssel, eredmé­nyesen irányították és ellenőrizték a területükön folyó politikai mun­kát. A pártirányítás r endszerében is jelentős változások történtek. Meg­szűntek a járási pártbizottságok, amelyek csaknem négy évtizeden át fontos szerepet töltöttek be a párt és az ország életében. Felada­taikat a városi és a városi jogú párt- bizottságok vették át. Politikánk elfogadtatásában, vég­rehajtásának szervezésében nagy szerepe van a pártalapszérvezetek- nek. A beszámolási időszakban ha­tékonyabbá vált az alapszervezetek irányítása, tájékoztatása, közvetlen segítése, és kedvezőbbek lettek mű­ködésük tárgyi és személyi feltételei. Az alapszervezetek felelősségteljes, eredményes munkát végeztek, de a fejlődés nem általános, tevékenysé­gük színvonalában nagyok a kü­lönbségek. Nem kielégítő az alap­szervezetek kommunista közössége­ket formáló ereje, nevelő hatása. A termelés területén működő párt­szervezeteknek a korábbinál bonyo­lultabb feladatok megoldására kell felkészülniük. A párt politikájának helyi érvényesítése a kultúra, a mű­vészet, a tudomány területén dol­gozó pártszervezetektől nagyobb po­litikai érzékenységet, határozottabb kiállást igényel. A párttagságnak mintegy húsz százalékát tömörítő lakóterületi, körzeti alapszervezetek munkája fejlődött, egy részük azon­ban még nem tudja kellő színvona­lon elvégezni feladatait. Az irányító pártszervek fordítsanak mindenütt kellő figyelmet munkájuk segítésére. A pártmunkát meg kell szabadíta­nunk a formális elemektől, az ön­állóságot és a felelősséget háttérbe szorító indokolatlan szabályozástól. A párt szervezetileg erősödött. Taglétszáma 871 ezer, mintegy 59 ezerrel több, mint a XII. kongresz- szus idején volt. Soraiban minden társadalmi osztály és réteg megfelelő arányban van jelen. Eredeti foglal­kozás szerint a párttagságnak csak­nem háromnegyede, jelenlegi foglal­kozás szerint több mint a féle mun­kás és szövetkezeti paraszt. Kedve­zően alakult a nők aránya. Emelke­dett a párttagság politikai, szakmai és általános műveltsége. A taglétszám növekedési üteme megfelelő, de továbbra sem kielégí­tő a pártépítő munka egyes értelmi­ségi rétegek és a fiatalok között. He­lyenként még él a merev statiszti­kai szemlélet, ami miatt elutasíta­nak a párthoz őszintén, meggyőző­désből közeledőket. Sok pártszerve­zet még nem jutott el annak a fel­ismeréséig, hogy a pártépítés nem­csak az utánpótlást, hanem a párt­tagok folyamatos nevelését és a párt öntisztulását is jelenti. A párt és a tömegek közötti kap­csolatnak és kölcsönös bizalomnak legfontosabb záloga a párttagok sze­mélyes munkája, helytállása, áldo­zatkészsége és szocialista életvitele. A Központi Bizottság ezért tartja fontosnak a szervezeti szabályzatban is a kommunisták kötelességeinek pontosabb körülhatárolását. A párt­tagok példamutató tevékenysége megsokszorozhatja a párt erejét, szé­lesítheti politikája megvalósításának tömegbázisát. A beszámolási időszakban javult a kádermunka. A vezetőik többsé­gükben megfelelnek a velük szem­ben támasztott növekvő követelmé­nyeknek. Az utóbbi években fokozó­dott önállóságuk, kezdeményezőkész­ségük,. és érzékenyebben, gyorsab­ban reagálnak a gazdasági, társadal­mi környezet változásaira. Ugyan­akkor többször fel kellett lépni olyan jelenségekkel szemben, mint a hatalommal való visszaélés, a jog­talan anyagi előnyök szerzésére tö­rekvés, a szerénytelenség, az önelé­gültség, a kritika megtorlása. A Központi Bizottság tudatában van, hogy a vezetői munka minden területen lényegesen nehezebbé, fe­lelősségteljesebbé vált. Nagyra érté­keli azoknak a vezetőknek a mun­káját, akik az átlagosnál többet tel­Pártunk aktív nemzetközi tevé­kenységet folytatott, hogy előmoz­dítsa a kommunista és munkáspár­tok összefogásának erősítését, a kö­zös célokért vívott küzdelem sikerét. Tevékenyen részt vettünk a nem­zetközi kommunista mozgalom közös fórumainak, rendezvényeinek mun­kájában. Pártunk képviselői több mint négyszáz alkalommal, összesen 85 kommunista, marxista—leninista párt vezetőivel folytattak megbeszé­léseket. Több mint 50 nemzeti de­mokratikus párttal, nemzeti felsza­badító mozgalommal, továbbá szoci­alista, szociáldemokrata, illetve pol­gári párttal tartottunk fenn rendsze­res kapcsolatot. A szocialista országok kommunis­ta és munkáspártjai a szocializmus általános, közös törvényszerűségeit, egymás tapasztalatait figyelembe vé­ve és ezeket országuk konkrét adott­ságaira értelmezve igyekeznek meg­találni a megfelelő formákat, ame­lyek alkalmazásával növelni lehet a gazdasági munka hatékonyságát, to­vább lehet fejleszteni a szocialista demokráciát. Az elmúlt időszákban erősítették összefogásukat és az élet minden területére kiterjedő együtt­működésüket. jcsítenck, kezdeményeznek, képesek a tömegek megnyerésére és mozgó­sítására, s politikai és erkölcsi ma­gatartásukkal is példát mutatnak. A pártszervezetek támogatják a kez­deményező, az újat felkaroló, a ren­det és a fegyelmet megkövetelő ve­zetőket. A káderpolitikai elvek követke­zetes érvényesülésének továbbra is egyik akadálya a szubjektivizmus, a személyi összefonódás, a tényle­ges teljesítmény figyelmen kívül ha­gyása. A szükségesnél és a lehetsé­gesnél kevesebb alkalmas fiatalt bíznak meg erőt próbáló és nevelé­süket szolgáló feladattal. Egyes ve­zetők nehezen tűrik maguk mellett az önállóan gondolkodó és tevékeny­kedő munkatársakat. Káderpolitikái elveink érvényesítését szigorúbban meg kell követelni. A hatáskör gya­korlását olyan irányban kell tovább­fejleszteni, hogy fokozza a javaslat- tevők felelősségét, és ne sértse a vá­lasztó, kinevező szervek jogait. A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzata betölti szere­pét, megfelelő biztosítékot nyújt ah­hoz, hogy a párt szervei és szerveze­tei rendeltetésszerűen működjenek, a párttagság eredményesen végezze munkáját. Az előterjesztett változ­tatások nem érintik a párt szerve­zel életének főbb elveit, de növelik, a pártszervezetekkel és a párttagság­gal szemben támasztott követelmé­nyeket. Kedvezőbb feltételeket te­remtenek a pártdemokrácia fejlesz­téséhez, a pártmunka mozgalmi jel­legének erősítéséhez. Bővítik a párt­szervek, az alapszervezetek, a fe­gyelmi bizottságok jogait, önállóságát. Világosabbá, egyértelműbbé teszik az állami szervekben és a tömeg- szervezetekben a párt irányító mun­káját, az e területein dolgozó kom­munisták feladatait és felelősségét. A tőkés országok kommunista és munkáspártjai figyelmüket olyan konkrét programok kialakítására összpontosítják, amelyek választ ad­nak a tömegeket érintő gazdasági, szociális problémákra, elősegítik a munkásosztály, a dolgozók kemény harcokban elért vívmányainak meg­védését. A szocialista orientációjú fejlődő országok marxista—leninis­ta pártjai további erőfeszítéseket tesznek az öröklött elmaradottság felszámolásáért, az új társadalom alapjainak megteremtéséért. Helyze­tüket, rendkívül bonyolult feladataik megoldását nehezíti, hogy az impe­rialista támadás, a politikai, gazda­sági nyomás, a katonai fenyegetés közepette tevékenykednek. Ennek ellensúlyozása érdekében növekvő mértékben támaszkodnak a szocia­lista országok pártjainak tapaszta­lataira. Hasonló módon építhetnek a szocialista közösség elvi és gya­korlati szolidaritására más fejlődő országok kommunista pártjai is, amelyek rendkívül nehéz körülmé­nyek között, több országban még ma is illegalitásban — helyenként fegyverrel is — harcolnak népük szabadságáért, a nemzeti független­ségért, a társadalmi felemelkedé­sért. A kommunista pártok — a mar­xizmus—leninizmus elméletét, a szo­cialista forradalom és építés általá­nos törvényszerűségeit a nemzeti sajátosságoknak, a konkrét feltéte­leknek megfelelően alkalmazva — önállóan határozzák meg politikáju­kat. Helyzetük különbözőségéből is adódik, hogy különféle megoldáso­kat tartanak célravezetőnek. A pár­tok között az elmúlt években lénye­gében folyamatos volt a vélemény- csere a szocializmushoz vezető lehet­séges utakról, illetve a létező szocia­lizmus eddigi fejlődéséről, mai viszo­nyairól és távlatairól. Pártunk tevékenyen részt vállalt az új elméleti-politikai kérdések megválaszolásában, a nézetkülönb­ségek tisztázásában, s ezzel a kom­munista és munkáspártok közös fel­lépéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtésében. Támogatjuk a többoldalú együttműködés minden olyan formáját, amely megfelel a kommunista mozgalom mai helyze­tének, követelményeinek, a pártok közötti viszony általánosan elfoga­dott normáinak, s amely eredmé­nyesen szolgálja a közös ügyinek, a társadalmi haladásnak és a béke védelmének sikerét. A beszámolási időszakban is fej­lődtek kapcsolataink a Szovjetunió Kommunista Pártjával, amelynek nemzetközi szerepe, a szocialista épí­tésben szerzett történelmi tapaszta­latai segítséget adnak feladataink megoldásához. A magyar—szovjet pártközi kapcsolatok folyamatos bő­vülése jól szolgálta országaink po­litikai, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális együttműködésé­nek erősítését, népeink barátságá­nak elmélyítését. A kölcsönös törek­véseknek megfelelően fejlődtek to­vább pártunk kapcsolatai a többi testvéri szocialista ország kommu­nista és munkáspártjaival. Az internacionalista szolidaritás jegyében erősítettük együttműködé­sünket a tőkés és a fejlődő országok­ban dolgozó kommunista és mun­káspártokkal. Igyekeztünk elérni, hogy kapcsolataink névén minél ala­posabban megismerjék a létező szo­cializmus valóságát, és minél reáli­sabban ítéljék meg távlatait. Arra törekedtünk, hogy azokkal a pártokkal is rendszeres maradjon az érintkezés, amelyek tőlünk eltérő módon ítélik meg a kommunista mozgalomban vitatott kérdéseket. Tapasztalataink szerint az őszinte véleménycsere, a türelmes érvelés erősíti az egymás álláspontja iránti tiszteletet, az egymás helyzetének megértésére való törekvés kölcsö­nösségét, javítja a pártok közötti összefogás feltételeit. Pártunk felfogása szerint az ideo­lógiai különbségek, ellentétek nem zárják ki bizonyos alapvető érdekek egybeesését és ezzel összhangban a különböző politikai pártok, mozgal­mak összefogását az emberiség előtt álló legfontosabb kérdések megoldá­sáért. Ennek megfelelően — az im­perialista törekvések visszaszorítá­sához fűződő közös érdekeink alap­ján — az elmúlt években is bővítet­tük kapcsolatainkat a fejlődő orszá­gok nemzeti demokratikus pártjai­val, a nemzeti felszabadító mozgal­makkal. A világ békéjének megőrzé­se, a fegyverkezés korlátozása, a kü­lönböző társadalmi rendszerű álla­mok közötti együttműködés fenntar­(Folytatás a 8. oldalon.) Ä p»f Bsslysete és fepüdése A p«8E*f neasszefkSsi f e v éken'f ág © Csábítóan csillés a víztükör a váci uszodában. Ősi szerszámok, bútorok és mesterségek bemutatója látható Szentendrén, a Néprajzi Múzeumban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom