Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-18 / 64. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1985. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ A húsipar szép jövő előtt ál! Új szakmák, új elképzelések Jakab Gusztáv a következőképpen fogalmazza meg gondolatait: — Eleve szerettem ezt a szakmát. Testvérem is húsos volt, unokatestvérem is — mindez már jó ajánlólevél volt nekem is, hogy én is a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakiskolát válasszam. Illetve, hogy pontos legyek, akkor még, mikor a papírt beadtam, csak az volt világos, húsipari szakmunkás- képzésre jelentkezem, ősszel vált egyértelművé, hogy iskolám a Toldi lesz. Így tehát némi magyarázattal tartozunk az olvasóknak, hiszen az egyáltalán nem közismert, hogy a Toldiban húsipari képzés is folyik. Nem is lehet az, hiszen mindössze bő fél esztendő telt az újfajta képzés bevezetése óta. Bár... az idősebbek meg a tájékozottabbak bizonyára emlékeznek arra, volt már húsosképzés az iskolában, csakhogy annak idestova húsz esztendeje! Jakab Gusztáv — aki az 1 a-h jelű osztályba jár —, minden esetre úgy véli, általános iskolás társaival, tehát régi, s elkerült barátaival való beszélgetések után, nem tett rossz lóra, sőt. Kifejezetten dicséri az iskolát, s mikor hasonlít, rávágja: Kéthetes vekker — Én megmondom őszintén, bizony szigorúbbnak gondoltam! Sok-sok mendemonda kering a középiskolákról, s különösen a nyolcadik után, fél az ember, mikor belép a kapun. Nos, nem kell félni. A tanárok emberségesek, s osztályközösségünk is kialakult. Még egy testvérosztályt is beszerveztünk — mi csak fiúk vagyunk, ők meg szinte csak lányok —, s már három klubdélutánt is szerveztünk, ami rekordnak számít, mert érdeklődtem, van olyan osztály, akik kijárják az iskolát, de még nem is tartottak. A húsosok különben nincsenek könnyű helyzetben, hiszen egész más ritmust élnek, mint társaik. Nekik kéthetes vekkert kellene venni — ha valahol árulnának ilyesmit —, hiszen egyik héten Cegléden, a PENOMAH gyárában szakmai gyakorlaton vesznek részt, a másik héten meg iskolapadban ülnek. Ez bizony megterhelő diák- nak-tanámak egyaránt. Diáknak — valósággal unatkoznak a gyakorlatos héten a délutáni szilencium alkalmával, s a következő héten sűrűbben tér vissza a geleitetes réme is. De a tanárnak sem a legjobb így, hiszen nagy a felejtés, nagyobb hányad megy rá a felelevenítésre, mint más tanulócsoport esetében. Szívügy A gyerekeket — négy osztályra való jár a Toldiba — vállalati busz szállítja oda- vissza. Sok a bejáró tanuló is, így a félhatos kelés általános. Negyed hétkor indul a busz, ami háromnegyed előtt érkezik az iskola elé.' Éppen jókor, hajnali óra is akad hetes kezdettel, és ha éppen csak 8-kor be lehet szerezni a tízórait, vagy a reggelit. Szűkre van szabva a vissza- induiás ideje, az utolsó óra után tíz perccel már felbőg a buszmotor, így kapkodni kell még az ebéddel is. Látnivaló, az iskola kétségtelenül többletfeladatokat vállalt az új szakma befogadásával. Megéri-e ez — kérdeztük Kiss Imre igazgatóhelyettest. — Az iskolának mindig szívügye volt az élelmiszer- ipar utánpótlásának biztosítása, így ezt a feladatot is rögtön magáénak érezte. Ezáltal a megyei beiskolázási gondok megoldásában is szerepet tudtunk vállalni. — Nem, elhanyagolható az a szempont sem, amely a távlatokat veszi figyelembe. A környék tulajdonképpen telítetté vált például konzervKutatók a mezővárosokról Tudományos konferencia Nagykőrösön Falvak, mezővárosok az Alföldön (Múlt, jelen, jövő) címmel szakmák közötti konferencia lesz Nagykőrösön március 29. és 31. között a Művelődési Minisztérium múzeumi osztálya és a nagykőrösi Arany János Múzeum közös rendezésében, Kulcsár Kálmán akadémikus elnökletével. A tanácskozás védnökei között van az ÉVM, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KLTE néprajzi tanszéke, a Magyar Urbanisztikai Társaság. a Magyar Tudományos Akadémia, a Művelődési Minisztérium. a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, a TIT és a nagykőrösi városi pártbizottság és a tanács. Március 28-án délután öt órakor az Arany János Múzeumban dr. Selmeczi László kandidátus, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője nyitja meg a Falvak, mezővárosok az Allöl- dön című kiállítást. A régészeti szekció március 29-én délelőtt Györffy György elnökletével tanácskozik az Árpád-kori alföldi emlékekről, majd délután a történeti szekció keretében hangzanak el előadások. Március 30-án a néprajzi szekció Hoffmann Tamás elnökletével számos fontos kérdéskört vázol fel. A szociológiái szekció Komány Pál elnökletével foglalkozik a falu jelenével, népességmegtartó erejével, társadalmi struktúrájával. Március 31-én a településökológiai szekció Tóth József elnökletével veszi számba a településfejlesztés lehetőségeit, új irányzatait, környezetvédelmi problémáit. Ebben a szekcióban tart előadást többek között S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a hagyomány és a korszerűség egységét taglalva az alföldi települések fejlesztésében. A referátumokat és a kor- referátumokat az előadók tanulmánnyá formálják, amelynek könyvbeli megjelentetése a rendező szervek szándéka. A tudományos élet nagy nyereségének ígérkezik a nagykőrösi múzeum kezdeményezése alapján megtartandó tanácskozássorozat. Ez az intézmény újólag is bizonyítja hangsúlyos jelenlétét mind a kutatásban, mind a példaszerű szervezésben, amelyért elismerést érdemel. T. T. ipari szakképzettség tekintetében, míg a húsiparnak komoly távlatai mutatkoznak. Úgy gondolom tehát, ennyiből már látható válaszunk. — Többletfeladatokról is volt szó. — Természetes módon jelentkeztek például az elméleti tárgyaknál. Bizonyos tanártöbbletet is biztosítani kellett, meg egyáltalán az elméleti szaktárgyak oktatását. Mára ezek megoldódtak. Kiterjedt profil — Tehát a feladatok mellett többletet is nyújt ez. — Igen. Az iskolának szélesebb, kiterjedtebb lett a szakmai profilja. így elmondható, hogy az egykor lecsósiskolának nevezett Toldi ma sütő, hús-, baromfiipari szakmunkásokat, analitikus, vegyipari gépszerelő és élelmiszertartósító szakközépiskolai oktatást valósít meg. S mint hírlik, felkészülnek a technikusképzés újbóli bevezetésére is. Ballai Ottó Etűdök, lelek, Emlékek Érlelődik Apáti-Tóth Sándor azok közé a fiatal művészek közé tartozik, akik nyugodt szívvel elmondhatják; nem vesztegették az időt, hanem pályakezdésük óta tudatosan munkálkodnak céljaik elérésén. Ez a ceglédi fotóművész állhatatos ember, aki a maga útját járja, s gondosan kimunkált elemekből építi az életművét. Harminchetedik életévében megadatik neki a nagy lehetőség: önálló kiállítást rendezhet a fővárosban, a híres-neves Ernst Múzeumban, amely az utóbbi hetven évben a magyar művészeti élet reprezentánsadnak kiállítóhelye. A modem alkotók kaptak bemutatkozási alkalmat falai között. s ez a hagyomány folytatódik napjainkban is. Erről és más küszöbönálló eseményekről beszélgettünk a fotográfussá L •fül W — Ha ragaszkodunk az időrendi sorrendhez, akkor először két közeli találkozást kell említenem a közönséggel. A városi tanács felkérésére ösz- szeállítottam, nagyrészt a saját felvételeimből, egy képeskönyvet, amely a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából jelenik meg a tavasz folyamán. Az anyag a kecskeméti Petőfi Nyomdában formálódik fotóalbummá, száz felvételt sorakoztatva fel. Ezek sorát néhány mások által, a második világháborút követő időszakban készült fénykép nyitja meg, amely jól érzékelteti a harcok ütötte sebeket, továbbá a korabeli képeslapok reprodukcióiként helyet kapnak a század eleji Cegléd jellegzetes épületei. — Az általam fotografált képeket igyekeztem olyan szerkezeti egységbe fogni, mintha a városközpontból kiMcríondírozás A rendről és tisztaságról Tapasztalt emberek tudják: ahol piszok, szemét és szenny van, ott van bolha, patkány, és svábbogár. A tél a madarak, a varjak és sirályok valószínűleg egyezséget kötöttek a rendtartáshoz besegíteni, mert a varjak a vasúti töltések melletti szemetet válogatják át, az utasok fegyelmezetlenségének köszönhetik a táplálékot, a sirályok pedig a szeméttelepen uralkodnak minden hasznosítható konyhahulladékot igyekeznek megmenteni, gyomruk számára. Névtelenek Klasszikus meghatározás szerint a szemét, kacat az, ami nincs a helyén. Lekvár a pihenőpadon, pukkadó kakaószacskó a fal tetején, szénsalak az utcán, hetekig gőzölgő trágya a kapubejárónál, maghéj a földön, csikk szanaszét. Szinte felsorolni sem lehet, mennyi féle van, hány arca és megjelenése a szemétnek — de nem a szemetelő embernek, aki szinte arcnélküli, névtelen. A hó télen két okból is jó. Eltakarja a sok-sok bosszantó szemétkupacot, elhullott háziállatot. De egyben árulkodik a táj arról, hogy nemrég ismét a környéken rendetlen és magukról megfeledkezett emberek „szorgoskodtak”. Költséges „csíny” A szeméthegyek arra is utalnak, hogy pazarolunk. Igen. Bármennyire hihetetlen, de ez így van. Még nincs igaz szemétszociológiánk, de valójában sokat ki lehet olvasni a szemétből. Amelyben gyakran elképesztő dolgokat is lehet találni. Jobban kellene erre ügyelni. Mert a kidobott papírtömeg, vasanyag és minden más másodlagos anyag többet érne, ha nem a kukába, hanem a MÉH-telepre kerülhetne. Azt azért senki se mondja, hogy annyira jól élünk már, hogy elfogadható állapotú nagykabátok, nadrágok, olykor ezüstláncdarabok ideális gyűjtőhelye épp a kuka. A kenyérből is jobb lenne csak annyit vásárolná, amennyire tényleg szükség van. Veszélyes a növényvédő szeres csomagolóanyagok besüly- lyesztése a különböző konténerekbe, sőt, ez egyáltalán nem való az illegális lerakóhelyre. Gondatlan egyének mérgezést okozhatnak. Számos fórumon esett róla szó az elmúlt években, de bizonyos embertípus egyszerűen képtelen alkalmazkodni a korszerű városi élet emberhez méltó és illő gyakorlatához. Mindig jobb gyermeteg „csínyeket” elkövetni, amelynek a hatását — költséges az eltüntetés —, nem veszik tekintetbe. Pedig Cegléden az úgynevezett házi szemét elszállíttatása, ha hiszik, ha nem, sokba kerül, nem szívességből teszik. Lehetne külsn-kiilön i Nemcsak külföldön, itthon is vannak már például olyan települések, ahol „válogatott módon” gyűjtetik össze a szemetet, hulladékot utcahosszan, vagy lakónegyedekben. Az ott élők megértik ennek a lényegét, fontosságát. Gyűjtő tartályok, kasok, kosarak egész sora áll rendelkezésükre egy csoportban, felirattal, amely jelzi, hogy melyik alkalmatosságba kell tenni a kidobásra szánt, törött vagy boltban visszaválthatatlan fehér és színes üveget, melyikbe a tulajdonos által hasznavehetetlennek ítélt textilneműt, ruhafélét, melyikbe a kimustrált lábbeliket, netán fémedényeket, játékokat, papírt. Külön kukatartály vár a konyhai hulladékra. A lakásokban pedig nem napokig tárolják mindezt, vagy hetekig, míg a doboz vagy vödör meg nem telik, hanem naponta lehordiák, elszállíttatásra készen. így a hulladék minden fajtája megfelelő helyre kerül. A gyűjtőhely higiéniáját Is meg lehet oldani, a szállítást jól szervezni. Mindezt az emberekkel bizonyára meg lehetne értetni, hiszen itt is azon a nyelven szólunk, amelyen az ország más részében. S. D. öles® Egy kép a könyvből Apáti-Tóth Sándor felvétele felé induló sétára invitálnám azt, aki a könyvet a kezébe veszi. Számba vettem szobrainkat, jeles középületeinket, régi és új lakóházainkat, intézményeinket, ipari és mező- gazdasági létesítményeinket. Az érdeklődve széttekintő ember szemszögéből próbálom láttatni a város egész mai élteiét. Ami mellett nap mint nap érdektelenül elmegyünk, arra most — friss szemmel látva — joggal rácsodálkozhatunk. — Rövid idő alatt több ezer felvételt készítettem, s végül nyolcszáz munkakópiából választottuk ki a végső százat. Többes számban mondom, hiszen a könyv szerkesztése kollektív munka gyümölcse. Most ugyanebből az anyagból nagy méretű képeket készítek, ugyanis várhatóan a Kossuth Művelődési Központban az ünnep alkalmából kiállításon is láthatja a_ közönség az albumban közzétett’ anyagot. — Az Ernst Múzeumban július 19-től augusztus 11-ig lesznek falon a munkáim. Több mint két év telik el a kiállítás megpályázása és megvalósulása között, de az pnyiag elkészülte és országos körű bemutatása éppen egy évtizeden ível át. — Etűdök, Jelek, Emlékek — 111 fénykép — ezt a címet szánom az anyagnak, amely három egymástól elkülönülő, önállóan is kerek egészet adó részből áll. Nagyszüleimnek, s a velük letűnt paraszti világnak állítottam emléket, ahonnan a népművészet is falcad. A Jelek a szerelem, a születés és az elmúlás alapélményét fogalmazzák meg. Az Emlékek képsora tiltakozás az embertelenség ellen, az élet igenlése, ami a jövő egyetlen alternatívája lehet. — Munkám jellegzetessége, hogy több felvétel indít el egy gondolatsort. Ahogyan a versre mondják, hogy az egyedül lehetséges szavak egyedül lehetséges sorrendje, ugyanez vonatkozik az én képeimre is. Tizenöt éve készülök erre a kiállításra, s ez az az anyag, amit az életből a legfontosabbnak láttam. Ez a munkám most már végérvényesen lezárult. Nem tagadom, a vállalt feladat teljesítése nyomasztóan hatott rám. Magam mögött akarom hagyni, ami elkészült. Az alkotó folyamat nem ott ér véget, ahol elkészül az utolsó kópia, hanem amikor a közönség elé kerül. A kiállítás befejező aktus, Ha befogadókra talál, az öröm. Szeretném, ha képeim elkezdhetnék saját életüket, önállósulnának. Ez egy kényszerpálya, be kell fejezni, amit elkezdtem. Annál is inkább, mert már két éve kóstolgatom, próbálgatom az új anyagot összeállítani, amelyben az eddig szerzett tapasztalataimat is hasznosítom. — Az a tervem, hogy az Etűdök, Jelek, Emlékek embereit jelenítem meg újra, a környezetemben élőket fotog- rafálom, a tanyavilágot, a pusztulás tárgyszerű, leltár szerinti felmutatásával. Néma tanyák eltűnésének megállítása a szándékom, csupán látleletet szeretnék adni választott témámban — hallottuk Apáti-Tóth Sándortól, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjától. Tamasi Tamás „Petőfi Sanyi is itt van?” Vidd el a fáklyát! Hajdani tavaszok üzenete Hozzák a tüzet. Tűzpontokból folyót Lucskos tavasz kapujában. Honvéd huszárok paripái húzzák a tüzszekeret. Az ifjú szájában csóléraáll a bagó, nem is tudom, hogyan fér ki mellette a szó: — Petőfi Sanyi is itt van? Haha. Tudod mit, öreg, hát igenis itt van. Nézd meg jól, az apró gyerek viszi, az az, ott a sor közepén... A fáklyalángban lobog. Kár, hogy nem látod. Kell ez a tűz, esztendőnként márciusban, hogy egy hevesebb szívdobbanásra megáldjanak, akiknek érteniük kellene a hajdani tavasszok üzenetét. meg hogy tágra nyitott szemmel csodálkozzanak el a gyerekek, akik egyelőre a nyakunkba csimpaszkodnak. Megható ez a fáklyarengeteg, míg minden fáklyafény együtt imbolyog, míg beterítve a Rákóczi utat, erővel félretolja az ostorfák ágai között alászálló sötétet. — Te, úgy érzem, meg kell fogadnom valamit. — Ne tétovázz! — Te, ha kell, én akár az életem... — ... megállj, ezt tartsd magadnak! — Jól van, na. És ehhez mit szólsz. Elsejétől fogva minden héten meglátogatom a fiamat. — Maradjunk ennél. Fel-felroppannak a géppisztolyok, csupán halljuk, hogy újabb koszorú került a Kossut h-szobor talapzatára. Néhány srác hazafelé viszi a fáklyát. V. S. Antikvár vásár lesz március 26-án és 27-én a Szabadság Filmszínházban. A régi könyvek piacán a beporosodott, padláslakó vagy épp fölöslegessé vált kötetek mind-mind gazdát cserélhetnek. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
