Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

Áfész-számvetés Szobán és Dobáson

Alapellátás színvonalasan

jj Évről évre kiemelkedő eredményeket ér el a szobi ^ Általános Fogyasztási cs Értékesítési Szövetkezet. A ^ szombat délelőtt megtartott küldöttgyűlésükön — ^ amelyen részt vett Lcnárd László, az MSZMP Pest mc- ^ gyet Bizottságának titkára, dr Olajos Mihály, az í MSZMP váci városi Bizottságának első titkára, vala- < mint Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke is — ismét f sikeres tevékenységről számolhatott be Ilasmann István 2 elnök.

Tsvaszvárék a márciusi félben

Az eső áztatta, a vevő vitte

Jólesik az otthonról hozott elemózsia és a forró teát sem cipelték hiába. A négy kislány Kőbányáról érkezett a budakeszi vadasparkba.

Veress Jenő felvételei

Pillantás - előre

Számos érdekes, országos és megyei eseményre kerül sor a héten.

Hétfőn szűkebb pátriánkban a nemzetiségi politika aktuális kérdéseiről rendeznek elméleti konferenciát az MSZMP Pest megyei Oktatási Igazgatóságán.

Kedden választmányi ülést tart a KIOSZ. Megkezdődik a baráti országok kulturális központjai vezetőinek tanácskozása is. Lukács György irodalomelmélete címmel háromnapos tudományos konferenciára kerül sor a pécsi akadémiai bizottság szákházában.

Szerdán tanácskozás lesz Budapesten a belkereskedelem ellenőrzésének időszerű kérdéseiről, s megemlékeznek a 24. meteorológiai világnapról. Ä soproni tavaszi napok eseménysorozatában Dudás Juli népművész alkotásaiból nyílik kiállítás a soproni festőteremben, Melocco Miklós szobrász- művész alkotásaiból pedig a soproni káptalan teremben.

Csütörtökön koszorúzási ünnepség lesz Budapesten a Tanácsköztársaság emlékművénél. Az országos emlékünnepséget Egerben rendezik. Pest megyében a budakalászi Omszki parkban rendeznek koszorúzási ünnepséget. Megkezdődnek Szentendrén a tavaszi napok. Ülést tart a HNF Pest megyei bizottsága.

Pénteken nyílik a budapesti tavaszi fesztivál és az Utazás 85 kiállítás, a BNV területén. A Mező Imre úti temetőben Illés Béla születésének 90. évfordulóján megkoszorúzzák az író sírját. Negyven alkotó év címmel kiállítás nyílik a Műcsarnokban. Pedagógiai napok kezdődnek Pest megyében, a megnyitót Érden tartják. Népművészeti kiállítás lesz Vácott, a Hajós Alfréd úttörőházban.

Szombaton a budapesti Balaton étteremben baráti összejövetelt tartanaik a régi gödi Fészek-lakók. A soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban nemzetközi fúvószenekari találkozóra kerül sor.

Tehetek-e mást?

Az elmúlt esztendőben megközelítően másfél millióval nőtt a szövetkezet nyeresége, gyarapodott a vagyona, dinamikusan növekedett a konvertibilis elszámolású kivitelre szánt termeltetésük. A három alaptevékenység a következőképpen alakultja bolti kiskereskedelem. áruforgalma az előző évihez képest emelkedett: 106,2 százalékos volt. Ezen belül több élelmiszer- és ruházati cikk kelt el üzleteikben, míg nagyjából az előző évi szinten maradt a vegyes iparcikkek értékesítése. Az élelmiszer kereskedelemben fő szempont az alapellátás színvonalának javítása.

Szép hasznot hozott a vendéglátás, s ami különösen figyelemre méltó: bővült az ételek forgalma, a munkásétkeztetésből származó bevétel, összességében több mint 1 millió 700 ezer forinttal. Az ételforgalom 128,8 százalékos arányával szemben a szeszes italoké mindössze 102,2 százalékosra alakult.

Termeltetési tevékenységükben sikerként könyvelhetik el, hogy növelték az export árualapot; első helyen szerepel a körben a lőtt vad, de számottevő a nyúl- és mézértékesítés, s az export is.

A szobiakra mindig jellemző volt a vállalkozó kedv, s ennek most sincsenek híján. Vertikal ipari szolgáltató szakcsoportjuk s jövőben mélyépítési és Vegyipari szolgáltatást is nyújt, míg a Technomarkcopp nevű vállalkozás feladatköre bútori pori tevékenységgel bővül.

Szombaton tartotta küldött- gyűlését a Dabas és Vidéke Áfész. A gyűlésen jelen volt dr. Czár Menyhért, az MSZMP Pest megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa. Az igazgatóság jelentését a szövetkezet múlt évi munkájáról, Kővári György elnök terjesztette elő.

Az igazgatóság értékelése leszögezi: a Dabas és Vidéke Áfész az alap- és napicikk- ellátást megfelelően, jó színvonalon oldotta meg, az elmúlt gazdasági évet, a számos kedvezőtlen hatás ellenére eredményesen zárta. Kiskereskedelmi forgalmuk az

1983-assal lényegében azonos szintű volt, nőtt valamelyest a vendéglátás forgalma, míg visszaesett a felvásárlás. Ez utóbbi egyenesen veszteségessé vált. Okai között a kedvezőtlen időjáráson kívül, a forgalmazás költségeinek növekedése, valamint a fel- vásárlási apparátus esetenkénti rugalmatlansága is fellelhető.

Tervezett nyereségét a szövetkezet — a felvásárlásnál jelentkező kiesés ellenére — realizálni tudta, nem utolsósorban a vendéglátás jövedelmezőségének a vártnál kedvezőbb alakulásából adódóan. Egységeik szinte teljes egészében szerződéses formában működnek, s észrevehetően javult a választék, a kiszolgálás színvonala. Érőfeszítéseik ellenére ugyanakkor tetemes leltárhiány keletkezett több üzletben; különösen nagy összegű a dabasi 120. számú ABC-boltban. Az érintett vezetőket leváltották, de a további hiányok elkerülése körültekintőbb ellenőrzést igényel — szögezte le az értékelés.

A-szövetkezetpolitikai munkával kapcsolatban megállapították: tavaly csaknem 10 ezer tagúk közül mindössze hatvanhétén egészítették ki részjegyüket a közösen meghatározott 300 forintra. Ahhoz pedig, hogy az együttesen meghatározott tervek megvalósuljanak, a tagságtól is a jelenleginél nagyobb támogatást várnak,

Sz. T.

J Sokan bizonyára hiába hall- f gatták a rádió népszerű infor- í mációs műsorát, az Ütközbent, > mert a börzsönyi mellékutak- í ról nem tudhattak meg semmit. f Pedig ezek a keskeny, törede- j zett felületű, sokazor alig Jár- '/ ható utak sok veszélyt rejtet- Z tek ezen a hét végén. Mária- y nosztra környékén a termclö- / szövetkezet szabadtartásos te- j henészeténeli karámjainál pél- j dául oly sok sarat hordtak fel á az erőgépek az aszfaltra, hogy y a ráfutó kocsikat csak crőtel- Z jes kormányzással lehetett a v kicsúszástól visszatartani. A £ KRESZ ugyan előírja, hogy a j sarat azonnal kötelező eltaka- í ritanl, erre azonban büntetle- Z nül fittyet hánynak errefelé.

Alku a nyélre

Amikor a hét közepén megjelentek az első vásározók Vácott, és a latyakos gyepen leverték a helyfoglalást jelző karóikat, a legtöbbjük bizonyára azt gondolta, jó forgalma lesz. Bár szombaton és vasárnap is esett délelőtt az eső, furcsa módon nem csalódtak a tapasztaltabb kereskedők. A híres váci vásár ezúttal is sok embert vonzott. Tarka tömeg hullámzott a sátrak közötti ösvényeken — mint azt az 1. oldalon jelezzük —, nem törődve az egyre híguló és mélyülő sárral. Sokan alkalmi cipőtisztítót is találtak : az út széli pocsolyákban mosták le lábbelijüket.

Fogytak a választási malacok — jóval ezer forint feletti

árak is akadtak —, s kelendő volt a divatos dzseki, a farmer és más ruhaféle. A míves fahordókra azonban kevesen alkudtak: hiába, ezekre majd ősszel lesz szüksége a gazdáknak. Kinyílt a papák és a mamák pénztárcája a luftballonosoknál is, piros, káli gumigömböket himbált sok gyerek kezében a szál. De nemcsak a gáz emelte a portékát, az árus is tíz forintért adta darabját, miközben az állami boltokban —

igaz, felfúvatlanul — éppen £ felébe vagy még kevesebbe kerül a lufi.

A Horváth család Nógrád megyéből, Bánkról ruccant át a vásárba. A papa éppen a maroknyi szerszámnyelet kötözte össze, amikor szóba elegyedtünk.

— Tsz-tag vagyok, de nem csak a szövetkezetben, hanem odahaza is vár a föld, meg ott vannak az állatok is — mondja. >— Az ősszel, amit csak lehetett, megcsináltam a ház körül. S bár innen legalább harminc kilométer Bánk. mégis úgy döntöttünk, átugrunk, mert a kapába, meg az ásóba új nyelet akarok tenni, s a kaszára Is ráfér egy nagyobb reparáció.

Horváth Károly azt mondja! érdemes volt alkudni: az eredeti árból összesen ötven forintot spórolt meg.

Nem éri meg

Néhány esztendeje már, hogy a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat szerződéses üzemelésbe adta a börzsönyi túri staházakat. Egy ilyen tárgyaláson szerezte meg a bérleti jogot 1881-ben Füstös Gé- záné, a kisinóci portára. Azóta jócskán elröpül a szerződésben kikötött öt év nagy része, s most, az utolsó tizenkét hónapra fordulva, eldöntötték már: nem hosszab- bítják meg az egyezséget.

— Nem találtam meg á számításomat — mondja Füs- tösné. — Már 1977-től dolgoztunk itt, s úgy gondoltuk, ha a magunk urai leszünk, jut is, marad is. De olyan elhanyagolt volt az épület, hogy a karbantartás elvitte a pénz jó részét. Ez a vállalkozás olyan, mint a feneketlen kút: csak nyeld a forintokat, s alig van látszatja.

A család pesti, ám jó, ha egy esztendőben kétszer-háromszor hazamennek. A nagyobbacska fiú Verőcemarosra jár reggelente iskolába.

— Ezen a hét végén is kicsi a forgalmunk, s ha ez az alkalmi csoport nem toppan be, itt alig találnának embert — mondja.

Hajnali ébresztő

Nem irigylem Klein Károlyt, a Volánbusz autóbusz- vezetőjét, akivel Kóspallagon akadtam össze: a vállalat szerződéses járatát vezeti, s minden második napon hajnalban két óra 45 perckor kell jelentkeznie a szobi ki- rendeltségen, hogy útnak induljon Drégelypalánkra, ahonnan visszafelé összeszedi a hat órára járó építőmunkásokat. S bizony nem egyszer előfordul, hogy alkalmilag hét végén is dolgoznia kell. Hol itt. hol ott hiányzik egy kollégája. most éppen a Vác— Kóspallag—Szob vonalon kevesebb a buszvezető, ezért tegnap ő hozta-vitte az utasokat, egészen este tizenegyig. Persze, mire szobi otthohá- ban bebúj a frissen vetett ágyba, talán már hétfő lett.

Azt mondja, szinte egész nap rossz kedvű volt. Hiába: sáros, ködös, esős volt ez a hét vége..,.

Furucz Zoltán

A közösség szolgálatában

A

z éjszakai műszak kezdetéig két órányi időnk, van, Hamza Antallal, a Mezőgép budapesti 2. számú gyárának esztergályosával nyugodtan beszélgethetünk a világ folyásáról. A keménykötésű, fürge észjárású ember a műhelyben büszkén mutatja NC-vezérlésű gépét, s már magyaráz is: a monitor azért hiányzik az ő masinájáról, mert anélkül is pontosan látja a munkaműveletek haladását a számsorokból, minek adna hát ki a vállalat százezret a képernyőért.

— Ilyen gépparkkal felszerelt műhely nem sok van Angyalföldön — tájékoztat, de mert tudja, hogy most nem a huszonegy éve itt dolgozó, magasan kvalifikált esztergályosról, hanem a kongresszusi küldöttről akarok írni, a művezetői szobában jegyzetelhetem gondolatait.

— Nagyon sok elismerést kaptam már — kezdi kérdéseimre a válaszait. — Csak a jelvényeket számítva is ötször volt kiváló dolgozó, miniszteri kitüntetés, a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozatai tanúsíthatják, sok-sok öröm ért az életben. A Ságvári-brigád tagjaként tizenhatszor vettem át a szocialista brigádelismerés különböző fokozatait, s tavaly kaptuk meg a vállalat kiváló brigádja címet. Ez a mostani megtiszteltetés azonban mindent felülmúl.

Engem sokan ismernek, sokféle problémával fordulnak hozzám. Vannak a gondjaink miatt aggódók és vannak kaján- kodók is, akik kívülállóként mutogatnak a kudarcokra, mondván: na, jól megcsináltátok, őket is megpróbálom beavatottá tenni, lássák belülről az okokat, és bírálgatásuk mellett tegyenek is valamit az előbbre jutásunkért.

Sokan megkérdezték már tőlem, miért vállalok annyit. Tagja vagyok a Pest megyei pártbizottságnak, a budaörsi városi jogú nagyközségi pártbizottságnak és párt-vég,rehajfőbizottságnak, tizenhat éve a munkásőrségnek, itt a pártvezetőségnek is. Mondják, hogy amíg mások a gmk-ban keresik a pénzt, én addig a testületi üléseken vagyok, a közösség szolgálatában töltöm az időt. Igaz, de tehetek-e másként? Én, a kisvárdai, kilencgyermekes, szegény sorsú munkáscsalád fia nem vagyok-e köteles minden erőmmel szolgálni azt a politikát, amelynek segítségével a munkásemberek jóléte, köztük az én anyagi és szellemi felemelkedésem is bekövetkezett?

Sohasem akartam más lenni, mint munkás, persze a kor színvonalán. Csak a nyolc általánost jártam ki, de politikai gazdaságtanból szakosítót végeztem, s a legmodernebb technika kezelését is megtanultam. Hívtak engem már egy községbe tanácselnöknek, itt meg agitáltak, legyek művezető. Egyiket sem vállaltam. Én az esztergályos szakmát tanultam ki, s amit megcsinálok, azt megnézheti bárki. Egyébként jól is keresek, hiszen teljesítményemet darabra mérik és fizetik. ^ Régi munkatársaim és családom tagjai most velem örülnek. Kiváltképp kislányom büszke rám, ő az úttörőmozgalomban Ugyanúgy szorgoskodik, mint én valamikor. A fiam hivatásos zenei pályára készül a katonai szakközépiskolában, s remélem, ő sem lesz rest a közösségért dolgozni. Ügy neveltem. _

Cs. S.

A természetbarátokat a mostoha időjárás sem tartotta otthon. A Buda környéki hegyekben sokan kerestek kikapcsolódást. Képünkön a budakeszi Mayer család, akik Nagykovácsi felé kirándulnak.

Hétfő vau

A KŐTELEZŐ TOJÁS

A rra már nem emlékszem pontosan, ho- gyan adta értésünkre a tanító néni. Nem virágnyelven, az biztos. Alsó tagozatosok voltunk, de megértettük: nevelőnknek a legközelebbi órára illő egy-két tojást vinni. Máskor mást? Illő? Úgyszólván kötelező. A tanítóknak sem lehetett kellemes. Erre abból következtetek utólag, hogy igyekeztek az adakozást kölcsönössé tenni. Rendeztek például bábjátékot. A belépő élelmiszer volt. Nem lehettek nagy előadások. Tudom, hogy fanyalogtunk. Szüléink azonban többet tudtak. Elküldték a bábjátékokra. Tisztában voltunk azzal, hogy mi akármilyen szegények vagyunk is, megtermeljük azt a kis krumplit, zöldséget, tartunk aprójószágot. A ruha nem számít, abban járunk, amink van. Enni kell. A tanítónak nehezebb. Segítsünk neki. Egy-két tojás nem a világ, neki esetenként huszonnyolc-harminc darab.

Mégsem volt szívderítő. Nem csupán az előbb említett ok miatt. Az ínséges időkben is voltak tehetősebbek, és olyanok, akiknek két tojás is számított. Az egyenlőtlen adakozás megkülönböztetést jelent az osztályzásban. Ha volt alapja, ha nem, ez volt a vélemény. A tanítónak szánt kosarat igyekeztek suttyomban elvinni. Mások ne lássák. A falu azonban kicsi, a hírek és az álhírek terjednek.

A legnagyobb ellenszenv mégis a ráme- nősöket kísérte. Aki nem éreztette, hanem kikövetelte a járandóságát. Az emberek szívesen adnak. A kötelező adakozást azonban nem szeretik.

Napjainkban tojásban nincs hiány. A tanárok, tanítók mégis belekényszerülnek elődeikhez hasonló helyzetekbe. Maguknak nem kell kérniük, de a köznek, az iskolának elég gyakran.

A társadalmi munka, az egy iskola, egy üzem mozgalom évi értékelésekor mindenki csak a szépre emlékezik. Az apukák,

anyukák, nagyszülők önzetlen munkájának dicséretekor úgyszintén. Ne is legyen másképp. Az ünnepi összejövetelek idején az üzérnek, szövetkezetek igazgató bácsijainak, nénijeinek, a brigádok vezetőinek, az anyukáknak, apukáknak verses, zenés kis műsorral köszönik meg a fáradozást a gyerekek, akik olyasmit vehettek birtokba, ami nagyon kellett, ami másképp nem készült volna el. Így kell, így szép. A másik oldalon álló felnőttek ígérete szintén szívből jön: jövőre megint számíthattok ránk.

Ünnep előtt és után hétköznapok sorakoznak, A szervezés, előkészítés, a kérések, diplomáciai fogások, jó üzemeket, brigádokat kereső tettek napjai. A nem mindig kellemes percek. Halasztóm, halasztóm, túr a hajába az iskola igazgatója, a végtelenségig mégsem odázhatom el. Legalább volna valami összejövetel, ahol találkozhatnék a gyárvezetővel, úgy mégis egyszerűbb. Nincs most ilyen, fel kell hívnom. A gyár vezetője szintén megsimogatja a haját. Néha letagadom magam, mondja, s csak annyit tesz hozzá: ne csodálkozzon ezen. Úgyszólván naponta jönnek a kérések.

Tizekben a hónapokban a tanuszodára

■L/ gyűjtik a pénzt Gödöllőn. Mindenki tudja, miről van szó, hiszen a városban nyáron sem lehet fürdeni, megtanulni úszni, nincs szabad víz. A pedagógusoktól elvárják, minél többet gyűjtsenek. Ok igyekeznek valahogy hatni a gyerekeken keresztül a szülőkre. Az utóbbik közül jó néhányon panaszolták, szinte követelik. A pedagógus pedig azon csodálkozik, miért kell ezt ötször mondania, ha mindenki tudja. miről van szó.

Ha majd elkészül az uszoda, valameny- nyien örülni fognak. Jogosan. A kellemetlenségeket elfelejtik. Mint másutt is. Szóra sem érdemes. Néha azonban nem árt felemlíteni.

Kör Pál