Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

Sokszor leírtuk, de ezúttal fokozottan érvényes: a múlt év nem volt kedvező időjárású a meglehetősen gyenge földön gazdálkodó dányi Magvető Tsz-nek sem. Így aztán né­hány növény kivételével alig volt olyan ágazat, amely eny­hítette volna a kiesések okoz­ta gondot. Mindezek ellenére nyereséggel zártak. Tanulságai azonban vannak a múlt év­nek Dányban is. Litkey Miklós, a közös gaz­daság elnöke egy kérdésünkre azt mondhatta, hogy a gazda­ság fennállásának huszonöt éve alatt nem volt ilyen szá­razság, mint tavaly, a legkri­tikusabb időszakban, június­tól augusztusig szinte egy csepp eső sem esett. Egyedül a májusi dranyesők kedvez­tek a kalászosoknak, így sike­rült 5,6 tonnás átlagtermést elérni több mint 1200 hektá­ron. Még az őszi árpa is jól fizetett: 350 hektáron majd­nem 5 tonnás átlaggal. Ezzel aztán szinte véget ért a jó sorozat; márpedig, ha ezek után csupán közepes ter­mést adnak az ősziek, meg a takarmánynövények: minden tekintetben az egyik legjobb évet zárják. Ám a naprafor­gó csak 1,4, a kukorica a ter­vezett 6,3 helyett mindössze 3,7 tonát adott. A kedvelt, ré­gi kultúrájuk, a dányi domb­vidék szőlője 4,5 tonnás ter­méssel fizetett, ami szintén édeskevés a várt hét tonna helyett. Tetézte gondjaikat, hogy a kifagyott repce he­lyére vetett cirok 240 hektáron szinte teljesen kiszáradt. S bár a szakemberek mindent elkövettek, hogy a költségeket a minimálisra fogják, s ezzel a veszteségeket mérsékeljék, az alaptevékenység kiesése tíz­millió forint. A szakembereiknek azért nyújt tanulságot mindez. Vál­toztatni akarnak a növény- termesztés szerkezetén, s olya­nok bevezetését határozták el, amelyek az egységnyi terület­ről nagyobb nyereséget adják. Ugyanitt érdemes megemlíte­ni, hogy erdészeti ágazatuk évek óta jól irányított, s külö­nösen a csemetenevelésben ér­nek el nagyszerű eredménye­ket. A szövetkezet ipari tevé­kenységéről szólva Litkey Miklós elnök szintén kritiku­san szólt. Ök ezt kétfelé vá­lasztják. Vannak helyi ipari üzemeik, s külön tartják szá­mon a Budapesten működőket. Az előbbiek közül az Isasze- gen lévő gumiüzem évek óta megbízhatóan dolgozik, nyere­ségtervét túlteljesítette, ha­sonlóan sikeres volt a nyolc­van helybeli lányt és asszonyt foglalkoztató kókai és szentki­rályi cipőfelsőrész-készítő üzem. A szecsői műanyagrészleg csaknem százezer forinttal tel­jesítette túl nyereségtervét, míg a lakatosüzem 6,3 millió forintos nyeresége is több az elvártaktól. Építőrészlegük, amelyben harminchatan tevé­kenykednek, az isaszegi hár­mas számú iskola építésén dolgozik, nehéz körülmények között teljesítették vállalásai­kat, de szerény nyereséggel. A budapesti ipari üzemek közül több elmaradt a koráb­bi években megszokott tempó­tól. A tervezett üzemi ered­mény felénél alig többet telje­sítettek. Egyedül a papíripari üzem, s néhány szakcsoport hozott többletet. így néhány üzemrész megszüntetését, má­sok szakcsoporttá alakítását határozták el. Alighanem jól tették, vallva azt az elvet, hogy jobb a kevesebb jól dol­gozó, mint a több vegetáló üzem. F. I. Mozi Március 16-án és 17-én: A préri. Színes román- francia—angol kalandfilm. Csak 4 órakor! A vörös grófnő. Kétrészes színes magyar film. Csak 6 órakor. A nap programja Március 16-án. Gödöllő, művelődési ház: Na És klub, Ingrid Gyula irodalmi összeállítása, 18 óra­kor. Kisegítő iskolák megyei és országos színjátszó találkozó- ja. Az erkély, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Szada, Székely-emlékház: Megyei amatőr képzőművé­szek kiállítása, megtekinthető 15—18 óráig. Veresegyház, művelődési káz: Diszkó 20 órakor. Vetőmag és növényvédő sze­rek vására. Március 17-én. Gödöllő, művelődési ház: Kisdobosok és úttörők me­gyei vers- és prózamondó ver­senye, 10 órakor. Polgár László (ének), Rados Ferenc (zongora) hangverse­nye, 19 órakor. Az erkély, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Szada, Székely-emlékház: Megyei amatőr képzőművé­szek kiállítása, megtekinthető 15—18 óráig. Iklad, művelődési ház: Videomozi, 19 órakor. I Szombati jegyzet A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1985. MÁRCIUS 16., SZOMBAT Kerepestarcsa A tanácsi mi inka nem hálátlan Eddig bárkit kérdezgettem a témáról, mindenki azt mond­ta, hogy nagyon szép dolog az emberekkel való foglalkozás. Ám néhányan hozzátették, hogy az emberekkel törődni hálátlan feladat. Mégis, akik a hálátlanságot felemlegették, szinte valamennyien megma­radtak munkakörükben, ahol továbbra is sok emberrel, so­kat kellett foglalkozniuk. Ami­kor rákérdeztem, miért ma­radtak, többnyire az volt a válasz, hogy aki már megis­merkedett az ilyen hivatás szép oldalával is, az nagyon nehezen hagyja abba! Betelepülők Hát ilyen gondolatok foglal­koztattak, amikor Kerepestar- csára indultam a tanácsházára. Mégpedig azért oda, mert sa­játos jegyekkel bír az a nagy­község, kezdve onnan, hogy: több lépcsőben egyesült Kis- tarcsa, Kerepes, Szilasliget, Zsófialiget és Széphegy Kere- pestarcsa néven. Éppen ezért adódott a 630 hektáron elterülő nagyközség széttagoltsága. Ke- repestarcsán ma 21 ezren él­nek. A lakosság mintegy 20 százaléka az elmúlt 3—4 év alatt települt le a községben. Vonzza az embereket a főváros közelsége a megye vagy az ország más részeiből is. Ugyan­akkor a betelepülés növekedé­sével együtt jár, hogy a lét­számhiányos tanácsi apparátus munkája nem csökken. — Igyekszünk új dolgozók csábítgatásával, felvételével pótolni az apparátus létszám- hiányát. Szinte jelképes áron adunk építési telket a Kere- pestarcsán letelepedő, s a tanácsházán 15 éves szerző­déssel munkát vállalóknak. Ugyanis nincs műszaki és igazgatási csoportvezetőnk, be­ruházási előadónk — mondta beszélgetésünk elején Vassné Nyéki Ilona, Kerepestarcsa tanácselnöknője, amikor az államigazgatási munka szép oldalát akarta megismertetni. Közben megkérdeztem tőle, hogy ő miért maradt meg e sokak által hálátlannak tar­tott pályán. Kapcsolat — Azért maradtam, mert szeretek az emberekkel foglal­kozni ! Ezt alátámaszthatom azzal, hogy 1957 óta vagyok tanácsi dolgozó, hatvan óta vezető, s két éve itt Kerepes- tárcsán. Nagyon szép hivatás az államigazgatási munka. Gondoljunk például a szociál­politikai előadóra, milyen meg­elégedettséggel mehet haza munkája végeztével, amikor egy-egy magára hagyott idős ember sorsát megnyugtatóan rendezte. — Vagy itt van a gyámügyi előadó, akinek személyisége, lelkiismeretes munkája sok­sok emberpalánta további éle­tét befolyásolhatja. Az építési előadó jó ízlése megmutatko­zik a falu képében az általa kiadott építési engedélyeken keresztül. De sorolhatnám a többi tevékenységi kör szépsé­geit. Végül is .valamennyi munkatársamnak az a fő célja, hogy az itt lakó emberek éle­tét jó irányban változtassa, segítse. — Egy tanácsi dolgozónak jó pedagógusnak, jó pszicholó­gusnak, egyszóval jó szakem­bernek kell lennie. De a leg­fontosabb, hogy szeresse az emberekkel való foglalatos­ságot. Mert nem igaz, hogy az emberek hálátlanok. Ellenke­zőleg, észreveszik, ha javukra foglalkozunk velük — jelen­tette ki Vassné Nyéki Ilona, majd a lakossággal való jó kapcsolat számos bizonyítékát sorolta fel. Járdát építettek Mutatta asztalfiókját, hogy abban dossziéra való, társa­dalmi munkát felajánló, vál­lalkozói levél van, bádogosok­tól, szobafestőktől, kőművesek­től, és sok más szakma mű­velőjétől. Még soha sem csa­lódott mint tanácselnök a ke- repestarcsaiak önkéntes mun­kafelajánlásaiban. Mind na­gyobb arányban tudják be­vonni az ilyen közösségi mun­kákba a fiatalokat is. Például a vízrendezésnél, árkok takarításánál. A tanács fiatal kollektívákkal, KISZ- esekkel kíván társadalmi mun­kaszerződéseket kötni. Szük­ség is lesz az ilyen kapcsola­tokra, mert a település 117 kilométer hosszú úthálózatá­nak mindkét oldalát járdával szeretnék ellátni. Tavaly a tanács által szál­lított kész betonból 6 ezer négyzetméter járdát építettek a lakosok, s virágosították az utcákat, parkokat. Tavalyelőtt 5 ezer, az elmúlt évben 11 ezer 600 forint fizetését vállalták egy év alatt az ingatlantulaj­donosok, hogy a két utcában, szilárd burkolat épüljön. 1983-ban 42 millió forint volt a kerepestarcsaiak társa­dalmi munkáinak értéke, a múlt évi az előzetes számítá­sok szerint ezt az összeget lényegesen meghaladta. S ami a legszebb talán a dologban, hogy az újonnan betelepülők sem húzzák ki magukat a közös munka alól. Aszódi László Antal A szülőfalu szolgálatában Az vállaljon, aki teljesít Kalmár János, a vérségi pártalapszervezet titkára szep­tember óta nem sokat gondol­kozhat azon, mivel töltse el a szabad idejét, feladatok töm­kelegé nyomja a vállát. Akadt hét, amikor minden délutánja üléssel, értekezlettel telt el, s ha azokat már maga után tudta, csak akkor láthatott ne­A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján, május 1-től szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 107. sz. Véndiófa vendéglő. Erdőkertes, Felszabadulás út 50. 213. sz. Zsuzsi eszpresszó, Göd alsó, Béke út 29. 219. sz. Éva cukrászda, Nagymaros, Kossuth tér 22, 315. sz. Pavilon étterem, Dunakeszi, Verseny út 8. 323. sz. Derű vendéglő, Göd felső, Ady Endre út 4. 324. sz. Otthon vendéglő. Verőcemaros, Árpád út 60. Tájékoztató adatokat a vállalat váci igazgatósága (Vác, Széchenyi út 19.) ad, március 27-től. A versenytárgyalás április 17-én, 14 órakor lesz Fehér galamb étteremben: Vác, Lenin út 37. színjátszókörnek magam is tagja voltam. Többnyire víg­játékokat mutattunk be. — Az elmondottak szerint a kezdet sem volt könnyű, elég gyorsan hozzá kellett edződnie a több irányú tevé­kenykedéshez, hiszen a főisko­lával, a tanítással párhuzamo­san még két-három megbíza­tásnak kellett eleget tennie. — Valóban nem volt köny- nyű, de igyekeztem mindenütt helytállni. Elvégre, ha vállal az ember valamit, törekedjen az elvárások teljesítésére, vagy egyszerűen nem kell elvállal­ni. Amikor 1974-ben megvá­lasztottak a községi pártalap­szervezet titkárává, lemond­tam a szakszervezeti tisztsé­get. — Mi az, amire a legszíve­sebben emlékezik vissza, mi nyújtott maradandó, további kemény munkára ösztönző si­kerélményt? — Mint tanárt, nap mint nap érnek kisebb-nagyobb örömök. A kiemelkedő dolgok közül kulturális jellegűek vil­lannak fel bennem: sikeres kultúrházi rendezvények, az 1976-os falunap, egy vetélke­dő, ami még 1970-ben zajlott le. Ez azért is emlékezetes, mert a járási versengésben a mi csapatunk, a legkisebb köz­ség képviselői szereztük meg az első helyet, s nyertünk díj­ként egy lemezjátszós rádiót. — A múlt év szeptemberé­ben a magyar—orosz szakos tanár a nevelési központ ré­szeként működő iskola felelős vezetőjévé lépett elő. Milyen követelményeket támaszt ön­magával szemben e munka­körben? — Erre egyszerűen, röviden azt tudom válaszolni, hogy szeretnék jó vezető lenni. Benc Mihály Fénykép Néha nem értem, hogy mások miért nem értik. Utána kezdem keresgetni az okokat. Azt mondja pél­dául a gödöllői művelődési központ fotózással foglalko­zó munkatársa: pályázatot írtak ki erkélyek fényképe­zésére. A téma része a kör­nyezetkultúránk feltérképe­zésére hivatott sorozatnak, S mint ilyen, magától érte­tődően szociográfikus jelle­gű. Vagyis olyan, amelyben minél sokoldalúbban tárják fel a valóságot. A jót, a szé­pet. a rútat, giccseset egy­aránt. Van ebben valami érthetetlen? Ügy véljük nincs. S mégis. Sokan egy­szerűen nem értették. Áll­janak oda, s fotózzanak le egy erkélyt? Aki ilyet kér­dez, az valóban nem érti. Aki ilyet kérdez, az nem nyitott szemmel jár a vi­lágban. Máskülönben száz erkély képe jutott volna az eszébe. Fölidézödtek volna szürke betontömbös otrom­baságok, hámló vakolata ci­rádák ... Most azonban nem erről van szó. Hanem arról, miért nem veszik észre. Fotósok, akik hosszú évek óta lógat­ják nyakukban az egyre modernebbé váló apparátu- kat. Nékik aztán igazán kellene látniuk, nem csupán nézni. Néznek is, látnak is. Látásuk azonban el van torzítva. Talán ott kezdő­dött az egész, hogy minden­ki szerelne szebb lenni, mint amilyen valójában. Ezért születnek a retusált fényképek ezrei, ezért fotóz­zák rendszerint az úgyne­vezett szép tájakat, s hagy­ják el a csúnya részekét. Kiránduláson, üdülésen, külföldön is a szépet kere­sik lázasan, hogy majd ott­hon ismét visszaidézhessék, önmaguknak, ismerősnek, barátnak. A világ azonban nem osztható fel rútra és szépre. A jó szemű ember, az elfo­gulatlan szemlélő, ha képes hátraszorítani előítéleteit, mindig fölfedezhet valami szépet, vagy ha azt nem, ér­dekeset, járjon bárhol is. Tájra, vidékre ugyanúgy ér­vényes ez, mint az emberi arcra. A növényekre csak­úgy, mint az állatokra. A szép egyébként is bi­zonytalan fogalom. Nem véletlen, hogy csak egyetlen példát említsünk, hogy is­merjük az üres szépség ka­tegóriáját. Emberre vonat­koztatva ez körülbelül any- nyit jelent, hogy szabályos arc, lágy vonások, rendes orr, de hiányzik az értelem sugara. Ellenben annak megléte esetében a külön­ben kevésbé szép arc is le­het megkapó, csábító, olyan, amelyik az idő múlásával sem veszít varázsából. Fényképezőgéppel mást is fel lehet fedezni. Arra is alkalmas, hogy az ezer­arcú valóság bármely voná­sát, sajátosságát elénk hoz­za, bemutassa. Ráirányítsa figyelmünket olyasmire, amit nem vettünk észre, ami nem tudatosodott ben­nünk. A fénykép mindig ki­emel, nem mindegy azon­ban. hogy mit. S az sem, hogy a kiemelés a valósá­gos arányokat tükrözi vagy torzítja. A kiemelés ilyen­formán sokkal korábban kezdődik. Még a felkészü­lésnél is előbb. A kiemelés­re való képesség állandó ké­szenlétet feltételez. Kieme­léskor valamire irányítjuk a figyelmet. Hogy ezt meg- tehessük, alaposan ismer­nünk kell azt a környezetet, amelynek valamely részét adott esetben a többinél fontosabbnak tartjuk. Vagy azért, mert követendő jó példának tartjuk, vagy ép­pen elvetendőnek. A gödöllői művelődési házban a fotót valaminek a szolgálatába állítják. A va­lóság megismertetésének egyik formájának tartják, Kiállításaikkal mozgósítás­ra törekszenek. Valami el­len, valami mellett. Tisztá­ban vannak vele, fotó nem készülhet fény nélkül. De azzal is. hogy nemcsak a fényről szólhat. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) — Elsősorban a nyelvek ér­dekeltek, szívesen, s úgy vé­lem, elég könnyen is tanul­tam. Mivel a nyelvek érde­keltek leginkább, magyar— orosz szakra jelentkeztem. Érettségi után felvettek képe­sítés nélküli nevelőnek a he­lyi általános iskolába, felső­fokú tanulmányaimat levele­zőn végeztem. Mindez 1959- ben történt. — Napjainkban az újdon­sült nevelőket igyekeznek be­vonni a közéletbe, különféle megbízatásokat adnak nekik. Vannak, akik igénylik, s akad­nak olyanok is, akik visszahú­zódnak a pluszenergiát köve­telő feladatoktól. Számítot­tak-e itt a község vezetői a kezdő fiatalra? — A gimnáziumban KISZ- tag voltam, az lettem itt is, s hamarosan a szervezet titká­rává választottak. A pártszer­vezetbe 1961-ben vettek fel, s mint a legfiatalabbat engem bíztak meg a KlSZ-alapszer- vezet patronálásával. A követ­kező évben a tantestület rám adta voksát a szakszervezeti bizalmi tisztét illetően, amit 1974-ig viseltem. 1963-ban ta­nácstag lettem, s vagyok azóta is, amellett kineveztek a kul- túrház tiszteletdíjas igazgató­jává, s ezt nem lehetett fél­vállról venni. — Ez utóbbival szerencsém volt, abban az időben még virágzott az öntevékeny szín­játszás. Közönségben nem volt hiány, és sikerünket bi­zonyítják a szomszédos falvak­ban történt fellépéseink. A ki munkaköri feladatai meg­oldásához, amelyek az előző évekhez képest sokasodtak és sokrétűbbekké váltak. A tanári munkája mellett eddig is számos helyi szerve­zetben tevékenykedett, az új tanév kezdete óta viszont nem csupán tanít, az iskola vezetői tisztségét is ellátja. Kartársai hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, olykor otthonában keresik fel, aki eléri szünet­ben, akkor kér, panaszkodik, írat alá. Nyugodt, lelkiismeretes, se­gítőkész ember. Fordulhat hozzá gyerek, felnőtt segítsé­gért, megleli a módját, hogy ne kelljen elutasító választ adnia. Szinte kifogyhatatlan energiájú: ha kell, éjszaka ja­vít füzeteket, készül az órák­ra, hét végén szerszámmal a kezében segít rokonnak, jóba­rátnak, kérésre előadást állít össze, s a megnövekedett fel­adatok közepette a világ dol­gaiban, szakmai jellegű té­mákban való tájékozódáson fúl jut ideje az értékesebb té­véműsorok megtekintésére, és természetesen a családjára is. Tősgyökeres vérségi család­ból származik. 1940-ben szüle­tett egy középparaszt csalód első gyermekeként. Általános iskolai tanulmányainak befe­jeztével szülei — teljesítve fiuk kívánságát — az aszódi Petőfi Gimnáziumba íratták, majd az érettségi után a sze­gedi Pedagógiai Főiskolára jelentkezett. — Mi keltette fel az érdek­lődését a tanári pálya iránt? Megbízhatóan dolgoznak Kevesebben, de jól

Next

/
Oldalképek
Tartalom