Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
Sokszor leírtuk, de ezúttal fokozottan érvényes: a múlt év nem volt kedvező időjárású a meglehetősen gyenge földön gazdálkodó dányi Magvető Tsz-nek sem. Így aztán néhány növény kivételével alig volt olyan ágazat, amely enyhítette volna a kiesések okozta gondot. Mindezek ellenére nyereséggel zártak. Tanulságai azonban vannak a múlt évnek Dányban is. Litkey Miklós, a közös gazdaság elnöke egy kérdésünkre azt mondhatta, hogy a gazdaság fennállásának huszonöt éve alatt nem volt ilyen szárazság, mint tavaly, a legkritikusabb időszakban, júniustól augusztusig szinte egy csepp eső sem esett. Egyedül a májusi dranyesők kedveztek a kalászosoknak, így sikerült 5,6 tonnás átlagtermést elérni több mint 1200 hektáron. Még az őszi árpa is jól fizetett: 350 hektáron majdnem 5 tonnás átlaggal. Ezzel aztán szinte véget ért a jó sorozat; márpedig, ha ezek után csupán közepes termést adnak az ősziek, meg a takarmánynövények: minden tekintetben az egyik legjobb évet zárják. Ám a napraforgó csak 1,4, a kukorica a tervezett 6,3 helyett mindössze 3,7 tonát adott. A kedvelt, régi kultúrájuk, a dányi dombvidék szőlője 4,5 tonnás terméssel fizetett, ami szintén édeskevés a várt hét tonna helyett. Tetézte gondjaikat, hogy a kifagyott repce helyére vetett cirok 240 hektáron szinte teljesen kiszáradt. S bár a szakemberek mindent elkövettek, hogy a költségeket a minimálisra fogják, s ezzel a veszteségeket mérsékeljék, az alaptevékenység kiesése tízmillió forint. A szakembereiknek azért nyújt tanulságot mindez. Változtatni akarnak a növény- termesztés szerkezetén, s olyanok bevezetését határozták el, amelyek az egységnyi területről nagyobb nyereséget adják. Ugyanitt érdemes megemlíteni, hogy erdészeti ágazatuk évek óta jól irányított, s különösen a csemetenevelésben érnek el nagyszerű eredményeket. A szövetkezet ipari tevékenységéről szólva Litkey Miklós elnök szintén kritikusan szólt. Ök ezt kétfelé választják. Vannak helyi ipari üzemeik, s külön tartják számon a Budapesten működőket. Az előbbiek közül az Isasze- gen lévő gumiüzem évek óta megbízhatóan dolgozik, nyereségtervét túlteljesítette, hasonlóan sikeres volt a nyolcvan helybeli lányt és asszonyt foglalkoztató kókai és szentkirályi cipőfelsőrész-készítő üzem. A szecsői műanyagrészleg csaknem százezer forinttal teljesítette túl nyereségtervét, míg a lakatosüzem 6,3 millió forintos nyeresége is több az elvártaktól. Építőrészlegük, amelyben harminchatan tevékenykednek, az isaszegi hármas számú iskola építésén dolgozik, nehéz körülmények között teljesítették vállalásaikat, de szerény nyereséggel. A budapesti ipari üzemek közül több elmaradt a korábbi években megszokott tempótól. A tervezett üzemi eredmény felénél alig többet teljesítettek. Egyedül a papíripari üzem, s néhány szakcsoport hozott többletet. így néhány üzemrész megszüntetését, mások szakcsoporttá alakítását határozták el. Alighanem jól tették, vallva azt az elvet, hogy jobb a kevesebb jól dolgozó, mint a több vegetáló üzem. F. I. Mozi Március 16-án és 17-én: A préri. Színes román- francia—angol kalandfilm. Csak 4 órakor! A vörös grófnő. Kétrészes színes magyar film. Csak 6 órakor. A nap programja Március 16-án. Gödöllő, művelődési ház: Na És klub, Ingrid Gyula irodalmi összeállítása, 18 órakor. Kisegítő iskolák megyei és országos színjátszó találkozó- ja. Az erkély, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Szada, Székely-emlékház: Megyei amatőr képzőművészek kiállítása, megtekinthető 15—18 óráig. Veresegyház, művelődési káz: Diszkó 20 órakor. Vetőmag és növényvédő szerek vására. Március 17-én. Gödöllő, művelődési ház: Kisdobosok és úttörők megyei vers- és prózamondó versenye, 10 órakor. Polgár László (ének), Rados Ferenc (zongora) hangversenye, 19 órakor. Az erkély, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Szada, Székely-emlékház: Megyei amatőr képzőművészek kiállítása, megtekinthető 15—18 óráig. Iklad, művelődési ház: Videomozi, 19 órakor. I Szombati jegyzet A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1985. MÁRCIUS 16., SZOMBAT Kerepestarcsa A tanácsi mi inka nem hálátlan Eddig bárkit kérdezgettem a témáról, mindenki azt mondta, hogy nagyon szép dolog az emberekkel való foglalkozás. Ám néhányan hozzátették, hogy az emberekkel törődni hálátlan feladat. Mégis, akik a hálátlanságot felemlegették, szinte valamennyien megmaradtak munkakörükben, ahol továbbra is sok emberrel, sokat kellett foglalkozniuk. Amikor rákérdeztem, miért maradtak, többnyire az volt a válasz, hogy aki már megismerkedett az ilyen hivatás szép oldalával is, az nagyon nehezen hagyja abba! Betelepülők Hát ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor Kerepestar- csára indultam a tanácsházára. Mégpedig azért oda, mert sajátos jegyekkel bír az a nagyközség, kezdve onnan, hogy: több lépcsőben egyesült Kis- tarcsa, Kerepes, Szilasliget, Zsófialiget és Széphegy Kere- pestarcsa néven. Éppen ezért adódott a 630 hektáron elterülő nagyközség széttagoltsága. Ke- repestarcsán ma 21 ezren élnek. A lakosság mintegy 20 százaléka az elmúlt 3—4 év alatt települt le a községben. Vonzza az embereket a főváros közelsége a megye vagy az ország más részeiből is. Ugyanakkor a betelepülés növekedésével együtt jár, hogy a létszámhiányos tanácsi apparátus munkája nem csökken. — Igyekszünk új dolgozók csábítgatásával, felvételével pótolni az apparátus létszám- hiányát. Szinte jelképes áron adunk építési telket a Kere- pestarcsán letelepedő, s a tanácsházán 15 éves szerződéssel munkát vállalóknak. Ugyanis nincs műszaki és igazgatási csoportvezetőnk, beruházási előadónk — mondta beszélgetésünk elején Vassné Nyéki Ilona, Kerepestarcsa tanácselnöknője, amikor az államigazgatási munka szép oldalát akarta megismertetni. Közben megkérdeztem tőle, hogy ő miért maradt meg e sokak által hálátlannak tartott pályán. Kapcsolat — Azért maradtam, mert szeretek az emberekkel foglalkozni ! Ezt alátámaszthatom azzal, hogy 1957 óta vagyok tanácsi dolgozó, hatvan óta vezető, s két éve itt Kerepes- tárcsán. Nagyon szép hivatás az államigazgatási munka. Gondoljunk például a szociálpolitikai előadóra, milyen megelégedettséggel mehet haza munkája végeztével, amikor egy-egy magára hagyott idős ember sorsát megnyugtatóan rendezte. — Vagy itt van a gyámügyi előadó, akinek személyisége, lelkiismeretes munkája soksok emberpalánta további életét befolyásolhatja. Az építési előadó jó ízlése megmutatkozik a falu képében az általa kiadott építési engedélyeken keresztül. De sorolhatnám a többi tevékenységi kör szépségeit. Végül is .valamennyi munkatársamnak az a fő célja, hogy az itt lakó emberek életét jó irányban változtassa, segítse. — Egy tanácsi dolgozónak jó pedagógusnak, jó pszichológusnak, egyszóval jó szakembernek kell lennie. De a legfontosabb, hogy szeresse az emberekkel való foglalatosságot. Mert nem igaz, hogy az emberek hálátlanok. Ellenkezőleg, észreveszik, ha javukra foglalkozunk velük — jelentette ki Vassné Nyéki Ilona, majd a lakossággal való jó kapcsolat számos bizonyítékát sorolta fel. Járdát építettek Mutatta asztalfiókját, hogy abban dossziéra való, társadalmi munkát felajánló, vállalkozói levél van, bádogosoktól, szobafestőktől, kőművesektől, és sok más szakma művelőjétől. Még soha sem csalódott mint tanácselnök a ke- repestarcsaiak önkéntes munkafelajánlásaiban. Mind nagyobb arányban tudják bevonni az ilyen közösségi munkákba a fiatalokat is. Például a vízrendezésnél, árkok takarításánál. A tanács fiatal kollektívákkal, KISZ- esekkel kíván társadalmi munkaszerződéseket kötni. Szükség is lesz az ilyen kapcsolatokra, mert a település 117 kilométer hosszú úthálózatának mindkét oldalát járdával szeretnék ellátni. Tavaly a tanács által szállított kész betonból 6 ezer négyzetméter járdát építettek a lakosok, s virágosították az utcákat, parkokat. Tavalyelőtt 5 ezer, az elmúlt évben 11 ezer 600 forint fizetését vállalták egy év alatt az ingatlantulajdonosok, hogy a két utcában, szilárd burkolat épüljön. 1983-ban 42 millió forint volt a kerepestarcsaiak társadalmi munkáinak értéke, a múlt évi az előzetes számítások szerint ezt az összeget lényegesen meghaladta. S ami a legszebb talán a dologban, hogy az újonnan betelepülők sem húzzák ki magukat a közös munka alól. Aszódi László Antal A szülőfalu szolgálatában Az vállaljon, aki teljesít Kalmár János, a vérségi pártalapszervezet titkára szeptember óta nem sokat gondolkozhat azon, mivel töltse el a szabad idejét, feladatok tömkelegé nyomja a vállát. Akadt hét, amikor minden délutánja üléssel, értekezlettel telt el, s ha azokat már maga után tudta, csak akkor láthatott neA Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján, május 1-től szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 107. sz. Véndiófa vendéglő. Erdőkertes, Felszabadulás út 50. 213. sz. Zsuzsi eszpresszó, Göd alsó, Béke út 29. 219. sz. Éva cukrászda, Nagymaros, Kossuth tér 22, 315. sz. Pavilon étterem, Dunakeszi, Verseny út 8. 323. sz. Derű vendéglő, Göd felső, Ady Endre út 4. 324. sz. Otthon vendéglő. Verőcemaros, Árpád út 60. Tájékoztató adatokat a vállalat váci igazgatósága (Vác, Széchenyi út 19.) ad, március 27-től. A versenytárgyalás április 17-én, 14 órakor lesz Fehér galamb étteremben: Vác, Lenin út 37. színjátszókörnek magam is tagja voltam. Többnyire vígjátékokat mutattunk be. — Az elmondottak szerint a kezdet sem volt könnyű, elég gyorsan hozzá kellett edződnie a több irányú tevékenykedéshez, hiszen a főiskolával, a tanítással párhuzamosan még két-három megbízatásnak kellett eleget tennie. — Valóban nem volt köny- nyű, de igyekeztem mindenütt helytállni. Elvégre, ha vállal az ember valamit, törekedjen az elvárások teljesítésére, vagy egyszerűen nem kell elvállalni. Amikor 1974-ben megválasztottak a községi pártalapszervezet titkárává, lemondtam a szakszervezeti tisztséget. — Mi az, amire a legszívesebben emlékezik vissza, mi nyújtott maradandó, további kemény munkára ösztönző sikerélményt? — Mint tanárt, nap mint nap érnek kisebb-nagyobb örömök. A kiemelkedő dolgok közül kulturális jellegűek villannak fel bennem: sikeres kultúrházi rendezvények, az 1976-os falunap, egy vetélkedő, ami még 1970-ben zajlott le. Ez azért is emlékezetes, mert a járási versengésben a mi csapatunk, a legkisebb község képviselői szereztük meg az első helyet, s nyertünk díjként egy lemezjátszós rádiót. — A múlt év szeptemberében a magyar—orosz szakos tanár a nevelési központ részeként működő iskola felelős vezetőjévé lépett elő. Milyen követelményeket támaszt önmagával szemben e munkakörben? — Erre egyszerűen, röviden azt tudom válaszolni, hogy szeretnék jó vezető lenni. Benc Mihály Fénykép Néha nem értem, hogy mások miért nem értik. Utána kezdem keresgetni az okokat. Azt mondja például a gödöllői művelődési központ fotózással foglalkozó munkatársa: pályázatot írtak ki erkélyek fényképezésére. A téma része a környezetkultúránk feltérképezésére hivatott sorozatnak, S mint ilyen, magától értetődően szociográfikus jellegű. Vagyis olyan, amelyben minél sokoldalúbban tárják fel a valóságot. A jót, a szépet. a rútat, giccseset egyaránt. Van ebben valami érthetetlen? Ügy véljük nincs. S mégis. Sokan egyszerűen nem értették. Álljanak oda, s fotózzanak le egy erkélyt? Aki ilyet kérdez, az valóban nem érti. Aki ilyet kérdez, az nem nyitott szemmel jár a világban. Máskülönben száz erkély képe jutott volna az eszébe. Fölidézödtek volna szürke betontömbös otrombaságok, hámló vakolata cirádák ... Most azonban nem erről van szó. Hanem arról, miért nem veszik észre. Fotósok, akik hosszú évek óta lógatják nyakukban az egyre modernebbé váló apparátu- kat. Nékik aztán igazán kellene látniuk, nem csupán nézni. Néznek is, látnak is. Látásuk azonban el van torzítva. Talán ott kezdődött az egész, hogy mindenki szerelne szebb lenni, mint amilyen valójában. Ezért születnek a retusált fényképek ezrei, ezért fotózzák rendszerint az úgynevezett szép tájakat, s hagyják el a csúnya részekét. Kiránduláson, üdülésen, külföldön is a szépet keresik lázasan, hogy majd otthon ismét visszaidézhessék, önmaguknak, ismerősnek, barátnak. A világ azonban nem osztható fel rútra és szépre. A jó szemű ember, az elfogulatlan szemlélő, ha képes hátraszorítani előítéleteit, mindig fölfedezhet valami szépet, vagy ha azt nem, érdekeset, járjon bárhol is. Tájra, vidékre ugyanúgy érvényes ez, mint az emberi arcra. A növényekre csakúgy, mint az állatokra. A szép egyébként is bizonytalan fogalom. Nem véletlen, hogy csak egyetlen példát említsünk, hogy ismerjük az üres szépség kategóriáját. Emberre vonatkoztatva ez körülbelül any- nyit jelent, hogy szabályos arc, lágy vonások, rendes orr, de hiányzik az értelem sugara. Ellenben annak megléte esetében a különben kevésbé szép arc is lehet megkapó, csábító, olyan, amelyik az idő múlásával sem veszít varázsából. Fényképezőgéppel mást is fel lehet fedezni. Arra is alkalmas, hogy az ezerarcú valóság bármely vonását, sajátosságát elénk hozza, bemutassa. Ráirányítsa figyelmünket olyasmire, amit nem vettünk észre, ami nem tudatosodott bennünk. A fénykép mindig kiemel, nem mindegy azonban. hogy mit. S az sem, hogy a kiemelés a valóságos arányokat tükrözi vagy torzítja. A kiemelés ilyenformán sokkal korábban kezdődik. Még a felkészülésnél is előbb. A kiemelésre való képesség állandó készenlétet feltételez. Kiemeléskor valamire irányítjuk a figyelmet. Hogy ezt meg- tehessük, alaposan ismernünk kell azt a környezetet, amelynek valamely részét adott esetben a többinél fontosabbnak tartjuk. Vagy azért, mert követendő jó példának tartjuk, vagy éppen elvetendőnek. A gödöllői művelődési házban a fotót valaminek a szolgálatába állítják. A valóság megismertetésének egyik formájának tartják, Kiállításaikkal mozgósításra törekszenek. Valami ellen, valami mellett. Tisztában vannak vele, fotó nem készülhet fény nélkül. De azzal is. hogy nemcsak a fényről szólhat. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) — Elsősorban a nyelvek érdekeltek, szívesen, s úgy vélem, elég könnyen is tanultam. Mivel a nyelvek érdekeltek leginkább, magyar— orosz szakra jelentkeztem. Érettségi után felvettek képesítés nélküli nevelőnek a helyi általános iskolába, felsőfokú tanulmányaimat levelezőn végeztem. Mindez 1959- ben történt. — Napjainkban az újdonsült nevelőket igyekeznek bevonni a közéletbe, különféle megbízatásokat adnak nekik. Vannak, akik igénylik, s akadnak olyanok is, akik visszahúzódnak a pluszenergiát követelő feladatoktól. Számítottak-e itt a község vezetői a kezdő fiatalra? — A gimnáziumban KISZ- tag voltam, az lettem itt is, s hamarosan a szervezet titkárává választottak. A pártszervezetbe 1961-ben vettek fel, s mint a legfiatalabbat engem bíztak meg a KlSZ-alapszer- vezet patronálásával. A következő évben a tantestület rám adta voksát a szakszervezeti bizalmi tisztét illetően, amit 1974-ig viseltem. 1963-ban tanácstag lettem, s vagyok azóta is, amellett kineveztek a kul- túrház tiszteletdíjas igazgatójává, s ezt nem lehetett félvállról venni. — Ez utóbbival szerencsém volt, abban az időben még virágzott az öntevékeny színjátszás. Közönségben nem volt hiány, és sikerünket bizonyítják a szomszédos falvakban történt fellépéseink. A ki munkaköri feladatai megoldásához, amelyek az előző évekhez képest sokasodtak és sokrétűbbekké váltak. A tanári munkája mellett eddig is számos helyi szervezetben tevékenykedett, az új tanév kezdete óta viszont nem csupán tanít, az iskola vezetői tisztségét is ellátja. Kartársai hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, olykor otthonában keresik fel, aki eléri szünetben, akkor kér, panaszkodik, írat alá. Nyugodt, lelkiismeretes, segítőkész ember. Fordulhat hozzá gyerek, felnőtt segítségért, megleli a módját, hogy ne kelljen elutasító választ adnia. Szinte kifogyhatatlan energiájú: ha kell, éjszaka javít füzeteket, készül az órákra, hét végén szerszámmal a kezében segít rokonnak, jóbarátnak, kérésre előadást állít össze, s a megnövekedett feladatok közepette a világ dolgaiban, szakmai jellegű témákban való tájékozódáson fúl jut ideje az értékesebb tévéműsorok megtekintésére, és természetesen a családjára is. Tősgyökeres vérségi családból származik. 1940-ben született egy középparaszt csalód első gyermekeként. Általános iskolai tanulmányainak befejeztével szülei — teljesítve fiuk kívánságát — az aszódi Petőfi Gimnáziumba íratták, majd az érettségi után a szegedi Pedagógiai Főiskolára jelentkezett. — Mi keltette fel az érdeklődését a tanári pálya iránt? Megbízhatóan dolgoznak Kevesebben, de jól
