Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
1985. MÁRCIUS 2.. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 5 Az ú§ szabályozók ha fása az iparban ELENGEDHETETLEN AZ EDDIGINÉL NAGYOBB TELJESITMENY Érfa: íénárd íászfó, az HÍSZMP Pest megyei Bizottságának titkára A változást, az újjal való találkozást mindig felfokozott várakozás kíséri az élet minden területén. Így volt ez a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését. korszerűsítését megelőzően is. Az MSZMP Központi Bizottsága 1984. április 17-i állásfoglalását követően elkezdődtek a latolgatások a lehetséges módosulásokról. Az állami rendelctek megjelenéséig terjedő időszakot egyrészt az jellemezte, hogy sok szó esett a vállalati terhek növekedéséről, másrészt megerősödtek a minél kedvezőbb kiindulási pozíció megszerzését célzó törekvések. A megyei pártbizottság folyamatosan figyelemmel kísérte e folyamatokat. A rendelctek előkészítő munkálatai során észrevételeinket, javaslatainkat eljuttattuk az illetékes politikai és állami szervekhez. A vélemények kialakításánál figyelembe vettük a helyi párt- és társadalmi szervezetek állásfoglalását és tapasztalatait. Segítették munkánkat a párt- és gazdasági vezetőkkel folytatott közvetlen beszélgetések. Az eszmecserék során több olyan ellentmondás került a felszínre, mint például, hogy a rövid, vagy a hosszú távú érdekeltséget erősíti az új szabályozás; a vállalati önállóság hogyan erősödhet, ha csökkentik azokat a pénzalapokat, melyekről szabadon dönthetnek; hogyan lehet úgy fejlődni és fejleszteni, hogy a források sok esetben a szintentartáshoz sem elegendőek? Világossá vált: sokszor nem elég elméleti alapon vitázni, annál inkább eredményre vezet a vállalati gyakorlat tényeken alapuló vizsgálata. Ezért is izgalmas szempontok, hogy milyen irányban változtatták a vállalatok elképzeléseit a szabályozók, milyen gazdálkodási magatartásformákkal találkozunk és ezeket mik determinálják; és mindezek alapján az idei termelési célok hogyan tükrözik vissza a népgazdasági elképzeléseket. A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ, az általános gazdaságpolitikai törekvések szemszögéből elemezve és bemutatva a vállalatok reagálását az új szabályozókra. Azonos mérte A népgazdasági célkitűzések szempontjából a termelési eredmények sohasem voltak közömböseik és természetesen ma sem azok. A gazdálkodásnak, mint folyamatnak a vizsgálata azonban ugyancsak egyre inkább nélkülözhetetlen, hiszen a szabályozásnak erre kell hatnia. Csak így érhetjük el azt, hogy a gazdaság fejlődése a legrövidebb úton és a lehető legkisebb ráfordításokkal érje el a megkívánt szintet. Pest megye iparából — ügyelve a megfelelő ágazati szerkezetre — mintát vettünk. Tizenegy vállalatnál végigkísértük az új szabályozókhoz való alkalmazkodás folyamatát úgy, hogy az elmúlt év novemberében és ebben az évben két alkalommal — januárban és februárban — megkérdeztük erről a vezetőket. A kezdeti túlfűtöttséget egyre inkább felváltotta tudatos és körültekintő számvetés és a jövőt meghatározó döntések időszaka. Ez annál is inkább indokolt volt, mivel a szabályozás teljesítménykényszere is erre ösztönöz. A vállalatok vezetői egybehangzóan helyeslik a magas mérce — ösztönzés — teljesítmény elvét és a normativitását. Ez utóbbi a korábbinál nagyobb tervezési biztonságot ad, de csak azok számára, akik kellő előrelátással mérték fel teljesítőképességüket. A nyereség és a költségek viszonyában változást jelentett a korábbihoz képest, hogy növekedett a nyereségtől független költség- tényezők száma és súlya, amit a nyereségtől függetlenül mindig fizetni kell. Ilyen módon a vállalati döntések nagyobb kockázattal járnak és ezzel együtt fokozódik a vezetők felelőssége ezekért a döntésekért. Ide kívánkozik viszont, hogy nem segítette az azonosulást az irányítás korszerűsítésével a már megjelent rendelkezések friss módosítása, mint például az értékcsökkenési leírás felhasználhatóságára vonatkozóé. Tulajdonképpen nem is a hatása — bár egy-két helyen gondot okoz — hanem a gyors változtatás ténye eredményez újabb bizonytalanságot Moifségmérieg A vállalati elképzelések — az előbbiekből következően — a teherviselőképesség javítását szolgálják. Visszatükrözik, hogy a nyereség növekedésében és a hatékonyság javításában érdekeltek. Mindenekelőtt intézkedtek a költségek csökkentéséről. Az anyaggal, energiával, fejlesztési eszközökkel és a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás — súlyának megfelelően — szinte mindenhol középpontba került. Különösen figyelemre méltó, hogy egyre több helyen határozták el az általános költségek felülvizsgálatát és csökkentését. Így a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál, a Csepel Autógyárban. Felgyorsult a szervezetfejlesztés és az ütemességet, a munkaidő jobb kihasználását célzó szervezési tevékenység. A vállalatok többsége új, a magasabb követelményeket jobban közvetítő belső érdekeltségi rendszert dolgozott ki és vezetett be. A jövedelmezőség szerint felülvizsgálták mindenhol a termékszerkezetet Növelik a magasabb nyereségtartalmú, értékesebb termékek arányát például a Mechanikai Művekben, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, a Fortéban, a Lenjonó es Szövőipari Vállalatnál; értekelemzéssel feltárják az átlag alatti jövedelmezőség okait es intézkednek a gazdaságosság növelésére, illetve mérséklik a kevésbé jövedelmező termékek gyártásának arányát, mint a Ganz Árammérőgyárban, a Váci Kötöttárugyárban. A vállalatok magatartásformái, viszonyuk a megváltozott közgazdasági környezethez, a szabályozók hatásaként már körvonalazódtak. Melyek ezek a formák és megkülönböztet- hetőek-e egymástól? — vetődik fel a kérdés. Hiszen éppen a korábbiakban elmondottak olyan következtetések levonására késztetnek, hogy jó irányba mozdultak el a vállalati elképzelések, s ez alapvetően így is van. Mégis, a helyes irányba mutató elhatározások az egyes vállalatok eredményeiben várhatóan eltérő módon jelentkeznek. Ennek az az oka, hogy az általános teljesítménykényszer más és más gazdasági helyzetben levő vállalatokra hat. A szabályozás tehát mar a közeljövőben differenciálni fogja a gazdálkodókat, helyes vagy helytelen döntéseik alapján. Az értékelésben viszont problémát okoz majd: mennyire lehet a kiinduláskor már eleve meglevő különbözőségeket figyelembe venni. Az új szabályozók hozzávetőlegesen 15 százalékkal csökken tile a vállalatoknál maradó pénzeszközöket. A jelenlegi gazdasági helyzet alapján három csoportra lehet az üzemeket felosztani: az elsőbe azok tartoznak, akik a korábbi időszakban felvett hiteleiket még nem fizették vissza és így teherviselőképességük már jó ideje feszített; a másodikba sorolhatóak azok, akiknek hitelfizetései most kezdődnek majd, de elhatározásaiknál még nem számolhattak forrásaik csökkenésével; és végül a hairmadikba azok, akiknek nincsenek adósságaik. Nyilvánvaló, hogy az osztatlan érdekeltségi alapra vonatkozó önálló döntés lehetőségét a vállalatok eltérő módon érzékelik és értékelik: több helyen pénzhiányra panaszkodnak. A reális megítéléshez hozzátartozik, hogyan alakult az érdekeltségi alap felhasználásának tendenciája. A vállalatok többsége, s ez méltánylandó jelenség, a keresetszint- szabályozási forma mellett döntött és 8—10 százalékos bérfejlesztést tervez 1985-re, vállalva az ezzel együtt járó magas adóterheket is. Az elhatározás okai összetettek: a feladatokhoz szükséges munkaerő megtartása, a környezet béremelési' szintjének figyelembevétele, a jobb differenciálás, törekvés a dolgozók életszínvonalának megőrzésére stb. A leglényegesebb szempont azonban az, hogy ebben a formában biztosíthatók a legrugalmasabb feltételek a gazdálkodás számára. Ebben a rendszerben ha a vállalatok költségeiket csökkentik, akkor például minden egy forint anyagmegtakarításból 40 —50 fillér növeli az érdekeltségi alapjukat Amennyiben ezt elmulasztják, akkor valóban csökken a beruházásokra fordítható saját forrás. Étiévé start A magatartásformákat a termékek és a termelés színvonalának, nemzetközi versenyképességének oldaláról megközelítve kitűnik, hogy elengedhetetlen a műszaki fejlesztés gyorsítása. Ebből a szempontból is meghatározó jelentőségű az egyes vállalatiak helyzete a startnál. Ma úgy tűnik, hogy a megyében a vegyipari és a könnyűipari vállalatok kedvezőbb alapokról indulhatnak, itt magasabb az új és versenyképes termékek aránya. A gépipar helyzete nem ilyen egyértelmű, annak ellenére, hogy a vállalatok egy részénél kedvező változások jelei mutatkoznak. Több iparvállalat a jelenlegi termelési, értékesítési profil bővítését tervezi és technológiai rekonstrukciót hajt végre. Az eredmények egy része — az új termékekben és a jobb minőségben — már ebben az évben is érezteti hatását például a Pest megyei Műanyagipari Vállalat, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Csepel Autógyár és a Váci Kötöttárugyár esetében. Mindezek alapján milyen lehet a helyes vállalati magatartásforma? Az új szabályozás igen magas mércét állít a vállalatok elé. Az eltérő viszonyok miatt — a magasugráshoz hasonlítva —, van akinek nagyobb, van akinek kisebb erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy ne verje le a lécet. Egy dolog azonban helyzettől függetlenül biztos: mindenkinek ugornia kell! A döntés szabadsága és az ebből következő felelősség mindenhol egyforma. A vállalati gazdálkodás pénzügyi egyensúlya és a fejlődést elősegítő elhatározás közötti összhang megteremtése nem kis feladat a mércéhez közelebb állók számára sem. Ha lehet így fogalmazni, akkor most olyan munkamegosztásra van szükség az egyes vállalatok között, hogy a könnyebben „ugorni tudók” jelenleg fokozottabban járuljanak hozzá az ország jövedelem- termelő képességéhez, de a többieknek is fel kell zárkózniuk, hogy a feladatokat átvállalhassák. A felkészülés időszaka a helyzetből adódóan nem lehet hosszú. A leginkább sürgető a gazdálkodás ráfordításainak tudatos, tervszerű csökkentése és a fejlesztési források megteremtése, valamint az olyan műszaki fejlesztés, amely a pénzügyi feltételekkel együtt biztosítja a vállalat magasabb színvonalú, gyorsabb fejlődését. Derűlátóan Hogyan tükrözik konkrétan a vállalatok alkalmazkodását az idei tervszámok? Az ipari üzemek ösz- szességében mintegy 5 százalékkal hagyobb termelési értéket terveztek. Ez abszolút értékben 6 milliárd forint növekedést jelent az elmúlt év összes termelési értékéhez viszonyítva. A nettó árbevétel és ezen belül a belföldi értékesítésből származó bevételek a termelési értéknövekedéssel megegyezően 5 százalékkal növekednek. Az exportbevételek tervezett alakulása már differenciáltabb képet mutat. Rubelelszámolású viszonylatban 10 százalékos, tőkés relációban pedig az előző évek dinamikus növekedési ütemét követően egyszázalékos exportnövekedést terveztek, folyó áron. Az értékesítési elképzeléseket továbbra is jellemzi export- orientáció, bár bizonyos óvatosság is tapasztalható e tekintetben. Az összes árbevétel 83 százalékát belföldön, 5 százalékát rubelelszámolású, 12 százalékát pedig dollárelszámolású exportból kívánják realizálni. A vállalatok általában derűlátóan ítélik meg idei eredményeik várható alakulását: 18 százalékos növekedést terveznek. Ezt a kedvező Gyár Fiszí Ilona festménye megítélést alátámasztja az is, hogy tavaly a tervezettet jóval meghaladó mértékben, összességében 27 százalékkal nőtt a vállalatok eredménye. Ágazatonként vizsgálva a tervszámokat megállapítható, hogy a fő tendenciát a vegyipari, a gépipari és a könnyűipari ágazat határozza meg, míg ettől eltérően alakulnak az élelmiszeripari, az épitőanyagipari és a villamosenergiaipari ágazatok várakozásai. A vegyipari üzemek terveinek sajátossága, hogy a magas szintű dollárelszámolású export fenntartása mellett a szocialista relációjú kivitel jelentős növelésével számolnak. Ez elsősorban a Dunai Kőolajipari Vállalat értékesítési tervének az eredménye. A Forte ebben az évben belföldön szándékozik nagyobb arányban növelni eladásait, míg a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat valamennyi, de főképp tőkés országba kíván több árut szállítani. A gépipar terveiben figyelemre méltó a tőkés export dinamikus, 18 százalékos bővítése. Ez a növekedés a tavalyi visszaesés miatt hozzávetőleg az 1983. évi szintet jelenti. A belföldi és a rubel relációjú értékesítést átlagban 5—6 százalékkal növelik az előző évhez mérten. A könnyűipari üzemek az összes árbevétel és ezen belül a belföldi értékesítésből származó bevétel nagyobb arányú, 14—17 százalékos növekedését irányozzák elő. Az építőanyagiparban az átlagosnál alacsonyabb a termelés és az értékesítés növekedési üteme. Emellett a mérleg szerinti eredmény jelentős visz- szaesésével is számolnak az előző évihez viszonyítva. A villamosenergiaiparban a Dunamenti Hőerőmű Vállalat a termelési érték és az árbevétel jelentősebb 12 százalékos növekedésére, s ezzel egyidejűleg a vállalati eredmény csökkentésére számít. A Csepel Autógyárban, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a Forténál a közelmúltban fejeződtek be jelentősebb beruházások. Töretlenül és folyamatosan fejleszt tovább azonban a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár és a Dunai Kőolajipari Vállalat. Néhány gépipari vállalatnál viszont a hiányzó pénzforrások miatt gondokat okoz az állóeszközök szin- tentartása is. A vállalatok összességében az előző évi szinten tervezik átlagos létszámukat. Inkább csekély mértékű csökkenéssel — a könnyű- és építő- anyagiparban —, mint létszámnövekedéssel számolnak. Azok a tapasztalatok, melyek a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésének eddigi hatását kísérték, összességében kedvezőek. A vállalatok a keresetek növelése és a műszaki fejlesztés gyorsítása érdekében nagyobb teljesítményekre vállalkoznak. Ezt a termékszerkezet korszerűsítésével és a gazdálkodás minőségi elemeinek javításával akarják elérni. A tervekből is látható, hogy a vállalatoknak mind rövid, mind pedig hosszabb távra megvannak elképzeléseik. Arra törekednek, hogy mindinkább képessé tegyék szervezetüket a megújulásra, nem mondanak le a műszaki fejlesztésről sem. Az előrehaladás üteme azonban elsősorban a vállalatok mielőbbi alkalmazkodásától, valamint azoknak a kényszerű intézkedéseknek a feloldhatóságától függ, amelyeket a népgazdaság mindenkori egyensúlyi helyzetéből kiindulva a belső felhasználás és az import szabályozása (korlátozása) érdekében iktatott be a központi irányítás. i — h®wá ? Az elkövetkező időszakban a politikai munkában rendkívül fontos, hogy a pártszervek, szervezetek úgy kísérjék figyelemmel az események alakulását, hogy benne élnek a folyamatokban. A gazdaság sokszínűsége és összetettsége a problémák differenciált megközelítését igényli. Az eredmények értékelésénél éppen ezért tudnunk kell azt, hogy milyen alapról és hová jutott el a gazdaság. De még ennél is fontosabb, hogy ismerjük a fejlődés útját és az erőfeszítéseket reálisan mérlegeljük. A
