Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-14 / 61. szám

4 ^0£íwian 1985. MÄRCITIS 14, CSÜTÖRTÖK Baráti kört alakítanak a szadaiak Országos Közösség bontogatja szárnyait Szadán, á református temetőben mindig friss virágok borítják a sírt, ahol Székely Bertalan nyugszik. A festő 1899-ben vásárolt házal, épített műtermet e szép fekvésű kis faluban. Életének utolsó évtizedét családjával együtt itt töltötte, s saját kívánságára temet­ték a szadai sírkertbe. A helybélieknek, a ma élőknek is, szemé­lyes kapcsolataik voltak a Székely családdal. Sipos Sándor a fiatalabb korosztályhoz sorol­ható: — együtt nőttem föl Székely Bertalan lcszármazottaival, ha jól emlékszem, az ük­unokái voltak. Innen a kötődés, no meg raj- zolgatni is szerettem. Ne nője be a gaz Gyülekeznek a megbeszélés résztvevői. A vékony fiatal- asszony zöldségkereskedő, a piros arcú, fehér, hajú férfi, vagy az a másik, kérgesre dolgozott tenyerű kétkezi em­bernek latszik. Apáik talán még úri huncutságnak bélye­gezték, hogy valaki festőáll­vánnyal járja a vidéket, s szí­nes festékkel mázolja be a vásznat, Bizonyára ők sem tudnák szabatosan, méltatni Székely Bertalan művészettör­téneti jelentőségét. De eljöt­tek ide, az iskolába, megbe­szélni a Székely Bertalan Ba­ráti Kör., megalakítása körüli teendőket. Itt vannak a peda­gógusok, az iskolaigazgató és a tanácselnök is. Nem újdonság ez, a falu eddig is magáénak érezte a festőt és kötelességének ápol­ni emlékét. Csak így valósul­hatott meg a képzőművészeti tábor,' az emlékház, s egyéb­ként a sírt is régen benőtte volna a gaz. S nem működ­ne a rajztanár! stúdió sem, tömörítve a környék pedagó­gusait, akik a vizuális nevelés előremozdításán fáradoznak. — A Székely Bertalan ha­gyományok ápolása nem új­keletű nálunk — mondja Ke­lemenné Boross Zsuzsa, az ál­talános művelődési központ közművelődési igazgatóhe­lyettese (magyarul népműve­lő) —, már 1963-ban alakult egy művésztelep, létrehoztak egy baráti kört is. Az idős Tóth Rezső., a festő emlékének megszállott ápolója, néhány éve tízezer forintot adomá­A Belkereskedelmi Minisz­térium Országos Idegenfor­galmi Hivatala, a Művelődési Minisztérium és a Fővárosi Tanács nevében dr. Vincze Imre belkereskedelmi minisz­terhelyettes és Lengyel Már­ton, az Országos Idegenfor­galmi Hivatal helyettes veze­tője ismertette tegnap a sajtó képviselőivel a március 22. és 31. között megrendezendő bu­dapesti tavaszi fesztivál kul­turális programját. Az idén ötödik alkalommal kerül sor erre a rangos ese­ményre, amelyre az előzetes ismeretek alapján fél millió magyar és 35 ezer külföldi ér­deklődőt várnak. A sokszínű rendezvényrsorozaton központi szerepet kap a zene, hiszen ezt a nyelvet mindenki érti. A zenei programokon kívül ha­sonló érdeklődésre tarthatnak számot a folklór, a táncmű­vészet és a képzőművészet eseményei is. A produkciókra szóló jegyek kilencven százalékát belföldön adják el; a rendezők megszer­vezték az országos jegyterjesz­tési hálózatot. A fesztivál tíz napja alatt az ország minden részéből érkeznek csqport.osan es egyénileg is a vendégek. A programok Budapesten, Sopronban és Szentendrén zaj­lanak. A Szentendrére látogató részt vehet zenés városnézé­sen, meghallgathatja a Cziffra- alapüi ány hangversenyét, Csá­szár Angéla emlékműsorát Medgyaszay Vilmáról, meg­tekintheti a gyermek néptánc­együttesek fesztiválját, a Sza­badtéri Néprajzi Múzeum ki­állítását és rendezvényeit, a Képtárban, a Művésztelepi Galériában, a Népművészetek Házában, a művelődési köz­pontban rendezett kiállítá­sokat. A kulináris élvezeteket kedvelők különféle ínyencsé­geket kóstolhatnak majd a város éttermeiben. A budapesti programok ál­talában széles, körben ismer­tek, hiszen az utazási irodák­nyozott Székely Bertalan-gra- fikák vásárlására. A művész születésének közelgő 150. év­fordulója újabb lendületet adott. Azonkívül, hogy emlék- ünnepséget rendezünk, pályá­zatot hirdettünk amatőrök­nek és gyerekeknek, szeret­nénk életre hívni egy amatőr képzőművészeket tömörítő al­kotókört. S nem utolsósorban megalakítjuk a Székely Berta­lan Baráti Kört. Az egész falu ügye öfven-hatvan jelentkezési lap futott be eddig, nemcsak Szadáról, a fővárosból, de az ország távolabbi városaiból is. A mostani megbeszélésen az alakuló közgyűlés elé terjesz­tendő alapszabály-tervezetet vitatják meg, keresik a szám­ba vehető vezetőségi tagokat. Természetesen lényegesen nagyobb létszámra számíta­nak. Petrák János elégedet­len, kicsit dohogva mondja: — Nincs ez kérem kellően propagálva, még a szomszé­dom sem tud a dologról. Föl kell világosítani az embere­ket, hogy miről van szó, ak­kor nem negyvenen, de leg­alább háromszázan jelentkez­nének a faluból. Mindenkinek szívügye az emlékház, az egész lakosság érintett a dologban. Majd nevek kerülnek terí­tékre: ki alkalmas vezetőnek, kire milyen feladatot lehetne bízni. Itt egy kicsit elakad a dolog, nehéz zöld ágra vergőd­ni. No, dé nem mindennap alakítanak baráti kört a sza­daiak, nincs még benne gya­ban, a művelődési házakban kifüggesztették a tájékoztató­kat. Néhány változás is történt azonban. A budapesti, Dohány utcai zsinagógába tervezett zenei események elmaradnak, mert az épületnek bedőlt a teteje. Cziffra György március 25-i koncertje az Állami Ope­raházban a művész betegsége miatt szintén elmarad. Szécnenyi. Mintha csak a minap jelentették volna be a televízió műsorának kényszerű megkurtítását, és lám, máris tanulmány tárgyát képezi ez a mostani időszak. A Tömeg­kommunikációs Kutatóköz­pont két munkatársa látott hozzá, hogy az energiatakaré­kosság jegyében hozott dön­tés következményeit elemezze. Egyebek között meg is állapí­tották, hogy e változtatás meglehetősen kapkodva tör­tént. Hogy egy-egy közvetíteni- váíó mennyire megsínylette ezt, arra igen kiváló példa az a Széchenyi napjai című tévé­játéksorozat, amelyet Nemes- kürty István írt, és amelyet Horváth Ádám rendezett. Nos, ez a hatrészes múltidé­zés úgy került a képernyőre, hogy a szokásos heti egy trak­tus helyett a fejezeteit nagy hirtelen megduplázták, és kedden is, pénteken is a leg­nagyobb magyar sorsát kísér­hettük nyomon. Ez a sűrítés pedig egyrészt megszüntette a sorozatjelleget — hiszen az heti egy adag, amióta képcső a képcső —, másrészt meg igencsak fölnagyította azokat a jellemjegyeket, amelyek az egész jelenetsort amúgy is kevéssé sikeressé tették. Így, expressziemben vetít­ve foghattJTfel igazán a né­ző, hogy ez az egész Széche­ban hamar megegyeznek; a falubeliek közül kell a veze­tőséget választani. Mert igaz ugyan, hogy a körnek lesznek úgymond szak­mai feladatai is, mint kiállítá­sok rendezése, pályázatok ki­írása, a nyári képzőművészeti táborok megszervezése. Ebben a munkában elsősorban a mű­vészettörténészekre, alkotókra, pedagógusokra számítanak. Az emlékház karbantartása, a tá­bor működési feltételeinek megteremtése, a síremlék fel­újítása és gondozása, a tárgyi emlékek gyűjtése, megóvása azonban a helybeliek feladata lesz. Erősödjön a kötődés — A műtermet és a hozzá tartozó területet 1970-ben vet­tük meg — mondja Nádaski László tanácselnök. — A fenntartásra mindig csurrant- cseppent a költségvetésből. S természetesen ezután is adunk, amennyit tudunk. A baráti körnek az a lényege, hogy a szadaiak méginkább maguké­nak érezzék az ügyet, erősöd­jön bennük a kötődés a falu hagyományaihoz. A kör tagdí­jakból származó bevétele pe­dig tovább bővíti az anyagi lehetőségeket, s ezt a pénzt saját belátásuk szerint hasz­nálhatják majd föl. Múlik az idő. Órák óta tart már a megbeszélés, de nyoma sincs a szokásos értekezlet- hangulatnak. Nincsenek tiszte­letkörök, senki nem illendő­ségből vagy muszájból szól. Beszélgetnék, vitatkoznak in­kább. Gyakorlatlan próbálko- . .zás ez,-kicsit .sötétben .yaLó. ta- pogatódzás. De valami elin­dult. Egy folyamat, ami embe­reket mozgat meg. Hiszen adott egy cél — jelen esetben a Székely Bertalan-hagyomá- nyek ápolása —, amiért a falu népének többsége kész tenni valamit Sokat beszélünk manapság a közművelődés lehetséges új — pontosabban újraélesztett — formáiról, a különböző egyesületekről, körökről. So­kat is várunk tőlük. Azt, hogy az emberek egymásra találja­nak a közös tennivalókban, az együttgondolkodásban. Szadán egy ilyen közösség bontogatja szárnyait. M. Nagy Péter nyi-sztori mennyire képes­könyv jellegű. Így, dupla por­ciókban mérve tapasztalhat­tuk meg újból és újból, hogy nem egy szenvedélyes élet ter­mészetes hevületű epizódjait rögzítették, hanem egy könyv­lapokról előhívott sorsnak a fontosabb fordulóit plántálták át párbeszédekké, színpadias történésekké. S mindezt rá­adásul úgy, hogy a távolság- tartást külső jegyekkel, meg­jelenítési fogásokkal még to­vább erősítették. Maguk az új­ból és újból feltűnő, a hely­színt és az időpontot jelző ko­rabeli ábrák is erre voltak jók, s ugyancsak azok a kom­mentárok, amelyeket a narrá­tor, azaz Láng József mon­dott el. (Az, hogy a főszerepet alakító Tordy Géza — aki egyébként igen tisztesen bir­kózott meg a nagy feladattal, és különösen az utolsó részben bizonyította be: immár egy mély érzésű, érett színész — maga is veretes szövegeket mondott mindegyik folytatás előtt, nos, ez szintén a vállal­kozás eklektikusságát fokozta.) így aztán a Széchenyi nap­jai a Szabadság téri intéz­mény azon vállalkozásai közé sorolható be, amelyek legföl­jebb ha nagyságuk miatt őr­ződnek meg az előfizető emlé­kezetében, s nem azzal, hogy érzelmeket korbácsoltak, szí­veket melengettek. A feldol­gozás szándékának tisztessé­találkozó Kisegítő iskolás színjátszók országos találkozóját tartják szombaton, március 16-án a gödöllői művelődési központ­ban. A gödöllői kisegítő isko­la tantestületének kezdemé­nyezésére, a városi úttörőel­nökség, valamint a kebelében működő kulturális szakbizott­ság támogatásával megszer­vezett eseményre Egerből, Kecskemétről, Nyíregyházá­ról, Várpalotáról, Békéscsabá­ról, a fővárosi harmadik ke­rületből érkeznek vendégek. Délelőtt tartják meg a szín­játszók bemutatóit, délután a gyerekek kirándulnak a Gal- ga mente községeibe, tanáraik és a meghívott felnőtt vendé­gek szakmai megbeszélést tar­tanak. Miért hívták életre ezt a találkozót? A kisegítő iskola nevelői hagyományt szeretné­nek teremteni. Alkalmat adni az ilyen iskolákban tanuló gyerekeknek a bemutatkozás­ra. A gödöllői iskolában 1977 óta foglalkoznak az úgyneve­zett dramatikus nevelés mód­szereivel. Az eredmények iga­zolták várakozásaikat. Hason­ló próbálkozások másutt is észlelhetők. A találkozón egy­más munkájának megismeré­se, a jó módszerek átvétele, terjesztése a legfőbb cél. A gö­döllőiek kezdeményezése nem elszigetelt jelenség. Bizony­ság erre egy részlet az egyik válaszlevélből, amelynek fel­adója így ír: Örömmel olvas­tam a felhívást. Minket is foglalkoztatott hasonló gon­dolat, csak ejindulni nem tud­tunk. Nálunk még csak a kezdetén vagyunk a dramati­kus nevelésnek, de tapaszta­latszerzés miatt is hasznos lesz, ha részt veszünk az első orszságos találkozón, Gödöl­lőn. Gyakorlat és elmélet Játékstúdió A homo ludens, a játékos ember könnyebben veszi az akadályokat. Mert a játékos­ság, ha végigkíséri cselekede­teinket, lazító hatású és oldja a feszültségeket. A modern pszichológia mind többet hivatkozik az ember eme kqdvére. A gödöllői mű­velődési központ és az úttörő- elnökség kulturális szakbizott­sága nem véletlenül indít kö­zösen játékstúdiőt, A gyakor­lati és elméleti vonásokat egyaránt tartalmazó foglalko­zásokat elsősorban óvónők­nek, pedagógusoknak szánják. A foglalkozásokat Ransch- burg Ágnes pszichológus és Fehér József András kreativi­tás-kutató vezeti. Az érdeklő­dőket a gödöllői művelődési központban várják. géhez, a forgatásra szövetke­zők jóakaratához kétség ugyan nem férhet, de az az út, amelyet választottak, bizony olyan vidékekre kanyargott, ahova a nézők milliói nem tudták követni. Kár; ismét el- szalasztódott egy nyilván soha vissza nem térő alkalom. És nemcsak azok a föntebb em­legetett fagyintézkedések a lu­dasok ebben... SlÚdiÓ. Ha lehet, ez a soro­zat még inkább ajánló pano­rámává egyszerűsödött. Az éppen ügyeletes műsorvezető- szerKeszto elsorolja, hogy mi­lyen műveldési, művészeti esemény várható, és ezzel szinte kész is. Legutóbb, most kedden sem volt ez másként. Interjú kö­vetett interjút, azaz hírverés hírverést. Izgalom végképp semmi. Az egyik megkérde­zett, Ragályi Elemér operatőr nevét is csak azért említhet­jük meg, mert ő most egy kü­lönös vállalkozásba fogott: meg akarja örökíteni Zsolnay Józsefék pedagógiai kísérletét, amelynek lényege, hogy a 6-tól 14 éves korú nebulók kezébe filmkamerát adnak, és amely köztudomásúlag itt zajlik a főváros közelében. Látni ugyan semmit sem láttunk be­lőle, de még szóban emlegetve is igen érdekesnek mutatko­zik. Akácz László korlátúk. Egy lényeges kérdés­i.iiin i ii-i,i— i -Ué Budapesti tavaszi fesztivál Változások a programban Tv-figyelő; bHeti filmiegyzetb Őrült római vakáció Ornella Mutl és Adriano Celentano, az örült római vakáció fősze­replői Ki ne emlékezne Audrey Hepburn és Uregory Peck szo­morkásán aranyos filmjére, a Hómat vakaciura! Mármint aki látta. Mert hogy azóta sok víz lefolyt a Tiberisen es sok­millió méter filmet elforgat­tak a világban. A Római va­káció ugyanis — szinte hihe­tetlen! — 1953-ban készült, s azóta két filmnéző nemzedék nőtt fel. Nekik hát a mostani utánérzés, az Úrült római va­káció, nem hat másolásnak, az ötlet felvizezésének, mert talán soha nem is látták az eredetit. Jobb is tehát felhagy­ni az ossz eh aso n 1 í tga tásokkal, a párhuzamok kimutatásával. Elégedjünk meg annyival, hogy lehetnek (s vannak is) vándortémák, melyek időről időre felbukkannak valamely műalkotásban, valahol a vi­lágban. Tekintsük ilyennek azt az alaptörténetet is, mely sze­rint egy igen magas szárma­zású ifjú éa bájos leány (mondjuk: királyi hercegnő, más szóval: királylány) vélet­lenül összetalálkozik egy igen alacsony származású fiatalem­berrel (mondjuk: a csillagsze­mű juhásszal, vagy jelen eset­ben, egy autóbuszsofőrrel), s rang ide,'származás oda, szé­pen egymásba szeretnek, és a végén, sok nehézség legyűrése után, egymásé is lesznek (vagy nem). Meséről van tehát itt szó, s Menekülés a Ha az örült római vakáció­ról szólva egy régi filmet em­legettünk, ugyanezt kell ten­nünk egy másik újdonság kapcsán is. A világhírű rende­ző, John Huston, 1981 nyarán forgatta azt az amerikai fil­met, mely témájában is, de a cselekmény egyes mozzanatai­ban is, igen erősen emlékeztet egy régi magyar filmre, Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című, 1961-ben forgatott mű­vére. De itt sincs sok értelme a hasonlóságoknál időzni. Fáb­ri műve különben is teljesen más hangvételű, mint Husto- né. Más a téma megközelítési módja, mert ő azt a bizonyos hadifogoly—fogolytartó (fog­vatartó) futballmeccset tragi­kusan, s mintegy modellhely- zetként állítja a film közép­pontjába, az amerikai film meg, nem is titkoltan, elsősor­ban kalandfilm kíván lenni, azoknak a kalandos háborús filmeknek a közeli rokona, melyek közül elég, ha az A piszkos tizenkettő, vagy a Kel­ly hősei címűeket említjük. S még egy lényeges momen­tum: Fábri filmje nem csak egyszerűen foglyokról, hanem munkaszolgálatosokról szólt, Hustoné pedig a szövetséges hadseregeknek német fogság­ba esett katonáiról. Ez már maga ég és föld. S különösen ég és föld, ha azt látjuk, hogyan élnek és szervezkednek szinte nyíltan ennek az amerikai filmbeli fo­golytábornak a lakói. Ide tényleg el lehet hozni a Nem­zetközi Vöröskereszt képvise­lőit (mint ahogy a film elején le is zajlik egy ilyen látoga­tás), mert ez egy elit tábor. Itt a derék őrök szép nyugod­tan zuhanyoztatják az angol meg más nemzetiségű fog­lyokat. Itt békésen lehet fociz­ni. Itt a tábort lényegében az angol fogoly tisztek irányít­ják. Itt az élet csupa móka, kacagás, semmi kényszermun­ka, semmi kőtörés, semmi ki­kötés, verés, kínzás, gyilkolós­legfeljebb a környezet, a hely­szín változik, modernizálódik a régi mesesémákhoz képest. A királylány nem Bergengó- ciából érk^ett, hanem egy éppúgy seholse-országboi, Bannt Tulipe-ből. Nem kis cse­lédnek öltözve indul szétnéz­ni a nagyvárosban, hanem fe­szülő xarmerban és passzentos trikóban, nyakában fényképe­zőgéppel lóg ki országa római követségének palotájából . a római utcákra. Es nem táltos; paripán ragadja magával a nagy Ö, hanem egy kissé aszt­más motorú római autóbuszon, — mert hogy a modern mese csillagszemű juhásza egy ki­csit „lökött”, de amúgy aranyszívű és kedves buszso­főr. Hogy aztán a mese a to­vábbiakban is a jól olajozott mesegépezet kerekei, emeltyűi és görgői között gördül tovább, azon nincs mit csodálkozni. A gyönyörű és lélegzetállítóan csinos Christina hercegnő (Or­nella Muti) és a nem éppen férfi szépségverseny győztes Barnaba sofőr (Adriano Ce­lentano, a színészi pályával is kacérkodó énekes) számos jó­pofa, és számos hervadt gegbe torkolló kaland után egymásé lesz. Máig is élnek, ha meg nem haltak. Castellano és Pipo filmje nem a filmvígjáték műfaj csú­csa, de kellemes másfél órát szerez a moziba járóknak. győzelembe di. Ezek a német tisztek mini­mum olyan gentlemanek, mint az angolok, csak hát, isten­kém, más egyenruhát horda­nak. Ezek a jól fésült és jól szabott egyenruhás, derék né­met tiszt urak senkit nem bántanak, ezek galamblelkű- ek, ezek még egy futballmecs- cset is oly lelkesen hoznak össze a foglyok csapatával, mint valami ártatlan kiscser­készek. Ezek egyenesen Pá­rizsba, a Colombes stadionba viszik ezt a meccset, és ha ott azok a csúnya német focisták abban a fekete-fehér dresz- szükben (mert végtére is me­rő feketében nem lehetnek) nem rontanak olyan durván és sportszerűtlenül a tiszta fe­hérben játszó fogolycsapattag­jaira (tetszik figyelni a szín­szimbolikát? ugye milyen mélyértelmű?), akkor nincs semmi baj, a meccs szüneté­ben a fogolycsapat szépen megszökik az öltöző alatti csa­tornából felkúszó párizsi par­tizánok segítségével. (Mert az csak természetes, hogy éppen a foglyok öltözője alatt húzó­dik egy olyan csatorna, ame­lyen át meg lehet szökni). De van még egy baj: ezek a ci­vilben profi focisták a szünet­ben nem szökni akarnak, ha­nem 4:1-ről kiegyenlíteni, sőt. győzni a csúnya, sportszerűt­len németek ellen. Ezért aztán visszamennek a pályára, és ott a remek Pelé és a hasonlóan remek Ardiles, meg a haida- ni nagy angol válogatott, Bob­by Moore vezényletével, ki is egyenlítenek, sőt, Sylvester Stallone (alias Rocky) még egy tizenegyest is kivéd. Az­tán a nálvára akadálytalanul betóduló tömeg megszökteti a fogo'y focistákat. Akinek a pá­lya ismerős, nem téved, ez va­lóban a Hungária úti MTK- pálya, s a városképek is bu­dapestiek. A filmet ugyanis nálunk forgatták. S az igazat megvallva, még ez benne a legjobb és a legérdekesebb. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom