Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

2 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 2., SZOMBAT Sgyütf dolgoztak a sikerért Készülődtek—feszített tempóban A kiállítások rendezőjét, Aladics Antalt nem könnyű szóra bírni. Szinte futólépés­ben nyargalok mellette az aula egyik pontjától a mási­kig. Instrukciókkal segíti az asztalosokat, majd a grafiku­sokkal vált néhány szót, s ro­han is tovább a folyosóra, ahol a kiállítások tablói kapnak majd helyet. — Csupán néhány napja dol­gozunk itt — mondja menet közben —, de napjaim jelen­tős részét már egy hónapja ezek a kiállítások töltik ki. Péntek estére itt mindennek a helyén kell lennie. Rácz Albert grafikus a mé­teres képek hátulját keni be ragasztóval. — A fotók nagy táblákra ke­rülnek. ezek pedig az emeleti korlátok elé — mondja, mi­közben fölpillamt a tablók ak­kor még leendő helyére, ám a munkát egy pillanatra sem hagyja abba. — Mikorra kell elkészül­niük? — Péntek a határidőnk, de szeretnénk előbb befejezni. Addig dolgozunk, ameddig a végére nem érünk. Hasonlóképpen nyilatkozik Griger György, aki a kivitele­zésért felel. — Méltó lesz ez a dekorá­ció az eseményhez, és szakmai szemmel nézve is szép munka. Szeretném látni már, az eredményét. Közben földet ér a fiatalem­ber, aki Amerigo Tot dombor­művét tisztította. A budakalá­szi Toldi György az Elán gmk tagja, gyakori vendég az Ag­Szép« de nagyon nehéz A Sasad T&z virágaiból "készítették a díszítést, többek között Kossik GyulAné és Kovács László Erdős) Agnes fél vételét Az e!ső mynkásgyűlés Szentendrén Szívünkig jutottak szavai / J Nagyon hideg van. Havas a ha- '/ tár is Szentendre és Párnáz között, í Reggelente a 6 óra 12-es HÉV-vel ^ jövök Óbudára, a Goliba. Látom. hogy Szentendrén új, hatalmas re- £ tnizt építenek a HÉV-szerelvények J garázsául, ahol a pihenő- és a javí- £ tásra szoruló utasszállító kocsik ^ alusznak és gyógyulnak. A minap, í amint itt döcögtünk át a váltókon. ^ a majdan több száz milliót érő •; építmény mellett, eszembe villant ^ az a negyven évvel ezelőtti, 1945- os munkásgyűlés, amelyre én is £ hivatalos voltam, mint HÉV-segéd- '/ tiszt jelölt, a régi remízben. Január vége, február eleje lehetett. Megindult a felszabadult területeken az élet, s ezzel a HÉV-forgalom is a szent­endrei vonalon. Ne gondoljon persze senki menetrendszerű közlekedésre, hi­szen még áram sem volt! Innen-onnan elcsent, elcserélt gőzmodonyokkai és dízelmotorosokkal jött-ment egy né­hány bátor csapat, ide-oda. Obudara, Budakalászra. Aztán Pomázra, Szent­endrére. Egy-egy munkacsapatot leg­többször a Józsi vitt ki a szabad pá­lyára. A váltókat igyekeztünk megtisz­títani, lapátoltuk a havat, javítgattuk a síneket, talpfákat cseréltünk ki, ame­lyekbe aknák, lövedékek csapódtak. A Józsi? Egy vénecske mozdony volt. Majdhogynem játékmasina. A Leipzi­ger gyár házi tolatómozdonyaként sze- replt korábban, míg a leleményes HÉV motorszerelők egyike el nem kötötte, beíűtve. Kiszöktette a gyárudvarból. Ott majdcsak meglesznek anélkül is, viszont segítségével újra megindult az élet a szentendrei HÉV-vonalon. Egyik napon egy vaslemezről olvas­tam a krétafeliratot: munkásgyűlés lesz délután a javítócsarnokban. Voltunk vagy félszázan. Bámészkod­tunk, tanakodtunk. Ott állt az állomás­főnök is — aranylapos, csillagos rang­jelzését lefejtette —, meg a jókedvű, mindig vidám és emberséges . Győri Karcsi bácsi is.-Mellém állt, úgy mond­ta: figyeljünk csak Imre, ketten job­ban elbíráljuk ezt a gyűlésesdit, mint­ha egyedül álldogálnánk. - Így igaz — felettem felettesemnek ás tanítómnak. Valahonnan a vörös zászló Is előke­rült, s máris föllépett egy odakészített szerszámosládára az őszülő hajú, ma­gas termetű vonatvezető. Halk moraj zsongott végig a hallga­tóság soraiban. Ki ez? Miért ő szóno­kol? Nem választottuk meg! Miért nem az állomásfőnök beszél? Vagy a garázs­mester? Vagy a Kiss Miklós, a régi szocdem? — ilyeneket lehetett hallani. Éveli Ferenc volt a szónok. Nem nap­lóztam, mit mondott, gyorsíró sem je­gyezte. de szívünkig jutottak szavai. Valahogy így: — Kedves elvtársak, vasutasok! Most mi, maguk, ti, mindannyian vagyunk a HÉV tulajdonosai. Tőlünk függ, hogyan akarunk dolgozni, kikkel akarunk dol­gozni. Fasisztákra, a nyilasokra nincs szükségünk, de a lógósokra sem. Men­jenek haza, ne rontsák itt a levegőt. Ne uszítsanak, ne békétlenkedjenek! A jó szándékú és szorgalmas vasutasokra igényt tartunk. Megbocsátunk azoknak, akik esetleg megtévedtek, ha bizonyít­ják, hogy tisztességesek, és valóban csak tévedtek. A szónok bizalmat kért az állomás­főnöknek és a garázsmesternek. Java­solta, döntsön úgy a munkásgyűlés, hogy megmaradhatnak posztjukon, hi­szen hozzáértőbbet náluk úgysem lehet­ne találni. Aztán éltette a szovjet had­sereget. végül pedig elénekeltük a Him­nuszt. — Na, ez rendesen, baj nélkül sike­redett. Jöjjön, Imre, menjünk haza szép csendesen, ne keveredjünk *z esetleges szájtépők közé. A résztvevők három csoportra sza­kadtak. Egyik a szónok Éveli körül, másik Kiss Miklós mellett, a harmadik, a csillagosok, főkalauzok, főmotorveze- tők tábora a régi főnök közelében to­longott. A mindenkori fröccsért barát típu­súak az új vezért dongták körül, de ő komolyan hessentette el őket magától: — Emberek, nem vagyok én úr, nem vagyok HÉV-igazgató sem, kár nekem fényesre nyalni a homlokomat, mert én azt soh.esem szerettem. A lassan szétszéledő tömegben a kommunista Éveli Ferenc és a szociál­demokrata Kiss Miklós kezet fogtak Talán mondta is Kiss Miklós: szívem szerint beszéltél, Ferenc! Tisztelték egy­mást. Mindez most villant eszembe, a dőc- eenve csattogó kerekeken dübörgő HÉV-szerelvényen, a minap. Reggel, ahogy a Goli felé utaztam. Azóta negy­ven év telt el. Kiss Miklós is, Éveli Fe­renc is meghalt... Amikor kitavaszodott 1945-ben, oda­hagytam egy időre a vasutasságot. Visszacsámborogtam a gimnáziumba, hogy leérettségizzem. Majd egy-két hó­nap szolgálat után végleg letettem a forgalmista tárcsát, a bakterlámpát, el­hagytam a HÉV-et. Azóta új városrészek születtek a sí­nek mentén: Kaszás dűlő, Üj-Óbuda, Pók utcai lakótelep. S az egykori Bé­kásmegyer szérűskertjébe, kukoricatáb­lái helyére tízemeletes házóriásaival, egy vadontúj Békásmegyer. Éveli elvtárs! Én, az egykori segéd­tisztjei ölt tisztelettel jelentem, hogy 1945 után negyven esztendővel a szent­endrei HÉV Budáról, a Batthyány tér­ről a metróhoz kapcsolódva, a föld alatt fut ki, hogy a Margit hídnál fel­színre bújva, tízpercenként vágtasson csattogva Békásmegyerre, Szentendré­re. Bátran vallom, hogy hétköznapi hő­sök voltak Éveli Ferenc és Kiss Mik­lós is, társaikkal együtt. Tisztelettel emlékezem az egykori újjáépítőkre, vasutasokra, textilesekre, mindenkire, akinek keze nyomán éledt újjá hazánk. Magyarország. Szánthó Imre A belépőt szokatlan kép fogadta e hét közepén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hatalmas aulájában. Az elnök­ségi asztal előtt nagy méretű fotók álltak tekercsben, egy fiatalember hatalmas ecsettel kente a ragasztót a képekre. Távolabb asztalosok munkálkodnak, óriási traszparen- seket illesztenek össze. Az oszlopok mögött, a folyosón grafi­kusion tablókra ragasztják a nagyméretű képeket. A legmeg­lepőbb látvány mégis Amerigo Tot hatalmas alkotására, a Mag apoteózisa cimű, háromemeletnyi domborműVére tekintve fo­gadta az érkezőt. Ég és föld között lebegve bukósisakos férfi ült egy kis hintaszerü alkalmatosságon. Egyik kezével a tartó­kötélbe kapaszkodott, a másikban törlőruha. Módszeresen, akkurátus mozdulatokkal szabadította meg a domborművet a hónapok óta rárakódott portól. Addig dolgozunk, amíg a végére Nehéz volt elképzelni, hogy három nap múlva itt minden a helyén lesz, s a megyei párt­értekezlet küldötteit az alka­lomhoz illő, szépen díszített te­rem, s szűkebb pátriánk ered­ményeit, gyarapodását bemu­tató kiállítások egész sora fo­gadja ma. — Pedig így kel] lennie, és így is lesz — mondta akkor Herczeg Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa. — A munka dandárja zajlik, de a szervezés, s a sokirányú elő­készületek hónapokkal ezelőtt megkezdődtek. Az értekezlet küldötteinek és a meghívott vendégeknek nyolc különböző kiállítás demonstrálja megyénk eredményeit, a XII. kongresz- szus óta, illetve a felszabadu­lástól eltelt negyven esztendő fejlődését. A Pest megye negyven éve című bemutatón kívül politikai könyvkiállítás és -vásár vár­ja a küldötteket, látható a fel- szabadulás utáni évtizedek politikai plakátjainak színe- java, válogatás mozgalmi és kulturális kiadványainkból és bélyegkiállítás is. Képeivel be­mutatkozik Tóth István ceg­lédi fotóművész és diaképéken a megye gazdasági és kultu­rális életéről kapnak ízelítőit a tanácskozók. Az egvetem rek­tori tárgyalójában Pest meeve két kongresszus közötti fejlő­désének eredményeiből nyílik tárlat. — Szinte lehetetlen felsorol­ni mindazoknak a vállalatok­nak. szövetkezeteknek, társa­dalmi és politikai szervezetek­nek a nevét, amelyek valami­lyen formában hozzájárultak a pártértekezlet méltó megtartá­sához. Hiszen ez a kétnapos fórum nem egy a sok tanács­kozás sorában — magyarázza Herczeg Sándor. — Olyan esz­mecsere lesz, amely hosszú távra meghatározza Pest me­gye fejlődését, kijelöli a fel­adatokat, amellett, hogy átte­kinti a XII. kongresszus óta elért eredményeket. Ezen az értekezleten tehát joggal lehe­tünk büszkék eredményeinkre, és azt szeretnénk, ha a küldöt­tek megismerkednének a me­gye más tájain élók eredmé­nyeivel. rártudományi Egyetemen, hi­szen egész sor olyan szakipari munkát végeztek el az épüle­teken, amely egyébként állvá­nyozást igényelt volna. A hegymászókból és barlangá­szokból álló munkaközösség tagjai azonban ezeket a felada­tokat vékony kötélhágcsóikon függve látták el. — Azt hiszem, a Mag egyi­ke a legszebb feladataimnak, s az is lehet, hogy nagy ter­vem megvalósításáig az utolsó gyakorlási lehetőségem volt. Toldi György elmondja, hogy április 10-én indulnak, egy hegymászó expedíció tag­jaként a Himalája csúcsainak meghódításával is megpróbál­kozik. Markos legények érkeznek a 202-es számú Madách Imre Szakmunkásképző Intézetből, hogy segítsenek a tablók el­helyezésében. A munka szüne­tében érdeklődéssel nézegetik a megye négy évtizedének fej­lődéséről tanúskodó tablókat. Ahogy a fiúk érdeklődő tekin­tetét figyelem, úgy gondolom, a kiállításnak sikere lesz. Harminchat órás nyomdai átfutási idő. Ez lehet min­den szerző és kiadó álma. Per­sze, a Dabasi Nyomda sem tud naponta ilyen bravúrt végre­hajtani, a kongresszusi irány­elvekkel kapcsolatos állásfog­lalás-tervezetet azonban ennyi idő alatt, készítették el. — A vállalat huszonkét szo­cialista brigádjának tagjai már tavaly, az év közepén csatlakoztak a pártkongresszus tiszteletere indított munkaver­senyhez — mondja Török Ká­roly, a nyomda főmérnöke. — Felajánlásaink között szere­pelt a körzeti és a Pest megyei pártértekezlet írásos anyagai­nak elkészítése E vállalás keretében nyom­tatták ki a megyei pártbizott­ság beszámolóját, az irányel­vekkel kapcsolatos állásfogla­lást és a munkabizottságok összetételére vonatkozó szemé­lyi javaslatot, valamint a párt- értekezlet meghívóját. Máza Katalin Eg és föld között Toldi György tiol volna a legjobb heljcn a konyvkiállitás? A munkamegbeszélés részvevői (balról Jobbra): Kocsis Péter, a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettese. Aladics Antal, a megyei múzeumigazgatóság ld- állitásrendezője, valamint Herczeg Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa. Dabarfl Nyomda Gutenberg szo­cialista brigádjának tagjai szedték a megyei pártértekezlet dók um on- tumainaík szövegét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom