Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-12 / 59. szám
4 1985. MÁRCIUS 12., KEDD A jó ötletek nem elegendőek Tovább élő gyermekbetegségek Új mongráfiák A mai magyar művészet A mi iskolánkban nem volt irodalmi színpad, csak énekkar, s akadt még egy lány, aki az ünnepségeken többnyire Radnóti-verseket mondott. Egyszer magam is bemutatkoztam az oldalán: Beatlesti alok szövegeinek nyers fordításait adtuk elő mély átéléssel, csekély sikerrel. Emlékszem még egy silány költeményre, amely nem juthatott nyilvánosságra, s arra, hogy C sepr égi Éva, a Neoton együttes későbbi sztárja olasz slágereket énekelt. Mindez tizenöt esztendeje történt, egy elitnek nem nevezhető gimnáziumban, amikor még az iskolanapok helyettesítették az azóta létjogosultságot nyert országos diáknapokat. Az idén ismét meghirdették ezt az amatőr művészeti szemlét, amelynek hét végi, Pest megyei rendezvényein egyebek között Csehov, Shakespeare, Vivaldi, John Lennon, és a diákhumor írták a műsort. Ez az első tény, amely az értékeléskor figyelmet érdemel. Eleven humor A megye gimnáziumainak, szakközépiskoláinak, szakmunkástanuló intézeteinek több száz diákja rendevúzott Vácott. A színjátszók, irodalmi színpadok a Madách Imre Művelődési Központban, a pol-beat, a rockegyüttesek és az egyéb kategóriák képviselői a Sztáron Sándor Gimnáziumban, a komoly zenét művelők a Bartók Béla Zeneiskolában mutatkoztak be. Az utóbbi helyszínen volt a legmagasabb a színvonal, hiszen a résztvevők mindegyike rendelkezett valamilyen előképzettséggel, amely a többiekrő] nem mondható el. Éppen ezért indokolt, hogy az ének-, a zenetanár többet tud kihozni tanítványaiból, mint az irodalmi színpadot vezető, a verseket betanító pedagógus. Mig az előbbi a készségeket fejleszti, addig az utóbbinak az alapoktól kell indulnia. Ráadásul nem biztos, hogy egy kiváló óraadó tanár egyben jó rendező, s ha vannak is ilyen ambiciói, azoknak határt szab, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével egyre kevesebb ideje jut rá. Talán ezért érdekesebb ezeket a produkciókat nyomon követni. Az érdeklődő azt gondolhatja, hogy a diákélet mindennapjairól kap tudósítást, de legalábbis olyan előadásokat vár, amelyek a mai tizenévesek szemével láttatják a világot, mégis — a klasszikusok vannak túlsúlyban. Mindjárt az elején Csehov: Leánykérés című darabján szórakozhatunk. Méghozzá igen jól! A gödöllői Török Ignác Gimnázium és a Madách Imre Szakmunkásképző Intézet diákjainak produkcióján megjátszik, hogy hozzáértők irányítják a helyi művelődési központ színűi produkciókat forgatnak a Mafilm Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában. Jubileumi híradót állítanak ösz- sze abból az alkalomból, hogy negyven éve — május 1-én —, készítették a felszabadulás utáni első magyar filmhíradót. Akkori nevén Mafirt Krónika címmel számolt be az első szabad május elseje eseményeiről. A jubileumi szám visszatekint a korabeli történelem nagy napjára, megszólaltatva még közöttünk lévő megörökítőit, így Illés György Kossuth-díjas operatőrt. A felszabadulás 40. évfordulója alkalmából híradókülönkiadás szól majd azokról a harci eseményekről, amelyek a legutóbb felfedezett gyűjtemények és archívumok anyagainak felhasználásával beszélik el a béke megszületését hazánkban. Hasonló híradók készülnek az idén a Magyar—Szovjet^ Baráti Társaság létrejöttéről, tevékenységéről az állam- és pártközi kapcsolatok tükréjátsző csoportját. Majd a fóti Gyermekváros irodalmi színpadának humanista műsora következik, Hazánk Európa címmel. A szándék nemes, a kivitelezés azonban kívánnivalót hagy maga után. Ám nincs idő ezen töprengeni, mert máris a ceglédi közgazdasági szakközépiskolások tűnnek fel a színpadon. Ez már igazi, eleven diákhumor, amely abból az ötletből táplálkozik, hogy nemzetközi versenytárgyaláson elnyerték a Muppet show tulajdonjogát. A játékba még James Onedin és a tévé Hét műsorának paródiája is belefér és az sem zavaró, hogy Brekinek visszabrekegnek a nézőtérről. Marad a vakolat Közben a másik helyszínen, a Sztáron Sándor Gimnázium dísztermében is zajlik az élet. A lépcsőn állandó a tumultus, dobfelsaereléseket, bőrtokokba bújtatott gitárokat hurcolnak le és fel, az előtérben break-táncos gyakorol. Erre nem a legalkalmasabb a kiszűrődő zene, mert a színpadon Szemlér Tamás, az érdi Vörösmarty Gimnázium diákja Lennon-dalokat énekel, ám a néhány perc múlva fölcsendülő pattogó ritmusokra Kékesi Attila is bemutathatja a tudását. Szintén Érdről jött, a 220. számú Szakmunkásképző Intézetben koptatja a padot, itt pedig a parkettát. Stílszerű szerelésben, piros-kék ruhában, fehér kesztyűben, cipőben, homlokára tolt simiéder- rel táncol, tornászik, ahogy a műfaj szabályai kívánják. Aztán igazi meglepetés következik, elnézést a kifejezésért: harsány röhögést keltve. Szerencsére nem hullik a vakolat a tetszésnyilvánítástól, bár a háromtagú együttes neve: Vakolat. A gödöllői Török Ignác Gimnáziumból jöttek, spirituálét, virágénekeket, tambura- zenekart parodizálnak és csattogva, villogva utánozzák egy játékterem zaját. — Először prózai műsorral próbálkoztunk, de az énekléssel jobban ki tudjuk fejezni magunkat — mondja Kemény- fi Róbert — Barátommal, Weindl Tamással ilyen bohóckodással töltjük ki az órák közötti szünetet. — Egy osztálykiránduláson csapódtam hozzájuk, azóta együtt játszunk — teszi hozzá Űjvári Miklós. — Egyébként a névválasztás nem véletlen* egyszer kezünkben maradt a vakolat a tornaórán ... Ismerősöket üdvözölhetünk a színpadon: megérkezett a művelődési házból a fóti Gyermekváros társulata, ezúttal Folt együttes néven lépnek fel. Meg kell hagyni, zenekarként többet nyújtanak, mint az imént, az irodalmi összeállítással. összesen tízen vannak, énekelnek, gitároznak, csépeben, valamint néhány, nálunk eddig nem ismert szovjet tájegységről, illetve azokról a még ismeretlen hajdani magyar antifasiszta harcosokról, akik Nyugat-Európa különböző csataterein és ellenállási mozgalmaiban küzdöttek. A stúdió hírei közé tartozik az is, hogy megkezdődött a filmhíradó belső archívumának nyilvántartásba vétele. Az elképzelések szerint erre számitógépet is alkalmazni fognak a jövőben. így köny- nyebb lesz a magyar történelem azon sorsfordító eseményeit filmen fellelni, amelyek ma még csak írásos nyilvántartások alapján kutathatók fel. Ez a nyilvántartó rendszer telexen kapcsolódik majd a Nemzetközi Filmhíradó Szervezet párizsi központjában lévő bankhoz. A Mafilm szakemberei videoképek filmre való áttételének tökéletesítésén is dolgoznak. Az általuk kikísérletezett módszerrel lehetőség nyílik arra is, hogy áttérhessenek a részben színes híradógyártásra. lik a ritmushangszereket és szóhoz jut az orgona is. Majd újabb együttesek keltenek hangzavart, közöttük az ácsai Formáció. Velük néhány hete már találkozhattunk egy másik amatőr szemlén, ám akkor csak hárman voltak, most pedig öten. fíem ártott a kiegészítés! — A bemutatók arról győztek meg, hogy ez a nemzedék sincs híján a tehetségeknek — mondja Arató András, a legjobb honi lemezlovasok egyike, a zsűri tagja. —' Láttunk néhány olyan színpadképes produkciót, amely kis simítással nagy síikért arathat. Az érdi break-táncost meghívtam az egyik áprilisi műsoromba, ő lesz a díszvendég. A többieket is dicséret illeti, mert fölkészülten érkeztek. A gimnáziumban befejeződött, a művelődési házban folytatódik a program. A helyi Sztáron Sándor Gimnázium irodalmi színpada Csokonai: Béka—egér harc című darabját adja elő, a közgazdasági szakközépiskolások pedig Karinthy Teknősbékáját. Majd Korok és szerelmek címmel a ceglédi közgazdasági szakközépiskolások próbálják közelebb hozni az örök és megfejthetetlen témát. Egyedül a mo- nori gimnazisták szomorúak, mert ugyan sikert aratott a Hazám, házunk tája című összeállításuk, de a hivatalos programon kívül szerették volna eljátszani Moliére: A tudás nők című vígjátékát. Ügy elszaladt az idő, hogy erre nem kerülhetett sor. Majd kiderül — Tipikus gyermekbetegségeknek voltunk tanúi — mondja Bicskei Gábor író, a zsámbéki művelődési ház igazgatója, a zsűri elnöke. — A ■résztvevők többsége olyan keretjátékot választott, amelyben nem tudták elmondani a véleményüket a világról, amelyben élnek. Hiába a jó ötletek, a tehetség, ha nem szituációkat játszanak, hanem csak szövegeket mondanak, amelyek nem illeszkednek logikusan egymás mellé. Sokat segítene, ha képzett rendezők foglalkoznának a gyerekekkel. A három helyszínen arany-, ezüstdiplomákat, okleveleket osztott ki a zsűri, minősítve egyben a középiskolák közművelődési tevékenységét. A legjobb produkciókból műsort szerkesztenek, amelyet az országos diáknapok egri fesztiválján mutatnak be. Ott kiderülhet: egyedi vagy általános a Vácott látott kép? AZ ÉLŐ NÉPDAL. Vanikó- né Dudás Juli házát messziről megismeri a látogató. A falon az ismert motívumokkal messziről virít a maga pingálta, a falu életét megelevenítő jelenet. Mindig nagy örömmel fogadta a látogatót, különösen ilyenkor, tavasz elején. A farsangi mulatságok szervezése után a húsvétra készülődött. Magnószalagon őrzöm vallomását. Mert nem csupán az ecset művésze volt. Mestere volt a szavaknak is. Asz- szonytársai egy kicsit irigykedve hallgatták, azzal az elismeréssel, hogy azt tudja, amit ők, de annál többet is, Olyan titkok birtokosa volt, emlékeiben úgy őrizte ősei gondolkodásmódját, ahogy keveseknek adatik meg. Két esztendővel ezelőtt jókedvre derítette szerkesztőségünket, amikor egy szakajtó maga festette hímes tojással állított be. Nem volt azok között két egyforma. De az igazi ajándék a sok szép szó volt, amit átnyújtott mindany- nyiunknak. Megéreztük: a huszadik század emberének is szüksége van arra, hogy megálljon egy pillanatra, felelevenítve az egykori szokásokat, színesebbé téve általuk az életét. Egy esztendeje már, hogy Oktatófilmek cseréje Megkezdődött az audiovizuális taneszközök nemzetközi cseréje. E fontos munkát — az Unesco Avinter nevű szervezetének megbízásából a Veszprémben működő Országos Oktatástechnikai Központ szervezi. Olyan filmekről van szó, amelyek a természettudományok oktatását segítik. Ezek törvényszerűségei, valamint illusztrációi általános érvényűek, így felesleges kiadás lenne, ha ezeket a hasonló tanrendű iskolák kü- lön-külön készítenék el. Az első filmek megérkeztek Csehszlovákiából, Lengyelországból és tíz magyar oktatófilmet is elhelyeztek a Veszprémben létrehozott filmbankban. Az Országos Oktatástechnikai Központ egyébként hazánkban a videotechnika közoktatásban és felsőoktatásban történő elterjesztésének bázis- intézménye. Néphagyomány és művelődés, ez volt a címe a gödöllői művelődési központban megtartott egész napos programnak. A Pest megyei Honismereti Akadémiával közösen rendezett ankéton a néphagyomány, népművészet és a honismereti mozgalom szakemberei adtak egymásnak találkozót. Érdeklődők érkeztek az ország valamennyi részéről. A régmúlt kutatása, a jelen emlékeinek őrzése nem képzelhető el a források feltárása, a közös megbeszélések nélkül. Manapság egyre több településen törődnek azzal, hogy felkutassák a hagyományokat, átgondolják a szellemi örökségek továbbélésének lehetőségeit. Bár a települések képe az utóbbi években meglehetősen megváltozott, az ott élőkben egyre erősebb a kívánság, hogy a gyökerekkel ismerkedjenek. Másként érzi magáénak szűkebb hazája gondját, aki megpróbálja igazán birtokba venni a tájat, ahol él. Nem véletlen, hogy éppen a Galga mt^nti találkozó eseményei között ott vannak a már- már mesterségesen szétválasztott két terület gazdái. A a múzeum, amelyet Vankóné Dudás Juli hívott létre, emlékházzá alakult. A pitvarban található az elmúlt néhány évtized tevékenységét felvillantó kiállítás. Ha valaki hét végén Galgamácsán jár, megtekintheti a szép gyűjteményt. Ezen a vasárnapon Béres János műsorában, Az élő népdalban idézte fel a Galgamácsáról oly szépen beszélő asszonyt. Emléket őrzőn, mintegy sugallón, hogy az összegyűjtött énekeket, történeteket az ifjabb generáció tanulja meg és adja tovább. Vankóné Dudás Juli a hangját megörökítő szalagról is erről szólt: mindig abban bízott, hogy a felnövekvő generáció a nyomdokaiba lép. Megőrzik szűkebb pátriájuk dalait, táncait, szokásait, értékeit. Éljék huszadik századi mindennapjaikat, de maradjanak meg sajátosan gal- gamácsai embereknek. A SZÉP SZŐ DIADALA. Elhangzottak a televíziós vetélkedő utolsó szavai. A Ki miben tudós döntője után nagy örömmel borultak össze a győztesek. Az utolsó képsorok emlékével hallgathattuk Király István akadémikus, a zsűri elnökének értékelő szavait. Immár nem a képernyőről, hanem a 168 óra műsorában. Ritka az a pillanat, amikor a televízió és a rádió A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata gondozásában két új művészeti kiadvány látott napvilágot. A mai magyar művészet című sorozatban megjelent Szabó Györgynek Szántó Piroska festőművészt bemutató kismonográfiája, amely a művész eddigi munkásságát tekinti át. Szántó Piroska, a 30-as évek végén a szocialista képzőművészek csoportjához tartozott, majd a felszabadulás után egyik alapítója volt az úgynevezett európai iskolának. Első nagyobb kiállítása 1957-ben a Csók Galériában nyílt meg, azóta számos hazai és külföldi bemutatón szerepelt. Természeti képei, elsősorban virágábrázolásai kedvelt és ismert művésszé tették. Nemcsak táblaképeket készít, hanem szívesen vállal könyvillusztrációs munkákat honismereti mozgalommal és a néphagyománnyal foglalkozók úgy tűnik — ha most csak egy napra is — egymásra leltek. A nemzet, amely ébren tartja hagyományait, egyúttal letéteményese értékeinek továbbvitelére is. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató éppen az összefüggés lényegét ragadta meg vitaindítójában. Tőle kérdeztük meg, miért tartja fontosnak ennek tudatosulását? Kötődés — Széchenyi István két követelését tartom ma is a legfontosabbnak. Nevezetesen a nemzeti önismeret szükségességét és a kiművelt emberfők felismerését. Az önismeretet, mint minden cselekvés alapját, a kiművelt emberfő pedig mindennek letéteményese. A néprajz egyszerre tudást és módszert ad. A néphagyomány pedig a nemzeti önis-. meret egyik tárgya és eszközeként feltárja a hiányokat is. A néphagyomány segítségévei a nemzeti identitás — hovatartozás — kérdésköre úgymond eldőlhet. Hadd mondjak erre egy példát is. Például az, hogy valaki szeresse szülőföldjét, mondjuk, Galga- mácsát, az akarat kérdése is. szerkesztői ily módon együttműködnek. Hiszen ami nem fért bele a műsorba, azt elmondhatták a másik adásban. Bizonyára ünneprontó lett volna a díjkiosztáskor a gondok ecsetelése. Mert Király István a rádiós műsorban kilépett a vetélkedő kereteiből. Sokkal messzebbre ment, amikor az úgynevezett humán műveltség visszaszorulásáról szólott — az iskolarendszerben és a mindennapi gyakorlatban. A heti két órában oktatott magyar irodalom a középiskolákban vajmi kevés. A valamikori ékes beszéd tudományának egyre kevesebb a becsülete. Pedig — és erre figyelmeztetett a magyar irodalom professzora — a kifejezés szegényessége kommunikációs képtelenségekhez vezet. Az az ember, aki nem tudja árnyaltan megfogalmazni gondolatait, érzelmileg is elsekélyesedik. A magunkba fojtott indulatok csak halmozódnak. Azzal, hogy kimondjuk, a feszültségek javát levezetjük. A szülők, az oktatási rendszer felelősségét hangsúlyozta az eljövendő generáció József Attila-i értelemben vett szép szavaiért. A televíziós műfaj rádiós után- gondolkodását újszerű kezdeményezésként, és követendő példaként köszön.tjük. Er. K. is. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata gazdag képi dokumentációjú kötetét angol nyelvű összefoglaló egészíti ki. A másik mű Lajta Editnek, Brocky Károlyról készített kötete. 1838-ban telepedett le Angliában, ahol megbecsült és sikeres mester lett. Csaknem két évtizeden át dolgozott ■Londonban. Műveinek egy részét szülőhazájára hagyta, alkotásainak zöme azonban külföldi múzeumokban és magángyűjteményekben található. A képzőművészeti kiadó monográfiája a teljes életművet mutatja be, számos korabeli forrás felhasználásával. A színes illusztrációk között több, eddig ismeretlen képet is bemutatnak, amelyek szintén igazolták, hogy a művész a múlt század legkiválóbb kolorista mesterei közé tartozott. Hiszen akkor áll majd közel hozzá, ha megismerkedik a falu múltjával, elsajátítja a szokásokat, részesévé válik a közösségi munkának. Ezek a szálak kötik őt éppen Galga- máesához és nem máshová. Általánosítva: a néphagyó- mány módszert nyújt a szülőföldhöz való kötődéshez. — Igaz, csaknem utolsóként, de Pest megyében is elkezdődött a földrajzi nevek gyűjtése. A Galga és az Ipoly mentén, a Tápióságban lejegyezték a dalokat, a táncokat, a babonákat, a hiedelmeket. A gyűjtés még a két világháború között indult. De csak mostanában kezdünk eszmél- ru^áiQgy„a.-szokásokat---^, ha másként is — még kellene tartanunk, be kellene építenünk hétköznapi tudásrendszerünkbe. Alkalmunk van-e arra, hogy mindezt megvalósíthassuk. ? Határjárás — Ügy érzem, pótolni kellene mindazt, amivel a mai gyerekek szegényebbek lettek. A gyerekjátékok, a mondakincs ismerete, a hiedelmek, a szokások gyakorlása segítette egykoron a kicsinyeket a felnőtt-tudás megszerzésében. A szűkebb környezet neveinek ismerete egyúttal a birtokba vételt, az odatartozást is jelenti. Már-már feledésbe mentek a dűlőnevek, elnéptelenedett a határ. Sajnos, az iskolában nincs mód arra, hogy a hagyományokat megtanítsák. Nem volt véletlen a tavaszi határjárás sem. A falu apraja-nagyja felkerekedett; rendbetették az utakat, kitisztították a forrásokat. Es sorolhatnám a hasznos tevékenységeket, amelyek ma nagyon hiányoznak. — Senki sem gondolja, hogy azokat a szokásokat kellene feleleveníteni, amelyek nem kötődnek szervesen mai életünkhöz. A megváltoztatva megőrzött vonások azok, amelyekre figyelmeztetnek a szakemberek, az erre érzékenyek. Mód Aladárné, a HNF Országos Tanácsa honismereti munkabizottságának tagjai minderről a következőképpen vélekedik. — Számomra a népművészet nem csupán esztétikai élmény. A sajáthoz kötődés — az, hogy abba a közösségbe tartozom, ahol az a dal, az a tánc megszületett — megtartó erő. Sajnos, az utóbbi években egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy kivonultak a közösségekből a fiatalok, akik a helyi kultúra hordozói lehetnének. Ha már a legkisebbek is részt vehetnek a gyűjtésben, megtanulják nagyanyáik művészetét, nehezebb szívvel hagyják ott falujukat. A bartóki tiszta forrásból merítés segíthet ahhoz, hogy az emberek felfedezzék a világot, ahol élnek. Fontosnak érzem a mostanihoz hasonló eseményeket, ahol találkoznak a múlttal és a jelennel foglalkozók. Erdősi Katalin Jubileumi híradó Számítógépes archívum Kövess László —Rádiófigyelő ■■■ Honismeret és néphagyomány Mivel lettünk szegényebbek? „A hagyományos formák nem csupán hagyományozódnak, hanem beleépülnek a születő újba: megváltoztatnak vagy úgy őrzik a hagyományt, hogy az lassan mennyiségileg és minőségileg is módosul." Or- tutay Gyula Hagyomány, változás,.népi kultúra című tanulmányának igazságát tűzhetnénk mottójául az ötödik Galga menti népművészeti találkozó szombati eseményéhez.
