Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-08 / 32. szám

Vegyék a lapot! Cokán vannak, akik nem fizetnek elő újságra, mert munkába menet vagy jövet megveszik — s a hét végén is szívesen átbön­gésznék kedvelt napilapju­kat. Ennek azonban akadályai vannak, Monoron is, a kör­nyező községekben is. Mo­noron azért, mert egyetlen hírlappavilon, a főtéri van nyitva — a telepiek érthe­tően nem fognak egy-két újságért kilométereket gya­logolni. A kisebb községek­ben pedig eg:/általán nin­csenek újságárusok. Az öt­let, amelyet hallottunk, igen életrevalónak tűnik: jó lenne, ha a posta kapcso­latot teremtene a vendég­látó egységekkel, s egy- egy presszóban, vendéglő­ben letenne néhány lapot — mindenkinek megérné! A monori vasútállomásnál le­vő gyorsbüfé és presszó üzemeltetői már félig-med- dig rá is bólintottak a meg­valósításra, s nyilván nem elleneznék Gombán, Bé- nyén, Káván sem, és sehol, ahová a posta futárszolgá­lata egyébként is megy, a vendéglők a postahivataltól pedig csak pár lépésnyire vannak. Másutt alighanem ugyancsak szívesen próbál­koznának a dologgal. Mem is kell sok a meg­’ valósításhoz: csupán rugalmasság, s némi kap­csolatteremtő képesség. Re­méljük, lesz, aki gyakorlat­tá változtatja az ötletet s „veszi a lapot”. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1985. FEBRUÁR 8., PÉNTEK Az állattartás egészségügyi feltételei Hozzájárulnak a jó ellátáshoz Kulturális program Ecseren, pénteken 18 órától: a népitánc csoport próbája. Gyomron, 18-tól: karate, 19- től: ifjúsági klubfoglalkozás. Monoron, 17-től: szabás-var­rás tanfolyam haladóknak és ismeretterjesztő előadás Ma­gyarország története 1941-től 1960-ig címmel. Vecséscn a filmszínházban, 17.30-tól és 19.30-tól: Akiket forró szenvedély hevít. Vasad és Csévharaszt egy­máshoz tartozik, legalábbis közigazgatásilag, ugyanis az utóbbi település társközsége az előbbinek. A kát faluban meg­lehetősen széles körű, kiter­jedt a háztáji állattartás. Nem­csak maguknak nevelik a kü­lönböző jószágokat, hanem ér­tékesítésre is, ezzel részt vál­lalnak az ország ellátásából is. Kihelyezési akció Több évvel ezelőtt a mono­ri, illetve a nyáregyházi kör­zethez tartoztak állatorvosi el­látási szinten, 1982 októbertől önállósultak, s ezzel lehetőség nyílt az alaposabb és gyorsabb állategészségügyi beavatkozá­sokhoz. En annál is inkább fontosabb volt, mivel két éve a szarvasmarhák állami tá­mogatásának ellenőrzését is az állatorvosokra bízták. Vasadon és Csévharaszton 450—460 darab szarvasmarha található, amelyből Csévha- raszton a tehenek. Vasadon a hízó üszők és bikák vannak túlsúlyban. Ezzel a háztáji szarvasmarha-mennyiséggel az első helyen állnak a vonzás- körzetben. Minden évbei) 150 Diploma nélküli nagypapa A jégpálya, mint a mesé­ben, olyan szép volt. Tükör­fényes és hosszú, hosszú so­rokban egymás után siklottak a gyerekek. Pedig Vecsésnek akkor még volt két tava, ahol jól elszórakoztak a felnőttek is. ::::: Ki! Természetes adottsága ré­vén, a lápos, mocsaras részen hangulatos füzesek, nádasok övezte szépséges környezetben a Káposztás, a kanális befa­gyott vize is téli öröm volt. Mégis, Simon bácsi, az isko­laszolga gondolt egyet, s az is­kolaudvar közepén álló kere­kes kútból húzta-húzta fel a sok vizet, s öntötte szét az ott katonás sorrendben álló ba­rackfák között. Minden fasor köze egy-egy önálló jégpályá­vá lett így. Jutott minden osz­tálynak, kicsik és nagyok örö­mére. O meg dolgozott sokat, szívesen. — Jó, ha szem előtt vannak! — vélte Simon bácsi, és ott téblábolt a gyerekek kö­zött. Ősz bajuszára ráfagyott a dér, de az arca mindig neve­tett, még ha dorgált, akkor is. Mert volt szava, tekintélye, nemcsak a gyerekek, de a ta­nítók, tanárok előtt is. Baráti beszélgetésekre álltak le vele, mint egy kollégával. Simon bácsinak nem volt diplomája, s hogy miért volt „pályatévesztett”, az biztos, nem őrajta múlott. Hogy „csak” iskolaszolgaként mégis belopta magát a gyerekek szí­vébe, az annak az évről évre megteremtett jégpályának is köszönhető. Mert ha szó esik a hajdan volt Vecsés-felsőtelepi iskoláról, vagy találkoznak a régi diákok, és sorolják a ked­ves emlékeket, neveket, az igazgató, s a kedves tanárok, tanítók mellett Simon bácsiék emléke is felelevenedik. Élete párja vele együtt ott örege­dett meg. Több generációt se­gítettek, mert ..segítették” a háború előtti idők nehéz sorsú gyermekeit. Mivel is? Simon bácsiék az iskolaépületben — éppen az igazgatói iroda szomszédságá­ban, egy szobában és egy pa­rányi, de tisztaságtól ragvogó konyhában laktak. Ahová a messze Halmi-pusztáról, a messzi sorompó bakterházá- ból és ki tudja, honnan érke­ző, összefagyott kezű, lábú gyerekek számára már forrt a teavíz. Simon bácsi két csen­getés között beterelte őket a pici konyhába, és Simon néni osztotta a forró teát. Honnan telt, miből? Azok a háború előtti gyere­kek bizony sokan nem korcso­lyán fényesítették a jeget. Nyűtték a cipőt. Simon bácsi ezeknek egy maga gyártotta fából, drótélű csodadolgot adott a lábukra, nagypapás igazságosztással. Annak a 40 év előtti vecsési felsőtelepi iskolának a csillogó jégpályájára gondolva felme­legszik a szív. Előlopakodik a szép, fehér bajuszos, mindig mosolygós arc, a szelíd szó. Az „iskolaszolga” arca. Ahogy koppan a lépte. Egyik lábán mindég fényesre tisztított ci­pő. A másik egyszerű faláb, botszerű, gumivéggel... Mert Simon bácsi első világháborús hadirokkant volt. Fekete Gizella Tagozatos osztály A monori Kossuth Lajos Általános Iskola ismét indít testnevelés tagozatos osztályt az 1985/86-os tanévben. Az is­kola igazgatósága várja a tan­köteles korba lépő gyerekek jelentkezését, nemcsak Monor- ról, hanem a vonzáskörzet töb­bi településéről is. Jelentkezni lehet személyesen vagy írás­ban február 15-ig, ezen a cí­men: 2200 Monor, Kossuth La­jos utca 98. Az alkalmassági vizsga idő­pontja: március 9-én, reggel 8 órakor, az iskola tornatermé­ben. Könyvről könyvért A Magyar Rádió népsze­rű vetélkedője a Könyvről könyvért február 8-án, pén­teken délután fél 4-kor is­mét monorról jelentkezik a Monor vidéki ÁFÉSZ köny­vesboltjától. A játékvezető Kulcsár Katalin és a rende­zők szeretettel várnak min­denkit. —160 darab export minőségű vágóállatot adnak le. A te­hénállomány ilyen jelentős számát elsősorban az állami dotáció és a pilisi Aranyka­lász, továbbá az ácsai Vörös Október tsz kihelyezési akció­ja segítette elő. Sajnos, a nagyobb állatál­lományt tartó emberek több­sége a gyors meggazdagodás reményében fogott hozzá, és nem gondolt az ezzel járó sok munkával, nehézséggel. Néhá- nyan azután a kudarcokat tör­vényellenesen próbálták meg­oldani, amelynek bírósági ügyek lettek a következmé­nyei. Az állategészségügyi helyzet — néhány kivételtől eltekintve — kielégítőnek mondható. A teheneknél elsősorban emész­tőszervi, egy-egy esetben lég­zőszervi betegségeket észleltek. Nagy gondot jelentettek a tbc-vizsgálatok, de azért ed­dig mindig sikerült megolda­niuk. Az ezen a területen el­ért kivételes eredmények a szakszerű kezelésnek, továbbá az önállóságnak tudhatok be. Ktemait kockázat Vecsés után Csévharasziton van a legtöbb ló, szám szerint 170 darab. Elsősorban a ház­táji földek művelése miatt alakult így a létszám. Több mint négyezer sertést tartanak Vasadon és Csévha- raszton a háztáji és kisegítő gazdaságokban. A sertésorbánc elleni védőoltástól több állat­tartó tartózkodik, nincsenek tisztában ennek veszélyeivel. Fokozottabb felvilágosító munkával ezen a területen sok a javítanivaló. A sertés­tartó kedvet nagyban előse­gíti a vasadi Kossuth Mgtsz Szakszövetkezet által irányí­tott tápeladás és hízóértékesí­tés. Baromfit is szinte minden háztartásban tartanak. A broi- lercsirkét előállító, már-már nagyüzemi szinten termelő kis­gazdaság 8 van a két telepü­lésen, ezek évente 300—400 ezer jószággal vesznek részt az ellátásban. Ezek az emberek nagy kockázatot vállalnak, ezért érdemelnek még több törődést és megbecsülést. A körzeti állatorvos megfelelő segítséget nyújt részükre. Jelentős még a juhállomány, hét tulajdonos 1 ezer 300 da­rab állatát tartják nyilván. Évente 2 ezer 500 darab pe­csenyebárány is kikerül tőlük, amelynek zömét exportálják. Többet tenni Általában elmondható, hogy Vasadon és Csévharaszton ki­elégítő az állategészségügyi helyzet. Ennek megőrzéséért a jövőben az érdekelteknek is többet kell tenniük. G. J. Díszes, ízléses üdvözletek A Könyvkötő Szövetkezet monori üzemében — sokan nem tud­ják — ízléses dísztáviratok is készülnek: az első negyedévben összesen 150 ezer darab. A táviratokat a képünkön látható Horváth Kálmánná kasírozza. Hancsovszki János felvétele Visszaszerezni a vendégeket Az igére! má megvan Van egy község Budapest közvetlen szomszédságában, a neve: Ecser, tulajdonképpen Monor vonzáskörzetéhez tar­tozik. A lakosság szolgáltatási igé­nyeinek egy részét a gyömrői Lakatos- és Szolgáltató Ipari Szövetkezet van hivatva ki­elégíteni. Szép, korszerű szol­gáltatóházában férfi- és női fodrász, valamint kozmetikai részleg működik. Pontosabban Felsdékenységről a tisztítóban Ennyire gazdagok vagyunk? ^4 monori, piactéri kis fa­házban a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vál­lalat népszerű felvevőhelyén hallgatom a beszélgetést, amely az egyik ügyfél és a kiszolgáló személyzet között zajlik. Péteribe üzennek, ha az ügy­fél netán közel lakik X. Y.- hoz, lenne szíves beszólni ne­ki, jöjjön a ballonkabátjáért, mert most már nem raktároz­hatják tovább, hiszen két éve adták be hozzájuk tisztításra. Ha a gazdája mégsem je­lentkezne, a bizományiba ke­rül a holmi, amely — én is látom — egy jó formájú, mo­dern férfiballon. S bár ügyfél vagyok én is, meg nem állom, hogy kérde­zősködni kezdjek: vajon ez az egyetlen? Dehogy! — mondják. Majdnem húsztételes a lista, amit a feledékenyek holmijai­ról összeállítottak. Van közöt­te elegáns sertésvelúr kabát, remek sötét férfiöltöny, taka­rók ... 'Vűnődöm: el tudnék-e va- jón feledkezni róla, hogy hatezer forintos sertésvelúr kabátom egy éve a tisztító­ban van...7 Vajon ennyire feledékenyek vagyunk — vagy ennyire gaz­dagok? Világosabb utcák Az eddig sötét utcákban, sö­tét közökben botorkálok min­den bizonnyal örömmel fogad­ják a hírt: az idén Monoron és Monori-erdőn több új lám­pahelyet is létesítenek. Tíz új közvilágítási lámpa kerül a Detrich-tanyára, a Skrenya közbe egy, a Táncsics és Forgách utcát összekötő közbe ugyancsak egy. Az úgynevezett OT-keretböl tavaly kiépített hálózaton, a monori Zólyom és Czuczor utcákba, valamint Monori-er- dő sötét helyeire, egyebek kö­zött a Szellő utcába, a Hársfa és a Csillag utca sarkára ke­rül majd lámpa. csak működött, mert különbö­ző okok miatt a lakosság nagy része elpártolt az említett részlegektől. A szövetkezet vezetősége fel­ismerte a bajokat és az oko­kat is. Azok megszüntetése ér­dekében most intézkedéseket tett. Űj szakmunkás nőket al­kalmazott a férfi- és női fod­rász, valamint kozmetikus részlegben egyaránt. Működésüket február 5-én kezdték meg Ecseren. Megvál­tozott a nyitvatartás is. Az üz­letek keddtől péntekig 11-től 19 óráig, szombaton 8-tól 16 óráig tartanak nyitva egysége­sen. Remélhetőleg, ez a változás kedvező hatással lesz Ecser község lakóira, és visszapár­tolnak a szövetkezeti szolgál­tatásokhoz. Hogy a kiszolgá­lás színvonalasabb, tehát jobb lesz, azt ígérik az új dolgozók is, akik budapesti szövetke­zettől kerültek Ecserre. Blas-, kovicsné, Gabika, és Szabó Má­ria most Nagykátáról, dr. Völ­gyi Istvánná pedig Gyömrőről utaznak naponta Ecserre. Mint megtudtuk, a szövet­kezet új részleg beindítását is tervezi a községben, mégpe­dig egy szabórészleg működ­tetését. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások most vannak fo­lyamatban. Vecsés A községi szavalóverseny döntőjét tartják ma délután fél háromkor Vecsésen. a Jó­zsef Attila Művelődési Ház pin­ceklubjában. Akikről keveset beszélünk Mindenki boldog akar(na) lenni A maglódi Tabányi Pálné tízéves kislányként élte át a frontot, a harcokat, a véres küzdelmet, amely végül elhoz­ta a felszabadulást. Ahogy em­lékezik, felrémlik benne mind­az, amit gyermekként átélt. Látta az égő házakat, a holta­kat. a sebesülteket, s örök időkre bevésődött az emléke­zetébe, hogy a háború szörnyű gaztett az emberek ellen. Pincében éltek, rettegtek a félelemtől, hogy nem érik meg a másnapot, seregek, csapatok vonultak, s újak jöttek, min­denütt tombolt a harc, a küz­delem. A tét nem a község, ha­nem a főváros volt község lakóinak becsülését, olyannyira, hogy egyik nagy­apja 1942-ig községi bíró volt. Gyenes Pál volt a neve, akire még ma is sokan szívesen em­lékeznek, hiszen sokat tett a községért. © E község lakói szorgalmas emberek voltak és ma is azok, legtöbbjüknek az az elve, hogy nyáron gyújts, télen fűts! Sze­rettek és tudtak dolgozni, tisz­tában voltak vele, hogy min­den érték az értelmes munká­ból fakad. E szorgalomra, s az előbb említett életbölcsességre szük­ség is volt. hiszen a háború, a front nyomorúságot és pusztí­tást hozott, romokban állt a falu. S amikor lehetőség nyílott arra, hogy az emberek szorgal­ma a békés építőmunka felé forduljon, akkor ki-ki hozzá­látott, hogy újjáépítse portáját, majd később pedig lerombol­ták a régi házat, s helyén újat és korszerűbbet építettek. Ma, minden második ház teljesen új. korszerű, központi fűtés van benne, s minden szüksé­ges háztartási gép — ami meg­könnyíti az életet — megvan. Végül 1944. december 28-án a szovjet hadsereg katonái ki­űzték a községből a megszálló németeket, s a község megma­radt lakói, felnőttek és gyere­kek ujjongva ébredtek rá, hogy számukra véget ért a háború, megmaradtak, s hoz­záláthattak új életük megte­remtéséhez. Tabányi Pálné családja év­századokon keresztül élt e köz­ségben, szorgalmas é.s do'gos emberek voltak, s kivívták a Az emelt szintű új házak­ban az emberek is másabbak, mint a régiek. Kényelmeseb­ben és jobban élnek. Persze, mint mindenütt, itt is vannak olyan emberek, akik inkább a pillanattal törődnek, s nem vetnek számot kötelességeik­kel. Inkább a könnyebb végét fogják meg a dolognak, s így sokszor magukat és családju­kat hozzák kényelmetlen hely­zetbe. Tabányi Pálné 1972-től dol­gozik a nagyközségi tanácsnál, tehát nemcsak mint itteni szü­letésű ember ismeri a telepü­lést. hanem mintegy belülről is látja. Ez összefügg a mun­kájával. hiszen volt művelődé- siház-igazgató. könyvtáros, s jelenleg gvámügyi- és művelő­dési előadó. Napról napra látja, hogy a kényelem, a jobb és gazda­gabb életnek vannak árnyolda­lai is, vannak veszélyeztetett gyermekek, akiknek a szülei nem nagvon törődnek velük, s a tanácsnak kell helvettük is intézkedni, hogy ne következ­zék be tragédia. A mostani szélsőségesen ke­mény. hideg tél, felszínre hoz­za a nemtörődöm emberek vi­selt dolgait is, ki hinné példá­ul, hogy akad olyan anya, aki inkább a kocsmára költi a pénzét, semhogy a gyerekére, aki fűtetien szobában él...! Ezek, s a hozzá hasonlók ne­hezítik az életet, hiszen azt akarjuk, hogy ebben a hazá­ban mindenki boldog legyen, s erre minden lehetőségünk meg is van, de ki tudja megakadá­lyozni azokat, akik önsorsron- tók? A tanács, mihelyt, tudomásá­ra jut egy-egy nehéz helyzet, védőnőn, tanáron keresztül, azonnal intézkedik, s a lehe­tőséghez képest igyekszik se­gíteni. A rászorulóknak gyám­ügyi segélyt adnak, 1 ezer 500 forintot. De az lenne a leg­jobb, ha az alkohol teljes mér­tékben visszaszorulna, ehhez kellene keményebb eszközök­kel fellépni, hiszen nem any- nyira a felnőttek sorsa az izga­tó, mint az ártatlan áldozato­ké, a gyermekeké. © Negyven év után is van te­hát tennivaló, el kell érnünk, hogy az élet tisztelete, a köte­lesség, a munka legyen mérv­adó ... Hogy minden gyermek védő, őrző otthonban, becsüle­tes szülők példaadó környeze- * tőben növekedjék fel a szabad, független életre. —at (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom