Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

1985. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ ^Mqp Segít a bajban a mentőöv Ha kész lesz, életet menthet az a mentőöv, amelyet a dunavar- gányi Petőfi Tsz taksonyi üzemében gyártanak. A parafazúza­lékból készített övét — amelyekből évente mintegy ezer da­rabot szállítanak a Parafafcldolgczó Vállalat megrendelésére — Hégner Lénártné festi. ErdSsi Agnes felvétele Nívódíjas gyerekek Jó kis csapat, igazi stáb Tucatnyi gyerek, lány és fiú dolgozik szorgalmasan. Van, aki kamerával a kezében, más a vágóasztalnál, megint más a laboratórium sejtelmes fé­nyeibe burkolózva, olyasmit csinálnak, amit a felnőttek is ritkán: lefényképezik a moz­gó pillanatot, celluloid szalagra rögzítik, majd kidolgozzák és levetítik. A filmkészítés sok­sok szakmai fogása és bonyo­lult mechanizmusa számukra már nem titok: öt esztendeje tanulják, gyakorolják nagy J lelkesedéssel, s nem kevesebb megszállottsággal. Először a tv-ben Százhalombattái» már régóta működött’ egy felnőtt amatőr- filmes -klub Montázs néven. Fél évtizede azonban Mini- Montázs elnevezéssel e szakma és művészet iránt érdeklődő iskolásoknak is klubot alapí­tottak. Mint utóbb kiderült: nagyon helyesen, hiszen a gye­rekek igen hamar megszolgál­ták, vagy ha úgy tetszik meg-- hálálták ezt a bizalmat és gesztust. A kezdeti nehézségek után, s lassan birtokolva az alapvető szakmai ismereteket is, elkészítették első öt-tíz per­ces mozgófilmjeiket, s már nem volt messze az az idő, hogy önálló alkotásukat a te­levízióban is levetítsék. Ezt követte egy újabb siker; az amatőrfilmes úttörők legutóbbi országos találkozóján, Szolno­kon a Mini-Montázs egyik al­kotása a Pajtás díját nyerte el, nemrégiben pedig megkapták a Népművelési Intézet nívó­diját. — Azok a gyermekcsoportok kapták ezt a megtisztelő díjat magyarázza Gyöngy Kál­mán, a klub vezetője és szak­mai irányítója —, akik több eves múmiájukkal rászolgáltak az elismerésre. — S mi rejtik az elismerés mögött? — Nagyon-nagyon sok mun­ka, amit azért a gyerekek in- káob remek időtöltésnek te­kintettek. Eleiben a fiimezes alapszabályaival ismerkedtek, ma mái- a sztorik, az ötletek kidolgozása, képpé fogalmazá­sa foglalkoztatja őket. Gyurmából múmia S mennyi-mennyi ötlet! Nincs olyan összejövetel, hogy tucatnyi témával, elképzeléssel elő ne hozakodnának. Ezek között válogatnak. Irányítójuk, legfeljebb tanácsot ad, a gye­rekek helyett azonban nem dönt. S az alkotói önállóság birtokában a lányok és fiúk, megküszködve saját témájuk nehézségével is dolgoznak. Ké­szítettek már nem egy animá­ciós filmet. Ezek között a Mú­mia című volt a legbonyolul­tabb : hónapokon keresztül fényképezték a gyurmából for­mált figurákat. A Mini-Montázs tagjai idő- közber sajátosan osztozkodtak a murs-.sn. Erdős Norbert és Kérdy Szabolcs például — mindketten felsőtagozatosok — a kamerával bánnak legügye­sebben, s érthetően ők opera­tőrködnek legszívesebben. Ki­rály Bea és Galánfi Andrea kedvenc területe a rajzfilm; ügyes vonalaikkal és figuráik­kal rajzlapok tömkelegé telik meg. S akad akinek kedvenc területe a vágás, s megint más­nak a hangosítás. Jó kis csapat gyűlt össze, már-már igazi stáb. A gond jelenleg csupán a ki­dolgozás. A fekete-fehér fil­meket és a normál színest -elő tudják hívni saját laboratóriu­mukban, ám ha szuper 8-as- sal forgatnak, annak nyers­anyagát már kénytelenek hi­vatásosok gondjára bízni. Ösztönöz, kötelez Tizenöt kisfilm, egy nyilvá­nos szereplés és két díj — ennyi a múltunk. S a jövő? — Továbbfejleszteni a kész­ségüket, szakmai tudásukat — mondja Gyöngy Kálmán. — S olyan alkotásokat produkálni, amire az eddigi sikerek ösz­tönöznek, de köteleznek is. T. I. Jobb későn, mint soha Akik mostanában a Pest me­gyei Fémipari Vállalat buda­pesti, Alkotmány utcai boltjá­ban járnak, meglehetősen bő­séges árukészletből válogathat­nak. A magamfajta persze nem esztergatokmányt, lapos- és keresztvágót akar vásárolni, hanem sokkal inkább azokból a szerszámokból, amelyek oda­haza, a ház körül is jó, ha kéz­nél vannak. Lehet itt venni mindenféle fejszét, akár galy- lyazásra, akár hasításra hasz­nálja az ember, de még úgyne­vezett döntőfejsze is kapható. Igaz, mint a boltiak mondják, kevés erre a magánvásárló. Akik betérnek, vállalati pe­cséttel, csekkel fizetnek, hi­szen közületeknek viszik az árut. Már érkeznek a vállalat új­donságai is. Kondicionáló bi­ciklik és evezőpadok várják a leendő gazdákat. S lenne még egy, ami talán hasznos odaha­za is. Arról a tavaly őszi HNV-n is bemutatott vészin­dító kábelről van szó, amely a nagy hidegben lerobbant gép­kocsi-akkumulátor helyett se­gíthetné a bajbajutott autóst abban, hogy egy másik jármű áramforrásáról mégiscsak si­kerüljön a motor elindítása. Am ez a segédeszköz még nem kapható, s csak az elkö­vetkezendő hetekben kerül majd a boltokba. Mint a gyár­tó sződligeti gyáregységben megtudtuk, az első negyedév­re a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ren­delt is 200 darabot. Ez a vészindító meglehetősen lassan indul. A mínusz 20 fok­ban lett volna nagy keletje. Ám ne keseredjünk el, mert lesz még hideg tél. •* (furuez) Az ország közepén, a civilizáció peremén Emberségre köftöit forintok Ka megenyhül az idő, felvonulnak a tatarozók Letakart anyaföld — Sehol sem akartak befogadni, pedig már összeba­rangoltam Kőburg herceg valamennyi tanyáját Puszta- vacs környékén. Egy életen át csak hurcolkodtam a be­teg asszonnyal és a gyerekekkel. Három évig laktam a Mária-majorban, lebontották, négy évig a Viktória-ma- jorban, azt is szétszedték, majd az Űjházi-major követ­kezett, ahol még villany sem volt. Végül onnan is jönni kellett. Utoljára itt Pusztavacson a kutyaszorítóban (így nevezték a Hunyadi téri cselédlakásokat) éltünk, de négy évvel ezelőtt azokat a házakat is lebontották. Rontotta az utcaképet, meg úgy beszélték a Politoysnak kell a hely. még lakásnak sem lenne ne­vezhető. Az egyetlen fűtési le­hetőség a konyhában egy asz. talitűzhely, melyet bár az asz- szony egész beszélgetésünk alatt gyakran megrak, mégis képtelen kifűteni ezt a har­minc négyzetmétert. Mutatják a saját kezűleg be­falazott kamrát, mely a még otthon levő 14 éves kislány lak­helyéül szolgál. Megpróbálom elképzelni, mire gondolhat a csirkegyárból — napi 8 órai munka után — fáradtan haza­térő lány. A lázadás az első, ami eszembe jut, kitörni ebből a környezetből. — Nincs vele semmi problé­ma — mondják a szülők. — Nem nagyon szeretett tanulni, inkább dolgozni akart. Akkor költöztettek ide ebbe az egyszobás volt cselédlakás­ba a Gábor Áron utcába. Az­óta itt élünk. Ez van, amit lát — tárja szét karját Kiglics Jó­zsef, s invitál, hogy nézzem meg. amit első látásra is befog a szem, hisz annyira nyilván­való. A fejünk felett merede- ző csupasz gerendák, a sző­nyeggel eltakart puszta föld, a hideg nyirkosság, mely már belépéskor mellbevág. A kabát sem kívánkozik le rólam, bármilyen meleg is a háziak fogadtatása. Csak ülök, hallgatom a két embert, ahogy mesélik életüket. Itt élnek hárman ebben az egyszobás, komfort nélküli volt cselédlakásban, amely, ha nem lenne berendezve a mindenna­pi alkalmatosságokkal, talán Támogatás és társadalmi munka Aszfaltúton a Duna mentén Elkészült a csapadékvíz-elvezető csatorna is Bár napjainkban meglehető­sen szűkösek a kommunális beruházásokra fordítható anyagi eszközök, az elmúlt év során mégis jelentősen növe­kedett Tökölön a burkolt fe­lületű úthálózat. Az üdülőterületen, a Duna- ág mellett két kilométeren aszfaltozták az útfelületet. A megközelítően hárommillió fo­rintba kerülő beruházáshoz a Közép-Duna-vidéki Intéző Bi­zottság nyújtott anyagi támo­gatást. Ezenkívül jelentős tár­sadalmi munkát vállaltak a környékbeli ingatlanok tulaj­donosai. A másik szakasz az épülő kompállomásnál készült el, mely a szigeti községet Száz­halombattával-köti majd- ősz- sze. A másfél kilométernyi út aszfaltozása egymillió-hétszáz­ezer forintba került, ezt az összeget a megyei tanács adta. A kivitelező Pest megyei Üt­és Hídépítő Vállalat önköltsé­gi áron készítette el a Nagy- Dunáig vezető pályaszerel­vényt. Ezzel nagymértékben si­kerül csökkenteni az 51-es út és a 6-os főútvonal most a fő­városon átvezető forgalmát. A kéit nagyobb beruházás mellett kisebb építkezés szín­helye volt a piactér: a csomó­ponton háromszáz méter hosz- szan csapadékvíz-elvezető csa­tornát létesítettek nyolcszáz­ezer forintért. A telek nem elég A családfő — Kiglics József — is ezt tette kora gyermek­kora óta, neki nem adatott meg. hogy tanulhasson. Szak­mája nincs, de azért becsület­tel dolgozott mindig ott, ahol éppen szükség volt rá. Ha kel­lett. a disznóólát pucolta, vagy a teheneknek almozott, de be­tonozott is, ha éppen ott kel­lett a kétkezi munkás. Felesé­ge súlyos beteg volt, ezért a három gyerek gondozása, ne­velése az . apára maradt, aki, vállalta is anélkül, hogy egy percre is az állam nyakába sózta volna őket. Aztán 79 karácsonyán elte­mette az asszonyt és a két na­gyobbik gyerek is kiröpült a fészekből. Az apa idegei pedig átmenetileg felmondták a szol­gálatot. Mire feleszmélt, már 50 százalékos rokkant volt. Aztán 1983-ban meg meré­szelt ismét nősülni. Igen, 49 évesen úgy érezte még ő is él­het emberhez méltó életet. — Kiglics elutasította a fel­ajánlott telket, mert neki a nősülés járt a fejében — vissz­hangzanak a tanácselnök sza­vai. — Miért, mit kellett volna tennie? — Odaköltözhetett vol­na a gyerekeihez. Nos, ezen vitatkozhatnánk. Kiglics nem akart a gyereke} nyakán élni. Hiszen még mun­kaképes, ma is dolgozik, por­tásként őrzi világhírességün­ket, a Politoysnál: 15,50-es órabérért vigyázza a bűvös kockát. A második feleség sorstársa, rokkant a szívével, 2500 forint a nyugdíja. Igen, telket kaphattak volna, de miből építsenek? Az OTP adna kölcsön vagy 100 ezret — bizonygatja a tanácselnök. Mutassanak nekem olyan em­bert, akj ennyi pénzből, s rok­kantán lakásépítésbe merne kezdeni! ök nem is akarnak másikat, csupán ezt a pará­nyit, ezt tegyék nekik rendbe! Csak félmegoldás Tudom, ez az amit nem le­het. Mert van egy vb-határo- zat, miszerint a cselédlakáso­kat le kell bontani. Helyes, de mikor? — Nem tudom — vall­ja be őszintén a tanácselnök. — Tíz otthont kellene megépí.', teni itt Pusztavacson, hogy ezeket a lakásokat lebonthas­suk. Három községre összesen van egymillió forint fejleszté­si alapunk és ugyanénnyi a felújításokra. Ám kell az or­vosi rendelő, az egészségház is. Állami lakásra egyetlenegyre sem kaptunk építési lehetősé­get. öt év alatt mindössze két szolgálati lakást és 53 úgyne­vezett cs-lakást építettünk. Higgye el, én lennék a világ legboldogabb embere, ha ad­hatnék nekik, de így hogyan segítsünk rajtuk? — ezt ő kér­dezte tőlem, a tanácselnök. Váf laszöjflk,....-.. — Hozzák rendbe, amibe laknak, csináljanak mennye­zetet és padlót! — Az ablakon kidobott pénz volna és akkor jönnének a többiek is, hogy nekik is. — Kérem, mondja azt, hogy megcsinálják, nem élhetnek ígv emberek ki tudja meddig! Az elnök megtörli izzadt homlokát aztán beadja a de­rekát. — Rendben van, de még nem tudom, honnan kerítem elő a pénzt... Amint enged a fagy, felvonulunk. Antal Piroska Közismert, hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán. No de ez mese, hiszi a piszi. Nem a királyfi mese, a királyii — már­mint Habsburg Ottó — még nyilat­kozik is, hogy aszongya, háborús bű­nösökkel kezet fogni teljesen komil- fó. Ö csak tudja. Az a mese, hogy a lány — így ál­talánosságban — királyfiról álmod­na, álmodozna. Ez legföljebb szűk királylányi körökre érvényes, akik dinasztikus és apanázsi okokból haj- hásszák a királyfikat. Ám a hófehér paripához ők sem ragaszkodnak, sőt, készek az állami költségvetésből ma­guk adni lovat a pedigrés fiú alá. Hanem a többi lány másról álmo­dik és éppen ez a más az, ami a kér­dést aktuálissá teszi, máris előrebo­csátom, hogy olyannyira, miszerint a közvélemenykutató intézetek foko­zott figyelmét igényelné. Igenis, tes­sék nekik egy hosszú kérdőívet ki- bocsátaniok, mint amikor mondjuk azt vizsgáljak 186 kérdésben, egyen- kint 2—6 válaszmintával, hogy vajon mi a köz véleménye könyvkiadá­sunkról és a tévé kerékasztal-okos­kodásairól. Ugyapis a lányok álma minden korban’ és társadalmi szituációban jellemző. Semmi sem dialektikusabb enné!: egyszerre földhöz (valósághoz) ragadt és szárnyal beléjük plántált álomsablonok után. Teszem azt, hogy ne menjek időben túl messzire visz- sza, mintegy két évtizede a lányok álma jól kereső négyszobás, autós és magnós őszülő értelmiségi volt, med­vebőr ágyelővel és otthagyható fele­séggel. Ez földhözragadt volt, hiszen kiemelkedően kereső értelmiségiek léteztek, s ha már őszültek, egy kel­lően odaadó lánynak volt esélye a feleséget kifúrni, magát befúrni — Gombé Pál: Miről álmodik a lány? ráadásul az ugyancsak jól kereső és ha nem is őszülő, ám kopasz film-, sláger- és könyviparosok (és a hoz­zájuk csatlakozó szexológusok) ezt a sablont sulykolták bele a lányokba. Mellesleg megjegyzem: ebből az álomból főleg Édes élet, csoportszex és házibuli, továbbá a lányoknak előbb néhány baby-doll, majd tartós magány valósult meg. Ámde ma — ma a lányok álma szétesett. Mint a valóság, mint a popénekesek és rendezői filmek sab­lonjai. A lánjf — ilyen már éppúgy nincs, mint királyfi. Panelek vannak és tendenciák és még a lányoknál is tevetegebb szexológusok, szociológu­sok; aki ad magára, inkább a kör­nyezetszennyezést vizsgálja, amelyre legalább a keret állandó, semmint a társadalmi ideálokat, amelyek mire a számítógépes eredményt elvileg megbütykölik, úgyis megmásulnak. Bizony, a közvélcménykutatás már az áremelkedések visszhangjának mérésébe is belefásult, hiszen mire megállapítja, hogy 66 százalék a szo- szo, addigra jön az újabb áremelke­dés, és ha egyszer a tűrőképesség határáról beszéltek, ugyan miként licitálhatnának még rá tudományo­san? Na, szóval a lányok álmai. Egysze­rű társadalomban élés útján szerzett tapasztalatok alapján: bár szétestek, néhány főtendencia róluk megálla­pítható. Például egy áramlat, amely nem kötődik sem, királyfihoz, sem semmi­féle -fihoz. Á lány saját lakásról ál­modik, utána fizetésemelésről, eset­leg gmk-ról, a legmerészebbek bu­tikról, a szupermerészek tökmagáru- sítási engedélyről, mely főnyere­mény. Na és férfiről? Ö kellék, szüksé­ges, ám járulékos kellék. A lakást könnyebb két gyűjtésből és két köl­csönből, hozzájárulásból megszerez­ni. Ez az egyik variáció. A másik: éppen a lakás képviseli a férfi szá­mára a vonzerőt. így tehát a sor­rend: lakás, mint álom — férfi, mint prózai kellék —, gyerek, mint reá­lis cél. Van azonban harmadik va­riáció is: ha beteljesült a lakásálom, jöhetnek a férfiak és hozzájárulhat­nak fenntartásához, ám csak addig, amíg nem válnak terhessé, nem akarják befészkelni magukat. Van azonban olyan tendencia is, amely a királyfi—őszülő értelmisé­gi vonal folytatása. Ennek a vonal­nak lényege: a férfi úgy jelenik meg, mint aki szükségletről, sőt kénye­lemről, legsőtebb még társadalmi rangról, női vonzerőnk foglalatáról, tündöklő környezetéről is gondosko­dik. Ebben a lányálomban ma nincs helye értelmiséginek ... hogyisne, a fizetési lista végéről, hófehér vessző- paripáin lovagolva? Van ezzel szem­ben helye kisiparosnak, ez bizony őszülő, sőt kopasz kivitelben, mert amíg fiatal, ő maga is édes életet él. Van hely pláne, új-maszek számára, akinek egy hagyományos típusú üz­lettárs-hitves bizony elkel, amíg ő dolgozik, legyen, aki rendben tart­ja a házat, vagy aki kezeli a pénz­tárt, illetve gondoskodik a gyerek­ről, amíg a telekre felhúzzuk a há­zat. Ez bizony ma is lányálom, ám­bár ellentmondásos, mert ugyan el­utazunk olaszba, de nincs munka­helyi flört, ugyan van saját villa, Toyota, de unalmas a pénztár és a pelenkázás. Valamit-valamiért álom, A harmadik főirányzata a leányál­moknak: legyen inkább a férfi sze­rényebb helyzetű, például igazgató, vezérigazgató, főhivatalnok, egyszó­val elfoglalt, nem gazdag, ám jómó­dot biztosító egyed, ám a következő előnyökkel: 1. sokat dolgozik, így nem ül folyton a lányból lett asz- szony nyakán, aki is 2. elhelyezést nyer egy hasonló vállalat, hivatal vezető karában, tehát maga is meg­keresi a magáét, de főként asszony­társai fölött tündököl ahelyütt, vagy­is az állandó női vetélkedésben ele­ve győztes, nem senyved pszichoszo­matikus tünetektől bosszúvágyainak kiélhetése híjján. Hiú álom, ha a hiúság tetszelgést jelent, nem hiú álom, ha a hiúság üres ábrándot je­löl, mert ha sikerül, bizony hogy megvalósul. Ei TŐI ennyit, kutatók, tudósok ele­mezzenek tovább. Hanem mi, fér­fiak, ennyiből is értsük meg: nem vagyunk immár királyfiak, sőt ki­rályfi pótlékok sem, csak álmonkí- vüli másnemű egyedek. Persze, ne keseredjünk el: eddig a férfiálom karrier, felfedezés, vagy bütykölés volt, s a leány álmodott csupán ró­lunk, most nem történt más, csak egyenjogúsodás — az álmokban is. Mindez nem szép — de van. Mint annyi más mai valóságunkban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom