Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

1985. FEBRUAR 4., HÉTFŐ Pillantás - előre Belpolitikai és kulturális ese­ményekben egyaránt gazdag hét elébe nézünk. Kedden mezőgazdasági ku­tatási és gépkísérleti tanács­kozás kezdődik Gödöllőn. Másnap pedig ugyancsak itt szovjet egyetemi hallgatók ma­gyarországi gyakorlati mun­kájával kapcsolatos szerződést írnak alá a moszkvai mezőgaz­dasági főiskola és két Békés megyei mezőgazdasági nagy­üzem vezetői. Szerdán, a Pest megyei Ta­nács végrehajtó bizottságának ülésén a tanácsi munka to­vábbfejlesztése lesz a fő kér­dés. A Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában multivíziós dokumentumfilm díszbemu­tatójára kerül sor hazánk fel- szabadulásának közelgő 40. év­fordulója alkalmából. Az értelmiség szerepéről ta­nácskozik pénteken a TIT Pest megyei Szervezetének aktíva­értekezlete, a Vöröskereszt me­gyei vezetőségének ülése pe­dig a családvédelmi szolgálat eredményeit értékeli. Ezen a napon nyílik meg a Sajtófotó ’84 kiállítás a Munkásmozgal­mi Múzeumban. Óriás gpfa - szőlőnek Vasárnapi örömök, hétköznapi bosszúságok Ön mivel töltötte az idejét? Készülés munkanapra, pihenőben Elromlott a puska, meglépett a vad Focimérkozés helyett kazánrakás A doktorira már idő sem marad öriás gyufa. így nevezte tréfásan az egyik munkás a Budavi- déki Erdő- és Vadgazdaság valkói telepén készített szőlőkaró­kat. Az akácfahusáng így válik hasznossá, napi ezer darab karóvá. Trencsényi Zoltán felvétele Nem szégyellik érzelmeiket sem Megvédik, amit alkottak Sok emlékezetesen szép és kedves mozzanatnak lehetett részese az, akt jelen volt a Pest megyei munkásórok ünnepélyes egységgyűlüsein. Dr. Varsányi György, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka joggal kezdi úgy az üsszeioglaló értékelését, hogy ezek az ünnepi seregszem­lék igen jól sikerültek, elérték a kitűzött célokat. — Évzáró-évnyitó egységgyű­léseinken most is jelen voltak társadalmunk minden osztá­lyának és rétegének képvise­lői, egy szóval munkásőrként vagy meghívott vendégként sok-sok olyan ember, aki ér­dekeltnek érzi magát abban, hogy szilárd legyen a népha­talom. Tavaly az MSZMP Politikai Bizottsága augusztusban, a Pest megyei , párt-végrehajtó­bizottság novemberben érté­kelte a munkásőrök tevékeny­ségét. Mindkét politikai testü­let megállapította, hogy a munkásőrök felkészültek és képesek politikai szolgálati feladataik megoldására. Betöl­tik társadalmi funkcióikat, fegyverrel is meg tudják vé­deni azt, amit a munkahelyen alkottak. A munkásőrség a szocialista nevelés, a közéleti aktivitás jó iskolája, s a párt­építés és káderképzés egyik bázisa. Erősíti a párt és a dolgozó nép kapcsolatát, köl­csönös bizalmát. Mindebből következik, hogy a párt nagy elismeréssel tekint fegyveres testületünkre. Ezt fejezte ki például az is, hogy egységgyű­léseinken a Központi Bizott­ság és a megyei pártbizottság tagjai is részt vettek, felszó­laltak. f 9 Ebben 97 évben .97 eeysée­^ gyűlések a szokásosnál is ün­ilepclyesebbek voltak. — Igen, mert ezeken a fon­tos közéleti eseményeken is kifejezésre akartuk juttatni, hogy különleges évet kezdünk. Idén lesz a pártkongresszus és a felszabadulás 49. évforduló­ja, majd következnek a vá­lasztások. Belpolitikai életünk tehát a. szokásosnál élénkebbé válik, s ennek részesei a mun­kásörök is. Két újszerű mozzanat fokoz­ta egységgyüléseink ünnepé­lyességét és érzelmi hatásait. Borbély Sándor, a munkás­őrség országos parancsnoka díszoklevelet és díszplakettet adományozott azoknak az üze­mi és szövetkezeti kollektívák­nak. amelyek a legtöbb segít­séget adták testületünknek, cs levelet küldött azoknak az. asszonyoknak, akiknek a férje 20 vagy 25 éve szolgálja fegy­verrel" is testületünkben a nép­hatalmat. jí t> Hogyan összegezné a imm­^kásoröl; idei legfontosabb id­őadatait? ­— Mi, munkásőrök, kettős társadalmi szerepre vállalko­zunk: egyrészt munkánkkal új értékeket hozunk létre, más­részt felkészülünk ezen érté­kek megvédésére. Ebből kö­vetkezik. hogy erősítenünk kell a példamutatást az anya­gi és szellemi javak előállítá­sában, s ugyanakkor a mun­káson teendőinket is kifogás­talanul kell ellátnunk. Tovább akarjuk javítani a közösségi szellemet, s az ér­zelmi hatásokat. Mi azt tart­juk, nem szabad az érzelme­ket szégyellni. Még az eddigiek­nél is eimélyültebben akarunk törődni és foglalkozni az em­beri sorsokkal. Minden alegy­ségben olyannak kell lennie a légkörnek, hogy valamennyi munkásőrnek legyen bizalma megosztani társaival, parancs­nokaival családi, munkahelyi és egészségügyi problémáit egyaránt. Segíteni ugyanis csak az általunk ismert gon­dokon tudunk. Csupán egyet­len példát említek ennek il­lusztrálására. Egyik munkás­őrünk éppen szolgálatban volt, amikor felesége kétség­beesve telefonált neki: kidőlt a házuk fala. Másnap reggel 40 munkásőr, hívás nélkül, ott dolgozott a lakás rendbe ho­zásán. Munkásőreink között sok az olyan ember, aki választott közéleti tisztséget is betölt. Azt szeretnénk, ha még az eddi­gieknél is többen érdemelnék ki választóik bizalmát. Azt akarjuk, hogy minden mun­kásőr aktív agitátora legyen pártunk politikájának. Az if­júság hazafias, honvédelmi nevelésében is növelni akar­juk szerepüket. / 9 Elanyagiasodottnak Bon. z clou világunkban egyesek szá- y mára meglepő, milyen sokan ^ jelentkeznek munkásőrnek, £,Uég divatos szakmák kisiparo­ssal is. Mi lehet ennek az ön- í tétlenségnek a reális magya- y, razata? — Kezdem olt, hogy a mun­káson szolgálat semmilyen anyagi előnnyel nem jár. Sőt, jelentős áldozatot követel, hiszen a szabad idő egy részét köti le. Ugyanakkor minden ember vágya, hogy olyan kö­zösséghez tartozzon, amelyre bármikor számíthat, s amely őt, jó tulajdonságaiért, nemes tetteiért megbecsüli. A mi kö­zösségeink ilyenek, ezért nagy a vonzerejük. Cseri Sándor j, Nem csak a medve, c hét ^ végén mindenki, akinek y módjában állt, visszabújt a y barlangjába. Mi mást is tc- y hetne az ember, amikor fél ^ órára előre sem tudhatja ^ tavasz vagy tél, cső vagy ^ hó várja a szabad levegőn. ^ Ezen az igazán morcos va­sárnapon érdeklődtünk: ki y, mivel töltötte a napját, s ^ ha számba veszi az előző í hét eseményeit, mire gon- y dől vissza több-kevesebb ^ bosszúsággal? FEKETE ANTAL Cegléd vá­ros tanácselnöke, a családi együttlét mostanában ritka óráinak örült ceglédberceli há­zában. A csend, az otthonos meleg, a konyhából áradó íny­csiklandozó illatok, az élet nem megvetendő örömei. Meg kell becsülni, hiszen mostaná­ban kevés jut belőle. Szomba­ton községi pártértekezletre volt hivatalos, a hét vége egy napra szűkült. — De erre az egy napra csak sikerült a hivatal gondjait letennie? — Most sem vagyok egészen a magam ura, a hétfő mindig az értekezletek napja, készü­letlenül nem mehetek egyikre sem. — Szórakozás? — Eredeti szakmám vasesz­tergályos, magam javítgatom a háztartás berendezéseit. — Maradt-e az előző hétről vasárnap sem kipihenhető mé­reg? — Fogadóórám volt, s mint ilyenkor mindig, a legtöbb pa­naszos lakásügyben keresett fel. Még csak nem is biztatha­tom őket. Nyolc éve egyetlen tanácsi lakás sem épült a vá­rosban. Elhiszik-e nekem, hogy a tanácselnök ebben az ügyben tehetetlen? KONCZ GABOR. Az egyik legnépszerűbb színészsztár fittyet hányva a zord időnek, kora délelőtt Dunakeszin, a folyóparton lovagolt. Itteni farmján három ló várta a gaz­dát. Maga csutakolja, eteti az állatokat, s persze — a jó kon­díció érdekében — meg is mozgatja őket. Mindez nem­csak költséges passzió, lovai vele együtt szerepelnek a Falu jegyzője című tv-sorozatban is. Ha nem is kenyér, de zabkere­sők. — Hány óráig tart a duna­keszi szabadság? — Jócskán este lesz mire visszaindulok Pestre. Addig még lejátszunk néhány parti tollteniszt, mindig akad valami javítani való a házon is. A műhelyben is eltöltők néhány órát. — Érte-e valami bosszúság az elmúlt napokban? — De imég mekkora! Szom­baton vadászni voltam Bogá­cson, a Mátrában. Gyönyörű vaddisznót lőhettem volna, de elromlott a puskám irányító­szerkezete. Ha nem így törté­nik, most aligha beszélgethet­nénk. Még mindig a vadász­sikert ünnepelném. OROSZ JANOS, az Ipolyvi- déki Erdő és Fafeldolgozó Gaz­daság művezetője, alapszerve­zeti párttitkárt hétköznapokon a paphegyi fűrészüzemben ta­láljuk. És vasárnap? — Máskor reggel egészen biztosan a verőcemarosi Exp­ress tábor teniszpályáján. Ke­mény csatákat vívunk a hely­beli barátaimmal és az itt nyaraló ismerősökkel. Most ar­ra készültünk, hogy focizunk egyet, s utána — ahogy ez már faluhelyen szokás — egy po­hár ital mellett a vendéglőben beszélgetünk ebédig. A rossz idő miatt a foci sajnos elma­radt. — Délután? — A tv-t nézem, s igyek­szem megfékezni két lányo­mat, akik már alig bírnak ma­gukkal a lakásban. És persze rakom a kazánt... ameddig van mivel. A biztató hírek el­lenére ugyanis se itt Verőce­maroson, se a szomszédos Nagymaros TÜZÉP-telepén a múlt héten egy gramm szenet sem kaptam. BÁNÁTI GÉZÁNÉ ország- gyűlési képviselő, énektanár mivel tölti a vasárnapot? — Ügy terveztük, hogy dél­előtt nagy sétát teszünk itt Biatorbágy környékén, de a nagy szél miatt végül itthon maradtunk. Jobb híján neki- kezdtem a nagymosásnak, gon­doltam, kivégzek minden szennyest. De a baj nem jár egyedül. Délelőtt óta nincs vil­lany, áll a mosógép, hideg a va­saló. Emiatt az ebéddel is el­késtünk. Ennek ellenére is jó a hangulat, hiszen ma ünne­peljük Viktor fiam nyolcadik születésnapját. Este, ha marad időm, ha lesz villany, meg ha nem vesz erőt rajtam a lusta­ság, ismét nekiállok doktori értekezésemnek. Nyakamon a határidő, márciusban le kell adnom a dolgozatot. — Egy országgyűlési képvi­selőt számos ügyes-bajos do­loggal keresnek fel választói. Maradt-e a múlt hétről elinté­zetlen, bosszantó panasz? — Sajnos igen, ráadásul bo­nyolultabbak annál, hogy most el tudnám mesélni. Több mint bosszúság, hogy jó néhány- olyan is akad, melyen képvi­selői mandátumom ellenére sem tudok segíteni. Cs. A.—M. K. Alkotó örökösök Cegléden és Szentmártonkátán Első helyen a döntőbe ETFO VAN A GYEREKEK JÁTÉKAI D ömsödtől ázentendréig, Vácegrestől Nagymarosig, falun és városon, akár­melyik ház udvarára benézhetünk, ahol gyerekek vannak, ott félredobott, kibele­zett, összetört játékszerek hevernek. Hi­ányzó kerekű autók, dömperek, törött szár­nyú repülőgépek, amputált lábú babák, paprikajancsik, letépett fülű nyuszik. Nincs ebben semmi. A játékszer, mint minden más emberi teremtmény, használat közben kopik, törődik, színét veszti, szét­válik. A gyerekek nem kíméletesek, ke­zükben sokkal hamarabb mennek tönkre a holmik. Figyelmesebben nézegetve mást is ész­revehetőnk. Vadonatúj, láthatóan nem használt, félrehajított játékok a kiskert zu­gaiban. Ha ilyesmire terelődik a szó, gyak­ran hallani a szülők kifakadását. nem ér­demes ezeknek venni drága játékot, egy­két nrp múlva rá se néznek. Pedig mennyit loholtak érte karácsony előtt, időt. fárad­ságot nem kíméltek, járták az üzleteket, nem voltak restek beutazni a fővárosba. És tessék. Nem kell nekik. Okos gyermekpszichológusok meg tud­nák magyarázni, mi ennek az oka. miként azt is, hogy miért kutatják a gyerekek a játékszerek belsejét, miért ér nekik gyak­ran többet egy lyukas vödör, foghíjas ge­reblye. kiszolgált gyerekkocsi. Mi nem vagyunk gyermekpszichológu­sok, csupán egyszerű megfigyelők, s vi­szonylag jó emlékezőtehetséggel megáldott felnőttek, akik még tudjuk, mit csináltunk gyermekkorunkban. Tél van. Eső esik. hó hull. befagyott a Duna, a mellékágak. Be az udvarok, terek mélyedéseiben összegyűlt tócsák, a csapa­dékot elvezető árkok vize. Mást sem kell tennünk, csak közelebb húzódni az ablak­hoz, s figyelni a kinti életet. Azt, ahogyan jönnek a nagy csizmás gyerekek, szándé­kosan a legnagyobb hóban. Abban gázolni a legjobb játék. Boldogság. S mily gyönyörűség egy befagyott pocso­lya, árok. Ügy sereglenek oda a fiúk, lá­nyok, mint tavasszal a méhek a gyümölcs­fák virágaira. Göcsörtös bottal nagyot súj­tani a jégre, s a fölspriccelő víz elől az utolsó pillanatban félreugrani. Micsoda le­hetőség egy ilyen kis víz. Amikor e soro­kat írtam, legalább két óra hosszat figyel­tem az ablak alatt öt-hat srácot. Először aprólékos gondossággal betörték a jeget. Óvatosan belegázoltak a jégdarabokkal ele­gyes vízbe, egy darabig tapicskoltak benne, majd egyikük szerzett egy deszkadarabot, amely átért a másik oldalra, azon futot­tak keresztül. Nyilván hídnak nevezték ki. Amikor ezt is megunták, a legnagyobb megpróbálta átugrani a vizet. Sikerült. Egy fél délelőtt eljátszogattak itt. Ugyané nap még autóztam úgy százhúsz kilométert, s az út mentén sok helyütt láttam ugyanezt, árkok, faluszéli gödrök mellett. A gyerek minden évszakban megtalálja a maga játékait, nem kell hozzá más, mint a természet. Erdők, fák, bokrok, ös­vények, mélyedések, dombok. No meg bot, madzag, és ami mindig kéznél van, a ha­talmas gyermeki képzelőerő. Valamikor szép hosszú vesszővel naphosszat lovacs- káztunk. A maiak motoroznak, autóznak. Hány legénykét figyeltem már meg, amint órákig száguldott fel s alá, Indított, sebes­séget váltott, fékezett, kanyarodott, előzött, megállt, túráztatta a motort. Semmi más nem kellett hozzá, mint valami kerek for­májú. mondjuk fazékfedő, vagy még az se. A kezével utánozta a kormányt. Az okos felnőttek meg csak kínlódjanak, hogy újabb és újabb formatervezett játé­kokat agyaljanak ki. Kör Pá! — Komolyan, holtverseny­ben az elsők? — örvendezik kicsit hitetlenkedve Ecseiné Túri Éva. A ceglédi Sallai Im­re KISZ-alapszarvezet gazda­sági ügyintézője nem gondolta, hogy ilyen előkelő helyen jut­nak a megyei döntőbe. Alkotó örökösökhöz híven küldözget­ték be hónapról hónapra meg­fejtéseiket a KISZ Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Hírlap évfordulós játékára, s végül ekkora tisztesség érte őket. — Ahogy megjelent az új­ságban a feladvány, mindjárt összeültünk, felosztottuk a ten­nivalókat — mondja a fiatal­asszony. — A rákövetkező hé­ten kutattunk, készültünk, biz­tattuk egymást, majd újra ta­lálkoztunk, összesítettük az eredményeket. Az első forduló volt a legnehezebb. Órákig kotlettünk a történelmi témájú könyvek fölött, mire kihámoz­tuk a lényeget. Az utolsó aka­dályt viszont simán vettük, mert jártasak vagyunk a moz­galom ügyeiben. Ha már idáig jutottunk, szeretnénk a dön­tőben is jól szerepelni, mert a fődíj. a VIT-re utazás igen csábító. Nagy az öröm a szentmár­tonkátai üzemi-községi KISZ- bizottság fiataljainak körében is, akiknek szintén a csapat­munka hozta meg az első he­lyet és a döntőbe jutást. Az alapszervezetek között osztot­ták el a feladatokat: az első forduló kérdéseire a tóalmási, a másodikra a pedagógus-alap- szervezet válaszolt, a harma­dik pedig az apparátusnak ju­tott. A ceglédiekkel ellentét­ben: az utóbbit tartották a legnehezebbnek. ' — Sok munkába tellett, amíg kiderítettük, hogy hány állomása van a börzsönyi út- törővasútnak — mondja Sza- bóné Váci Margit KISZ-titkár. — Ez azért is bosszantó, mert részt vettünk az építésében, utaztunk is azon,’ mégsem ug­rottak be a nevek. Most már a döntőre készülünk. A legutób­bi bizottsági ülésen kiválasz­tottuk azt az öt fiatalt, aki majd a többieket képviseli. Fájdalmas döntés volt, mert sajnos mindenki nem játsz­hat, de azért eljönnek druk­kolni. Ezen kívül is van miért izgulni, mert megpályáztuk a KISZ KB vörös vándorzászló­ját. Ha mindkettő sikerülne... K. I* Mérlegen az autójavító kisvállalatok Másfajta szolgáltatások A két evvel ezelőtt alakult autójavító kisvállalatokról, az ott dolgozók szociális és jövedelmi helyzetéről készített felme­rést a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége. Az Autójavító Ipari Tröszt megszüntetése óta — 1983. ja­nuár elsejétől — a volt AFIT- üzemek, önálló kisvállalatként tevékenykednek. Közvetlenül az induláskor a kisvállalatok egy részénél pénzügyi és alkat- részkészleti gondok nehezítet­ték a munkát, ám a felügyele­ti tanácsok forgóeszközkölcsön- nel, valamint egyéb anyagi tá­mogatással nyújtottak segítsé­get az új gazdasági szerveze­teknek. A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb kis­vállalat az autójavítás mellett foglalkozik használt gépkocsik adás-vételével, bontással, fel­újítással, műszaki vizsgázta­tással, targoncák, mezőgazda- sági gépek és motorkerékpárok javításával. Több helyen a ja­vítás idejére kölcsön-gépkocsit biztosítanak. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy az autójavító kisvállala­tok rendelkezési alapjuk tete­mes részét a személyi jövede­lem növelésére használták fel, fejlesztésre, szociális beruhá­zásokra a szükségesnél keve­sebb jutott. Ezért lassan elöre­gednek a műszerek, berende­zések. ami az elkövetkező évek gazdálkodását veszélyezteti, a a dolgozók munkakörülményei is romlanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom