Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxix. Évfolyam, 47. szám 1 ms. február 20., kedd Kint hűi! a hó, fütyül a szél Piros iángnyeSvek lobognak Szorgalmas, rendszerető emberek Magánszolgáltatók és megrendelések Ollóval, autóval, kalapáccsal Szerencsét és eret próbálnak í A vállalkozások korát éljük: szinte naponta nyit va- ? laki egy üzletet, műhelyt vagy alakít gazdasági társulást, ^ szánja rá magát egy ötlet kivitelezésére, egy szolgálta- 5! tás bevezetésére, egyszóval boldogulásának újszerű meg- ^ kísértésére. Van aki merészebben: odahagyván eddigi ^ állását, más óvatosabban: fenntartva korábbi munka- £ viszonyát. Amikor Vácról kigördült az autóbusz, esni kezdett a hó. A kocsiban viszonylag meleg volt, s a télikabátok is segí­tettek az utasoknak abban, hogy gondtalanul gyönyörköd­hessenek a domboldalakra, téli erdők, fák koronáira hulló pelyhekben, s hangosan meg is jegyezzék; ablakból nézve szép a tél. És persze, ha fű­tött szoba várja az embert, a fáskamra sem üres, ki lehet bírni tavaszig. A tsz-közgyűlés 10-kor kez­dődött. Addig is falunézésre indultam. Minden falun van mit nézni. Beszédesek az ut­cák, a házak. Ácsán például azt beszélik: szorgalmas, rend­szerető emberek laknak erre­felé. A régi, de gondozott nyeregtetős házak közt egyre több a szép, új, emeletes, tá­gas családi ház, amit régen tehetős emberek portájának neveztek. Az ember lassan megszok­ja ezt a nagy hideget is. Szemlélődve ballag egy kis épület felé, amit messziről postának néz, miközben ka­bátját, kucsmáját belepi a hó, s azt le kell magáról ver­nie a kis bolt bejáratánál. Mert valójában boltot látott, hamisítatlan falusi, üvegajtós kisüzletbe jut, ahol épp, hogy nem szólal meg az a régi ezüstös hangú kiscsen^ő. Be­lül a pultok állnak, áruval megrakott polcok. Előttük me- legítős fiatalasszonyok, váll- kendős nénék. Ácsán korszerű ABC-áruház is van. Ezt a szerződéses kis­boltot Macek Pál vezeti, aki épp áru után jár valahol, s a munkában is társ felesége szolgálja ki a vevőket. — Jó ez, kell ez a bolt — mondják az asszonyok —, mert hosszú a falu, messze az ABC, szeretünk ide járni. Ka­punk is majdnem mindent. Banán is volt a télen kétszer és már ez is valami, mert az ugye, mostanában ritka cseme­ge. — Delikatesst nem nagyon kapok — panaszolja egy idős asszony. — Száraz áruk. Téli szalámi, gyulai kolbász. Ezek a gondjaim — mondja Macek Pálné, a pult mögött, ahol többek közt a püspökhatvani tsz pékségében sült kenyeret is méri. Sajnos, a váci Fü- szért-től nem egyenesen hoz­zánk jön az áru, és mire jde- ér, esetleg más boltba tévéd be. ::::n A faluképhez tartozik ez is, mint az, amit a művelődési ház emeleti ablakából látunk, ahová már gyülekeznek a közgyűlés vendégei. Ha ezt a képet egykor levetíthették vol­na az embereknek, bizonyára könnyebb lett volna a tsz- szervezés. Jól öltözött emberek érkez­nek, szaporodnak a parkírozó gépkocsik is. A nagyteremben pedig hamarosan elhangzik a beszámoló, kezdődik a vita. A hozzáértő felszólalások színvo­nala sem alacsonyabb, mint bármelyik városi üzemben, s persze a gazdaság szervezett­sége sem. Látszik, hogy a térségben meghatározó a Galgavölgye Termelőszövetkezet, mert min­den felszólaló szavai mögött érződik a kitekintés is, a fal­vak gondja, az emberek sorsa gazdaságon belül és kívül. Ta­lán éppen ezért címezheti olyan határozottan Halász Zol­tán népfronttitkár a közösség óhajait a vezetőségnek. Igen, többet kell törődni az öregek­kel, akik kevés nyugdíjat kapnak. Vigyenek tüzelőt, ha nincs nekik, adjanak segélyt, hiszen valaha ők hozták be a kis földecskéiket. ök, akik még tűző napon kaszáltak, most pedig, mint hallottuk, 20—25 ember aratta le úgy a termést, gépeket irányítva, hogy emberi kéz alig érintet­te a kalászokat. Haszon, gazdaságosság. Erre törekszenek itt is, ám egy ponton mégis ez hangzik el, nem feledkezve meg a lényeg­ről: a tsz két pékségének leg­főbb haszna, hogy a négy köz­séget jó minőségű kenyérrel lehet ellátni. Munkás és paraszt. Elmosó­dó különbségek. Rangos ipa­ri üzemek képviselői ülnek az asztalok mellett, hallgatják a beszámolót, Jól jártak az itt Többen panaszkodtak a na­pokban fejfájásra, fütött szo­bában is hidegrázásra, köhö­géssel párosuló lázra. A beteg­ség néhányukat ágyba is kény­szerítette. A hasonló tünetek gyakoribb előfordulása miatt tesszük fel a kérdést: vajon beszclhetünk-e járványról? Dr. Gecseg Gyulát, a szakor­vosi rendelőintézet igazgatóját kérdeztük először. — A körzeti orvosok jelen­tései szerint nincs jelentős be­teglétszámnövekedés, tehát olyan mértékű, ami valamifé­le járványra is utalna. Egyéb­ként, ha ilyet tapasztalunk, ak­kor úgynevezett influenzaje­lentést kell készítenünk. De a KÖJÁL talán többet tud mon­dani, mivel tegnap vizsgálták ezt a kérdést. létesített bedolgozó üzemekkel, a gazdaság is jövedelemhez jutott, de ami ennél is fonto­sabb, munkához jutottak az emberek, s nem kell utazniuk. Ünnepi a hangulat, de tár­gyilagos a beszéd. Mert ami­kor helyre nem hozható vesz­teségről van szó, mint például a budapesti építő-szerelő rész­leg esetében, radikálisan dön­tenek. Oda irányítják a mun­kaerőt, ahol gazdaságosan le­het termelni. Korszerűen gaz­dálkodó és gondolkodó falusi emberek. onn Üiiii Kint esik a hó, fütyül a szél, s a gazdasági élet szigora sem nagyon enyhül, de ők bíznak magukban. A két nagy kály­hában piros lángok lobbannak, kíváncsian kikandikálva a szeli őzőnyílásokon. Lassan­ként a terem is felmelegszik. Kovács T. István Hívásunkra a KÖJÁL tele­fonját dr. Nagy Magdolna vet­te fel. Véleménye hasonló volt: — Valóban vizsgáltuk, de ezt az ellenőrzést minden héten elvégezzük. A legutóbbi vizsgá­lódás eredménye szerint hal­mozottan előforduló megbete­gedések nincsenek, — Ügy tudjuk, hogy pél­dául a Báthori utcai iskolából többen is hiányoznak betegség miatt. — Erről mi is tudunk és megállapítottuk, hogy nem influenzáról van szó. A gya­koribb megbetegedéseket a nagy hideg okozza. Tél végén ez egyre jellemzőbb, hiszen ekkorra a szervezet ellenálló­képessége sokat veszít erejé­ből. D. 7. Az elmúlt esztendőkben Vá­cott is sokan megpróbálkoztak hasonlóval, s köztük szép számmal akadtak, kik üzleti érdekeiket a lakossági szolgál­tatásban vélték felfedezni. Jó néhányan személygépkocsijuk­ra felszerelték a taxi feliratot, mások kiselejtezett ZIL-eket és IFÁ-kat vásároltak s fel­csaptak gépesített fuvarosnak, miközben egymás után társul­tak műszaki szakemberek, akik hol Tel-Star néven, hol Dekorépszcr címen vállalkoz­tak kombinált feladatok meg­oldására. Elkelne néhány Vajon ez a nekibuzdulás a lakossági szolgáltatásban ho- zott-e szembeötlő változást? — Kétségtelenül — szögezi le Vörös Frigyesné, a tanács ipari-kereskedelmi csoportjá­nak vezetője —, de túlzás len­ne azt mondani, hogy mindent megoldott. Sajnos még mindig vannak olyan szolgáltatói kö­rök, amelyekben elkelne né­hány mester, vagy szakember. Nincs például Vácnak műbú­torasztalosa, szűcse, de pél­dául épületburkolóból, háztar­tási kisgép javítóból, üvegező­ből, tetőfedőből, rádió-televí­zió műszerészből, vagy parket­tacsiszolóból is csak egy-ket­tő akad. — Melyik szakma képvise­lőjéből van elegendő, vagy a kelleténél is több? — Semmiből sincs elég. Szám szerint a teherjármű-fu­varozók vannak a legtöbben; harminchatnak adtuk ki az engedélyt, de úgy tűnik, vala­mennyiükre szükség van. Ti- zenketten vállalkoztak lakás­takarításra, ablaktisztításra, közülük ketten főállásban, mindnek akad bőven munká­ja. Férfiszabóként tizennégy, taxisként tíz, villanyszerelő­ként tizenkilenc kisiparos dol­gozik a városban, de például gázvezeték- és készülékszere­lőből, elektrotechnikai műsze­részből, ácsból, kőművesből megint csak kettőt-hármat ta­lálni. — A gazdasági társulások színesítették-e a szolgáltatás palettáját? — A kilencvenhat megala­kult munkaközösségből sajnos csak hat vállalt lakossági munkákat. De ezeknek is örü­lünk, hiszen köztük épületbú­tor-asztalos, faesztergályos, hangszerkészítő és -javító ugyanúgy akad, mint autója­vító, vagy vezetékes távközlő berendezésekkel foglalkozó. Fuvarok a Tüzéprol összesen mintegy háromszáz magánszolgáltató él és dolgo­zik Vácott. Köztük Haffner Jakab, aki tavaly áprilisban vált meg a vállalati gépkocsi­tól, hogy saját billenőplatós IFÁ-jának volánja mögé ül­jön. — Megérte? — Hát... — s felvonja vál­lát — a gépkocsi ára még nem térült meg. A szerviz, az adó és az SZTK sokat elvisz, az üzemanyagról már nem is be­szélve. — De megrendelés azért akad, — Kiszámíthatatlanul. Van, amikor itthon vesztegelek, máskor egymást érik a fuva­rok. Most éppen a Tüzépre járok, a reggelek, a délelőttök itt telnek el, aztán teszek né­hány kanyart a könnyűipari öntödébe, ott is van állandó fuvarom. — Melyik a legjobb szállí­tási szezon? — Amikor jó az idő, s meg­kezdődnek az építkezések. Ak­— Mi kell a jó futballhoz? — Először is jó futballistáik kellenek. — Dehogy. — Pedig ínár azt hittem. Ja, persze! Mindenekelőtt egy jó labda. — Nem. — Hát akkor? — Először is, másodszor is pénz, lehetőleg sok pénz. O A GSE sportolói mintha cá­folnák ezt a meglehetősen el­terjedt nézetet. Viszonylag ke­vés pénzből is megélnek, já­tékuk népszerű, a közönség kedveli a csapatát, vagy in­kább a csapatait. A GSE, vagy teljes néven a Galga völgy Sportegyesület Püspökhatvan, Galgagyörk, Ácsa és Csővár sportolóit tö­möríti. Elnökük, Gunda Pál nyug­díjas, aki mint a helyi ter­melőszövetkezet volt párttlt- kára kamatoztatja most veze­tői tapasztalatait. Néhány év­vel ezelőtt még egyetlen szak­osztály, a labdarúgók első és második csapata meg az ifi­játékosok sportoltak ezen a néven, összesen vagy hatva­nam 1981-től mind a négy község követelte, hogy a sa­ját nevén szerepeltethesse csa­patát. A közös tanács végre­hajtó bizottsiága ezért egy ha­tározattal teljesítette is ezt a kívánságot. * • Püspökhatvan után Csővá­ron és Galgagyörkön is meg­alakult a felnőttek és ifik lab­darúgó-csapata. Ácsán viszont a kézilabdának erősödtek meg a hagyományai, húszan-hu- szonöten ezt a sportot űzik. A női csapat legutóbb második lett a megyei bajnokságban. Az idei bajnokság nevezé­sei ezekben a napokban dől­nek el. Az a baj, hogy hosz- szú utakat kell megtenni, ha idegenben szerepelnek. Kör­nyékbeli ellenfelek kellené­nek, de errefelé nem alakul­tak kézilabda-csapatok. Azt mindenesetre elérték a községekben, hogy mintegy 100—110 igazolt játékos spor­tol rendszeresen. Meg kell em­lítem a Csővár SE labdarú­kor megállás nélkül hordha­tom a sódert, a homokot, az építőanyagot. Ilyenkor télen lényegesen kevesebb a mun­kám. A fuvaros — saját bevallá­sa szerint — nehezebb életfor­mát választott, amióta önálló­sította magát. Az a szabómes­ter pedig, aki évtizedeken ke­resztül keményen dolgozott, éppen mostanában mérsékelte munkatempóját. Igaz, abba is hagyhatta volna. — Nyugdíjba mentem ugyan­is — meséli Droppa István —, de úgy döntöttem, hogy mel­lette tovább dolgozgatok. Munka, megrendelés bőven van, hát akkor a saját szak­mámban teremtem elő azt a kis nyugdíjkiegészítést... Szükség van rájuk — Vagyis válogat a meg­rendelések között? — Ne értse félre, nem holmi nagyképűségből, de már csak igényes munkát vállalok, első­sorban öltönykészítést. Nem akarom az egész napomat munkával tölteni, kapzsi sem vagyok, megelégszem a keve­sebb pénzzel. Sokan vélekednek hason­lóan. Vácott legalábbis sok-sok mester vonult az elmúlt évek­ben nyugállományba, de kö­zöttük többen kézbe vették is­mét a szerszámot, az ollót, a kalapácsot, a fényképezőgépet vagy éppen a kelmefestő ecse­tet. S dolgoznak, mert égetően szükség van a munkájukra. Tamási István góit, akik a második ok lettek Vácduka előtt a körzeti baj­nokságban. — Miből telik szerelésre, pá­lyák rendbentartására, utazás­ra s más kiadásokra? — A nagyközségi tanács 50 ezer forinttal támogatja az egyesületet — mondja Gunda Pál. A termelőszövetkezet 60 ezerrel járul hozzá a költség- vetéshez. — Az 110 ezer forint. Ennyi elég? — Húszer forint jön még a hazai mérkőzések belépődíjai­ból s a közönségnek ezen kí­vül 10 forintos pártolótagsági jegyet is kínálunk. Ezt a szakosztály a saját céljára for­dítja. — Milyen kiadásokat kell fedezni? *— A szakosztályvezetők tiszteletdíját, évente a pálya­hitelesítést és mérkőzésenként a 460—600 forint közötti já­tékvezetői díjakat. Kellenek még tisztítószerek, ki kell mo­satni a szereléseket. Évente egy csapatnak veszünk új sze­relést, a többieknél hiánypót­lásra kerül sor. Mindegyik csa­patnak van pályája, öltözője, arányig jók a tárgyi feltéte­lek. A csapatok mindig a téesz autóbuszán utaznak — válaszolja a kétszeres elnök, aki az MHSZ lövészeinek is kocsit kér, ha utazniuk kell. Csak így lehet boldogulni. A költségvetési összeggel nem kell szégyenkeznünk. Máshol sem több. Ha a szállí­tásokat is ide számoljuk, meg­van annak a reális értéke úgy 200—250 ezer forint is. Ha pe­dig az MHSZ 3 lövész­szakosztályát, a püspökhatva­ni utcabajnokságokat is ide számítjuk, majdnem 480 em­ber viszonylag rendszeres sportjáról beszélhetünk. « • • — A négy község csapatni közül a sportkör elnöke me­lyiknek szurkol? — Én a szép játékot sze­retem, de még a nemzeti vá­logatottak mérkőzésein is pár­tatlan vagyok. Nem a győze­lem,. hanem a játék érdekel. K. T. I. ISSN 0133—2758 (Váci Hírlap) Egy féli nap képei T ecsapja a vaskos kémények füstjét az es- J J ti szél, komor sötétség borul a házakra. A hőmérő higanyszála dideregve húzza össze magát, amikor jön az est. Valahol mulatnak, torát ülik a kora hajnalban megperzselt ma­lacnak. Míg bent jó borocskát öntenek a zsí­ros falatokra, addig kint az udvari fénynél üstben pirul a tepertő, s tüzes lenével telik a bődön. Későre elsötétednek az ablakok, egyet­len felhő sem homályosítja a csillagok para­zsát. Nevet a telihold: — Reggel a csontodig fagysz! Egyéves a lányom. Nem féltjük a levegőtől, megszokta hát, hogy délelőtt is, délután is órákat alszik a kocsijában a teraszon. Kará­csony óta, ahogyan beköszöntött az igazi tél, kicsit óvatosabbak lettünk. Félórányira szab­tuk a levegőztetést. S most, hogy zordabbá vált az idő, igen szigorúan tartottuk magun­kat a percekhez is. A lány nyűgös lett, nem aludt délelőtt, s csak szenvedett ebéd után is, le nem hunyva kis szemét. Este aztán a fá­radtságtól sírva aludt csak el. Egy hétig ha bírta, bírtuk így. Újra a teraszon alszik dél­előtt, s délután is egy-egy órát. Mínusz tíz fok­ban is! Igaz, majd félórát tart az öltözködés, mire a sok ruha a gyerekre kerül, úgy hogy csak a szeme, orra látszik ki. Mozdulni sem tud a kocsiban. Két percig sem kell ringatni a járművet, már szemvilláira telepszik az álom. Pici orrát megszínesíti a friss levegő, élutáni séta az áruházban. Veszek ezt, azt, amiért elküldték. Kint hideg van, bent meleg, ráérek, nem sietős a dolgom, hat elnézelődöm, A műszaki osztályon az eladó­teret megvilágító fényforrásokon kívül égnek a vevőkre váró csillárok, lámpák is. A dísz- kivilágítást nyilván az üzleti célok diktálják, jobban kelleti magát egy fényben pompázó csillár, mint a sötét burája. Van itt több kilós üveggyöngyfüzér, állítható magasságú, színes ernyőjű lámpa, sokágú csillár, díszesen fara­gott állólámpa. Legtöbbjük bekapcsolva, hisz így mutatnak csak igazán. Amíg csodálom ábrándozva, hogy melyiket is választanám, az egyik eladj sorban kapcsolgatja ki a hasz­talan világító lámpatesteket, sorra vesztik el fényüket, csillogásukat a kiaggatott lámpák. Több eladótársa megdöbbenten siet a lámpa- oltogatóhoz, hogy számon kérje szokatlan tet­tét. De mielőtt szólhatnánk bármit is, amaz már sorolja a közelmúltban megjelent napi­lapok szalagcímeit: — A Minisztertanács ha­tározatot hozott... — és kialszik sorra a csil­lárok áramot faló fénye. Esteledik. Már délután ötkor. Szorosra hú­zom a kabátomat, mégis csiklandoz a hideg szél. Szaporázom a lépteim hazafelé, ilyen cudar időben csak otthon jó, a meleg szobá­ban. Az egyik kapualjban fiatal párocska. Mit tegyek? Ebben a hóban át nem megyek a túl­oldalra. — Csak búcsúzkodnak, vagy bemen­nek, mire a közelükbe érek — reménykedem magamban. — Ej. az utcai lámpát is éppen az ő házuk elé rakták! — zsörtölődöm. A fiú motoron, dzsekiben, a lány csak vé- ** kony otthoni ruhában, ahogy a házból kijöhetett. — Brrr — borzongok —, hogy nem fagynak meg ezek itt?! Lassítok léptemen, hátha beengedi i lovagot a lányka, vagy el­köszönnek. Hogy van kedvük ebben a der­mesztő hidegben kint ücsörögni? De csak ácsorognak. Beérem a kapualjban beszélgető­ket. Mondja a fiú a magáét, míg hallgatójá­nak c^ak a szép szeme beszél. Édes a szó. lágy tekintet fogadja. S. B. Mit mond az orvos? Köhögés, íaz, fejfájás Először is, másodszor is Labdák a kicsi falvakban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom