Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

4 1985. FEBRUAR 26., KEDD Együtt örültünk Alkotó örökösökhöz méltón A nagy lehetőség... Munkapad mellől az egyetemre Amikor boldogan moso­lyogtak a gödöllői lányok, asszonyok, velük együtt örültünk. Senki sem csa­lódott, hiszen játék volt az egész, amelyben vannak győz­tesek, de nincsenek vesztesek. A legboldogabbak a gödöllői városi tanács fiataljai voltak, hiszen a moszkvai VJT-re utazhatnak, A második, har­madik helyezettek és a kü- löndíj birtokosai is kipirosod­tak, de a többiek sem szomor- kodtak, hisz nem volt rá okuk: valamennyien alkotó örökös­höz méltóan játszottak. A KISZ Pest megyei Bizott­sága és a Pest megyei Hírlap pályázata elérte a célját. Már az Alkotó örökösök, szombati, gödöllői döntője előtt mondo­gatták a résztvevők: annyi mindent tudtunk meg lakóhe­lyünkről, úgy összemeleged­tünk, annyit nevettünk a fel­készülés idején, hogy már megérte. Dicsérett illeti a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársait, az örökmozgó Csonka Máriát, a dolgokat he­Jó könyvet olvasni gyönyö­rűség. A szép könyvet már kézbevenni is boldogság. Még akadozva fűztem szavakká a betűket, amikor a Verne-regé­nyeket illusztráló metszetek elkápráztattak. Apám köny­vespolcáról legszívesebben a félvászonba kötött, leheletvé­kony bibliapapírra nyomott Petőfi-összest emeltem le. Legkedvesebb mesökönyvem egy Andersen-kiadás lett, s nem csupán a szívszorító tör­ténetek okán, hanem a szép kötés, a finom papír és a szo­katlan, kék színű nyomás miatt is. A szép könyvnek mindig becsülete volt. Hajdanán a kézzel másolt, díszesen bőrbe kötött kódexeket a biblioté­kák pultjaihoz láncolták. So­kan falvakat adtak cserébe egy-egy remekbe készült pél­dányért. Majd jöttek Guten­berg találmányának hazai alkalmazói: Misztótfalusi, Szenczi Molnár, Huszár Gál, Trattner János, Kner Imre... Fél évszázad S valamikor a húszas évek­ben egy ajándékba kapott kötet ismét fellobbantotta a könyv iránti szerelmet egy apró gyermekben. Tizenöt éves korában érkezett Vácra, a Kapisztrán Nyomdába az ifjú, akit ma Váci György­ként ismernek a szép köny­vek csodáiéi szerte Európá­ban. Svájc, Lengyelország, Hollandia és Olaszország leg­jobb nyomdáit járta végig, híres mesterektől tanulta a szakma csínját-bínját. Éppen fél évszázada, hogy erre a mesterségre adta. fejét. Művé­szetet kellene mondani inkább mesterség helyett... Váci György a legnemesebb hagyományok folytatója, élet­ben tartója. Ismeri, alkalmaz­za a szakma legősibb fogásait. S tanítja. Műhelyéből sorra kerülnek ki az ifjú utódok, akik a mesterség mellé a könyv olthatatűan szeretetét kapják útravalóul. A kétszeres aranydíjas mes­ter kiállításai bejárták az or­szágot és a világot Vietnam­tól Amerikáig. Munkáit meg­találhatjuk az Elnöki Tanács­nál, a Magyar ENSZ-Bizott- ságnál. a Magyar Tudományos Akadémiád és az angol király­nő könyvtárában. Hat évig dol­gozott a brit uralkodónak, s ugyanakkor ingyen kötötte a vékonypénzű diákok szakdol­gozatait. A város büszkén vallja ma­gáénak Váci Györgyöt. A fél évszázados jubileum alkalmá­ból állandó kiállítást rende­zett a mesternek a Madách Imre Művelődési Központban. A legszebb darabok kerültek a tárlókba: díszes könyvek, reprezentatív albumok. He­lyet kaplak a könyvkötő mes­terség legősibb szerszámai is, bepillantást nyújtva a munka menetébe. lyükre tevő titkárt: Solymosi Sándort és a furfangos felad­ványok kiagyalóját, Szabó Évát, a Pest megyei Múzeu­mok Igazgatóságának közmű­velődési csoportvezetőjét. A jó rendezés persze mit sem ért volna azok nélkül, az érdeklődő, lakóihelyükhöz kö­tődő fiatalok nélkül, akik a tél örömeit, a hétvégi pihenést kicsit elhanyagolva, a könyv­tárakat, múzeumokat járták, tanulva szórakoztak. És mit sem ért volna az izguló, buz­dító közönség nélkül, akik kö­zött nemcsak a szülők, bará­tok, ismerősök tűntek fel, ha­nem a vetélkedőt jelenlétük­kel is megtisztelő vendégek: Balázs Béláné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Her- czenik Gyula, az MSZMP Gö­döllő városi Bizottságának első titkára, dr. Bíró Ferenc, a GATE rektora és Papp István Gödöllő tanácselnöke. Bár a lányok nyertek, még­is: férfimunka volt. Állandó kiállítás ez, de nem befejezett. Váci György — maga közölte a megnyitón — szeretné bővíteni, gazdagíta­ni az anyagot, s az alapját le­rakni egy majdani könyvköté­szeti múzeumnak. Boldog ember Czine Mihály irodalomtör­ténész mondta a kiállítás meg­nyitóján: RÓBERT LÁSZLÓ meséi. E műsor a bizonyság rá, hogy kellemesen rádiózni a leglehe­tetlenebb időpontokban is le­het. Olyankor is, amikor már elültek a ház neszei, az óra­mutatók az éjfélhez kapasz­kodnak. A feltételes mód len­ne indokolt, hiszen Zoltán Pé­ter szerkesztő műsora címével igazán nem csinál nagy hírve­rést a zenékből, történetekből, jegyzetekből szőtt összeállítás­nak. A jó éjszakát, jó éjsza­kát, jó éjszakát mindenkinek felirat aligha tudósít arról, hogy ebben a késő esti órában országra, világra nyitnak ne­künk kaput, s a zeneszámok szerepe itt nem az andalítás, a hét nyűgeinek levezetése, ha­nem arra szolgálnak, hogy a hallottakat tudjuk megemész­teni, tovább gondolni. Szombaton este Róbert Lász­ló mesélt pályafutásáról, mun­kájáról és tisztelendőiről ked­ves- történeteket. Egészen úgy, mintha poharazgatás közben magá't és kedves barátait szó­rakoztatná e tanulságos ese­tekkel, melyek elsősorban nem is saját magáról, hanem törté­nelmünk utolsó ötven évéről nyújtottak szemelvényeket. Róbert László — ezt sokszo­rosan bebizonyította — nem­csak újságírónak, hanem szép­írónak is kiváló. Ha most mégsem bánkódom azon, hogy Magyar művészek Vendégszereplések A hazai zened élet több je­les képviselője vendégszerepei márciusban külföldön. Opera­énekesek, hangszeres szólisták, zenekarok és együttesek a vi­lág számos pontján lépnek fel egy vagy több alkalommal. Csengery Adrienne London­ban dalesten lép a közönség elé. Párizsban Kukely Júlia négy ízben, Gulyás Dénes két ízben énekel, Miller Lajos ugyancsak a francia főváros­ban vendégszerepel 5, Travia- ta-előadáson. Gulyás Dénes Münchenben három Rigoletto- előadás szereplője lesz. Toko- dy Ilona és Kováts Kolos ugyanebben a városban Verdi Requiemjében hallható. To- kody Ilona két brémai Re- quiem-esten is fellép Erdélyi Miklós karmestert a finnországi Lahtiba hívták meg. A Bartók vonósnégyes Li­verpoolban egy, Amszterdam­ban két hangversenyt »1, a Budapesti Rézfúvösötös kana­dai éh egyesült áOTamokbeli turnéra indul, a Liszt Ferenc kamarazenekar Nyugat-Ber- linben vendégszerepei. — Nem is tudom, a köny­vek doktorát ünnepeljük-e, vagy a könyvkötő művészet koronázatlan királyát? Avagy a boldog embert? Azt mon­dom, hogy mind a hármat. De mindenekfölött a boldog em­bert. Mert boldogságának for­rása, hogy adni szeret, hogy tudását a könyvszerető embe­rek szolgálatába állíthatja. M. N. P. ezek a remekbe szabott jegy­zetek és tárcák nem az idő múlásával dacoló könyvalak­ban láttak napvilágot, annak az az oka, hogy e rádiós kö­zeg és szerzőjük hangja nél­kül minden bizonnyal veszíte­nének közvetlenségükből és hitelükből. a jövőkutatásról, a Szonda eredendően tudomá­nyos magazinműsor, amelyben új találmányok, eljárások, ér­dekes hírek kapnak helyet. Ez alkalommal — vasárnap — a III. magyar jövőkutatási kon­ferenciáról hallottunk jól ösz- sz&fogott tudósításokat. A következő negyedszázad változásait felmérni a lehető legbátrabb vállalkozás. S nem­csak azért, mert a tudományos módszerekkel kimunkált jövő­kép ellenőrizhető, többségünk számára talán megélhető való­ság is, hanem mert éppen a legutóbbi tíz esztendő a bi­zonyság rá pro és kontra, hogy a fejlődés mennyi változója is­meretlen még számunkra. S nemcsak a lét vagy nem­lét, hanem olyan, az emberi­ség számára nem kevésbé meghatározó kérdések izgat­nak mindenkit, miint az ön­pusztító környezetszennyezés, a földi növényzet rohamos pusztulása, az ivóvízkészletek aggasztó csökkenése. A magyar jövőkutatók vala­Mindig a NÉKOSZ jut eszembe, amikor a SZET-ről hallok. Annyiban indokolt a párhuzam, hogy mindkét moz­galom a tehetséges, dolgozó fiatalokat karolja (karolta) fel, ám egyben sántít is a ha­sonlat, mert a felszabadulást követően egészen másról volt szó, mint napjainkban. Akko­riban — a kérdést leegyszerű­sítve — egy elkötelezett új értelmiség nevelése volt a cél, most pedig az, hogy ne ma­radjanak a munkapad mellett azok, akik mérnökként, ter­melési irányítókként is meg­állnák a helyüket. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen működő Agrárfeisőoktatási Intézmények Felvételi Előké­szítő Bizottsága éppen tíz esz­tendeje szervezi azoknak az intézményeknek a munkáját, amelyek előkészítik a szak­munkások beiskolázását. Ez idő alatt százan szereztek fel­sőfokú képesítést, jelenleg 120- an tanulnak és 34-en vesznek részt az előkészítő foglalkozá­sokon. Hiányzó alapok Kemény szavak kopognak a GATE gépészmérnöki karénak egyik földszinti termében. A felvételi előkészítő bizottság tagjai, a szakoktatók és a csoportbizalmiak a második szűrővizsga tapasztalatait be­szélik meg. Most dől el, hogy kiket javasolnak továbblépés­re, esetleg konzultációra, illet­ve kiket tanácsolnak el a tan­folyamról. Nem volna értelme a köntörfalazásnak, mert sok­kal nagyobb csalódást okozna a sikertelen felvételi. A mű­szaki szakon, matematika és fizika, a technológiai matema­tika, biológia és kémia a fő tantárgyak, amelyekhez a mű­veltség éa világnézet elnevezé­sű témakör párosul. A jó, közepes képességű hallgatóknak általában nin­csenek gondjai, ám akiknél az alapok és a szorgalom is hi­ányzik, azok kilátástalan hely­zetbe kerülnek. Ezúttal senkit sem kell eltanácsolni, de soka­kat kell konzultációra bocsá­tani, vagy átirányítani egy másik egyetemre, főiskolára, ahová kevesebb pontszámmal is be lehet jutni. A SZET-ese- ket nem lehet egy kalap alá venni azokkal, akik mostaná­ban kerültek ki az iskolapad­ból, mert ők régen, vagy egyáltalán nem érettségiztek. Egy-egy jó vagy közepes osz­tályzat mögött rengeteg mun­ka van: a több mint tízhóna­pos tanfolyam intenzív részé­mennyi veszélyt ismerve sem félnek a holnaptól, s annak a meggyőződésnek adtak han­got, hogy tudoimánytárunk bő­vülése előbb-utóbb olyan ha­szonnal is jár, ami lehetővé teszi, hogy megvédjük az em­beri fajt a végső kipusztulás­tól. Ez bizony nem kevés. Csak ne maradjon jóslat. TÖBBET ÉSSZEL. Bánkúti Gábor sorozatának legutóbbi részében jórészt szintén a jö­vőről Volt szó az egészségügy fejlesztése kapcsán. Arról, hogy ellátásunk, egészségünk védelme, ma valóban nincs magas színvonalon. A rende­lők műszerezettsége, a korsze­rű gyógyászati eljárások al­kalmazása is legfeljebb köze­pesnek nevezhető. De még a jelenlegi anyagi feltételek mellett is lehetne sokkal jobb. Például, ha nem hiányozna esetenként több mint százféle, életeket mentő gyógyszer. Csupán akkora mennyiség, melyre a hazai gyógyszergyár- tők azért büszkék, mert ez ter­melésüknek még egy százalé­kát sem teszi ki. Igen, ilyen kevesen múlik. Az egyik helyen orvosságból, a másikon csavarból van va­lamivel kevesebb. Ilyen nü- ánsznyi dolgokon múlik, hogy végül szinte mindenből hiány­zik valamennyi. Cs. A. ben napi nyolc órában hallgat­ják az előadásokat, további négy-öt órát vesz el az anyag megemésztése, a levelező sza­kaszokban pedig szükség van a hétvégekre is. Mindez nagy megerőltetést kíván a hallga­tóktól, családjuktól és a mun­kahelyüktől is, amelyek nélkü­lözik a szakembereiket, ráadá­sul tisztességes illetményt fi­zetnek a tanulás idejére. A főnök is Az áldozat nem öncélú: a statisztikák szerint a jelentke­zők nyolcvan százaléka sikere­sen felvételizik. A vállalatok olyan szakembereket kapnak vissza, akik azonnal be tud­nak illeszkedni a helyi viszo­nyokba, gyorsan kamatoztat­ják a tanultakat és tapasztala­taikat. A fiataloknak is meg­éri, hiszen szakmailag és anya­gilag előbbre jutnak. — A főnököm is SZET-es volt, ő bátorított — mondja Szűcs Zoltán, aki a GATE gé­pészmérnöki karára szeretne bejutná. — Két szakmám is van, olaj- és gázégő műszerész, és villanyszerelő, de mindig a gépekhez vonzódtam. Értetle­nül állok néhány műszaki probléma előtt, ezért akarok tanulni. Az én főnököm is a mun­kapad mellől szerzett diplo­máit — mondja Hoffman György. — Amint végzett, üzemvezető, majd főosztályve­zető lett belőle. Példája nyo­mán jelentkeztem a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolára. — Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz — veti közbe Hermész Imre, aki a Keszthelyi " Agrártudómáiiyi Egytetem mosonmagyaróvári mcHŐgazdaságtudományi kará­ra készül. — Gyakran egy óra alatt adnak le háromhónapi gimnáziumi anyagot és azt másnapra tudni kell. Tizenkét órai tanulás után már nem fog az agyam, $ ezen nem is lehet csodálkozni. Szerencsére sok biztatást kapok otthonról A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár 1984. jún. 12-én új néptáncegyüttes bemutatkozó előadására hívta az érdeklődőket. A meghívó­ban olvashattuk, hogy a Kék Duna együttes 1983 novembe­rében alakult, tagjai — ötve- nen — diákok és munkásfia­talok, akik nagyrészt „ebben az együttesben ismerték és szerették meg a néptáncot” Mosóczi István művészeti ve­zető és munkatársai: Kozma József és Szíj Rózsa irányítá­sával. A lelkes hangulatú be­mutatkozást a Szentendrei Nyár keretén belül több elő­adás követte a Templom téren. Novemberben a kaposvári So­mogy Táncegyüttes műsorában a Duna Művészegyüttes férfi­kara mellett a Kék Duna leánykára is fellépett a Budai Vigadóban, mintegy ízelítőt adva a mindhárom együttest vezető Mosóczi István sokirá­nyú tevékenységéből. Azóta lelkes és komoly, ön­feláldozó és kemény, de öröm­teli munka folyik a szentend­rei tánckarban. Hetente két­szer tartanak próbát, ami be­melegítésből, balettből, nép­tánc mozgáselemek gyakorlá­sából, és természetesen új műsorszámok betanulásából áll. A törzsgárda, mintegy 35 tag, egész napi munka, esti tanulás után Pestről, Pomáz- ról, Budakalászról rohan a próbára, sokszor csak a próba végére érkezve meg. Ilyenkor hét köziben társaiktól tanulják meg azt, amiről lemaradtak a próbán. Sokat járnak tánchá­zakba, ahol szakmai tudásu­kat és stílusérzéküket fejlesz­tik tovább. Közösen nézik és megbeszélik, értékelik a nép­éé a munkahelyem is megad minden segítséget, kedvez­ményt. Hermész Imre olyan, bizta­tóan veszi az akadályokat, hogy tanárai a nappali tago­zatra is adnak neki esélyt. Menne is szívesen, de három gyermek mellett ezt egyszerű­en nem teheti meg. Olyan is akad, aki megengedhetné ma­gának, de a munkahelye nem egyezik bele, sőt kevesebb já­randóságot folyósít a tanul­mányi időire, mint amennyi megilletné a hallgatót Pedig ha vállalták a beiskolázást, akkor a vele járó terheket, költségeket is állniuk kell. Hátrányban — Csak elvétve találkozunk munkahelyi gondokkal és azok ee-m rosszhiszeműségből, ha­nem nehézkes adminisztráció­ból, a hiányos információkból adódnak —> mondja dr. Szend- ró Péter, a felvételi előkészítő bizottság elnöke. — A SZÉT nagy lehetőség a fiatal szak­munkások számára, s a jelen­leginél többet is fel tudnánk venni. A mozgalom tovább­fejlesztéséhez megfelelően ori­entáló káderpolitikára és az érdekeltség kiszélesítésére vol­na szükség. Legyen rang SZET-eseket nevelni — ez is szerepeljen valamelyik rubri­kában, amikor egy vállalat munkáját értékelik. Növelni kellene az anyagi ösztönzést is, hogy a több gyermekesek, a nehezebb körülmények között élők is bekapcsolódhassanak. Mindenekelőtt a felvételi rendszeren kéll változtatni, mert amíg nagyobb az értéke a hozott, mint a szerzett pon­toknak, addig eleve hátrányo­san indulnak. Pedig jobban megállják a helyükét, mint akik síma ütem kerülnek be az egyetemekre, a főiskolákra. Magatartásukkal is példát mu­tatnak, formálják a közössé­get és a többiek hallgatnak rá­juk. K. L. táncmozgalom különböző Irá­nyait képviselő együttesek előadásait. Az eddigi előadá­sokon szereplő vendégzeneka- rok helyett megalakult az együttes saját zenekara Szabó András vezetésével, és most újabb bemutatót tartottak az együttest patronáló Kék Duna Tsz zárszámadó részközgyűlé­sein, február 16- és 23-án. Mű­sorukban szerepel egy Dunán­túli ugrás, Rábaközi férfitánc, Lánykarikázó, Délalföldi tán­cok, valamint a zenekar ön­álló száma, melyet erdélyi dallamokból állítottak össze. Ezt a műsort mutatják be március 3-án Érden a Duna menti folklórtalálkozón, és egy kamaraszámmal kibővítve ez­zel indulnak a március 10-én Dunakeszin megrendezendő Pest megyei néptáncversenyen is. Megkérdeztük Mosóczi Ist­ván művészeti vezetőt, hogyan értékeli az együttes eddigi munkáját, és mit vár a jövő­től? Válasza így hangzott: „A legörvendeiesebb dolog, hogy az együttes létszáma stabilizá­lódott. A gyerekek nagyon szé­pen dolgoznak. A tánc iránti szeretetük, lelkesedésük, oda­adásuk adja az erőt nekem és munkatársaimnak a további eredményes munkához. Itt kö­szönöm meg ez együttes fenn­tartásában mecénási szerepet vállaló Kék Duna Tsz segítő- készségét, valamint a PMKK igazgatójának, Tóth Bélának, és ügyeink intézőjének, Göll- ner Juditnak áldozatkész, aka­dályokat nem ismerő munká­ját. Köszönjük, kérjük és vár­juk további segítségüket”! (Sz) Állandó, de nem befejezett kiállítás A könyvek tudós doktora Balról jobbra: Váci Gy&rgy és Czine Mihály. DIOFIGYELŐ * Erden és Dunakeszin is Bemutatkozik a Kék Duna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom