Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-25 / 46. szám
8 *FST MEt. » f. i 1985 FEBRUAR 25.. HÉTFŐ Gödöllőről Moszkvába Alkotó örökösökhöz méltón Kit ne csábítana a VTT, a moszkvai utazás, főleg ha karnyújtásnyi távolságra van? ötvenen reménykedtek, végül öten örültek az Alkotó örökösök pályázat szombati döntőjén. Nagy csata, szoros verseny zajlott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ifjúsági klubjában, s a közönség is jól szórakozott a kitűnően szervezett vetélkedőn. Négy hónapja hirdette meg a KISZ Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Hírlap az Alkotó örökösök pályázatot. A lapunk hasábjain közolt kérdések azzal a szándékkal hívták játékra a megye ifjúságát, hogy felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára készülődve számba vegyék szőkébb pátriánk fejlődését, értékeit: nem kívülállóként, hanem mint alkotó örökösök. Három forduló után alakult ki a döntő mezőnye, s a tíz legjobb csapat szombaton nyilvános vetélkedőn mérte össze tudását Ha k fordulókat értékelve azt írtuk, hogy rengeteg búvárkodást, felkészülést igényért' a helyes válaszok megadása, akkor most tovább fokozhatjuk a jelzőket, mert a döntő a korábbiaknál nehezebb próba elé állította a résztvevőket. Feledj/ Péter játékvezető nemcsak a történelmi, kulturális ismereteket kérte számon, hanem a mindennapi tájékozottságot is. összefogott kitűnő munkájával Igazán jeleskedett. Különösen izgalmas volt az a feladat, amikor a fiataloknak arról kellett beszélniük, hogyan képzelik el településük fejlődését, jövőjét az ezredfordulóig. A dahasíak például már városnak álmodták meg lakóhelyüket, amely nem szűkölködik művelődési és sportin tézményekben,, ahol elegendő a lakás, fejlődik az ipar, a kereskedelem és a Fehérakác Tsz világhírnévre tesz sziert. A vágyak ritkán szakadtak el a valóságtól, mert a települések jelenét, meglévő gondjait ismerve — gyakran számadatokkal, a hivatalos fejlesztési koncepciókkal alátámasztva — indokolták meg elképzeléseiket. És mindez nem is tűnt játéknak, hiszen önkéntelenül az jutott az eszünkbe: jórészt rajtuk múlik, hogy milyen körülmények között élnek majd 2000-ben. Hatalmas Ismeretanyag, rengeteg, munka volt eg.y-egy válasz hátterében, amelynek haszna független a vetélkedő végeredményétől: minden résztvevő nyertes. A négyórás döntő végén mégis rangsorolni kellett a csapatokat Sági Ágnes, lapunk főszerkesztője, a zsűri elnöke hirdette ki a sorrendet. Az első helyen végzett, a moszkvai VIT-re utazik a gödöllői városi tanács KISZ-alapszervezetének csapata. A szentmártonkátai üzemi—községi KlSZ-alapszerve- zet fiataljai lettek a másodikok, ők egy hetet töltenek Suhlten, NDK-bell testvér- megyénkben. A harmadik heA felső Képen: tanakodnak a flu nakeszt pajtások. Övék lett a pingpongasztal. A másik felvételen Kel ed v Péter a dabasi csapatot - , faggatja. Erdős! Agnes felvétellel lyet e ceglédi Sailaá Imre KlSZ-alapszervezet csapata szerezte meg, jutalmuk: hétvégi nyaralás a Hírlapkiadó Vállalat balatonszéplatki üdülőjében. Lapunk különdíját, egy pingpongasztalt a dunakeszi 2. számú általános Iskola Hunyadi rajának pajtásai nyerték. Ha népszerűségi dijat osztottak volna, akkor azt is ők kapják, mert a jó tizenöt évvel idősebbekkel is állták a versenyt. Mondani sem kell: az eredményhirdetés után leírhatatlan volt az öröm. K. L. Nagy karimájú, pántlikás kalap, busómaszk Gyertek játszani Szentendrére Nagy pelyhekben hull a hó. Pillanatok alatt puha takaró borítja a szentendrei utcákat, háztetőket. Piros, sárga kiscsizmái lábak csúszkálnak a macskaköveken. A gyerekek hógolyót gyúrnak, dobálják egymást. Azért mégis igyekeznek a művelődési központ felé. Oda-oda- szólnak társaiknak, hívogatnak mindenkit a vasárnap délelőtti játszóbázba. Benn gyülekezik a gyereksereg. Csábítja őket a színes televízió. Megállnak, nézik a mesét, de a hívó szóval könnyű őket elcsalogatni. Sokkal érdekesebbnek ígérkezik a közös szórakozás. Űgyis lesz a játék során filmvetítés is — mondogatják — és továbbmennek. Kartonlapok a szivárvány minden színében, krepp-papírok, szerpentin, olló és ragasztó. Ezek a kellékek várják a gyerekeket a játókszobában. A játék Irányitól a háttérből szervezik a foglalkozást. Ügy tesznek, hogy mindenki öntevékenyen dolgozhasson. Mindenki kedvére mozogjon, hiszen nincsenek az iskolában. Televízió helyett Busómaszkot, reneszánsz csúcsos fejfedőt, nagy karimájú kalapot vagy valami mást készítsünk? — tanakodnak az ötödikesek. A lányok összedugják a fejüket és máris kész az elhatározás: színes kalapra szavaznak, minél nagyobb karimájúra. Kapornál Gabriella, Fitos Mariann és Papp Mónika ügyesen vágja ki az alapformát. Legjobban a szalagok kötése, a díszítés izgatja mindannyiukat. — Pomázról jöttünk át — mondja Mariann. — Ötödikesek vagyunk, itt van a fél osztály. Először vagyunk itt, de biztos, hogy máskor is Idelátogatunk. — Mit csinálnánk, ha otthon maradtunk volna? — kérdez vtesza Gabriella. — Ülnénk a televízió előtt vagy olvasnánk. Ha jobb idő van. a szüleimmel körülnézünk Szentendrén, sétálunk a Duna-parton. — Ugye szép? — mutatja a majdnem kész csúcsos fejfedőt Fülöp Andrea a többieknek. — Nálunk még nem volt farsangi bál. Hófehérkének öltözöm. A fiúk az aszta] végén csoportosulnak. Ügy tűnik, ők jobban szeretik elcsúfítani magukat. Nem véletlen, hogy a busórruiszkkal bíbelődnek. Elég nehezen engedelmeskedik az olló, a karton mégis megadja magát; kialakul a maszk formája. Nagy igyekezettel díszítik a krepp-papírból kivágott szalagokkal. Végül egy madzaggal az arcukra igazítják és örömmel ugrálnak, vállalva, hogy most mások lettek. Gáspár Zsolt és Csibi Laci próbálgatják a maszkot. — Nagyon szeretek barkácsolni — mondja Zsolt. — Ez lesz a hobbim. Különben kamionvezető leszek. — Én pedig technikus — szól közbe Laci, miközben az utolsó simításokat végzi a maszkon. KJ tud többet » Szovjetunióról? Immár tizenkettedik alkalommal hangzott el a versenyfelhívás ebben a tanévben, és szellemi tornára kész fiatal Ismét akadt bőven: 1054 középiskolás vett részt a háziversenyeken. Közülük a legjobbakat hívták meg a budaörsi, illetve a dunakeszi elődöntőkre. A két helyszín 19 csapatából 4—4 Jutott tovább a váci Sztáron Sándor gimnáziumban szombaton lebonyolított döntőbe. Itt dőlt cl, szoros Küzdelemben, hogy melyik lesz az a kettő, amely megyénket képviseli a március 17-én Szegeden tartandó országos elődöntőn. A játék — mert ver- senv Ide vagy oda, szerencsére végig Jó Játék maradt részfeladványből állt. — öt Ki tud többet a Szovjetunióról? Fej fej mellett a döntőben alapítottak Jaroszlav megyében — és így tovább. Ezt az amatőr rádiózást szemmel láthatóan mindenki élvezte, ügyes és tartalmas tudósítások kerekedtek ki. A 2-es és 6-os csapat izgalmas riporttal jeleskedett. Meg is kapták a maximális pontszámot. Az információs játék, majd a tíz kérdés, tíz felelet közben a kísérőtanárokat ügyeltem, amint buzgón másolták az eredményjelző tábláról a pontszámokat és az állást Rákapcsoltak Am ki gondolta volna, hogy a negyedik forduló végén, a befejezéshez közeledve még nem dőlt el semmi! Sőt, ekkor következtek csak a meglepetések. mert az ötödik feladat ugyancsak rázósnak bizonyult. A felszabadulási emléktúra nevű feladvány kapcsán válaszolni kellett egy sor kérdésre. Némi fejtörést után a csapatok beadták a feladatlapokat, a zsűri értékeit. A rövidke szünetben a versenyzőket faggattam. — Október óta, minden héten rendszeresen készültünk, mondja Gál Ilona, az 1. számú csapat tagja, áld a dabasi öntevékeny gyerekek — Sajnos a tanterv, az óramenet meglehetősen megköti a kezünket — mondja Retek- né Orgoványi Anikó. — Ezért is vállalom szívesen ezeknek a foglalkozásoknak a szervezését. Itt, a művelődési központban a gyermek képzőművészeti szakkört vezetem. A gyerekkorban elsődleges kifejezési eszköz a rajz. A kicsinyek ilyenkor elengedik fantáziájukat, szabadon asszociálhatnak. Uganakkor ügyeskednek. A játszódólelőttökön olyan fogásokat sajátítanak el, amelyet később hasznosíthatnak. — Először vagyok Itt az osztályommal — magyarázza Györiné Sós Katalin, pomázi pedagógus. — Kedvükre játszhatnak a gyerekek. A legfontosabb, hogy együtt vannak. Az iskolában sokkal több a kötöttség. Magam Is más oldalról ismerem meg itt a tanítványaimat. Jó volt felfedezni, hogy itt egymásra találunk. — Egy-egy ilyen vasarnap délelőttön kimozdítjuk a gyerekeket a televízió mellől — kapcsolódik a beszélgetésbe Sáros Maria, a szentendrei iskola pedagógusa. — Most éppen nem jöttek el a szülők. Én akkor örülök a legjobban, ha ők is elkísérik a gyerekeket. A közös foglalkozások maradandó élménnyé válnak. — Legjobban a papírhajto- gatást szeretem — szól Szeredi Mária gyermekkönyvtáros. — Szentendrén már akkor — jó évtizede — foglalkoztunk ezzel, amikor még nem volt olyan divatos. A hagyományos hajtogatásokon kívül sok mindent megtanultunk. A gyerekek nagyon élvezik, amikor mozgatható állatfigurákat, csodaszép papírvirágokat készítünk. Később ezeket a különböző játékokhoz, történetekhez fel lehet használni. Fontos, hogy az itt elkészített tárgyakat a kicsinyek hazavi- hetik. Így otthon folytatódhat a játék. Barátságok szövődnek Minden hónap utolsó vasárnapjának délelőttjén rendeznek játszóházat Szentendrén, a művelődési központban. Aki egyszer eljött vagy elhozta a gyerekét, legközelebb mér figyeli a programot. Itt barátságok szövődnek kicsinyek és nagyok között, kellemesen szórakoznak. Kell-e mindennél nagyobb öröm mindenkinek? Erdősi Katalin Tv-FIGYELŐ‘ TllcftrC. Hej — rikkanthatott egy jó nagyot valameny- nyi nyelvérzékeben megbántott előfizető pénteken este —, ha minden kívánságunk Ilyen gyorsan teljesülne! Mármint az az óhaj, kérés, követelés, miszerint át kellene keresztelni Vitray Tamás vadonatúj Tóksó nevű műsorát, mert ez a titulus bizony nem valami rokonszenves magyarítás. Nos, megtörtént a csoda, és a népszerű riporter saját kezűleg tárta elénk azt a táblát, amelyen ennek a beszélgetősdinek a megmásított címe állt, mégpedig a következő szövegezésben: Telefere. Hogy kinek jutott eszébe ez a kedves-vicces összetétel, azt egyelőre nem tudni, tény viszont, hogy az elődjénél ezer- szerte ötletesebb, hiszen tapsra érdemesen ötvözi össze a műsorszóró intézmény nevét — televízió — a szóban forgó program tereferés miféleségével. Le a kalappal mind a találó betűsor, mind pedig annak páratlan gyorsaságú bevezetése előtt! S tulajdonképpen szintén meg lehet emelni a fejfedőt azért is, amit Vitray ebben a bő egyórányi adásban produkált. Ha lehet, most még oldottabb volt, s ha vendégei közül ezúttal hiányzott is egy keményebb, közéleti illetőségű partner, azért akikkel szót váltott, többségükben jó és szórakoztató telelgetőknek bizonyultak. A nagy bravúrja az volt ennek a Teleferének, hogy ismét mikrofonfcözelbe engedte Benedek István ideg- és elmegyógyász professzort, aki oly népszerű televíziós személyiség volt hajdan, egészen addig, amíg a kamerák világából el nem tanácsolták. Bölcs derűvel most erről a kiűzetéséről is szólt, meg minden más egyébről, amit róla tudni érdemes. Fő-fő mondandóját talán abban lehetne summázni, hogy minden mellőzése ellenére az újbóli közszereplést szívesen vállalná, mert úgy érzi, bizonyos ismeretek továbbadására most ő és csak ő lenne a legalkalmasabb. Hívei bizonyára örültek ennek a nagy nyilvánosság előtti jelentkezésnek, és ugyanúgy annak, hogy Benedek István az eltelt idő alatt mit sem vesztett kedélyéből, jellegzetesen fanyar humorából. Most Is sziporkázott, a szintén jó kedélyű Vitrayval rokonszenves szópárbajt vívott.Bárha indíthatna egy új sorozatot; ennek nézettségi mutatója bizonyára jobb képet mutatna, mint néhány más, mostanában futó ismeretterjesztői vállalkozásé. Széchenyi. jveroeskűrty István forgatókönyvéből Horváth Adám rendezte azt a Széchenyi napjai című sorozatot, amely hat estén át idézi fel a legnagyobb magyar életét. A műsorújság előzetese szinte rajongó hangvételben ajánlotta a nézők figyelmébe ezt a sorsábrázolást, ám az első ötven perc bizony csalódást keltett. Amint az lenni szokott, ezúttal Is a histórikus tematikájú képeskönyvek emlékei kísértettek, s nem a testközelien átélhető drámák parazsa izzott. Hogy a kötelező olvasmányok modorából mikor vált át — és egyáltalán átvált-e — ez a képes-hangos biográfia, nem tudni, mindenesetre tény, hogy egyáltalán nem késztetett tapsra ez az első traktus. Dicsérőleg csupán azt lehet megemlíteni, hogy ezután az amúgy — Sur- dánk eltűnte óta — bizony igen szürke kedd estékre programozták át ezt a sorozatot, s akkor a hét első televíziós napján föltehetőleg üdébben fog hatni. N&nuk. igaz> hogy Jacobi Viktor Leányvására csábítóbb szórakozás lehetett, ám az az amerikai dokumentumfilm, amelyet ugyanakkor, azaz szombaton este a kettes csatornán vetítettek, egyenesen szenzációszámba ment. Egy bizonyos Robert J. Flaherty 1920-ban és 1921-ben forgatta ezt a képsort, s olyasmiket örökített meg, amik miatt igazán érdemes volt kitalálni a látványt rögzítő celluloidszalagot. Nanuk, az eszkimó vadász és családja köszönt ránk a havas-jeges felvételeken, s a rideg körülmények ellenére is kedves hétköznapjaik úgy peregtek tova előttünk, mintha csak mi is ott vágnánk velük a léket, vagy ott lapátolnánk a jégtáblák között. A maga nemében tökéletes rajzolat volt ez egy eltűnőben lévő létformáról. Igen jó vásár volt Flaherty filmjét megszerezni! Aká<a László nakeszí, manorf és a vád versenyzők Is. A győztesek A győztes ceglédi fiúcsapat kapitánya, Vámos Nándorné ragyog az örömtől. — Nem számítottam a győzelemre, olyannyira, teszi hozzá nevetve, hogy könnyelműen megígértem; ha netán mégis elsők lennének, elmegyünk a Fehér Galamb étterembe és az én kontómra azt esznek, ami jólesik. A helytállásért bizonyára igazgatói dicséretet kapnak, de ők csak azt kérték, hogy év végéig ne kelljen sorba állniuk a menzán, előremehessenek. Tóth Péter, Kisházi Ákos, Ádám Róbert és Hubert Zoltán — a négy győztes — negyedikesek. — Centiken múlott, hogy végül is nekünk sikerült, mondja Péter, elégedett sóhaj közepette. A dabasi csapatkapitány, Kiss István tanár is lazíthat végre. — Elégedett vagyok, egészen jól szerepeltünk. Az utóbbi három évben a mieink jutottak tovább az első helyen, de most a második is megteszi, hiszen csikócsapat ez: elsősök. Nagy Emőke Táncsics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tanulója. Figyelemmel kísértük, mi jelenik meg a Szovjetunió című folyóiratban, és a cikkek tartalmát, témáját megbeszéltük felkészítő tanárunkkal, Kiss Istvánnal. — Még nem tudni, mi lesz a végeredmény, kapcsolódik a beszélgetésbe a másik csapattag, Ádám Endre, de reméljük, a sok tanulásnak meglesz az eredménye. Közben az aszódi csapat egy tanulságos filmet vetít le: hogyan vélekednek öregek és fiatalok a háborúról. Egy szőke fiatalember azt mondja: én ugyan csak könyvekből ismerem és színes filmekből, de kalandos lehetett. Alig ocsúdom abból, amit hallok, máris hirdeti a zsűri az ötödik menet eredményét, majd a végeredményt: első helyezést ért el a második csapat, a ceglédi Török János Mezőgazdasági és Állategészségügyi Szakközép- iskola csapata, másodikként ugyancsak továbbjutott az 1. számú dabasi csapat, a tán- csicsosok. A nyertes ceglédiek másik csapata, a kollégisták is végig jól szerepeltek. Senki nem távozott üres kézzel: könyvjutalmat kaptak a többiek. az aszódi, budakeszi, duHallójáték Első az volt, hogy egy regény, egy táncjáték és egy opera két-két szereplőjét válasszák ki a megadott hatból és párosítsák a művekhez. Meg kellett nevezniük a szerzőt és a mű címét is. Ez után következett a Budapest hívja.., játék. Előzőleg minden csapat kapott egy helységnevet és jelentkezniük kellett, amikor — a rövid információ alapján — úgy vélték, a hívás nekik szól. Például: Budapest hívja azt a Szovjetunióban levő várost, amely műemlékvédelme révén nemzetközi hírnevet szerzett. Erre máris je- lenkeztek a talliniak. és rövid helyszíni tudósítással bemutatták a város történelmi múltját, nevezetességeit. Majd ők hívták meg azt a Volga- parti várost, melyeit 937-ben
