Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1985. FEBRUÁR 23., SZOMBAT ■B S Z í N H A ZT LEVÉT.!« Főbírónak nem jó lenni Tavaszi kulturális szemlék előtt Amatőr csapatok és mecénásaik A ml falunk olyan kis pont a térképen, hogy észre sem Teszik, mondogatják a tápiószecsőiek. A szecsöi lakodalma« viszont hírüket vitte szerte az országban. Szép énekeiket, táncaikat, viseletűket, szokásaikat megismerhették a legtávolabbi vidékeken is. A nagykátai táncosok már-már hazajárnak az agrigentoi fesztiválra. Nincsen alkalom, hogy díjat ne hoznának haza. A szentendrei Kékduna együttes a számypóbál- kozás korát éli. A dunakeszi pinceszínházban egymást érik a bemutatók. Zenekarok, kórusok, jelentkeznek bemutatkozásra. Az amatör művészegyüttesek éltető ereje, hogy próbáról próbára együtt vannak. Olyan értéket képviselnek, ami az egyes ember és a közösség számára egyaránt fontos. Már- már elfeledett dalokat, táncokat elevenítenek fel a néptáncosok. Különböző viselkedési formákat tanulnak az irodalmi szlnpadosok. Az együtténeklés örömet jelent a kórusoknak. Egyre inkább magas művészi fokon szeretnének bemutatkozni az amatőrök a profivá válás igénye nélkül. Hazánkban mintegy huszonháromezer csoport tevékenykedik, fél millió résztvevővel. A hetvenes évek elején egymás után alakultak az együttesek, ami ma már nem mondható el. A közművelődési intézmények égisze alatt működő csoportok mind több anyagi gonddal küszködnek. Éppen ezért a legtöbb helyen a szövetkezetekhez fordultak segítségért. Mi sem jellemzőbb, hogy az utóbbi öt esztendőben Pest megyében megduplázódott a szövetkezeti együttesek száma. A mecénásra lelt közösségek munkája kiteljesedett: ott találhatók a megyei és az országos bemutatókon. Hírnevet szereznek a _ vidéknek, ahol élnek, részei lettek a szövetkezeti közművelődési programnak. Legalábbis Kassán, 1685 és 1687 között. Nem elég, hogy a várost ostromló labanc hadakkal vívott csatározásban megsebesülhet a lábán, nem elég, hogy a falakon belül mozgolódó árulókat le kell lepleznie, nem elég, hogy a különböző felekezetek közti vallási ellentéteket el kell simítania, nem elég, hogy megkísérti egy világszép asszony, aki mással is kacérkodik, és hozzá még kémnő is, nem elég, hogy emiatt a felesége némiképp neheztel, nem elég, hogy a vitéz kuruc ezredes kapitány Kassa védelmét felcseréli Buda ostromával, hogy a fejedelmet, Thököly uramat, elfogatja a török, s így már a kuruc- kodás sem az az igazi — a derék főbíró még a hírhedett hóhér, Carafja tábornak kezébe is kerül, aki felnégyelteti, megnyúzatja, megégetteti és más finomságokkal nyuvasztja. Főbírónak nem jó lenni, mi tagadás, ha ennyi strapával jár. De félre az ironizálással. Amiről ugyanis fentebb szó esett, az megtörtént eset volt. Feja Dávid kassai főbíró valóban élő személy volt, a viszontagságok • is megtörténtek vele, Caraffa, az eperjesi hóhérnak nevezett császári tábornok is létezett, sajnos, Thökölyt is elfogatta a török, Petneházy, a kuruc kapitány is valóban odahagyta Kassa védelmét a török megszállta Buda felszabadítására indult csapatokhoz csatlakozandó, mért úgy vélte, ott jobb hasznára léhét a hazának, s az is igaz,hogy a labancok emiatt tudták bevenni az, addig kéményen ellenálló Kassát, mely a Zrínyi Ilona védte Munkács mellett a íkürucság végső menedéke volt a Thököly- mozgalom bukásának időszakában. És az is Igaz, hogy Kassa ebben az időbén Valóban igen fontos város a Felvidéken. Nemcsak hogy kitűnően erődített, jól védhető vár, hanem gazdag polgársággal rendelkező, az ország alsóbb vidékeiről a török elől elmenekült nemeseket, főpapokat befogadó, a különböző vallások hivőit összebékíteni igyekvő közösség is. Rangját, súlyát jelzi, hogy 1662-től önálló pénzverési joga volt, itt működött a szepességi városok nemesércbányászatát is irányító Szepesi Kamara, 1657-től főiskolája és nagy hírű nyomdája volt, a jezsuiták vezetése alatt, s mint az Erdély és a Felvidék közti kereskedelmi és hadiutak kulcsvárosa, még különösen fontos és értékes volt. Birtoklásáért így nagyon is érthetően hadakoztak a császári labancok és a Thoköly- párti kurucok. Kassa Thököly-párti volt, főbíróját, Feja Dávidot is a Kuruc előnéwel tisztelték meg. Nos, erről a „kuruc” főbíróról írt történelmi drámát 1902-ben egy abban az időben igen jónevű újságíró, író, fordító, filozófus: Fényes Samu. 1863-ban született, 1937-ben halt meg emigrációban. Haladó gondolkodású ember volt, különféle egyesületeket is szervezett, melyek gyakorlatilag a későbbi híres Galilei Kör számára egyengették az utat. Drámaíróként is számon tartották: a Kuruc Feja Dávid mellett írt drámát a felvilágosodás korának nagy alakjáról, Batsányiról, írt Mátyás királyról (ezt Fényes születése centenáriumán, 1963-ban Szolnokon újra el is játszották), s írt társadalmi drámát is, Álmodozók címmel, meg egy történelmi vígjátékot az ifjú Zsigmond királyról, Csehi tatár címmel. Darabjait nem akárhol játszották: a Feja tiávidot a Vígszínház, a Csehi tatárt a Nemzeti, az Álmodozókat a Magyar Színház mutatta be. A korabeli dokumentumok sikerekről tudnak; a Feja Dávid például a Vígben huszonöt előadást ért meg, akkor, amikor a kitűnő Bródy Sándor-darab, A dada, melyet ugyanabban az évadban vitt színre a Víg, csak tizenhatot, s egy sor más, jeles mű tíznél kevesebb- szer ment. A Thália Színházban Kazimir Károly most elővette a jó nyolc évtizedes Feja Dávidot, és — Hegedűs Gézával közösen — átdolgozva. Kassai asszonyok címmel színpadra állította. A gesztus alapelképzelése jó: meglehetősen sok hajdani értékes magyar drámai művet elfeledünk, méltatlanul mellőzünk, nem is tudunk róluk, nem játsszuk, nem kapcsoljuk bele drámairodalmunk hagyományainak áramába. Ezek bizony tények; e Színházi levelekben is nemegyszer szót ejtettünk már erről. Kazimir és Hegedűs tehát méltán keresnek előadható, ma. is színpadképes műveket a régebbi korok magyar darabjai között. Fényes Samut választani; nem is rossz ötlet, s az is érthető, hogy a Kuruc Feja Dávidra gondoltak. Legalább két indokuk lehetett: bizony nem valami sokat tudunk a kuruckorról, főleg annak korai szakaszáról, első periódusáról, a Thököly-mozgalomról — s manapság úgyis meglehetős divat a történelem, színpadon is, filmen is. Egy létező hiányt, s egy létező érdeklődést egyszerre véltek kielégíthetőnek, megszüntethetőnek. Ez idáig rendjén is volna. De van két-három kérdőjel is, e darab, s Fényes Samu körül. Az első: mint szer. ző, elég rangos volt-e az illető, magyarán: elég jó darabokat írt-e a dolog esztétikai értékeit illetően? Nos, Fényes Samu inkább — ahogy ma mondanánk — problémaérzékeny író volt, semmint jeles drámaíró. Csehi tatár című darabjáról írva a Fényest egyébként kedvelő Ady Endre ezt vetette papírra; (egyebek között): „Valami hiányzik ebből ez emberből. Valami: a jó isten tudja, mi az. Nem egész ember, és még Fényes Samunak sem egész.” Kosztolányi Dezső pedig, aki szintén nem ellensége Fényes Samunak, az Ártatlanokról írva, ezt mondja: „A próféta dörgedelmes ereje a poéta erőhiányáról beszél, s a drámát megveri a retorika.” Ennyit az első kérdőjelről. A másik: milyen a szemléletmódja? Azaz: hogyan tekint a tárgyára, hogyan kezeli, mit mond róla, s amit mond, az elfogadható, helyeselhető-e ma is? Nem a dialektikus és történelmi materializmust kell persze számon ikérmi mondjuk a Shakespeare- királydrámákon, de annyit mégi* el kell várni, hogy egy régi darab történelemszemlélete ne legyen hamis, torzító, túlhaladott, már a saját korában sem előremutató. Nos. Fényes a korához képest szalonképes történelmi szemléletet mutat: az ugyancsak ja .Vígszínházban jegy. évvel korábban bemutatott Herczeg Ferenc- dráma, az Ocskay brigadéros keltette lelkesült nemzeti kuruckodás hullámain hajóz. A közeli millennium, s majd pár év múlva a Rákóczi hamvainak hazahozatala körüli hazafiasnak is nevezhető) felbuzdulás nem kis mértékben kedvezett ennek a tónusnak; innen tánlálkoznak majd az 1906-ban, a Rákóczi-évben gomba módra elszaporodó kuruc-darabok i£, melyékről a kor valamennyi számottevő színikritikusa csak vissza- utasítóan tud szólni. S harmadjára: a fentiekből következik, hogy a Kuruc Feja Dávid, de a Kassai asszonyok címet viselő új variáns is, egy feketében és fehérben gondolkodó, egyszerűsítő, a jó kuruc és a rossz labanc pólusai közt mozgó dramaturgiát és szemléletet mutat és követ. Neun mintha a legvégsőkig egyszerűsített alapképlet nem azt mutatná, hogy a kurucság, mint politikai magatartás, általában haladó volt, s a labancság általában nem. Csakhogy a korszák konkrétan, sokkal, de sakkal árnyaltabb volt, bonyolultabb, ellentmondásosabb. Nos, ez hiányzott már akkor is Fényes Samuból, ezt hiányolta Ady is. És ez hiányzik az új variánsból is, s ezt hiányolhatjuk magunk is. TAKÄCS ISTVÁN Még mindig a díjazásról Nem véletlen, hogy ezen a héten a fenntartók és az együttesek képviselői találkoztak Szentendrén, a művelődési központban. A Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége kezdeményezésére gazdasági és közművelődési szakemberek adtak egymásnak találkozót. Az áfé- szek vezetői, a művelődési házak igazgatói, a csoportok küldöttei azért gyűltek össze, hogy megismerjék egymás gondjait, elképzeléseit, ugyanakkor választ kapjanak kérdéseikre. Idestova másfél esztendeje, hogy szárnyra kelt a hír: a csoportok fellépti díjat kérhetnek alkalmanként. Mi sem természetesebb, hogy a díjazás lehetőségéről érdeklődtek a legtöbben. Kiss Lászlót, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának munkatársát arról kérdeztük: van-e az amatőröknek presztízsük? A csoportok fellépésükért megfelelő díjazásban mikor részesülhetnek? — Mind gazdasági, mind szemléleti okai . vannak annak, hogy az amatőrmozgalomban pillanatnyilag alig-alig van fejlődés. Azt hiszem felesleges fejtegetni a gazdasága okokat. Sajnos a művelődési intézményeknek nagyon okosan kell gazdálkodniuk, hogy a meglévő csoportokat fenntarthassák. Ugyanakkor az amatőrök a maguk szűk köreiben forognak, megfelelő társadalmi megbecsülés híján. Sokkal jelentősebb művészetközvetítő értéket képviselnek, mint ahogyan azt elismeri a környezet. A különféle ágazatok között is arányeltolódás van. Szerencsére reneszánszát éli a népművészet. A szövetkezetek támogatásával működő néptáncegyüttesek például nem véletlenül értek el olyan jó eredményeket az utóbbi években. Sajnos a fellépések díjazásáról nem sokat mondhatok. Igaz, készülőben volt egy jogszabály, még magiunk sem tudjuk, mi lesz a sorsa. Egyelőre a nevezetes 118-as MM—PM utasítás lehetőségeivel élhetnek az együttesek. Tehát: fellépési díjat nem kérhetnek, de költségtérítést igényelhetnék. Szövetkezeti színekben ötven szövetekezeti együttes működik Pest megyében. Egyre több a közös fenntartás igényével jelentkezők száma. Az együttesek jói tudják; segítség nélkül meglehetősen mostoha körülmények között lennének. A szövetkezetek vezetői pedig felismerték, adott pillanatban úgymond a kultúra termelőerővé válhat Új formák kialakításán dolgoznak. Elképzeléseikről kérdeztük Varga Jó- zsefné dr.-t, a MÉSZÖV általános titkárát: — A szövetkezeti mozgalom köz- művelődési tevékenységében fontos szerepet szánunk az amatőr művészeti csoportoknak. A helyi népművészet továbbélésének letéteményesei ők. Ugyanakkor kimozdulnak szű- kebb környezetükből, bemutatkoznak az ország különböző vidékein, mii több, külföldön is sikereket aratnak a szövetkezetek színeiben. Nem is olyan régen újfajta kezdeményezést gondoltunk el. Kulturális szolgáltató szakcsoportot, amolyan menedzselő irodát szeretnénk létrehívni. A szervezetéstől a fellépésekig sok mindent elintéznének. Ezzel megoldódna az is, hogy tudnának egymásról és a lehetőségeikről az együttesek. Mindenképpen fontosnak tartanánk egy ilyen szervező-módszertani-mene- dzselő központ 'kialakítását. Sok jót ígér a kezdeményezés, ennek ellenére érthetetlen, miért olyan lassú a megvalósítás. Nem a fogyasztási szövetkezet kezdeményezőin múlik, az iroda — vagy nevezzük bárminek — létrehívása. Akad más intézkedés is, ami megnehezíti a munkát. Az előadások szünetében sok gond megfogalmazódott. — Érthetetlen, hogy miért a fesztiválra ...Utazókat támogatják elsósor- ban — gondolkodott hangosan Pál Attiláné százhalombattai népművelő. — A meghívásos cseréket az előző esztendő augusztusának végéig be kell jelenteni. Ez meglehetősen megköti a lehetőségeket. Véleményem szerint a különböző országok közötti csereutazások fellendítik az együttesek művészi tevékenységét. Nálunk, a művelődési házban működő kórusFÖLDEÄK JANOS. Pesten született, de az egykori, kis házaival messze nyújtózó munkáslakta külváros, Pesterzsébet tartja nyilván polgáraként. Élete javát ott töltötte, számos versét és prózai írását ez a környezet ihlette. Mint könyvkötősegéd innen indult reggel, ide tért meg este, hogy testében munkától megfáradtán, de friss szellemmel költészetté igézze a munkásnép vágyait, a változtatásba vetett hitét, sorokba fűzze szelíd örömeit. A kezdeti bátortalan próbálkozások után csakhamar eredeti hangjára lel, mely ha olykor kissé darabosan is szól, de mindig szívből fakadóan. Éppen póztalanságában szép szavú líra az övé, az élő beszéd hanghordozásában találja meg a költői árnyalatokat. A gyár is költészet! — írta. Valóban az ember munkája, az ember teremtette okos gép tisztelete keretezi egységbe. Földeák János költői munkásságát. Később társakra is a munkásírók csoportjában lelt. Raj- csányi Károly, Vond Ferenc, Benjámin László. Rideg Sándor és mások további ösztönző hitet adtak számára. Nemcsak a Népszava hasábjain jelennek meg rendszeresen versei, hanem a harmincas évek derekán Felvonulnak, elvonulnak című első önálló kötete is megjelenik. A negyvenes években számos szocialista antológiának a társszerzőiéként hallatja hangját. Az egyik ilyen összeállításnak különösen találó a címe: Tollal és szerszámmal. Kezdeti munkássága során mindkettőt szinte egyszerre szelídítette kezéhez. Később is, bármerre vetette egyéni sorsa, egy pillanatra sem szakadt meg az érintkezése a kétkezi dolgozók világával. Sohasem voltam csak költő — mondotta egyszer nevetve —, az írás mellett a háború után is mindig lekötött valamiféle kötelesség. Egyszer szakszervezeti funkcionárius, másszor folyóiratszerkesztő, sőt jó Ideig vezérigazgató, a papírügyek nak is kimondottan használtak a külföldi szereplések. Magunk részéről az időpontok ilyen korai egyeztetése csak-akadályozhatja a meghívásokat. — Mi egyelőre az alapkérdésen morfondírozunk — kapcsolódott a beszélgetéshez Győré József, ceglédi pedagógus. — A pedagóguskórus tagjai lelkesek. Egyre inkább érezzük, mennyire szükségünk lenne anyagi támogatást nyújtó segítségre, a fellépések szervezőire. Partnereket keresünk Sorolhatnánk a gondokat. Ahány együttes, annyiféle megoldásra váró kérdés. Természetesen a legtöbben saját maguk szeretnének kilábalni. Mindenesetre partnert keresnek Úgy tűnik, hogy a legalkalmasabb pillanatban találkoztak a különböző területekről érkező szakemberek. A fogyasztási szövetkezetek mecénási elképzelései felvirágoztathatják az amatőr művészeti mozgalmat. Természetesen ehhez az kell, hogy a közművelődés gondját viselő intézmények elfogadják, támogassák kezdeményezéseiket. Az amatőr csoportok is nyitottak. Hiszen ha csak azt említjük, hogy például a népi táncosok tájközpontokat szeretnének létesíteni, már előrelépést jelent. A jövő héttől elkezdődnek az amatőr-művészeti csoportok területi, megyei bemutatói. A szentendrei'ta-’ láikozót tekinthetjük az eseménysorozat nyitányának. A felvetődött gondokra receptet senki sem tud adni. A megméretés a színpadon történik. Hogy miként alakul az amatőr együttesek sorsa, az ezeknek a találkozóknak továbbgondolásán dől Intézője is volt. Legutóbb pedig az Irodalmi Alap igazgatójaként az író- társadalom ügyes-bajos dolgainak sok emberi felelősséggel járó intézőiéként oldotta meg nagy körültekintéssel, emberi tapintattal a feladatát. Innét ment nyugdíjba. Minden kétséget kizáróan ez » mindennapi életben való állandó részvétel töltötte föl és tölti meg ma is Földeák János szenvedélyes lírá- . ját. A köznapi dolgok igézete gazdagon bontakozik ki egész eddigi munkásságában. Szoros közéleti el- kötelezéttsége pedig még családjáról szóló verseiben is föllelhető. Egyik szép, asszonyát dicsérő művében olvashatjuk ezeket a sorokat: Bennünr két az osztály; a szolgák s a szegények iszonyú sorsa igazított össze, s holtunkig a szétiildözött munkások, parasztok számára hullajtott mostoha morzsa réme is bújtogat még tiszta csókjaink között. AZT VALLJA, hogy a gyár is költészet. Mint egy helyütt írja: ... a technológiákban legalább annyi hasznos értelmesség élteti tovább új létformánkat, mint a lányok csókjától ihletett szonettek és rapszódiák ... Igaz, a felszabadulás után az író- toll jobbára pihent. Az ötvenes évek eleje — mint több más egykori munkásírót — őt is megtorpanásra késztette. Később azonban, ötvenhat után tehetsége új szárba szökkent. Verseinek és prózai írásainak újabb és újabb kötetei jelentek meg. tiszta hittel és makacs elszántsággal haladva tovább választott útján. Földeák János most hetvenöt éves. Mindenképpen gazdag életpályára tekinthet vissza. A rádió ebből adott ízelítőt, amikor a hét költőiéként verseinek javából válogatott A hallgatók és az olvasók revében mi is szeretettel köszöntjük, várva az újabb alkotások sorát, mindnyájunk közös örömére. SZOMBATHELYI ERVIN Sütő Irén, Jani Ildikó, Kozák András és Zsurzi Katalin, el. ERDÖSI KATALIN Rádiófigyelői
