Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

2 ^ßiytop 1985. FEBRUAR 23., SZOMBAT Van lehetőség a megegyezésre (Folytatás az 1. oldalról) vője a szerződés érvényének meghosszabbítása mellett fog­lalt állást. Célunk az, hogy tovább nö­vekedjék a szocialista világ- rendszer egészének nemzetközi szerepe és befolyása, állapítot­ta meg a továbbiakban Cser- nvenko. Ezért tartjuk fontos­nak a Kínai Népköztársaság­hoz fűződő kapcsolatok norma­lizálását. Partnereink A nemzetközi biztonság erő­sítésében együttműködünk a világ valamennyi békeszeretö erejével. Ez az együttműködés magában foglalja a korábbi gyarmati és félgyarmati sorból felszabadult, szabadságszerető és független államokkal fenn­tartott kapcsolatokat. Ezek az országok, a hatalmas Indiától a kis Beninig, a szomszédos arab országoktól a távoli kö­zép- és dél-amerikai államo­kig, természetes partnereink a népek jogainak és az embe­riség békés jövőjének védel­mében vívott harcban. Külpolitikánk alapelemei közé tartozik az imperializ­mus által kikényszeritett fegyverkezési hajsza megszün­tetéséért, a nukleáris világhá­ború veszélyének kiküszöbölé­séért vívott harc — hangsú­lyozta választási beszédében Kónsztantyin Csernyenko. — Hamarosan új tárgyalásokat kezdünk az Egyesült Államok­kal. Ezek mindkét fél kijelen­tése szerint a kozmikus fegy­verkezési hajsza megakadá­lyozását, a földön elkezdődött íégyvérkezési hajsza beszün­tetését szolgálják. Megálla­podtunk abban is, hogy a koz­mikus és a nukleáris fegyver­zetek kérdéseit komplex mó­don, egymással szoros össze­függésben vizsgáljuk és old­juk meg, mivel ez elengedhe­tetlen a sikerhez. Ez a Géni­ben létrejött megállapodás fő gondolati tartalma. Szeretném még egyszer a legvilágosabban kifejteni, milyen szándékaink vannak a küszöbönálló tár­gyalásokon. Először: nem akarunk sem­miféle egyoldalú fölényre szert tenni az Egyesült Álla­mokkal és a NATO-országbk- kal szemben, nem törekszünk katonai előnyökre. Békében akarunk élni, és normális, jó kapcsolatokat akarunk fenn­tartani velük. Másodszor: a fegyverkezési hajsza beszüntetését, nem pe­dig folytatását óhajtjuk. A Szovjetunió tett javaslatot az olyan kezdeti lépésekre, mint a felek nukleáris fegyverzetei­nek befagyasztása, a további rakétatelepítések beszüntetése. Erkölcstelen és alantas lépés­nek, a népek becsapását célzó kísérletnek, ellenük elkövetett bűntettnek tartjuk, ha valaki a tárgyalásokat az elmondot­takkal ellentétes célra, a tö­megpusztító eszközök további telepítésének, számuk növelé­sének igazolására, vagy lep­lezésére akarja felhasználni. Harmadszor: a felhalmozott fegyverzetek tényleges csök­kentését, kezdetnek pedig je­lentős részük megsemmisíté­sét kívánjuk, nem pedig új és új fegyverrendszerek létreho­zását, legyen szó akár a világ­űrbe vagy a földre telepített, távadó vagy névleg védelmi eszközökről. Végső célunk, hogy az egész világon mara­déktalanul megsemmisítsük a nukleáris fegyvereket, és ma­radéktalanul kiküszöböljük a nukleáris háború veszélyét. Konstruktívan A megállapodás feltétlenül szükséges és egyértelműen le­hetséges. Szükséges, mert ha nem jön létre, akkor a világ még gyorsabban zuhan a fegyverkezési hajsza szakadé­kéba, tovább nő a háborús veszély. A megállapodás le­hetséges is, mivel létrejötté­hez csak arra van szükség, hogy mindkét fél tiszteletben tartsa a másik jogait és tör­vényes érdekeit, s ne töreked­jen a kialakult erőegyensúly megbontására. Felszólítjuk az Egyesült Ál­lamok vezetőit, hogy tanúsít­sanak komoly és becsületes magatartást a küszöbönálló tárgyalásokon. Felszólítjuk őket, hogy mondjanak le a Szovjetunióval szembeni ka­tonai fölény megszerzésére vonatkozó értelmetlen törek­véseikről, mondjanak le arról a szándékukról, hogy erőpozí­cióból tárgyaljanak velünk. Felszólítjuk őket, hogy meg se próbáljanak olyan megál­lapodást kényszeríteni ránk, amely egyoldalúan megkötné a Szovjetunió kezét védelmé­nek erősítésében, de szélesre tárná a kapukat Washington rekordméretű katonai prog­ramjainak megvalósítása előtt. Ezek a próbálkozások tökéle­tesen kilátástalanok, viszont alááshatják a megállapodás lehetőségét. Márpedig né­peink és minden más nép, amely szilárd békére és nyu­godt, boldog életre vágyik, megállapodást várnak — álla­pította meg Csernyenko. A jövő kérdése A második világháború be­fejeződésének 40. évforduló­járól megemlékezve, az SZKP főtitkára rámutatott arra, hogy annak a koalíciónak az országai, amelyek győzelmet arattak a fasizmus felett, kü­lönböző társadalmi rendsze­rekhez tartoztak. Mégis szö­vetségesekké váltak, s veze­tőik képesek voltak közösen elhelyezni a háború utáni vi­lágrend alapjait. Ezeket az alapokat rögzítik a Teherán­ban, Jaltában, Potsdamban elfogadott dokumentumok. A történelem ma még éle­sebben veti fel az emberiség jövőjének kérdését. Az álla­mok vezetőinek napjainkban még nagyobb szükségük van arra, hogy bátrak és előrelá- tóak legyenek. Már volt alkal­mam szólni arról, milyen ha­talmas jelentőséggel bírna, ha a nukleáris fegyverrel rendel­kező hatalmak olyan szerző­dést kötnének, amely köte­lezné őket bizonyos viselkedé­si normák betartására egymás közötti kapcsolataikban, s a nukleáris háborúk kitörésének megakadályozására. Ez a ja­vaslatunk továbbra is érvé­nyes. Ez hozzájárulna a köl­csönös bizalom erősödéséhez, a világhelyzet általános javu­lásához — állapította meg vé­gezetül pénteki választási be­szédében Konsztantyin Cser­nyenko. A Pentagon vezetői szemé­lyesen igyekeznek meggyőzni az amerikai törvényhozókat arról, hogy meg kell szavaz- niok a Reagan elnök által meghirdetett űrfegyverkezési program kiadásait. Csütörtö­kön Caspar Weinberger had­ügyminiszter és Fred Ikle had­ügyminiszter-helyettes két kép­viselőházi bizottság tagjait sür­gette a program támogatására. Az űrfegyverkezési kiadások a katonai költségvetésnek ugyan csak kis részét képezik, de né­hány év alatt már több mint 30 milliárd dollárt akarnak er­re a célra fordítani. A képvi­Spanyof tiltakozó nap A legnagyobb spanyol szak- szervezet a Munkásbizottsá- gok Szakszervezeti Szövetsége (CCOO) felhívására több mint egymillióan szüntették be a munkát egy órára. A csütör­töki tiltakozó napon elsősor­ban az acél, valamint a tex­tiliparban volt a legnagyobb a sztrájkolok aránya. A dol­gozók, a jogaikat korlátozó úgynevezett társadalmi meg­egyezés (a munkásbizottságok nem írták alá), a kormány gaz­dasági politikája, a munkanél­küliség elten tiltakoztak, kö­vetelve a 39 órás munkahét bevezetését. Csütörtökön este Spanyol- ország tartományaiban 80 ut­cai felvonulásra került sor. Lengyelország Energiagondok Bár Lengyelországban pén­teken némileg enyhült a hu­zamosabb ideje tartó szokat­lan hideg, a hőerőművek ve­szélyesen megcsappant 6zén- itartalékai óvatosságra inte­nek. Ezzel magyarázható, hogy az energetikai főfelügyelőség egyik vezetője felszólította az ország fogyasztóit, beleértve a lakosságot a fokozott takaré­koskodásra. Lengyelországban minded­dig nem volt szükség az áram­szolgáltatás korlátozására. Az utóbbi napokban azonban sok helyen, elsősorban az ország északi részein 2—i napra ele­gendő széntartaléka maradt csak több hőerőműnek vagy távfűtő központnak. selőházbam erőteljes az ellenál­lás a programmal szemben. A Pentagon felvonultatta James Abrahamson altáborna­gyot, az űrfegyverkezési prog­ram igazgatóját is. Az altá­bornagy azt mondotta, hogy a fejlesztési időszak 10—15 évet vehet igénybe, a fegyverek tényleges telepítése a kilenc­venes évek második felében lesz megvalósítható. Más kato­nai vezetők azonban a hét el­ső felében azt közölték az ame­rikai sajtóval, hogy a program egyes fegyvereit már 1987-től kezdődően kipróbálják az amerikai űrrepülőgépek fel- használásával. A Pentagon űrfegyverkezési tervei Képviselőházi ellenállás wmAjJl UMMM1UML ÜÄBJJM Egyensúly—alacsonyabb szinten Eltérő szovjet és amerikai megközelítések Genf előtt Bonyolult a helyzet a közel-keleti problémakörben A héten több alkalom is kí­nálkozott arra, hogy a maga teljességében körvonalazódjon a szovjet és az amerikai ál­láspont a közelgő genfi ta­nácskozás előtt. A Szovjetunió­ban vasárnap tartják a Leg­felsőbb Tanács küldötteinek választásait. A választási kam­pány finisében megrendezett gyűléseken több szovjet álla­mi vezető fejtette ki a szocia­lista világhatalom békeszere­tő külpolitikájának elveit és törekvéseit. Az Egyesült Ál­lamokban pedig megkezdődött a törvényhozási tevékenység­ben oly fontos bizottságok munkája, s a kormány tagjai közük több vezető tárca birto­kosa állt a képviselők és sze­nátorok elé, hogy körvonalaz­za a kabinet céljait. Pénteken hajnalban Reagan elnök is megtartotta második négyéves ciklusra való beiktatása utá­ni első sajtóértekezletét. MIT MUTATTAK MEG EZEK A MEGNYILATKOZÁ­SOK? Ami a Szovjetuniót illeti, a nyugati kommentárok nagy részében is tiszteletet kelt az a következetes törekvés, amellyel — mint írják — „Moszkva a januári Gromiko —Shultz megállapodást igyek­szik előmozdítani.” Szovjet részről ennek megfélőén arra készülnek, hogy a március de­rekán megkezdődő szovjet— amerikai tárgyalás a svájci konferenciavárosban, egyen­gesse a kompromisszumot mindhárom szőnyegre kerülő leszerelési témakörben. Géni­ben ugyanis a hadászati táma­dó fegyverek, a közepes ható- -távolságű rakéták csökkenté-- séről és a Világűr mil'itarizá- lásának megakadályozásáról egyidejűleg folytatnak majd tárgyalásokat. A kompromisz- szum alapja viszont — a moszkvai szilárd elvi állás­pont szerint — csak gz lehet, ha szigorúan tiszteletben tart­ják mindkét fél biztonsági ér­dekeit, hiszen sem a NATO, sem a Varsói Szerződés nem szerezhet egyoldalú előnyt ezekben a legveszélyesebb fegyverfajtákban a csökkenté­si folyamat során. Vagyis a jelenlegi erőegyensúlynak, a későbbi fegyverzetcsökkentés következményeként alacso­nyabb mennyiségi és minőségi szinten mindenképpen meg kell maradnia. Sajnos, a washingtoni kor­mányzat magatartását a jelek szerint nem ez az elv vezérli. Ügy tűnik, hogy amerikai részről még mindig szeretné­nek egyoldalú előnyökhöz jut­ni, fölényt szerezni a Szovjet­unióval szemben a legpusztí­tóbb fegyverrendszerekben. Reagan elnök nemrég költség- vetésében, amelyet az 1985 októberében megkezdődő pénzügyi évre előterjesztett megháromszorozta azokat az összegeket, amelyeket a világ­űrben elhelyezendő fegyver- rendszerek kísérleti céljaira korábban előirányoztak. Több olyan washingtoni hivatalos nyilatkozat is elhangzott, hogy a genfi tárgyalások menetétől függetlenül, az Egyesült Álla­mok folytatja majd a világűr militarizálására irányuló, — a kommentátorok által „csillag­háborús fegyverkezésnek” el­nevezett — törekvéseit. Ugyan­így újabb MX- és Pershing—2- rakéták és robotrepülőgépek rendszerbe állítását is tervezik. Világos: ha Washington ra­gaszkodik űrfegyverkezési programjához, a genfi tárgya­lásokon nem lehet szó konst­ruktív eszmecseréről. Hiszen — minit szovjet részről rámu­tattak — a fegyverkezési haj­szának ez a minőségileg telje­sen új, magasabb szakasza te­hetetlenné teszi, hogy eredmé­nyesen tanácskozzanak más fegyverrendszerek csökkenté­séről. Washingtonnak tehát módosítania kell magtartását. MI TÖRTÉNT A KÖZEL- KELETI RENDEZÉS ÜGYÉ­BEN? A szovjet—amerikai kétna­pos bécsi konzultációról, amelynek témája a Közel-Ke­let volt, közleményt nem ad­tak ki. A washingtoni külügy­minisztérium szóvivője azon­ban annyit nyilvánosságra ho­zott, hogy ennek az eszmecse­rének nem lesz folytatása. Sőt azt is hozzátette, hogy az Egyesült Államok kormányza­ta változatlanul nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy ren­dezzenek nemzetközi értekez­letet valamennyi érdekelt fél bevonásával a közel-keleti át­fogó békés rendezés kidolgo­zására. Pedig egy ilyen konferen­ciára nagy szükség volna, hi­szen a vilóghatalmak közös erőfeszítése nélkül — mint azt a legutóbbi eseménysorozatok is igazolták — nem lehet ki­oltani ezt a veszélyes tűzfész­ket. Jordánia és a PFSZ Ara­fat irányítása alatti szárnyá­nak egyeszségét sem Tel Aviv nem fogadja el, de még a Pa­lesztin Felszabadítás! Front jelentős csoportjai sem tilta­koznak miatta. Világos: csakis valamilyen új kezdteményezés volnak képes kilendíteni a problémákat a holtpontról. S érre alkalma® tehetne egy olyan nemzetközi értekezlet, amelyet a Szovjetunió és több más szocialista ország már régóta javasol A Pest megyei KBT ülése Mérhető a mérhetetlen 1SS5: a gyermekek éve! Sorra vették át a jutalmakat. KI a belügyminiszter adomá­nyozta Haza Szolgálatáért érdemérmet» ki az egy vagy két évtizedes munka erkölcsi jutalmáért járó emlékplakettet, s ki a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnöki jutalmát. Két társadalmi munkásnak pedig majd az országos plénumon köszöni meg a belügyminiszter a közösségért végzett hasznos tevékenységét. Nézem a sort: kik ők és mit tehettek a közlekedés biztonsá­gáért? Oroszlán László, a KM. Közúti Igazgatóságának nyugal­mazott műszaki igazgatója: a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatának lett a tulajdonosa, valamint emlékplakettet is kapott. Hány ünnepét változtatta hétköznappá, hogy segítsen egy-egy rendezvény megszervezéseben, nem volt olyan munka, amiből kimaradt volna. S most ígéri, nyugdíjasán sem lesz tét­len . . . Mészáros András rendőr százados, KBT forgalomszer­vezési főelőadó, Dékány István, a Bentavölgye termelőszövet­kezet elnöke (van-e olyan értékelés a megye számtalan tár­sadalmi tevékenysége között, ahol neve ne szerepelne?!), Kn- zsanyik Pálné. a Vöröskereszt Pest megyei szervezetének elő­adója, Lázár Antal, a Tahi Kék Duna tsz elnöke, szántó Péter, a KM. Közúti igazgatóság igazgatója —, valamennyien minisz­teri jutái mazottak. Megérdemelten fogadták dr. Ilcsik Sándor rendőr ezredesnek. Pest megye főkapitányának, a KBT elnökének köszönetét a többiek is: Bernáth Tibor, az Ipari Szövetkezetek megyei tit­kára, Dékay Lászlóné rendőr alezredes, a főkapitányság osztály - vezetője (szigorú őre a KBT gazdasági ügyintézésének), Szer­dahelyi János, az Állami Biztosító munkatársa, Rétyi Pál rend­őr alezredes, a KBT ceglédi ügyvezető elnöke, Benyó Janos rendőr alezredes, Monor rendőrkapitánya, a KBT helyi elnöke. Göbölyös Pál rendőr százados, a monori szervezet titkára, Túri György, a Volán 21. sz. vállalat igazgatója, Farkas Sándor, a KGYV vezérigazgatója, Bálint Csaba, a dabasi nyomda igazga­tója, Bittér Antal, a dunakeszi tanács1 dolgozója, dr. Dutka An­tal, a Pest megyei KBT főmunkatársa (szintén évtizedek óta teszi a dolgát), Friszter Gábor a versenyszakbizottság tagja, vendéglátóipari dolgozó, Rácz Sándor rendőr őrnagy, a dabasi kapitányság vezetője, dr. Füleki Lajos rendőr alezredes, a go- döllői Kapitányság vezetője, a KBT helyi elnöke, Vitális István, a KM. Közúti Igazgatóság nyugdíjas mérnöke, Körömi Lasz.ó határőr őrnagy, a szentendrei KBT verscnyszakbizottság tagja, Bársony Endre, a Volán 20-as vállalat gödöllői nyugdíjas igaz­gatója, Kuncze László, a Pest megyei rendörfőkapUányság dol­gozója, Varga László alhadnagy, a KBT váci szervezetének tit­Mit tehettek ók, a jutalma- zottak és azok, akik még tag­jai a tanácskozó testületnek vagy az elnökségnek a közös­ségért, a közlekedés biztonsá­gosabbá tételéért? Lehet-e mérni, ami mérhetetlen? Ho­gyan lehet magabiztosan kije­lenteni: részük van abban, hogy csökkent 1984-ben Pest megyében a gyermekbalesetek száma? S nem lebecsülendő eredmény az sem: a közuta­kon — ismerve Pest megye út­jainak zsúfoltságát, a megnö­vekedett kocsiparkot, a tranzit teherforgalmat, az idegenfor­galom megugrását — az 1983. esztendei balesetek száma 1984-ben sem emelkedett. Dr. Ilcsik Sándor kérdéssel válaszolt a szónoki kérdésre; Mi lenne, ha ez a, társadalmi testület nem dolgozna oly lel­kesen? Hiszen nevükhöz fű­ződik számos kezdemenyézés, oktatás, vetélkedő, KRESZ- parképítés, felsorolhatatlanul sok rendezvény, részvétel a propagandamunkában. Oláh György rendőr vezérőrnagy, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács képviseletében hangsú­lyozta felszólalásában: amíg van akár egyetlen gyermek­baleset is, vagy értelmetlenül veszíti bárki életét közúton sa­ját vagy mások hibájából, nem lehetünk nyugodtak. Hát nem sziszifuszi-e mindaz, amit a KBT tagjai tesznek? Hány­szor emelték fel szavukat az ittas vezetés ellen? Hányszor intettek óvatosságra: a KRESZ-szabályokat a közleke­dőkért alkották és nem elle­nük, s mégis mily sóiban fogad­ják süket fülekkel, vakon a jó szándékot. Igaz, újra és újra kell kezdeni a munkát, még­sem sziszifuszi a küzdelem. Kü­lönösen nem az a gyermekek között, akik a felnőtteknél fo­gékonyabbak a tanításra. A kérdésre adott válaszban rejlik a hogyan tovább megfogalma­zása is. Azt hinné az ember, hogy már újat ki sem lehetne ta­lálni, de tegnap a tanácskozó testület ismét rácáfolt a kishi­tűségre. Aranyosi István, a Vöröskereszt Pest megyei tit­kára javasolta: ne kaphasson senki jogosítványt, amíg első­segélynyújtásból le nem vizs­gázott. Hányszor lehetne meg­előzni a tragédiát, ha a köz­utakon képesek lennének a gyors, szakszerű cselekvésre... Bernáth Tibor javasolta a me­gyei szövetkezeti napon is be lehetne iktatni közlekedésbiz­tonsági programot. Mint többen mondták, így Bitter Antal is: hasznos a Fe­kete Sarok lapunk szombati Együtt az utakon rovatában (e napon is megtalálható a 10. oldalon) —, mert kétszer is meggondolja valaki, megéri-e az ittasság, hogy utána szé­gyenkezzen egész környezete előtt, jogosítványa elvonása miatt. De miért ne lehetne — kérdezték — népszerűsíteni azokat, akik több százezer ki­lométert tettek meg baleset- mentesen T Űjaibb gyalogátkelőhelyeiket tesznek biztonságosabbá, a du­nakeszi terelőút Bajcsy-Zsi- linszky úti csomópontjánál villogó sárga fény-berendezést helyeznek el, hiszen minden tábla ellenére nyolc hónap alatt ezen az egy helyen két halálos és hatvan sérüléses baleset történt. A rendőri in­tézkedést nem igénylő kocca­násokról pedig kép sincs,.. Ahol a legszükségesebb. Ceg­léd és környékén kerékpárutat. Vecsés körzetében kerékpár, elválasztó sávot létesítenek, s mielőbb Szentendrén is gond­juk lesz a kerékpárosok biz­tonságosabb közlekedésére. Jő javaslat volt’az is, hogy a Csepel Autógyár szocialista brigádjainak e téren kifejtett nagyszerű munkájának tapasz­talatait más gyáraikban is hasz­nosítsák. Érdekes volt Kemenes Mik­lósnak, az ÓKBT munkatársá­nak fejtegetése arról: nem elég egy vagy két összetevőt vizsgálni a baleseteknél, így annál a ténynél sem,, hogy Pest megyében nem csökkent a halálos balesetek száma Egymillió-háromszázezer kocsi fut az ország útjain — mon­dotta. — Ezeknek több mint fele megérte már az öt évei, húsz százalékuk amortizáló­dott. Az alkatrészhiány, a szolgáltatás mai színvonala, a közutak állapota, s mindehhez hozzászámítva az emberi ter­mészetet, a közösség ellen sú­lyosan vétő italos vezetőket, az agresszív vagv a szabályok­kal mit sem törődő gépjármű­vezetőket —, megannyi befo­lyásolja a közlekedés biztonsá­gát. Tehát jogos az az elisme­rés, amivel az OKBT illette a megyei testület munkáját, ki­fejtve. milyen nagy eredménv a szinten maradás a növekvő negatív tényezők ellenére. A KBT elnöksége illetve azt követően a KBT tanácsa egy­hangúlag elfogadta az 1984-es esztendő munkájának értéke­lését, amelyet Mudrony József rendőr őrnagy, a KBT titkára egészített ki szóbeli tájékozta­tójával, és jóváhagyta az idei munkatervet, amely 121 pont­ba foglalja a konkrét feladato­kat. Szerteágazó a tennivaló, de a középpontba az ENSZ ál. tál is meghirdetett eszme sze­repel: 1985 a nermzetközi gyermekek éve! Végezetül személyi kérdések­ben döntött a testület. Felmen­tette elnökségi tagsága alól Oroszlán Lászlót nyugdíjba vonulása miatt, de felkérte, te. vékenykedjen továbbra is a tanácskozó testületben. Szántó Pétert beválasztotta az elnök­ség tagjai sorába. Ugyancsak elnökségi tagnak választotta Koncz Imrét, az Agrober ve­zérigazgatóját. A tanácskozó testületbe választotta Kővári Józsefet, a KM Közúti Igaz­gatóság főmérnökét, megbízott igazgatóhelyettest, válarhint Lukácsi Gábort, a Csepel Autógyár termelési igazgató­ját. S, L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom