Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 1985. FEBRUÁR 2., SZOMBAT Az élet első pillanatától Nincs fogfájás többéi... Mielőtt kétségbe vonná la­puik hitelét bármely olva­sónk, leszögezzük, ezt nem mi találtuk ki. Egy füzetsorozat 1842-ben megjelent tagja hir­dette ezen a címen azt, hogy hogyan lehet elkerülni a fáj­dalmak egyik legkellemetle- nebbikét. Egy másik kiadvány magabiztosan állította, hogy nincs többé kopasz fej. Nos, mint az emberiség sok más álma, ez a kettő sem valósult még meg. Akad-e azonban fo­gász, aki szíve mélyén fel­adná a reményt? A Gödöllőn megtartott tu­dományos ülésen számos, a laikus részére is fontos, gyak­ran sajnos megdöbbentő tény hangzott el, s szomorú, hogy még mindig ott tartunk, a boltokban együtt kaphatók a fogáoolásra alkalmatlan fog­kefék a használhatókkal. Ugyanakkor megelégedéssel töltötte el a környékről érke­zett résztvevőket az, hogy a város a fogbetegségek meg­előzésében is fel tud mutatni valamit az országnak! Elhanyagolt kedvencek A mindennapi gyógyító munka mellett az itt dolgozó fogorvosok cikkekkel, előadá­sokkal léptek a tudományos közvélemény elé, s többek kö­zött, ennelws köstónheiő,Ji<}gy 198(Míarf GödöHo*att''’ofthóntP a Fogorvosok a fiatalok egész­ségéért című nemzetközi be­tegség-megelőző ' konferenciá­nak. Igaz, most van a fiatalok nemzetközi éve,, de mintegy ez az eltérés is mutatja, a város­ban nem kampáriymühká az, amit dr. Makra Csaba főorvos és munkatársai végeznek. — Első lépésként a gyer­mekgyógyászat korszerű ren­delőjét építettük fel, majd ezen az alapon léptünk to­vább — kezdte tájékoztatóját a gödöllői modellprogramról a főorvos. — Figyelmünket a 2-6 éves gyerekek — elhanya­golt kedvenceink — szomorú fogegészségi állapota hívta fel ....—IMI—.,.———— — ..I—————— a tennivalókra. A két-három évesek közül minden negye­dik gyereknek van szuvas fo­ga, a hatévesek 85 százaléká­nak! Az óvodások 47 kilo­gramm cukrot fogyasztanak évente... A gödöllői terveket megér­tette és támogatta az Állami Ifjúsági Bizottság éppúgy, mint az országgyűlés egész­ségügyi és szociális bizottsága is. Egy külföldi tanulmányút is sokat segített. Jelenleg négy­ezer 10 éven aluli csemetével foglalkoznak. A munkát a ter­hesek íogápolásával kezdik, a következő lépcsők a bébi fo­gászati tanácsadás, a száj- higiéniára nevelés, a fluoridos kezelés, az egészséges táplál­kozásra vezetés, a korai gon­dozás. A fogamzás előtt is A tanácskozás végére, ami­kor a vendégekben összeállt a kép az elhangzottakról, vilá­gossá vált, hogy ezekből el­venni nem lehet. A vitafórum valamennyi résztvevője az egyes elemekről beszélt. Az ott elhangzottakból idézünk né­hányat. Dr. Czeizel Endre, orvos­genetikus: — Tévedés, hogy az élet a születéssel kezdődik, mert annak az első pillanata a fo­gamzás. A gyakorlat már be­■ bizonyította, hogy a fogamzás­ra való felkészüléssel sok be­tegség megelőzhető a szüle­tendő gyermek életében. A magzatvédő vitaminegyüttest egy hónappal a fogamzás előtt kezdik szedni a leendő anyák, s utána is három hónapig használják. Bízunk benne, hogy ezek a vitaminok, nyom­elemek a gyermek csontváz­rendszerére és fogazatára is jótékony hatást gyakorolnak. Dr. Rigó János professzor, az Országos Dietetikai Intézet igazgatója: — A táplálkozási hiba nem annyira a szénhidrát mennyi­ségében van, hanem az össze­tételében. Túl sok az egyszerű cukor! Ezt kellene csökkente­ni, s növelni a rostos termé­kek arányát. Sajnos miközben ötven év alatt a cukorfogyasz­tás két és félszeresére nőtt, csökkent például a zöldség­félék fogyasztása. Mind keve­sebb főzeléket eszünk. A ma­gyar átlagpolgár évente öt és fél kiló cukrot, luxusenergiát nyel le az üdítő italokban, a tudta nélkül. Nem vagyok hí­ve a tiltásnak, inkább vá­lasztani lehessen. A védőnőkkel együtt Dr. Orsós Sándor profesz- szor, a Magyar Fogorvosok Egyesületének főtitkára: — Nemzetközi összehason­lításokban azt szokták össze­vetni, hogy a 12 éves gyere­keknek hány beteg foguk van. Nálunk ez a szám 15 év alatt megduplázódott, s ma 7. Húsz európai országból csak Jugoszláviában és Máltán jut kevesebb fogorvos ezer emberre, mint nálunk. Ha a beiskolázás mértéke változat­lan marad, akkor nemhogy belátható időn belül, de pers­pektivikusan sem várható ja­vulás. De a minőségi változás nemcsak azon múlik, hogy hány orvosunk vah. Lépést tartani a szuvasodás! folya­mattal nem lehet. Csak a megelőzés hozhat eredményt! Dr. KutsGhera Gabriella, az Országos Csecsemő- és Gyer­mekegészségügyi Intézet igaz­gatóhelyettese: — Partnerek vagyunk! öt­ezer védőnővel számolhatunk az országban. Sok népbetegség volt — tbc, diftéria, szamár­köhögés, gyermekbénulás és a többi — melyekből csak úgy tudtuk kimenteni az or­szágot, hogy a védőnők eléggé soha el nem ismerhető mun­kájára támaszkodtunk. A fo­gak helyes növéséhez már azzal is hozzájárulhatunk, ha megértetjük az anyákkal, mi­lyen fontos a bébik szoptatá­sa. Balázs Gusztáv Népi bilcsessígek Január, február — Itt a nyár Most, hogy elmúlt az esz­tendő első hónapja, egyre gyakrabban mondogatjuk: — Január, február, mindjárt itt a nyár! Biztosan lesznek még hideg nápjaink. jégvirágokat termő éjszakáink — a Me­teorológiai Intézet is szokatla­nul hideg február közepét je­lez azért mi tudjuk, s ez ad némi vigaszt, hogy feb­ruárt a régi kalendárium tél­utó havának nevezi, s a ja­nuár 25-i Pál-fordulást követi a télfordulás. Földes Istvánné, az egykori hévizgyöriki elemi iskola igaz­gatójának 84 éves özvegye több beszélgetésünk alkalmá­val is elmondta, hogy ismeri a különböző hónapokhoz fű­ződő hagyományokat. A leg­többjét fiatalasszony korában Hallotta, de később ő maga is megfigyelte, hogy a különbö­ző napokhoz kapcsolódó^ szo­kások mennyire igazolják a néphit feltételezéseit. Biztatom Földes nénit, hogy írja le az emlékeit, amelyek­kel szinte megajándékozná a hévizgyörkieket egy örök naptárral, s a jövőnek hagy­ná múltunknak olyan tapasz­talatokon alapuló tárházát, amilyennel ötven vagy száz év múlva kevés település di­csekedhetne. Korára, fáradt­ságára hivatkozik, de hogy jó szándékát bizonyítsa, már kezdi is sorolni télutó havá­nak emléke ;etesebb napjait. — Itt van mindjárt a hó­nap elején gyertyaszentelő — mondja betegágyában —, eh­hez a naphoz fűződik a leg­szélesebb körben elterjedt időjóslás: e napon a téli ál­mából ébredő medve kijön a barlangjából, ha napos időt talál, s meglátja a saját ár­nyékát, akkor visszabújik, mert még hosszú lesz a tél. De mondták azt is: Ha a há­romkirály nem csinált, gyer­tyaszentelő rápipált. Népi rig­mus bizonyítja, hogy a gyü­mölcsoltói napsütés nem sok jót ígér. Ha fénylik a gyer­tyaszentelő / Szűrödet vedd elő. / Ha langyos a gyertya­szentelő, / Gazda a jászolnál az íziket szedd elő. / Ha csi­korog a gyertyaszentelő, / Gazda, a takarmányod újig elegendő./ Február 3-án a Balázsokat köszöntjük, s valamikor ezen a napon tartották a Balázs­járást. Az iskolás gyerekek csoportostól járták á falut. Beköszöntek a házakba azzal az indokkal, hogy kisdiákot verbuválnak az iskolába. A köszöntés célja elsősorban az volt, hogy adományt gyűjtse­nek tanítójuknak. De ezen a napon osztotta a katolikus egyház a Balázs-ál- dást a torokfájás ellen. Erre emlékeztet a régi ének, amely egyben az adományozásra is felszólít. Emlékezzünk, hogy ma vagyon Szent Balázsnak napja / Máskor is hogy meg­érhessük, az Úristen adj a, / Kérjük ajándékát, nyújtsa szent áldását / Mindnyájunk­tól távoztassa a torokfájást. Február 6-hoz, Dorottya napjához is fűződik időjárás­ra utaló mondás. — Ha Do­rottya szorítja, Julianna tá­gítja ... természetesen a fagy­ról van szó. Február II-ét, Elek napját, kígyóűzc nap­ként tartották nyilván. Feb­ruár 14-e, Bálint napja volt a tyúkültetés napja, de megfi­gyelhető, hogy ekkor kezdenek párosodni, fészket rakni a ve­rebek is. Február 19-én. Zsu­zsanna napján már érződik a tavasz. Ha nem rendhagyó az időjárás, ekkorra a tavaszias szellő elviszi a havat, kizöl- dell a fű és megszólalnak a pacsirták. Február 24-én a Mátyások ünneplik névnapjukat. Ezt a napot jégtörő Mátyásnak hív­ják, mert ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Az is igaz viszont, ha nem talál jeget, hát akkor csinál. Igaz, ez a Remény és valóság Termális vizünk jövője A minap gödöllői ismerősöm elmesélte, hogy baráti körében gyakran beszélgetnek váro­sunk jelenéről és jövőjéről. El­beszélte, hogy lehangoló hiányérzetük van amiatt, hogy a harmincezres városnak nemcsak valamirevaló, de semmilyen fürdője sincsen. Bizonyos, hogy vélekedésük általánosítható. Most már azonban — amióta a fővárosi lapokban gyakran olvasnak a sárvári gyógyvízről és a már épülő gyógyszállóról — bizakodnak. Feltételezik, hogy a fürdő­szolgáltatásokat ott már az Európában egyedülálló 83 fo­kos, ásványi anyagokban gaz­dag, ezen belül rendkívülien magas sótartalmú vízre ala­pozzák, így megoldották az ilyen víz hasznosítását. Felté­telezésükből arra következtet­nek, hogy ahhoz hasonlóan az alsó-parki termális vizünk só- talanítása is megoldható lesz. A sárvár-rábasömjéni vízben 45 gramm/liter, a mienkében 38 gramm/liter a sótartalom. Reményeink azonban még koraiak, a sókiválást-kövese- dést ott sem sikerült még meg­gátolni, jóllehet, azt az ENSZ- projektum, a gyógyidegen- forgalmi fejlesztési tervben a 3. helyre sorolta. Sárváron a fürdőszolgáltatást ma még és a közeli jövőben egy másik (vadkerti) hévízkútról látják el, amely termális értékét te­kintve lényegesen kisebb je­lentőségű. Mi történt eddig a rába- sömjéni vízzel? Kisebb meny- nyiségben gyógyterápiás kísér­leti részlegben idült női be­tegségek kezelésére és légúti megbetegedések gyógyítására hasznosítják — nagyon _ jó eredménnyel. Egy sólepárló üzemet is építettek a medice nevű gyógyforrástermék ki­nyerésére és forgalmazására, ez technológiai nehézségek miatt csak esetenként üzemel. Van olyan elképzelés is, hogy azt a Balaton-parti szállodák téliesítésére. továbbá gyógy- fogkrém előállítására használ­ják fel. És mi történik Gödöllőn? Gyógyvizünk ásványi összeté­telében csaknem hasonló a sárvárihoz, ez hasonló lépé­sekre ösztönözhet. Tervszimten foglalkoznak egy kisebb víz­felhasználású gyógyító részleg létesítésével a városközpont­ban. Rendeltetése a gyógyító hatás vizsgálata és igazolása lenne. A sós vizek hasznosítása or­szágos probléma. A nehézsé­gekkel magyarázható, hogy sok száz szénhidrogén-feltárás szempontjából meddő fúrást hévíznyerésre nem képeznek ki. A vízben oldott só kicsa­pódik és lerakódik a kút bé­léscsővezetékében, de különö­sen a vízszintes elrendezésű hasznosító csőhálózatban, amelyben az átfolyási kereszt­metszetet leszűkíti, majd el­zárja. Az előbbi esetben vegy­szerezéssel és mechanikai le- koptatással eredményesen tá- volítják el a kőrakódást, az utóbbi esetben mind a mai napig nincsen más megoldás, mint a csőhálózat időnkénti költséges cseréje, a vízszolgál­tatás egyidejű kényszerű szü­neteltetésével. A megoldást keresik tudo­mányos és szakmai körökben. Több elképzelés van. Az egyik szerint a felszínről benyomott édesvízzel még a hévizet táro­zó, mélyen elhelyezkedő kőzet­ben kellene hígítani a sós vi­zet. A másik elképzelés szerint sós és nem sós (például hid- rogémkarbonátos) hévizeket még a mélyen fekvő tározók összekapcsolásával elegyíte­nék. További elgondolás szerint a már a felszínre hozott külön­böző jellegű termális vizeket kellene összekeverni. Ilyen nagyon merész elképzelés ve­tődött fel egy gödöllői anké- ton, hogy a túrái termális vi­zet vezessék át Gödöllőre és keverjék az alsó-parkival. Az előbbi nem sós jellegű és 90 fokos hévíz. Elképzelhető olyan megol­dás is, hogy a sós vizű kút tá- gabb területén megfelelő víz­földtani adottságok figyelem- bevételével (eltérő kőzetből és eltérő és elkülönített mélység mellett) új kutatófúrással tár­janak fel megfelelő keverhető hévizet. A fenti elképzelések jósága szorosan összefügg az össze­kevert vizek ásványi összeté­telével, hőmérsékletével, a mélytározók nyomásviszonyai­val — elsődleges szempont­ként a kevert víz gyógyhatá­súnak megőrzésével. Szakonyi Dezső Labdarúgás A tavaszi sorsolás Elkészítették a körzeti lab­darúgó-bajnokság tavaszi sor­solását Felnőttek, második rész: IX. forduló, május 5.: Mo­gyoród—Isaszeg, Túra—GEAC II, Galgagyörk—Hévízgyörk, Kerepestarcsa—Galgahévíz, jég korcsolyázásra, csúszká­lásra már nem alkalmas, csak olyan hártyavastagságú, de mégis jég. — És természetesen egész februárban tartott a farsang — mondja Margit néni —, amikor legények, lányok egy­másra akadtak és szüret után az oltár elé álltak. Érdemes megtanulni a farsang időtar­tamának a kiszámítását, mert sok naptár nem jelöli ennek idejét. Nem kell mást ten­nünk, mint az első tavaszi, vagyis a március 21-e utáni holdtöltére következő vasár­naptól, húsvéttól vissza kell számolni a hat hétig tartó böjt idejét. Persze ma a böjtben is ugyanúgy szól a zene a disz­kóban, mint farsangkor, s a hentes sem mér ki kevesebb húst a nagyböjt idején, mint a farsangi mulatságok napjai­ban. — Az biztos — emlékezik Földes Istvánné —, hogy feb­ruár havában benne van már a levegőben a tavasz közele­dése. Hosszabbodnak a napok, s bár halványan, de ki-kisüt a nap. Érzik a tavaszi levegőt az állatok is. A száraz takar­mányt kitúrják a jászolból, prüszkölnek, idegesek, lábuk­kal kaparják a földet, szinte jelzik a tavasz érkezését, az időjárás változását. Majd fi­gyelje meg a február vérét! — tanácsolja Földesné és miért ne fogadhatnánk meg egy tapasztalt, gazdag életű, sokat megélt, idős asszony ta­nácsát? Fercsik Mihály GSC—Aszód, Valkó—Zsámbok, Erdőkertes—Domony. X. forduló, május 12.: Do­mony—Hévízgyörk, GEAC II— Galgagyörk, Isaszeg—Túra, Zsámbok—Mogyoród, Aszód— Valkó, Galgahévíz—GSC, Er­dőkertes—Kerepestarcsa. XI. forduló, május 19.: Gal­gagyörk—Isaszeg, Hévízgyörk —GEAC II, GSC—Erdőkertes, Galgahévíz—Valkó, Mogyoród —Aszód, Túra—Zsámbok, Ke­repestarcsa—Domony. XII. forduló, május 26.: Do­mony—GEAC II, Isaszeg—Hé­vízgyörk, Zsámbok—Galga­györk, Aszód—Túra, Galgahé­víz—Mogyoród, Erdőkertes— GSC. XIII. forduló, június 2.: GEAC II—Isaszeg, Valkó—Ke­repestarcsa, Mogyoród—Erdő­kertes, Túra—Galgahévíz, Gal­gagyörk—Aszód, Hévízgyörk— Zsámbok, GSC—Domony. A nap programja Február 2-án. Gödöllő, művelődési ház: Na És klub. Farsangi nép­szokások. Üj kezdeményezések és vál­lalkozások a közművelődés­ben, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Február 3-án. Gödöllő, művelődési ház: Kamarazenei stúdió. Vezeti Rolla János hegedűművész, 10 órakor. Katona Klári-koncert, 19 órakor. Űj kezdeményezések és vál­lalkozások a közművelődésben, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Február 2-án és 3-án. Hii'tz a vadászösvényen. Szí­nes, szinkronizált szovjet ter- mászetfilm. Csak 4 órakor! Defekt. Színes magyar kri­mi. 6 és 8 órakor. Szombati jegyÜTI Biíjócska Egy hete a titkokról me­ditáltunk ezen a hasábon. Amelyek persze nem iga­ziak, hiszen mellébeszélés­ről, a dolgok elkenéséről van inkább szó. Az írás tő- szomszédságában egy másik rejtélyes jelenségről ad­tunk hírt. Az eltűnt tévé­zőkről panaszkodtak a postások. Aki máshová köl­tözik, viszi magával az ap- parátot, ez természetes, az új házában, lakásában be­kapcsolja, ez sem meglepő, a postára azonban elfelejt elballagni, jelenteni a vál­tozást, hogy az illetékesek annak rendje és módja szerint lajstromba vegyék s küldjék neki a számlát. Törvénytisztelő állampol­gár mire gondol ilyenkor? Eltöprenghet azon, hogy amikor a jogokról van szó, akkor bezzeg tudjuk, mi a teendő, reklamálni sem va­gyunk, rest, ha netán hát­rány ér, szaladunk hivatal­hoz, felsőbb fórumhoz; ha nagyon összekuszálódnak a szálak, némelyek a sajtó­hoz, a rádióhoz, a tévéhez fordulnak, írnak, a tanács­nak, a pártszerveknek; ha olyan természetű az eset, mennek a bíróságra. A kö­telességről azonban hajla­mosak némelyek elfeled­kezni, vagy úgy tesznek, mint akik nem tudnak róla. Miért vagyok én olyan mafla, esetleg ilyesmire is gondolhat törvénytisztelő honpolgár, minek kell ne­kem rögvest kiegyenlíteni a számlát, befizetni tartozást, törlesztést, lám, mások nem törik magukat annyira. Eszébe juthatnak beszámo­lók arról, hogy szép szám­mal akadnak, akik nem fi­zetik a lakbért, a szemét- szállítási díjat, a Városgaz­dálkodási Vállalat úgyneve­zett kinnlevőségei százez­rekre rúgnak. De aztán elhessegeti emez eretnek gondolatokat, s ha eljön az ideje, tisztes­séges polgárhoz illően ki­tölti a csekkeket, elmegy a postára, s fizet. Jobb a bé­kesség, a nyugodt lelkiis­meret. A gödöllői törvénytisztelő polgár itt abba is hagyja a meditációt, hétfőn újabb újság jön, másra terelődik a szó, a gondolat. A szer­kesztőségbe azonban a töb­bi különkiadás is jár. A szentendreiben pedig mit olvashatunk? Egy onnan el­költözött honpolgár fél éve Canossát jár a postánál előfizetési díja miatt. Szakasztott az az eset, mint amilyenekről az isa- szegi postások beszéltek. Az illető elköltözött a városból, de ő nem akart eltűnni, esze ágában sem volt fan­tomnézővé válni, továbbra is szerette volna fizetni a díjat, ahogyan az törvény- tisztelő polgárhoz illik. A kézbesítő megígérte neki, hogy elintézi az átjelentést. Nem intézte. Ez a konok ember, aki mindenáron fi­zetni akar, erre föl elment a postára, hogy személye­sen intézkedjék. S mint aki jól végezte a dolgát, haza­tért új otthonába, várva a számlát. Még ennél is lel­kiismeretesebb volt. Nyug­díjából félrerakta az össze­get, nehogy baj legyen, ha megérkezik a számla. Hat hónapig várt, aztán újra visszautazott volt lakhelyé­re, reklamálni a postánál, miért nem kérik tőle a pénzt. Az ügyintéző szét­tárt karokkal sajnálkozott, ő nem tehet semmit. Érdeklődött az újságíró is. Neki azt válaszolta a hi­vatalvezető, egy ilyen átje- lentés bizony nem megy egyik napról a másikra. Igazából azt kellett volna mondani: egyik félévről a másikra. Hát igy megy ez, kérem. Aki nem akar fizetni, azt külön erre a célra kikép­zett emberek hajkurásszák, aki pedig nagyon szeretne, azt széttárt karok és saj­nálkozó pillantások fogad­ják. Mi pedig nem tudjuk, hogy sírjunk vagy neves­sünk. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Mitől fáj a fogunk?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom