Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-20 / 42. szám

1985 FEBRUAR 30., SZERDA Koszorúzás Kedden a Mező ímre úti te­mető munkásmozgalmi pan­teonjában — születésének 75. évfordulója alkalmából — megkoszorúzták Sebes Imré­nek, a munkásmozgalom ki­emelkedő harcosának emléktáb­láját. A megemlékezés virá­gait az MSZMP budapesti. Fe­jér megyei és Pest megyei bi­zottságának, a Belügyminiszté­riumnak. a KISZ Központi Bi­zottságának, a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetsé­gének képviselői, valamint családtagjai, egykori harcos­társai helyezték el. A Pest me­gyei pártbizottság képviseleté­ben Jámbor Miklós, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az SZMT vezető titkára és dr. Sátor János, a pártbizottság tagja, nyugdíjas vezérigazgató — az egykori vezérigazgató koszorúztak. Sok az elhasználódott traktor Bőséges az idei gépkínálat A tavaszra készülődik mezőgazdaság: a legtöbb nagyüzem már eldöntötte, mi­lyen gépeket vásárol az idén, s a feladott rendelések alap­jár már megkezdődtek az első darabok kiszállításai. Ám ez még csak a kezdet, mert az újabb igénylések csak az el­következő hetekben érkeznek majd meg a forgalmazó válla­latokhoz, illetve közvetlenül a gépgyártókhoz. Az adatok azt mutatják, hogy az árualap na­gyobb a tavalyinál, s a vá­laszték is jobban igazodik az üzemek szükségleteihez. Az idén 5 ezer új vontató áll a a | gazdaságok rendelkezésére, ennek nagy része a közkedvelt és bevált szovjet MTZ típus­hoz tartozik. Különösen nagy az érdeklődés a 40 kilowattos változat iránt, amelyből egye­lőre kisebb a kínálat, mint a kereslet. Kelendőek a Rába által gyártott nagy traktorok, valamint a csehszlovák Zéto- rok és az NDK-beli erőgépek. A viszonylag nagy választék ellenére az országban eszten­dőnként mintegy 7 ezerre te­hető a papíron nullára leírt gé­pek száma, ám ezek egy ré­szét továbbra is használják a gazdaságok. Pedig sokszor Érdekeik ellen cselekszenek? Verseny, de nem azonos pályán Az elmúlt esztendő gazdálkodásának mérlege lesz majd az egyik legfontosabb napirend a megye ipari szövetkezeteinek küldöttgyűlésén április IS-án. A KISZOV elnöksége, a tanács­kozásra készülve, a munkabizottságok jelentését vitatta meg egyebek közt tegnapi ülésén, s döntött az ellenőrzési és a jogi iroda költségvetéséről. Bár külön napirendként nem szerepelt, a témák megvitatásakor gyakran szóba kerültek a tavalyi tat pasztaiatok, az idei tervek. Ezekről részletesebben dr. Bcrnáth Tiborral, a KISZÖV elnökével beszélgettünk. A megye ipari szövetkeze­teinek VI. ötéves tervében az idei év adatait soroló szám- oszlopban az árbevétel cím­szó alatt a következő adat szerepel: 4,3 milliárd forint. Az előzetes számvetések vi­szont azt mutatják, hogy ez az összeg már tavaly decem­ber 31-re meghaladta az 5,6 milliárd forintot. S ez nem az egyetlen cél, amelyet elértek, sőt túl is haladtak a szövetke­zetek. Ha egy mondatban akarnánk sűríteni az utóbbi esztendők gazdálkodásának ta­nulságait. nyugodtan írhat­nánk: szőkébb pátriánkban az ipari szövetkezetek fejlődése sok területen din .mikusabb, mint az átlag. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden rend­ben lenne, hiszen a sikerek mellett akadnak kevésbé ered­ményesen teljesített feladatok is. A tőkés export ugyan a VI. ötéves tervben megfogalma­zottnál maaasabb, de alacso­nyabb a vártnál, s a szolgál­tatások fejlesztése is Lassúbb. Pénz csak munkáért Szövetkezeti vezetők köré­ben mostanában elterjedt: él­ni még csak lehet valahogy, de megélni már egyre nehe­zebb. Vajon mennyire lesz ér­vényes ez 1985-re? — kérdez­tük dr. Bernáth Tibortól, az Ipari Szövetkezetek Past me­gyei Szövetségének elnökétől. T- Az új szabályozók az ed­digieknél ösztönzőbb gazdasá­gi környezetet teremtettek, s ez megfelelő alapot adhat a fejlődés ütemének megtartá­sához, néhány területen a gyorsításához. Csak egy példa: tavaly a szövetkezetek a me­gyében ösiszesen mintegy 760 millió forintos nyereséget ér­tek el, s bár a különböző adó­terhek nem csökkentek, szá­mításaink szerint most az esz­tendő végére mégis elérhetjük a 820 milliót. Különösen a kis­szövetkezetekben van nagy lendület. Jellemző, hogy az út­törő szerepet vállaló kollektí­vák sikerein felbuzdulva mos­tanában az alapítási kedv is­mételt megújulását tapasztal­juk. — Igen, a kisstövetkezetek! Immár három esztendős múlt­ra tekint vissza az új vállal­kozási formák bevezetése. Ez alatt a megyében hatvankét kisszövetkezet alakult, közülük időközben kettő a felszámo­lás mellett döntött. Ebből úgy tűnik, régebben a hagyomá­nyos forma kötöttségei miatt egy sor piaci lehetőség maradt kihasználatlanul, olyanok, amelyek most a kisszövetke­zeteknek viszonylag gyors nö­vekedést és megfelelő megél­hetést biztosítanak. — Igaza van. bár a kép nem ennyire egyértelmű. A versenyben részt vevő két fél ugyanis nem egy pályán fut. Vagyis: a kisszövetkezetekre kedvezőbb szabályozók érvé­nyesek. Persze, ez nem jelen­ti azt, hogy valamennyi kis­szövetkezet olyan csodálatos eredményeket ér el! Erről saj­nos nincs szó. Akad nem is egy kollektíva, amely nagy gondokkal küszködik. A siker inkább azokra jellemző, ame­lyek valamilyen, mostanában nagyon keresett tevékenységbe kapcsolódtak be, mint mond­juk a számítástechnika. S még egy dolog érdemel említést: a bruttó jövedelemszabályozás lehetővé teszi, hogy a teljesít­mények arányban álljanak a kifizetett forintokkal, s ennek gyakorlatilag nincíien felső határa. A hagyományos for­mában kisebb a lehetőség a kockázatvállalásra. Az új sza­bályozók január 1-től maga­sabb adókat tartalmaznak, ezért lényeges vonás lesz a kisszövetkezetek gazdálkodá­sában a hatékonyság gyors emelése . A változó feltételek egyben azt is jelentik, hogy számításaink szerint a . hagyo­mányosak közül, akik a kere- setszint-szabályozást válasz­tották is a kisszövetkezetek növekedési üteme csaknem azonos lesz az idén. — Tavalyi tapasztalat, hogy a megye ipari szövetkezetei­nek tőkés exportja alig hoz hasznot, sőt gyakran ráfizeté­ses. Példaként a Szikla RUSZ-t említhetnénk, amely huszonnégy százalékos nyuga­ti értékesítés növekedés mel­lett csaknem 50 százalékkal kevesebb nyereségre tett szert. Felvetődik a kérdés: ha ilyen rossz a helyzet, exportálni vi­szont népgazdasági érdekből kell, lehetséges-e rövid távon növelni a jövedelmezőséget? Ha nem, akkor vajon mi kész­teti majd arra a szövetkezete­ket, hogy végül is saját érde­keik ellen cselekedjenek? Az export dilemmái — Az új szabályozás az ed­digi formában végzett tőkés exportot véleményem szerint nem ösztönzi kellően. Régeb­ben ugyanis az eredményeket felmutató kollektíva számos előnyre számíthatott, hogy csak egyét említsek, jelentős bérpreferenciákat kaphatott. Ezek a csatornák az elmúlt időszakban fokozatosan bezá­ródtak, így a jövőben két eset lehetséges. Egy adott szövetkezet vagy megtalálja a költségcsökkentés útjait, s ez­által gazdaságosabb lesz a tő­kés exportja, vagy megszakít­ja a kapcsolatait a nyugati cé­gekkel, s csak belföldre, eset­leg szocialista exportra ter­mel. Ügy gondolom, hogy az első megoldást választják maid a legtöbben, mert ezen a té­ren még vannak tartalékok. Ezért ebben az évben a nyu­gati eladások szerény, hét- kilenc százalékos növekedésé­vel számolunk. Még akkor is, ha az előrejelzések szerint 1985-ben is nyomottak lesz­nek a külpiaci árak, s így va­lószínűleg sok kiváló minősé­gű termékünket kell valódi értékénél olcsóbban eladnunk. Hadd említsem meg azt is, hogy a tőkés piacokra való gyártás ösztönző, hiszen a megrendelőtől kapott techno­lógia segít a fejlődésben, egy magasabb szintű munkakultú­ra kialakításában. Várják a tanulókat — A hagyományos formá­ban dolgozó szövetkezeteknél feszültséget okoz, hogy az utóbbi években gyorsabb ütemben csökkent a létszám, mint azt várták. Ennek első­sorban az az oka, hogy a ke­resetek nem tartottak lépést a megélhetés nehezebbé válá­sával. Vajon az elkövetkező időszakban sikerül-e megállí­tani az elvándorlást? — Tavaly már mindössze három százaléknyi volt a csök­kenés, s ez jelzi, hogy ez a fo­lyamat lassul, már ami a ha­gyományos szövetkezeteket il­leti. Mert az úionnan megala­kult kollektívákkal együtt a megyében kis mértékben nőit az ipari szövetkezetekben fog­lalkoztatottak száma. Ismerve az új keresetszabályozást, egyelőre úgy tűnik,.hogy meg? áll az elvándorlás, sőt az idén már létszámnövekedés várha­tó. Ez annak is köszönhető, hogv fokozatosan megterem­tettük a szakmunkásképzés feltételeit, s jelenleg mintegy hatszáz fiatal tanul a szövet­kezetekben. Közülük a bizo­nyítványosztás után évente kö­rülbelül 30 százalékuk marad a szövetkezetekben — mondotta befejezésül dr. Bernáth Tibor, a KISZÖV elnöke. Furucz Zoltán többe kerül, vagy nem sokkal kevesebbe a felújítás, mint az új gép ára! S ez jellemző me­gyénkre is! Mint Csohay Gá­bor, az AGROKER osztályve­zetője elmondta, ennek a fo­lyamatnak az az oka, hogy az új berendezést a beruházási forrásokból fedezhetik a szö­vetkezetek, míg a javítást költségként számolhatják el. Ezzel együtt azonban általános tapasztalat, hogy — bár a traktorok száma csökken — az új gépek üzembe állításá­val a vonóerő összességében növekszik. Kombájnokból a forgalmazó vállalatok összesen 14 ezer da­rabot kínálnak vevőiknek, eb­ből 72-t szűkebb pátriánkban. A nagyüzemek most még vá­logathatnak az NDK-beli ara­tó-cséplő gépek között, ame­lyekből három típus található a telepeken. Az intenzív ga­bonatermesztési programok­ban részt vevő termelőszövet­kezetek pedig — ezek között több Pest megyei is akad — tőkés importból származó új Claas-dominátorokat is vásá­rolhatnak. A hazai kombájn­park teljesítőképessége így az idén eléri a másodpercenkénti 100 tonnát, ami azt jelenti, hogy a nagyüzemek . 16—17 nap alatt befejezhetik az ara­tást, amennyiben az időjárás is kedvező. A szövetkezetek és állami gazdaságok ezenkívül 3 ezer teherautót és 5 ezer pótkocsit is megvehetnek. A tavalyinál zavartalanabbnak ígérkezik az alkatrészellátás is. Koncertek, kiállítások, találkozók Kongresszusi központ Az új kongresszusi központ előtere. Erdősi Agnes felvétel* Ma ünnepélyes külsőségek között megnyílik a Budapest Kongresszusi Központ — je­lentette be keddi sajtótájékoz­tatójában Somogyi Jenő, az üzemeltető Pannónia Vendég­látó Vállalat igazgatója. A 840 millió forintos épületegyüttest, mely nemzetközi konferenciák, kongresszusok, színházi elő­adások, komoly és könnyűze­nei koncertek rendezésére egy­aránt alkalmas, Finta József tervezte. A beruházás jelentős részben osztrák hitelből, s szomszédaink építőinek közre­működésével 22 hónap alatt szinte hiba nélkül készült el. Belső kialakítása egyszerre elegáns és praktikus. Nagy- termében egyszerre 2 ezer em­ber számára van hely, a szek­cióülésekre és színházi vacso­rákra egyaránt alkalmas ki­sebb helyiségek, termek tetszés szerint több részre oszthatók. A beruházók nem sajnálták a pénzt a technikai felszerelé­sekre, ezért a tolmácsberende­zések, televíziós közvetítő esz­közök teljesen világszínvona­lúak. Az eredeti elképzelések sze­rint az építés költségei a kon­ferenciák, koncertek és kiál­lítások bevételeiből 15 év alatt térülnének meg, de a Pannó­nia szakemberei remélik, hogy a színvonalas szolgáltatások és műsorok eredményeként, vala­mint a kongresszusi központ további bővítésével a vállalko­zás a tervezettnél hamarabb lesz nyereséges. Ha nem is anyagi, de min­denképpen erkölcsi siker, hogy itt lesz a központja az idei Bu­dapesten rendezendő Európai Kulturális Fórumnak. Az in­tézmény üzemeltetői abban ín bíznak, hogy épületük és a kö­rülötte levő gyönyörű parkot nemcsak a külföldiek kedvelik meg, hanem Budapest ú.i kul­turális központjává is válik, Cs. A. Hűtés márciysban legmenekül végre a kisvasút? Lapunk 1S84. december 2­án megjelent számában cikket közöltünk arról, hogy az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság meg akarja szüntetni a forgalmat a nagy­börzsönyi kisvasúton. A beje­lentés a Pest megyei Szállítá­si Bizottság ülésén hangzott el, s már az ottlevő szakem­bereknek is az volt a vélemé­nyük, hogy idegenforgalmi, de gazdasági érdek is fűződik Küldöttek között Fiatalok szészéiéfa FEGYVERES TESTÜ­LET tagja, szenvedélye­sen politizáló ember Va­dász Tibor rendőr főhad­nagy. Egyike a négy kül­döttnek, akik a Pest me­gyei Rendőr-főkapitánysá­got képviselik a megyei pártértekezleten. Hetedik éve dolgozik jelenlegi mun­kahelyén, ahova már a Rendőrtiszti Főiskola el­végzése után került. Azokról a gondolatokról beszélgettünk, melyek mostanában a mozgalmi munkában foglalkoztatják. A helyzet adott, hiszen a főkapitányság és a Pest megyei Főügyészség KISZ- bizottságának titkáraként a fiatalok szószólója. Nagy dolog az. hogy az átlagosnál magasabb — ötvenszázalékos — a KISZ- szervezetben a párttagok aránya. Az elmúlt öt esz­tendőben javaslataik alap­ján huszonnégy fiatal tag­felvételére került sor. Min­den évben szép számmal járnak közülük egyetemre, főiskolára, tiszthelyettesi — vagy rendőrtiszti főis­kolára. És amire ugyan­csak büszkék; munkájuk elismeréseként többen ve­zető beosztásba kerültek. Sajátosság, hogy húsz éven aluli kevés van az alapszervezetekben, a KlSZ-esek túlnyomó több­sége a 28—35 évesek kor­csoportjából kerül ki. Mint Vadász Tibor mondja, ez a körülmény a közös rendez­vények szervezését is meg­határozza. Nagy az elfog­laltságuk, a munkából adódik, hogy rendszeres az éjjel-nappali szolgálat. Ta­nulásra is sok idő kell. s így természetes, hogy csak olyan programokat szer­veznek, amelyek igazán érdekesek, vonzók. ök szervezték meg — elő­ször az országban — a me­gyei, majd az országos hi­vatásos és ügyintézői gép­kocsivezetők elméleti és autós ügyességi versenyét. Amikor a szabad idejé­ről érdeklődöm, mosolyog­va sorolja a munka utáni elfoglaltságait. Marxista— leninista egyetemre jár, ahol a nemzetközi munkás- mozgalom történetét tanul­ja szakosítón. Emellett an­gol nyelvi órákat is vesz rendszeresen. Szóval iga­zán nincs alkalma unatkoz­ni. A CSALÁDÉ az az idő, ami még marad. A felesé­ge otthon van gyermek- gondozási szabadságon, öt­hónapos a kisgyermekük. S hogy mit szól az asszony a rendőrtiszti munkával, a mozgalmi tevékenységgel, a tanulással járó sok el­foglaltsághoz? Megérti. Nemrég még ő is KISZ- titkár volt a munkahelyén. Ga. J. ahhoz, hogy megmentsék a vasutat. Cikkünk nyomán a televí­zió Reflektor című magazin­jában llkei Csaba is foglalko­zott a témával. Tiltakozott a terv ellen a helyi tanács, helytelenítették tömegszerve­zetek és idegenforgalmi szak­emberek. A közelmúltban Mahóy Oszkár, az erdőgazda­ság igazgatója is szükséges­nek tartotta, hogy kifejtse ér­veit. Leveléből kiderül, hogy a vasútnak a jegyekből szár­mazó bevétele mindössze hat­ezer forint, melyet a költség- vetés tizenhét ezer forinttal egészít ki. A bevételhez kap­csolódó önköltség 610 ezer forint, tehát e számok szerint a vasútüzem vesztesége 537 ezer forintra rúg. Másképpen fogalmazva, egy forint bevé­telre 129 forint költség esik a gazdaság számítása szerint. Ugyancsak veszteségesen üze­mel — fűzi hozzá az igazga­tó — a verőcemaros—király­réti úttörővasút, a jelentős állami támogatás, társadalmi munka ellenére évente 2 mil­lió forintot fizetnek rá a boltra. Az egyetlen út Az érvelés nagyon meggyő­zően hat. Ekkora veszteség láttán valóban érdemes el­gondolkodni, hogy néhány szakember szórakozása meg- éri-e, hogy égy gazdaság men­jen tönkre, a munkások ne kapjanak nyereséget? S most amikor az állami költségve­tés szociális célokra sem tud elegendő pénzt juttatna? Szóról szóra igaza lenne Makóy Oszkárnak, ha velünk együtt nem tudná, hogy ez a kisvasút ennyire azért mégse fölösleges teher a vállalat szá­mára. Ez az egyetlen út vezet kiterjedt erdőségekhez, s a vasút munkásokat és fát is szállít. Igaz, ezt a fajta hasz­not már nem olyan könnyű számba venni, különösen ak­kor nem. ha a szakember a gazdaságtalan működést akar­ja bizonyítani. Mert ha például arra len­nénk kíváncsiak, mennyibe kerülne a nagybörzsönyi vas­út helyett utat építeni, men­ten megváltozik a vélemény. S még mindig nem szóltunk arról az egyre terjedő nézet­ről, miszerint a gazdaságos­ságnak mindent szigorúan alá kell rendelni. Igaz, a szabá­lyozók nincsenek tekintettel a régi vasutak iránti érzel­meinkre, azt azonban még­sem szabadna feledni, hogy tőlünk keletre és nyugatra a cégek szinte kivétel nélkül vállalnak valamiféle mecéná­st szerepet. Társadalmi i|ény Az erdőgazdaságtól sem le­het tehát idegen, hogy fiata­lokat és idősebbeket a termé­szetjárásra, az erdő szereteté- re neveljen. A vállalat veze­tője sem kerüli meg ezt a kérdést, s a következőket ír­ja: „Mindezek ellenére válla­latunk vezetése érzi a társa­dalmi igényt, látja társada­lompolitikai jelentőségét Bu­dapest vonzáskörzetében ilyen és hasonló jellegű léte­sítményeknek, ennek megfele­lően vállalja az azokkal járó munkát, gondot, azonban anyagi terheit egy vállalatra, annak dolgozó kollektívájára hárítani ma egy kicsit túl­zás. ( Ez utóbbi véleményre már többen is hajlanak. A Pest megyei Tanács közlekedési osztálya az ügyben érdekelt társadalmi szervezetek kép­viselőinek részvételével a kö­zelmúltban újabb megbeszé­lést hívott össze. Végső döh- tés most még nem született, annyi azonban mégis történt, hogy máris akadtak olyanok, akik jelezték, hajlandók ál­dozni a kisvasút életben tartá­sára. Erőihez képest támogat­ni hajlandó az ügyet a Vác Városi Tanács és a Közép- dunavidéki Intéző Bizottság. Ennél azonban a veszély el­hárítására szélesebb körű összefogás szükséges. Ezért döntöttek úgy a szakemberek, hogy márciusban valamennyi érdekelt Nagybörzsönyben ta­lálkozik. s döntenek arról, hogy milyen módon menthe­tő meg az erdei pálya. Jó sínen Egyelőre tehát nem ült el a vita, amely a kisvasút jö­vőjéről szól, de legalább re­ménykedhetünk benne; o3 ügy most már jó sínen van, Csulák András

Next

/
Oldalképek
Tartalom