Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

Mindössze négy felnőttel Szolgálat a királynőért Nem puszta szólás-mondás, amikor bárki is azt állítja: az atlétika a sportok királynője. Valóban az, s nem csak ak­kor, amikor az olimpiai játé­kokon, világ- és Európa-baj- nokságokon részvevők szó sze­rint elkápráztatják a helyszí­nen ülőket és a televízió kép­ernyői előtt a tetthelytől oly­kor sok ezer kilométernyire szurkolókat egyaránt. Ahhoz azonban, hogy évente egyszer az atlétika valóban nagy ün­nepéből részesedhessenek a sportbarátok szerte a világ­ban, sok-sok éves kitartó mun­kára van szükség. A nagy és a kis egyesületekben egyaránt. Elvándorlás Ebbe a gondolatmenetbe szervesen illeszkedik Pest me­gye valamennyi atlétikai szak­osztálya is, hiszen sosem lehet tudni, hogy egy-egy jószemű edző találkozása a csiszolatlan gyémántokkal, milyen eredmé­nyeket hozhat 8—10 év múlva. Elég csak egy példát említe­ni: az olimpiai ezüstérme mel­lé két olimpiai bronzot is be­gyűjtött Kulcsár Gergely Vác- ról indult, ott tette meg az el­ső lépéseket, hogy azután sok éven át a világ legjobb gerely- hajítói között őrizze a helyét. Vajon mi a helyzet a jelen­legi megyei atlétika-bázisok közül például Cegléden? A CVSE változó körülmények között, de alapvetően követke­zetesen igyekszik eleget tenni az atlétikában rá háruló fel­adatoknak. Többek között er­ről is beszélgettem Fenyődi Miklóssal, a CVSE atlétáinak vezető edzőjével. — A mienk valóban nevelő szakosztály, hiszen 120 igazolt versenyzőnk közül csak né­gyen képviselik a felnőtt kor­osztályt — közölte elöljáróban a három, mellékfoglalkozású kollégájával a Szakosztály eredményességéért dolgozó fő­állású szakember, aki 1984- ben 57.5 mp-cel országos baj­nok lett a 40—45 évesek kö­zött. — Nálunk az elvándorlás törvényszerűnek tekinthető, hiszen városunkban nincs fel­sőfokú továbbtanulási lehető­ség, és sportállásokkal sem rendelkezünk. Be kell érnünk azzal, hogy akiket mi meg­nyertünk az atlétikának, fel­neveljük, olykor egészen ma­gas szintig segítjük őket, az­után jönnek a mienknél jobb körülményekkel rendelkező nagy egyesületek és nekünk már csak az emlékek marad­nak. Varga, Zátrok A körülmények ismeretében nyugodtan mondhatom, jó eredménynek számít az a vár­hatóan 40. hely, ahol a CVSE atlétái az 1984. évi országos rangsorban, mintegy 240 szak­osztály pontversenyében vé­geztek. — Ami az egyéni eredmé­nyeket illeti, különösen két, az ifjúsági válogatottban is he­lyet kapott sportolónkra va­gyunk büszkék. Az 1966-ban született Varga Attila a 400 méteres síkfutásban, elektro­mos időméréssel 48.97 másod­percet ért el, s tagja volt az 1984-es Ifjúsági Barátság Ver­senyen, Leningrádban bronz­érmet kiharcolt 4x100-as ma­gyar váltónak. Az ottani idő­vel ez a négyesfogat a világ- ranglista 10. helyén zárta az évet. Az egy évvel fiatalabb Zátrok Zsolt gerelyhajításban tör egyre magasabbra, tavaly 62,40-et mutatott neki a mé­rőszalag legjobb dobásánál. Több bázisról Attila a Gottbusban meg­rendezésre kerülő ifjúsági EB- re koncentrál, a 48 másodper­ces határ megközelítését ter­vezi. Zsolt az XBV előtt áll, ő 65—70 méteres dobást remél, amivel akár nyerhetne is. Az­után jön az érettségi, s előbb- utóbb ők is elpályáznak Ceg­lédről, az élet viszont megy to­vább. A CVSE atlétáinak is meg kell emészteniük az újabb és újabb vérveszteségeket. — Az olimpiai, a nemzetkö­zi és a minősítési pontszámok alapján egyaránt a mienk volt a legeredményesebb CVSE- szakosztály 1983-ban, míg ta­valy az asztaliteniszezők mö­gött másodikok voltunk — folytatta Fenyődi Miklós. — Annak ellenére sikerült fej­lődnünk, hogy a PTSH éooen felére csökkentette az 1983-as támogatásunk összegét 1984- ben. — öltözőinkben ostrom- állapot uralkodott, a folya­matban levő felújítások idén remélhetően már éreztetik ha­tásukat. Ilyen körülmények között azt hiszem, nem dicsek­vésként hat, ha elmondom: az 1983-as 184 minősítési ponttal szemben tavaly 298-at szerez­tünk, a korábbi két arany- és 13 ezüstjelvényes atléta he­lyett 1984+ben már ezek a szá­mok négyre, illetve húszra gyarapodtak. A 70 minősített versenyzővel rendelkező szakosztály követ­kezetesen azon fáradozik, hogy biztosítsa a fennmaradásához szükséges utánpótlást. A helyi két általános iskolán — Mé­száros Lőrinc, Táncsics Mihály — kívül Ceglédbercelről és Albertirsáról is rendszeresen kiválasztják a legtehetsége­sebb fiatalokat, akiket igye­keznek megnyerni az atlétika számára. — Évente 50—60 versenyen kell részt vennünk, hogy spor­tolóinknak reménye lehessen a reálisan elérhető minősítések megszerzésére. Idén nőtt a PTSH anyagi támogatása; mi ezt az ereidményeinkkel igyek­szünk ellensúlyozni — mondta befejezésül Fenvődi Miklós. Jocha Károly Határidő maróin* 15. Felvételi a TF-re A Magyar Testnevelési Főiskola az 1985/86-os tan­évre felvételt hirdet: 1. Edzői szak nappali ta­gozatra (tanulmányi idő 3 év, képesítés: okleveles szakedző) atlétika, kézilab­da, kajak-kenu, evezés, röplabda, úszás és vívás sportágakban. 2. Edzői szak levelező ta­gozatra (tanulmányi idő 4 év, képesítés: okleveles szakedző) atlétika, csel­gáncs, evezés, kézilabda, ökölvívás, öttusa, röplabda, súlyemelés, tájékozódási fu­tás és műugrás sportágak­ban. 3 Sportszervezői szak le­velező tagozatra (tanulmá­nyi idő 4 év, képesítés, ok­leveles sportszervező. 4. Tanári szak nappali tagozatra (tanulmányi idő 4 év, képesítés: középiskolai testnevelő tanár). A jelentkezéssel kapcso­latos információk a magyar felsőoktatási intézmények 1985. évi felvételi tájékoz­tatójában találhatók, ame­lyet a posta terjeszt a je­lentkezési egységcsomagok­kal együtt. Részletes felvé­teli tájékoztató a Testneve­lési Főiskola tanulmányi osztályán (Bp. XII., Alko­tás u. 44., fszt. 10.) kapha­tó. Jelentkezési határidő: 1985. március 15. Egyelőre nincs profikérdés Ökölvívó EB-készülődés Ülést tartott a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöksége. Meghallgatták az EB szervező bizottság jelentését, s megál­lapították: jó ütemben halad­nak az előkészületek. Papp László a válogatott felkészülé­sét ismertette, jelentése elisme­rést aratott Napirendre került az úgyne­vezett „profi kérdés”. Az utób­bi időben ugyanis egyre több helyen vetődött fel, hogy ma­gyar ökölvívók esetleg a hiva­tásosaik közé lépnek. A MÖSZ elnöksége szerint ez a téma egyelőre nem időszerű, a jú­nius 2-án záruló budapesti EB után esetleg visszatérnénk a kérdésre. Ami az EB-t illeti, már vég­leges, hogy pécsi kesztyűben lépnek szorítóba a budapesti Európa-bajnokság résztvevői. Az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség már 1981-ben Tam­perében hivatalos versenykesz­tyűként fogadta el a Hunor Eocifarsang Cegléden Parketten az öregfiúk Cegléden, a Városi Torna- csarnokban másodszor — s ezentúl minden évben — meg­rendezik a Focifarsang terem­labdarúgó-mérkőzéseket. Az öt találkozó során a Ceglédi VSE mindhárom korosztálya pályá­ra lép, s ezeken kívül női és öregfiúk-összecsapásra is sor kerül. A lányoknál az egyik legjobb női labdarúgócsapat, a Rehova (akik a közelmúltban a mis­kolci tornán vereséget szen­vedtek a döntőben, s most ja­vítani szeretnének) a Femi- nával találkozik. A délután fénypontját az Öregfiúk mér­kőzése jelenti. A Bp. Honvéd együttesében — a tervek szerint — több volt válogatott is szerepel majd, így: Tichy, Faragó, Gujdár, Pál, Komora űs Kozma játé­kára is sor kerülhet. Ellenfelük a Ceglédi VSE öregfiúk együt­tese lesz. Az a gárda, mely an­nak idején sikeresen szerepelt az NB II-ben. Ez a sikeres sze­replés akkor majdnem bajno­ki címet jelentett. Csak néhány név a névsorból: Rétfalvi, Hamza, Cseh, Oláh, Csurgai, Halmi, Liptai, valamennyi is­merős még ma is a labdarú­gást kedvelő ceglédiek számá­ra. A szombat délutáni focifar­sang programja: 15.00 óra: Ceglédi VSE—Szolnoki MÁV MTE serdülők. 15.35: Ceglédi VSE—Szolnoki MÁV MTE if­júságiak. 16.10: Ceglédi VSE— Rákóczifalva felnőtt. 16.45: Fe- mina—Renova női mérkőzés. 17.20: Bp. Honvéd—Ceglédi VSE öregfiúk-találkozója. ü. L. Kesztyű- és Bőrruházati Vál­lalat „Rias” márkanéven is­mert termékeit. 1985. FEBRUÁR 2. Pingpongozok Szentendrén Kézilabdában nagyüzem Múlt héten a focisták, most pedig a kosarasok vették bir­tokba Gödöllőn az egyetemi sportcsarnokot. A tegnap el­kezdődött háromnapos viada­lon a négy férfi és négy női csapat sorában NB II-es együttesek is vannak. Szent­Pest megyei sprintsikerek Újvári bekorcsolyázott Az országos sprintbajnok, Újvári Ottó. Trencsényi Zoltán felvétele Délelőtt sikerrel felelt: 4,12 osztályzattal zárta félévi vizs­gáit a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Délután a városli­geti Műjégpályán is jó ered­ménnyel rukkolt ki. A magyar gyorskorcsolyázók közül Újvá­ri Ottó, a Rozmaring SE ver­senyzője bizonyult a legjobb­nak a felszabadulási emlék- versenyen. A 21 esztendős sportoló hét évvel ezelőtt csatolta fel a hosszú korcsolyát. Tavaly ka­tona volt, emiatt egy esztendőt kihagyott, ősszel aztán ismét csatasorba állt. Már jó néhány ország pályá­ján jégre lépett. Így többek között az Ifjúsági Barátság Versenyen a Koreai NDK-ban, a Szovjetunióban és Mongóliá­ban képviselte a magyar szí­neket. Szarajevóban az elő- olimpián is indult. S vajon mit csinál nyáron? Elfoglaltsága van akkor is bő­ven. Általános iskolásként ko­sarazott, a gimnáziumban ké­zilabdázott, most pedig az egyetem focicsapatában kerge­ti a pettyest. A múlt heti felszabadulási emlékversenyen 500 és 1000 méteren bizonyított. Ez a táv várt rá legutóbb is a kétnapos országos sprintbajnokságon. Termését újabb fényes medál­lal gazdagította. Új vári Ottó, Györgyi János edző tanítványa országos csúccsal 163,560 ponttal szerez­te meg az országos sprintbaj­nok címet. Már az első napi küzdelmek után is vezetett. A másodikon újból az élen vég­zett mindkét távon 500 és 1000 méteren. Befutott a többi Pest megyei hosszúkorcsolyás is Hulman Tamás bronzérmet szerzett, Tóth Gábor pedig az ötödik helyen végzett. A nőknél Szikora Szilvia második, klubtársa Kútvölgyi Erzsébet harmadik, Kútvölgyi Gabriella ötödik, Szikora Zsu­zsa hatodik lett. — Tavaly csak bronz jutott, most nagyon kitettek magu­kért versenyzőink — mondotta Kovács Ottó, a Rozmaring SE ügyvezető elnöke. Egy első, egy második és két harmadik hely a sprintmérleg. Harmincöt tagja van a Roz­maring SE szakosztályának, és a jövőheti utánpótlás-baj nokságon újabb érmekre szá mítanak. Rcitter László endrén vasárnap tartják Pest megye 1985. évi felnőtt aszta­litenisz-bajnokságát. A fővárosi kézilabda-terem­tornákon tart a nagyüzem, jo néhány Pest megyei csapat részvételével. Dunakeszi város teremfoci-bajnokságán ma újabb játéknap következik. Egyre több labdarúgócsapatun£ vív előkészületi mérkőzést. A Váci Izzó az NB I-es Tatabá­nyához látogat. SZOMBAT ATLÉTIKA. Budapest Ifjúsági fedettpályás bajnoksága (Olimpiai csarnok, 15). KÉZILABDA. Mérkőzések a BHG­csarnoköan (XI., Hauszmarm u.). Férfiak. Bp. Spartacus—PEMÜ S.. (15.15). Nők. VOSE—Váci Forte (13.45), Budaörs—Közért (15.55). KOSÁRLABDA. NB II. Férfiak. Miskolci EAFC—Nagykörös (17.30), D. Kőolaj—Ask (Százhalombatta, 15). A GEAC Kupa második napja a gödöllői egyetemi sportcsarnok­ban. 8: GEAC—Martos SE (férfi). 10.30: Kertészeti Egyetem—Rácke­ve (férfi). 12: GEAC—Monori SE (női). 13.30: D. Kőolaj—Tipográfia (női). 15.30: Kertészeti Egyetem —Martos SE (férfi). 17: Kertészeti Egyetem—Monor (női). labdarúgás. Előkészületi mér­kőzés. Tatabánya—Váci Izzó (15). Dunakeszi terembaj noksaga (Du­nakeszi Vasutas-terem, 7.50-től.) Focifarsang (Ceglédi sportcsar­nok, 15). VASÁRNAP ASZTALITENISZ. Pest megye felnőtt egyéni bajnoksága (Szent­endre, 1 elszabadulásl lakótelepi ált. isk., 9.30). ATLÉTIKA. Bp. ifjúsági fedett­pályás bajnokságának második napja (Olimpiai csarnok, 9). GYEPLABDA. Felnőtt terem­bajnokság (KertészeU Egyetem tor­naterme, 8). KOSÁRLABDA. A GEAC Kupa harmadik, befejező napja. 9.30: Kertészeti Egyetem—D. Kőolai (női), (.45: Ráckeve—Martos SE (férfi), 11: GEAC—Kertészeti E. (férfi), 12.15: GEAC—D. Kőolaj (női), 13.30: eredményhirdetés, díj­kiosztás. SAKK. OB II. Nyugati csoport. Veszprémi Volán—Dömsöd (Veszp­rém. Pápai út 30., 10). Ff «lett pályás viadal Magyar érmek A bécsi fedettpályás atléti­kai viadalon szépszámú ma­gyar küldöttség is részt vett. Közülük hárman, női távolban Vanyek Zsuzsa, férfi hármas­ban Kiss Tibor, és a 200 m-en Nagy István szerezte meg az elsőséget. Dobogóra állhatott még a női magasugrásban Má- tay Andrea, aki hosszú idő után szerepelt ismét külföldön, és 1,84 m-es ugrásával holtver - senyes második helyet harcolt ki. Ugyancsak ezüstérmes a férfi 60 m gáton Simon-Balla István és 400 m-en Menczer Gusztáv. Cseppben a tenger Tornateremmel vagy nélküle? Szentendrén a testnevelési és sportmozgalom fejlesztésére vo­natkozó elképzelések végrehajtásának tervét az 1981-től 1985-ig tartó időszakra négy esztendővel ezelőtt dolgozták ki a helyi párt-, állami és sportegyesületek vezetői. A dokumen­tum pontosan számba veszi az elért eredményeket és hiányos­ságokat, kijelöli a tennivalókat. A kritikai megjegyzésekben, mint cseppben a tenger tük­röződnek az országosan is meglevő gondok. A sporttal, általában a mozgással kapcso­latban fellelhető szemléletbeli elmaradás, a létesítmények hiánya, az, hogy a testnevelés más tárgyakkal szemben má­sodlagos, hogy az embereknek csak elenyészően kis része használja ki a meglevő sze­rény lehetőségeket az egészsé­ge, kondíciója megőrzésére. A tervben foglaltak végrehajtá­sának határideje ebben az év­ben jár le. Az azonban máris megállapítható, hogy fő irá­nyaiban az elképzeléseknek megfelelően fejlődött a sport- mozgalom a városban. Szentendrei példa A három egyesület, a KLKF, a Petőfi és a Vízmű SE meg­erősödött. Felépült a központi iskola tanuszodája, két torna­terem, ha az izbégi is elké­szül, három, rendbehozták a Kőzúzó utcai pályákat, az üze­mekben, játszótereken bitume­nes játékhelyeket létesítettek. Több helyütt a lakosság hat­hatós támogatásával sikerült előrelépni, elsősorban ízbé­gen, ahol a labdarúgó-szak­osztály tagjai, az iskolában pe­dig a szülők, tanárok és ta­nulók mutattak példát a fut­ballpályák, illetve a tornate­rem építésében. Mégsem mondhatjuk, hogy a sport a szentendrei, de főként a környék falvaiban élő em­berek életében elfoglalta az őt megillető helyet. Vegyük előbb a várost! A négy tornaterem állandóan zsúfolt. Az általá­nos iskolák tanulói között akadnak olyan gyerekek, akiknek az osztálya tanéven­ként egyszer-kétszer jut be az áhított tornaterembe. Van a városban szépen felszerelt kondícióterem, amelyet há­rom-négy ember használ. A magányos kocogók megjegyzé­seknek teszi ki magukat. Nagy létszámmal kezdett akciók halnak el, mert lassan elfogy­nak a résztvevők. Még a kü­lönböző üzemi és tömegszer­vezet által patronált megmoz­dulások sikerei sem jogosít­hatnak fel bennünket arra, hogy kimondjuk: a tömegsport kimozdult a holtpontról. Növekvő költségek S ez nemcsak Szentendrén és Pest megyében van így, ha­nem szerte az országban má­sutt is. Különösen a falvakban, amelyekben a sportolási lehe­tőségek egyre jobban beszű­külnek. Nemrégiben e hasábo­kon írtuk meg, hogy a volt szentendrei járás területén sorra szűntek meg a községi sportot jelentő focicsapatok. Az igazsághoz viszont hozzá­tartozik az is, hogy aki mo­zogni akar, annak egy pár tor­nacipőn és melegítőn (megte­szi a magyar gyártmányú is, nem kell Adidas) kívül egyéb­re nincs szüksége. A magányos fankas szerepét azonban csak a legelszántabbak vállalják, a többségnek a csapatjátékok­hoz, versenyekhez létesítmé­nyekre, felszerelésekre van (volna) szüksége. Csakhogy manapság a sportkörök fenn­tartási költségei a csillagokig emelkednek. Szentendrén például alig két esztendeje alakult meg a Víz­mű SE. Negyven gyermek úszója, kajak-kenusai és né­hány asztali teniszezője van. A legszerényebb számítások sze­rint is felül van hatszázezer forinton az 1985. évi kiadni- való. Tavaly a bázisvállalat, a DMRVV összekaparta az ősz- szeget, az idén azonban a vá­ros segítségét kérte. Nem cso­da, mert a gyerekek rövid idő alatt a megye élvonalába úsz­tak be magukat, s mégis úgy tűnt, hogy szélnek kell eresz­teni őket. A nagyobbak egész télen szárazon edzenek, mert nincs öltözőjük. Pedig a vá­ros és a DMRVV vezetői min­dent megtesznek az egyesület megmentéséért. A költségeket megfelezték. A településre eső háromszázezer forintból azon­ban még csak százezer van meg, igaz, ez is duplája a ta­valy adott összegnek. A válla­lat állja a maga kontóját, a városéból még hiányzik a na­gyobbik részt. Mindezt annak érzékelteté­sére irtuk le, hogy a témában kevéssé járatos olvasó is érez­ze: ma már a jószándék nem elég az apró egyesületek fenn­tartására sem. Íme a fő oka annak, hogy a községek és a városok lakóinak sportolási lehetőségei eltávolodnak egy­mástól. Egyéni ötletek Felvetődik a kérdés: merre vetet a kiút? Bármennyire furcsa is az állítás, vannak kihasználatlan lehetőségek. Szentendrénél maradva pél­dául: alig használják a Fe­rences Gimnázium tornater­mét. Szélesítve a kört: a la­kótelepek lomtárnak használt helyiségeiben kis hozzáértés­sel és pénzzel kialakítható egy-egy épülettömb számára kondícióterem. Még a községi tanácsoknak is van annyi pénzük, hogy a felszerelések megvásárlásához hozzájárulja­nak. Arra is tudunk példát, hogy a körzetben lakók előre megbeszélt időben együtt ko­cognak. Ha tehát valaki egész­ségesen kíván élni, az ötleteit párosítva, a munka- és lakó­helyeken szervezett akciókkal lehetőséget tud találni a moz­gásra. Ha mindezekhez az át­lagosnál jobb tárgyi feltételek járulnak, az szerencse. Viszont az is tény, hogy az emberek többségét nagyon nehéz rend­szeres sportolásra rábírni. Éppen azért születnek álla­mi és párthatározatok, s tör­ténnek ezek nyomán erőfeszí­tések, hogy a vonzó feltételek megteremtésével a sportolás sokak életének váljon nélkü­lözhetetlen részévé. De hiba lenne feledni, hogy a tornater­mekig vezető utat a szabad ég alatt futva is meg lehet tenni. Vicsotka Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom