Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
NAGYKŐRÖSI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1885. FEBRUÁR 19., KEDD Iskola a város párámén A fanpfüágfiői járnak a diákok Napjainkban gondol-e valaki arra a városban lakók közül, hogy Cegléden a régi értelemben vett tanyasi iskolák is léteznek. Most külterületi iskoláknak mondják ezeket és még nyolc működik. Valamikor népiskolaként működtek, s a kiterjedt tanyasi világ névtelen lámpácskái voltak, a tudományt pedig a tekintélyes tanító úr verte a mezítlábas gyerekhad bozontos fejébe. Azóta sokat haladt a világ, de ezek az iskolák még mindig fontos szerepet játszanak az oktatásban. A Körösi úti általános iskola Ceglédtől 4 kilométerre található a főút mellett. A felületes szemlélő akár kihaltnak is vélhetné a sárgára meszelt épületcsoportot, pedig naponta 24 alsó és felső tagozatos tanuló és két tanítónő találkozik itt, hogy az értelem kivilágosodjék. Ebben az épületben már a század elején is sok nebuló csiszolta tudását. Jál felszerelt Kopogtatás után tágas olaj- padlós tanterembe lépek. A gyerekek rögtön felállnak, a hetes vezényel. — Osztály vigyázz, köszönj! Jóónapot kívánónk'.-. .1 éneklik kórusban a tanulók. Éppen a felső tagozat második óráját sikerült megzavarni. Az ötödik, hatodik osztály önálló nyelvtanóráról tart, a hetedik, nyolcadiknak, pedig önálló fizikaórája megy. Mindösz- sze 15 tanuló van ebben a teremben, még legalább kétszer ennyi elférne. — Ehhez a. körzethez sokkal több gyerek tartozna, miért csak ennyi a létszám? — kérdem Golik Lászlóné vezető tanítótól. — Tanévkezdéskor mindig többen varrunk, de azok a szülők, ak* el tudják intézni, hogy a gyerekeik városi iskolába kerüljenek, inkább oda viszik őket. Ennek több oka is van. Mi itt nem tudjuk biztosítani a napközit, tornatermünk sincs és a délutáni programokat sem lehet úgy megszervezni. Az sem egy utolsó szempont, hogy egy nagyobb létszámú és jobb képességű városi osztály komolyabb tanulásra ösztönzi a gyerekeket. Míg mi beszélgetünk, a gyerekek önállóan dolgoznak tovább, ha elakadnak, kimennek a tanári asztalhoz és segítséget kérnek. A felső tagozatosokat magukra hagyjuk és átsétálunk az alsó tagozatosokhoz. Az udvaron egy fekete kuvasz egyhangúan csahol. A kilenc kisebbel Elekes Eszter tanítónő foglalkozik. A tanári asztalon csoportosítva sorakoznak a munkafüzetek, feladatlapok, táblázatok, akárcsak a másik teremben. A falon bőven van szemléltető transzparens. A térképtartó állvány is roskadásig tele. — Milyen technikai feltételek könnyítik a tanítást? — Van televíziónk, magnónk, rádiónk, diavetítőnk és így nagyvonalúan minden szaktárgyhoz megvannak a megfelelő eszközeink, diasorozatok, •fóliák. Írásvetítőnk sajnos csak egy van, pedig a programozott tanításhoz jó . lenne még egy — mondja Golik Lászlóné. A gyerekek zöme milyen távolságból jár az iskolába? Általában 3—4 kilométerről jönnek, főleg kerékpárral — mondja a vezető tanítónő. A szünetet kihasználva Senke Ilona nyolcadik osztályos tanulót kérdem: — Hogy telik egy átlagos napod? — Negyed 7-kor kelek, hétkor indulok otthonról, délelőtt iskolában vagyok, délután tanulok, utána segítek anyunak, van mikor a jószágokat etetem. — Tovább akarsz-e tanulni? — Igen, ruhásbolti eladónak vagy szakácsnak mennék. Szeret olvasni — Te mikor veszed elő a tankönyvét otthon? — faggatom Kemencés Csaba negyedikest. — Délután mindjárt az iskola után, de van olyan is, amikor sok dolgom van, például etetem a baromfikat, fát vágok. Ilyenkor már csak sötétedéskor tudok tanulni. Az nem a legjobb, mert nincs villanyunk, de a petróleum- lámpa mellett is lehet... — Ki mivel tölti a szabad idejét? — Én szeretek énekelni, mert ha hallok egy éneket, akkor megpróbálom eldalolni, s eddig mindig sikerült. — Én szeretek olvasni, de voltunk kirándulni az iskolával Pesten, az is jó volt, és most készülünk Aggtelekre — mondják lelkesedve a tanulók. — A nyolcadikosok közül, hányán akarnak továbbtanulni? — Hat végzős van, ebből öt szeretne szakmunkásnak tanulni — mondja Golik Lászlóné. — Felnőttet szerető és becsülő gyerekeknek látszanak ezek a diákok.-Van-e valami különbség köztük és a városi gyerekek között? — Igen, sokkal jobban ragaszkodnak tanáraikhoz, évekig visszajárnak volt iskolájukba, hozzák a férjet, vagy feleséget is bemutatni, s persze a gyerekeket is. Hát tudja ez nagyon jóleső érzés egy pedagógusnak. A körülmények is arra kényszerítik őket, hogy előbb váljanak önállóbbakká. Ügy érzem, hogy ezek a tanyai gyerekek szívósabbak, kitartóbbak a munkában is — feleli Golik Lászlóné. — Hogy kerül egy fiatal pedagógus külterületi iskolába? — kérdem Elekes Esztert. — Városi iskolában csak napközis nevelői hely volt, szerettem volna tanítani. Elő' szőr ugyan megijedtem az ŐSZ' szevont osztályok láttán, de egyre jobban megszoktam, hogy egyszerre négy osztályt kell foglalkoztatni. Egy jó ciklustervvel ez sem jelenthet problémát. Mindig külterületen — Én 1956-ban kezdtem a Márta dűlői iskolában — kapcsolódik a beszélgetéshez Golik Lászlóné. — 1977-ben kerültem ide, s mindvégig: külterületi iskolában tanítottam. Eltelik a hosszú szünet is, a gyerekek újabb feladatoknak gyűrkőznek. A sárga épület ismét teret ad a tudásvágynak. Hogy meddig? Egy biztos, míg a létszám tíz fölött van, addig mindenképpen. Polgár Gyula Kétszáz éve született Szemere Fél-emlékülés Mindenki ért mindenhez Pécel tanácsa és pártbizottsága, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Ráday-gyűjte- mény, az Arany János Múzeum és Társaság, valamint a Szemere Pál Általános Iskola és Művelődési Ház a mai napon, Szemere Pál születésének 200. évfordulója alkalmából ünnepséget rendez a pécel i nagyközségi pártbizottság Kossuth féri épületében. A nap programja a következő: 9 órakor emlékülés kezdődik, melyben elhangzanak a Szemere Pál könyvtára és kéziratai (Beliczay Angéla, Ráday- gyűjtemény), az irodalomszervező Szemere Pál (Farkas Péter, Arány János Múzeum és Társaság), Szemere Pál (Kulin Ferenc, Magyar Irodalomtörténeti Társaság), valamint a „Felelet a mondolatra”, mint szépirodalmi alkotás (Morgó- csy István, Magyar Irodalomtörténeti Társaság) című előadások. Délután két órakor volt lakóházán koszorúzási ünnepség lesz, majd a Szemsre Pál Általános Iskolában szavalóverseny kezdődik. A helytörténeti szakkör ünnepi összejövetelét három órakor kezdik, s Szemere Pál életéről, munkásságáról szóló kiállítás 16 órakor nyílik, a HNF székházában. Már szemre eladják magukat A legdúsabb fantáziával megáldott ínyenc is alaposan belefáradna, ha mondjuk százféle torta, meg aprósütemény felsorolását kérnénk számon tőle. A produkció sikertelenségére azonban mégsem mernék fogadni, mindig akadnak, kiknek még ezen is túlmutat a képzelőerejük. Keresésükre sem kell hosszú utat bejárni, a bokrosi Székely utcában 5. éve működő Áfész cukrászüzem dolgozói majdnem 130- félét ismernek eme nyalánkságokból. Így már persze nincs mire álmélkodnunk, végtére is szakmabeliekről van szó. Tegyük hozzá, hogy e tekintélyes választékot sem kell nap mint nap kialakítani, a jól bevált hagyományos cikkekre van zömében igény, de az egyedi kívánságokra ritkán mondanak nemet. Sőt maguk is állandóan kísérleteznek, tavalyi újdonságaik a gyümölcszselés torták, meggyes, citromos, barackos, és cseresznyés szeleteik nagy sikert arattak. A mokka, nonpareil, valamint a dió, és csokikrémmel töltött diplomatakockákat, meg állítólag nemcsak ízük miatt vitték mint a cukrot, azok pusztán szemre is eladták magukat. Kísérleteznek így azután nem csoda, hogy a termelés 60—70 százalékát a közvetlen lakossági megrendelések teszik ki. ősz óta pedig az összes nagykőrösi vendéglátóegység számára itt sütik az árut, viszik Kocsérra, Nyársapáira, egy kecskeméti vendéglős is rendszeresen átjár a körösi finomságokért. Az újdonságokat gyakran árubemutatókon sorakoztatják fel, tavasszal Kocséron, és idehaza több helyen is megrendezik gyártmányaik hagyományos közönségpróbáját. A kis üzem ezelőtt sem volt híján a népszerűségnek, termelése évről évre nőtt, tavaly például 2 millió 700 ezer forint értékű finomságtömeget sütöttek nyersanyagáron számolva, s ez 250 ezer forinttal több mint a 83-as évben volt. — Ha arra gondolunk, hogy néhány forintos süteményekből jött össze a végeredmény, elégedettek lehetünk a munkánkkal, hiszen mindez jórészt a forgalomemelkedésnek köszönhető — teszi hozzá Barna Andrásné üzemvezető: Hiánycikkek — A közeli élelmiszerüzlettel kialakult jó szomszédság igen előnyös számunkra, a friss készítményeket jószerivel helyben forgalmazhatjuk. Azt azért mégsem állítanám, hogy tavaly csupa öröm volt a cukrászok élete, krémporból, csokoládéból, gesztenye- masszából országos hiányok adódtak. Alapos fáradtságba került mire naprakészen sikerült elegendőt beszerezni belőlük Szegedről, Békéscsabáról, mikor honnan. — A nyersanyag zöme egyébként a Ceglédi Füszért- től érkezik, a friss tojást Kecskemétről kapjuk. Mikorra esik nálunk a szezon? Szeptembertől kezdve nagyon összeszalad itt a munka, a decemberi két ünnep közötti időszak különösen élénk volt tavaly. Barna Andrásné 16 esztendeje jegyezte el magát a cukrászmesterséggel, amit azután alaposan ki is tanult. A műhelyben 10 ügyes kezű cukrász dolgozik irányításával, azok mellett meg 1—1 első, illetve másodéves tanuló ismerkedik a szakmával. — Létszámunk nem sokat változott az utóbbi időben, ez is azt igazolja, hogy az ittlévőkre a meggyorsult tempóban is mindig lehet számítani. közülük négyen betanított munkások, de ennek semmi hátrányát nem látjuk. Szakértelemmel — Zsikla Sándorné munkatársunk például a sok éves gyakorlat útján szerzett szakértelemmel teszi itt a dolgát. Lelkiismerettel, és jól. De a többiek munkájáról is hasonló véleményt tudok mondani, mindenki ért mindenhez, de ez talán nem is érdem, az ilyen magatartásra ekkora kollektívában egyébként is a nap minden órájában szükség van. Miklay Jenő «»Sporthírek— A Kinizsi-elnökség ülése Két szakosztály tevékenysége szerepelt a Nk. Kgy. Kinizsi SE sportotthoni elnökségi ülésének napirendjén. Nánási Tibor elmondta, hogy az asztaliteniszezők éve kiemelkedő volt, mert ennyi minősített versenyzőjük eddig még nem volt. A pince-edzőterem létesítésével bővültek lehetőségeik, de az asztal le- és felszedése továbbra is probléma. A ceglédi Gyura István személyében társadalmi edző segíti munkájukat. Dr. Varga And rás javasolta, hogy középiskolások részére rendezzenek korosztályos versenyeket, az utáni' pótlás érdekében. A birkózók főleg serdülő- és úttörő-korcsoportban értek el országos sikereket is — örömmel mondta Dányi István. Jó munkájukért külföldi szereplésre kaptak engedélyt: Romániában jártak, majd viszont vendégül látták az erdélyieket, akikkel igen jó kapcsolat alakult ki. A testnevelés-tagozatos Kos- suth-iskola és a Kinizsi kapcsolatáról Soós Sándorné igazgató örömmel szólt: az atlétikai eredmények biztatóak. Minden szakosztály igényét sajnos nem tudják kielégíteni, mert a testnevelés tagozatosok többsége leány, akik nem mehetnek birkózni, futballozni. A jól elkezdett folyamat bővítéséhez segítséget kért: sportágak népszerűsítésével, edzésbemutatókkal, közös szülői értekezletekkel. A megyében legjobbak A bolgárok részvételével nemzetközivé vált Budapesten a 209 szabadfogású ifjúsági birkózót megmozgató KISZ Kupaviadal. A Nk. Kgy. Kinizsi 7 fiatalja közül Farkas Tamás és Kása Ambrus 3-3 győzi napsugaras tavaszi reg** gél ezüstöt szórt a kis fehér tanyára, mely előtt illatos, virágba borult barackfák őrködtek, mint szelíd, szerelmes, fehér ruhás menyasszonyok. Az öreg Pál gazda a búzavetés felé ballagott, majd letépett balöle egy szálat, gyöngéden szétszedte és boldogan szemlélte, hogy t, napról napra magasabbra szökő szálban már ott van a picike kalász, a búza... a kenyér... az élet. Az a picike kalász, melynek magját az ő keze vetette el, melynek a földjét az ö fia szántotta, nagyobb örömöt okozott Pál gazdának a világ minden szépségénél, melyhez hasonlót se Párizsban, se Velencében, se sehol a világon nem találnak a szépségszomjas solcpénzűek, amely csak azoknak adatik meg, akik szeretik, akik imádják a minden szépség forrását: a földet. Pál gazda legény fia pedig a nagy gémeskútnál a jószágokat itatta s jókedvűen játszadozott az egyik borjúval, mely midőn lehajolt vizet önteni, a nyelvével végigcsókolta az arcát. Közben visszaérkezett a tanyához az apja. Elsimulnak a barázdák — Készíthetnél valami reggelit, Pali fiam — szólt a legényhez. — Mit, édesapám? — Főzzél kávét. Tudod, kihozzák a kis Bözsikét is. Pali nekikászálódott a kávéfőzésnek, sokszor megcsele- kedte ezt két év óta, mióta az édesanyja elhalt, amikor nem akartak szalonnázni. A legény vizet, tejet tett a tűzhelyre, s kávét darált, apja pedig gallyat tördelt a tűzre. — Hej, fiam, miért nem hozol már asszonyt a házhoz — törte meg a hallgatást az öreg. — Tudja, édesapám — válaszolt hűvösen a fiú. Azután elhallgattak mindketten. Nagy, mély ellentét volt ebben a hallgatásban. Pali legény régóta igen jó szívvel volt a Kovács szomszéd Ilonkája irányában, de az apja valami régi haragból kifolyólag, halálosan gyűlölte azt a famíliát, s így szó sem lehetett a házasságról. Közben kocsizörgés hallatszott az udvarról. Egy kis „tejkúrára” kiküldték a városból Pali asszonytestvérnénje ötéves kislánykáját: Bözsikét, aki eleven csacsogásával, kedves szeleburdiságával mindjárt vidámságot, jókedvet teremtett a tanyában. A reggeli után Pali kosarat vett a kezébe és kiindult kukoricát vetni. A kis Bözsíke utánafutott, és azután a kosárból ő rakta a magot a fészekbe. Közben egy hajításnyira a szomszédban feltűnt egy nyúlánk, piros ruhás leány. Az is vetegetett. Bögréből, kanállal. Uborkát. Pali megemelte a kalapját, a leány barátságosan bólintott, azután dolgoztak tovább. Midőn vége felé jártak a táblának, a kis Bözsike egyszer csak se szó, se beszéd, odafutott a „szomszéd nénihez” ismerkedni. Pali meg végzett a vetéssel, már befelé akart menni, s odakiáltott a kisleánynak: — Bözsike! Az azonban már nagy beszélgetésben ült a mezsgyén Ilonkával és integetett Palinak, hogy menjen oda. Mit volt mit tenni, a legény odament, köszönt és mélyen elpirult, mikor belenézett a leány két szép fekete szemébe. Ilonka hamarább feltalálta magát. — Milyen aranyos kis húga van magának, tudja, már egész „jóba” vagyunk ... Azután tovább folyt a beszélgetés a szerelmes emberek elfogult, kedves naivságával, a kislibákról és az időről, mialatt Pali is leült a mezsgyére. Közben Bözsike a mezsgye szélén nyíló gyermekláncfű virágokat tépdeste s láncot font belőle, és a iánc egyik végét Ilonka, másik végét pedig Pali kezére kötötte. A hátuk mögött éppen akkor közeledett feléjük Pál gazda, hogy ebédelni hívja őket. A kis Bözsike eléje futott és boldogan magyarázta: JVézze, nagyapa, összekötöt- 1 f tem a Pálit meg az Ilonkát ... A két fiatal, mint két riadt kisgalamb, meglepetve tekintett hátra. Az öreg gazda homlokán azonban a kedves látványra elsimultak a haragos barázdák, és belátó, jóakaraté mosollyal ült le ő is a fiatalok mellé a mezsgyére. Kopa László zelemmel és vereség után súlycsoportjuk 7-8. helyén végeztek. Elkészült a birkózó-szakosztályok sorrendje az 1984. évi versenyeken nyújtott teljesítmények alapján. Az eddigiek közül most érték el a körösiek a legjobb eredményt. A serdülőknél a 28 rangsorolt egyesület közötti'élmezőny a következő: 1. FTC 96; 2. Csepel SC 54; Diósgyőri VTK 49; 4. Nk. Kgy. Kinizsi 33; 5. Bp. Honvéd 30; 6. Tatabányai Bányász 28 ponttal. Szabadfogásban a körösiek ötödikek, kötöttben negyedikek lettek. A 4 korcsoport összesített eredményei alapján (41 sportkör gyűjtött pontot): 17-18. a Debreceni MVSC és a Nk. Kgy. Kinizsi 33-33 ponttal (1983-bán 19 ponttal huszadikok voltak a körösiek). Pest megyében még az Abonyi Tsz SE (31) és a Ceglédi VSE (5) ért el pontot, de a birkózásban erős Pest megye legjobbjai lettek a kinizsisek 1984-ben. Kerékpárosok A városkörzeti kerékpáros nemzetközi iskolakupa-vetél- kedőt a Petőfi-iskolában rendezték. A tornacsarnokban ügyességükről, egy tanteremben elméleti felkészültségükről tettek tanúbizonyságot , a pajtások. A legjobbaknak a következő fiatalok bizonyultak. Fiúk (16): 1. Szekeres István (Arany isik.) 189; 2. Aszódi (Rákóczi) 173; 3. Árvái (Kossuth) 161; 4. Szemenyei (Kossuth) 161); 5. Lukácsi (Petőfi) 160; 6. Waltner (Arany) 159 ponttal. Leányok (12): 1. Módra Eszter (Kossuth) 192; 2. Murvai (Nyársapát) 160; 3. Bényei (Petőfi) 158; 4. Herczeg (Nyársapát) 156: 5. Somod! (Rákóczi) 153; 6. Király (Arany) 152 ponttal. Nemenként az első két helyezett jutott tovább a megyei vetélkedőre. S. Z. Mozi Redl ezredes I—II. Színes, magyar film. Előadás csak 5 órakor. A stúdiómoziban Tienjün-hegyI történet. Színes, kínai film, fél 6-kor. Főtértervek Kiállítás A városunk főtere tervezett átalakításának elképzelései február 25-ig az Arany János Művelődési Központ kiállító- termében tekinthetők meg. Autos, motoros iskola, tanfolyamot indít február 22-én. 16 érakor a Nagykőrösi Művelődési Házban Jelentkezés az emeleti 25-ös teremben. mindennap 18 óráig. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap)
