Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1985. FEBRUÁR 2., SZOMBAT 7 *l///HMHíHíllUV.,A\Í Dr. Simán, Lajos: Az én tapaszta­lataim is azt támasztják alá, hogy a veszély ezteteftségi'. okok egymásba fonódnak. Nagyon ritka, amikor a kiváltó tényezőket kristálytisztán el lehet különíteni. S itt rejlik a fel­mérések igazi problémája. Valójában az a kérdés, hogy mit tudunk ten­ni? Én a gyakorlat felől szeretem megközelíteni a dolgot. Ezek a sta­tisztikák szinte naponta változnak, így csak megközelítőleg; fogadha­tunk el bái'milyen nyilvántartást. S ehhez jön még a koordináció hiánya az óvoda, -az ; iskola és,a tanács kö­zött Ahány helyre megyünk, annyi kép. tárul -elénk. S ha,.n.em a tenni­valókra összpontosítunk; ha csak a nyilvántartásig, jutunk el, akkor nincs eredmény. • Mielőtt megfeledkeznénk róla. Kerékasztal-beszélgetés a gyermek- és ifjúságvédelemről Valóban rendezett-e a példás család? Riasztó statisztikai adatok szólnak arról, mennyi veszélyez­tetett gyermek és fiatal él hazánkban. ..Számukat több mint száz­ezerre teszik, de egyes becslések szerint ennek többszöröse Is lehet. A fiataloknak ez a csoportja a bűnözésnek Is bázisa, az elkövetőknek százaléka fíatálKörű.' is ’-i, *, - • Sajnálatosan, ezeknek a statisztikáknak az- élvonalában talál­juk Pest megyét, a ezen belül is á főváros környéki agglomerá­ciót. Budapest után a megyében tartják nyilván a legtöbb ve­szélyeztetett gyermeket, fiatalt, a 18 év alattiak 2,7 százalékát. Erden például többen vannak, mint a megyei többi városában összesen. Nem véletlen hát. hogy mindinkább a figyelem középpontjá­ba kerül a gyermek- és ifjúságvédelem. Mit tudnak tenni az er­re hivatott intézmények, szervezetek a megelőzésért, s a már kisiklott életek helyes útra tereléséért? Erre kerestük a választ a beszélgetéssel, amelynek résztvevői voltak: dr. Cseres Judit, a Művelődési Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi osztá­lyának vezetője, dr. Erdélyi István, az Állami Ifjúsági Bizottság osztályvezetője, dr. Simon Lajos, a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatója, Király Emőke, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa és dr. Bartha Károlyné, az érdi 2. számú általános iskola pedagógusa, gyermek- és ifjúság­védelmi szakfelügyelő. ♦ Elsőként a veszélyeztetettség fo­galmát kellene tisztáznunk. A külön - böző statisztikákat, jelentéseket lapoz - gatva, szembetűnő bizonytalanság ta­pasztalható, s talán ebből is követke­zik, hogy az adatok sem hitelesek Igazán. Kit is nevezhetünk hát ve­szélyeztetettnek? Dr. Cseres Judit: A veszélyezte­tettség fogalma mindenképpen elvi megközelítésre szorul. Már csak azért is, mert a rendszer, amivel dolgo­zunk, nem igazán homogén, ugyan­is négy fő irányt jelöl meg. Ebből három az objektív, külső környezet­ben rejlő okokat sorolja föl, a ne­gyedik pedig a saját szértiélyiséget jelöli meg. Erről, mint pszichológus úgy gondolkodom, hogy a személyi­ség bizonyos objektív körülmények között fejlődik, s az említett körül­mények beépülnek a személyiségbe. A negyedik kategória tulajdonkép­pen már egy állapotot rögzít. Ez az elvi megközelítése a dolognak. Ám az utóbbi években'jelentkeztek olyan veszélyeztető tényezők is, amelyek­kel a jelenlégi rendszer nem szá­mok • Ezek közé tartozik talán az is, hogy mind több rendezett családból származó gyerek kerül kapcsolatba a gyermek, és ifjúságvédelemmel, sőt az Igazságügyi ^tervekkel. Dr, Cseres Judit: Pontosan erre gondolok. Á statisztitkák aggasztó képet mutatnak a gyermekkori bű­nözésről. S nagyon figyelemre mél­tó, hogy ezeknek, a ^gyerekeknek 76 százaléka rendezett családból szár­mazik. Ez arra utal, hogy a felde­rítésbe^, sokkal finomabb, árnyal­tabb, s ezzel együtt valószínűleg ta­pintatosabb módszerekre lenne szük- ség. Dr. Erdélyi István: A jő, illetve rendezett család fogalmát is át kel­lene gondolni. Mert azok a családok, amelyekről Cseres Judit beszélt, az eredményt tekintve nem nevezhetők rendezettnek. Egyre több az olyan eset, amikor azt hisszük, hogy töké­letes, családdal állunk szemben, hol­ott a valóság egészen más. Ezt, saj­nos, nehéz tetten érái,'.mivel ezek a családok a szocializáció olyan fokán állnak, hogy megfelelően tudják szi­mulálni a rendezettséget. Dr. Bartha Károlyné: Minderről az a sok gyermekvédelmi megbízott jut eszembe, ákiveí kapcsolatban vagyok. Vajon ők megfelelő szülő-, illetve családképpel rendelkeznek-e? Tudják-e igazán, milyennek kell len­nie egy valóban jó családnak? Az óvodákban például többnyire fiatál, 18—20 éves pedagógusok dolgoznak. Van-e nekik kellő tapasztalatuk an­nak felismeréséhez,, hogy egy család veszéiyezt,etett-e vagy sem? tapintatos módszereire, amelyekről Caere» Judit beszélt. Mik lehetnek azok? Dr. Cseres Judit: Ez nemcsak módszertani, hanem alapvetően kon­cepcionális kérdés. Csak utalok ar­ra, hogy az elmúlt években magas szintű párt- és állami fórumok fog­lalkoztak a gyermek- és ifjúságvéde­lem kérdésével. Az 1982-es minisz­tertanácsi határozat előírta, hogy meg kell határozni a fejlesztés fő irányait. Az erre vonatkozó előter­jesztést tavaly szeptemberben tár­gyalta a kormány. Itt fogalmazódott meg, hogy a megelőzést meg kell erősíteni; elsősorban a család irá­nyába. E határozatok értelmében dolgozunk a gyermek- és ifjúságvé­delem közép- és hosszú távú tervén. Egyelőre csak személyes vélemé­nyem: létezik egy elsődleges meg­előzés. Ez 0—3 éves kor között az egészségügyi ellátás, s hároméves kortól, amíg iskolába jár a gyerek, a pedagógia feladataiban kap helyet. Úgy tűnik azonban, hogy az iskolák a megelőzésnek csak a pedagógiai eszközökkel megvalósítható részét tudják vállalni. Ebből adódik, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a másodlagos megelőzésre, amely már egy szakszerűbb ellátás, amelynek számára az elsődleges megelőzés szelektálja a kezeleacjők körét. Ez az a szféra, amelyben meglehetősen hiányos feltételekkel rendelkezünk. Több elképzelés Is alakulóban van a feltételek javítására: Az egyik a szociálpolitikai rendszer, s ezen be­lül is napirenden van a családvédő és gondozó hálózat kiépítése. Tulaj­donképpen ezt a hálózatot is egyfajta alapellátásnak képzeljük el. A má­sik szerint — ami az előzővel pár­huzamosan is megvalósulhat —, a meglevő rendszer elemeit erősítjük tovább. A gyermek- és ifjúságvédő intézetekre gondolok elsősorban, amelyek megfelelő funkciókkal való bővítés után alkalmasak lehetnek a másodlagos megelőzésre. ♦ Sző esett már az egészségügy, az iskola, a gyámhatóság szerepéről. Mindebből az derül kJ, hogy nagyon sokan foglalkoznak a gyermek- és if» júságvédelemmel. Óhatatlanul fölme­rül a kérdés: a sok bába közt nem vész el a gyerek? Dr. Cseres Judit: Pontosan tizen­egy helyen tartják nyilván a veszé­lyeztetetteket. Kialakítottunk és ki­próbáltunk egy egységes rendszert, ami hallatlanul egyszerűvé teszi ezt a dolgot. A tizemegyféle nyomtat­vány helyett egyet csináltunk, s ez alkalmas lesz arra, hogy a sok szak­ma egységes képet kapjon. Dr. Simon Lajos: Ahogy a peda­gógusi hivatás szakma, a gyermek- és ifjúságvédelem ugyanúgy az. Ter­mészetesen van társadalmi oldala is, de ezt csak úgy lehet erősíteni, ha van, aki meg tudja mondani, hogy az adott esetben mit kell ten­ni. A szétaprózottság nemcsak ab­ból ered, hogy mindenki a maga te­rületén dolgozik, hanem az összefo­gás hiányából is. Nincs megfelelő intézmény, amely felkészítené a tár­sadalmi aktívákat. A gyermek- és ifjúságvédelmi intézetek alkalmasak lehetnének erre, ha valóban meg­erősítenék azokat; elsősorban jogá­szokkal és pszichológusokkal. Király Emőke: Mi érezzük legjob­ban az összefogás, a koordináció hiányát. Próbálunk segíteni, de alig érkezik visszajelzés, hogy jó-e, amit csinálunk. Nem kapunk konkrét fel­adatokat sem, pedig nekünk nincs szakembergárdánk és soha nem is lesz. Tehát nem tudjuk felderíteni a problémákat. Az kellene, hogy konk­rétan megmondják nekünk, miben várják p segítségünket. Ha például arra van szükség, hogy föl kell épí­teni egy sportpályát, akkor mi két héten belül szerzünk száz embert, aki társadalmi munkát vállal. Dr. Erdélyi István: Úgy gondo­lom, a KISZ-től senki nem várhat el gyermekvédelmi szakmunkát. A mozgalom eszközeivel kell segíte­nie. Ha az ifjúsági szövetség ismeri a gyermekvédelem gondjait, akkor azon kell gondolkodnia, hogyan tud bekapcsolódni a munkába. A me­gyei koordinációs testület sem fog­ja megmondani, hogy mit tegyenek, legfeljebb azt, hogy itt és itt elavult az épület. Vagy azt mondja a megyei rendőr-főkapitány, hogy a fiatal bű­nözők között sok a, KISZ-tag. Erre reagálva kellene kidolgozni a mód­szereket. Természetesen ehhez fon­tos a konzultáció a szakma és a mozgalom között. Dr. Simon Lajos: Nagyon örülök, amikor a KISZ-tagok kimennek egy intézménybe barkácsolni. De hát vannak nekünk gyerekeink is, s amit én fontosabbnak tartok, az a velük való törődés. Nagykőrösön például a konzervgyár fiataljai rendszeresen látogatják a nevelőotthont. Vagy Budaörsön remekül segítik a hiva­tásos pártfogókat. A megyei KISZ- bizottságnak pedig nagyon jó a mun­katerve a gyermek- és ifjúságvédel­mi tennivalókra. 0 Ebben a munkamegosztásban — amint már volt Is erről szó — min- denki sokat vár a pedagógusoktól. Dr. Bartha Károlyné: Az óvodá­ban és az általános iskola alsó osz­tályaiban, maximum tízéves korig, még talán tudunk tenni valamit, ha felfedezzük, hogy a gyerek veszé­lyeztetett. De mit csinálhatunk, ha például egy szülő nem fizet étkezési dijat az óvodában? Ha nem dolgozik, nincs kereseti igazolása, a gyámha­tóság nem tud segélyt sem adni. Mert vannak a védő-óvó intézkedé­sek, de ilyen esetben ezek sem segí­tenek. Általában úgy érzem, kevés a hatósági intézkedés, márpedig, ha a pedagógiai módszerek nem elegen­dőek, ezekre lenne szükség. ♦ Valőban kevés az Intézkedési le­hetőség, ami » hatóságok rendelkezé­sére áll? Dr. Erdélyi István: Pontosan 27 védő-óvó intézkedés létezik. A be­szélgetéssel kezdődik, a másik Vég­let pedig az állami gondozásba vé­tel. A két végpont nagyon messze esik egymástól és tulajdonképpen egyik sem a gyámhatóság feladatai közé tartozik. Meg kellene ezeket a profilokat tisztítani. A gyámhatóság ugyanis államigazgatási szerv, ható­sági intézkedésekre jogosult. És ehe­lyett először beszélget, igyekszik szép szóval meggyőzni a szülőt, majd büntet. Ám igy a büntetésnek nincs kellő súlya. Még olyan szélsőséges eset is előfordulhat, hogy a szülő segélyt kap, hogy a büntetést kifi­zethesse. Én tehát azt mondom, nem több, hanem hatékonyabb eszköz kellene. Nézzük a másik végletet is. Az állami gondozásba vétel nem más, mint a gyermekelhelyezés megvál­toztatása. Ez a válóperek esetén a bíróság feladata, ezért a családból való kiemelés súlyos döntését is vállalnia kellene. Dr. Simon Lajos: Nem én döntöm ugyan el, de azt mondom: egyelőre ments meg uram attól, hogy a bíró­ságok vegyék állami gondozásba a gyerekeket! Mert kíváncsi vagyok, mi történne akkor, ha sürgősen kell intézkedni egy gyermek ügyében? Dr. Cseres Judit: Azt az elvet fel­tétlenül figyelembe kell venni, amit ma is alkalmazunk: a problémákat lehetőleg ott kell megoldani, ahol keletkeznek. Ha ezt az állami gon­dozásra is értjük, akkor bizony a je­lenlegi feltételek mellett a bíróságok valóban nem alkalmasak erre a fel­adatra. Nem lehet gyors és azonna­li beavatkozásra számítani. Dr. Erdélyi István: Most sincs ki­zárva, hogy sürgős esetben a rend­A lányok szőnyegeket szőnek, térítőkét hímeznek a fóti Gyermekváros házi mű­helyében. őrség is állami gondozásba vegye a gyereket. Tehát azt gondolom, hogy a bírói útra tereléssel sincs kizárva az azonnali intézkedés lehetősége. Egyébként nem azt mondom, hogy ez holnaptól legyen a bíróság fel­adata. Először alkalmassá kell tenni erre az igazságszolgáltatást. Termé­szetesen továbbra is fönntartva a gyámhatóság jogát a sürgős esetek­ben. Dr. Cseres Judit: Az állami gon­dozásba vétel radikális beavatkozás. Én hajlamos vagyok pedagógiai és pszichológiai szempontból megköze­líteni a gyermek- és Ifjúságvédelem funkcióját és akkor azt lehet mon­dani, hogy a megelőzésnek az a fel­adata, hogy komplex módon, külön­böző szakmák eszközeit igénybe vé­ve, a gyerek eredeti környezetében támogassa a szocializációt Ha ez végképp nem lehetséges, akkor vál­lalja át ezt a feladatot a gyermek- és ifjúságvédelem rendszere. Ezért látom Indokoltnak egy olyan ellátá­si rendszer kialakítását, amely ezt a radikális intézkedést szakmailag jobban megalapozza. A Művelődési Minisztériumban éppen mostanában tárgyaljuk a nevelőotthonok fejlesz­téséről készült elképzeléseket Azt szeretnénk, ha az otthonok is minél inkább a természetes szocializáció feltételeit lennének képesek nyújta­ni. Ennek a mai, túl nagy intézmé­nyek nem felelnek meg. De hát a feltételek adottak, nem rombolhat­juk le ezeket az otthonokat. Arra gondolunk, hogy mindenféle lele­ményt igénybe véve, helyileg lehet­ne megfelelően kialakítani ennek le­hetőségét. Dr. Bartha Károlyné: Ezek a ter­vek mind nagyon szépek, de az én szívem azért vérzik, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel addig is. Tu­dom, sok múlik az anyagiakon, a feltételeken. De nem szabad meg­feledkeznünk a szemléletformálásról, a családról, ahol a gyerek végül is veszélyeztetetté válik. M. NAGY PÉTER térjünk vissza a felderítés kevésbé A fóti Gyermekvárosban vidáman telnek a napok. Nemcsak tanulnak, dolgoznak is az aszódi fiúnevelő Intézet lakót. Képttnk a ko­Trencséayi Zoltán felvételei vácsműheiyben készült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom