Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-14 / 37. szám
Kakukktojás az áfemáson A minap egyetlen nap alatt kilenc átszállással jútcuam el célomig, és vissza, otthonomba. Történetesen ez a nap az eddigi leghidegebb volt az életemben és meg nálam jóval éltesebb embere^ sem emlékeznek hasonlóan dide- regtető huszonnégy órára. Szinte minden zökkenőmentesen ment. HÉV-vel Mogyoródig, onnan busszal a községbe, majd tovább egy másik járattal Fótra. A Gyermekvárosnál átszálltam a Dunakeszire igyekvő Ikarusra. Dunakeszin buszpótló busz érkezett, csupán ötperces késéssel. A normális menetidő alatt értem Vácra. Vácról a veresegyházi személyvonattal indultam haza. Fűtöttek rajta, s az első öt kilométer után az akkumulátorok is feltöltöttek és azután akkor is világítottak az izzók, amikor áilomáson várakozott a szerelvény. Veresegyházra pontosan érkeztünk. Hihetetlen, képedtem el azon, hogy este nyolc órakor a község vasúti megállóhelyén hírlapot lehet vásárolni. Gondoltam* amíg megjön a gödöllői busz, addig elbeszélgetek az újságossal, hogyan csinálják itt ezt. (Ezek azok a ritka kellemes pillanatok, amikor az újságíró örül a munkájának, mert értelmét is látja.) Nem sikerült a gyorsinterjú, mert máris feltűnt az elágazásban az autóbusz. Ez is pótló járat volt, és szintén jól fűtött. A sofőr elfogadva a pénzt, jegyet is adott érte. A gödöllői állomásra érve ért az első kellemetlen meglepetés, a hangosbemondón közölték, hogy előreláthatólag ötven-öt- venöt percet késik Pest felől a túrái személy. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, nemcsak azért, mert tudtam, mi vár rám itt az ötven perc alatt, hanem azért is, mert erről már anv- nyit írtam én is, más is. Kérem szépen, a négy cserépkályhával kapcsolatban sok vita lehet, hogy most melyiket fűtsék be. Egyfajta megoldás, hogy egyiket se. ó, barátom, jegyezte meg valaki, annak idején a király csak kétszer jött ide egv évben, neki nem kellett fűteni. Most viszont sajnos, azért szerepel gyakran az állomás a lapban, mert ide vezet az utunk este. Az egyik plakát azután nevetésre késztetett. Legyen ön is az utasunk, hirdette. Valaki aláírta tollal: De Gödöllő állomáson ne tartózkodjon. B. G. Ha nincs kéznél szerelő A háztartási gép és mi Életünk szinte elképzelhetetlen háztartási gépek nélkül. Megszámlálhatatlan elektromos eszköz népesíti be otthonunkat. Az állandó használat során óhatatlanul meghibásodnak, és ha nincs megfelelő szakember, aki megjavítja őket, bizony előbb-utóbb kidobjuk. Még élénken él emlékezetemben, milyen hosszadalmas levelezés után jöttek ki Budapestről megjavítani a hatvanas években a hűtőgépünket. Szerencsére azóta ki- sebb-nagyobb szervizál lomások hálózzák be városainkat, falvainkat. Nincs ez másképp Aszódon sem, ahol már tizenegyedik éve áll a lakosság szolgálatára a Ramovill-szerviz. A szerződéses üzlet két munkatársa éppen egy színes televízió műszeres beállítását végezte, amikor felkerestük őket, hogy munkájukról, gondjaikról érdeklődjünk. Amint a kényes műveletet befejezték, Fodor László műszerész kezdte el a tájékoztatást. — Munkatársammal, Sedci Gáborral, több mint tíz éve javítjuk Aszód és környékének híradástechnikai eszközeit. Az általunk megjavított eszközök egy része jótállásos, míg a többi készpénzes formában történik. Az eddigi tapasztalataink szerint a garanciális javítások többsége a gyárilag hibás alkatrészek miatt van. A készpénzes javítások viszont főiképp az emberi hanyagságból adódnak. Mivel gépkocsival rendelkezünk gyakran a helyszínen javítjuk meg az elromlott készülékeket. Az ott szerzett ismereteink szerint az elektromos készülékeket gyakran üzemeltetik nedves, párás helyen. Sokszor felháborító az érintésvédelmi szabályok semmibevevése. A tulajdonosok nem olvassák át figyelmesen a gyári tájékoztatókat, ezért nincsenek tisztában, milyen veszélyekkel jár a földelt konnektor hiánya. Ha ilyet látunk, mindig figyelmeztetünk a veszélyre. Tanácsoljuk, ha bármilyen elektromos eszközt vesznek, feltétlenül kérjék ki a szakemberek tanácsát. — Talán nincs is olyan háztartás, ahol ne lenne porszívó. A vele való takarítás szinte gyerekjáték. Sajnos az emberek többsége lusta kitisztítani rendszeresen a porzsákot, ezért a motor gyakran leég, mert képtelen átszívni a levegőt. Ugyancsak hasonló sorsra jut, ha sérült a porzsák. Ilyenkor a por a csapágyba kerül, ezért megy tönkre. — Ki tudná elképzelni a konyhát hűtőgép nélkül. Meghibásodása esetén sajnos a kis bajból gyakran több ezer forintos kár van. Ennek oka a hőfokszabályozóban keresendő. Ha ez elromlik, a hűtőgép nagyon fagyaszt, mert állandóan jár a motor. A túlterhelt motor így hamarosan tönkremegy. Másik jellegzetes sérülés a mélyhűtő kiszúrása. — A gondatlan háziasszony tál vagy nylon nélkül teszi a mélyhűtőbe a húst. A nagy hideg hatására belefagy. Általában valamilyen hegyes eszközzel feszegetik fel, és ilyenkor történik meg a baj. — A híradástechnikai eszközök közül talán legnépszerűbb a televíziós készülék. A színes készülékek gyakran megtréfálják a vásárlót. Az üzletben kifogástalan kép otthon zavaros, kásás. Sajnos sokan elfeledkeznek arról, hogy vidékünkön csak tetőantennával lehet kifogástalanul venni az adásokat. — Hibaforrás lehet az 1-es és a 2-es adás antennáinak a felcserélése is. Az üzletesek általában nem tudják, milyen antennatípus a legalkalmasabb a készülékekhez. Mi díjmentesen adunk felvilágosítást, sőt a felszerelésére is vállalkozunk. — Egyre népszerűbbek a hordozható sztereo magnetofonok. Gyakran panaszkodnak rájuk, nem vesznek fel, rossz a hangminőség lejátszáskor. K. I. Cs. LI.OI írta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1985. FEBRUAR 14., CSÜTÖRTÖK SzIIas mentiek Finnországban Újabb meghívás Helsinkiből Egy albumban nyári, színes fényképeket nézegetünk. Nem családi gyűjtemény, nem is a hazai ég alatt készültek a felvételek, s még egy: nem a személyek fontosak rajta, hanem a növények. A gyógy- és fűszernövények, amelyek valahol Finnországban virítottak tavaly nyáron, s teremtek is annak rendje és módja szerint. Pedig sokan azt gondoljuk: a hűvösebb éghajlatú országban nem élnek, nem teremnek úgy, mint nálunk. De hogyan kerültek a mi vidékünkről ezek a sokunk számára különlegesnek számító növények oda? Erről beszél házigazdánk, vendéglátónk itt, Kerepes tárcsán. — A helsinki egyetem meghívására töltöttünk el munkával hét hónapot a fővárostól mintegy négyszáz kilométerre levő Puumala községben feleségemmel — mondja Galambosi Bertalan, a Szilasmenti Tsz gyógynövényfeldolgozó ágazatának vezetője. Mindketten kertészmérnökök, s főképpen a fiatalember az, aki a gyógynövénytermesztésben idehaza is jól ismert szakember. — Az a lényeg — folytatja —, hogy a helsinki egyetem olyan feladatot kapott: dolgozzon ki különféle programokat, amelyek értelmes, hasznos gazdasági tennivalókkal is segítik a vidéki lakosság helyben tartását. A sok közül — s minket ez érint —, arra is kíváncsiak, hogy például a fűszer- és gyógynövénytermesztés folytatható-e jövedelmezően. Megtudták, hogy mi a Szilasmenti Tsz-ben ilyenekkel nagyüzemi szinten foglalkozunk, így került sor meghívásunkra. — Hogyan kerültek éppen Puumalába? — Az a község adott az egyetemnek kísérleti területet és épületeket. Örömmel fogadtak bennünket. A finneknek egyébként kevés tapasztalatuk van a gyógynövénytermesztésben. Amikor a felkérés tavaly ilyenkor megérkezett, csaknem ötvenféle magot szedtem össze és küldtünk ki, majd vittünk ki a termesztéshez. — Milyenek az első év tapasztalatai? — Vizsgáltuk a növények fejlődését, terméshozamát. Két alapvető tanulságot hozott az ottani viszonylag rövid tenyésztési időszak, amely szőkébb a miénknél. Igaz viszont, hogy kiegyenlítettebb csapadékviszonyok uralkodtak, s kedvezőbbek voltak a fényviszonyok, hiszen a nappalok hosszabbak. — Az egyik tanulság például az volt, hogy a magról fejlődött növények majdnem mindegyike megfelelt a finn gyógyszerkönyvi előírásoknak. Igaz, némelyik kisebbre nőtt, termése, hozama kisebb, mégis úgy találtuk, hogy a biológiai feltételek megvannak a termeléshez. Kétségtelen persze, hogy a melegigényesebb növényék, mint a zsálya vagy a bazsalikom nem virult annyira. — Ügy tudom, újabb meghívást kaptak Finnországba. — Igen..Mi is inkább csak eljövetelünk idején tudtuk meg a helsinki egyetemen szeretnék, ha ezt a múlt esztendőt sikeres elökisérletnek tekintenénk, s még három szezonra visszamennénk. Vállaltuk. — Hogyan állnak a finn nyelvvel? — Természetesen valami ragadt ránk, de különösebben nem tanultunk. Most, hogy újabb meghívást kaptunk, nekiláttunk a nyelvismeret gyarapításának. Például ma délután fél öttől mind a négyünkkel foglalkozik egy pesti finntanárnő. — Négyőjükkel? — Igen, hiszen ezen a tavaszon az elsős és a harmadikos kisfiúnk is velünk jön. ök ott folytatják az iskolát. — Térjünk vissza a szakmai úthoz. Nem lehetett egyszerű csak úgy berendezni egy kis gyógynövény-birodalmat. — Valóban érdekes volt számomra is, hogy ezeket a sokak számára különleges növényeket az ottani kultúrák közé volt szükséges illeszteni. Olyan gépeket, eszközöket találni, amelyek alkalmasak termesztéséhez, a betakarításhoz. Finnország úgy veszi a gyógynövények nagyobb hányadát. Van valami kevés, persze. Mi több, egyszer elutaztattak vendéglátóink északra, s az Észa- ki-Jeges-temgertől alig kétszáz kilométerre is volt gyógynövény kísérleti parcellájuk. — Finnországban közepes gazdaságok vannak. — Igen. Puumalában például egy tanfolyamot is tartottunk huszonöt farmer részére, akiket a munkánk nagyon érdekelt. Tudja: az a meglepő, s ritka eset fordult elő most, hogy egy fejlett ország valamilyen szakterületen tőlünk kért segítséget, tanácsot. — Hogyan lehetne ebből hazai, vagy mondjuk gazdasági szinten profitálni? — Jó lenne, s azt szeretnénk, ha majd hasznos üzleti kapcsolat jönne létre. A mi szövetkezetünk számos terméke kerül már most is a piacra. Finn barátainknak fejlett a csomagolástechnikájuk. Ügy néz ki, hogy egy-egy korszerű csomagológépet megveszünk tőlük. F. L Szakmaközi bizottság Költségvetés Az idei munkatervét és költségvetését tárgyalta meg egyebek között a városi szakmaközi bizottság a városi népfrontbizottság helyiségében. Tamási László, a szakmaközi bizottság titkára elmondta, hogy ebben az évben nyolc ülést terveznek, folytatva azt a hagyományt, hogy alkalmanként más-más helyszínen gyűlnek össze, egyúttal ismerkedve a város és a vonzáskörzet üzemeivel, intézményeivel. Többek között felkeresik a gépgyárat, az AGRO- NOVO-t, a városi szociális otthont. Feladataik jellege nem változik, növekednek viszont területi feladataik. Hcrczenik Gyula, a városi pártbizottság titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a népfrontbizottsághoz hasonlóan ez a szervezet is építse ki kapcsolatait a környező településekkel. A szakmaközi bizottság többek között a társadalmimun- ka-akciók szervezésével foglalkozik, de részt vállal a tömegsportélet fejlesztésében is. A fogyasztók tanácsával együttműködve vizsgálja a kereskedelem, a szolgáltatások helyzetét. Véleményt nyilvánít a városfejlesztés kérdéseiben, felméri az idős korúa'r helyzetét WofTäP? Az önvédelem nagymestere. Színes, szinkronizált szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor. Redl ezredes. Kétrészes színes magyar film. 6 órakor. Könyvhét Ma délután öt órakor nyitják meg a szadai mezőgazda- sági könyvhetet, amelyet ingyenes szaktanácsadással kötnek egybe. A könyvtári rendezvénysorozaton szakemberek adnak tanácsot a szőlészetről, borászatról, a fóliázásról, a dísznövények termesztéséről, a gyümölcs- és szőlőtermesztésről, valamint a kisállattenyésztésről. S ha lesz érdeklődő, akkor vetőmagot is lehet csereberélni. Galgahéviz Jelmezverseny, regrutahál Két okuk is van a Galga mentieknek a hétvégi szórakozásra. Mivel farsang ideje van, a galgahévízi művelődési házban szombaton este nyolc órától rendhagyó, jelmezes diszkói arsangot rendeznek. A múltról a inának Kovács hadnagy úr példája A fiatalkori eszményképek, példaképek valamelyest jelzik a készülődő emberi minőséget is. Olykor egész életre szól a hatásuk. A példakép kereséséhez ad kimeríthetetlen tárat a történelem, mert az idők rostáján fennmaradt értékek megbízhatóbb tájolási pontokat adnak, mint a mindenkori jelen még rostálatlan, nehezen megkülönböztethető nagyságai. Hiba lenne azt hinni, hogy a háborúkkal együtt majd elavul a harc, a küzdelem, az áldozat eszménye is. A bátorságé, a kockázatok vállalásáé. Hiszem: ezek nem avulhatnak el soha. Kockáztatás Olvasom a Hadtörténeti Közlemények 1984. évi 2. számában Godó Ágnes ezredes, a hadtudományok kandidátusának A 2. magyar hegyidandár kapcsolata a Kriván partizándandárral 1944. november elején Kelet-Szlovákiában címmel irt tanulmányát. Idézem egyik bekezdését. Október 30-án hajnalban a hitleristák és a vlaszovisták megtámadták Vinna községet, rabojtak, gyújtogattak és bestiális módon meggyilkoltak öt embert, köztük Iván jegyző feleségét és két — öt- és hétéves — kisgyermekét. A bekerített községben tífuszjárvány tört ki. A községből segítségért a magyarokhoz siettek és Kovács István tartalékos hadnagy vállalta, hogy egy páncélozott gépkocsival és a szükséges holmikkal — elsősorban a tífusz elleni szérummal — elmegy Vinnára. A vinnai községi és járási nemzeti bizottságok elnökei 1946. október 6-i nyilatkozatukban így írtak Kovács Istvánról: ... saját élete kockáztatásával, harci járművével behatolt a községbe és egy orvossal házról házra járva, a magukkal hozott szérumokkal megmentették a szlovák lakosság életét... nélküle a lakosság sokat szenvedett volna és nagy áldozatokat hozott volna... Két éve, hogy ugyanezen az oldalon írtam egy példamutató pedagógusról, aki igazgatói nyugdíjazása után Kartalon oktatott gyógypedagógusként. A nevelői munka legnehezebbét választotta, Kovács Istvánnak hívják. Ö említette Vinnát. De ezt az esetet nem mondta el. Azonos lenne vajon a tanulmányban leírt Kovács Istvánnal? Eligazodtak Megkerestem aszódi otthonában. Anna nevű unokáját lovagoltatta a térdein. Mutatom az írást, és szinte szemrehányóan mondom: — Ezt elhallgattad! — Miért kellett volna elmondanom? — kérdezi. — Talán említésre méltó dolog volt? Ha mindenki mindent elmondana, amit embertársaiért tesz, s akadna, aki ezeket a természetes szolgálatokat leírná, akkor minden hasznos ismeret, amit az emberi gondolkodás évezredek során feljegyzett, kiszorulna a könyvtárakból. Kovács István tetteivel írta a történelmet, s minden soráért vállalnia kellett a kockázatot. Jó tudni, hogy mindig voltak, akik a történelmi jelenben is, a mindennapok útvesztőiben is eligazodtak, talán biztonságosabban, mint a fölényes utódok. Pedig nem olvashattak a jövőben, nem láthatták előre, hogy mit hoz a holnap. Számomra ezért a legizgalmasabb hősök a ko- vácsistvánok. Károm civil Kovács István hadnagy megtalálta az utat a partizánokhoz. A tanulmány így ír erről: — A következő nap, 6-án, a kitűzött időpontban Kovács hadnagy úrral a tárgyaláson megjelentünk. A partizánok részéről három civil ruhába öltözött egyén jelent meg. Kovács István hadnagy az arcvonalon keresztül eljutott Lazar Mehlisz vezérezredeshez is, a 4. front haditanácsának tagjához. — Parancsnokom, a 2. magyar hegyidandár vezérkari tisztje megbízott az alábbiak közlésével: a 2. hegyidandár alakulatai készek átállni a szovjet oldalra, és készek harcolni a németek ellen. Ehhez kérik a szovjet fél döntését és azt, hogy a küldöttet juttassák vissza az alakulatához. Kovácsot ezután az a szovjet pilóta vette pártfogásába, akinek a terv szerint még ezen az éjszakán vissza kellett szállítania szlovák területre. Felgyorsultak az események. Az átállási szándékot megtudták a németek. Kovács István Ungtavas határában ejtőernyővel ugrott ki a gépből. Parancsnoka, hogy a németek le ne tartóztassák, Kassára küldte őt a családjához, de a náci biztonsági szolgálat elfogta. Hadbírósági eljárás indult. Kiválasztott Szeretném, ha Kovács István mesélne élete történetének idézett szakaszáról, mert amit társaival tett, az a kor figyelmeztetése volt, amihez kellett bátorság, elszántság, áldozat. Más kérdés, hogy kevesen figyeltek rájuk. Pótolni kellene a mulasztást, amíg van közülük, aki együtt él velünk. Hiszem, hogy Kovács István meg tudná tanítani, hogy a pofont, a golyót, a kötelet osztogató önkényt átélve milyen a szabadság, az otthon, a családi fészek melege Így lehetne ő a kiválasztott példakép. Fercsik Mihály Hogy melyik maskara a legtalálóbb, azt a nézőkből összeállított zsűri dönti majd el. Vasárnap elsősorban azokat várják G<algahévizre, akik az elmúlt napokban zöld ruhás behívót kaptak a postástól. A regrutabálon a hévízi zenekar szolgáltatja a muzsikát. Mint ismeretes, ők is katonák, éppen egy éve vonultak be, s az akkori alkalom szülte az első ilyen rendezvény ötletét. Mint 1984-ben, úgy most is két tojás vagy két cső kukorica a belépőjegy, de aki ezen termékek odaszállítását kényelmetlennek véli, hatvan forintért is válthat belépőjegyet. Tapétacsi, divatcv Sikeres évet zárt a péceli Vegyesipari Szövetkezet kolo- ritüzemének szakcsoportja. Tavaly hétmillió forint értékű terméket állítottak elő. A harmadik éve működő szakcsoport legnagyobb sikerét az önálló termékként szereplő tapétacsíkkal aratta, míg a keresett divatövekből egy év alatt másfél millió forint értékben készítettek szocialista exportra. A szakcsoport exportját erre az évre kétmillió forintra tervezték. A nap programfa Gödöllő, művelődési ház: Pest megyei pedagógusok nyelv- és beszédművelő tanfolyama, 14 órakor. Zenevár. Vendég: Tusa Erzsébet zongoraművész, 16.30 órakor. Űj kezdeményezések a közművelődésben, kiállítás, megtekinthető 15—10 óráig. Iklad, általános iskola: Kisdobosok kulturális seregszemléje, 17 órakor. ISSN 0133—1937 '(Gödöllői Hírlap) I
