Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

IFiisronnvitlrnn a krrrÜrcn Az osztrákok is elkezdik Rövidesen az osztrák labda­rúgó-válogatott is megkezdi előkészületeit a tavaszi világ- bajnoki selejtezőkre — jelen­tették be a szövetség bécsi székhazában. Jelenleg 28 játé­kos tagja a keretnek, amely­nek már kialakult a program­ja. Eszerint március 12-én Eéosben vagy Eisenstadtban a csehszlovák bajnokság egyik csapatával előkészületi mér­kőzés lesz, majd március 27-én Tbilisziben a Szovjetunióval barátságos találkozóra kerül soft... Ismeretes, hogy április 17-én lesz Becsben az Ausztria—Ma­gyarország VB-selejtező, ezt a Hanappi-stádioriibain 19.30 órai kezdettel játsszák le. A hollan­dok ellen május 1-én, valószí­nűleg Rotterdamban mérkőz­nek az osztrákok, majd május 14-én a Ciprus elleni utolsó selejtezőre, minden bizonnyá! Grazban kerül sor. A bécsi jelentés szerint már­is nagy érdeklődés mutatkozik az osztrák—magyar iránt. A jegyeket február 25-én kezdik árusítani és minden vásárló legfeljebb négy belépőt vehet. Az osztrákoknak azért kell jól gazdálkodniuk, mert a Ha- nappi-ístadionba alig több mint 20 ezer néző fér be. 1985. FEBRUAR 14. Vizsgázóit az utánpótlás Tarolás a jégen Jól vizsgázott a Rozmaring SE utánpótlás a városligeti Műjégpályán az országos if­júsági és serdülő gyorskor­csolyázó-bajnokságon. Külö­nösen a lányok jeleskedtek. Az ifi A-korcsoiportban a 15—16 éveseknél Horváth K. ezüstérmet szerzett. A 13—14 éveseknél, a bőseknél Kút­völgyi Gabriella, Kaszala és Imre Andrea foglalta el az el­ső három helyet, ök ötszáz, ezer és ötszáz méteren vetél­kedtek, míg a legifjabbak, a 10—12 esztendősök kétszer vágtak neki a négyszáz mé­ternek. Itt Horváth Evelyn ezüst-, Kővári pedig bronz­éremmel gazdagította a ter­mést. A fiúknál ugyancsak kétszer négyszáz méter várt a 10—12 esztendősökre. Az első három hely a Rozmaring SE fiataljai­nak jutott, a bajnok Novrecz- ki Lajost, Horváth T. és Wenczel követte. Megelőzve a Vasutast Elen a Kőolaj ifi A Dunai Kőolaj ifjúsági labdarúgócsapata papíron há­rom, a valóságban öt pontos előnnyel zárta a Pest megyei bajnokság első félévét. A kü­lönbség onnan adódik, hogy sárgalapos játékos szerepelte­tése miatt két büntetőpontot levontak az együttestől. Így is imponáló a battaiák teljesít­ménye: 12 győzelem, két dön­tetlen, s csupán egy vereség, valamint 54-13-as gólkülönb­ség. Három ponttal leszakadva következik n Ceglédi VSE. Murzsa András az elmúlt nyár óta foglalkozik az ifik­kel. Tíz év£ van a‘, százhalom­battai klubnál, ahol 1980-ban, 32 évesen játékosként hagyta abba a focit. Korábban többek között nyíregyházi és szolnoki színekben játszott. Közbeszólt a VOSE Pályafutásánák 'befejezése után először a serdülőkikel foglalkozott, s jelenlegi csapa­tából úgyszólván minderikit már a fiatalabb korosztályban Is tanjjott. Így volt ideje meg­ismerni'őket. — Rosszul kezdődött az 1984 Í85-ÖS küzdelemsorozat •— emlékezett vissza az edző. ;i — Hazai pályán a VOSE gárdájá­tól 4-0-ra kikaptunk. Később aztán nejn találtunk legyőző­re, sőt, zsinórban kilenc talál­kozót nyertünk. Emlékezete® a Cegléd elleni 6-0-ás siker, amelyet a Sülysáp elleni 11-0­ás győzelemmel gazdagítottak a fiatalok. Ezen a meccsen minden bejött az egyébként jó képességű sülysápiakkal szem­ben. A Bagtól nagy küzdelem­ben hoztuk el a két pontot, s Dabason is nagyon jól ját­szottak a fiatalok. Jáléhosnévsor A következők képviselik n kék-sárga színeket: Csavajda János és Major István kapu­sok, Parádi Pál, Szűcs Orbán, Karsai Zoltán, Sipos Ferenc, Fehérvári Zoltán, Körösi Jó­zsef. Bereez Zoltán, Fi*kai Attila, Ciklin István, Nagy Ist­ván, Hender Tibor> Károlyi Gábor, Patai Zsolt, Csikós Ti­bor és Barna József mezőnyjá­tékosok. A legtöbb gólt Ciklin szerez­te: egy tucatszor vetít; .be, a put. Hender és Károlyi 11 ta­lálattal következik. Ismét a Kőolaj-színekben játszik Her- czeg Zoltán, aki serdülőként Százhalombattán kezdett, s most visszatért a Vasas ifi II- b£jl. A fiatalok többsége hely­beli, kivételt többek között Ciklin jelent, aki martonvásá- ri. ősztől az első csapatban is számítanak Nagy István, Bar­na Zoltán és Hender Tibor já­tékára, Persze addig még van idő. Most elsősorban az alapo­zás jelent elfoglaltságot. Heti öt edzéssel készülődnek a fia­talok, s ehhez a hétvégi előké­születi mérkőzések társulnak. Legközelebb a fővárosban az Ikarusszal játszanak. Tervbe vették, hogy a Kőolaj felnőtt és ifjúsági csapata megmérkő­zik egymással, a pálya hasz­nálhatatlansága miatt azonban elmaradt a találkozó. _ Az alapos, gondos gyakor­lással is igyekeznek hozzájá­rulni a tavaszi jó czerepléshez, az aranyérem elhódításához. öt esztendővel ezelőtt érde­melték ki utoljára a legfénye­sebb érmet a fiatalok. Húsvéti torna Az elmúlt évhez hasonlóan idén is megrendezik húsvétkor Százhalombattán a nemzetközi ifjúsági tornát, s szeretnének jó teljesítménnyel kirukkolni. Mint ismeretes, a Dunai Kő­olaj felnőtt csapata is az első hétyrőT Mórja' a ' folytatást a megyei bajnokságban. Az ifik jó szereplése azért sem közöm­bös, mert a felnőtteknél azo­nos pontszám esetén a fiata­lok helyezése dönt. Reitter László Hiúiba Túrták a tűzállókat Schirilla ismét úszott A sportbarátokat, az igazi teljesítmények kedvelőit nem lehet félrevezetni, megérzik, ha valahol feltétlenül ott kell lenniük. Így voltak ezzel szer­dán délután több tízezren, akik az Erzsébet- és a Szabadság­iadat, valamint a pesti és a budai rakpartot ellepték. Az ok közismert: Schirilla György Budapest felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére fel­ajánlotta, hogy átússza a zaj­ló Dunát. Délután fél háromkor még csak elvétve sétálgattak a Szabadság-hídon, de mire az Erzsébet-hídhoz értem, roha­mosan sűrűsödtek a sorok. Nagy nehézségek árán sike­rült a Március 15. térrel egy magasságban lévő lépcsőkhöz furakodni, ahová három óra előtt néhány perccel, a Parla­menttől futva meg is érkezett Schirilla György két fia, Ta­más és György kíséretében. Hajnali edzés — Kis helyet kérek, mert gimnasztíkázni szeretnék — mondta az Óbuda Tsz SK ügyvezető sportköri elnöke, majd gyorsan hozzátette: ma hajnali háromkor még amo­lyan utolsó próbaként négy percig voltam a vízben, meg­szokott helyemen, az óbudai Hajógyár előtti Duna-szaka- szon. Nem sokkal később már a jégtáblák között lavírozott, mi­közben a' Lapkiadó SE motor­csónakjának hattagú legény­sége, Illy Zoltán Európa-baj- nok, Világ Kupa-győztes mo­torcsónak-versenyző irányítá­sával végig Schirilla előtt ha­SchiriJIa György már a budai rakparton, a Duna átúszását követően. Percekig tartott, míg Ueverekcdte magát a szomszédos Gellert fürdőbe Hanesovszki János felvételei Tudósítók figyelmébe Február 18-án, hétfőn 15.30- kor a Hírlapkiadó Vállalat földszinti klubjában (Bp. VIII. Blaha Lujza tér 3.) tartjuk a sportíudősítók tavaszi bajnoki idény előtti összejövetelét. „Meg ne fogd a kezein, mert ak­kor azt mondhatják, hogy kihúz­tál!” ladt. A hatalmas nézősereg árgus szemekkel kísérte a nagy vállalkozó minden moz­dulatát, akinek bizony a Sza- badság-hídhoz közeledve, egy­re több jégtáblával kellett megbirkóznia. Végül a terve­zettnél valamivel lejjebb, a híd déli oldalán ugrott partra, ahol a lelkes körülállók per­cekig gyűrűőrizetbe fogták. A 18 perces vízbenlét fáradal­mait az úszónadrágban a Gel- lértbe sétáló Schirilla György végül a kádfürdőben pihente ki. Közben beszélgettünk. Nem reumás — Ezen a télen összesen 32 hideg vízi edzést tartottam, át­lagosan 20—25 percet öltöt­tem a vízben. A januári, sze gedi vállalkozásom idején i Tiszán állt a jég, ezért nem tudtam az eredeti tervemet megvalósítani. Most kétszere­sen is bizonyítani akartam, és nagyon örülök, hogy az ellen­drukkerek hiába várták tűzoltókat, akiknek a partra kellett volna segíteniük. AK volt a célod1 ezzel a vál láVmásspi?^.^ ... — Harminc éve foglalkozom a téli úszásokkal. A hatvanas években — amikor minden évben legyőztem a Dunát - sokan megjósolták: a Schirilla 40 éves korára olyan reumás lesz, hogy örül, ha mankóval tud majd járni. — Azt hiszem, ezeket a várakozásokat jóval túlteljesítettem, hiszen 45 éves koromra még mindig vállal­kozni tudok évente egy-két mártózásra. Közben fia, ifj. Schirilla György — akár egy szakkép­zett mixer —, gyakran változ­tatta a kádfürdő vizének hő­mérsékletét, mialatt édesapja Az az érzésem, hogy az utóbbi időben túl sokat be­szélünk a sporttat kapcsolatos pénzügyi dolgokról, fejpén­zekről, túradíjakról, kereseti lehetőségekről, menedzselésről. Az már rég nem titok, hogy a sportolást sem lehet a ha­gyományos értelemben vett amy.törség elavult (?) szabályai alapján mérni és űzni. Ahhoz, hogy valakiből akárcsak or­szágos vagy még inkább Európa-szintű versenyzőt fa­ragjanak, mindig is sok pénz szükségeltetett, ma pedig szinte ki sem lehet számíta­ni, mibe kerül a sportlétesít­mények építésére, fenntartásá­ra,'versenyeztetésre, az edzők, szakértők díjazására fordított összeg. Nem vitás, hogy eze­ket a pénzeket valahonnan elő kell teremteni, és ez sajnos nem mindig oldható meg a belépődíjakból. Némely sportág persze a felsőbb szinteken önellátó Utána lenni, de például a lab­darúgás alapjait képező me­gyéi, városi bajnokságok, a kiscsapatok fenntartásának, az utánpótlás nevelésének a költségei — éppen a tömeges­sége miatt — oly sokba kerül­nek, amennyit csak egy-két mammutklub — Újpest, Fe­rencváros — társadalmi bázi­sa bír el. Szerencsés esetben fel-feltűnik egy prosperáló nagyüzem, vállalat, mint Győrben a Rába, Székesfehér­várott a Videoton, amely a spártegyesületet patronálja, pontosabban eltartja. Isme­rünk vidéki, kiemelt sport­klubokat, amelyek számára a helyi társadalmi szervek ad­nak nélkülözhetetlen anyagi tánhogatást, álláshoz, mellék­jövedelemhez, lakáshoz segítik A tömegsporttól a profizmusig Sportban is jó mérce a forint a helyi élsportolókat. Ez ön­magában rendjén is volna, és meg is hozza a maga eredmé­nyeit. Csak hát elég egy hul­lámvölgy, és a kiesésre álló aranylábú, aranykezű fiúk tá­mogatása egyszeriben proble­matikussá válik. Az sem ritka, hogy a patro­náló bázisüzem időközben le­robban, átmenetileg vagy vég­érvényesen válságba kerül és nem tudja többé folyósítani a korábbi többletpénzt, kedvez­ményeket. Mit lehet ilyen esetben tenni? A legegysze­rűbb, illetve legbecsületesebb megoldás: addig kell takaróz­ni, ameddig a takaró ér. Moz­gósítani kell és lehet a helyi, üzemi, egyesületi tartalékokat, visszavonulni, erőt gyűjteni ahhoz, hogy újra visszakerül­jenek a felsőbb osztályba, visszaszerezzék a közönség támogatását, a csapat, az egyesület tekintélyét. Igen ám, de ilyenkor azon­nal felforrósodik a légkör a csapat körül. Megindul pél­dául a játékoscsábítás. Nagy pénzeket ígérnek és adnak is a kiszemelt játékosoknak. A pályákon jóformán még a ki­esés ellen küzdenek, de máris mérkőzéseket adnak-v esznek (vettek?) meg, és az a fura helyzet áll elő, hogy a meg­menthető jelent is eladják a vélt jövő építése érdekében. Sajnos, ma már a sportban szinte mindent csak aszerint vizsgálnak, értékelnek, meny­nyi pénzt hoz a konyhára. Így vándorolnak csapatról csapat­ra saját nevelésű ifik, az ér­tük kapott pénzért pedig ki­öregedett nagy neveket vásá­rolnak, abban bízva, hogy a régi dicsfény, a jó, de már rég megkopott hír önmagában pó­tolja a szorgalmas edzésmun­kát, a lazuló izmokat, a kon­díciót. Kialakult egy kaszt, tagjai a nívóból és a kért összegből is engedve, lefölözik a helyi, megyei szintű csapatok ren­delkezésére álló pénzeket, ab­ból élnek, hogy valamikor bi­zonyos szintű menői voltak a sportágnak. Külön, kiváltságos társaság a külföldi profiszerződésre vá­rók rétege. Ok bárhová, bár­milyen elfogadható — sőt el­fogadhatatlan — feltételek mellett hajlandóak elmenni bármely országba — mert: ha Puskásnak, Czibornak, Ko­csisnak, Lórántnak sikerült... Hát kérem, nekik sem úgy si­került, ahogyan elképzelték, másrészt a legendák csapatát és annak játékosait, az akko­ri adott körülményeket nem lehet összehasonlítani a maiak­kal. A profivilágtól tanulni kell, hangzott az első profi­szerződések aláírásakor. Aztán majd ha visszajönnek a fiúk és átadják tapasztalataikat, akkor ugye majd sokat tanul­hat tőlük az egész magyar labdarúgás. Hát tanulságos esetekről — igaz, hogy negatív tanulságokról — valóban so­kat lehetne mesélni. Még a sikeresebbje is főként bölcs hallgatásával jelzi, hogy való­színűleg sok pénzt hozott ösz- sze a profiévek alatt, de aztán már csak olyan jól ismert ál­talánosságokat hallani, olvas­ni róluk, hogy bizony a pro- fiéknál meg kell küzdeni a pénzért, ott semmit sem ad­nak ingyen, meg ugye azok a ravasz menedzserek, játékosok pénzére utazó jogtanácsosok, biztosítóintézetek... A labdarúgásnál kezdődött, aztán jött a vízilabda, az asz­talitenisz, mind többen ke­rülnek a rajtpénzek, költség­megtérítések, egyszóval a dol­lár vonzásába, és mindinkább áttekinthetetlenné válik a helyzet. — Ha a művészek, tudós­csemeték megtehetik, a spor­tolók miért maradjanak ki eb­ből a dollár körüli csábtánc- ból? — Gyakran elhangzik ez az érv, és tulajdonképpen ne­héz is vitatkozni vele. Sem­miképpen sem szabad szemet hunyni viszont az így bekerü­lő összegek adóellenőrzése, a hazai sport vérkeringésébe való bevezetése felett. Jusson belőle természetesen azoknak, akik megkeresik, de kapjon megfelelő részt a nevelő, a já­tékost kibocsátó sportág, egye­sület is, és azt valóban az utánpótlás nevelésére használ­ja fel. Utazom, hogy valutát szerezve még többet utazhas­sak — elv és gyakorlat még a sportpropaganda szempontjá­ból sem elfogadható álláspont. Fontos persze, hogy a nem­zeti színekben versenyző spor­tolóink eredményeket érjenek el, és ezekkel is öregbítsék jó hírünket a világban, de en­nek a hírnek puszta szinten- tartása, megőrzése nem elég. A profi bevételeknek is a ma­gyar sport egészét kell szol­gálniuk. A külföldön eltöltött idő alatt szerzett tapasztalato­kat is valóban a sportág, a fiatalok rendelkezésére kell bocsátania minden profienge­délyt kapott, külföldre utazó versenyzőnek, sportolónak, szakembernek. Az élsport természetesen nálunk is az amatőr tömeg­sportra épül. Jó lenne, ha in­kább az alapokkal kapcsolatos problémák és nem a profi- szerződések körüli huzavonák vélt vagy valós összegek tag­lalása kötnék le a sportközvé­lemény figyelmét. Ha elfogad­juk a rádió, a tévé és az írott sajtó hatékonyságára vonatko­zó adatokat, akkor egyértelmű a feladat: a tömegkommuni­káció fprdítson több időt, energiát, figyelmet a tömegek sportolására, a versenysport alsóbb szintjeire, az utánpót­lás nevelésére. Érdekel vagy nem érdekel — kénytelen va­gyok tudomásul venni, hogy mennyit ér Nyilasi lába schil- lingben, Törőcsiké fontban, de azért a magyar labdarúgók, a sakkozók, teniszezők, vízilab­dázók, kézilabdások zöme mégiscsak itt él, itt verse­nyez — mérjük csak forint­ban tudásukat és eredményei­ket.----- V. F. a szigorú ellenőrzést kijátszó rokonokkal, barátokkal váltott néhány szót. Utómat terv — Eddig 34 téli folyam­úszásom volt, de ez volt a leg­nehezebb — vágott bele hirte­len Schirilla —, a legnehe­zebb, de egyáltalán nem biz­tos, hogy a legutolsó. 1985-ben egyébként más terveket is szeretnék megvalósítani, ame­lyek közül a legfontosabb a római veterán atlétikai világ- bajnokságon való szereplésen! lenne. Ha jól sikerül a felké­szülésem, úgy előkelő helye­zésre számítok korosztályom 800 méteres síkfutó verseny­számában. Nagysokára előkerült a mindenes edző, Schirilla atyai jó barátja, Kraivich József, azaz Dodó bácsi, aki minden jóban-rosszban tanítványa mellett van, immár huszon- valahány éve. ö inkább a jö­vőt, a következő nagy felada­tot említette. — Örülök, hogy Gyuri tel­jesítette, amit vállalt, mert gyorsan témát kell váltanunk. Március végén ugyanis ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére egy hosszútávfutó-válogatott indul Battonyáról Nemesmedvesre. Az akció nemcsak tisztelgés akar lenni, hanem több tíz­ezer embert — fiatalt és idő­sebbeket egyaránt —meg­mozgató tömegsportakció. Ez­zel kapcsolatosan mint főszer­vezőknek, rengeteg dolgunk volt és lesz is. Ezután jobban koncentrálhatunk az előkészü­letekre. A kádba újabb víztömegek zúdultak, a roham lassan alábbhagyott, csak a családta­gok és a 79 éves szegedi ke­rékpáros, Vass Józsi bácsi ma­radt, hogy még folytassák az élményidézést. Kifelé menet a hallban már csak a leghűsé­gesebbek várták kitartóan feb­ruár 13-a dunai hősét. Schiril­la Györgyöt, aki ezúttal is bi­zonyította, hogy az egészséges, edzett szervezet majdnem cso­dákra is képes. Jocha Károly Kosárlabda Tehetségkutató A Magyar Rádió és a Magyar Kosárlabda Szövetség az 1968-ban, 1969-ben, 1970-ben. 1971-ben és 1972-ben született fiúk és lányok részére kosárlabda tehetségkuta­tást indított. Kérik a szülőket, a* iskolák testnevelő tanárait, hogy küldjék el azoknak a tehetséges­nek ítélt fiúknak és lányoknak a névsorát (születési év és hónán, testmagasság feltüntetésével) — lakcímiiket (község, város, me­gye, irányltószám) —, akik kedvet, éreznek ahhoz, hogy ebben az ak­cióban részt vegyenek. Természe­tesen elfogadnak egyéni jelentke­zéseket is, de örömmel veszik, ha teljes csapatok jelentkeznek. Cím: Magvar Rádió, 1800 Budapest. Bró- dy Sándor u. 5—7. A neveket 19Í-5. március 5-ig lehet elküldeni, s a borítékon szerepeljen: kosárlabda tehetségkutató akció. 7. játékhét Totótippek 1. Duisburg—Bürstadt 2. FC Homburg—Blau-Wciss 90 3. Ulm—Oberhausen 4. Atalanta—Fiorentlna 5. Lazio—Ascoli 6. Sampdoria—Roma 7. Verona—Intcrnazionale 8. Milan—Juventus 9. Empoli—Arezzo Padova—Monza lt. Sambenedettese—Catania 12. Taranto—Genoa 13. Varese—Lecce Pótmérkőzések: l; 2; x, t*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom