Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-14 / 37. szám
mr » »lAfc vat] 4 1985. FEBRUAR 14.. CSÜTÖRTÖK Falstaff és Faust Felújítások Két klasszikus opera felújítására kerül sor februárban az Operuházban és az Erkel Színházban. Február 16-án és 17- én Verdi Falstaffját mutatja be új betanulásban, kettős szereposztásban az Operaház. Miké ' András rendezésében, Erdélyi Miklós vezényletével hallhatja-láthatja a közönség a korábbi Verdi-operákhoz képest újszerű dallam-, ritmus- és hangulatvilágé operát. Február 23-án és március B-áji az Erkel Színházban kerül ismét színpadra Gounod Faust című operája. Színe tár Miklós vendégrendezésében, Lukács Ervin és Medveczky Ádám vezényletével kettős szereposztásban újítják fel. A címszerepeket Kelen Péter és Leblanc Győző alakítja, Me- fiszitót Begányi Ferenc és Gregor József, Margit szerepét Pitti Katalin és Csengery Adrienne formálja meg. Az év sajtófotója ’84 Mindennapok képes krónikája Általában szívesen veszem, ha egy kiállításon mind több újdonsággal találom magam szembe. A hazai sajtófotózásnak a Várban megrendezett idei seregszemléjén éppen nz ellenkező igényt fogalmazom meg magamban. De jó lenne, ha a falakról minél több, tavalyi lapokról ismerős kép köszönne vissza! Pontosabban, az lenne az igazi, ha az itt szereplő fotográfiák közül sokkal több — akár az összes — jelent volna meg újságjaink hasábjain. Vizuális kultúra Sajnos, még mindig sok az ismeretlen, először látott felvétel. S ezek többnyire jobbak annál, mint amelyek nyomtatásban napvilágot látnak. Természetesen egy magas rangú vendég érkezéséről, fogadásáBeszédesen vallanak a múltról Gyűjtemények háza Dühös kutyák tépik a láncot az udvar melyén. Táblát, házszámot nem látok az épületen, gyanítom mégis, hogy jó helyen járok. Csak ez a vakítóan fehér falú, barnára festett ajtajú, ablakú ház lehet a pomázi községtörténeti gyűjtemény otthona. Az ebek csaholására előkerül egy fiatalasszony, s készségesen útbaigazít, hol találom Nyári Károlyt, aki megmutatja nekem a házat, s mindent tud annak létrejöttéről. Balkáni fazék — Ezt a XVIII. században épült parasztházat a termelő- szövetkezettől kaptuk meg. Ha annak idején azonnal elkezdjük rendbe tenni, lényegesen kevesebbe került volna. Az írószer szövetkezet óriási segítséget nyújtott; munkában, anyagban legalább 300 ezer forint értéket adtak, így készült «1 decemberre, a község felszabadulásának évfordulójára a ház. Akkor tartottunk egy csendes kis megnyitót. Közben visszaérkezünk a gyűjteményhez, Nyári Károly sorra nyitja az ajtókat. A ház tulajdonképpen két lakásból áll. Az elsőben kapott helyet a honismereti kör gyűjteménye: a falu múltját idéző dokumentumok, fotók, ásatások során előkerült leletek. Klubszobát is rendezett be magának itt a kör; stílszerű környezetben tarthatják majd össze j övetel eiket. —• Amit itt lát, még nem a teljes anyaguk, de nem volt elég tárlójuk, amiben mindent kiállíthattak volna — mondja Nyári Károly. A ház másik traktusában egy szebb lakást rendeztek be. A konyhában nyitott tűzhely, korabeli rézedényekkel, cserépfazekakkal, tálakkal. Érdekesség a balkáni cserépfazék: fölfelé elkeskenyedik, így a forrásban levő víz, étel nem tud kifutni. Teljes a szoba berendezése is. Mindent megtalálni itt, amit egy jómúdú szerb család használhatott. Az ágyon hímzett párnák, dunyhák és lepedők, a falon ikonok, régi fotók. A láda megrakva szerb ruhákkal. Ez az anyag volt a gyűjtemény alapja. Nyári Károly kutatta föl és szedte össze évtizedek során. S ő volt, aki fölajánlotta a községnek, és szorgalmazta a kis múzeum mielőbbi tető alá hozását. Padlások mélyéről Nyári Károlynak a lakása is fölér egy múzeummal. A faiakon, a polcokon, a vitrinekben mindenütt a szerb nép múltját, kultúráját idéző tárgyak, képek, hímzések. Honnan ez a szenvedély? Honnan a vonzódás a szerb kultúrához, hiszen neve után ítélve nem ehhez a nemzetiséghez tartozik? — Egyszerű a magyarázat: anyai ágon szerb származású vagyok, a feleségem szintén az. Én magam nagyszüleimnél nevelkedtem. Aradon. T ele volt ott a padlás mindenféle régi dologgal, akkor kezdtem gyűjtögetni. A háború persze szétszórt mindent, de az érdeklődésem megmaradt. A Csepel Autóba kerültem dolgozni, ide nősültem Pomázra, s ismét nekiláttam a padlásokat kutatni. Abban az időben még bőségesen volt mit összeszedni. Később már egyre nehezebben adták az emberek, akadt, akitől pénzért sem lehetett megvásárolni a régi tárgyakat. Sorra nézegetjük a gyűjtemény ritka darabjait. Minden tárgy beszédesen vall egy nép múltjáról. Mint a többi hasonló községtörténeti gyűjteménynek, tájháznak, úgy a pomázinak is abban rejlik a jelentősége, hogy az utolsó pillanatban menti meg a népi kultúrák még létező, fellelhető tárgyi emlékeit. Lelkes emberek A nép nem őrizgeti múltját, a fejlődést, a korral való haladást szem előtt tartva lép túl rajta. Ahogy például az itt élő szerbek is elhagyták eredeti népviseletüket még a XVII. században, s talán nem is tudnánk, hogy milyen volt az, ha nem léteztek volna és nem léteznének gyűjtögető, múltat kutató, lelkes emberek. M. Nagy Péter róí a napilapok nem közölhetnek a protokoll ellesett pillanatait ábrázoló fotókat, de miért ne tehetné meg ezt egy képeslap, magazin? A képriportok — többnyire szöveggel is alátámasztott — érthető szituációkat, eseményeket ábrázolnak. Egy-egy eredeti, a megszokottól eltérő, új eszközöket használó képi fogalmazásmód nem gátolná, nehezítené a befogadást. S a látás nyelvébe ily módon némiképp bevezetett újságolvasó talán kevésbé értetlenül állna az áttételesebb művészi alkotások előtt. Jó szem, biztos kéz De végül is most arról kellene szólni, milyenek is a Sajtófotó ’84 című kiállításon látható képek. Szám szerint a sportfelvételek uralják a terepet. Kétségtelenül hálás téma. A küzdelem, az erőfeszítés kiül az arcokra, mindig adódik humoros, netán megrendítő pillanat. Jó szem, gyors reflexek és biztos kéz kell, s máris kész a látványos sportfotó. Természetesen ez korántsem iiyen egyszerű, a sportfotózás a riporteri munka egyik legnehezebb ága, s bizony jó adag szerencse is szükségeltetik a sikeres felvételhez. A mennyiségi bőség, a profi megoldások ellenére a tárlaton kevés ebbe a kategóriába tartozó felvételt éreztem igazán kiemelkedőnek' újszerűnek Legjobban Boros Jenő Crossviadal című felvétele tetszett. Ám az is lehet, hogy el vagyunk kényeztetve, hiszen lapjaink sporttémában közük a leglátványosabb képeket, e műfajban egyre nehezebb meghökkenteni a nézőt. Az újdonság erejével leginkább azok a protokoll eseményeken készült felvételek hatni.f-V'.;'-—--lf( •••••. S ■ nak, amelyek o tudósításokból rendszerint kimaradnak. A fogadás kezdetére, a vonat indulására, a repülőgép érkezésére váró közéleti személyiségek lencsevégre kapása hálás téma. Megragadott pillanat Ezek a pillanatfelvételek sokat elárulhatnak egy-egy politikus személyiségéről. A közönség is szereti az ilyen fotókat, hiszen ki na lenne kíváncsi a nyilvánosság előtt sokat szereplő emberek nem hivatalos arcára, megnyilvánulásaira. Ebben a műfajban Benkő Imre Frotokolltörténet és Soós Lajos A különvonat című sorozata adta a legtöbbet. A fotóriporterek mindennapos témái közé tartoznak a balesetek, természeti katasztrófák, a tűzzel, a vízzel, a hóval való küzdelem. A sajtó, a televízió egyre inkább hozzászoktat bennünket a borzalomhoz. De régen láttam olyan erősen ható, balesetről szóló képi beszámolót, mint Boros Jenő Helyszínelés című képsora. Kerüli a direkt elrettentést, finom, jelzésszerű eszközökkel érzékelteti a tragédiát. A természet erőivel való küzdelem leghatásosabb ábrázolásának E. Várkonyi Péter Békési hódráma című riportját érzem. Van a sajtófotónak egy a szociofotózáshoz közelítő ága, Amely a kiállításon is képviseltette magát néhány sikerült alkotással. S ez annál is ör- vendetesebb, mivel a szocio- fotó manapság nem tartozik a legdivatosabb műfajok közé. Statler György Börtön című sorozata és Kiss Árpád Kiváló egység című riportja érdemes kiemelésre. M. N. P. ■i»iEwslÉSi Doros Jenőt Crossviadal HiHb > . i . “ jfflpffilriik.iiliM V-FIGYELŐ Sliidű. Ha a magyar nép angol volna, és ha ezen a vidéken is oly sok fogadóiroda működne, mint a szigetországban, akkor bizony milliók fogadták volna óriási tétekkel, hogy az idei SZŰR fővendége csakis az a Ljubiía Samaradzié lehet, akit a jugoszlávok tízrészes filmsorozatának főszereplőjeként, a tengő-lengő, majd a mese legvégén oly ragyogó karriert befutó Burdaként szeretett meg a hazai publikum. Igen, akár csak Kloss kapitány és társai, ez a korántsem pisze orrú és egérsovány belgrádi színész igencsak belopta magát a Tiszán inneni és a dunántúli előfizetők szívébe, hiszen oly kedves kelekótya- sággal csetlett-botlott akkor is, amikor még a kis borbély- üzletben bokázott, meg akkor is. amikor hol itt, hol ott feltűnve a legkülönfélébb foglalkozási ágak reménytelen gyakorlójaként ütötte el a napot. Samaradzié tehát egy ilyen, nagymamáknak és unokáknak egyaránt kedves alakoskodó, s ha netán egy egészen csapnivaló história főszerepének eljátszására kérik fel, minden bizonnyal azt is elviselhetővé teszi. Örömmel nyugtázhatjuk azonban, hogy ez a Forró szél, amely itt kedd estánklnt ka- vargott, nagyjában-egészében elfogadható, sokszor meg egészen szórakoztató sztori volt. Egy olyan képes-hangos Szabó család, amely egyrészt épkézláb figurákat — ha nem is shakespeare-i, de egymástól jól különböző, elhihető karaktereket — vonultatott fel, másrészt meg a mai jugoszláv valóság rokonszenvesen hűséges rajzolatát adta. Amint azt manapság divatos modernkedéssel mondják, egy kedves és az ismeretlenség garmadáját tartalmazó message (azaz mezsidzs; üzenet) röppent át hozzánk a déli szomszédországból. S ráadásul egy olyan üzenet, melyet készítői tapasztalható- lag szívvel, jókedvvel rögzítettek. A néző szinte odaképzelhette magát a filmesek dramaturgiai tanácskozásaira, ahol kiötlötték — és nem kiizzadták — például Firga bácsi tutyimutyi vénlegényének újabb és újabb jellemjegyeit, és ahol a már kétségkívül ülő poénokra ráaggattak újabb ráadáspoénokat. Hanem az a mifelénk oly divatos fél-odafigyelés, sajnos, ezt a Surda-mesét is sújtotta. Nevezetesen úgy, hogy a szereplők és más közreműködők nevét helytelen használattal konferálták be. Samaradzié ugyanis nem Szamaradzsics hanem — Számáradzsity! Azon egyszerű oknál fogva, hogy az illetékes ortográfiában a c betűn levő kis v-forma a cs, míg ellenben a pici vesszőcske a ty hangot jelöli. Ilyenformán a mi kedves dédiként is * Radmila Szavicsevity (Saviéevié) kiváló megformálásában jelent meg, a rendezőnek kijáró tapsok pedig Aleksandr Gyorgyevityet (Djordjevié) illetik. Szinkronizálni már nagyon megtanultunk, de az idegen nevek betűinek ejtéséx-e, úgy látszik, még mindig nem jár rá eléggé az ügyeletes szem .. „ Barcsay. A stúdió w legutóbbi adásában kedves és megható nyilatkozatot adott Barcsay Jenő abból az alkalomból, hogy Szentendrén megnyílt az ő állandó gyűjteménye. Ha lehet, most még ol- dottab, még őszintébb volt, és pályáját — mindnyájunk örömére — még alakuló, bővülő életívként elemezte. Dicséret illeti beszélgető partnerét. Szegvári Katit is, aki egy igen jó kérdéssel — melyik a három legjellegzetesebb, legkarakteresebb műve — késztette erre a könnyeztetően szép kitárulkozásra. Akácz László «Heti filmtegyzeté Redl ezredes Bedl (Klaus Mariak Brandauer) és barátja, Kubimyl báró (Jan Niklas), . a ínja főszereplői Becsben 1913. május 24-ről, szombatról 25-re, vasárnapra virradóra, a jobb körök által látogatott Klomser szálló 1. számú udvari szobájában, egy szájába vett tiszti browning pisztollyal öngyilkosságot követett el Alfred Redl ezredes. Nem önként. Felettesei parancsára, kölcsönpisztollyaL A Császári Királyi Távirati Iroda az esetről jelentést tett közzé, melyben dicsérőleg emlegette az ezredest, s a közlemény szerint „a kivételes tehetségű tiszt, aki előtt kétségkívül nagy karrier állt, elmezavarból kifolyó rohamban’’ végzett magával. Ezzel szemben a német nyelvű prágai újság, a Prager Tagblatt hétfői esti kiadásában egy cáfolat jelent meg, mondván: „Illetékes helyről felkértek a különösen' tiszti körökben felmerült híresztelések megcáfolására, mintha Redl ezredes, a prágai hadtest vezérkari főnöke, aki tudvalevőleg tegnap Bécsben öngyilkosságot követett el, katonai titkokat árult volna el és Oroszország javára kémkedett volna”. A cáfolatot — melyre senki sem kérte fel a lapot, viszont a lap így nyilvánosságra hozta azt, amit a katonai körök szigorúan el akartak titkolni — egy Egon Erwin Kisch nevű riporter írta. Mint ahogyan ő göngyölítette fel azt az egész históriát, mely A Redl-ügy címszó alatt vonult be az Osztrák— Magyar Monarchia utolsó „békéére” történetének, s az újságírás történetének a lapjaira. A Redl-ügyben az volt a kémkedés és hadititkok elárulása tényén túlmenően is kínos, hogy ez az ezredes hosz- szú éveken át a monarchia hadseregének belső és külső elhárító szolgálatát vezette (melyet gyakorlatilag ő szervezett meg szinte tökéletes precizitással) — valamint, hogy az egész kémhistória fő mozgató rugója Redl homo- szexualitása volt. A felvett igen nagy összegek az ezredes főleg a fiatal tisztek köréből kikerülő szeretőihez vándoroltak. Aki a történetre részleteiben is kíváncsi, E. E. Kisch magyarul is megjelent riportkötetei valamelyikében elolvashatja. Épületes olvasmány; egyszerre van meg benne a kémkrimik izgalma, s egy menthetetlenül pusztulásra ítélt államforma, államhatalom és hadsereg korhadásának, széthullásának bemutatása. Azt, hogy Redlnek a hamarosan kitörő I. világháború későbbi ellenséges hatalmaihoz eljuttatott jelentései (elsősorban a monarchia hadseregének Oroszország és Szerbia elleni felvonulási tervei) valóban okozói voltak-e a monarchia 1914—15-ös katonai kudarcainak, teljes biztonsággal nemigen lehet megmondani. De hogy a Redl-ügy, s annak társadalmi és hadseregbeli háttere, összefüggései mindenképp magyarázzák a későbbi vereségeket, s végső fokon a monarchia háborúvesztését és széthullását is, bizton állíthatjuk. Hogy Szabó István filmrendező és Dobai Péter forgatókönyvíró új filmjükben Redl ezredes történetéhez és alakjához fordultak, az először Is azzal magyarázható, hogy ez a nagyon szerény tisztviselői családból felemelkedett tiszt (apja fogházgondnok volt), egyfajta rokonságot mutat Szabó előző, Oscar-díjas filmje, a Mefisztó hősével, Höígennel, a színésszel. Mint Höfgen, Redl is az állandó megfelelni vágyás és az állandó kompenzálást vágy megszállottja és áldozata. Egész pályafutása azt mutatja, hogy tudatosan és mindenáron karriert akart csinálni. Az eszközökben nem válogatva akart bekerülni a monarchia hadseregének külön kasztot jelentő vezérkari tiszti karába. A film tehát annak a „riszá- lásnak” a rajza akar lenni, mely a mindenkori hatalomhoz való dörgölődzés, a kinyilvánított vagy csak sejtetett elvárásoknak való maximális «vagy még azon túli megfeler lés, a kifogástalan állampolgárrá, kifogástalan tisztté válás útjain-módja'n át., valósul meg. Nagy irodalma van ennek a folyamatnak, ennek a típusnak: Heinrich Mann Az alattvalójától Musil Törléssé:?, bőven olvashatunk róluk. Redlről regény nem született; a film talán ezt Is pótolni akarja. Lehet, hogy ezért kezdi hőse történetét annak gyermekkorával, s időz is elég hosszan a gyermek Rsdlnél. Lehet, hogy ezért mutatja be — elég terjengősen — azt a tiszti világot, melyben Redl él, s amelyet a különböző monarchiabeli nemzetiségei! ellentétei is eléggé feldúlnak. Lehet, hogy emiatt alakítja Szabó és Dobai úgy Redl történetét, hogy a kémkedés, az árulás szinte jelentéktelenné hangsúlytalanodik, ellenben nagy nyomatékot kap a hálót fonó hálóba kerülése —, azaz a filmben Redl végül a saját maga kidolgozta elhárítási és megfigyelési szisztéma áldozata lesz: a megfigyelőt is megfigyelik, s mivel látványos ügyre van szüksége a hadsereg vezetőinek a tiszti morál megjavítása érdekében, Redl ügye lesz ez az ügy. Személyét és cselekedeteit, ho- moszexualitását és vak monarchiahűségét egyaránt ma- mipulálják, s az egész ügyet előre megfontoltan szivárogtatják ki — egy bizonyos prágai lap és egy jó tollú riporter révén. A Redl ezredes így egyszerre lesz több, mint Redl valódi, hiteles története, s egyszerre kevesebb is. Több, mert a film néhány olyan összefüggést is megmutat, melyet még Kisch sem sejthetett, s kevesebb, mert egy bonyolult áru- lási és kémhistóriát egy magatartástípus modellálásával helyettesít. Annyit azonban el kell Ismernünk, hogy a film most is profi munka; Koltai Lajos operátori megoldásai most is remekek, kiváló a Redlt játszó Klaus Maria Brandauer, s még egy sor színész (Armin Müller-Stahl, Jan Niklas, Bálint András, Udvaros Doroty- tya, Eperjes Károly, Major Tamás, a gyermek Redlt játszó Svidrony Gábor) —■, de a Mefisztó nagy formátumától ez a film elmarad. Takács István
