Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

1985. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK Konsztentyin (ssrnyenko válaszai a békámizgalmaknak Ésszerű fegyverzetcsökkentést A Szovjetunió kész kötelezettséget vállalni arra, hogy nem alkalmaz atomfegyvert egy észak-európai atomfegyvermentes övezet tagállamai ellen, s kész ezt szavatolni akár sokoldalú, akár az övezet tagállamaival kiilön-kiilön megkötött megálla­podásban. A Szovjetunió támogatja az észak-európai atom­fegyvermentes övezet kialakításának gondolatát, s véleménye szerint megvan a rcáiis lehetősége egy ilyen övezet létrehozá­sának — állapította meg Konsztantyin Cscrnyenko. Áz, SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke a „Megállapodást ma#t!” cszak-európai háború- ellenes mozgalom, hozzá inté­zett felhívására válaszolt. A szovjet vezetg válaszát szer­dán tette közzé a TASZSZ szovjet hírügynökség, amely ugyancsak aznap hozta nyilvá­nosságra Csernyenkónak a „Százak felhívása az élet ne­vében” argentin békemozga- lomhoz intézett válaszát is. Csernyenko első üzenetében megállapította: az atomfegy­verzet problémakörének né­mely vonatkozását nem ölelik fel a jövő hónapban kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások, így azok önálló megoldást igé­nyelnek. Ide tartozik az atom- fegyvermentes övezetek — köztük az észak-európai atom- fegy vérmentes övezet — ki­alakítása. A Szovjetunió kész biztosí­tékokat nyújtani az észak­európai atomf egy vérmentes övezet létrehozásához, s meg­Moszkvai hmmentár a szovjet—kínai kapcsolatokról Fclyta&i kell a párbeszédet ■A Szovjetunió folytatni kí­vánja . a párbeszédet, s nor- malizálni akarja kapcsolatait a • Kínai Népköztársasággal. Igazi normalizálást akar, olyat, amely valamennyi szo­cialista ország érdekét szol­gálja, s nem okoz kárt egyet­len barátjának és szövetsége­sének sem — hangsúlyozza az Izvesztyija szerdai száma. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének lapja terjedelmes cikkében a Szov­jetunió és a Kínai Népköztár­saság 35 évvel ezelőtt Moszk­vában ’megkötött barátsági, szövetségi és kölcsönös segít- ségnijújtási szerződéséről em­lékezik meg. Az 1950. február 14-én' aláírt szerződés : olyan időszakban jött létre —mutat rá a cikk —, amikor Kína kö­rül. szorosra zárult az ameri­kai' imperiá'izmus áltál létre­hozott-politikai, katonai és' gazdasági blokád. Kína ekkor a ’Szovjetunióban megbízható barátra és szövetségesre lelt ahhoz a'harchoz, amelyet gaz­dásági elmaradottságának megszüntetéséért, nemzetközi pozíciójának megszilárdítá­sáért. a szocialista társadalom felépítéséért vívott. Ä továbbiakban a cikk em­lékeztet arra, hogy a hatvanas ékekben a kínai vezetés olyan lépésekre kezdett Vállalkozni, amelyek ellentétesek voltak a szovjet—-kínai szerződéssel, s megmutatta, hogy milyen megbízhatatlan partner is Kí­na. A kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága 1979. április 3-án felmondta a szerződést. A cikk ezután összegzi a Szovjetunió megismételt javas­latait a párbeszédre s bizton­ságerősítő intézkedésekre, majd hangoztatja: Sajnos, a kínai vezetés mindmáig kétér­telmű álláspontot vall a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsolatok kérdésében. Szavakban ugyan a kapcsolatok normalizálásá­nak-szándékát hangoztatja, s bizonyos határok között a ke­reskedelmi-gazdasági. tudomá­nyos-műszaki és kulturális kapcsolatok fejlődését is meg­engedi, ám a normalizációs fo­lyamatot, olyan kérdések meg­oldásához próbálja kötni, ame­lyek túlmutatnak a szovjet— kínai kapcsolatok keretein, s harmadik országok szuvereni­tását és érdekeit érintik. Kínai részről előzetes feltételekhez kívánják kötni a kapcsolatok fejlesztését a Szovjetunióval. A Szovjetuniónak változatla­nul az a véleménye, hogy nincs obiektív oka a szovjet és-a kínai nép közötti elidege­nedésnek. A Szovjetunió a jö­vőben is szembe fog szállni a kínai politikának azokkal a megnyilvánulásaival, amelyek vele és a testvéri országokkal szemben ellenségesek. Szeret­nénk azonban hinni, hogy Pe- kingben előbb-utóbb felülke­rekedik a józan ész. a kínai nép objektív érdekeinek he­lyes értelmezése — állapítja meg az Izvesztyija. vizsgálni a saját észak-európai területeit érintő néhány lé­nyeges kérdést, kész továbbá a többi érdekelt féllel megvi­tatni a Balti-tenger atomfegy­vermentesítésének kérdéseit. A Szovjetunió ehhez nem szabja meg feltételül, hogy a nyu­gati államok is pozitívan fog­laljanak állást az atomfegy­vermentes övezetek tárgyában. Kétségtelen azonban, hogy az övezetek jelentősége nőne, ha a NATO atomhatalmai is ha­sonló kötelezettségeket vállal­nának. Az argentin békemozgalom levelére válaszoló üzenetében Csernyenko rámutatott: a Szovjetunió következetesen fellép a kialakult katonai erő- egyensúly megbontására irá­nyuló minden kísérlettel szem­ben. Egyidejűleg határozottan síkraszáll a nukleáris és a ha­gyományos fegyverek csökken­téséért az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alap­ján, és küzd az atomfegyverek megsemmisítéséért, az általá­nos és teljes leszerelésért. A száz neves argentin politikai, tudományos és művészeti sze­mélyiséget tömörítő csoport ugyanilyen levelet küldött az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Nagy-Britannia és a Kí­nai Népköztársaság állam- és kormányfőinek. A NATO kUlönhges tanácskozó csoportjának ülése r Álláspont-egyeztetés Senke A NATO különleges tanács­kozó csoportja szerdán véget ért ülésén megvitatta a már­cius 12-én kezdődő újabb gen­fi szovjet—amerikai. tárgyalá­sokon a középtávú rakétáikkal kapcsolatban képviselendő álláspontot. Az ülésen elnöklő Richard Bűzt ameri ka i;kü ’ ügyi államtitkár közölte: a szövet­ségesek továbbra is az 1983- ban megszakadt eurorakéta- tárgyalásokon általuk képvi­selt alapelveket tekintik érvé­nyesnek. Nevezetesen: a NATO a kö­zéptávú atomeszközök terén olyan megállapodásra törek- czik, amely „egyenlő lehetősé­geket és korlátozásokat ír elő az Egyesült Államok és a Szovjetunió számára”. Ez azt jelenti, hogy a francia és brit atomerőit változatlanul nem kívánják számításba venni. Az európai hadszíntéren leszere­lendő rakétákat, továbbá a NATO álláspontja szerint nem lehet áttelepíteni más térsé­gekbe, így a szovjet Távol-Ke­letre. Ezenkívül a középtávú rakétákra vonatkozó megálla­podás „nem érintheti hátrá­nyosan a NATO európai ha­gyományos erőit” — kötik ki. Végül: a megállapodás kellő­en ellenőrizhető kell hogy le­gyen — hangoztatta Búrt. Az ülésen megvitatták mondta az amerikai külügyi államtitkár — a várható szov­jet magatartást a jövendő tár­gyalásokon, valamint az előző tárgyalások megszakadása óta bekövetkezett új fejleménye­ket, így a NATO-telépítésre tett szovjet válaszintézkedése­ket. Leszögezték, hogy amíg megállapodás nem születik, folytatni kell a nyugat-európai rakéta tel epí tést. Miközben az eurorakétákkal kapcsolatban a NATO válto­zatlan állásponttal készül Genfbe, Búrt nyilatkozata azt árulta el. hogv az ameríkr.i fél aligha egyezik bele Genfben az ßrfegyver-kiserletek és ku­tatások. leállításába és igyek­szik kétségbe vonni azok ösz- szefiignését a hadászati eszkö­zök korlátozásával. „Ha a há­Kkai támzdás a vietnami területek ellen : Kiújult ketérpro vokárnk Kípa az utóbbi napokban je­lentősen fokozta katonai tevé­kenységét Vietnam ellen. A két ország határán kialakult újabb konfliktusért Kínát ter­heli felelősség — állapítja meg a VNA hanoi hírügynök­ség szerda esti összefoglalóin. A kínai tüzérség hétfőn lő­ni kezdte a határ menti hat vietnami tartomány közül négynek a területét. A Ha Tu- yen-beli Vi Xuyen járásban a kínai gyalogság behatolt Viet­nam területére. Az ágyúzások következtében több vietnami polgári lakos meghalt, jelentős anyagi károk keletkeztek. rom terület közül egyben •ne­hézség mutatkozik, ez vélemé­nyünk szerint nem gátolhatja a másik két területen esetleg lehetséges haladást” — fejtette ki az amerikai államtitkár, aki elismerte egyébként, hogy a nyugat-európai szövetségesek is bizalmatlanul és. fenntartá­sokkal kezelik Washington úr- fegyverkezásd terveit. Andressz Papandreu Leningrádban A hivatalos szovjetunióbeli látogatáson tartózkodó And- rcasz Papandreu görög mi­niszterelnök szerdán Moszk­vából Leningrádba utazott. A vendéget a moszkvai re­pülőtéren Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagia, a minisz­tertanács elnökének első he­lyettese búcsúztatta. A nap folyamán Papandreu megérkezett Leningrádba. A Pravda az SZKP KB 1984-es plénumáról Céltudatosabbá vált a munka Szerdai számának vezéreik- \ kében emlékezik meg a Prav­da az SZKP KB egy évvel ez­előtt, 1984 februárjában meg­tartott plénumáról. A tanácskozás, amely Konsz­tantyin Csernyenkót az SZKP KB főtitkárává választotta, meggyőző példáját adta annak, hogy az SZKP biztosítja a ve­zetésnek, a kül- és belpolitika megvalósításának folyamatos­ságát — állapítja meg a cikk. Békegyűlés Drezda bombázásának 40. évfordulóján Soha ne ismétlődhessen meg Hatalmas békegyűlés színhe­lye volt szerdán Drezda köz­pontja, ahol kétszázezer em­ber gyűlt össze, hogy megem­lékezzék a negyven esztende­je végrehajtott angol—ameri­kai tömegbombázásról. Negy­ven éve, 1945. február 13-án és 14-én az angolszász szö- nyegbombázás romba döntöt­te ezt a virágzó, kulturális emlékekben oly gazdag várost, és kioltotta 35 ezer békés la­kos életét. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő a nagy­gyűlésen tartott beszédében fi­gyelmeztetett: a szörnyű tra­gédia azt a kötelességet rója az utókorra, hogy sohasem szabad megengedni egy újabb, harmadik világháború kirob­banását. Nincs ma fontosabb feladat a béke biztosításánál. Gondoskodni kell az emberi­ség fennmaradásáról, arról, hogy a föld a jövőben is szép és lakható maradjon. A nagygyűlés résztvevői nyilatkozatban fejezték ki kö­zös akaratukat: az embertelen pusztulásnak — amely négy évtizede sújtotta Drezdát és Coventryt, majd Hirosimát és Nagaszakit —, soha többé nein szabad megismétlődnie. Ezért mindenkinek össze kell fognia k béke oltalmában, megszi­lárdításában, mindenkinek dolgoznia és küzdenie kell azért, hogy fordulat jöjjön lét­re a józan ész, az enyhülés javára a nemzetközi kapcso­latokban. Ebben a reményben tekint Drezda lakossága Genf- rc, hiszen a fegyverkezés kor­látozását eredményező min­den egyes lépés az emberiség győzelmét jelentené. Véget kell vetni az esztelen háborús ter­veknek, meg kell őrizni a bé­két a földön és a kozmosz­ban. Európának nem szabad eurosimává válnia. A plenum óta eltelt egy év-, ben az SZKP következetesen munkálkodott a fejlett szocia­lizmus tökéletesítése érdeké­ben, új eredmények születtek az ország életének legfonto­sabb területein. Ehhez, nagy­mértékben hozzájárult az a reális, józan és alkotó szemlé­let, amely egyre inkább jel­lemző az SZKP-ra és az egész szovjet társadalomra. A szov­jet emberek egyhangúlag elfo­gadták és őszintén támogatják azokat a párt kezdeményezésé­re hozott intézkedéseket, ame­lyek célja a rend és a szer­vezettség megerősítése, a oárt-> állami és munkahelyi fegye­lem szilárdítása, a mindenki­vel szemben támasztott köve­telmények növelése. Céltuda­tosabbá vált a pártszervezetek, a tanácsi és állami szervek munkája. Mindez érezhető eredményekkel járt. A szovjet gazdaság dinamikusabb fejlő­désnek indult. Az elért eredményeknél azonban nem lehet megállni — mutat rá a Pravda. — Az élet minden területén megin­dult kedvező változásokat nemcsak megszilárdítani kell. hanem meg is kell sokszoroz­ni. Ismertették a PFSZ és Jordánia msgállapsdását A közős ekcióprcgrm elvei A PFSZ és Jordánia között létrejött megállapodás alap­elveit ismertette szerdán a UPI hírügynökségnek Amraan- ban adott interjújában Moha­med Milhem. a PFSZ végre­hajtó bizottságának tagja. Mint Milhem elmondotta, a közös akcióprogram egyaránt magában foglalja azt az elvet, hogy „,az Izrael által meg­szállt területekért cserében megvalósuljon a béke a Kö­zel-Keleten, a palesztin nép önrendelkezési jogának elvét, s azt az elvet, hogy a béke' nemzetközi konferencia révén jöjjön létre’’. A megállapodás értelmében „a PFSZ a palesz­tin nép* egyedüli törvényes képviselőjeként vesz részt a békefolyamatban, s az Izrael­től békés úton visszaszerzett területeken független palesztin államot hoz létre, amely ál­lamszövetségre lép Jordániá­val” — jelentette ki Milhem. A PFSZ VB tagja hangsú­lyozta azt is, hogy az egyez­mény összhangban áll a Pa­lesztin Nemzeti Tanács előző ülésszakain elfogadott hatá­rozatokkal csakúgy, mint az 1982-es fezi arab csúcsértekez­leten elfogadott közös arab bé­ketervvel. Mérleg - taggyűlések után Különösen nagy munka jellemezte az utób­bi félévben pártalapszervczcteink tevékeny­ségét. A párt XIII. kongresszusára készülve maguk is elvégezték az ötéves ciklusról szám­adásukat, behatóan vitatták, elemezték, vé­leményezték a kongresszus irányelveit, s kel­lő mérlegelés után megválasztották az új ve­zetőséget és küldötteiket a felsőbb pártszer­vek értekezleteire. A számadás, a feladatok megjelölése szerves része a pártalapszerve- zetek tevékenységének. Évente sor kerül e Alapszervezetsiflk vezetősé­gei magukévá tették azt az egyébként nem új kívánalmat, hogy a beszámolók a tagság véleményét is vissza kell, hogy adják. Ha más időszakokban kifogásolni is lehelt, most fel­erősödtek a partcsoport-össze- jövetelek, külön megbeszélést folytattak a tömegszervezetek­ben dolgozó aktivistákkal, egyéni beszélgetéseket folytat­tak párttagokkal. A lakóterületi pártalapszer- vezetek beszélgetésre hívták meg a körzet tanácstagjait, a HNF-bizottsági tagokat. A párttagság és a pártonkívüliek körében nagy megelégedettsé­get váltott ki az a tény, hogy ismét időt szakítottak arra, hogy meghallgassák vélemé­nyüket, hogy a taggyűlési hoz­zászólásokon túl, hosszabban, kötetlenebbül beszélhettek örö­meikről, gondjaikról; mond­hattak kritikai megjegyzést és javaslatokat. Külön elismeréssel illették pártunk azon gyakorlatát, hogy immár hagyományosan a párttagság, az ország nyilvá­nossága elé terjesztette megvi­tatás, véleményezés céljából a kongresszusi irányelveket. El­ismerést váltott ki az újként bevezetett jelölést előkészítő bizottságok működése, hogy széles körben kérték ki az új testületek jelöléséhez a véle­ményt, "ami ugyancsak a de­mokrácia szélesítését hordja magában. Ügy az egyéni elbeszélgeté­seket, mint a taggyűléseket a nyíltság és az őszinteség jelle­mezte. Elismeréssel szóltak vezetek elsősorban a település­politika gyakorlati tapasztala­tait vitatták, elismeréssel szól­va a fejlesztésekről és hiányol­va egyes szolgáltatásokat. Bár­mely területen voltunk, min­denütt tapasztaltuk, hogy a sajátosságok mellett általános, mindenkit érintő kérdések is felvetődtek úgy az elismerés, mint a kritika vonatkozásában. Mindenekelőtt azt állapíthat­tuk meg, hegy erős aggodalom csengett ki a felszólalásokból. Különösen a második taggyű­léseken volt ez tapasztalható, amikor a Központi Bizottság kongresszusi irányelveivel kapcsolatban mondott Véle­ményt párttagságunk. Mi taga­dás, a hangulatra — és ez a taggyűlések esetében is igaz — kissé rányomta bélyegét a be­jelentett áremelkedés. Az irányelvek megfogalma­zásával sok — esetenként szél­sőséges — vélemény hangzott el. Az első olvasásra — azok­tól, akik csak felületesen te­kintették át — olyan megjegy­zések, érkeztek, hogy semmi új, semmi konkrét előremutató* nincs az irányelvekben. Aztán egyre inkább erősödött a felis­merés. hogy igenis objektív az elemzés, hogy egyértelműen mutat rá a negatívumokra és jelöli meg tennivalóinkat. Az ezt felismerők példák sokasá­gával támasztották alá az irányelvekben csak rövid mondatban sommásan kife­jezett helyzetet. fi legtöbb észrevétel termé­szetszerűleg a gazdaságpoliti­kánkkal és az életszínvonal kérdéseivel kapcsolatban hangzott el. de nem kerülték el a figyelmet a párt belső életével és az ideológiai mun­kánkkal kapcsolatban jelent­kező feladatok sem. Párttag­ságunk, de mondhatom, hogy a pártonkívüliek többsége is, megérti a gazdasági életünkre nehezedő hatások kedvezőtlen voltából eredő gondokat, vnavra értékeli eredményein­ket. Ugyanakkor kifogásolják a szabályozók gyakori, s nem kellően átgondolt változtatá­sait, a gazdaságirányításban jelentkező kapkodást, a nem szervezés kedvező hatásait emelték ki. A hűtőházban és a konzervgyárban az időjárás okozta nehézségek és az egyre nehezedő tőkés export adták a fő témát. Valamennyi termelő terüle­ten kritizálták a munka- és üzemszervezésben jelentkező hiányosságokat, azt, hogy az egyébként szükséges átszerve­zéseket politikailag nem kel­lően készítették elő, aminek következtében feszültség ke­letkezett a dolgozók körében, s jogosan tették fel a kérdést, hol itt a demokrácia? Feltet­ték ezt a kérdést annak kap­csán is, amikor azt elemezték, hogy a párttagság, a pártalap- szervezetek gyakran tesznek észrevételeket, javaslatokat, sőt határozatokat fogalmaznak meg a gazdasági munkával kapcsolatban, de észrevéte­leikre esetenként még választ sem kapnak, illetve hiába a ja­vaslat, a határozat, minden megy a maga útján. Minek törjük magunkat? Minek szól­junk? — tették fel a kérdé­seket. A pedagógus pártszerveze­tek az oktatáspolitikai határo­zattal, a tanácsiak pedig a jog- politikai irányelvek végrehaj­tásával kapcsolatban fejtették ki bővebben véleményüket. Sok témát adott a közigazga­tás átszervezését követő újsze­rű feladatok még tisztázatlan gyakorlata is, továbbá a von­záskörzetbe tartozó tanácsi szervekkel kialakított kapcso­latrendszer eredménye és fel­adatai. A területi pártalapszer­eredményeinkről, ostorozták hibáinkat, aggodalmuknak ad­tak kifejezést egyes felerősödő, nem kívánatos jelenségek miatt, s kifejezték tettrekészsé- güket. A beszámoló taggyűléseken valóban saját tevékenységüket értékelték. A termelőegységek pártszervezetei érthetően a gazdaságpolitikai feladatok megoldását, illetve az itt je­lentkező akadályozó tényező­ket elemezték behatóan, min­denekelőtt azt vizsgálva, hogy maguk miként járultak hozzá a határozatok végrehajtásához, illetve mely területeken nem tették meg mindazt, ami pe­dig jogosan elvárható volt. Bár nem volt elkerülhető, hogy ne érintsenek országos gondokat, mint az anyagellá­tás, a kooperációs fegyelem la­zaságait, a szabályozók eseten- kinti nem elég világos, nem elég egyértelmű és nem elég ösztönző hatásait, a hozzászó­lások többségében a saját te­rületen jelentkező feladatok megoldásáról, annak eredmé­nyeiről és hiányosságairól szóltak. Nem az egymásra mutogatás, hanem az én, a mi hogyan tettük, hol hibáztunk volt a hozzászólások alangon- dolata. A Járműjavító Üzem­ben, a Mechanikai Laborató­riumban és a Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezetben a nem kevés gond mellett, büszkén szóltak az importanyagok ki­váltása, az anyag- és energia­takarékosság területén elért eredményekről, arról, hogy fel­lendült az újítómozgalom. A fóti Vörösmarty Tsz-ben az új feltételekhez alkalmazkodó át­munkára. Most azonban mást jelentett ez a szokásosnál. Mást, helyesebben többet. Augusztus végén, a nyári szabadságok befe­jeztével kezdődött a munka. Akkor tartot­tuk meg a titkárok első felkészítését. Alapclv- ként határoztuk meg, hogy a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésekre való készülés a tömegkapcsolaíok, a pari demokrácia erősí­tését, kiszélesedését is magában kell, hogy hor­dozza. Nem lehet az elemzésre, az anyagké­szítésre hivatkozva befelé fordulni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom