Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
4 1985. FEBRUÄR 13.. KEDD T udományterjesztés A társadalom szellemi ** teljesítőképességét tovább kell gyarapítanunk, és a szellemi erőforrásokkal ésszerűbben kell gazdálkodnunk. Növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbecsülését, s elő kell segíteni az értelmiség közéleti aktivitásának és alkotókészségének nagyobb mértékű kibontakozását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei tömören felvázolják az értelmiség szerepét a társadalomban. Az elmúlt tíz esztendőben — a közművelődési törvény megfogalmazása óta — nyomon követhetjük azokat a fogódzókat, amelyek e réteg számára a kibontakozás lehetőségeit jelentik. Egyre inkább szükség van a munkahelyeken arra, hogy az értelmiség mind hatásosabban kamatoztassa szellemi energiáit. Ezzel párhuzamosan a közművelődési intézetek — közöttük elsősorban a művelődési házak klubjai, szakkörei — várják a szakértőket. Mind több alkalom adódik arra, hogy a felhalmozott tudásanyagot másokkal is megosszák a tudományos ismeretterjesztésben. Lehetnek ezek mindennapi ismeretek és különleges részterületek is, bármelyikre jelentős az érdeklődés. A művelődési központok és a TIT-esek vállalják, hogy szolgáltatás jellegű szakköröket indítsanak. Egymás után indulnak a szakképzettséget is nyújtó tanfolyamok, a kis matematikusok, csillagászok, helytörténészek baráti körei. Nem véletlen: éppen az értelmiség és a tudományterjesztés volt a címe a hét végén annak az ankét- nak, amelyet az MSZMP Pest megyei Bizottsága és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei szervezete rendezett. Városi és nagyközségi párt- titkárok, propagandisták, népművelők, könyvtárosok, pedagógusok, levéltárosok találkoztak. A megye legkülönbözőbb vidékeiről érkezők nyilvánosság előtt megfogalmazott gondolatai egymást erősítették, amikor például az értelmiség mai helyzetéről polemizáltak vagy igyekeztek meghatározni szerepüket a tudományos ismeretterjesztésben. Ügy tűnik, mintha a TIT értelmiségszervező tevékenysége néhány esztendőre visszaesett volna — hallhattuk. Mindjárt megtudhattuk az okokat is: hiányzik a fiatalok közül az utánpótlás. A tudományos ismeretterjesztés berkein belül elsősorban az idősebb szakemberekre számítottak ez ideig. így a harmincöt éven aluliak csak mostanában kezdik felismerni: a TIT-rendezvények valóban alkalmasak arra, hogy fontos ismereteket közvetítsenek. Hiszen vitathatatlan: az élőszó a leghatásosabb. A televíziózás, a videózás korában semmi sem pótolhatja a személyes kapcsolatot, az oda-vissza- kérdezés közvetlenségét. Üj, a korhoz, mindennapi kultúránkhoz igazodó formákat kell meghonosítani, hogy a tudományos ismeretterjesztés visszanyerje eredeti vonzerejét. Ezt szolgálja az is, hogy a közelmúltban társadalmi szervezetté vált a TIT. A hétvégi tanácskozáson sokan kaptak választ kimondott vagy kimondatlan kérdésükre: vajon mindez csupán formai változtatás, avagy záloga a TIT értelmiségszervező feladatának is? Megtudhattuk: a szervezeti átalakulás tartalmi megújulásra is alkalmat ad. Szóbeszéd tárgya volt az utóbbi időkben: csakis megszállottak mennek el TIT-előadóknak. Az értelmiség egyre nehezebben áldoz időt, energiát olyan ügyre, amelynek hatását úgy igazán nem tudja lemérni. Néhány lelkes pedagógus, agronómus, orvos vagy népművelő megpróbálta előadásaiban a helyi gondokat ecsetelni — nem csekély sikerrel. Mindez jelzi: a légből kapott tematikák helyett a helyi problémákra felelő, gondolkodásra késztető szó kait érdeklődést. “ [V em véletlen, hogy a *' résztvevők úgy érezték, az értelmiségi lét mai gondjairól külön tanácskozást rendezhetnének. Ezért megmaradtak az eredeti elképzelésnél: megtárgyalták, mennyire van hitele napjainkban a tudományos ismeretterjesztésnek. Ma már a TIT is társakat keres. A különféle szervezetek, kulturális intézmények munkatársaival való közös beszélgetéseken dől el: milyen tudásanyagot adjanak át és hogyan. Eráősi Katalin Alapkőletétel előtt Nemzeti Színház A közeljövőben, várhatóan még márciusban ünnepélyesen elhelyezik az új Nemzeti Színház alapkövét a Dózsa György úton, e reprezentatív, korszerű színház kijelölt helyén. Emlékezetes: csaknem másfél esztendővel ezelőtt, 1983. szeptember 21-én, Madách Imre: Az ember tragédiája című drámája bemutatásának 100. évfordulóján jelentette be Köpeczi Béla művelődési miniszter a Nemzeti Színházban megtartott díszünnepségen: a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa — a közóhajnaiií is eleget téve — határozatot hozott az új Nemzeti Színház felépítésére, amelyet 1989-ben át kell adni rendeltetésének. Ezen az ünnepségen olvasták fel a Hazafias Népfront, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Építőművészek Szövetsége felhívását, amellyel hazánk népéhez és a külföldön élő magyarsághoz fordultak: járuljanak hozzá a Nemzeti Színház méltó, új otthonának felépítéséhez. A felhívást követően megalakult a Nemzeti Színház védnökségé, valamint a színház megvalósításával kapcsolatos irányítási teendők segítésére szervezett operatív bizottság. A nyitott színház gondolatát tükröző, s a természeti környezetet is beolvasztó Dózsa György úti épület, illetve építészeti egységre is törekvő, urbánus térarc inat kialakítása vált elfogadhatóvá, sőt kívánatossá a témával foglalkozó társadalmi viták során is. A nemzet színházának felépítésére ma is folyamatosan gyűlnek az adományok. Havonta százezrekkel, majd milliókkal gyarapodott- gyarapodik a színház számlája; egyének és munkahelyi kollektívák . adományai bél, gálaestek, koncertek,' kzíhházd, táncművészeti előadások, a művészeti ágak legkülönbözőbb képviselői akcióinak bevételeiből. Voltak olyan közösségek, amelyek nem elégedtek meg egyszeri adománnyal, hanem felajánlották: A felhívástól az átadásig minden esztendőben, vagy több éven keresztül hozzájárulnak a megvalósításhoz. Ha egy faluban Összejönnek Rögös téli (terep)gyakorlat Tegyük fel, az egyetem, a *őiskola elvégzése után egyazon faluban találja magát cgy-cgy óvónő, pedagógus, erdőmérnök és gyógyszerész. Mit kezdenek magukkal, egymással, a környezetükkel? Ezek a kérdések nem a képzelet szüleményei, hanem nagyon is valóságos helyzeteken alapulnak és senkinek sem lehet mindegy, hogy milyen válaszokat ad ezekre az élet. Az iskola és a mindennapok közötti részt igyekszik szűkíteni a negyed százados múltra visszatekintő téli népművelési terepgyakorlat, amely ezekben a hetekben zajlik országszerte. Pest megyében Gödöllő, Szentendre, Visegrád, Vác és Zsámbék fogadja a felsőoktatási intézmények nem népművelés szakos hallgatóit. beszél. Arról, miként tágítják ki a gyerekek érdeklődését a múzeumi séták, s hogy menynyi minden függ a pedagógusoktól. Bár az a cél, hogy előadás helyett élénk beszélgetés alakuljon ki, mégis kevés a kérdés, a közbeszólás; az egyetemisták jobbára a jegyzeteléssel vannak elfoglalva. Ennek az lehet az oka, hogy a gyakorlat után írásos beszámolókon kell rögzíteniük élményeiket, ám hozzájárulhat az is, hogy talán készületlenül érkeztek. Valós képet! Elcsodálkozom a szentendrei utcákon lépdelő, a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága felé tartó négytagú társaság láttán, mert több résztvevőre számítottam. A statisztikát föllapozva kiderül: az egyetemek, főiskolák hallgatóinak csupán egy százaléka él ezzel a lehetőséggel. Bár a gyakorlat önkéntességen alapul (sőt, talán éppen ezért), elgondolkodtató az arány. Mielőtt azonban elmerülnénk a mozgalom eredményeiben, gondjaiban, érdemes visszatekinteni a múltba. Már a gyakori névváltozás is sokat sejtet: negyed százada még falusi népművelési gyakorlatnak hívták, mára közéleti-közművelődési terepgyakorlat lett belőle. Ennek mindenekelőtt szemléleti, szervezési okai vannak. Terjed az a felfogás, miszerint a gyakorlóhely nem csupán a művelődési ház, hanem az egész kiválasztott település. Annak sajátos helyzetéből, lehetőségeiből kiindulva lehet reális képet alkotni az ottani emberek életéről. Ez a koncepció néhány esztendeje kiegészült azzal, hogy a terepgyakorlatok résztvevői tematikusán ismerkednek a környezettel, s annak alapján alakítják ki a véleményüket, A Szentendrén és Víségrádon szemlélődő csoportot elsősorban a közművelődés, az idegenforgalom és a környezetvédelem érdekli. Szabó Éva, a múzeumi központ mfive’ődési csoportjának megbízott vezetője a viszonylag fiatal, ám igen érdekes és fontos múzeumpedagógiáról Űj rendelet Tanulmányi szerződések A közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanulókkal köthető tanulmányi szerzőR“ÁD IÓ FIGYELŐ ÉRETTSÉGI ELŐTT. Bevallom, azok közé tartozom, akik bölcsészdiplomájuk ellenére — kivéve az államvizsgához szükséges kurta időszakot — soha nem . tanítottam középiskolában. Mentségemre szolgáljon, hogy eleve olyan más pályára készültem, ahol a nyelvi és az irodalmi ismeretek megfelelő rendszerezettsége és megalapozottsága szintén elengedhetetlen követelmény. Ám a tanári pálya bűvöletétől soha nem tudtam megszabadulni, több évfolyamtársam, aki a katedrát választotta hivatásul, ma is a legjobb barátaim közé tartozik. Miről is van legtöbbször szó? Az elmúlt évtizedekre visszapillantva, leginkább az kavarta fel az indulatokat, hogy miért nem tud nyugvópontra jutni oktatásunk módszertana. Miért szükséges meglehetősen rövid időközökben más és más tantervi elgondolásokat megfogalmazni és ezeket kísérletképpen nemcsak a pedagógus, hanem a gyerekek nyakába akasztani, kísérletezni lehet, de sok mindennel viszont könnyelműség. Ez utóbbi föltétlenül vonatkozik azokra a fölnövekvő nemzedékekre, amelyek egy volt középiskolai tanárom szavai szerint — lelke tiszta fehér lap, és nem mindegy, hogy erre milyen mondatokat írunk föl. Különösen az elsők meghatározó jellegűek. Ha ezeket minduntalan áthúzzuk, abból csak szellemi zavar támad, amelyből — még szerencsésebb esetben is — csak nagy üggyel-bajjal lehet kilábalni. Ennek felismeréséhez az utóbbi időkben jutottunk el. A tanügyi hatóság Igyekszik véget vetni az ellentmondásokba fulladó reformok áradásának. Sajnos, a közelmúlt jószándékú, de mindenképpen átgondolatlan igyekezetének árnyai a jelenben is settenkednek, megrontva a tanár, a gyerek, a szülő együttműködésének szükséges összhangját. ERRŐL BESZÉLGETTÜNK legutóbb barátommal — aki az egyik gimnázium igazgatója — miután meghallgattuk a rádió Tanakodó című műsorát, mely az érettségi előtt álló és az egyetemi felvételre készülő diákok irgalmatlan hajszájáról számolt be számos szakember bevonásával. Hadd tegyem hozzá, hogy a szerkesztő, Sillár Emőke kendőzetlen őszinteséggel igyekezett a helyzetet föltárni. Iskolaigazgató vendégem nemcsak megerősítette az elhangzottakat. hanem a maga tapasztalataival meg is toldotta azokat. Véleménye szerint is valóban a pánik és a hajsza lázában ég szinte az egész tantestület a tanulókkal és a szülőkkel egyetemben. Erejük a felvételi pontok hajkurászá- sában merül ki. A gyerekek legjava napi tizenkét órát dolgozik az iskolában, majd a könyvek társaságában és a megterheléstől szinte zsákként dől az ágyba. Pedig mindenki jót akar. Mégis egymást idegesíti a tanár, a szülő és a gyerek. Végül is mindez a higgadt, az ismereteket szerző és elraktározó munka rovására megy. Emlékszem, hogy az egyetemi vizsgák idején módszeresen szakítottunk időt a felfrissülésre is. Egy-egy délutánon például, miközben felhúztunk a Rómaira a Szent- endrei-Dun.a-ághan, az ütemes evezőcsapások közben szótlanul végiggondolhattam az előző nap átvett anyagot Stendhalról, Shakespeare-ről, vagy Arany Jánosról. A hirtelen szerzett tudás, ha nem megy át a szellemi vérkeringés hajszálerein, könnyen ösz- szeomlik a fárasztóan besulykolt újabb és újabb ismeretek halmaza alatt. Természetesen az egészséges izgalom minden próbatétel előtt szükséges, de ebben is elengedhetetlen a mérték és az arány. A hajsza kiváló tehetségeket is kudarcba kergethet. A VÉGSŐ KÉRDÉS ezután: mi a megoldás? A gordiuszi csomót persze nem kettévágni, hanem kibogozni kell és új szálon szőni szellemi életünk kanavászát. Ezzel pedig a mostani időszakot tekintve mindenképpen késésben vagyunk. Sz. E. désről új rendelet jelenik meg a közeljövőben. Az új jogszabály szerint nemcsaic a magyar állampolgárságú hallgatókkal, Illetve tanulókkal köthetnek a jövőben a munkáltatók tanulmányi szerződést. Ilyen megállapodás jöhet létre a véglegesen magyarországi letelepedési engedéllyel rendelkező, és a hazai felső- vagy középfokú oktatási intézményben tanuló külföldi állampolgárságú diákokkal is. A tanulmányi szerződés kötésének lehetőségeit a tárca kiterjesztette a külföldi egyetemeken, főiskolákon tanuló — s a második évfolyamot sikeresen befejező — magyar ösztöndíjasokra is. A tanulmányi szerződésben a vállalat vagy intézmény vállalja, hogy a képzés ideje alatt anyagilag támogatja a diákot, ösztöndíjat folyósít neki. Űj dolog, hogy a munkáltató és a hallgató egyéb olyan szolgáltatásokban is megállapodhat. amelyek kölcsönös kapcsolatukat erősítik, vagy amelyeket egyéb okból lényegesnek tartanak. Ilyen például az üdülési lehetőség, illetve a tanulmányokhoz szakmai segítségnyújtás, a tudományos diákköri tevékenység és a diplomamunka megírásának támogatása. A jó vagy ennél jobb tanulmányi eredmény elérésének jutalmazása, letelepedési segély, vagy lakástámogatási hitel, illetve szolgálati lakás juttatása. Szerződésszegés esetén vagy más vitás kérdésekben — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — továbbra is a területileg illetékes bíróság dönt. Az új jogszabály felemeli az adható ösztöndíj keretösszegét az eddigi 700 forintról 1500-ra. Közéleti szerep-- Nem a fiatalokban van a hiba, bennük ritkán csalódunk, inkáhb a propaganda, az összefogás hiánya okoz gondokat — mondja Kresz Frigyes, az ELTE Közművelődési Tanácsának munkatársa. (Ez a testület, illetve a Felső- oktatási Művelődés-közéleti Tanácsadó Szolgálat szervezi, irányítja a gyakorlatokat.) Sok emberen, intézményen múlik a vállalkozás sikere. Az első lépcsőfok az (lenne), hogy valamennyi egyetem, főiskola kijelölje azt a tanárt, aki fölkészíti a hallgatókat a gyakorlatra. Sajnos, ezt nem mindenütt veszik komolyan, mert az intézmények egyébként is elhanyagolják a közéleti nevelést., Ez ugyanis nem tananyag, nem kéri számon senki, holott egy település arculatát nagyon is meghatározza az oda kerülő diplomások tevékenysége. Nem csupán a szakterületükön kell bizonyítani jártasságukat, hanem az értelmiségi létből fakadó kultúraközvetítő. a mikrotársa- daimat alakító szerepre is alkalmassá kell válniuk. A gyakorlatok kimenetelét a megyei, helyi lehetőségek is meghatározzák, s ha valahol porszem kerül a gépezetbe, azt mindannyian megérezzük. A jelen levő fiatalok egy kivétellel első gyakorlatukat töltik. A tapasztalatok szerint a résztvevők 86 százaléka legalább még egyszer jelentkezik. de ők még nem döntötték el, hogy eljönnek-e jövőre Is. — Tavaly Pesten voltam, de túl nagy falat volt a számomra — mondja az erdőmérnöknek készülő soproni Szabó József. — Talán egy ilyen kisebb településen jobban tudom rendszerezni a látottakat, meg vonzott a hangulatos város, a közeli parkerdőgazdaság, s egyáltalán, az idegen- forgalmáról híres Dunakanyar problémái. Majdnem ugyanezt fogalmazták meg a többiek is, hozzátéve, hogy a felkészítés bizony nagyon hiányzik. A mozgalom negyedszázados jubileuma alkalmából publikált tanulmányok is alátámasztják az iménti gondolatokat. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a tartalmi javulás elsősorban személyi kérdés. Mégpedig olyan értelemben, hogy meghatározó a gyakorlatvezető ügyessége, tapasztalata, a találkozókon részt vevő helyi vezetők hozzáállása, őszintesége, illetve a hallgatók érdeklődése, felkészültsége. Jó volna, ha mindezek nem csupán a szerencse közvetítésével jönnének össze! Abban is egyetértés van, hogy a gyakorlat jövője azon múlik, miként szélesednek ki az értelmiségi létre fölkészítő tevékenységformák. A ma is élő rendszeren túl, nagyobb aktivitásra volna szükség a tudományos diákkörökben, az egyetemi ismeretterjesztésben. az ifjúsági mozgalom anyes területein és az oktatásfejlesztésben. Beleszólhatnak A megannyi ellentmondás ellenére is érezhető a terep- gyakorlatok haszna — példa rá a mostani szentendrei kurzus. Tavaly szeptember óta működik a visegrádi művelődési otthonban az a kísérleti játszóház, amelyet az ELTE Közművelődési Tanácsának közreműködésével létesítettek. A helyi tanács segítségével és rengeteg társadalmi munkával három klubhelyiséget hoztak tető alá, s most a parkosítás következik. A benyújtott tervek alapján a szerződő felek elnyerték a KISZ KB 100 ezer forintos pályázatát, s az elképzelésekről a gyakorlatozó fiatalok szintén e'mondták véleményüket. Annál is inkább, mert tavasszal és őszszel az ő munkájukra is szükség lesz. A tervezővel folytatott beszélgetés alatt halkan berregett a videomagnó kamerája. A filmet több hely* színen is- levetítik 'maid. bizonyítván: m’ként szólhatnak bele a fiatalok a térsodalmi: tervezésbe, s ho"” ez milyen cselekvésekre ad m'dot. Kövess László Hegedűk doktora Budapesten él a nyolcvanéves Artz Antal hegedűjavító. Képünk a mestert munka közben ábrázolja. Tóth István Csaba felvétele
