Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

1935. JANUAR 9., SZERDA 3 A HIDEGHULLÁM SEM LEHET AKADÁLY ___ ______*•______ . _______________ (F olytatás a* I. oldalról.) kültek. Már amelyik idejeko­rán eltűnhetett őrhelyéről. Kubinszki István, a Pest me­gyei Kishajózási és Javító Vállalat forgalmi osztályveze­tő-helyettese tájékoztatása sze­rint jó néhány motoros saját kikötőjében várja a melegebb időket. Azt hihetnénk, ilyenkor pi­hennek a révészek, pedig most még komiszabb a dolguk, mint máskor. A jég nem ölelheti körül a védtelen bárkákat — ereje könnyen összeroppanta- ná a hajótestet —, állandóan védekezni kell ellene. Huszon­négy óra szolgálat, 48 szabad, ez a révészek munkarendje, s ezen most sincs könnyítés. Legfeljebb, ha a dicsőség ma­rad, hogy e kemény időben, jégtáblák között úszva ők az utolsó hajósok a Dunán. A kisoroszi rév és a hozzá tarto­zó ponton tegnapig ugyanis csak a váci hajóállomásig tu­dott lejutni, s hogy a Duna végső beállta előlit biztonság­ban tudják, tegnap az utolsó pitianatban ezt is elindították Korányba. Le a kalappal kor­mányos és matróz előtt, aki most is biztonsággal juttatta el értékes rakományát az öbölbe. Vasutasok a prérin A hajósénál prózaibb foglal­kozás a vasutasé. De most semmivel sem könnyebb. A ceglédi vasútállomás mintegy harminc szolgálatosa, ha meg­szólal, nem ok nélkül cifráz­za a szót. A váltók összefagy­nak, s hogy folyamatos legyen a forgalom, állandóan melegí­teni kell. Máshol a szél hó­val fújja be a kényes szerke­zeteket, ott a hagyományos műszereknek, a seprűnek és a lapátnak van mindig dolga. De berzenkednek a hideg el­len a vlllamosmozdonyok is, ezek se akarnak jószántukból beindulni. Lefagynak az áram­szedők, itt is megdermed a hidraulikák olaja. Máskor automatikusan mű­ködik a ceglédi állomást kike­rülő Abony és Nyársapát kö­zötti úgynevezett delta vá­gány, most kinn a prérin ezt is kezelni kell. Bár kondérok- ban fő a forró tea, ahol csak lehet mindenütt van melege­dő, a szolgálat így is nagyon kemény. A vasutasok nem hi­vatkozhatnak a kemény hideg­re, mint ahogy megteszik ezt a szállítók. Ok ugyanis — hi­vatkozva a rendkívüli körül­ményekre — a szokásos 25—30 vagon helyett mindössze né­gyet rendeltek az árunak. A többit? Berakják majd, ha me­legebb lesz az idő. Forró műszak az erőműben A szokatlan időjárás állító­lag nem kedvez a bacilusok- nak, annál inkább jó meleg­ágya a rémhíreknek. Közülük az egyik az, hogy kevés a fű­tőolaj. Farkas Tibor, a Pest magye ellátásáért is felelős Kö­zép-magyarországi Áfor köz­pontvezetője szerint légből ka­pott a hír. Annyi olajat hal­moztak fel, hogy a legkemé­nyebb, bármily hosszan tartó hideg kifűtésére is elegendő. Sőt arra sincs okuk, hogy a mínuszokra hivatkozva magya­rázzanak valamilyen lemara­dást. Nekik elsősorban nem ez, hanem a hó, a járhatatlan utak az ellenségeik. Most nor­málisan indulnak a járatok, igaz éjszaka melegíteni kell a tankautók egy részét, a töb­bin pedig ki sem kapcsolják a motort, mert 24 órás szolgálat­ban vannak. A hideg időt leg­inkább az üzemanyagkút-keze- lők szenvedik meg, de csak kevés kárpótlást nyújt szá­mukra, hogy éjjel-nappal for­ró citromos tea várja őket a melegedőben. A híradásokból hallottuk, hogy a szokásosnál jóval több energiát fogyaszt a KGST egyesített elektromos rendsze­rének valamennyi fogyasztója. Ilyenkor minden bizonnyal kemény munka folyik az egyébként elsősorban a fo­gyasztási csúcsok idején be­segítő Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál is. Kolozár György műszaki vezérigazgató-helyet­tes tájékoztatása szerint a teg­napelőtt az éjszakai üzemzava­rok ellenére sem tragikus. Az viszont igaz, hogy ilyenkor az erőművi dolgozók felelőssége fokozott, s munkakörülmé­nyeik is nagyon mostohák. Például azé a magyar szerelő- csoporté, akik tegnap éjszaka egy generátor sínhídján cse­Deil János pásztort nem zavarja a hideg Támad a tél a parton la rélték ki a meghibásodott szi­getelőt. S minden elismerést megérdemelnek azok a Skorlza Mihály vezette csehszlovák szerelők, akik tízen, a rend­kívüli hidegben is vállalták a munkát. „Majd ha fagy!” szokták mondogatni a kibúvót kere­sők. Nos az utóbbi napok so­ra lehetne akár a be nem váltott ígéretek teljesítésének ideje is. Mert fagy. Méghoz­zá régen látott zordsággal. — Két hasonlóra emlék­szem, az egyik az ötvenes évek végén, a másik talán 19G3 telén volt — bólint Ba­lassa László, a MAHART Du- naharaszti leányvállalatának egyik legrégebbi dolgozója. Szavai csak enyhe párafel­hőibe burkolóznak, hiszen a két éve átadott új hangárban jóval kellemesebb az idő, mint odakint. — Emlékszem, annak ide­jén a szabadban készítettük az uszályokat, ha nagyon hi­deg volt téten, vaskosarakba tömött koksz melegített vala­melyest. Az erőmű, mely ilyenkor is eljuttatja a lakásokba és a munkahelyekre a fényt, a me­leget, a gépeket mozgató energiát, ilyenkor egyébként is kemény munkahely. Min­dig akad egy vezeték, amelyik elfagy, egy alkatrész, amelyik nem bírja a terhelést. S ilyenkor az ügyeletesek — tudják, hogy nincs apellá­ta — zokszó nélkül nekivág­nak a hideg éjszakának. Dr. Olajos Mihály, az MSZMP Vác városi Bizottsá­gának első titkára mondta el, hogy több zavar nehezítette az Elektromos Művek mun­káját. Több üzem-ben, így az Egyesült Izzó váci gyárában megszakította a korlátozás a termelést, s rövidebb ideig a DCM tevékenységébe is bele­szólt a hideg okozta áramki­maradás. Msrad a hideg idő Tartós vendég lesz-e a rendkívüli hideg Pest megyé­ben? — kérdeztük Bozóki István meteorológustól. Az ország déli részén talán már ma enyhe lesz az idő, havazás is várható. Pest me­gyében azonban e héten még nem számíthatunk változás­ra. Tetszik, nem tetszik, meg kell barátkoznunk a szinte páratlan hidegrekorddal. Ha­sonlóra ugyanis az elmúlt év­tizedeikben nem volt példa. Huszonkét éve mértek utol­jára mínusz 12 fokot, ennél hidegebb 1947-ben volt, de az is alatta maradt a mínusz 20-nak. Mínusz 25 fok pedig olyan ritkaság, amit ezen a környéken emberemlékezet óta nem mér tele. De lám, mint a tegnapi ta­pasztalatok is bizonyítják az ember ehhez is tud alkalmaz­kodni. Az élet a nagy hideg­ben is megy tovább. Van azonban, akinek mégis a hidegben kell dolgozni. Kiss László és Polgár József csák- lyákkal szabadítják ki az üzem területén telelő kikötő Ügy látszik csak a lánctalpas (ázik., pontonokat a jég toppant öleléséből. Kemény döfések, és máris hálásan ringatózik a „Somlyó-szigct”, a „Szigetbe­cse” és a többi. Vajon med­dig ...? Hiába, a ropogós-kopogós időjárás még a hatalmas, lánc­talpas járműveket is meg­adásra kényszeríti. A terep- rendezés szünetel. — Két napja csak lánggal melegítjük ezeket a monstru­mokat — mutat a ta-ksonyi új építőterületen konokul szuny- nyadó lánctalpasokra Vhljar Pál, a SZAT Kőrös—Marosvi­déki meliorációs főmérnökség csoportvezetője. Aztán dühö­sen legyint: — Ha i-tt melegítjük, a' túl­oldalon lehűl... Semmi sem melegíti viszont a bugyi fodrászüzlet tetején dolgozó Virág Sándort, az ELMÜ haraszti kirendeltségé­nek villanyszerelőjét. — Nem elég, hogy kesztyű­ben kell dolgozni, még a ve­zetékek, szigeteléseit is fagyot- tak — kesereg —, de hiába, meg kell csinálni, a munka nem állhat le. Lehet, hogy máris sietni kellene valame­lyik transzformátorházhoz, mert ilyen időben rendszere­sen kimennek a biztosítékok. ★ Támad a tél. Csíp és kar­mol, harap és összeroppant. Néha dacolhatunk vele, néha fejet kell hajtani előtte. Bizony bosszankodnak majd az erdőleertesiek, vélik a Du­na-menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat Du- navölgyi Üzemigazgatóságán DunaharaszMiban, hiszen ilyen időben betonozni nem lehet, a vízvezetéképítés munkái is „befagytak”. Akárcsak a vál­lalat kotróhajója a Du na-—Ti­sza csatorna rekonstrukcióján. Nincs mese, a hajót ki kell emelni. — Csinálnánk mi, de hát mínusz húszban betonozni?! — néz kérdően Horváth Já­nos építésvezető a szigetszent- miklósi lakótelep építésvezetőd irodájában. — Az első ütem­ben 840 lakást adtunk át csúszásmentesen, én azt mon­dom, a mostani hideg ellené­re, az újak is időre elkészül­nek. ★ . Mostanában a ráckevei HÉV bizony olykor késik, máskor hosszabb időre áll meg. Az elmúlt két nap hosszú áram- kimaradása is a hideggel, il­letve az ennek következtében fellépő túlfogyasztással kap­csolatos. A váltókat néhol fű­tik, máshol mozgatják még olyankor is, amikor egyébként nem lenne rá szükség. Hiába, a váltó is csak az enyhe időt szereti. Fogcsikorgató hideg ide, va- cogás oda, Deli Jánosnak egész nap a mezőin a helye. — Nem is bánom — mo­solyog hatalmas sapkájából —, járkálok, terelem a bárá­nyokat. nem zavar a hideg. Irigykedve nézzük őt, de fő­képp állatait. Világos: olyan meleg bundája, mint nekik, nincs senkinek ... Csulák—Trencsényl Jólesik a tűz melege a szigetszentmiklósi lakótelep építőinek Kazánrobbanás a farmosi iskolában Egyetlen gyerek sem sérült meg Üvegcserepek, szanaszét he­verő vasdarabok, korom. Kü­lönös látvány mindez az alig néhány hónapja elkészült far­mosi általános iskola kazán­háza előtt. A gyerekek már hazamentek. Pedagógusok, mű­szakiak toporognak a vasajtó előtt. Tegnap délelőtt felrobbant az egyik kazán, és megsérült Megyes János fűtő. — Rajzórát tartottam az eme­leti zsibongóban — mondja Horváth László tanár —, egy­szer csak megmozdult a lá­bunk alatt a padló és hatal­mas robaj kíséretében üveg- csörömpölés’t hallottunk. A kazánház műhelyének ablaka ment ki, azonnal tudtam, hogy odalent történhetett valami súlyos dolog. Lerohantam, ad­digra már ideért az állator­vos, aki a közelben dolgozott cs Lesták Dezső bácsi is. — Kerékpárral tértem ha­za — veszi át a szót —, itt la­kom az iskola mögött. Éppen leállítottam a gépet, amikor meghallottam a tompa dübör­gést és az üvegcsörömpölést. Forró gőz és korom dőlt ki az ablakon. Fűtő voltam, azonnal tudtam, hogy felrobbant a ka-, zán. Néhány másodpercig csak álltunk az ajtó előtt, bemenni nem lehetett a perzselő forró­ság miatt. De hallottuk, hogy odabent valaki nyöszörög. Hét­rét görnyedtem, mert lépt ke­vesebb a gőz, úgy mentem be. Itt sorakoztatták a szünet végezté­vel a diákokat Erjősi Ágnes felvételei Tudtam, hogy az embert a fal mellett kell keresnem, mert a légnyomás mindent oda vág. Semmit nem láttam, és egy­szer csak valamiben megbot­lottam — mutatja a hatalmas vaslemezt, talán a kazán elé­je lehetett —, alatta volt Me­gyes János. Kiabáltam, hogy jöjjön valaki segíteni. Ketten emeltük le a vaslemezt a fű­tőről. A gyermekek közül szeren­csére senki sem sérült meg, első pillantásra valószínűleg a betört üvegtáblákon és termé­szetesen a kazánon kívül más anyagi kár nem keletkezett. — Rossz rágondolni, mi tör­tént volna, ha ez a robbanás a tízperces szünetben követ­kezik be — mondja Matula Pálné iskolaigazgató —, a diá­kokat ugyanis a műhely előtt szoktuk sorakoztatni. Ennek a hatalmas üvegabla­kai most szilánkokban hever­nek szanaszét. Csak szakértők bevonásával lehet megállapí­tani, hogy használható-e a robbanás után a másik két ka­zán, s folytatható-e a tanítás az épületben, amelyet alapo­san megtépázott a detonáció. Az esti órákban érdeklőd­tünk a Ceglédi Kórházban Me­gyés János állapota felől. A baleseti osztá’y ügyeletese, dr. Füle László elmondta, hogy a fűtő másod- és harmadfokú égési sérüléseket, zúzódásokat szenvedett. Állapota kielégítő. A rendőrség szakértők be­vonásával megkezdte a vizs­gálatot. A fejleményekről és a sérült állapotáról tájékoztat­juk majd olvasóinkat. M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom