Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-31 / 25. szám

1 AbONYI KRÓNIKA! Miből mire futja ? Új tantermeket építenek A pénz elosztása még csa­ládon belül sem könnyű fel­adat, különösen ha az összeg véges. Hasonló a helyzet, vagy talán még nehezebb ez a mű­velet, ha nem a család, hanem település pénzéről van szó. Rendkívül alapos helyismere­tet igényel, aprólékos mérle­gelésre van szükség, hogy minden fillér a megfelelő helyre kerüljön. Így történt ez legutóbb az abonyi tanács ülé­sén is, amelyen az éves költ­ségvetési és fejlesztési alap sorsáról kellett dönteni. Az előbbi összeg az idén 58,1 mil­lió forint, ebből a dologi ki­adásokra 31,1 millió jut. Mi mindenre használják fel a pénzt? Feiújítások Az immár évtizedes belvíz- rendezesí gond mérséklésére hárommillió forintot, a fel­újításokra 1 millió 500 ezret, karbantartásokra 3 millió 20 ezer forintot költenek Abony­ban ebben az évben. A költ­ségvetés szerint felújítják a Kossuth tér 15. számú épüle­tet, a Tószegi út 51. számút és a tanácsháza tetőzetét, a mű­velődési ház kerítését. 150 ezer forintot költenek az idő­sek napközi otthonának bel­ső átalakítására. Egyszeri jut­tatás címén egészségügyi cé­lokra csaknem 700 ezer forin­tot használhatnak fel. Ebből 50 ezret fordítanak a járóbeteg­ellátás korszerűsítésére, 219 ezret az egészségház felújítá­sának befejezésére és 430 ez­ret a 30 személyes bölcsőde tatarozására. Több intézménynél létszám- fejlesztést hajtanak végre, kü­lön orvosa lesz az új bölcső­dének. Sajnos, az idén sem jut pénz a Gamesz épülete te­tőzetének cseréjére, a zeneis­kola bővítésére, a művelődési ház felújítására. Nem lehet megvalósítani azt sem, hogy az idősek napközi otthonának la­kói az éjszakát is bent tölt­hessék. Jt-...., . . r Az idei fejlesztési alap ösz- szege 11,9 millió forint — ez 1,7 millióval kevesebb, mint egy évvel korábban. Erre az évre megyei támogatást nem kapott a nagyközség, így va­lamennyi tervezet t kiadásra helyben kell előteremteni a forintokat. A kiadások terve­zésekor a VI. ötéves terv jó­váhagyott beruházásait, a fel­ügyeleti szerv részéről megha­tározott feladatokat, valamint a lakosság igényeit vették fi­gyelembe. Gázbekötés Tavaly ősszel megkezdték a gázhálózat gerincvezetékének építését, befejezése ebben az esztendőben várható. Az a 132 ingatlantulajdonos, aki az új energiahordozót kívánja hasz­nálni, vállalta a gerincveze­tékhez való csatlakozás költ­ségeinek térítését. A járda­építéshez az idén a tanács 80 ezer forint erejéig tud hozzájá­rulni, telek kisajátítására 160 ezer forintot ütemeztek be. Százezren felüli összeget kell majd fizetni a salgóbányai út­törőtábor bővítéséhez készülő épület terveinek elkészítéséért. Nem olcsó az a pótkocsi sem, amelyet a köztisztasági teen­dők korszerűsítéséhez szeret­nének vásárolni. A megyei tanács vezetőivel történt megbeszélés értelmé­ben az idén megkezdik az is­kolabővítést, illetve a nyolc új tanterem építését. Erre eb­ben az esztendőben 3 millió forintot költenek, s az össze­get helyileg teremtik elő. Még a múlt esztendő végén vásá­roltak a Gamesz részére egy ételszállító gépkocsit, ennek számláját is 1985-ben nyújtja be az értékesítő cég. Az idei feljesztési program­ban szerepel még egy tízlaká­sos OTP-lakóház építése, amelynek földszinti részén üz­let lesz, ennek költségeit a Dél-Pest megyei Áfész fedezi. Kétségtelen, ettől lényegesen több, amit az abonyiak igé­nyelnének, ám tudomásul '!kell venni, hogy most ennyire futja. Gy. F. Összefog a két város A három város — , Cegléd Nagykőrös és Kecskemét — szoros kapcsolatban, kölcsön­hatásban állt egymással az idők folyamán. Most elérkezett az ideje az együttműködés részleges felújításának. A ceg­lédi és a nagykőrösi tanács megállapodást kötött, amely szerint meghatározzák közös dolgaikat, összehangolják ter­veiket, a települések fejleszté­sét, a közlekedés, a munkaeirő- mozgás, a szolgáltatások kér­déseit. Az egészségügyi ellátás terén is egyeztetik az igénye­ket és a lehetőségeket, s a köz- művelődésben eleget tesznek a vonzáskörzet kívánalmainak. Még némák Jó pár hete már annak, hogy a város különböző pontjain jellegzetes kék-fehér színekkel festett, alacsony oszlopok, az elterjedt megnevezés szerint rendőrségi segélykérő állomá­sok jelentek meg. Ezek a gyorstelefon szerepét betöltő, a Ceglédi Rendőrkapitánysággal közvetlen összeköttetést terem­tő készülékek egyelőre némák, pontosabban üresek. Hornyák Ferenctől kaptuk a tájékoztatást, hogy a posta im­már elkészült az utcai állomá­sokhoz, illetve a kapitányság­hoz futó kábelek lefektetésé­vel, azaz saját feladatát telje­sítette. Segélyt kérni azonban majd csak akkor lehet, ha a Pest megyei Rendőrfőkapitány­ság szakemberei a kék-fehér oszlopok belsejében elhelyezik az ehhez szükséges berendezé­seket A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 25. SZÄM 1985. JANUÁR 31., CSÜTÖRTÖK Egy felmérés nyomán Betegek véleménye kórházainkról ? A Vöröskereszt Pest me­ggyei végrehajtó bizottságá­énak közelmúltban megtar- é tott ülése háromórásra é nyúlt. Nem véletlenül. A é napirenden ugyanis annak ^ a közvéleménykutatásnak ^ tapasztalatai szerepeltek, gamely vizsgálta: hogyan ^ ítéli meg a lakosság a kór- í házi ellátást, a gyógyító' «munkát. A felmérést a hu- ^ manitárius szervezet megyei ^ vezetősége kezdeményezte. ^ Titkárától, Aranyosi Lász­lótól kérdeztük: — Milyen í céllal? — Az volt az elképzelésünk, hogy az adatok birtokában ké­pet alkotunk: a megye kórhá­zainak mai állapota miként hat a betegek közérzetére. Köztudott az is, hogy Pest me­Mircden évszakban Múltat idéző filmkockák Népszerű manapság a fény­képezés. Ki-ki pénztárcája és igénye szerint kereshet magá­nak hozzá ügyes gépet, jó fil­met. Fotózik aprócska gyerek és meglett korú felnőtt, ki könyv adta ismereteket szerez hozzá előkészületként, ki pe­dig,a jó szerencsére és a fény­képezőgépre bízza az örömöt adó sikert. Primőrt nevel, pálinkát főz A palánták zacskóba kerülnek Abonyban Dóka Géza ta­nyáján, kint a Nagyjáráson a tekintetet egy kisebb háznak beillő fóliasátor ragadja meg. Ha tovább nézelődik, szembe- ötlik még másik kettő, ám ezeknek most még csak fél­körű vasvázai sejtetik, hogy a tulajdonos zöldségtermesztő. — Ide tekintsen be — invi­tál a negyvenes férfi, és az elsőként felfedezett sátorra mutat. — Itt már látnivaló is akad. Az előtérbe belépve fel­tűnik egy robusztus kazán, kellemes meleget ad. Májusra paradicsom — Ez a sátor a palántane­velő, ezzel a kazánnal fűtök. Olajjal és szénnel egyaránt működtethető. Itt, az ajtón túl pedig az előnevelő van. Belépünk. Bent páradús, kel­lemes meleg csap meg és nyomban felfedezem a sereg­nyi faládában az 5—10 centi­méter magas, méregzöld pa­lántákat. — Paprika és paradicsom, öt-öt ezer darab — folytatja vendéglátóm. — Karácsony­kor vetettük el a magot, most zacskóba kerülnek. A felesé­gem éppen azzal foglalkozik, hogy kis tasakokba földet tölt. Mindegyikbe egy-egy bébinö­vény kerül. Ez a módszer ná­lam jobban bevált, mint az úgynevezett gyepkockakészítés. Olcsóbb és praktikusabb. Ami­kor majd végleges helyükre, az előbb látott két, hatalmas sá­torba kerülnek a növények, a zacskókat csak széthasítom és ültethetőek földlabdástól, tö­vestül. Ha hiszi, ha nem, ta­valy márciusban már érett pa­radicsomom és gyönyörű pap­rikám volt. Az idén sajnos, csak április végén, május ele­jén lesz nagyobb tételnyi ter­més. Rárohadt a káposzta — Csak primőr áruval érde­mes foglalkozni, a többi gaz­daságtalan. Tavaly is jól meg­jártam, a nyakamon maradt vagy 150 mázsa káposzta. Itt rohad kint, nem kellett sen­kinek, pedig már forintért kí­náltam kilóját. Mondogatták: a káposzta így, a káposzta úgy. Megtermeltem és tessék. Most trágyázhatom vele a földet. Ezentúl nem hallgatok másra, saját elképzelésem szerint dolgozom. A fóliától nem messze, a ház tövében emberek ácsorog- nak, beszélgetnek. Amint kö­zelükbe érek, pálinkaillat szökken az orromba. Később bebizonyosodik, nem téved­tem. Az épület egyik része korszerű pálinkafőzőé. — Tavaly decemberben kap­tam meg a működési enge­délyt — újságolja Dóka Géza. — Hallottam, egy-egy nyáron mennyi hullott gyümölcs megy itt Abonyban veszendőbe, gon­doltam, nyitok egy kis szesz­főzdét. A legkisebb tételt is átveszem. Inkább így haszno­sítsák, mint elássák a sok gyü­mölcsöt. — Ilyenkor mit főznek? — kérdezem az egyik várakozó férfit, Varga Balázst. — Csak törköly és borseprö van már ebben az időszakban. Eddig minden esztendőben elég szép mennyiség össze­jött, de rendszerint ráfizet­tem, mért vagy Törteire vagy Tápiószőlősre kellett szállíta­ni, így a költség magas volt, nem érte meg, többe került a leves, mint a hús. Különöseb­ben nem rajongunk a pálin­káért, de disznóöléskor meg jelesebb ünnepeken, ha össze­jön a rokonság, eljön a baráti kör, megiszunk egy-egy kupi­cával. Az ismerősöknek is szoktam adni. — Éppen itt volt az ideje, hogy Abonyban is legyen főz- de — kapcsolódik be a beszél­getésbe Varga Imre, aki ugyancsak hasonló céllal jött és arra várt, hogy az ital le­főjön. Végre van vállalkozó Végre, került egy vállalkozó ember, aki sokak gondját meg­oldotta. Ha bőséges a termés, nem kell az almát vevő hiá­nyában elásni. Nem utolsó szempont, hogy aki minden­képpen pálinkázni akar, ne mindenféle egészségtelen és zugfőzött házi kotyvalékot igyon, hanem olyat, ami higié­nikus körülmények között, szabályozott technológiával készül. Gyuráki Ferenc Szakcsoportok A Ceglédi Állami Tangaz­daság dolgozói közül egyre többen találnak mellékjövedel­met a három szakcsoportban. Elsőként a zöldségtermesztők alkottak közösséget a bedei központban, majd a törteli er­dészeti kerületben jött létre a csemetekert gondozását válla­lók csapata. Ök eddig nyárfa­csemetéket nevelgettek, s a jö­vőben akáccsemetékikel is fog­lalkoznak. A legfiatalabb szak­csoport a gombatermesztőké. Ök a gazdaság újszilvás! pin­céjét bérlik, amelyben finom csiperkegombát termelnek. Cegléden a zúzmarás, jég­csapos téli zimankóban épp úgy találkozhattunk jártunk- ban-keltünkben fényképezge- tőkkel, mint most, amikor hé- be-korba már szívélyesebben mdsoilyog a napsugár az ügyes­kedő ka.ttintgatókra. Nemcsak a családi emilékképek készíté­sié divat. Vannak, akik sorra járják a város utcáit és a még látható, jellegzetes régi házait, házainak díszeit örökítik meg. önmaguknak? — Lehet, hogy egyelőre igen. Ám a megőr­zött, jó felvétel idővel helytör­téneti emlék rangra emelked­het. Kidőlt-bedőlt kapuk fara­gása, rozsdaette kilincsek, tor- náco.9 házak a századelőről, békavárkerti kutak, — meg­annyi téma. Kár elszalasztani. gye hatalmas összegeket fordí­tott az elmúlt másfél évtized­ben a fekvőbeteg intézmények építésére, fejlesztésére. Érde­kes ezzel összevetni, hogy valóságban miként hasznosul­nak az erőfeszítések. 0 Mi volt a vizsgálat mód­szere? — A megye öt kórháza — a ceglédi, a kerepestarcsai, a váci, a budapesti Semmelweis és a törökbálinti tüdőkórház — öt-ötszáz betegének küld­tünk kérdőíveket, olyanoknak, akiket ez év májusában, jú­niusában kezeltek. Névtelen válaszokat vártunk. Sok tekin­tetben kellemes csalódást oko­zott az eredmény. A megkér­dezettek negyven százaléka válaszolt a határidőn belül, ez négyszerese a hasonló jellegű főhatósági kérdőívekre felelők arányának. Ez a tény tükrözi a Vöröskereszt iránti bizalmat. A választ adók 15 százaléka nevét és címét is megadta, Száznegyvenegyen pedig egyéb megjegyzéseket is tettek, zöm­mel az orvosokat, nővéreket dicsérték — név szerint. © Mit állapítottak meg az ér­tékeléskor? — Kezdjük a két leglénye­gesebbel, természetesen a bete­gek szempontjaival. Az első: milyennek ítéli kórházi ellátá­sát, gyógykezelését? Örömmel mondom, a megkérdezettek 64—78 százaléka (kórházan­ként más és más az arány) elégedettségének adott hangot, a többiek nem, vagy vélemé­nyük nem minősített. A másik fontos kérdés: milyennek tart­ják a bánásmódot? Az egész­ségügyi dolgozók munkájával, hozzáállásával elégedett volt a feleletet adók 73—88 százalé­ka, a többiek véleménye kö­zömbös vagy negatív. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kedvezőtlen minősítést adók Gyógyításhoz száját tátja amaSti A Magyar Autóklub ceglédi csoportja mini műszaki állomást nyitott a József Attila utcában. Nemcsak klubtagok, hanem más járműtulajdonosok is felkereshetik, kérhetik szolgáltatá­sát, autómentéstől az apróbb javításokig. A képen: Mácska László egy Trabant műszeres diagnózisát végzi. ApáU-TOtb Sándor felvétele kilenctizedé az ápolónők ma­gatartásában talált kivetniva­lót, s ezúton is kérték, az osz­tályvezető főorvosok legyenek szigorúbbak, teremtsenek na­gyobb fegyelmet... • Hogyan vélekedtek az em­berek a gyógyítás színvonalá­ról? — Figyelmeztető jel, hogy a megkérdezettek harmada-nt- gyede elégedetlen ezzel. A ki­fogások között első helyen sze­repelt, hogy nem a kért vagy várt kezelést, orvosságot kap­ták. Ezen kívül sokallják a kivizsgálási időt, mely néha nem is egy hét, s ezalatt gyógykezelésük szünetel. Emlí­tették még egyes esetekben a kórházi koszt gyenge minősé­gét, azt, hogy hidegen tálalják, s hogy nem találtak megfelelő körülményeket kulturált elfo­gyasztásához. A tisztaságra, a higiénés viszonyokra vonatko­zó kérdésre 50—80 százalék felelt úgy: jónak tartja. Ám elgondolkodtató, hogy egy vi­szonylag új kórházban miért vélik többen a folyosót, a ter­meket kétes tisztaságúnak, mint a rekonstrukció alatt ál­ló Semmelweis kórházban.... • Mi a betegek véleménye, anyagiasak-e a gyógyítók? S akik megjárták a kórházat, ad­tak-e hálapénzt? — Az előbbit firtató kérdés­re 8—22 százalék válaszolt igennel. Nagy tehát a szóró­dás, s még nagyobb a második ügyben! hálapénzzel is megkö-1 szönte az orvosok, nővérek munkáját (vagy megkísérelte ezt), a választ adók 21—42 százaléka, a többiek erre a kérdésre egyértelmű nem fele­letet adtak. 0 Kérem, minősítse az ered­mény ti — Nos, mi rosszabbra szá­mítottunk, kiváltképp a közel­múlt nyilvános vitái után, me­lyek az egészségüggyel foglal­koztak. Ám ez korántsem je­lenti azt, hogy az öt gyógyin­tézetben dolgozóknak okuk van a megnyugvásra. Tény, hogy minden ió eredmény el­lenére is hatékonyabbá, szín­vonalasabbá tehető a kórházi ellátás. Az anyagi és szellemi eszközökkel egyaránt lehetne a lakosság nagyobb megelégedé­sére gazdálkodni, hogy még többen legyenek akik kellemes érzésekkel távoznak a kórház­ból. Sok hasznosítható, gya­korlatias észrevétel érkezett, kitapinthatok a csomópontok, ahol egy-egy kórház változtat­hat a mai gyakorlaton, s ahol változtatnia kell. 0 Azzal kezdtük, nyúlt a vita. Miért? bosszúra — Nem azért, mert az öt kórház vezetői nem fogadták el észrevételeinket. Sőt, kife­jezetten örültek annak, hogy visszajelzést kapnak a gyógy­intézetek munkájáról. Hiszen mindenki javát — orvosét, nő­vérét, betegét is — szolgálja egy ilyesfajta tükörbe tekintés. Inkább azért volt ilyen hosz- szas az eszmecsere, mert együtt kerestük a leggyengébb pontokat. Sajnálattal kell meg*’ állapítanom, hogy bár megta- láltuk ezeket — közismert, hogy a kórházak nővérei keve­sen vannak, rendkívül hagy teher hárul rájuk, s takarítót sem lelnek könnyén — e gon­dok országosak, megoldásuk nem a megye kórházain, áll vagy bukik. Az iránt pedig nem maradt kétségünk: amiben e kórházak javíthatják a felté­teleiket, javítani is szándékoz­nak. Vasvári G. Pál ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom