Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-31 / 25. szám
4 1985. JANUÁR 31., CSÜTÖRTÖK K*m r» xHnmm A TIT mint szellemi szolgáltató A strigulázás most már kevés A televíziózás századában, gondelhatnánk, nincsen szükség a hagyományos i&meretterjesztesre. Az előadások maradjanak meg az ai- ir.a materek falai között Ugyan ki vállalkozik arra, hogy az állandó rohanás, a mindennapi tennivalók után még beüljön egy terembe, hogy kioktassak? Jubileumra Baráti kör Székely Bertalan születésének 6zázötvenedik évfordulójára baráti kört szerveznek Szadán. Ismeretes, hogy a festőművészt számtalan szál fűzte a községhez. Itt található az a műterem is, ahol Székely Bertalan alkotott. A baráti kör létrehívását az évfordulós események sürgetik. A helyi művelődési ház azon dolgozik, hogy minél tartalmasabban ünnepeljenek. A tervek között szerepel: Székely Bertalan helyi vonatkozású tárgyi és szellemi emlékeinek felkutatása, ennek közrebocsátása, kiadványok szerkesztése. Nyaranta a Székely Bertalan emlékházban rendezik meg az ifjúságnak a képzőművészeti tábort. A kör tagjai a fiatalok programjait is' segítik színesíteni. Művészeti előadásokat hallgathatnak, szakmai és ismeretterjesztő rendezvényeket szerveznek számukra. Szadán várják azoknak a jelentkezését, akik a festőművész szellemi hagyatékát ápolni szeretnék és részt kívánnak venni a Székely Bertalan baráti kör munkájában. A Fővárosi Operettszínház adott otthont a Kirov Balett legújabb budapesti fellépésének. Nem teltek izgalom nélkül a bemutatkozás előtti várakozás pillanatai. Még meg sem jelent a hír az együttes érkezéséről, máris elfogytak a jegyek. Így az utolsó napon is hosszú sor állt a pénztár előtt, reménykedve, hogy mégiscsak sikerül megtekinteni a ritka eseményt. A több mint kétszáz esztendős múltra visszatekintő társulat sajnos csak néhanapján jut el hazánkba. Ha az 1899-es budapesti vendégeskedést is beleszámítjuk, ötödik alkalommal láthatja a hazai közönség a világhírű együttest. Pedig nem akármilyen élményt nyújt a nagyműltú balett a mai nézőnek. Az est egyik érdekessége, hogy a koreográfiát szólistákra építették. A legjobb táncosok mutatták be mindazt, amit e műfajban mesteri és művészi hőfokon tudni kell. Oleg Vinogradov balett igazgató-koreográfus tudatosan sorolta egymás mellé az önmagukban is külön-külön alkotásokat jelentő etűdöket. Ily módon az előadás szerkezete egységet alkotott. (Bár benne rejlett az elaprózódás veszélye az első részben.) Lehet-e bemutatkozni a Kirov Balettnek anélkül, hogy ne mutatná fel a klasszikus tánc szépségeit? A szólisták természetszerűen arra vállalkozhattak, hogy mindössze részleteket adjanak a nagy művek- bőL De ezekkel a betétekkel bizonyították a klasszikus tánc létjogosultságát a színpadon. Llhovszkaja és Zaklinszkij például a Hattyúk tavából előadott részlettel egyszerre gyönyörködtettek és érzékeltették: miként lehet ma színre vinni ezt a táncot. A romantikus motívumok felvállalása sem Idegen korszerű felfogásunktól. A megannyi variáció, a magas A Mokép tervei szerint az uj esztendő első harmadában 22 magyar és külföldi rövid- filmet mutatnak be a mozik. Ezek közül január végén láthatja a közönség az Oscar-df- jas Rófusz Ferenc „Gravitáció” című új rajzfilmjét. Kollányi Ágoston „Korall- ország” című színes, népszerűtudományos filmje február elején kerül a mozikba. A filmes stáb Darwin naplójának gondolatait követve járja be a Falkland- (Malvin) szigeteket; légi és vízalatti felvételek mutatják be a korall-szirtek és -szigetek keletkezését, élővilágát. Ugyancsak februárban veMégis, miben rejlik az az eró, ami vonzóvá teheti a tudományos ismeretterjesztést? Mindenekelőtt élőszavas voltában. A videózás korában sem pótolhatja semmi a személyes találkozás varázsát. Mert ülhetünk a készülékünk előtt, a párbeszéd mindenképpen egyoldalú marad. Az ismereteit gyarapítani kívánó ember sajátja a kíváncsiság. A hallottak során feltett kérdéseire pedig a legilletékesebbtől szeretne választ kapni. Kozmetika helyett A megújulás, a reformgondolatók napjait éljük. Nem véletlen, hogy a közművelődési intézményekben is változtatás van készülőben. A még néhány évtizede jónak bizonyuló formák mára sémákká váltak. Ott, ahol nem tudják nyomon követni a változást, a kozmetikázott jelentéseken kívül mást el nem érnek. Pedig épszínvonalú spicctechnika, a romantikus tütüben lebegő balerinák elkápráztatják a nézőt. A romantikus varázslat után a második részben a modern irányzatot mutatták be. Az egyes részletek súlyos mondanivalót hordoztak egymásra épülőn. Az emberi kiszolgáltatottság megannyi válfaját sorolták fel — táncban elbeszélve. Érezhettük: a kor, amelyben élünk, mennyire nem kedvez a harmóniának. Akárhogy is törekszünk egymás érzéseinek megértésére, s szeretnénk egyéniségek maradni, valami mindig közbeszól. Titkos erők munkálkodnak, hogy a körből ne lehessen kilépni. Albioni Adaaiojára Fii man szokatlan táncot koreografált. A drámai alkotás az egyén önmegvalósító kísérletének kudarcáról szólón jut el filozófikus mélységekig. A modern fejezet, csúcspontja, az indiai zenére komponált táncvariáció sugallja; a rituális összhang az egyéni tehetsége kibontakozásának segítségével megteremtheti a harmóniát. Nem véletlenül volt az utolsó szám a Sosztdkovics- zenére alkotott Bjancev-ka- reográfia. Csistyakova és Zaklinszkij szólópáros technikai tudása legjavát adta, amikor a táncparódia műfajába lépett. A Régi fénykép című Soszta- kovics-mű magában hordozza a torzítás lehetőségét. Kedvesen, szellemesen, önfeledt humorral, de mégis kegyetlenül forgatták ki az addig megjele- nítetteket. A klasszikus előadásmóddal a mesterségbeli tudás fontosságát hangsúlyozták a Kirov Balett táncosai. A modern részben megmutatták: mi mindenre képes a súlyos gondolatokat hordozó koreográfia. Ritka esemény színhelye volt a Fővárosi Operettszínház: egy társulat fejlődésének két évszázadát érhettük tetten. Er. K. títik Jozef Kolber „A puszta kéz ereje” című csehszlovák dokumentumfilmjét, amely egy karate-klubba kalauzolja nézőit A produkció a fiatalok első edzőgyakorlatait mutatja be. A mozik márciusi programjában szerepel Varga Csaba „Valver” című színes animációs filmje is. A produkció a háború borzalmait ábrázolja, azt, milyenné válhat a világ egy szörnyű pusztítás után. Kolonits Ilona „Festmény háttérrel” című népszerű-tudományos filmje egy távolkeleti ősi művészeti ágról, a selyemfestésről készült pen a közművelődés igényli a rugalmasságot. Ezt jelzi a változtatás a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezeti életében. A Pest megyei szervezet tavalyi munkáját értékelő és az ez évi munkatervet megvitató elnökségi ülésén is a megújulás lehetőségeiről tárgyaltak. Pest megye sajátos helyzetéről szólott Jónás Zoltán megyei titkár, amikor az elmúlt esztendő munkáját mérlegelte. Nehezen érhető tetten, hogy az agglomerációs területen élők a fővárosi rendezvényeket látogatják-e, avagy szívesebben vennének részt a lakóhelyükön tartott foglalkozásokon. Mindenesetre tény,; Nagykőrös, Ráckeve és környéke ismeret- terjesztő tevékenysége sokkal kiegyensúlyozottabb, mint Gödöllő és vonzáskörzetéé, vagy a Budapest környéki településeké. A számadatok még egyelőre nemigen jelzik a továbblépés szükségességét. Hiszen tavaly Pest megyében ösz- szesen kilencezer rendezvényt tartottak több mint három- százezer résztvevővel. Kulturális erőszak „Kulturális erőszak”, avagy a helyi igényekből fakadó újszerű kezdeményezések jellem- zik-e a TIT tevékenységét? Meglehetősen sarkítottan hangzott el a kérdés. Csakhogy az íróasztaloknál kitalált előadás- sorozat — legyen az bármilyen érdekfeszítő —, ha nem találkozik a mindennapi érdekekkel, valóban kulturális erőszaknak tűnik. Hiába ül be a szocialista brigád a galaktikáról szóló előadásra, ha őket éppen valamilyen gyakorlati téma érdekli. Legfeljebb arra lesz jó mindez, hogy beírhatják a brigádnaplóba a TIT-es rendezvényt, mint kulturális teljesítményt. A mozdulást, a vállalkozás lehetőségét sugallja a nemrégen napvilágot látott rendelkezés, amely szerint a TIT a jövőben társadalmi szervezetként működik. MllSOr. Lassacskán megszokjuk, hogy ezzel a kényszerűen kurtábbra igazított televíziós programmal keli együtt élnünk. Akik valami okból a délelőtti órákat is otthon töltik, már nem kapkodnak a készülékek kapcsológombjai után, hiszen eléggé az agyukba vésődött, hogy ilyenkor nem kerül a képernyőre különösebb látnivaló: csak az Iskolatelevízió adásai jelentkeznek a maguk szerény terjedelmével. No és az esték is egészen másokká lettek. Tíz óra tájban könyörtelenül vége szakad a vetítésnek. Tapasztalhatólag a tévések is kezdenek magukhoz térni, és nem azt a nehezen elviselhető Alfa Holdbázist kapkodják elő a tartalékukból, amint azt a korlátozás kezdetén tették, hanem ígéretükhöz híven visszacsempészik az előzőleg beharangozott filmeket, miegyebeket. Ahogyan korábban szó volt róla, tovább fut például Szabó István sorozata, és akik annak idején megszerették a Te, az Apa meg a többi mozidarab szerzőjének csendes líráját, pasztelles jellemfestését, azok most ismét megmártózhatnak ebben a kedvesen szomorkás világban. Ha valami, akkor ez az életmű-repríz igen nemes alkalom a valódi, a tartalmas nosztalgiázásra. Nyilván a mai középkorúak párás szemmel figyelik azokat a hatvanas években felnőtté érő nagykamaszokat, akik egykor ők is voltak. Popopera. Annak idején kibillentették az előre megszokott helyéről Tamássy Zdenkó és Baranyai Ferenc úgynevezett popoperáját is, amely Hunyady Sándornak Az olasz Egyelőre még kevesen tudják: vajon mit jelent ez a tudományos ismeretterjesztés életében? Nagyobbak lesznek a lehetőségek, de a felelősség is megnő — fogalmazta a változás lényegét tömören dr. Vasváry Artúr, a TIT főtitkár- helyettese. A fennmaradás érdekében sokkal több vállalkozásba kell kezdeni ennek a társadalmi szervezetnek, ami azt jelenti, hogy eztán nem különül el a TIT-es és nem TIT-es jelleg. Sokkal szélesebben értelmezett tudományos ismeretterjesztésre van szükség: az elvont témák kifejtésére és a közhasznú tudás közvetítésére egyaránt. Ha benézünk a TIT-székház- ba, ma már nem tolonganak a nyelviskolára, a szabadegyetemekre a beiratkozok. Úgy tűnik, a túlságosan elintézzaé- nyesült szervezet nehézkessé vált. Hiányoznak a technikai eszközök, egyre kevesebben vállalkoznak foglalkozások tartására — nagyon alacsony a tiszteletdíj —, ugyanakkor felsorakoztak a versenytársak. Az üzemek, iskolák, művelődési házak manapság az igényeknek elébe menve szervezik programjukat — legyen az bizonyítványt nyújtó tanfolyam, közhasznú tudást közvetítő szakkör, összejövetelekre alkalmas baráti kör, vagy ki- kapcsolódást nyújtó szórakozás. Formai vagy tartalmi? Egy évvel ezelőtt a TIT Pest megyei szervezetének évadnyitó elnökségi ülésén a legtöbb szó a formai megújulásról esett. Akkor a polémia az előadás szükségessége körül forgott. A legtöbben a modernebb közművelődési lehetőség bevonásáért pereltek. Ma már nem is a formai változtatás a leglényegesebb. Ahhoz, hogy valóban hasznosan dolgozzon a szervezet, alapjaiban kell megújulnia. Tehát nem elégendő a nagy általánosságokat megfogalmazó munkaterv, az előadások strigulázása. Szellemi szolgáltatóvá kell válnia, a szó nemes értelmében. Erdősi Katalin vendéglő című írása nyomán készült. Le a kalappal a műsorszerkesztők előtt, mert a minap ezt a forgatmányt is becsempészték valahogy az éppen esedékes vetítéshatárok közé. Maradjon a helyén azonban a fejfedő akkor, ha magát ezt az állítólagos népoperát kell minősíteni, mert még arra sem igen érdemes, hogy megmoccanjon érte az a képzeletbeli sapka. Sem maga a mese nem tűnt valami szórakoztatónak — bizony igen statikusnak mutatkozott ez a kocsmáros- né, aranyvirág meg a kis pincérlegény kettőse körül forgó história —, sem pedig a muzsika. Hogy, hogy nem, Tamássy Zdenkó, annyi jól ismert, a daloló torkokba, a füttyös szájakra illő dallam népszerű szerzője, ezúttal egyetlen olyan melódiát sem vetett papírra, amelyre csak úgy-ahogy is emlékezhetnénk. Valami ál-operás, müemelke- dettségü daljátékra összpontosíthatott, s így aztán az került ki a keze alól, ami. A méltóbb feladatokra alkalmas közreműködők hiába akartak lelket lehelni a rájuk bízott alakokba, lévén azok afféle színpadi sémák, nem ölthettek természetes arcot. Ráadásul az is lépten- nyomon érződött, hogy egy előre felvett hanganyagra mímelték rá a játékot, s nem is valami ügyesen. (A pincérlegény szerepére meg azt a Lesznek Tibort szemelték ki. aki csak Gerderits Ferenc segédletével tudott az áriázga- tásban részt venni.) Egy szó, mint száz: minden különösebb nyom nélkül tűnt el a képernyőkről ez az át- és feldolgozás. Akácz László A Kirov Balett vendégszereplése Mesteri és művészi fokon A Mokép tervei Rövidfilmek a mozikban llTv-FIGYELŐai ■ Heti filmtegyzétbs A város hercege Jelenet az A város hercege eímnfl filmből. Középen Ciello alakítója* Treat Williams Pár éve nagy mozisiker volt nálunk is a Serpico, Sidney Lumet filmje. A New York-i alvilág legalsó rétegei ellen küzdő kis rendőr története szenvedélyes és profi film volt. Szenvedélyes, mert Lumet együttérzéssel kezelte hősét, és szenvedélyesen támadta a bűnözést és különböző összefonódásait, s profi, mert minden ízében a szakmát remekül ismerő, a mesterséget fölényesen tudó filmes munkája volt. Most itt a — majdnem azt mondtam: folytatás, pedig hát A város hercege (az 1981-es velencei filmfesztivál sikerfilmje) nem a Serpico folytatása. Legalábbis ami a sztorit és a figurákat illeti. Mert a téma azért mégiscsak kapcsolódik a Serpicóhoz. E film hőse, a szintén olasz származású Dániel Ciello, szintén rendőr: a világváros kábítószer ellen küzdő rendőri apparátusának a tagja. Csakhogy Ciello legalább két kategóriával feljebb foglal helyet a rendőri és a bűnözési-bűnüldözési kategóriában, mint Serpico. Neki már komoly kapcsolatai vannak az alvilággal, mely ellen egyik kezével valóban küzd, de a másikkal a részesedést szakítja ki a nagy és kívánatos zsákmányból. Nem egyedül 6 tesz így: a zsaruk szinte kivétel nélkül benne vannak a buliban, és nem csak a pénzért, hanem azért is, mert így tudnak információkhoz jutni, így képesek sikereket produkálni, lebuktatni, börtönbe juttatni embereket. Aki nincs benne a brancsbán, az még eddig sem tud eljutni. Ciello tehát egy félelmetes szövevény, egy keresztül-kasui összefonódott bűnözés-, korrupció- és megfélemlítés- rendszer üldözője, haszonélvezője és foglya egyszerre. Mikor azonban a rendőri visz- szaélésekkel foglalkozó bizottság igénybe veszi a szolgálatait, Ciello azt hiszi, elérkezett a nagy pillanat, s egy csapásra két legyet üthet: megszabadulhat a korrupció kényszerétől, s lebuktathatja az igazi nagy cápákat: a kábítószer-kereskedelem kulcsfiguráit. Roppant fontosnak és értékesnek véli magát. Aztán nagyon gyorsan rá kell ébredKétrészesre megvágott változatát láthatjuk a mozikban annak a tévésorozatnak, mely Szabó Magda regényéből készült, s az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar sorozata volt. Zsurzs Éva rendezése itt valami olyasmit tudott megvalósítani, ami sajnos elég ritka: úgy tudott mesélni, ú9V tudta elmondani a történetet, hogy nézőit lekötötte, érdeklődésüket felkeltette és ébren tartotta egyik folytatástól a másikig. Az alap persze Szabó Magda kitűnő ifjúsági könyve volt, mely ugyanezt a mesélőkedvet, ugyanezt az érdeklődéskeltést és ezeket a jó, hiteles figurákat nyújtotta. nie, hogy annak, ami az egyik oldalon becsületes és tiszta munkának tűnik, a másik oldalon becstelenség és piszkos megoldások az ára. És ebben a ronda játszmában neki legfeljebb a gyutacs, az indítótöltet szerepe jut, s ha ezt teljesítette, már senkinek sem érdekes. Sem a kötődésektől nem tud metgszabadulni, sem a nagy cápákat nem tudja lebuktatni. A legtöbb, amit elér, hogy néhány barátját, kollégáját feladja, néhány ismerősét, rokonát kinyírják a kábítószermaffia fejesei, és Hogy nagymenőből egy rendőriskola kis senki előadója lesz, akinek az órájáról kimennek a hallgatók, mikor megtudják, ki is ez a Ciello. Drámai sors, drámai összeomlás, drámai büntetés az erkölcsi vétkesnek. Lumet azonban sokkal jobb rendező annál, semmint hogy a műfajtól és a témától idegen drámázás- sal stílusidegen területekre tévedjen. Kemény, precíz, profi munka ez a filmje is. Engem jobban emlékeztet is a másik kitűnő Lumet-film, a Hálózat stílusára, mint a Serpieóéra. Annál is inkább, mert itt is kilén szűkebb körből, s igyekszik a történet, a figurák hátterét is megrajzolni, igyekszik megmutatni azt a magas körökig terjedő összefonódást és korrupciót, mely nélkül a kábítószermaffia aligha prosperálhatna. Lumet még egy érdekes vonást ad a filmnek. Bár a film alapja egy megtörtént eset, s ezt a forgatókönw szabadon kezeli — A város hercege mégis erős dokumentumvonásokat mutat. A környezetrajz, a ko- kós figurák, a kisebb és nagyobb bűnözők sora, a helyszínek, a légkör időnként olyan, mint egy New York-i alvilágról készített dokumentumfilmben. Nyilvánvaló, hogy Lumet ezzel is a történet hitelét és hitelességét kívánja aláhúzni. A film tehát izgalmas és érdekes munka. Egy baja van: túlméretezett és helyenként túlságosan bonyolult, nehezen követhető. Sflrítettebb cselekményelmondás. világosabban felrajzolt figurák és szálak — azaz kétrészes h-űvett hosszabb egyrészes terjedelem — sokat használt volna a filmnek. A moziváltozatban természetesen el kellett hagyni a mese sok részletét, tömörebbé kellett tenni a cselekményt. Ez jót és rosszat egyaránt eredményezett. Jót, mert könnyebben át tudjuk tekinteni a sztorit, jobban figyelemmel kísérhetjük a hősöket. Rosszat, mert a körültekintő és részletező, alapos, gondos jellemrajz helyett így most gyakran csak közléseket kapunk. Ettől függetlenül várható, hogy a televíziós bemutató óta mozjáró- vá „öregedett” korosztály szívesen nézi majd ezt az izgalmas és tartalmas (nagy szó!) kalandos filmet. Fele-barát-nőm Fura magyar címet kapott a kitűnő csehszlovák rendező, Karel Kachyna filmje, mely eredetileg csak főszereplője nevét (Fandy, 6 Fandy!) viselte címként E Fandy és ifjú barátai meg barátnői a mai cseh valóságban keresik a helyüket, s nem nagyon találják. Tán azért sem, mert előbb önmagukat kellene megtalálniuk — de ez a legnehezebb. Kachyna sok humorral és szeretettel, de egy kicsit öreguras tempóban meséli el hősei kalandjait Takács István Abigél
