Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
1985. JANUAR 28., HÉTFŐ 5 * Dabas - a hosszú falu Városias központ formálódik Disznótor Érden A kolbászkígyók tekeregtek Jé ideig tele lesz az éléskamra Megindul a Kolbászáradat. Hancsovszki linos (elvétele Él Dabason egy anekdota. Ahány embertől hallottam, annyiféleképpen mesélték, a lényege azonban mindig ugyanaz. Sorozásra jön Dabas- ra egy fiatalember és leszáll az első buszmegállónál. Érdeklődik, hogyan jut a művelődési házhoz. Idős parasztbácsit szólít meg, aki az órájára néz — éppen nyolc múlt —, majd így szól: ezen az úton menjen egyenesen, azután délben valakitől kérdezze meg újra! Nem biztos, hogy megtörtént a dolog, de remekül példázza, milyen hosszú település Dabas. — Tizenegy kilométerre van egymástól a belterület két legtávolabbi pontja — magyarázza Járomi Lajos műszaki csoportvezető. — Akad ahol százötven méter széles sincs a falu, van ahol három kilométer. Karcsúbb lett Ezek az arányok adják, hogy Dabas olyan, amilyen. Bár összefüggő település, de az őslakosok számára mégis megmaradt több önálló falunak. Sőt, van egy határozottan Városi formát öltő magja, lakóteleppel. Ám a legszélső házak szomszédságában nyaranta szőke búzakalászok között kavarog a szél. — Karcsúbbak lettünk — mutat a térképre a csoportvezető —, a közelmúltban több, mezőgazdasági művelés alatt álló földterület külterületté vált, ám a hosszúságon ez mit sem változtat. Ezt a különleges szerkezetet nem tudjuk megváltoztatni és nem is lenne helyes. Ennek szellemében készült el Dabas rendezési terve, amelyet a tanácsülés decemberben elfogadott. Eszerint folytatódna a falu középső részén a lakótelep-építés, szerkezetében egy városiasabb arculat kialakításával. Természetesen ez is alkalmazkodna a realitásokhoz, később sem épülnek majd három-négy szintesnél magasabb házak. A többi kerületben megmaradna a családiházas kertvárosi jelleg. Persze ennek is vannak korlátái, hiszen egyre kevesebb a szabad telek, sok helyen ma már csak a régi nagy parcellák felosztásával tudnak házhelyhez jutni a fiatalok. Viszont nincs minden család olyan előnyös helyzetben, hogy a második generáció lakásgondját telekosztással meg tudná oldani. Divatot teremteni Ezért törekszenek Dabason Is a sorházas építési mód népszerűsítésére. A régi tanácsháza szomszédságában tizennégy, a bölcsőde mellett pedig tizenkét lakásos sorház épül, mintegy kedvet csinálva a fiataloknak ehhez a lakásépítési formához. A település központjában panelelemekből formálódik a lakótelep, építője a kecskeméti DUTÉP. Járomi Lajos szobájának falán szép színes fotók mutatják be a paneles családi és sorházakat. — -Szeretnénk, ha az utóbbiakhoz is sikerülne kedvet csinálni Dab„ on — mondja a csoportvezető. — Egyelőre azonban még erős a ragaszkodás a családi házhoz és a hozzá tartozó nagy kerthez. Az sem mellékes szempont, hogy a hagyományos technológiával épült házak lényegesen olcsóbbak, éppen a sok saját és baráti munka miatt. Eltűnnek a vályogházak — A gyóni részen egy-más- fél évtizeddel ezelőtt elkezdtek színesedni a házak — meséli Járomi Lajos. — Akadt olyan porta, amely hat-hét színben pompázott. Szót emeltünk ellene, mert úgy éreztük, hogy I a nemzetiségi építészeti hagyományok átörökítése nélkül, nincs helyük a modern családi házakon a hagyományos színvilágnak. Ki is derült, hogy divatról volt szó csupán. Manapság ezen a részen épülnek a legszebb, legízlésesebb új otthonok. Évente nyolcvan-kilencven építési engedélyt ad ki a tanács, nem ritka, hogy alig húszéves házakra kérnek bontási engedélyt, a vályog épületek helyére téglából emelnek újat. — Az, hogy Dabas ilyen különleges formájú, hosszú falu az ittenieknek természetes és megszokott dolog. Így szeretik és talárt furcsán hangzik, de dugába dőlt — az érdektelenség miatt — egy helyi autóbusz körjáratnak a terve — mondja a csoportvezető. — Nagy gonddal állítottuk össze az útvonalat, egyetlen közintézményt sem kihagyva, mégsem volt érdeklődés, kevesen vették igénybe. A hosszú faluban minden szolgáltatásból legalább' hármat kellene létrehozni, hogy a nagy távolságokat ne kelljen megtenni. Az iskolákból, óvodákból i sári, a dabasi és a gyóni részre is került. Ennek ellenére az új dabasi „suliba” távolabbról is járnak gyerekek. A községet hosszában átszelő utcákban hatszáznál is több házszám van. A rekord hosszúságú úthálózat karbantartása, a közmű építése, a vízelvezető árkok kialakítása rendkívüli feladatokat ró a tanácsra. Ám, úgy tűnik, hogy akárcsak a lakosság, a település vezetése is hozzászokott a különleges méretekhez. M. K. A cím fölötti képünkön: Befejezés előtt a tizenkét lakásos sorház, a bölcsödé szomszédságában. Erdősi Ágnes felvétele Hatalmas kondorok, éles j kések, tisztára sikált aszta- í lók, és lázas készülődés, ? Érden, a Szepesi család je- ^ les napra ébredt, s a bőség ^ évszázados rítusára szede- jj lőzködik. Vájdlingok, mű- í anyag tálak és tepsik ke- ^ rülnek a nyári konyhába, J felállítják az üstházat, elő- ^ kerülnek a gázpalackok, a ^ vödrök és a súrolókefék is. ^ S miközben szállingóznak már a rokonok, barátok, s á a ház asszonya arany és ^ rubinszinű borokkal kínál- ^ ja őket, miközben még mit ^ sem sejtve, elégedetten rö- í fög óljában az áldozat. Haditanács után« A böllér megérkezése a jel: a férfiak felkerekednek, bátrak és jókedvűek, gyors haditanácsot tartanak: te majd hátul fogod, mi ketten elölről, aztán gyorsan ledöntjük. Hatan jutnak az ólból kiterelt százhetven kilós jószágra, mely megérezvén a vészt, fülsiketítő sivalkodásba kezd, de már nincs menekvés; izmos férfikezek markolják fülét, farkát, hátsó lábát, s kérlelhetetlenül vonszolják... — Most! Döntsd le... ne engedd el! — röppennek a kiáltások, s a böllér, Kákics Pál szakszerűen teszi dolgát: bevégeztetett. Dübörög a gázpalackból táplált pörzsölő lángja, közben Szepesi József né körbekínálja forralt borral és pálinkával a disznóölés részeseit: Dötnény Istvánt, D urmics Ferencet, Kapa Pált, Várnai Józsefet, és férjét, Szepesi Józsefét. Kisfiúk, Gabi és a szomszéd kislány, Németh Ildikó is ott ácsorog a felnőttek között: kíváncsian szemlélik, hogy tisztul meg a disznó bőre, s egyikőjük, talán kissé ijedten is, megkérdezi: — Sírt? — Nagyon sírt —felel valaki, de ez a válasz csupán a gyerekek lelkét rendíti meg; a tor felnőtt résztvevői vidáman, s főként céltudatosan dolgoznak tovább. Kokics Pál felállítja a rémfát, a böllérek munkáját megkönnyítő szerkezetet, s hozzálát a bontáshoz; bárdja lesújt, s a sertéstest anatómiai elemeire szab- dalódik, sonkákra, oldalasokra, miközben a belsőségek az üstházon fortyogó abálólébe kerülnek. Gőzök és illatok ter- jengenek, s a nyári konyha tisztára sikált asztalain gyűlik, egyre csak gyűlik a háj, a hús, a szalonna ... Kétíves művelet — Mit akarsz a nyakából? — Tokaszalonnát. Pali. Hallod? Vékonyra, Pali! — Hány szalonnát akarsz. Szepi ? — Két táblát. Szorgosan és vidáman telik az idő. a munka immár visszavonhatatlan jókedvvel párosul: tréfák csattannak, nevetések harsannak, miközben kötődésekkel tűzdelt vita bontakozik ki: a jövő idényben a Budafok megveri-e Érd focicsapatát? S míg a férfiak feltűrt ingujjal, s késsel a kezükben teszik a dolgukat, a lakás konyhájában a gáztűzhely körül a háziasszony és barátnője, Németh Ferencné szorgoskodik, ínycsiklandó illatok terjenge- nek, hamarosan elkészülnek a fokhagymás májszeletek, amit aztán a tor résztvevői jóízűen s csak úgy, kenyér nélkül, pillanatok alatt elfogyasztanak. De nemsokára serpenyőbe kerül a pecsenyének való hús, s hatalmas edényben rotyog már a toroskáposzta is. Asztalra rakva, a fagyos udvaron már sonkák, szalonnák sorjáznak, miközben a darálóból egyre csak dől a kolbásznak és szaláminak szánt hús. Nemsokára az egyik legkényesebb műveletre kerül sor: fűszerezni, ízesíteni és megkeverni a tölteléknek valót. — Még egy kis erős paprikát bele! — mondja a házigazda. — Köménymagot? — Szó sem lehet róla! Bőséges lakoma Ujjáva! csippentve mindenki, végigkóstolja a kolbászhúst; jó lesz, jegyzik meg többen is. Szepesi József harmadjára, negyedjére is megízleli. s rábólint: jeladásra üzembe helyezi a böllér a töltőszerkezetet. s most már szinte véget nem érő kígyózással megindul a kolbászáradat. Hamarosan megtelik az asztal, egy gyermekfürdőkádba rakják át, de egy idő múltán ez is színültig lesz. Utoljára marad a hurkatöltés, s egyéb apróbb teendő, a munkás nap lassan véget ér. Ha nem is tart ki egy esztendeig a sokféle finomság, jó ideig azonban tele lesz az éléskamra a Szepesi családnál. Ezt is. meg a derekasan végzett munkát ünnepli meg terített _ asztalnál a torban részt vevők gárdája: a bőséges lakomát vidám borozgatás követi. X. L Bába Mihályi K elemen Géza két esztendeig dolgozott egy műhelyben Bóna Árpáddal. Elválaszthatatlan jó barátok lettek. A szakik mosolyogtak is rajtuk: tűz a vízzel hogy fér meg? Bóna vibráló szemű, gyors beszédű, fürge kezű, mindig mozgó, majdnem lót.i-futi ember volt. Kelemen az ellentéte: csendes, halk szavú, keveset beszélő, inkább lassú, de alapos, pontos munkát végző. Mindennap együtt mentek ki a gyárból, olykor betértek a talponállóba egy fröccsre, egy féldecire. A két család is hamar összebarátkozott. Névnapot, születésnapot egymás nélkül nem ünnepeltek meg. Gyakran tettek együtt is kirándulásokat. A gyerekeik is összebarátkoztak. Akkor sem változott meg semmi, amikor Bónát egy másik műhelybe csoportvezetőnek vitték el. Az udvaron vagy a kapu előtt megvárták egymást. Most még több megbeszélni valójuk volt, mert egyik is, á másik is elmondta, hogy mi történt a műhelyben, ki készülődik nyugdíjba, ki kapott több prémiumot, jutalmat, szak- szervezeti beutalót családostul, család nélkül. Egy nyár eleji napon Bóna szinte el- . rohant az udvaron rá várakozó Kelemen mellett. — Most rohanok, komám, majd holnap találkozunk. Fontos... — hadarta Kelemen felé. Kelemen az utolsó szavait már nem is értette. Biztosan nagyon fontos dolga lehet, ha még egy fröccsre se jön, gondolta. Még akkor sem fogott gyanút, amikor hiába várt rá. A portástól tudta meg, hogy Bóna elsőként rohant ki a gyárkapun. A felesége néha megkérdezte, hogy mi van Bónáékkal. Semmi, legyintett, nagyon elfoglalt mostanában. Ritkán találkozunk, akkor is csak a műhely problémájáról beszélgetünk Eltelt a nyár, az ősz. Kelemen néha, amikor egyedül baktatott ki a gyárból, eltöprengett, hogy mivel is bánthatta meg Bóna Árpádot, hogy menekül előle. Nem jutott eszébe semmi. És ha akaratlanul sértette meg? Talán akkor, amikor legutoljára náluk jártak és ő rászólt a kisebbik Bóna gyerekre, hogy ne ugráljon, ne táncoljon a fotelen? De ez sem lehet ok arra, hogy barátságukat szó nélkül felrúgja. Egyszer aztán elhatározta, hogy beszél vele, megkérdezi tőle, mi baja van. Átment a Bóna műhelyébe. Megkereste. — Te, Árpi, ráérsz egy kicsit munka után? — Hogy? Ja. Milyen nap is van ma? — Szerda. — Szerda. Hm, várjunk csak, szerda — töprengett egy keveset —, igen, rá, egy órácskára. — A kapu előtt megvárlak. Esett a hó. A szél is fújt. Az emberek behúzott nyakkal, felhajtott gallérral, toporogva, dideregve özönlöttek ki a gyárkapun. Kelemen már ott ácsorgóit a kapuval szemben. Az elsők között jött ki. Félt, hogy Bóna megfeledkezik róla és elrohan. Hegyes kucsmában jött ki sietve a gyárból. — Na, itt vagyok. Szervusz — hadarta. — Gyere, igyunk egy bögre forró bort, mert megvesz az isten hidege. Nálunk olyan huzatos a műhely, hogy a pufajkában is fázunk. Szótlanul vágtak neki a rövid útnak. A hevesedő szélben nem volt kedvük kinyitni a szájukat. Most kétannyian voltak a talponállóban, mint máskor. Kikérték a két bögre bort és behúzódtak a sarokba egy könyöklő mellé. Mohón itták a forró bort. — Na, ez jólesett — csettintett Hóna. — Hogy vagytok? Mi újság nálatok? — Semmi. Megvagyunk. És nálatok mi újság? — Hajtás, öregem, hajtás. — Jó, jó. de neked mi bajod van-ve- lenij velünk? Mostanában úgy kerülsz, mint a rühes kutyát. Ha valami bajod van, miért nem mondod meg? Megsértettelek? Már a műhelyben is gúnyolódtak: na, mi van a barátoddal? Bóna meghökkent. Váratlanul érte Kelemen Géza támadása. Szeme kikerekedett. tekintete ide-oda futkározott. — Megbolondultál? Honnan veszed ezt a hülyeséget? — Te mit gondolnál az én helyemben? Bóna Árpi homlokára húzott sapkáját feljebb tolta, hörpintett a borból, aztán csak fejét csóválta. — Igen, értelek. A látszat ellenem szól, már említeni is akartam, de valahogy mindig elmaradt, ez a rohadt hajtás, rohanás. — Ne a hajtásról beszélj nekem. — De Géza, arról kell, hogy beszéljek, ha meg akarlak nyugtatni, hogy nem érzek irántad, irántatok haragot, hogy ugyanolyan barátomnak tartalak most is, mint régen, csakhát... Szóval az a helyzet komám, hogy öregszem, veled együtt, és rájöttem, hogy nekem már nincs sok esélyem, ha szerezni akarok valamit magamnak, a családomnak, akkor most kell ráhajtanom, amíg még bírom szusszal. A telekre építkezni akarok, a gyerekek nőnek, lakásról kell gondoskodnom, mert a sült galamb nem repül a szájukba. Érted? Kelemen megforgatta ujjal között a bögrét. — Értem. De... — De azt sem várhatom, hogy majd besorolják őket a tanácsban és kész. Te is tudod, hogy nem pottyan az égből semmi. Arra hiába várunk. Szóval, én eldöntöttem, hogy amíg bírom, hajtok. Találtam két maszekét, egy vízszerelőt, egy lakatost. Az egyiknél mindig akad munka. Néha még sok is. Én innen a gyárból egyenesen rohanok hozzájuk vagy a már előre megadott címre, és megállás nélkül dolgozom este nyolcig, kilencig, tízig. Lazsálás nincs, mert ott a mester és hajt. Nem lehet negyed órákat lógni, cigizni. Nincs egy szabad délutánom, estém. De dolgozom szómbaton és vasárnap is. Mondom: ameddig bírom! Otthon alig látnak. De emiatt nem berzenkednek, mert tudják, hogy miért csinálom. Néha a feleségem sóhajtozik, de hát mit tehetek. Én este mindig olyan fáradt vagyok, hogy még le se teszem a fejemet a párnára, már alszom. Hidd el, komám, ez a nagy hajtás az oka, hogy nem találkozunk, és nem a harag, sér- tődékenység. Sokszor gondolok én is arra, de jó lenne most is eljárogatni egymáshoz, vagy néha elborozgatni a talponállóban. De mikor? Most is csak azért van egy órácskám, mert új helyre megyünk dolgozni, és a majszter nem ér rá korábban. De ha elérem, amit terveztem, amit akarok, akkor abbahagyom ezt a nagy hajtást, és akkor akkor majd megint találkozgatunk — bökte hevesen a magasba mutatóujját S zomorkásán bólintott Kelemen. Aztán megitta borát. Indultak a kijárat felé. Szótlanul. ^laau hajtás
