Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
1985. JANUÁR 26-, SZOMBAT Nő a f estékválaszf ék A Budalakk Festék és Műgyantagyár az idén mintegy 5 —6 százalékkal növeli termelését. A vállalat immár öt éve az ipari átlagnál gyorsabban fejlődik. Az egy lakosra jutó évi festékfelhasználás ma Magyarországon nem egészen 11 kilogramm, Nyugat-Európá- ban általában 13 kilogramm. A hazai festékigények mintegy 60 százalékát kielégítő Budaiatok nemcsak a mennyiség növelésére, hanem a minőség javítására, az új festési technológiákhoz igazodó termékek kifejlesztésére is törekszik. Az idén több elavult termékük gyártásának megszüntetését tervezik. Ezekben a hetekben felülvizsgálják az elmúlt évek rendeléseinek alakulását, s ennek alapján döntenek majd arról, hogy mely termékek kerüljenek le véglegesen a palettájukról. Helyettük hasonló célú, de korszerűbb, a mai igényekhez jobban igazodó gyártmányokat kínálnak majd a vásárlóknak. Nyolcágú, díszes csillárok Gyepterületek a több gabonáért? Kóstoltatják a takarmányt Egyebek között díszes csillárokat Is készítenek Sülysápon, a Tápióvölgye Tsz ottani kapcsoló-szerelő üzemében. A nyolcágú csillár egyre kedveltebb a vásárlók körében, nemcsak az antik, hanem a modern bútorokhoz is jól illik a lakásokban. Képünkön Barta Jánosné és Trcpák Erika összeszereli a csillárokat. Hancsovszkl János felvétele A képviseleti munka minőségéről A mércét mindenki maga emeli Mozgalmas esztendő elé nézünk az idén. A gazdaságban nyilvánvalóan folytatódnak a különböző változások, s politikai, társadalmi életünkben is jelentős események várhatók. A párt alapszervezeteiben ezekben a napokban zajlanak a Xlll. kongresszust előkészítő, vezetőségválasztó taggyűlések. Közeleg az ország felszabadulásának 40. évfordulója, s 1985-ben — az új rendszer szerint — tanácsi választásokra is sor kerül... Olyan időszakban történik mindez, amikor a képviseleti munka jelentősége minden területen nő, minősége nagyban meghatározza az emberek hangulatát, közérzetét. A Pest megyei tanácstagok monori körzeti csoportjának tágjai — az országgyűlési képviselőkkel és a helyi tanácstagokkal —, sok nehéz feladatot, megbízatást teljesítettek a választási ciklus eddigi szakaszában. Bakonyi Györggyel, a csoport elnökével közös munkájukról beszélgettünk »• -rt —1 Az emberek — o választók — jobbára az egyes tanácstagok tevékenységét ismerik, a testületét kevésbé. S talán nem is igazán értik a jelentőségét. — A mi munkánk valóban kettős arculatú. Ez kifejezésre jut egyrészt kinek-kinek a maga választókörzetében a fogadóórákon, a lakossággal, a tanáccsal, illetve a gazdasági egységekkel, politikai, társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartásban. Tőlük gyakran kapunk konkrét megbízatást, feladatot, amelyeket kötelességünk a tőlünk telhető módon, a leglelkiismeretesebben teljesíteni. A megyei tanács ülésein például viszont már egyeztetett programmal, a közös érdekek képviselőiként veszünk részt. Érzelmi kötődés Is Az együttes munka jelentőségét én abban látom, hogy a csoport keretein belül, a legaktuálisabb témák napirendre tűzésével és megvitatásával átfogó képet kanunk ogy-egy kérdéskörről. Nagy fontosságot tulajdonítok a konkrét és pontos információknak, amelyeket adaptálni tudunk a közéleti munkában, befolyásolja állásfoglalásunkat, s nem utolsósorban segít a választók tájékoztatásában vagy agitációíában. Együttműködésünk kohéziós erő: nemcsak az értelmi, hanem az érzelmi kötődésünket is fokozza. Töprengve — Előfordulnak-e viták a tanácstagi csoporton belül? Például, ha eqyes feladatok rángsorolásáról van szó ... — Ilyen jellegű vitáink éppen azért nincsenek, mert a közös munka révén ismerjük a városkörzet, s egymás választókerületének gondjait. Tudjuk és belátjuk, hogy mindig a legsürgetőbb. legégetőbb feladatokat kell elvégezni. Az viszont gyakori és természetes, hogy a csoportüléseinkre meghívott előadókat — egy-egy szakterület képviselőit, gazdasági, varv kereskedelmi egység vezetőit — alaposan „kivesézzük", felhívjuk a figyelmüket az általunk tapasztalt hiányosságokra, gondokra. Legutóbb például a toét Áfész elnökét „forgattuk” meg. — S mit szólnak ehhez az érintettek? — Ügy érzem, a testület már rendelkezik akkora tekintéllyel, ranggal,- hogy a megbíráltak tudják, mindenkor önzetlenül, a köz érdekében emelünk szót. Magam is gyakran tapasztalom, a helyi gazdasági egységek, intézmények is számítanak ránk. Mindebben nyilván döntő szerepet játszik a nagyközségi pártbizottságtól és a tanácstól kapott sok segítség, a folyamatos elvi és gyakorlati támogatás. — Milyen a kapcsolatuk a terület országgyűlési képviselőivel? — Ök is állandó meghívot- tai a csoportüléseinknek, s rendszeres résztvevői a közös munkának. Több esetben, több ügyben közösen járunk el. Dr. Varga Jánossal együtt szorgalmaztuk az illetékes minisztériumban a Forrás áruház megépítését, más fórumokon pedig az Ady úti iskola, valamint a gimnázium épületének korszerűsítését. — Hogy érzi. könnyebb vagy nehezebb lett ebben a választási ciklusban a képviseleti munka? — Annyival lehet nehezebb, amennyivel nőttek — a népgazdaság adott helyzete kapcsán — a tanácsra háruló terhek. A kevesebb pénzt jobban be kell osztani, alaposan meg kell gondolni. mire mennyit költünk, többet kell töprengeni azon, hová mit adhatunk. Ebből adódik, hogy nehezebb a lakossággal megértetni az egyes döntések okait, az agitáció több energiát igényel. Aki azonban vállalta, s önzetlenül, legjobb tudása szerint akarja ellátni ezt a feladatot, az nem térhet ki a nehézségek elől sem. Lokálpatriótaként — ön felelős beosztásban ■fiz, . MSZMP■ Központi Bizottságának apparátusában dolgozik, számtalan más társadalmi megbízatása van. Hogyan győzi mindezt? — Ügy érzem, csak annyit vállaltam, amennyit lelkiismeretesen el tudok végezni. A mércét önmagában mindenkinek magának kell meghatározni. Egyébként pedig Mo- noron élek, itt köteleztem el magam, úgy hiszem egészséges lokálpatriotizmus, hogy ahol tudok — szervezett keretek között is —, ezért a közösségért dolgozom. — Jut-e ideje pihenésre? Hogyan telt a szombat, a vasárnap? — Az embernek meg kell tudnia szervezni saját életét. A hét végét én csaknem mindig családi körben töltöm, elvégzem a munkamegosztásból rám háruló feladatokat. Most például fát vágtam és takarítottam, de jutott időm olvasásra, pihenésre is. Van egy érettségire készülő kislányom, ha akarja, neki is segítek. S ha alkalom adódik, szívesen beszélgetek, viccelődök el baráti körben. Vercszki János itatások az Agrártudományi Egyetemen A mezőgazdasági berkekben, élőszóban és folyóiratokban, szakkönyvekben új szó terjedt el a legelőhasználat helyett. Ez a gyepgazdálkodás. A formai módosulás szemléleti és tartalmi változást jele* * *.. Elég, hu arra gondolunk, mi a különbség aközött, hogy használunk valamit, illetve gazdálkodunk azzal a valamivel. Népszerű dolog lett a gyepgazdálkodással foglalkozni, de nemcsak népszerű, hanem fontos és hasznos is. Két, szakmai lapban megjelent vélemény is erre vall. Az egyik szerint az elmúlt évtizedek sora a gyepfejlesztés elodázását hozta, ezért nem várható néhány év alatt lényeges változás. Emiatt is kiemelkedő azoknak a kutatásoknak a fontossága, sürgőssége, melyek a gyepgazdálkodás problémáinak tisztázására, az ésszerű földhasználatra irányulnak. A másik így szól: a hetvenes években növekedett a szarvasmarha-állomány, de nem biztos, hogy ennek földrajzi megoszlása szerencsés. Észak-Magyarországon, ahol a mezőgazdasági területből a gyep aránya nagyobb, mint az országos átlag, egyenesen csökkenő a szarvasmarhatartás. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok — java éppen ezen a földrajzi tájon található — inkább a növénytermesztésben érdekeltek. Biztos, hogy ez vezet az ésszerű földhasználathoz is? A szántó helyett A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kiveszi a részét a gyepgazdálkodással kapcsolatos kutatásokból. Eredményeikről egy másik téma társaságában most a Magyar Agrártudományi Egyesület szakosztályi ülésén- számoltak be. Az előadó dr. Barcsák Zoltán egyetemi docens volt, aki számos más megbízatása mellett a MAE gyepgazdálkodási szakosztályának Pest megyei elnök^, országos elnökhelyettese. Öt kértük, hogy foglalja össze az ott elhangzottakat. — A két előadás egy cél körül mozgott. A magyar gabonaprogramban a fejenkénti másfél tonnás termelés elérését tűzték ki feladatúi. A megvalósuláshoz gyepterületünkkel is segíthetünk. Mi arról beszéltünk, hogy a gyepek javításával alaposan növelhető a hozamuk, és ezzel területet szabadíthatunk fel a szántóföldi növénytermesztésben a tömegtakarmány helyett a búzának, kukoricának. Feíüivetik a füvet — Pest megyében a hatvanezer hektár gyepterületnek a negyven százaléka dombvidéki, talajvédő jellegű. Feltörésük nem ajánlott, hiszen ott sekély a termőréteg és nem biztos, hogy sikerülne újratelepíteni rajta akár a gyepet is. A műtrágyaszóró gép viszont eL tud rajtuk menni. Sokéves kísérletek után megállapítottuk, hogy az alacsony átlagtermésű gyepet műtrágyázással nagyobo hozamok elérésére tehetjük alkalmassá. Általában ahány kilogramm nitrogén hatóanyagot juttatunk ki a legelőre, hektáronként, any- nyiszor száz kilogrammal növekszik a takarmánytömeg. Az első tonnát, amit magától is megtermelne a gyep, ingyen kapjuk. A többletért kell fizetni. Nem mindegy, hogy mennyit. Ezért ki kell számítani a legkedvezőbb arányt, meddig érdemes még növelni a tápanyag mennyiségét. — A gyepjavítás első lépcsője természetesen a gyom- mentesítés. Erre már kiváló vegyszereink vannak. A következő lépcsőben felülvetjük például nádascsenkesszel vagy magyarrozsnokkal a meglevő füvet, besűrítjük az állományt. Mindezek után jöhet a műtrágyázás. — Ma a tömegtakarmány harmada származik a gyepről. Elsősorban az egynyári növényeket lehet a feljavított rétről, legelőről származó zöldfű- többlettel pótolni. Az energiaínséges világban nem nagy befektetéssel ki lehet használni ezt a tartalékot. Dr. Oravecz Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa a gyep—gabona váltó lehetőségéről tartott előadást. A magyarországi egymillió-háromszázezer hektáros gyepterületnek a 20—30 százalékán olyan sok szerves anyag halmozódik fel a talajban az elhaló növényzetből, hogy az lehetővé tenné két éven át gabona termesztését. A következő nyolc évben ismét gyepnek használnák a földet, s újra felhalmozódna a szerves anyag. Természetesen csak azokat a gyepeket érdemes ilyen váltóba bevonni, melyeken gazdaságosan termeszthető a gabona. gyáron a homokon Ezekben a látszólag kicsiny lehetőségekben óriási energiák tárolódnak. A termelési rendszerek ma már garanciával vállalják a gyepjavítást.-A kutatók pedig immár azon törik a fejüket, hogy vajon milyen az ízük a különböző füveknek. Ebben persze nem ők döntenek kóstolás alapján, hanem maguk az állatok. És érdekes, hiába tartalmaz az egyik fűféle több fehérjét, tápanyagot, mint a másik, a szarvasmarhák esetleg mégsem azt választják, sőt akár le is tapossák. A tudósok meghatározhatják, melyik takarmány miből mit tartalmaz, de hogy melyik ízlik, abban nem dönthetnek az érdekeltek helyett. Magyarországon tucatnyi telepítésre érdemes fűfajtát lehetne elterjeszteni. Kosdon, Rádon már kialakult egy sorrend, az idén nyáron a dán- szentmiklósi homokos talajon termett takarmányok közül választanak majd a békés kérődzők. Tervezik a juhok ízlésének megismerését is. A mezőgazdaság-tudomány ma egy napra sem állhat meg, művelői nem ülhetnek babérjaikon. Balázs Gusztáv Négyórás munka az asszonyoknak Megnövekedett a kereslet Tápiógyörgyén több helyen — egyebek között a bölcsődében — ki tettek egy hirdetést, mely szerint négyórás munkát kínálnak nők számára a Po- mázi Faipari Szövetkezet helyi telepén. A községi tanácsnál is felhívják a náluk megfordulók figyelmét erre a lehetőségre. Milyen előzményei vannak a négyórás foglalkozás meghirdetésének? — Erről beszélgettünk Gál Lászlónéval, a faipari telep vezetőjével. Mint elmondta, alapvető dolog az, hogy sok kézi munkát igénylő termékük iránt itthon és külföldön is nőtt a kereslet. Egyetlen cikket gyártanak: fakanalat. de ennek sokféle formájú és méretű változatát. Tavaly másfélmillió darab készült náluk, erre az évre kétszázezeréi többet terveztek. A szövetkezet legnagyobb külföldi megrendelői közé tartozik Dánia és az NSZK, ahol a fából készült kézi munkával csiszolt — a hagyományostól Nem kívánom ingyen... Közelebb kerülni Lepencéhez Befogadó nyilatkozattal, rendezett anyagiakkal, nyolcvanas, nem dohányzó, alkohol- mentes, pihenni vágyó, saját magát ellátó férfi keres intelligens családnál kis szobát, bútorozva, vagy anélkül. Esztergomtól Budapestig (belterületen) bárhol, összkomfortos lakásban. Minden becsületes le- vélboli választ szerencsés megoldással kérek „Nyugdíjas egészségügyi” — jeligére ... A szokatlan hirdetés feladója Tatabányán az Ifjúmunkás úton lakik. Ajtaján két név: Geltért Árpád, Pogány Péter. • Idős, ősz hajú, szemüveges úr nyit ajtót. Gellért Árpád egyedül van otthon. Mikor megtudja, hogy újságíró vagyok, elmeséli: — Betöltöttem a 06. évemet. Egyedül élek. Pontosabban árva keresztfiammal, akinek én vagyok a gyámja és gondnoka. Harminchét éves, de szellemi fogyatékos. Pétert mi taníttattuk. Kisegítő iskolábah végezte el a nyolc általános osztályt, papírzacskókat ragasztott egy szociális foglalkoztatóban. Budapesten laktunk, jól megvoltunk. Amikor az Orvostovábbképző Intézet főelőadójaként nyugdíjba vonultam, újabb csapás ért. Meghalt a feleségem. A szívem felmondta a szolgálatot. Megoperáltak. Azóta pacemakerrel élek. Egy nyugdíjas gyógypedagógus tanárnő gondozott minket havi 600 forintért. Pogány Péter — így hívják a keresztfiamat — anyjaként szerette őt... Hetvenkét évesen feleségül vettem. Rosszul sikerült a házasság, hamar elváltunk. — Hogyan kerültek Pestről Tatabányára? — Csere útján. Egy asszony a fővárosba akart költözni leánya közelébe. A mi lakásunk nagyobb volt, ezért ő még 60 ezer forintot fizetett. Szükségünk volt a pénzre is, de sokkal jobban a gondozásra, törődésre. Az üzletfelünk úgy ígérte, hogy Tatabányán lesz segítőnk, akinek természetesen megfizettem volna a munkáját. De ez csak ámítás volt. Elküldtem, 1982-ben, újra operálni kellett a szívemet, — Míg a kórházban volt, ki gondoskodott a keresztfiáról? Ráncos kezét tördelve válaszol: — Akkor került intézetbe! Nagyon nehezen szokta meg az ottani környezetet. Amikor kicsit jobban lettem, újra magamhoz vettem. Amíg élek, én akarom intézni a sorsát, de be kell látnom, hogy már nem vagyok képes ellátni egyedül. Jobb helye van Lepencón, ahova visszakerült tavaly márciusban. Azóta többször volt itthon. A karácsonyt is együtt töltöttük. Minden héten küldök neki csomagot. Rendszeresen látogatom. — Azért adta fel a hirdetést, hogy közelebb kerüljön hozzá? — Igen. Nehezemre esik már az utazás ilyen messzire. Nekem nincs annyi pénzem, hogy lakást vegyek a környéken. Péter után havi 800 forintot kapok, de az intézetnek 60 forinttal többet fizetek. A nyugdíjamból, ha szerényen is, de tisztességgel megélek. Nem iszom, nem dohányzom, magamat még el tudom látni. A befogadó nyilatkozatra azért van szükségem, hogy néha meglátogathasson az én Péterem ... Ha Lepence környékén a Dunakanyarban odaköltözhetnék valakihez, annak odaadom azt a pénzt, amit ezért az összkomfortos kétszobás tanácsi lakásért kapok. Több mint százezer forintot... Palásti Péter formájában eltérő — konyhai eszközök különösen divatosak. A növekvő keresletnek megfelelően, tavaly korszerűsítették az üzemet, de ez még csak egyike a szükséges feltételeknek, hiszen legalább ilyen fontos lenne, hogy legyen elég dolgozójuk. Idén azonban csak 30 munkással kezdték az évet, míg tavaly üyenkor még 39-en voltak. Az eltávozás okai? Nézzük ismét a számadatokat: 16 nyugdíjast tartanak számon, 14-en vannak gyermekgondozási szabadságon, s ez már önmagáért beszél. Emellett pedig tény az is. hogy jelenleg már több munkalehetőség között lehet válogatni Tápiógyörgyén is, mint néhány évvel ezelőtt. Megoldást keresve még tavaly megalakították 14 vállalkozóval a szakcsoportot, melynek tagjai 40-70 órát dolgoznak hétvégeken, vagy késő délutáni műszakban. Ez a forma bevált, elsősorban a termelés előkészítésénél hasznosítják a szakcsoportot. Űjabb tartalékok azonban, a túlmunkában már nincsenek, mert műszak után az asszonyoknak ott a háztartás, a gyereknevelés, a kert, tehát a jelenleginél többet nem tud vállalni a szakcsoport. Más lehetőséget is próbáltak tehát keresni és ez a négyórás munkavállalás hirdetése. Gál Lászlóné, aki a község nőfelelőse is, hónapokkal ezelőtt részt vett a területi nő- bizottsággal egy tapasztalat- cserén. Ellátogattak a szent- mártonkátai termelőszövetkezetbe, ahol melléküzemágként több. főleg nőket foglalkoztató műhely is van. Ott hallottak négyórás munkalehetőségről. s ezt akarják — a növekvő termelésű — tápiógvörgyei fakanál-üzemben is megteremteni. A felhívás iránt már sokan érdeklődtek, és eddig öten vállaltak munkát. Valamennyien kisgyermekes anyák, akik egész napra nem akarják otthagyni a családjukat, de a négyórás elfoglaltság átmenetileg előnyös megoldás a számukra. Gá. J.
