Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-24 / 19. szám

Combnyaktörések hava A betegek nem a tél áldozatai A sportolók vigyáznak magukra Dr. Nagy László kollégájával a legfrisseb törés gyógyítását be­széli meg A téli időjárás nehezíti a közlekedést, az energiaellátást, esetleg a mezőgazdaságban is kárt okozhat, ha nem kapnak elég vastag hótakarót a földek. Mi a helyzet az egészségünk­kel? Vajon okoz-e a napok­ban tapasztalható rendkívüli hideg sajátos megbetegedése­ket? Mennyire érezhető ez a kórház forgalmán? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk a városi kórház belgyógyásza­tán és a traumatológiai osztá­lyon. Disznótorok ideje Dr. Tóth János, a belgyó­gyászat osztályvezető főorvosa: — A hideg miatt nem több a beteg. Nincs több légúti vagy hurutos megbetegedés sem. Négyen-öten ugyan fek­szenek tüdőgyulladással, de ez nem számít rendkívülinek. Az évszak „áldásai” egészen más­képp jelentkeznek. A disznó­öléseket követő mértéktelen eszem-iszomra gondolok, ami több, esetleg lappangó beteg­ségnek is közvetlen kiváltó oka lehet. Elsősorban az epe- és a hasnyálmirigy-betegségek jönnek elő. Nehezebb ilyenkor az otthon fekvő, idős betegek­nek, akik ellátásra szorulnak. — Mennyi időt tölthetünk az ilyen hideg levegőn? Elég-e annyi, amíg a munkából ha­zaérünk? — Semmi esetre sem. Aki begubózik a meleg szobába, és onnan csak akkor hajlandó ki­merészkedni, ha nagyon mu­száj, az óhatatlanul elveszti ellenálló képességét. Az egyen­letes hideg nem ártalmas. Egészségtelen viszont, ha nagy különbség van az ottho­ni és a munkahelyen megszo­kott hőmérséklet között. Gya­kori ugyanis, hogy míg a munkahelyen túlfűtött irodá­ban kell nyolc órát eltölteni, addig otthon takarékossági okokból jóval alacsonyabb a hőmérséklet. Hosszabb idő alatt ez alaposan próbára te­szi a szervezet ellenálló képes­ségét. A főorvos elmondta még, hogy az évszaktól eltekintve, általában több a beteg, főleg szívinfarktussal kerülnek be ide viszonylag fiatalon. sorban a barkácsolásból eredő kézsérültek érkeznek. Egy gya­lugép ejtette sérülést öt-hat ember lát el. Ez nekik is leg­alább háromórai munkát je­lent. Csontot, inat kell illeszte­ni. Mindezt úgy, hogy még kéz legyen, tehát dolgozni, vagy legalább fogni tudjon vele az illető. Az efféle eseteket régebben amputálták, ma már nem csi­nálunk ilyet. Elkövetünk mindent, amit szakmailag csak tudunk. De mit tehetünk, ha egy hét végén négy azonos baleset történik, hozzá még két országúti, esetleg egy vas­úti sérülés! És még nem be­széltem az üzemi balesetek­ről. Ilyenkor behívjuk az ott­hon levő orvosokat is. Előfor­dul, ho'gy várnia kell a beteg­nek. Főleg az éjszaka beszál­lított ittas sérültek randalí­roznak, kiabálnak. Nem köny- nyű ilyfen körülmények között dolgozni. Barkácsterápia Pillanatnyilag ez a legzsúfol­tabb szoba a traumatológián. Hat helyett kilenc beteg „lak­ja” A szerző felvételei lítják a balesetet szenvedőket. Az út korszerűtlen, legalábbis a rajta lebonyolított forgalom­hoz képest. Nagy gondot je­lent még a Vác határában levő üdülőterület is, ahonnét első­— Visszatérve a télre. Van­nak-e egyáltalán áldozatai a csúszós, fagyos időnek a téli sportoknak? — Azért persze ilyen is akad. Decemberben az első fa­gyok után két hét alatt 37 combnyaktöröttünk volt. Több­nyire idős emberek. Most is van egy „téli” sérültünk. Kor­csolyázott, és összetörte a lá­bát — mutatott egy röntgen­képre a főorvos, amelyen a fölismerhetetlenségig apróra törött lábszár látszott. Ettől eltekintve, egyébként kevesen szenvednek végtagtö­rést. Ügy látszik, a sportolók már tudnak magukra vigyázni. Ki tudja? Mindenesetre a barkácsolóknak is ajánljuk példájukat, hátha így könnyít- hetnének a traumatológusok helyzetén. Dudás Zoltán Pótágyakon A traumatológiai osztályon dr. Nagy László osztályvezető főorvos válaszolt. — 1978 óta 15—20 százalék­kal emelkedett az itt kezelt sé­rültek száma. Régebben meg- éreztük a tél és a más évsza- kbk közti különbséget. Ez ma már egybemosódik. Az ágyak kihasználása éves át­lagban fölötte van a száz szá­zaléknak, míg az országos át­lag csak 87 százalék. A bal­esetek száma egyre nő, ezzel szemben nem lett több a kór­házi ágy. A harminchat fek­vőhelyet pótágyakkal próbál­juk gyarapítani. A hatágyas körte, emben így nyolc-kiljnc beteget helyezünk el. A két- három heti ápolásra szorulókat még így is el kell küldenünk, amint lehetővé teszi az állapo­tuk. Az itt-tartózkodási idő tehát lecsökken általában nyolc napra. — Tud valami magyarázatot adni erre a növekedésre? — Először is ott van a ket­tes út, ahonnan hozzánk szál­Kiüönös házasság Névjegyek ás bérletek Vácott, a Lőwy Sándor utca 2. számú épület üzlethelyisége volt csemegeüzlet, sütödéi mintabolt. Ma is sokan kere­sik az egykori órajavítót, pe­dig a nagy méretű reklámtáb­lák, s az ajtóra, ablakra helye­zett nyomtatványok sokasága sejteti, hogy napjainkban más a rendeltetése. Két íróasztalt lát a belépő. Esyik mögött Policsányi Má­ria, a Pest megyei Nyomda Vállalat szolgáltatási irodájá­nak a vezetője ül, a másiknál Angyal Zoltánná, a Madách Imre Művelődési Központ kö­zönségszervezője. Második éve tart ez a különös házasság. Ügyes volt az elgondolás, mert megoszlanak a helyiség fenn­tartási költségei, s — szükség esetén — helyettesítik egy­mást. A megrendelők örülnek, mert nem kell felkeresni a vá­ros másik végén található nyomdacpületet: itt meg­rendelhetik a különféle névjegyeket, meghívókat, gyászlapokat. Tavaly ennél az asztalnál 240 ezer forint értékű megrende­lést vettek fel, aránylag kis tételű összegekben. Míg másutt öt-hat hónapot kell várni pecsétekre, a váciak három hét alatt elkészítik. Érthető, hogy Szolnokról, Szé­kesfehérvárról, s más helysé­gekből is ideutaznak az anyagbeszerzők. Szinovszki Sándor is távolról érkezett a bélyegzőrendeléssel. Alig akar­ta elhinni, hogy ilyen rövid az elkészítési határidő. Műsorfüzetek, színes plaká­tok. fővárosi színházprogra­mok hívják fel a figyelmet ar­ra, hogy sokféle szórakozási lehetőség közül választhat az, aki Vácott vagy a fővárosban kíváncsi a kulturális produk­ciókra. Ügyszólván minden színházba szereznek jegyet, hacsak hónapokkal előbb nem kelt el, mint például a Ma­dách Színházban játszott Macskák esetében. A közönségszervező sze­retné, ha a váci művelődé­si központ rendezvényei iránt növekedne az ér­deklődés. Nemcsak a fel­nőttekre, a kisebbekre is gondolnak. Január 28-án a Mese Stúdió szereplői bemutatják A pó­ruljárt basa című mesejáté­kot. Eddig csekély az érdeklő­dés. _A hét öt napján reggel hét­től délután három óráig nyit­va tart a főtér melletti iroda. Sokan keresnek mozijegyeket, elővételüket nem sikerült ed' dig megoldani. Helyi színház' bérletek, alkalmi jegyeladások mellett a Zeneiskola is kérte legutóbb a szilveszteri hang­versenyek jegyeinek itteni árusítását. P. R A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1985. JANUÁR 24., CSÜTÖRTÖK Találkozás az emlékszobában Szülőföld, város, elődeink — Mit tudtok Gábor József­ről? Nem vagyok tanár, csu­pán érdeklődöm — hangozta­tom szüntelenül a névadó is­kolája emlékszobájában, ahol életútját kiállított dokumentu­mokkal ismertetik. Beszélge­tésünknek mintegy háttere a Szovjetunió hatalmas falitér­képe, s rajta bejelölve az az út, amelyet a város forradal­már lelkű fia bejárt valaha, a szovjet hatalom főmegbízott­jaként. A válaszok kuszára sikered­nek, a hetedikes kislányok hol rám, hol meg Szalóczi Sándor- néra, az iskola igazgatójára pillantanak, aki többet várna tőlük. Be kell azonban számí­tanunk, hogy az idegen előtt még nehezebb ebben a korban szerepelni, mintha a tanár kérdezne. Napló Kellenek a pozitív példák, az utókor tisztelete jelenünket megalapozó nagyjaink iránt. A gyerekek is azt mondják kissé kuszán fogalmazva, de őszinte szívvel: — Mi is ha­sonlók szeretnénk lenni, ha nem is sikerül esetleg ilyen nagy tetteket véghez vinni. Olvasom az iskola naplóját. Az első oldalon Gábor József arcképe látható. Kisportolt férfi, határozott egyéniség, és az a típus, aki mindig' köny- nyen talál utat az emberek szí­véhez. 1947-ben Bajcsy-Zsi- linszky Endrével és Vass Zol­tánnal együtt kapta meg a vá­ros díszpolgára címet. 1945- ben az MKP jelölte az ideig- letes kormány kereskedelmi és közlekedési miniszterének, s számon tartja a vái'os azt is. hogy 1949-től egy évtizeden át a Váci Kötöttárugyár igazga­tója volt. „Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehettem és a szép ünnepségen vehettem részt. Nagyon szépen köszönöm, hogy továbbra is ápolják a forradalmi hagyományokét.” Vác. 1983. Gábor Glória” Ezeket a sorokat Gábor Jó­zsef Budapesten élő leánya ír­ta, aki rendszeresen ellátogat a gyerekekhez, részt vesz a Gábor József raj ünnepi gyű­lésein: ők most épp hetedik osztályosok. 6ábor József ne­vét viseli az egyik Forte gyári brigád is. Vezetője a szülői munkaközösség elnökhelyette­se, a brigádtagok sokféle mó­don segítik a gyerekek moz­galmait. Kocsis Gyuláné igazgatóhe­lyettes és Fazekas Katalin ta­nárnő, osztályfőnök, rajvezető, Holnapi számunkban Diákcsínytől a bíróságig Kisebb csoportok botrá­nyos viselkedése gyakran ad okot az általánosításra. Különösen a fiatalok maga­tartása került manapság a figyelem előterébe. Holnap megjelenő riportunk szer­zője nem vállalkozik álta­lánosításra. Csupán a fia­talkorúak egyes csoportjai­val kapcsolatos gondokra hívja fel a figyelmet. Kér­déseire a törvény szakértői és alkalmazói válaszoltak. Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): január 24-től 27-ig, csak délután fél 4 órakor A király és a madár című fran­cia raíjz-mesefilmet vetítiik. — Este fél 6 és fél 8 órakor II. helyáron a Defekt című színes magyar krimit játsszák. Ren­dezte: Fazekas Lajos, fősze­replői: Gyöngyössi Katalin, Kern András és Márkus Lász­ló. Madách Filmszínház (Le­nin út 63.): a filmmúzeumi na­pok keretében január 25-én délután 5 és este 7 órakor fel­emelt helyáron tekinthető meg az 1955-ben készült Haragban a világgal (Ok nélkül lázadó) című amerikai film. Rendezte: Nicolas Ray, a főszerepet James Dean alakítja. a testnevelési munkaközösség vezetője társaságában azokról a keretekről esik szó, amelyek a névadó s minden más ha­gyományok ápolásának tartal­mát hordozzák. Mert például a Madách-emlékeket is ez az iskola gondozza, s ezt is csak részben direkt formában. Az emlékszoba természete­sen minden raj- és őrsi foglal­kozás előtt nyitva áll, az is­meretszerzés első számú forrá­sa. A megemlékezés konkré­tabb formájára minden esz­tendőben a november 7-i ün­nepségen is sor kerül. Fonto­sabb azonban ennél olyan tár­sadalmi aktivitásra nevelni a gyerekeket, amilyen példát maga a névadó s már történel­mi elődök szolgáltattak. Erről már felszabadultabban tud beszélni, vagy inkább a tényekre hivatkozni Fazekas 'tanárnő is, aki legutóbb épp a Gábor József raj közremű­ködésével szervezte meg a jégpálya kialakítását. Látni is az igazgatói iroda ablakából a rajta .csúszkáló gyerekeket. Közülük ki ügyesebben, ki még csak most tanulva veszi birtokba a tükörsima felüle­tet, s a nagyobbak segítenek a kisebbeknek. Látszólag apró dolgok ezek, de az apróságok jövendő éle­tének, tudatának formálói. Kétévenként a magyar—tör­ténelem tanítás munkaközös­sége vetélkedőt rendez a felső tagozatosoknak, amikor a téte­lek között a névadó élete is szerepel. De bevésődik máso­ké is, nemcsak a tankönyvek lapjairól, hanem mélyebben, az érdekes és önként válasz­tott elfoglaltságok hatására. Könyvtár Mészáros Emma az iskolai munkamegosztásnak ma még nem a legmegszokottabb, de nagyon fontos posztján, az is­kolai könyvtárban gondosko­dik az önálló könyvtári tájé­kozódás elsajátításáról. Az ap­ró termetű negyedikesek a Magyar Életrajzi Lexikont böngészik, Ybí Miklós, Ma­dách Imre, Arany János éle­tével ismerkednek részleteseb­ben a 8 ezer kötetes könyvtár padjaiban. Nagyszerűek a feltételek a Földvári lakótelep iskolájában, ahol persze még sokféle isko­lai szakkör is kiegészíti a tan­rend szerinti oktatást. Ezt a megállapítást szívesen nyug­tázná Szalóczi Sándorné is, ha nem kellene már vagy hat év óta olyan prózai, ősszel és té­len különösen sok baj okozó gondokkal foglalkoznia, mint a fűtési rendszer elégtelensé­ge, meg hogy a tető beázik. A konyhában átázott kenyeret szelnek a szakácsnők, a szer­tári szekrényben penész kép­ződik a szemléltetőeszközökön. Feltételek Egymillió forint póthitel kellene a szigeteléshez, de eh­hez nem sok reményt fűznek. Pedig a feltételeket nem min­dig pótolhatja a tanári lelke­sedés, a fázós gyerek figyel­me jobban elkalandozik. Ezt persze nem nagyon lehe­tett észrevenni a Gábor Jó- zsef-emlékszobában, ahol a három hetedikessel diskurál- tunk a hazáról, szülővárosról, ahová az ember még a Bala­ton mellől is visszagondol nyaranta. Hogy miért? — nehéz erre pontos választ adni. Mert itt születtünk — mondjuk egyszerűsítve, pedig ennél többről van szó. Kovács T. István ­Végső búcsú Zala igsiáctóE Életének 82. évében elhunyt Zala Ignác, a párt és a mun­kásmozgalom régi harcosa. Fiatal éveiben szakmát tanult, 1926-ban lett a párt tagja. A Landler Jenő MÁV Jármű­javító Üzem üzemvezetőiéként ment nyugdíjba. Tevékenysé­géért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Fel­szabadulási Jubileumi Emlék­érmet. Mint muimkásőr, több­ször részesült elismerésben. Zala Ignáctól rokonai, elvtár­sai, egykori munkatársai ja­nuár 24-én, csütörtökön dél­után 2 órakor vesznek végső búcsút a nagymarosi temető­ben. Börzsöny Kupa Szánkó- és síversenyek A Kemence község melletti sípályán szerencséjük volt a múlt hét végén a Börzsöny Kupa sí-, és szánkólesiklás résztvevőinek. Mintegy tizenöt centiméteres hó várta mind­azokat, akik lécet kötöttek, vagy szánkón vállalkoztak a különböző távok megtételére. Igaz, a kitűnően előkészített pálya a helyi fiatalok érdeme, akik a verseny előtti héten a kellő hóvastagság megteremté­sén fáradoztak. A Börzsöny Kupa versenyén, amelyet a helyi Szokol Lajos SE síszakosztálya, a váci Vá­rosi Tanács művelődési és sportosztálya és a Börzsöny Baráti Kör rendezett — min­denki nyert. A résztvevők jól szórakoztak, kellemes kikap­csolódásnak lehettek résztve­vői, s lehetett ünnepelni a legjobbakat is. Az első helye­zettek értékes tárgyakat kap­tak jutalomként. A verseny — mint Klein Lászlótól, a művelődési és sportosztály munkatársától megtudtuk, csaknem öt órán át tartott. A három korcsoport résztvevői — úttörő, ifjúsági és felnőtt korosztályúak — úgy tűnt, hogy nemcsak ezen az egyetlen napon kötöttek sílé­cet, hanem a korábbi hetekben is sokat gyakoroltak. Hiszen nagy jártasságról, jó erőnlét­ről tettek bizonyságot. A szánkóversenyben az út­törőiknél Janikovszky Ildikó (Bernecebaráti) és Höllerbach József (Bernecebaráti), az ifjú­ságiaknál Csenki Zoltán (Pe- rőcsény), a felnőtteknél pedig Pongrácz Jánosné (Kemence) és Sági Sándor (Kemence) voltak a legügyesebbek. Sílesiklásban az úttörőknél Zakariás Gábor (Budapest), Csuja Eszter (Szokolya), az if­júságiaknál (Sajgó Csaba (Rétság), a felnőtteknél Mekli Imréné (Szokolya) és Mekli József (Szokolya) bizonyultak a legjobbaknak. A csapatversenyben a szo- kolyai Tsz SK végzett az első helyen, megelőzve a balassa­gyarmati és a nagymarosi cso­portokat. A győztesnek kijáró első díjat, az Óra és Ékszerke­reskedelmi Vállalat által ala­pított vándorserleget dr. Lu­kács István, a vállalat vezér- igazgatója adta át. S. J. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom