Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-24 / 19. szám

1985. JANUAR 24., CSÜTÖRTÖK — ..............—......nr . '— Vi deo az iskolában A kételkedőket is meghódítja Szívesen vállalt többletfeladat ; A video páratlan karriert futott be a* elmúlt évtl* ^ asedekben a fejlett országokban. Manapság javában hó- P dít szerte a világon. Még néhány év, és ugyanolyan meg- £ szokott oktatási segédeszköz lesz, mint az írásvetítő vagy í a lemezjátszó. Megérkezett a JVC Mi egyelőre a kezdeteknél tartunk; ahol már van, ott előbb meg kell oldani a fel­bukkanó gondokat, hogy hasz­nosan illeszkedjen az új esz­köz az oktatás hagyományos rendszerébe. A videózás szak­tudást igényel, amit valakinek — ha lehet, több pedagógus­nak is — eO. kell sajátítania. Az iskolák jelenleg maguk ké­szítik el a hasznosítási prog­ramot, hiszen a videotékák, ahonnan kazettákat lehetne kölcsönözni, épp most alakul­gatnak. A gyerekek, ha van rá le­hetőség, pillanatok alatt meg­barátkoznak a számítógép­pel, a kvarcjátékokkal és a videóval. A tanároknak mindez már nem ilyen magától ér­tetődő: a kezelés és haszná­lat megtanulásán kívül nem olyan egyszerű hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy mi­közben dolgoznak, rájuk sze- geződik a kamera. Az újdon­ság varázsa még nem múlt eh, lassacskán a gondok is apadnak. Aszódom, az általá­nos iskolában szívesen vállal­ják a bajlódást, mert lehetősé­get és fantáziát látnak a vi­deózásban. — Mi úgy Jutottunk hozzá, hogy a nagyközségi tanács a Tanérttől, viszonylag elérhe­tő áron, megvásárolta ezt a JVC-típusú képmagnót, kame­rával együtt — mondja Ko­méné G er öcs Edit iskolaigazga­tó. — Ezzel is segíteni szeret­nénk az oktatást, a nevelés módszerét, a tanári személyi­ség elemzését és továbbfej­lesztését. Bemutató órák •— Időközben Barlal Edit kollégánk a Népművelési In­tézetben elvégezte a video- tanfolyamot. A többiek tanév elején, és most, az új esztendő első napjaiban tartott kurzu­son ismerkedtek a techniká­val. Poór Ferenc, a veszpré­mi oktatási kabinet munkatár­sa — aki egyébként Európa- szerte elismert szakértője az iskolai képmagnózásnak — sietett a segítségünkre. Nem is a kezelése jelent gondot, hanem a rutin hiánya. Hiszen számtalan apróságon múlik — mozgás, gesztusok, beszédtechnika —, hogy a fel­vétel jól 6ikerül-e. A képmagnón rögzített szi­tuációk elemzése igen tanul­ságos, mert önismeretünket gyarapítja, s a hibák egyértel­műen kiderülnek. Van, aki gyorsan vagy halkan beszél, a másik zavaróan sokat gesz­tikulál Engem meglepett, hogy mennyivel könnyebb saját, rossz beidegződéseinket kija­vítani, így, hogy látjuk azt, ami nem jó és tudatosan tö­rekszünk a korrigálására. Különben hasznosak a be­mutató órákon készített fil­mek, hiszen bármennyire igyekszünk is, első látásra képtelenség minden olyan apró elemet megjegyezni, amely­ből egy követhető módszer felépül. így viszont a szakmai munkaközösségeknek lehető­ségük nyílik összehasonlító óraelemzésre, hiszen ugyanazt az anyagi-észt több helyszí­nen is felvesszük. Eddig hat szaktárgyi órát rögzítettünk, s mint látja, még jócskán javít­hatjuk a kihasználás fokát. A félévi értekezleten térünk vissza a témáira. A másik két iskolával koordinált, közös tervet készítünk. Forgatókönyv szerint — Ügy hallottam, a video érkeztét kezdetben nem fogad­ták kitörő lelkesedéssel. — Pusztán csak azért — feleli Barlai Edit tanárnő, mert problémát jelentett a biztonságos elhelyezése, azok után, hogy az iskolába már négyszer betörtek. Itt több százezres értékről van szó, hi­szen számítógépünk is van. Ezt figyelembe véve, örülünk a létének, mert rendkívül sok­féleképpen használható; a ta­nulókísérleti óráktól a rajzon át, egészen a testnevelésig. — A tanároknak a forgató­könyv elkészítése többletfel­adatot jelent. Nem nehezmé­nyezik? — Ezt- természetesen vállal­juk, csupán arra lenne szük­ségünk, hogy az a fiatalem­ber, aki jelenleg a tanács­tól kapott tiszteletdíj fejében, lelkesen és igen hozzáértően készíti a filmeket, teljes mun­kaidőben, mint technikus dol­gozasson itt Nagy Emőke Ifjúsági táborok Környezetvédők Környezet- és természetvédő szaktáborok szervezésére hir­det országos pályázatot a KISZ KB Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatallal, az Állami Ifjúsági Bi­zottsággal, a Magyar Úttörők Országos Elnökségével, a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­val és a Művelődési Miniszté­riummal közösen. A pályázat célja, hogy támo­gassa olyan környezetvédő tá­borok szervezését, amelyek se­gítik a fiatalok környezetvé­delmi szemléletének formálá­sát, a természeti környezet, il­letve a környezetvédő munka megismerését. Az elbíráláskor előnyt él­veznek azok a táborok, ame­lyek tematikájukban a levegő, a vizek, a talaj, az élővilág, a természeti tájak, a települések védelmével kapcsolatos témá­kat dolgoznak fel. A pályázat­nak tartalmaznia kell a tábor helyét, idejét, a résztvevők számát, vezetőségének ada­tait, a szervező intézmény ne­vét és címét. A dolgoztokat március 15-ig a KISZ KB Ifjúsági és Kör­nyezetvédelmi Tanácsának tit­kárságára (1133 Budapest, XIII., Újpesti rakpart 37—38.) kell eljuttatni. Mafilm-produkciók Forgatás közben A MAFILM Társulás Stú­diójában készülő alkotások kö­zül több befejezés előtt áll. Utómunkálatainál tart Zolnay Pál A rabló című alkotása, amelyet Ragályi Elemér és az elsőíilmes Sas Tamás fényké­pezett. Az ismert rendező hosszú hallgatás után készült produkciója áz anyaságról, az emberi párkapcsolatokról szól. Várhatóan februárban mu­tatják be az első nagyjátékfil­mes rendező, Mihályfy László Higgyetek nekem! című alko­tását. A Balog Gábor operatőr közreműködésével, zömmel bu­dapesti helyszíneken filmezett produkció, egy széthulló család életét mutatja be. Isonzó címmel készül Gu­lyás Gyula és Gulyás János, rendező-operatőr testvérek dokumentumfilmje, amely az I. világháború isonzói csatá­járól szól. Közeljövő-kutatás a címe az elsőfilmes Mész And­rás rendező dokumentumfilm­jének, amelyben mélyinterjúk­kal kívánja feltárni a magvar fiatalságnak a maga és a tár­sadalom jövőjéről alkotott ké­pét. Szereplőket és helyszíneket keres Visszaszámlálás című produkciójához Erdőss Pál rendező. Forgatásra készül Fehér György rendező is. A Régi film címmel tavasszal fényképezendő produkciójának cselekménye a harmincas évek Magyarországán játszódik. Vúf I. Az új módi műsoridő­beosztás miatt helyet cserélt a Felkínálom is; míg koráb­ban az éjszakai órákban szo­kott jelentkezni Pomezanski Györgyék műsora, addig most, kedden kora este kapcsolták ennek a szó szerint, és képle­tes értelemben is eleven adás­nak a stúdióját. Nos, ha lehetséges, ebben a vacsora előtti időszakban még pezsgőbb volt a kapcsolat a kamerák előtt ülő vendégek meg a telefonon jelentkező ér­deklődők között. Rokonszen­vesen izzott a légkör, s ezen nincs is mit csodálkozni, hi­szen jobbnál jobb ötletek ke­rültek terítékre. A pofonegy­szerű jégbicikli után a pofon- egyszerű akkumulátormelegítő, majd az a másodlagos képző- désű kőzetféle kínáltatta magát, amely igen kiváló ta­lajjavítónak ígérkezik. Egyszer aztán Vác is feltűnt a képernyőn. Nevezetesen azt a váci munkásszállót láthat­tuk, amelyben egykor 56-an lakhattak, és amely most gaz­dát keres. Ám nem akármi­lyen módon: az egyik frissen alakult kisbankunk próbál túl­adni rajta azért a 4 és fél mil­lió forintért. Ez a pénzintézet ugyanis egyebek között ilyes­■Tv-figyeló' mivel — a kihasználatlan in­gatlanok közvetítésével — is foglalkozik. Képviselője jelen volt a stúdióban, és el is ma­gyarázta, hogy manapság, ami­kor a gazdaság megélénkítése oly parancsoló feladat, igenis szükség van az efféle ügyle­tek financiális közvetítésére. Tehát arra, hogy talpraesett bankemberek házakat adja­nak, vegyenek, gépeket, be­rendezéseket közvetítsenek, így fogalmazott: áramoltatni kell a holt tőkét. Hogy abban a váci mun­kásszállóban megtestesülő holt tőke mikor és hogyan eleve­nedik meg, egyelőre még nem tudni. A tipp azonban elhang­zott: akár irodának, akár böl­csődének megfelel, de egy ipa­ri üzem is szemet vethet rá. Felkínálták — állhat az al­ku... Vác !I. A Stúdió ’85-ben megintcsak Vácot hozták szó­ba. Ezúttal annak kapcsán, hogy ott egy fototechnikai mú­zeum nyílik. Aki csak egy picit is tájé­kozott a hazai fényképezés ügyes-bajos dolgait illetően, az jól tudhatja, hogy milyen nagy szó ez a tárlatnyitás, hiszen a rögzítő művészeteknek ez az ága bizony afféle mostohagye­rek errefelé. örvendjünk tehát annak, hogy a három legkiválóbb ma­gyar fényrajzoló — nevezete­sen Petzvál József, Czimmer- mann Jakab és Rosty Pál — emlékszobája máris elkészült, és ezekhez a bemutatókhoz hamarosan társulni fog egy technikai traktus is, megannyi vénséges és érdekes leképező masinával, valamint egy fotó- művészeti tárlat. Az már más kérdés, hogy a szóban forgó riport éppen olyan érdektelen, referáló stí­lusban pergett, mint az adás más betétjei. StódiÓ 85 Igen, a televízió kulturális hetilapja ezúttal sem tett ki magáért. Kínálgatott, jelezgetett, egy szóval ímmel- ámmal lereagálta mindazt, ami éppen szót érdemel köz­művelődésünkben. S ha szabad így fogalmaz­ni: az egyik jelentésével meg egyenesen bakot is lőtt. Arra a nádudvari riportra gondo­lunk, amelyet azért forgattak, hogy egyrészt magát' a híres agrárközpontot bemutassák, másrészt meg azért, hogy a Jó- zsefvárfosi Színház — azelőtt Faluszínház — operatársulatá­nak premierjéről beszámolja­nak. Hát ez a bemutató igen si­ralmasan hatott! Olyan hangok zendültek meg benne, ame­lyeknek gazdáit egy igényesebb karigazgató is csak ímmel- ámmal szerződtetné, ök ellen­tétben itt, szólistaként jelent­keztek, s így is mutogatta e kis truppot a televízió. Nos, az igazi riporttéma az lett volna, ha ott a helyszínen fölvető­dik: a zenekultúra terjeszté­sének még oly jó szándékával is, szabad-e ennyire leengedni azt a bizonyos művészeti mér­cét. Illik-e ilyen harmatos elő­adásokkal traktálni annak a remekbe készült — a környe­zetébe valóban példásan bele­simuló — művelődési háznak a közönségét. Ez a rákérdezés azonban elmaradt. így aztán csak az előfizető studírozhatott magában: ugyan, miért hagy­tad ki ezt az igazán kézenfek­vő ziccert, Stúdió? Akácz László bHeti pilmtegyzetb Valaki figyel Jelenet a Valaki figyel című új magyar flliub« Az új magyar film nézőjét egy idő után bizonyára hatal­mába fogja keríteni az az ér­zés, ami Karinthy Frigyes Ha­landzsa című pompás humo­reszkjének hősét is: Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mit mond ez az ember? Pedig nyilván egész értelmesen beszél. Csakhogy az értelmes beszéd többek kö­zött így hangzik: A pincér eb­ben a kávéházban is kiszera mér\j bávatag, ha lehet. Lányi András, a film írója és rendezője, szántén kiszera méra bávatag, és mindig. Az­az.-. úgy tűnik, értelmesen be­szél, és mégsem mindig értjük, mit is mond. Vagy inkább: amit mond,' hogyan értendő. Vagy hogyan kapcsolódik va­lami egy másik valamihez. És miért, meg egyáltalán. A Valaki figyel olyan film, melyben egy csomó műveltsé­gi és civilizációs élmény és ismeret, egy csomó közismert élethelyzet, egy csomó irodal­mi és filmemlék, egy csomó krimi-vonás és egy csomó pszichologizálás keveredik né­mi iróniával, némi humorral, némi kafkaizmussal, , némi freudi asszociációs techniká­val, némi kritikával és némi önkritikával. Hőse, bizonyos Halász, felfogható úgy is, mint jelikép és modell: a mai hu­mán értelmiség egy sajátos magyar változata jelképi és modell-alakjának. Sokat be­szél, sokat ténfereg, sok zűrje van az életében, sok zűrt csi­nál mások életében, mások sok zűrt csinálnak az ő életé­ben, félreért és félreértik, szervez és szervezik, figyelés megfigyelik — vagy mindezt csak bebeszéli magának, ne­künk, nekik, — illetve bebe­szélik neki. Belekeveredik egy faramuci, magándetektív-sze­rű megbízatásba, majd ennek révén, kapcsán, miatt, okán belekeveredik még vagy húsz más zavaros ügybe. Főszerep­lővé lesz egy történetben, s mellékszereplővé többszörö­sen is, több más történetben. Másnak hiszik, mint alá, és másnak hisz másokat, mint akik. Satöbbi, satöbbi. Lányi talán be akarta érni annyival, hogy azt mondja magában (és a filmmel): a vi­lág abszurd, kiismerhetetlen, a történések esetlegesek, az em­berrel minden megeshet, s mindennek az ellenkezője is. A film hatása mégis más lett; kuszává és művi módon túl- komplikálttá vált. Egy idő után képtelenek vagyunk kö­vetni, ki kicsoda, kihez tarto­zik, most éppen milyen kap­csolatban, viszonyban vannak, s mtért Talán ott a hiba, hogy a film megfeledkezik egy alap­szabályról : az abszurd nem attól abszurd, hogy zavaros, hanem attól, hogy másképp logikus, más szisztéma szerint épül, mint megszoktuk, — de azt a más logikát és más szisz­témát aztán roppant pontosan követi és kidolgozza. Rejtvényt fejteni csak ak­kor érdemes, ha a végén a megfejtések valami értelmes gondolatot, szöveget, fogalmat adnak ki. A Valaki figyel nem ilyen rejtélynek 'tűnik. Bombajó Piedone, azaz Bud Spencer (azaz Carlo Pedersoli) ezúttal nyugalomba vonult hajdani bokszolót domborít. Annak idején Bombázónak hívták, és e név, meg Bud Spencer együtt mi mást is ígérne, mint nagy bunyókat és ripityomra tört berendezéseket. A film ezt az ígéretet be is váltja. Mást nem ígér — de azt is megtartja. A bugyuta történetre nem bokszoló érdemes szót vesztegetni, s ar­ra sem különösebben, hogy az egyre testesedő és egyre koro­sodó (1929-ben született) Búd Spencernek miért kell soro­zatban előállítania ezeket a teljesen egy kaptafára ké­szült figurákat, melyeknek filmről filmre kevesebb lesz & humora, s egyre kevesebb szel­lemesség, ötlet szorul beléjük és a filmek rendezőibe is. Ki kém, ki nem kém Emlékezhetünk még a Du­tyi-dili című filmre, s benne az ügyes komikus, Gene Wil­der alakítására. Nos, most újabb filmje látható, s ezt is, mint az előzőt, az Oscar-díjas lett Sidney Poitier rendezte. Már a Dutyi-dili is egy jel­legzetes amerikai komódi a-sti- lus felújítása volt. Azt a faj­ta tradíciót elevenítette fel az a film, amelyet a burleszk nagyjai — Made Sennettől Chaplinig — kialakítottak. Az­az: rendkívül mozgékony, ren-' geteg képi és mozgásbeli öt­lettel élő, nagyon élénk kame­rakezelésű, igen mozgékonyán vágott, a film adta képi hu­morlehetőségeket a végletekig kihasználó, az üldözéseket, kergetőzéseket és a félreérté­seket, felcseréléseket, összeté- vesztéseket egyetlen vad ka- valkádba olvasztó, némileg groteszk filmek voltak a Du­tyi-dili példaképei, s ezekre emlékezett, ezeket idézte az a mulatságos film is. A Ki kém, ki nem kém? folytatja ezt a stílust, de azon túl, hogy ez is tobzódik a burleszk kötelező műfaji kellé­keinek használatában, még rá­tesz egy lapáttal, mert a poli­tikai krimik paródiáját is kí­vánja adni. Nem teljesen si­kertelenül. Ezúttal Gene Wil­der — azaz Michael Jordan építész — egy bonyolult kém­kedési históriába keveredik, melynek összefüggéseit, lénye­gét természetesen nem képes átlátni, viszont annál mulat­ságosabban ténfereg a törté­net útvesztőiben, kerül életve­szélybe, majd kerüli el a ve­szedelmet, hogy tüstént egy másikba essen. Bepillantunk — persze burleszk-nézőpont- ból — az amerikai politika és hadügy boszorkánykonyhájába, akciók és ellenakciók, gyilkos­ságok és ellengyilkosságok vi­lágába, — de semmit sem ve­hetünk komolyan. És aligha­nem ez is a cél: nem túl ere­deti ötletekkel, nem túl friss poénokkal, nem túl fergeteges humorral ugyan, de szórakoz­tatni akar a film. Nem kell nagy igényeket támasztani ve­le szemben, s akkor nem is csalódunk. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom