Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-24 / 19. szám
1985. JANUAR 24., CSÜTÖRTÖK — ..............—......nr . '— Vi deo az iskolában A kételkedőket is meghódítja Szívesen vállalt többletfeladat ; A video páratlan karriert futott be a* elmúlt évtl* ^ asedekben a fejlett országokban. Manapság javában hó- P dít szerte a világon. Még néhány év, és ugyanolyan meg- £ szokott oktatási segédeszköz lesz, mint az írásvetítő vagy í a lemezjátszó. Megérkezett a JVC Mi egyelőre a kezdeteknél tartunk; ahol már van, ott előbb meg kell oldani a felbukkanó gondokat, hogy hasznosan illeszkedjen az új eszköz az oktatás hagyományos rendszerébe. A videózás szaktudást igényel, amit valakinek — ha lehet, több pedagógusnak is — eO. kell sajátítania. Az iskolák jelenleg maguk készítik el a hasznosítási programot, hiszen a videotékák, ahonnan kazettákat lehetne kölcsönözni, épp most alakulgatnak. A gyerekek, ha van rá lehetőség, pillanatok alatt megbarátkoznak a számítógéppel, a kvarcjátékokkal és a videóval. A tanároknak mindez már nem ilyen magától értetődő: a kezelés és használat megtanulásán kívül nem olyan egyszerű hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy miközben dolgoznak, rájuk sze- geződik a kamera. Az újdonság varázsa még nem múlt eh, lassacskán a gondok is apadnak. Aszódom, az általános iskolában szívesen vállalják a bajlódást, mert lehetőséget és fantáziát látnak a videózásban. — Mi úgy Jutottunk hozzá, hogy a nagyközségi tanács a Tanérttől, viszonylag elérhető áron, megvásárolta ezt a JVC-típusú képmagnót, kamerával együtt — mondja Koméné G er öcs Edit iskolaigazgató. — Ezzel is segíteni szeretnénk az oktatást, a nevelés módszerét, a tanári személyiség elemzését és továbbfejlesztését. Bemutató órák •— Időközben Barlal Edit kollégánk a Népművelési Intézetben elvégezte a video- tanfolyamot. A többiek tanév elején, és most, az új esztendő első napjaiban tartott kurzuson ismerkedtek a technikával. Poór Ferenc, a veszprémi oktatási kabinet munkatársa — aki egyébként Európa- szerte elismert szakértője az iskolai képmagnózásnak — sietett a segítségünkre. Nem is a kezelése jelent gondot, hanem a rutin hiánya. Hiszen számtalan apróságon múlik — mozgás, gesztusok, beszédtechnika —, hogy a felvétel jól 6ikerül-e. A képmagnón rögzített szituációk elemzése igen tanulságos, mert önismeretünket gyarapítja, s a hibák egyértelműen kiderülnek. Van, aki gyorsan vagy halkan beszél, a másik zavaróan sokat gesztikulál Engem meglepett, hogy mennyivel könnyebb saját, rossz beidegződéseinket kijavítani, így, hogy látjuk azt, ami nem jó és tudatosan törekszünk a korrigálására. Különben hasznosak a bemutató órákon készített filmek, hiszen bármennyire igyekszünk is, első látásra képtelenség minden olyan apró elemet megjegyezni, amelyből egy követhető módszer felépül. így viszont a szakmai munkaközösségeknek lehetőségük nyílik összehasonlító óraelemzésre, hiszen ugyanazt az anyagi-észt több helyszínen is felvesszük. Eddig hat szaktárgyi órát rögzítettünk, s mint látja, még jócskán javíthatjuk a kihasználás fokát. A félévi értekezleten térünk vissza a témáira. A másik két iskolával koordinált, közös tervet készítünk. Forgatókönyv szerint — Ügy hallottam, a video érkeztét kezdetben nem fogadták kitörő lelkesedéssel. — Pusztán csak azért — feleli Barlai Edit tanárnő, mert problémát jelentett a biztonságos elhelyezése, azok után, hogy az iskolába már négyszer betörtek. Itt több százezres értékről van szó, hiszen számítógépünk is van. Ezt figyelembe véve, örülünk a létének, mert rendkívül sokféleképpen használható; a tanulókísérleti óráktól a rajzon át, egészen a testnevelésig. — A tanároknak a forgatókönyv elkészítése többletfeladatot jelent. Nem nehezményezik? — Ezt- természetesen vállaljuk, csupán arra lenne szükségünk, hogy az a fiatalember, aki jelenleg a tanácstól kapott tiszteletdíj fejében, lelkesen és igen hozzáértően készíti a filmeket, teljes munkaidőben, mint technikus dolgozasson itt Nagy Emőke Ifjúsági táborok Környezetvédők Környezet- és természetvédő szaktáborok szervezésére hirdet országos pályázatot a KISZ KB Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal, az Állami Ifjúsági Bizottsággal, a Magyar Úttörők Országos Elnökségével, a Szak- szervezetek Országos Tanácsával és a Művelődési Minisztériummal közösen. A pályázat célja, hogy támogassa olyan környezetvédő táborok szervezését, amelyek segítik a fiatalok környezetvédelmi szemléletének formálását, a természeti környezet, illetve a környezetvédő munka megismerését. Az elbíráláskor előnyt élveznek azok a táborok, amelyek tematikájukban a levegő, a vizek, a talaj, az élővilág, a természeti tájak, a települések védelmével kapcsolatos témákat dolgoznak fel. A pályázatnak tartalmaznia kell a tábor helyét, idejét, a résztvevők számát, vezetőségének adatait, a szervező intézmény nevét és címét. A dolgoztokat március 15-ig a KISZ KB Ifjúsági és Környezetvédelmi Tanácsának titkárságára (1133 Budapest, XIII., Újpesti rakpart 37—38.) kell eljuttatni. Mafilm-produkciók Forgatás közben A MAFILM Társulás Stúdiójában készülő alkotások közül több befejezés előtt áll. Utómunkálatainál tart Zolnay Pál A rabló című alkotása, amelyet Ragályi Elemér és az elsőíilmes Sas Tamás fényképezett. Az ismert rendező hosszú hallgatás után készült produkciója áz anyaságról, az emberi párkapcsolatokról szól. Várhatóan februárban mutatják be az első nagyjátékfilmes rendező, Mihályfy László Higgyetek nekem! című alkotását. A Balog Gábor operatőr közreműködésével, zömmel budapesti helyszíneken filmezett produkció, egy széthulló család életét mutatja be. Isonzó címmel készül Gulyás Gyula és Gulyás János, rendező-operatőr testvérek dokumentumfilmje, amely az I. világháború isonzói csatájáról szól. Közeljövő-kutatás a címe az elsőfilmes Mész András rendező dokumentumfilmjének, amelyben mélyinterjúkkal kívánja feltárni a magvar fiatalságnak a maga és a társadalom jövőjéről alkotott képét. Szereplőket és helyszíneket keres Visszaszámlálás című produkciójához Erdőss Pál rendező. Forgatásra készül Fehér György rendező is. A Régi film címmel tavasszal fényképezendő produkciójának cselekménye a harmincas évek Magyarországán játszódik. Vúf I. Az új módi műsoridőbeosztás miatt helyet cserélt a Felkínálom is; míg korábban az éjszakai órákban szokott jelentkezni Pomezanski Györgyék műsora, addig most, kedden kora este kapcsolták ennek a szó szerint, és képletes értelemben is eleven adásnak a stúdióját. Nos, ha lehetséges, ebben a vacsora előtti időszakban még pezsgőbb volt a kapcsolat a kamerák előtt ülő vendégek meg a telefonon jelentkező érdeklődők között. Rokonszenvesen izzott a légkör, s ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen jobbnál jobb ötletek kerültek terítékre. A pofonegyszerű jégbicikli után a pofon- egyszerű akkumulátormelegítő, majd az a másodlagos képző- désű kőzetféle kínáltatta magát, amely igen kiváló talajjavítónak ígérkezik. Egyszer aztán Vác is feltűnt a képernyőn. Nevezetesen azt a váci munkásszállót láthattuk, amelyben egykor 56-an lakhattak, és amely most gazdát keres. Ám nem akármilyen módon: az egyik frissen alakult kisbankunk próbál túladni rajta azért a 4 és fél millió forintért. Ez a pénzintézet ugyanis egyebek között ilyes■Tv-figyeló' mivel — a kihasználatlan ingatlanok közvetítésével — is foglalkozik. Képviselője jelen volt a stúdióban, és el is magyarázta, hogy manapság, amikor a gazdaság megélénkítése oly parancsoló feladat, igenis szükség van az efféle ügyletek financiális közvetítésére. Tehát arra, hogy talpraesett bankemberek házakat adjanak, vegyenek, gépeket, berendezéseket közvetítsenek, így fogalmazott: áramoltatni kell a holt tőkét. Hogy abban a váci munkásszállóban megtestesülő holt tőke mikor és hogyan elevenedik meg, egyelőre még nem tudni. A tipp azonban elhangzott: akár irodának, akár bölcsődének megfelel, de egy ipari üzem is szemet vethet rá. Felkínálták — állhat az alku... Vác !I. A Stúdió ’85-ben megintcsak Vácot hozták szóba. Ezúttal annak kapcsán, hogy ott egy fototechnikai múzeum nyílik. Aki csak egy picit is tájékozott a hazai fényképezés ügyes-bajos dolgait illetően, az jól tudhatja, hogy milyen nagy szó ez a tárlatnyitás, hiszen a rögzítő művészeteknek ez az ága bizony afféle mostohagyerek errefelé. örvendjünk tehát annak, hogy a három legkiválóbb magyar fényrajzoló — nevezetesen Petzvál József, Czimmer- mann Jakab és Rosty Pál — emlékszobája máris elkészült, és ezekhez a bemutatókhoz hamarosan társulni fog egy technikai traktus is, megannyi vénséges és érdekes leképező masinával, valamint egy fotó- művészeti tárlat. Az már más kérdés, hogy a szóban forgó riport éppen olyan érdektelen, referáló stílusban pergett, mint az adás más betétjei. StódiÓ 85 Igen, a televízió kulturális hetilapja ezúttal sem tett ki magáért. Kínálgatott, jelezgetett, egy szóval ímmel- ámmal lereagálta mindazt, ami éppen szót érdemel közművelődésünkben. S ha szabad így fogalmazni: az egyik jelentésével meg egyenesen bakot is lőtt. Arra a nádudvari riportra gondolunk, amelyet azért forgattak, hogy egyrészt magát' a híres agrárközpontot bemutassák, másrészt meg azért, hogy a Jó- zsefvárfosi Színház — azelőtt Faluszínház — operatársulatának premierjéről beszámoljanak. Hát ez a bemutató igen siralmasan hatott! Olyan hangok zendültek meg benne, amelyeknek gazdáit egy igényesebb karigazgató is csak ímmel- ámmal szerződtetné, ök ellentétben itt, szólistaként jelentkeztek, s így is mutogatta e kis truppot a televízió. Nos, az igazi riporttéma az lett volna, ha ott a helyszínen fölvetődik: a zenekultúra terjesztésének még oly jó szándékával is, szabad-e ennyire leengedni azt a bizonyos művészeti mércét. Illik-e ilyen harmatos előadásokkal traktálni annak a remekbe készült — a környezetébe valóban példásan belesimuló — művelődési háznak a közönségét. Ez a rákérdezés azonban elmaradt. így aztán csak az előfizető studírozhatott magában: ugyan, miért hagytad ki ezt az igazán kézenfekvő ziccert, Stúdió? Akácz László bHeti pilmtegyzetb Valaki figyel Jelenet a Valaki figyel című új magyar flliub« Az új magyar film nézőjét egy idő után bizonyára hatalmába fogja keríteni az az érzés, ami Karinthy Frigyes Halandzsa című pompás humoreszkjének hősét is: Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mit mond ez az ember? Pedig nyilván egész értelmesen beszél. Csakhogy az értelmes beszéd többek között így hangzik: A pincér ebben a kávéházban is kiszera mér\j bávatag, ha lehet. Lányi András, a film írója és rendezője, szántén kiszera méra bávatag, és mindig. Azaz.-. úgy tűnik, értelmesen beszél, és mégsem mindig értjük, mit is mond. Vagy inkább: amit mond,' hogyan értendő. Vagy hogyan kapcsolódik valami egy másik valamihez. És miért, meg egyáltalán. A Valaki figyel olyan film, melyben egy csomó műveltségi és civilizációs élmény és ismeret, egy csomó közismert élethelyzet, egy csomó irodalmi és filmemlék, egy csomó krimi-vonás és egy csomó pszichologizálás keveredik némi iróniával, némi humorral, némi kafkaizmussal, , némi freudi asszociációs technikával, némi kritikával és némi önkritikával. Hőse, bizonyos Halász, felfogható úgy is, mint jelikép és modell: a mai humán értelmiség egy sajátos magyar változata jelképi és modell-alakjának. Sokat beszél, sokat ténfereg, sok zűrje van az életében, sok zűrt csinál mások életében, mások sok zűrt csinálnak az ő életében, félreért és félreértik, szervez és szervezik, figyelés megfigyelik — vagy mindezt csak bebeszéli magának, nekünk, nekik, — illetve bebeszélik neki. Belekeveredik egy faramuci, magándetektív-szerű megbízatásba, majd ennek révén, kapcsán, miatt, okán belekeveredik még vagy húsz más zavaros ügybe. Főszereplővé lesz egy történetben, s mellékszereplővé többszörösen is, több más történetben. Másnak hiszik, mint alá, és másnak hisz másokat, mint akik. Satöbbi, satöbbi. Lányi talán be akarta érni annyival, hogy azt mondja magában (és a filmmel): a világ abszurd, kiismerhetetlen, a történések esetlegesek, az emberrel minden megeshet, s mindennek az ellenkezője is. A film hatása mégis más lett; kuszává és művi módon túl- komplikálttá vált. Egy idő után képtelenek vagyunk követni, ki kicsoda, kihez tartozik, most éppen milyen kapcsolatban, viszonyban vannak, s mtért Talán ott a hiba, hogy a film megfeledkezik egy alapszabályról : az abszurd nem attól abszurd, hogy zavaros, hanem attól, hogy másképp logikus, más szisztéma szerint épül, mint megszoktuk, — de azt a más logikát és más szisztémát aztán roppant pontosan követi és kidolgozza. Rejtvényt fejteni csak akkor érdemes, ha a végén a megfejtések valami értelmes gondolatot, szöveget, fogalmat adnak ki. A Valaki figyel nem ilyen rejtélynek 'tűnik. Bombajó Piedone, azaz Bud Spencer (azaz Carlo Pedersoli) ezúttal nyugalomba vonult hajdani bokszolót domborít. Annak idején Bombázónak hívták, és e név, meg Bud Spencer együtt mi mást is ígérne, mint nagy bunyókat és ripityomra tört berendezéseket. A film ezt az ígéretet be is váltja. Mást nem ígér — de azt is megtartja. A bugyuta történetre nem bokszoló érdemes szót vesztegetni, s arra sem különösebben, hogy az egyre testesedő és egyre korosodó (1929-ben született) Búd Spencernek miért kell sorozatban előállítania ezeket a teljesen egy kaptafára készült figurákat, melyeknek filmről filmre kevesebb lesz & humora, s egyre kevesebb szellemesség, ötlet szorul beléjük és a filmek rendezőibe is. Ki kém, ki nem kém Emlékezhetünk még a Dutyi-dili című filmre, s benne az ügyes komikus, Gene Wilder alakítására. Nos, most újabb filmje látható, s ezt is, mint az előzőt, az Oscar-díjas lett Sidney Poitier rendezte. Már a Dutyi-dili is egy jellegzetes amerikai komódi a-sti- lus felújítása volt. Azt a fajta tradíciót elevenítette fel az a film, amelyet a burleszk nagyjai — Made Sennettől Chaplinig — kialakítottak. Azaz: rendkívül mozgékony, ren-' geteg képi és mozgásbeli ötlettel élő, nagyon élénk kamerakezelésű, igen mozgékonyán vágott, a film adta képi humorlehetőségeket a végletekig kihasználó, az üldözéseket, kergetőzéseket és a félreértéseket, felcseréléseket, összeté- vesztéseket egyetlen vad ka- valkádba olvasztó, némileg groteszk filmek voltak a Dutyi-dili példaképei, s ezekre emlékezett, ezeket idézte az a mulatságos film is. A Ki kém, ki nem kém? folytatja ezt a stílust, de azon túl, hogy ez is tobzódik a burleszk kötelező műfaji kellékeinek használatában, még rátesz egy lapáttal, mert a politikai krimik paródiáját is kívánja adni. Nem teljesen sikertelenül. Ezúttal Gene Wilder — azaz Michael Jordan építész — egy bonyolult kémkedési históriába keveredik, melynek összefüggéseit, lényegét természetesen nem képes átlátni, viszont annál mulatságosabban ténfereg a történet útvesztőiben, kerül életveszélybe, majd kerüli el a veszedelmet, hogy tüstént egy másikba essen. Bepillantunk — persze burleszk-nézőpont- ból — az amerikai politika és hadügy boszorkánykonyhájába, akciók és ellenakciók, gyilkosságok és ellengyilkosságok világába, — de semmit sem vehetünk komolyan. És alighanem ez is a cél: nem túl eredeti ötletekkel, nem túl friss poénokkal, nem túl fergeteges humorral ugyan, de szórakoztatni akar a film. Nem kell nagy igényeket támasztani vele szemben, s akkor nem is csalódunk. Takács István