Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-23 / 18. szám

iuíiüSIGií efetckörűton Terített asztal az erdőben \ vácszentlászlói Kossuth Vadásztársaság is nagy területen, «50« hek­táron gazdálkodik. Ilyenkor télen a mindennapi teendők fontos része: a vadak etetése. Papp Béla hivatásos vadász délelőtt az özek, dél­után az apróvadak elé „tálal”. Képünkön etetőbe szórja a fácánok ebédjét. lom, mély csend. Az érintet­len hótakarón szikrát vet a nap és nicsak, amott egy muf­lon figyel bennünket. Távcső sem kell, nincs túl messze. Az autó zaját ismeri már, nem riad meg, csak akkor ira­modik meg, amikor kiszáll­nak és becsapják az ajtót. Ám később visszajön a terített asztalhoz. Amíg a vadászok leszórják a gondosan kiporció- zott kukoricát, vályúba helye­zik a tápot a szarvasoknak, mellé csemegének egy kis nya­lósót, eligazítják a szálas ta­karmányt, bámészkodom, mé­lyeket lélegzem a városi tüdő­nek éles, tiszta levegőből. Hát­ha febukkan egy másik erdő­lakó, mondjuk szarvas vagy róka. Mert az is akad errefe­lé. A ravaszdi komának szánt eleség el is tűnt — állapítják meg a vadászok, ám ő maga nem mutatkozik. Pedig jó vol­na puskavégre kapni! — só­hajt Csabák László. Most van a téli szezon, sok a vendég, kevés az idő, s eb­ben a cudár hidegben elég annyit kint lenni, amennyi a kötelező. Az pedig elég sok, hiszen nagy a terület: 6480 hektár, s ennek különböző pont­jain vannak az etetőhelyek. Két-három napra való kuko­ricát — ezt a vaddisznóknak — visznek ki egy-egy alka­lommal-s ellenőrzik, hogy a nagyvadaknak van-e elegendő szálas takarmány, majd kez­dődik az egész elölről. Előretolt őrszem — a varjú katona Uancsovsuki János felvételei f Zcbegény központjában van j találkozóm a Dunakanyar Kit- ( tenberger Kálmán Vadásztársa- (sag két hivatásos vadászával, (elkísérhetem őket mindenna- r pos etetőkörútjuk egyikén. Amíg a meglehetősen fapa­dos járgányban zötykölődtünk, volt alkalmam meghallgatni, mi minden tartozik a felada­tukhoz. Csabák László és Ga­zsik Alfréd felváltva beszél­tek, egyben azonban megegyez­tek: hévvel, odaadással szól­tak munkájukról, mesterségük szépségeiről. És még valami. Süketnek kellett volna lenni ahhoz, hogy ki ne hallja az ember szavaikból az állatvilág feltétlen $zerete*ét. . Számomra ez a körút meg­sejtetett valamit a vadászélet varázsából. Fenséges nyuga­Ki hitte volna, hogy a va­dász szántóvető is. Pedig így van. Vannak úgynevezett vad­földek, amelyeknek megműve­lése az ő feladatuk. Ezek el­sődlegesen azt a célt szolgál­ják, hogy eltereljék a vadakat, különösen a falánk disznókat a téeszvetésekről. Az egyik ilyen földdarabról nevetve me­sélték, hogy háromszor vetet­ték be egymás után. Először csicsóka került bele, azt kitúr­ták a vaddisznók. Majd nap­raforgós borsó következett, azt megették a szarvasok, végül rozs került bele, az egyelőre megvan; a hólepel alatt szunnyad. Hogy aztán lesz-e ideje beérni, ki tudja... Sok, nagyon sok érdekeset mesélt még a Kittenberger va­dásztársaság két hivatásos va­dásza. Hogy mi szerez nekik örömet, mi bosszúságot. A leg­nagyobb méreg természetesen az elszalasztott zsákmány. Mint például az a szarvas, amelyik az ősszel már szem­bekerült az NSZK-beli ven­dég puskacsövével. Most — jelzett a kísérő Csabák Lász­ló. Dörrenés, a szarvas el... Azóta is ott bóklászik valahol a sűrűben, mit sem törődve azzal, hogy tekintélyes trófeá­jának díja már tavaly szere­pelt a társaság költségvetésé­ben. Merthogy ott is tervgaz­dálkodás van. Szigethy Teréz VÁCI tawfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1985. JANUÁR 23., SZERDA Hegy ven éve történt... Ahol a szökőkút vize csobog EMLÉKIRATOK, helytörté­neti kiadványok, visszaemlé­kezések és a szemtanúk doku­mentumai. Mindezek segíte­nek abban, hogy visszaperges­sük az emlékezés filmjén a négy évtizeddel ezelőtt történt eseményeket. Napokkal ezelőtt a város fő­terén még feldíszített, nagy­méretű karácsonyfa nyúlt a magasba. Alatta felirat kívánt békés, kellemes ünnepeket a lakosságnak. 1944 karácso­nyán, ugyanezen a helyen egy hatalmas, kilőtt német tank éktelenkedett. S ahol nyaran­ta a szökőkút vize csordogál, akkor sírokat ástak. A váci és a Vác környéki harcokban el­esett szovjet katonáknak ad­Finn építészet Bemutatkozik Järvenpää Testvérvárosunk, a finnor­szági Järvenpää bemutatásá­ra kerül sor ma 14 órakor az MTESZ városi szervezete ren­dezésében. A meghívókon ar­ról értesülhettek a szervezet tagjai, hogy az eseményre a székházban — Pannónia épü­let — kerül sor. A helyszín változott. Az érdeklődőket a Madách Imre Művejőd^sj .Köz­pont 34-es számú termébe várják. Az előadás második részére már az eredeti hely­színen, az MTESZ-székházban kerül sor február 6-án 16 óra­kor. (Vác. Köztársaság út 19.) Az előadó mindkét esetben Kaszás Károly, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa lesz. Az előadások alkalmával diafilmeken mutatják be a finn építészet jelentős alko­tásait. Ezen belül részletesebb információkhoz juthatnak az érdeklődők a Helsinki melletti Järvenpää városának építé­séről is, mely az elmúlt évben lett Vác testvérvárosa. [Mennyi bölcs intelem! Mennyi botor tanács. A közvélekedés, a család keveri, toldja hagyomá­nyok és új megállapítások valóságból meg hiedelmek­ből font szálacskáit. E szá­lacskákból marokra fogva: illő., a leánygyermeknek a tű, a cérna, a varrógép, de micsoda dolog az, hogy a kerékpárját maga bütykö­li?! Válassza csak a hagyo­mányosan női munkaterü­letnek számító textil- meg ruházati ipart, ám be ne té­vedjen a forgácsolók közé, menjen műszerésznek, ugyanakkor eszébe ne jus­son a gépjárműtechnikai szakmák valamelyike felé kacsintgatni, hiszen mit ke­resne ott egy leány?! Társadalmi értékítélet lenne, hogy például az előbb említett gép járműtechnikai szakmák 14,8 ezer elsajátí- tója között összesen nyol­cán, nem tévedés, nyolcán képviselik a szebbik ne­met? Mert rendben van, ne legyen az a leány — bioló­giai adottságainál fogva ne legyen — karosszérialaka­tos, de az autóvillamossági szerelő sem neki való ke­nyérkereseti lehetőség? Bezzeg a textiliparban! Ott száz jövendő mes­terből 97 a leány! Mert az nekik való... A vál­tóműszak, a nyolc, tizen­két, tizenhat gép kezelésé­vel járó jelentős idegi ter­helés, a magas pára- és por­tartalom a műhelyek leve­gőjében. Meg a kereskede­lem is nekik való, mondjuk az élelmiszerboltokban a napi több tonna áru mozga­tása; itt a szakmunkásta­nulók 85 százaléka a leány. Még mindig a köznapi tények mezejében bóklász­va: természetesnek vehet­jük, ha a bányászatban minden száz szakmunkás közül csupán 2,1 a leány, asszony; de vajon az is ugyanilyen természetes, hogy a gép- és gépi bérén­Előítéletek dezés iparban ez az arány­szám 3,9, de a textilruházati iparban 81,4 százalék? Foly_ tatva furcsaságok, hiedel­mekből táplálkozó magatar­tások következményeinek szemrevételezését: az élel­miszeriparban az összes foglalkoztatottaknak majd­nem a fele nő, de a szak­munkásoknak csupán kis csoportját, még az ötödét sem teszik ki. Hatszáz fe­lett van a fehérneműkészí­tő kisiparosok száma az or­szágban, de az 1983. decem­ber végi összesítés szerint egyetlen szakmunkástanu­lót sem tartottak. A magya­rázat? Nincsen jelentkező. Ügy látszik, ez sem kis­lánynak való szakma. A hazai céhes kézműipar­ból összesen 202 mestersé­get ismerünk, túlnyomó ré­szük — érdekes, de nem vé­letlen módon, jellemezve az akkori életkörülményeket — a ruházati iparban (58 mesterség), illetve a textil- és textilfeldolgozó iparban (40) volt megtalálható. Már akkor vita kerekedett azon, hová engedhetők be — csak a legritkább esetben mes­terként, sokkal inkább munkásként — a fehércse­lédek, s bár szakmák serege tűnt el a múló idő ködében, más szakmák regimentje ugyanakkor helyet köve­telt, követel magának, a vita tart azóta is. Ami nem baj, hiszen nagy hiba lenne a nők fizi­kai, fiziológiai adottságait, jellemzőit — volt idő, ami­kor az egyenjogúsítás téves értelmezése ilyen gyakorla­tot teremtett — mellőzni a pályaválasztáskor, a ke­nyérkereső foglalkozás el­vállalásakor. A hiba ott van, hogy e választások, vállalások gyakran hiedelmekre, elő­ítéletekre, a valóságtól ré­gen meghaladott állapotok­ra hagyatkoznak. Az útolsó békeévben, 1938-ban 63 ezer inast foglalkoztattak az or. szágban, a tavaly befejezett tanévben 175 ezret tett ki a szakmunkástanulók tábora, ám e növekedésen belül ko­rántsem arányosan bővült a leányok részesedése. A gimnáziumokban háromszor annyi bakfis fejezte be ta­nulmányait 1984-ben, mint amennyi legényke. A szak- középiskoláknál nagyjából fele a megoszlás, a szak­munkásvizsgát tetteknél viszont a lányok egyhar- madot adnak ki csupán. Nyomatékossá teszi azután a téves választások, a szülői óhajok, a gyermeki mit tu­dom én-ek következmé­nyeit egyetlen adat: az 1983-ban tanulmányait be­fejezett és munkára jelent­kezett leányok 42,6 százalé­ka szakképzetlen volt! (Az arány a fiúk esetében 27,3 százalék.) A korrekció igé­nye, a „nem jó ez így” föl­ismerése azután a későb­biekben megfogalmazódik némelyekben. Tavalyelőtt 4444 felnőtt dolgozó nő tett szakmunkásvizsgát, igaz, döntő részük — 61 százalé­kuk — két, „hagyományos női” területen, a kereskede­lemben és a vendéglátás­ban, de munka, család mel­lett tanulni sokszorosan na­gyobb erőfeszítés, mint lett volna gyermekként. Ami igazán nagy baj: évek óta négyezer felett van azoknak a leányoknak a száma, akik nem tudták befejezni általános iskolai tanulmányaikat, ugyanak­kor betöltve 16. életévüket, megszűnt tankötelezettsé­gük. Ök mihez kezdenek? Ezért formálódnak a tervek a dolgozók általános iskolá­ja ifjúsági tagozatának ki­alakítására, ahová az ilyen — túlkoros — fiatalokat automatikusan és kötele­zően be kell íratni. Rende­letekkel, intézkedésekkel azonban aligha lehetséges megnyugtatóan és hosszú . távra szólóan megoldani azt, amiben döntő szerepe a családnak, a szűkebb kör­nyezetnek, az előítéletek visszaszorulásának van. Nem kell meghökkenni raj­ta, mert már évek óta for­dult a kocka, s a felsőfokú tanintézetekben — 1983: 6,8 ezer férfi, 7,5 ezer nő — több leány végez, mint fiú. Meghökkenni nem kell, de elgondolkozni lehet azon, miért, hogy az egészség- ügyi szakiskolát befejezet­tek másfél ezres táborában mindössze hét fiú akadt? Azon azonban már meghök- kenve csodálkozhatunk, hogy miközben az iparban rendkívül gyorsan növek­szik a szakmunkások ará­nya, azon belül a nőké — 1976-ban 20,4, az idén 22 százalék — csak nagyon lassan gyarapodik. Az ő jussuk a segéd- meg a be­tanított munka?! [Vagyon igaz Széchenyi István Stádium-beli véleménye, ami szerint „nem a nép sokasága okoz­za egy vidék virágzását, ha­nem a nép mineműsége”. Ennek a mineműségnek az alakulásában okoz egyre érzékelhetőbb torzuláso­kat, társadalmilag nem kí­vánatos jelenségeket, hogy családok, szülők, gyermekek sokaságánál, olykor pedagó­gusoknál is, a hiedelmek, a valamikor igaz, mára ha­mis ítéletek erősebbnek bi­zonyulnak a nem eléggé is­mert valóságnál: mi az a kevés, ami nem való, s mi az a sok-sok minden, ami való. ami pályát, mestersé­get, jóízű kenyeret kínál a leánygyermekeknek. M. O. ták meg szinte óránként a végső tisztességet. A főváros még nem szabadult fel, az el­lenség nem nyugodott bele a város elvesztésébe. Alacso­nyan szálló gépről, gépfegy­verről lőtte a mai Köztársaság utat. Tüzelt a Tahitótfalunál kiépített állásokból, Kisvácon halottai is voltak ennek az esztelen gyilkolásnak. A történelmi város lakói pedig feljöttek a püspöki pa­lota előtti térség alatti pincé­ből és a többi óvóhelyről. Mindenki örült, hogy Vác aránylag kevés épületkárral és emberáldozattal került ki a háborúból. Az addig illega­litásban működő és szervez­kedő kommunisták először la­kásaikon keresték egymást. Utána már gyűlést tartottak az Árpád utcai Újvilág ven­déglő nagytermében, majd a Görgey (ma Beloiannisz) utcai saját székházukban. Egy szov­jet politikai százados a város­háza emeleti termébe összehí­vatta a munkásokat Vác üze­meiből. Kérte, kezdjék meg a termelőmunkát, segítsék vá­rosukban a demokratikus életforma kibontakozását. Megalakult a Magyar Kom­munista Fárt váci szervezete. Elnöke a néhány évvel ezelőtt elhunyt Gulyás Mihály lett, titkára Blaha Ferenc, aki megilletődve vett részt a vá­ros felszabadulása 40. évfor­dulóján rendezett díszünnep­ségen. JANUÁR első hetében nagygyűlést hívott egybe a párt vezetősége. A szónokok méltatták a felszabadítás je­lentőségét, a szovjet hadsereg hősi küzdelmét. Vázolták az MKP célkitűzéseit: a dolgozó munkások veszik kezükbe a gyárak, üzemek irányítását, az ország vezetését. Szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta a nagy nyilvánosság előtt először elhangzott, ilyen értelmű gondolatokat. Néhány nap alatt több százan kérték felvételüket a párt soraiba. Megjelent Vác első demokra­tikus lapja, az Igazság. Ebből értesültek a város lakói, hogy Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, melynek egyik minisztere a váci születésű munkás: Gábor József volt. Áramszolgáltatás nem volt a városban, szünetelt a vízszol­gáltatás is. A kommunista párt vezetősége két teherautót kért a szovjet városparancs­nokságtól. Ezzel hordtak sze­net egy Dunán horgonyzó. uszályból a Rádi úti Fonó­gyárba. Az üzemben levő áramfejlesztőt így meg tudták indítani. Innen Zsoldos Miklós, a villamosművek igazgatója vonalat építtetett a Buki-szi- geti vízművekhez. Megindult Vácott a vízszolgáltatás, A villanyáram-szolgáltató veze­ték Budapest és Vác között súlyosan megsérült. A főváros északi részének felszabadulása után tárgyalás kezdődik Vác képviselői és Újpest város ve­zetői között. A vezeték rend- behozatala után megindulhatott az áramszolgáltatás. AZ EGÉSZSÉGÜGY terüle­tén is sok volt a tennivaló. A Rádi úti Egészségház megron­gálódott, s a Burgundia utcái városi kórház sem felelt meg rendeltetésének. 1945 január­jában a betegápolást meg­kezdték a főtéri kórházban négy orvossal és egy ápolónő­vel. Az OTI három orvossal kezdett munkához. Az üzletek nagy része — áruhiány miatt — zárva volt. Munkásszövet­kezet alakult, hogy a legszük­ségesebb alapvető élelmisze­rekből legalább minimális mennyiséget biztosítson a la­kosságnak. Egy kiló liszt, két deciliter étolaj, fél kiló cukor volt a fejadag. A beszerzők sokszor távoli vidékre utaz­tak, hogy megmentsék a vá­rost az éhezéstől. Kulturális vonatkozású hí­rek is találhatók a négy évti­zeddel ezelőtti krónikában. A helyi újság hírül adja, hogy a Duna-parti iszapban meg­találták Tragor lgnácnak, a Váci Múzeum egykori igazga­tójának a mellszobrát. Az új igazgató, Bán Márton papírral helyettesíti a múzeum ablak­tábláit, de már rendezi az anyagot, tervezi a látogatók fogadását. Befutott az állo­másra az első vonat Pestrő! Hozta a fővárosban megjelen; Szabadság című napilap első példányait, és bádogdobozok­ban az első, Vácott bemutatót' szovjet film tekercseit. A párttitkár volt a címe, zsúfol' volt a nézőtér, amikor bemu tatták a Kultúr Moziban. Papp Rezső Végső búcsú Sapka Györgytől Életének 71. évében, súlyos betegség következtében el­hunyt Sapka György. A Vác és Környéke Élelmiszerkiske- reskedelmd Vállalat alapító tagja, aki nyugdíjazásáig a Széchenyi utcai húsbolt veze­tője volt. Kitűnő, művelt szakember, sok tanulót képe­zett, nevelt Háromszor volt vállalati kiváló dolgozó, s el­nyerte a Belkereskedelem ki­váló dolgozója kitüntetést is. Temetése szerdán, január 23-? án délután 2 órakor lesz a váci alsóvárosi sírkertben. Hét végi program Jeges sportnap szombaton Csapatok jelentkezését várják A hideg időt kihasználva a városban és a közeli települé­sen is több helyen alakítottak ki jégpályát. Sok iskolaudvart öntöttek el vízzel erre a célra. Nem kivétel ez alól a sződli- geti KISZ-iskola sem, ahol két jégpályát is kialakítottak a fiataioik. Bízva a hosszan tartó hidegben, 26-án, szom­baton közösen a városi KISZ- bizottsággal és az úttörőelnök­séggel jeges sportnapot ren­deznek. 14 órától 22 óráig szinte minden korosztálynak kínálnak programot. Többek között különböző ügyességi játékokat, közlekedésbiztonsá­gi versenyt rendeznek. Mele­gedő, büfé és vidám zene várja a résztvevőket. A kiala­kított pájyák jégkorongozásra is alkalmasak. A rendezők az amatőr hokisok versenyét is megrendezik. Nyolctagú csa­patok jelentkezését várják szombat délig. A tömegsportverseny leg­ügyesebbjei értékes sportfel­szereléseket kapnak jutalmul. ISSN 0133—2759 (Vád Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom