Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-16 / 12. szám

Megvívja a maga csatáját Szatócsboltban tanult szorgalom Augusztusban lakodalomban voltam, s egészen véletlenül egy maszek zöldségkereskedő lett a vacsoraszomszédom. Gyorsan rájöttem, hogy a kö­zeli város egyik zöldségese, akinek mindig bőséges, friss és szép az áruja, s apró üzle­te, amelyben nemcsak ő, de gyakran családtagjai is árul­nak, mindig tele van vevők­kel, árai pedig általában egy­két forinttal alacsonyabbak a többi maszekénál. Beszélgetni kezdtünk. Valamivel olcsóbb Apám egykori szatócs bolt­jában tanultam szorgalmat, ki­tartást, áruszeretetet, a vevők megtartását — magyarázta.— Ö mondta: — Fiam, ha ma levágod a vevőt, s elveszed a pénzét, holnap nem tud köl­teni, és te éhen halsz. Az okos kereskedő ráér. örül a kis halnak is. Ahogyan néhányszor koccin­tottunk, úgy eredt meg újdon­sült ismerősöm nyelve, oldód­tak gátlásai, s azt hiszem, jól­esett neki, hogy végre szaba­don kibeszélheti magát. Min­den tartózkodás nélkül, fehér asztal mellett. — Huszonnyolc éve napon­ta megvívom a magam csatá­ját a piacon, amikor vásáro­lok. Mert ez a szép, ez a ne­mes, ez a kereskedő vizsgája: a vásárlás, ahol lehet alkud­ni, ahol eldől, hogy a háziasz- szony a reggeli beszerzéskor két forinttal olcsóbban vagy drágábban rakja a kosarába a levesnek valót. — Engem az éjszaka ott talál a Bosnyákon, az az én csatamezőm, ott vívom a har­comat ravaszsággal, csellel, ott játszom el naponként a szí­nész nagy jelen étét. Kedvesen — Sok a piacon a pénzéhes fiatal, és megszaporodtak a kupecek is. A sok álősterme­lő otthon felvásárolja az árut, ráteszi a maga hasznát, aztán adózás nélkül eladja. Meg az is baj — sóhajtott a maszek zöldséges —, hogy nagyon fel­hígult a szakmánk. — Sok olyan kért ipariga­zolványt, akinek dunsztja sincs a kereskedelemről, aki a karalábét karfiolnak nézi. őket egy rugó mozgatja csu­pán: gyorsan meggazdagodni! Mindent rávenni a vevőre, s lehúzni annyi bőrt a balek­ról, amennyit lehet. Mert azt hiszi, hogy mint maszek zöld­séges egyik napról a másikra milliomossá válhat! Üj ismerősöm legyint, aztán a vacsora befejeztével ma­gamra hagy. Később találko­zunk, de már nem hajlandó a beszélgetésre. — Ha valamire még kíváncsi, keressen meg, szívesen beszélgetek a mester­ségemről — biztatott búcsúzás­kor. Hónapok teltek el, s én most éltem a meghívás jogá­val. Ismerősöm úgy fogadott az üzletében, mint a többi vevőt. Kedvesen, figyelmes mosollyal. De nem akart sem rám, sem az ígéretére emlé­kezni. Állhatatosságom segí­tett, s leültünk % jéghideg raktárban. — Persze, pénzünk az van. Napi tizenhat-tizennyolc órás munkával. De ne képzeljen mögém villát a Pasarétre, nya­ralót a Balaton mellé, acálkék dízel Mercit a garázsba, s azt se higgye, hogy évenként jut távol-keleti körutazásra. Jóváírás nincs Témát vált: — Tudja, hogy egy esztendő alatt hány köny- nyű életet remélő maszek dob­ta be a törülközőt? Rájöttek, nem éri meg naponta három­kor kelni, menni a Bosnyák- ra, sokszor távoli vidékre, mert csak ott lehet szép és friss árut szerezni. — Megérkezés után egész nap állni a boltban, izgulni, nem megy-e valami tönkre, mert itt nem lehet semmit jó­váírni, mint az állami üzle tekben. Itt minden összetört tojás az én károm! És közben ide is, oda is dugnom kell. — Én még a termelők név napját, születésnapját is szá­mon tartom. Ha valamelyik gazdaságnál nagyobb tételt vásárolhatok — burgonyát, al­mát, paprikát, dinnyét vagy bármit —, még a gazdaság ve­zetőjének a feleségét is meg lepem valami figyelmességgel. Csak azért, hogy emlékezze­nek rám, hogy tudják, min­denért hálás vagyok. Névtelenül A raktárba benyit a zöld­séges felesége. A közeli falu ból hozott négy vagy öt hor­dó savanyú káposztát. A ke reskedő belekóstol. — Igazi házi készítés! — ál­lapítja meg, s nyújtja a kezét, de még utánam szól. — Ezt a három szem almát — a sza bolcsi Nagyhalászról éppen tegnap hozták — vigye el a családjának. A maszek zöldséges hajnal ban ismét útnak indul, hogy megpakolja autóját, s friss áruval várja korai vevőit. Most, hogy tudom, mennyit dolgozik, szívesen leírnám a nevét. Elismerésül, dicsérően. De ő szerényen a névtelensé­get kérte. Teljesítem a kéré sét. Fercsik Mihály Atomjaira hullik Tökéletes megsemmisítés Különösen veszélyes kémiai hulladékok, szennyező anya­gok maradéktalan, környezet­kímélő megsemmisítésére dol­goztak ki korszerű eljárást, a Villamosipari Kutató Intézet szakemberei. Az új technoló­gia nagyüzemi alkalmazásá­nak lehetőségét most vizsgál­ják. A módszer iránt máris több külföldi — köztük egy egyesült államokbeli — cég ér­deklődik. Korábbi becslés szerint ha­zánkban évente mintegy 20 millió tonna ipari hulladék ke­letkezik, ebből csaknem 5 millió a mérgező, valamint a fertőző anyagok aránya. Ezek egy része hagyományos égetés­sel elbontható, jelentős há­nyaduk azonban olyan vegyi összetételű, hogy nem, vagy csak részben égnek el. Eredményes szakkörök Nyit a barkácsműhely A vérségi művelődési ház januári társadalmi vezetőségi ülésén kultúrigazgató hiányá­ban Valter Menyhért, a neve­lési központ vezetője számolt be az elmúlt év kulturális eredményeiről, gondjairól. Eredményekkel elsősorban a könyvtár és a szakkörök di­csekedhetnek. A könyvtárban tovább gyarapodott a kötetek száma, a kölcsönzővel szom­szédos klubhelyiségben olva­sóterem nyílt, ahol rendszeres foglalkozásokat, diavetítéseket tartottak a 6—10 évesek ré­szére. A termelőszövetkezet helybeli dolgozói és a nyugdí­jasok könyvismertetéseken vettek részt. A nyugdíjasklub összejöve­teleit a hagyományos, saját szervezésű rendezvények mel­lett filmvetítések, ismeretter­jesztő előadások, kirándulások tarkították. A tánccsoport is több ízben fellépett a községi rendezvényeken, amelyek résztvevői egyúttal a rajzszak­kör kiállításában is gyönyör­ködhettek. A bábosok gyer­mekrendezvényeken mutatkoz­tak be, az irodalmi kör tag­jai pedig rendszeresen készí­tettek műsorokat az iskolará­dió számára. A szakkörök száma egyébként a nyár ele­jén csökkent. Az ifjúsági klub életben tartása legutóbb sem sikerült. Csupán az első lépésekig ju­tottak el. Bár tagsági igazol­ványt is adtak, s tagdíjat is megpróbáltak szedni — az el­ső hónapban egy, a második­ban három, a harmadikban tíz személy fizette be —, azt is abbahagyták, s a meglevő pénzt kulturálisnak éppen nem nevezhető célra használ­ták fel. De nem csupán ifjúsági klub nincs, a községi KISZ- szervezet működése is meg­szűnt egy jó évvel ezelőtt, no­ha a megfelelő mag meglenne hozzá: az úttörőcsapat munká­ját segítő ifivezetők klubjának tagjai, akik példamutatóan váltják valóra a saját maguk által készített, ötletekben gaz­dag munkatervüket. Mi várható az idén? A szokásos ünnepségeken, rendezvényeken kívül olyan nagyobb események szervezé­sét tervezik, amelyek egyfajta találkozók lennének, résztve­vői pedig azok az üzemek s más gazdasági egységek, ame­lyek viszonylag sok helybelit foglalkoztatnak. Sor kerül családok közötti vetélkedőre, gyermekek és felnőttek közös kirándulására, cirkusz- és színházlátogatá­sokra, író—olvasó találkozók­ra, asztalitenisz- és sakkbaj­nokságra. A művelődési ház pincéjé­ben már megvannak a felté­telek annak a régóta dédelge­tett tervnek a megvalósításá­hoz is, hogy akik nem rendel­keznek megfelelő felszerelt­séggel a barkácsoláshoz, le­gyen lehetőségük egy-egy ötle­tük kivitelezésére, vagy éppen egy otthoni tárgy saját kezű megjavítására. A műhely heti egy alkalommal várja majd a látogatókat. A közelmúltban a művelő­dési ház filmvetítőgépet vásá­rolt, ami pillanatnyilag hang­hibás. A gép kijavítása után rendszeres filmvetítéseket is terveznek. Az ilyen anyagokat világ­szerte, nálunk is speciális hor dókban, konténerekben, kime­rült bányákban, a lakóterület­től távol eső helyeken tárol­ják. Az elhelyezésre alkalmas terület azonban évről évre csökken, emellett fennáll a tá­rolóeszközök korrodálásának, az esetleges szivárgásnak, s az újbóli környezetszennye­zésnek a veszélye. A Villamos- ipari Kutató Intézetben kiala­kított plazmás égetési eljárás lehetővé teszi bármely ösz- szetételű vegyi hulladék teljes elbontását, megsemmisítését, fölöslegessé téve ezzel a táro­lást. A módszer lényege, hoigy kis területre speciális berendezés­sel olyan rendkívül magas hő­mérsékletet és nagy energiát (együttes nevén: plazmát) összpontosítanak, amelyben a hulladék atomjaira bomlik. Az így nyert elemek már hagyo­mányos úton oxidálhatok, el­égethetők. A szakemberek kimutatták, hogy plazmás bontással addig nem éghetőnek minősített anyagokat tökéletesen meg­semmisíthetnek. Magas halo­géntartalmú hulladékok ese­tében például a hagyományos eljárás alkalmazása után mintegy 15-20 százalék mér­gező' anyag marad vissza, plazmás égetéssel azonban csaknem százszázalékos bon­tást sikerült elérni. A plazmás égetés további előnye, hogy infrastrukturális igénye kicsi. A berendezések viszonylag kis területen, köny- nyen felállíthatok, illetve szál­líthatók. Az elképzelések sze­rint az ország különböző kör­zeteibe telepítendő plazmás égetőbáziisok mellett létre­hoznak mozgó üzemeket is. amelyek az igények szerint bárhol — például a nagyobb mennyiségben tárolt szennye­zőanyagok közelében — rövid idő alatt felállíthatók, üzem­be helyezhetők. LUOI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ LÖN KIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1985. JANUÄR 16., SZERDA Rakodástól a söpregetésig Finnyás embernek nem való Ki gondolta volna, hogy a ti zenvai ahány fokos januári hidegben úgy is föl lehet me­legedni, hogy az ember jó tár­saságba keveredik, ott jó hí­reket hall, s ahol elkapja va­lami megfoghatatlan, szívet és lelket melengető hangulat. Pe­dig néhány perccel korábban egyenesen rémisztőnek tűnt a gondolat, hogy ilyen őrjítő hidegben valaki vasszerszám- mal vasat munkáljon meg! Valósággal éget ilyenkor a le­hűlt vas!... Évtizednél több Minden tiszteletem azoké a péceli munkásoké, akik ilyen embertelen hidegben is ugyanúgy dolgoztaik, mint más napokon a Gépipari Kisszö­vetkezet lakatosüzemében. Va­lamit éppen megbeszéltek, egyikük közben bekapott pár falatot, aztán ment ki-ki a maga dolgára, hamarosan fel- zúgott egy köszörűgép, villo­gott az ívfény... Falatnyi kis irodában (ami inkább energiaelosztó köz­pontnak látszott) hiába eről­ködő elektromos hősugárzó mellett ismerkedtünk a Péce­li Gépipari Kisszövetkezettel Csaba Miklós elnökhelyettes szavai nyomán. — Főleg csőszerelvényeket és vízkiemelő kútberendezése- ket gyártunk a Fővárosi Víz­müveiknek és más vízművek­nek, valamint a Közlekedési Minisztérium megrendelésére helyzetmeghatározó kereteket, amik a konténer billenését akadályozzák meg a vasúti ko­csikban tolatáskor. Időnként nem tervezett munkákat is vállalunk vízügyi vállalatok­nak, különböző idomokkal lát­juk el őket. — Maga a kisszövetkezet 1984. január 1. óta dolgozik évtizednél is hosszabb idő alatt összeszokott gárdával, a legfiatalabb munkaviszony itt 3 év. Jómagam 1973-ban kezd­tem még a jogelőd Vegyesipa­ri Szövetkezetnél, akárcsak a tagság többsége — mutatta be röviden munkahelyét Csaba Miklós, majd az ott dolgozó­kat is, akik közül többekkel beszélgettünk. Jól érzi magát — Gödöllőn születtem, 35 éves vagyok, itt lakom Péce- len. Megszakítással dolgozom a szövetkezetben, 3 éve jöttem vissza, lakatos a szakmáin. Hogy mi hozott vissza? — Folyó- és ivóvizek Szétfagyott tömszelence A nagy hidegben nemcsak a természetes vizek, a pata­kok, folyók fagytak be, hanem a mesterséges vízfolyások is. A jég feszítő ereje az utóbbi esetekben a csövek szétrepe- déséhez és még összetettebb üzemzavarokhoz vezetett. A falvakba is betört a gondola­tainkban inkább még városi jelenség, a csőtörés. De nem­csak csőtörés vezethet ahhoz, hogy az úttesten jégpáncél ke­letkezzen. Bagón a Vörös Hadsereg út egyik kanyarjá­ban, tehát különösen veszélyes helyen alakult ki ilyen borda azért, mert az ivóvízhálózat tömszelencéje megsérült a fagy hatására, a víz pedig ki­ömlött. Mogyoródon a posta előtt az ivóvízhálózat kifolyójába rekedt a szufla, azaz fagyott a víz. Hordozható kis kályha melegével sikerült kiengedni. Felléptek a rádióban A népdal szeretete Béres Jánosnak, a Kossuth rádió vasárnap délután Az élő népdal címmel sugárzott mű­sorában örömmel hallgattam hévizgyörki ismerősöket. Nyi­latkozott dr. Balázs Józsefné, az asszonykórus vezetője, éne­keltek az asszonyok, a népdal szeretetéről szólt Bankó Gá- borné, a kórus szólóénekese, s hogy valóban mennyire sze­reti, érti a népdalok világát, azt énekével bizonyította. A gyermek népi játékcsoport mű­sora igazolta, hogy néphagyo­mányai nk megőrzésére Ba- lázsné — az asszonyok segít­ségével — tudatosan felkészí­ti a fiatalokat. Elsők a vácszentlászlóiak Kényesek a tisztaságra A túrái Galgavidéke Áfész nagy gondot fordít arra, hogy különféle üzletei, egységei, te­lepei kulturált küllemmel fo­gadják a vásárlókat. A ki- sebb-nagyobb tatarozások, fel­újítások mellett, ezt a célt szolgálja az évről évre meg­hirdetett tisztasági verseny, amelybe igyekeztek bevonni a szerződéses formában működő üzleteket is. Az elmúlt évben a csinosí- tási verseny győztese a vác- szentlásztlói élelmiszerbolt lett, amelynek dolgozói kör­nyezetük tisztán tartásáért négyezer forint jutalmat ve­hettek át. A további öt he­lyezett; a domonyi élelmiszer- bolt, a vácszentlászlói gázte­lep, a zsámboki iparcikk, a 0504. számú túrái és az 1005. számú kartali élelmiszerbolt, valamint a galgamácsai ruhá­zati üzlet szintén pénzjuta­lomban részesült. A szövetkezet az elmúlt év­ben benevezett a MÉSZÖV ál­tal meghirdetett tisztasági versenyre, s ezen harmadik helyezést ért ej. A műsor után kerestem meg a két csoport vezetőjét, hogy a hallottakhoz gratuláljak. Ba- lázsné örömmel fogadta az el­ismerést, de elsősorban az asszonyokat dicsérte, s lelke­sen újságolta, hogy a gyerek- csoport új tagokkal erősödött. A szülők szívesen hozzák gyerekeiket az összejövetelek­re, és igénylik a velük való foglalkozást, s anyagi áldoza­tokra is képesek, amikor el­készíttetik gyerekeiknek a nem éppen olcsó népviseletet. Megtudtam, hogy a közeli napokban két fellépésükre is sor kerül. Január 20-án, va­sárnap délelőtt 11 órakor a népdalkor és a gyermekegyüt­tes Budapesten a Mezőgazda- sági Múzeumban vendégszere­pei. A másik bemutatkozásuk február 2-án a gyulai terme­lőszövetkezet zárszámadó köz­gyűlésén lesz, ahol az asszo­nyok énekszóval, Galga men­ti népdalokkal, a gyerekek pe­dig egykor volt gyerekjáté­kokkal köszöntik a közgyűlés résztvevőit, s kívánnak továb­bi sikereket. — Együttesünk életében a fellépés mindig ünnepet je­lent — mondta Balázsné —, de nagy gondot fordítunk a hetenként tartott próbáink előkészítésére is, mert nem a színpadi szereplés, nem a ref­lektorok fénye, hanem a kö­zös éneklés, az együttes játék ad számunkra elsősorban örö­met, s ez az, ami erősíti kö­zösségünket. kérdezi önmagától Tóth Jó­zsef, bemutatkozás közben. — Jobb a munkakör, előző, leg gépkocsin voltam száilít- mánykísérő, itt viszont a szakmámban vagyok, és anya­gilag is jobban megtalálom a számításomat. Meg aztán nem kell órákat utazni munkába és vissza, s ez fontos azért is, mert hétéves fiunk után szü­letett még egy, most öthóna- pos. Feleségem gyógyszerve­gyészeti gyárban dolgozik, otthon van gyesen, de keli ott is a segítség. Saját házunk mér megvan, nemrég fejeztük be. az autó azonban még csak álom, de tudom, hogy nem el­érhetetlen ezen a mumkahe-, lyen. — Kollégája Csabai Gábor pedig elmondta, hogy ő is helybeli, 36 éves, 1972 már­ciusa óta tagja a jogelőd szö­vetkezetnek, lakatos a szak­mája. Első munkahelye por­celángyárban volt, majd a vízműhöz került, .ott javasol­ták neki katonaság, után. hogy menjen téeszhez, onnan áthe­lyezéssel került a szövetke­zethez. Bizonygatta, hogy három munkahelye közül a mostani fizet a legjobban, és az sem lényegtelen, hogy jól érzi ma­gát a kitűnően összedolgozó kollektívában. Felesége a Pá­céi—Isaszeg Afésznél boltve­zető, Tanulságosan fogalma­zott, mielőtt elköszönt volna tőlünk, hogy munkája után nézzen: — Itt mindenkinek mindent meg kell tudni csi­nálnia, nemcsak a szakmához értenek a kollégák. A kocsi­pakolástól a söprögetésig, a hamukihordásig magunk csi­nálunk mindent. Lusta és finy- nyás emberek nem -valók kö­zénk! A válasz igen Bajkai László ma 45 éves, Gödöllőn az Árammérőgyár­ban szabadult, mint lakatos, majd 11 évet dolgozott amoz- donygyárban, 69-ben jött a szövetkezethez. — Akkoriban, amikor kezd­tem, itt még óriási sár és gyü­mölcsfák voltak. Mi magunk csináltunk rendet, saját ma­gunknak — emlékezett, majd a családra tért át. Eldicseke­dett vele, hogy már nagyapa, kisebbik lánya főiskolára jár, első éves. a nagyobbik a Ve­gyesipari Szövetkezetnél teker­cselőműhelyben dolgozik, férj­nél van. Felesége a helyi ru­házati szövetkezetnél dolgozik, meós, ő viszi ki a bedolgozók­nak a munkát és veszi át tő­lük. Szintén saját családi ház­ban laknak, kis konyhakertet művelnek a 200 négyszögöles telken. •Amikor pedig külön-külön és együtt rákérdeztünk a kis­szövetkezet dolgozóira, hogy biztos-e ez a megélhetési for­rnia? egyformán igennel vála­szoltak. Aszódi László Antal A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Az egészséges életrend, ét­rend, a Petőfi-iskolának, 13 órakor. — Mozi Piedone Afrikában. Színes, olasz kalandfilm. Csak 4 óra­kor! Yerma. Színes, magyar— NSZK film. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom