Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1985. JANUAR 14., HÉTFŐ A Vetőmag Vállalat Monori Területi Központja adott he­lyet a monori önkéntes tűz­oltóegyesület közgyűlésének. Dicséretére legyen mondva a szervezőiknek, a kíméletlen hi­degben mintegy kilencvenen szorongtak a területi központ ebédlőjében. Részt vett a köz­gyűlésen a megyei tűzoltópa­rancsnokságot képviselő Simó János, id. Haness László, a városi jogú nagyközségi ta­nács elnökhelyettese, dr. Mol­nár Károly, a hatósági osztály vezetője, dr. Vecserek Lajos, a Hazafias Népfront nagyköz­ségi bizottságának elnöke, Fü- lop József őrnagy, a monori tűzoltó-parancsnokság vezető­je. Ott voltak a társközségek, Péteri és Monori-erdö képvi­selői is. Sík a hiányosság Vámos Géza, a monori ön­kéntes tűzoltóegyesület elnöke beszámolójának elején vissza­idézte az eltelt öt esztendő hiányosságait, a megtett és megteendő intézkedések kö­rét. Sajnos, több volt az olyan hiányosság, amelynek meg­szüntetésére még a mai napig sem történt intézkedés. Az el­nök külön említette a régi, elavult, kiselejtezett Csepel gyártmányú gépkocsifecsken­dőt, ami már múzeumba való: többet áll, mint megy! Nincs kötél, önmentő készülék, hiá­nyos a ruházat. A beszámolá­si időszakban a vezetőségben előnyás személyi változások történtek, így kedvezőbb a feltétele a tartalmas és moz­galmas szervezeti élet meg­valósításának. icgos igény A megelőző tűzvédelemről szólva, az elnök kiemelte az önkéntes tűzoltóknak a nagy­község lakó- és középületei­ben végzett ellenőrzéseit. Mintegy ezer lakóépületben hajtottak végre 1984-ben tűz­védelmi vizsgálatot és számos hiányosságot tártak fel. Saj­nos, nem mindenütt segítették a tűzoltók munkáját. Javult viszont az ellenőrzések haté­konysága. Szólt az elnök a szertár, az ügyeleti helyiség mostoha körülményeiről, pe­dig minip.rogramot dolgozott ki az egyesület, de valahol „elfektették” a takarékos, mértéktartó tervezetet. Még mindig nincsenek megnyugta­tó módon kijelölve a tűzjelző helyek, szükség lenne egy CB- rádióhálózat kiépítésére is. Kevés azonban az anyagi forrás! Monoron csak a Kos­suth Tsz nyújt anyagi támo­gatást, más üzem, szövetkezet, intézmény egy sem. A költ­ségvetés 1984-ben alig volt több valamivel hatvanezer forintnál, ezért várni kell a lelkes, tenni akaró, jószándé­kú péteri tűzoltóegység jogos igényével: a 800-as kismotor­Kelícmetlsn sarok A drága tanulópénz Tj'z a kis történet arról ^ szól, hogyan válik ki­szolgáltatottá valaki, aki csupán szolgáltatást szeret­ne igénybe venni, és nem tehet róla, hogy a kisipar­nak az az ága, melyre oly nagy szüksége lenne, Mo­noron csak nagyítóval fe­dezhető fel. Pedig kereste- kutatta, igaz, csupán isme­rősei révén, én azonban átböngésztem a listát, mely az igazgatási területen te­vékenykedő kisiparosok szakmai megoszlását tag­lalja, abban az „egyéb mű­szeripart” hárman képvi­selték 1984-ben. Olvasónk egy olyat sem talált, aki rajta segíthetett volna. Mozgássérült, agy­trombózisa után csak hosz- szas orvosi kezelés ered­ményeként jutott el oda, hogy a kapun belül közle­kedni képes. De nem adja fel, hiszen szívbeteg fele­ségének is szüksége lenne a segítségére, úgy gondolta, kerékpárját, amelyen ed­dig, ha kitámasztotta, izomerősítő gyakorlatot végzett, háromkerekűvé alakíttatja. Akkor legalább kijut az utcára, hazaviheti a boltból a megvásárolt holmit, maga mehet a ren­delőintézetbe ... Ez mindaddig csak álom volt, míg nem akadt egy jelentkező, aki vállalta a kerékpár átalakítását. El­mondta, hogy nem az az első munkája, állandó ösz- szeköttetésben áll a gyó­gyászati segédeszközök gyárával, oda is dolgozik. Ezer forint előleget kért, s elvitte a biciklit tavaly áp­rilisban azzal az Ígérettel, hogy május közepén át­alakítva visszaviszi. A további események dióhéjban: májusban nem vitte vissza. Júniusban ol­vasónk felesége és veje el­mentek a lakására, nem találták otthon. Amikor si­került találkozni vele, szentül ígérte: másnap vi­szi a kész kerékpárt. Augusztusban olvasónk he­lyett ismét a felesége kere­kedett fel, ezúttal a KIOSZ-ban tett panaszt, ahol felvilágosították: ipar- engedéllyel a „mester” nem rendelkezik (cégtábla azért van a háza falán ...), tehát nem tudnak ellene eljárni. A tanács kereskedelmi osztályán azt mondták, ha elvégezte volna a munkát, kontárkodásért felelősségre vonhatnák, de így ... Augusztusban belépett az ügybe a bíróság, október­ben meg is hozta a jogerős végzést, majd fizetési meg­hagyást továbbított a mes­ter jelenlegi munkahelyére, a gyömrői Lakatos- és Szolgáltató Ipari Szövetke­zethez, melyre a mai napig nem reagált. A rendőrségen azt mond­ták el a bejelentésre: a do­log a csalás tényét nem meríti ki, hiszen a kerék­párt önként adták oda. Nincs tehát se pénz, se kerékpár. Panaszosunk tel­jes joggal érzi kiszolgálta­tottnak magát és remény­telennek az ügyét. A „mestert” én is napo­kig kerestem. Itt is, ott is üzenetet hagytam számára, nem jelentkezett. Munka­helyén, ahol gondnoki teendőket lát el, térdig ér a hó, csúsznak a lépcsők, akadozik a fűtés, de a dol­gozók nem tudják kinek szóvá tenni — gondnokuk ugyanis többnyire csak a jelenléti íven szerepel je­lenlevőként. fje én sem adom fel. A ^ nyomozást folytatom, mert ez a tanulópénz olva­sónk számára túlságosan sok lenne. S arra gondo­tok: kontárügyben, de még emberségben csalatkozva is, hányán és hányszor fi­zetünk még tanulópénzt? K. Zs. fecskendő megvételével, a szertár rendbe hozásával, sze­mélyi felszerelésük pótlásával. Hangsúlyozták a hozzá­szólók is, hogy korszerűsíteni szükséges a tűzvédelmi felsze­reltséget, új gépjárműfecs­kendőt kell vásárolni, s erő­síteni a személyi állományt. Tisztelet és becsület a Fekete családnak, az áldozatkész tár­sadalmi munkájukért. De nem bizarr és merész gyakorlat csak rájuk építeni a vonzás- körzet központjának tűzvé­delmét? Hiszen bármi történ­het velük, ami távolmaradá­sukat okozhatja, s akkor mi lesz? 1984-ben 69 alkalommal vonultak ki Feketéék tűzhöz, s derekas munkát végeztek. Csak elismerés és dicséret il­leti őket! Változtatnak Növekedett a tűzesetek szá­ma, egy haláleset is volt. Hozzászólásában ezért emelte ki Fülöp József őrnagy a megelőzés, a felvilágosító pro­paganda fontosságát. Monor elmaradt a környező nagyobb községek tűzvédelmi színvo­nalától. Ez a gond krónikussá vált — mondta. Példának Nagykátát említette, ahol a tanács és az üzemek, szövet­kezetek összefogása, országos színvonalú tűzvédelmi szerve­zetet hozott létre. Ezután Fü­löp József őrnagy Vámos Gé­za egyesületi elnöknek. dicsé­rő oklevelet adott át, majd előléptetéseket jelentett be. Id. Haness László elnökhe­lyettes hozzászólásában hang­súlyozta: a városi jogú nagy­községi tanács vezetői ismerik a tüzoltóegyesület gondjait, s magukénak érzik azt. 1985- ben csak kisebb mértékben, de a hetedik ötéves tervben nemcsak szóval, hanem tet­tekkel is jelentősen változtat­nak a jelenlegi helyzeten, s megteremtik az üzemek, szö­vetkezetek, gazdasági szerve­zetek segítségével azt a pénz­ügyi alapot, amelyre szükség van Monoron, a színvonalas tűzvédelemhez. A közgyűlés végezetül meg­választotta az új vezetőséget, amelynek elnöke ismét Vámos Géza, titkára dr. Borsai Jó­zsef, tűzoltóparancsnoka id. Fekete Sándor, egységparancs­noka Borbély László ■ lett. Hörömpő Jenő A halhatatlanság reményét hordozza Százegy esztendő élő tanúja Pilis község, nem tudni miért, nem dicsekszik az­zal, hogy történelmünk százegy esztendejének élő tanú­ja ott lakik a Mária-telepen. Dr. Czinder Bálint köror­vos szerencsére nagyon is nyilvántartja ezt a tényt, ö az, akinek a meghívást mi is köszönhetjük, s aki nem­csak megszervezte ezt a páratlan beszélgetést, hanem szinte a riporter szerepét is vállalta. Szokola Pálné, aki január 25-én lesz 101 esztendős, láthatóan roppant bi­zalommal van a doktor úr iránt. Ahogy Domonyi Ká- rolyék szobájában a szíves invitálásra letelepszünk, Ró- zuska néninek — bizonyára az idegen vendégek miatt — reszketni kezd két keze a meleg pongyola fölé kötött kötényen. Czinder doktor úgy nyugtatja, hogy saját ke­zébe fogja a táncoló, vékony ujjakat — s ettől kezdve hiába vagyunk a szobában hatan, neki szól az egész történet. Amihez hozzátartozik, hogy a néni életében csak kétszer volt beteg: egyszer elcsúszott és a kezét törte, másszor a karja ficamodott ki. Most, hogy a tél alaposan kimutatja a foga fehérjét, rabnak érzi magát, alig mozdulhat ki a szobából. Menne, hordaná be a tüzelőt, ha hagynák, de fél­tik. — Ó, nyáron én nagyon el­foglalt vagyok mindig — mondja vékony kis hangján, és ebben nincs büszkeség, csak mert kérdeztük, hát vá­laszol rá, hiszen mi sem ter­mészetesebb, mint hogy nyá­ron gyomlálja a kertet, füvet vág a nyulaknak, boglyázza, szárítja, s ezzel eteti a jószá­gokat. Szobájában is maga az úr, tesz-vesz, elrendezi, amit kell, teát főz magának; a sa­rokba készített venyigével tü­zel, mert a venyige sem vesz­het kárba. Tavaly még varrt is, szem­üveg nélkül. Írtak ugyan fel ötféle szemüveget is neki, de szabad szemmel még most is jobban lát, mint bármelyik okuláréval. A hallása most kezd gyengülni, s egy éve ér­zi, hogy felejt is sok min­dent, de azért belekezd a Já­nos vitézbe, s el ismondja hi­ba nélkül az első két verssza­kot. Ligeti esniák —i Nem jártam soha iskolá­ba. Már cseléd koromban ta­nított meg egy iskolás kisfiú írni, olvasni, úgy, mint őt a tanítója. Nekem a János vi­téz volt az ábécés könyvem... Petőfit azóta sem felejtette el, könnybeszaladt szemmel mondja az Aljöld versszakait is — és a hazaszeretetről be­szél. Pici, madárcsontú öreg­asszony Szokola Pálné. 1884 ben született Pótharaszton, a Liptay János tanyáján — me­séli, nevekkel, dátumokkal tűzdelve a történetét. Édes­anyja akkor halt meg, ami­kor ő hároméves volt, a leg­kisebb testvére pedig kilenc- hónapos. Hat gyerek maradt utána azokhoz hozott mostohát és három idegen gyereket az apja. Az édesgyerekeknek ak­kortól nem volt .maradásuk, mind csak üldözte őket az idegen asszony, őt már hat­éves korában cselédkedni ad ta a pótharaszti tanító mellé. A század történelmi sors­fordulói kimaradnak az elbe­szélésből, Rózuska néni csak érinti az első világháborút, annyit mond róla: akkor én már vén voltam, 26 éves! A megélhetéssel kellett törődnie, hogy ne legyen örök életében cseléd, bár a takarékoskodás­ra sokáig nem gondolhatott, mondja, még 30 éves korában is csak a krajcárokat ismerte, nagyobb pénz nála meg nem fordult. Táncolni, szórakozni sose járhatott. . — Nem is tudtam én tán colni. Szórakozni meg.. Egyszer voltam életemben i Ligetben a szakácsnővel, a hattyúkat etettem, amik ott voltak a tóban ... Már keverednek a . nevek, akiknél szolgált, Egerváry Egry Aurélé, bankigazgatóké, Pátkay Dánielé, Kálmán Imre szüleié... — Kálmán Imrééknél, ott is nagyon jó volt nekem, sokszor láttam a fiatalurat, egy évig voltam én ott szobalány. A m?gas kor titka A hatalmas idő megszépíti az emlékeket. Rózuska néni­nek minden régi gazdája igen-igen jó ember volt mos­tani szavai szerint — csak egy ezredest emleget borúsan. Azt is azért, mert hajnalig sütötte a rablóhúst a tiszt uraknak, s amikor azok marokkal szórták a borravalót, azt az ezredes szedte össze, mondván, az ő cselédlánya ne vegyen belőle házat. A ház azért csak meglett, szőlő is hozzá — de már jó­Birkózók helyett kecses kamaszok I lányok szépek akarnak lenni Nem zuhannak hangos puf­fanással sorozatban a súlyos birkózótestek, megszűnt Üllőn ugyanis a reménykeltő után­pótlásképzés, a községben élő Lubszky János, a Ganz- MÁVAG országos hírű birkó­zója, többszörös bajnoka csa­ládjával Svájcba költözött, Lausanne-ban kapott edzői szerződést, ott irányítja Teli Vilmos népének válogatott birkózóit. v Az általános iskola üresen maradt kis tornatermében most kecses mozgású lányok gyakorolnak. Persze nem az erős emberek sportjának alap­elemeit: a Ki mit tud döntős Boda Bea és Taszler Judit kettős irányításával a divatos dzsesszbalett-lépéseket gyako­rolják. A VIII. osztályos Ludvig Ildikó, aki csecsemőgondozó­nak készül, a kérdésre, hogy miért, bátran jegyzi meg: szé­pek akarunk lenni. Boda Bea elmondja, hogy a gyakorlás során előnyösen fejlődik a mozgáskultúra, a szépérzék, arányosabbá válik a test for­mája is. megszépítő harmó­niában ölelkezik a mozgás és a zene. A megfellebbezhetetlennek vélt igazságot hangsúlyozot­tan a lelkemre köti társa, Taszler Judit is. — A mi véleményünk ugyancsak ez — toldja meg a szintén VIII. osztályos Nagy Andrea és Horváth Ágnes —, mi vendéglátóipari szakkö­zépiskolába készülünk, s leendő pályánkon az említett tulajdonságok olyan fontos té­nyezők, mint mondjuk, az idegen nyelv tudása. Bömböl a magnetofon, a hideg terem azonban elnyeli a hangot, a lépések, a látvá­nyos figurák gyakorlása talán még gyorsabb tempóban fo­lyik, ezalatt megtudjuk a klubvezetőktől, hogy a zene általános szeretete és ismere­te nélkül ez a művészeti ág olyan, mint az élettelen kőda­rab a szobrászművész kezé­ben. A zene mondanivalóját kell kifejezni tánclépésekben, könnyen érthető módon, a klasszikus baletthez hason lóan, de kissé zaklatott, mo­dernebb formában. Az Álla­mi Népi Együttes székhazá­ban, Budán, a Corvin téren működő dzsesszbalettklubban kapunk képzést az újabb irányzatok elsajátításában. A csinos „tanár néni” egyébként a repülőtér kom­munikációs operátoraként dolgozik, s mihelyt eléri a 20 éves életkort, a légi utaskísé­rőkhoz szeretne átmenni. Nagy segítséget jelent az an­gol nyelv tudása. Taszler Ju­dit egy külkereskedelmi vál­lalatnál a protokolláris csoport előadója, az angol nyelvtudás mellett már francia tudásával is elboldogulna idegenben is. A szünet véget is ér, a tánc szépségének bemutatója kö­vetkezik. Bámulom csodálkozó alázattal... Kiss Sándor val később. Addigra elteme­tett Rózuska néni egy három­éves, gyönyörű kislányt, akit házasságon kívül szült, de, mert dolgozni muszáj volt, intézetbe kellett adnia. Ott té­len mezítláb ment ki a gyerek a hóba, meg is halt hamaro­san. — Mit tehettem? Mentem tovább, egyedül... ötvenkét éves volt, amikor a szőlőben dolgozgatott, s megkérdezte az akkoriban megözvegyült pilisi Szokola Pál: összekötné-e a sorsát az övével? — Hozzámentem, de meg­mondom, arra gondoltam én akkor, hogy lesz majd az uram jóvoltából nekem is egy kis nyugdíjam. Harminc évig éltünk együtt, elegem is lett a krumplilevesből, mert addig nekem csak az jutott, ő meg sütögette a húst kint a szőlő­ben ... Valami jó azért csak szár­mazott a házasságából: az, hogy az elhalt ura lányánál és vejénél otthonra talált. Van, aki figyel rá, gondosko­dik róla, s békességben meg­férnek. Rózuska néni háza, szőlője is a családban maradt. — Mit gondol, Szokola néni, minek köszönheti, hogy ilyen szép kort ért meg? — kérdezi Czinder doktor. — Hát, én annak, hogy sose idegeskedtem. Ezt mondom mindig, nem kell idegeskedni! A mostohavő teszi hozzá ne­vetve: a mama most is olyan szép komótosan csinál min­dent, megfőzi a kis teáját, be­vonul vele a szobába, s fél óráig is eltart, míg elkor­tyolgatja, ők meg állva kap­ják be a reggelit... Szeretnék még egyszer... — Szépnek látja az életét, Rózuska néni? Ha megfiata­lodna, ebben a mai világban elkezdené elölről? — Nem én. Elég volt már nekem ... — mondja, de resz­kető hangon rögtön rákezdi a nótát mégis: „szeretnék még egyszer húszéves lenni...” Elköszönünk, udvari taná­csosok, hadikölcsönök, banká­rok, kis cselédlányok, hábo­rúk árnyékaira csukódik az ajtó. Szokola Pálné 101. esz­tendejében az ember kicsit önmaga halhatatlanságának reményét érzi és köszönti. Ró­zuska néni Pilisen — talán nem felejtődik el — megérde­mel egy szép ünnepet. Koblencz Zsuzsa Kulturális program Ecscren, hétfőn 18 órától, filmvetítés: Jesse James balla­dája. Gyömrőn, 8.30-tól és 15-től: logopédiai foglalkozás, 18-tól: a kertbarátklub összejövetele, előadás a biogazdálkodás fel­adatairól, filmvetítés 16.30-tól és 18.30-tól: Vértestvérek. Az úttörőházban, 17-től: a nép­tánc szakkör próbája. Monoron, 18-tól: a kertbarát­kor összejövetele, ismeretter­jesztő előadás Aktuális felada­tok a háztájiban címmel. Vccsésen, 18-tól: Autóval Nyugat-Európában (NS2ÍK, Franciaország, Belgium, Hol­landia) címmel tart ismeret- terjesztő előadást dr. Jókútl Ferenc mezőgazdasági mérnök. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ba­rátoknak, Ismerősöknek. akik Szenyán Tibor temetésén Péteri­ben megjelentek, sírjára virágot, koszorút, helyeztek, részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekez- tek.A gyászoló család. Felveszünk középfokú végzettségű és gyakorlott szerszámszerkesztőt, diszpécsert (a faipari végzettség előny), valamint két műszakos munkára ne; betanított és gépmunkásokat MONORI KEFE- ÉS IATÉKGYÁR Monor, Kölcsey u. 2-6. 2200 ■(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Romlottak a feltételek Hárul kell a több segítségre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom