Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

1985. JANUÁR 14., HÉTFŐ Pillantás - előre Belpolitikai és kulturális ese­ményekben gazdag hétnek né­zünk elébe. ízelítőnek néhány­ról. Ma tartja ülését a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsá­nak titkársága, ahol értékelik a múlt évi munkát és meg­határozzák az idei feladato­kat, s ugyancsak. ma ülésezik az MSZMP monori városi Bi­zottsága. Szvjatoszlav Rich­ter este a Magyar Állami Operaházban, holnap pedig a .Vigadóban koncertezik. Szűkebb pátriánkat közel­ről érintő kérdésekről, a bu­dapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési programjáról tárgyal kedden a fővárosi ta­nács. A HNF megyei bizottsá­ga 1985-ös feladatokkal fog­lalkozik. Csütörtökön emléktáblát avatnak a budapesti Almássy téren, az Ideiglenes Szakszer­vezeti Tanács megalakulásá­nak 40. évfordulója alkalmából. Az eseményről a SZOT is megemlékezik. Ezen a napon tartja ülését a Miniszter- tanács is. A budapesti gettó felszaba­dulásának 40. évfordulójára emlékeznek, s koszorút he­lyeznek el a Dohány utcai sír­kertben pénteken reggel ki­lenckor. Ugyancsak a hét utolsó munkanapján nyitják meg a Szépművészeti Mú­zeumban Wilhelm Lehmbruck kiállítását. Vasárnap ősbemutató lesz a Magyar Állami Operaházban. Bozay Attila Csongor és Tün­de című operáját viszik szín­re. Gézzsákban a túró ~y 1 Ahogy hajdanában nagyanyáink tanulták, készül ma is Jász- karajenőn a Jásztej üzemében az ízletes házi túró. Nemcsak a környéket látják el tejjel és tejtermékkel, hanem finomsá­gaikból jut a fővárosi boltokba is. Erdősi Agnes felvétele Mimkásőr egységgyűlések Moneron és Cegléden Eredményeink cselekvő részesei A monori Bata Ferenc mun­kásőregység ünnepélyes gyű­lésén Csendes Pál parancsnok­helyettes üdvözölte a vendége­ket, közöttük Simon Jánost, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjét, majd Gál György parancsnok mondta el beszá­molóját. Megemlékezett a felszaba­dulás óta a társadalmi és gaz­dasági felemelkedésért Mono- ron és vonzáskörzetében foly­tatott négy évtizedes küzdel­mekről. Szólott az egység név­adójának, a maglódi születésű Bata Ferencnek a hősi helyt­állásáról és a munkásőregy- ség alapítóiról, akik közül Megyes Pál, Utassi László, Rácz Ferenc, Molnos János, Hajdúk Bálint még ma is ak­tívan teljesíti azt a feladatot, amelyet huszonnyolc éve es­küjében vállalt. Külön is kö­szöntötte Sztanó Istvánt, Spen- ger Istvánt, Balogh Pétert, Si­ma Istvánt, Kovács Lászlót, Gronszki Jánost és Muka Já­nost, akik ugyancsak az egy­ség alapító tagjai voltak, és kegyelettel emlékezett meg az egység halottairól: Kupecz Fe­rencről és Dobrovolni Pálról. Társadalmi munka Dr. Szászik Károly, a mo­nori nagyközségi pártbizottság első titkára elismeréssel szólt a munkásőröknek a szocialista társadalom védelmében betöl­tött szerepéről, a gazdasági építőmunkában és a település- fejlesztésben tanúsított helyt­állásáról. Az egység munkás­őreinek a társadalmi munkája is hozzájárult a kerepestarcsai kórházba káptalanfüredi úttö­rőtábor, a vecsési iskola és tor­naterem, a nyáregyházi torna­terem, a gyömrői óvoda és a monori Forrás áruház felépí­téséhez. Kitüntetések átadására ke­rült sor ezután. Dr. Szászik Károly és dr. Varsányi György a munkásőrség országos pa­rancsnokságának emlékpla­kettjét és díszoklevelét adta át a pilisi Aranykalász Termelő- szövetkezetnek, a kitüntetést Puskás Imre elnök és Malik Károly pártvezetőségi titkár vette át. A szolgálati érdemér­mek különböző fokozatainak es az emlékérmek átadása után következett az új munkásőrök eskütétele. Szilágyi Miklós, a munkás- őrjelöltek parancsnoka jelen­tette az előképzés sikeres be­fejezését. Az eskü után a le «zerelők és tartalékállomány­ba vonulók nevében Asztalos József, a gyömrői ÉSZKV bri- gádveztője adta át fegyverét az új munkásőröket képviselő Harencsák Nándornak, a Földgép Vállalat nehézgépsze­relőjének. A vecsési úttörők szép mű­sora után a Felsőbabádi Álla­mi Gazdaság látta vendégül a munkásőregységet. Nagy ívű fejlődés A ceglédi sportcsarnokban Podmaniczki István, az egy­séggyűlés levezető, elnökeként köszöntötte a vendégek között Furulyás Jánost, a Pest me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagját, a vácszentlászlói Zöld­mező Termelőszövetkezet el­nökét, Bállá Jánost, a ceglédi pártbizottság első titkárát, Pásztor Istvánt, a nagykőrösi pártbizottság első titkárát, Tarkó Sándort, az abonyi pártbizottság titkárát és Feke­te Antalt, Cegléd tanácselnö­két. Kása Sándor egységparancs­nok a beszámolójában ezúttal azt a nagy ívű fejlődést vázol­ta fel, amely Dél-Pest megye társadalmi és gazdasági életé­ben a felszabdulástól nap­jainkig végbement. E négy évtized krónikájához tartozik — mondotta —, hogy Nagykőrösi Konzervgyár Közép-Európa egyik legjelen­tősebb élelmiszer-feldolgozó üzeme lett; az ÉVIG ceglédi kisgépgyára az egykor készí­tett faszenes vasalók helyett korszerű villamos motorokat gyárt; a ceglédi, az abonyi és a nagykőrösi gépállomások he­lyén modern ipari üzemek jöttek létre; az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet nemzetközi hírű bázisa az al­matermesztésnek; a törteli Dózsa Termelőszövetkezet ju­hászaid pedig országosan is első. Berla Ferenc, a ceglédi párt- bizottság titkára ünnepi be­szédében méltatta a munkás­őrök példamutatását, amelyet a szocialista brigádokban, a különféle társadalmimunka- akciókban tanúsítottak. Furulyás János, a megyei pártbizottság üdvözletét és kö­szönetét adta át az egységnek. A munkásőrség országos pa­rancsnoka emlékplakettet és díszoklevelet adományozott Abony nagyközségnek és a Köz­gép ceglédi 2. sz. gyáregységé­nek. A kitüntetéseket Bállá János és Kovács János megyei parancsnokhelyettes adta át Tarkó Sándornak, illetve Vin­cze János igazgatónak és Do­bos Mihály pártvezetőségi tit­kárnak. Fegyverátadás A leszerelő és tartalékállo­mányba vonuló muHkásőrök nevében Csengődi Bertalan, a Nyársapáti Pincegazdaság rak­tárosa adta át fegyverét az új munkásőröket képviselő Zsem­lye Sándornénak, az abonyi Ságvári Termelőszövetkezet belső ellenőrének. Cseri Sándor Mivel töltötte az idejét? Vasárnap bírónál, igazgatóknál Két éra tenisz a zárt pályán Magányos sétára indulva ebédig Szánkótúra a friss gyerekekkel Hobbi: a művészettörténet dián $ © Mit szokott csinálni va­sárnap? — A Népsport olvasásával kezdtem, amíg kézbesítették. Most, hogy a többi lap nem jelenik meg vasárnap, csak hétfőn este, munka után ol­vashatom el a tudósításokat a szombati meccsekről. Dr. Huszti Rezső a Legfel­sőbb Bíróság bírája. Két évti­zeden át Pest megyében dol­gozott, Vácott volt járásbíró. — Életem legszebb időszaka volt ez, három okból is. Sok­kal fiatalabb voltam, Szeret­tem ezt a munkát és remek kollégáim voltak. Másrészt viszont rengeteg időm fölsza­badult, amióta nem vonato­zom naponta Vácra, így töb­bet áldozhatok kedves időtöl­téseimre. A vonaton ugyanis még olvasni sem nagyon tud­tam: vagy hideg volt, vagy meleg, vagy pedig sokan vol­tak. © A bírói pálya tipikusan olyan, amelynek a gondjait nem lehet a hivatalban hagy­ni... — Valóban. Az ügyek nyomják az embert lelkileg és szellemileg egyaránt. Azt hi­szem. ez minden bíróra jel­lemző. Azt meg nem kell kü­lönösebben magyarázni, mi­lyen ügyeket tárgyalunk itt, a Legfelsőbb Bíróságon. © Mi az, ami leginkább pi­henteti, kikapcsolja a napi gondokból? — Következetesen olvasó ember. vagyok. S ma már el­mondhatom, hogy jobbára a saját könyvtáramból válogat­hatok. Egy profi irodalmár valószínűleg nem lenne túl jó véleménnyel az ízlésemről, mert az érdeklődési köröm meglehetősen széles, vegyes. Mindenekelőtt a történelmi könyveket kedvelem, különös tekintettel a második világhá­borúról szóló munkákra. S ezenkívül mindenféle szépiro­dalmat. Figyelemmel kísérem az értékesebb színházi előadá­sokat, és módjával televíziót is nézek. S ha nem is kifeje­zetten kikapcsolódás, de a sza­bad idő rovására megy, hogy tanulmányozom a legfrissebb szakirodalmat is. Nem szabad lemaradni. © Abból, hogy hiányolja a Népsportot, arra következte­tek, hogy a sport is érdekli. — Igen, elméletben minden sportág érdekel. © És gyakorlatban? — A tenisz. Koromhoz ké­pest elég jól játszom. Kár, hogy nem fiatalon kezdtem, akkor talán ma már sokan rettegnének tőlem a pályán. Tagja vagyok az Igazságügyi Sportklub elnökségének és részt veszek a teniszszakosz­tály vezetésében is. Állóvizet mozgattunk meg a tenisz nép­szerűsítésével; mintegy száz­hetvenen játszunk rendszere­sen. Heti három-négy alka­lommal két-két órát töltök ilyenkor a zárt pályán. © Vasárnap is? — Igen, ez hozzátartozik a hétvégi kikapcsolódáshoz, erő­gyűjtéshez. A viszonylag korai telefon már ébren találta az MSZMP Pest megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatóságának igazgató­ját, Göndics Zoltánt. — Kicsit nehezebben telnek a reggeli órák, mint azelőtt — válaszolt kérdésünkre. — Most is fél hét tájt keltem, de nem nyúlhattam a megszokott mozdulattal a napilapokért, mert most nincsenek. Ezt még bizony meg kell szokni. Persze így sem maradtam olvasnivaló nélkül. Ilyenkor hozom be a restanciámat. Most a Heti Vi­lággazdaságot böngészem, aztán egy kis séta következik. © Egyedül? — Igen. A feleségem addig elkészíti az ebédet, A gyere­kek már felnőttek. Van egy mérnök fiam, meg egy lányom, aki a Közgazdasági Egyetemre jár s most vizsgázik. Ebéd után folytatom az aktív pihe­nést: előkerülnek a hét köz­ben összegyűjtött folyóiratok, s szeretném elolvasni Mester­házi Lajos visszaemlékezéseit. Kikapcsolódásként pedig ke­resztrejtvényt fejtek. — Ez a száraz hideg szinte kínálja magát egy jó szánkó­túrára. Első gimnazista lá­nyom és első osztályos kis­fiam már alig várja ezt a be­ígért családi programot a kis- marosi vállalati üdülő környé­kén — magyarázta L énárt László, a Mechanikai Művek vezérigazgatója. — Valameny- nylen sokan ülünk az íróasz­tal mellett hét közben. Ilyen­kor duplán jólesik a mozgás, a levegőzés. © Mikor jönnek vissza? — Vasárnap kora délután. A gyerekek hazamennek ta­nulni, én pedig idős édesanyá­mat látogatom meg a kórház­ban. Most betegeskedik, da remélem, hamarosan meggyó­gyul. A későbbiekben még né­mi leckeellenőrzés is vár rám, s lassan vége is a napnak, !{é- szülhetünk a következő hét feladataira. Hétfú v»n A HŰSÉGES 0LVAS0 H étfő van, s én tegnap, miként az elmúlt hetekben annyiszor, a hű­séges olvasóra gondoltam. Bizo­nyára sok ilyen található szerte a megyében, tízezrekre rúghat a számuk, én azonban arra az idősebb falusi asz- szonyra gondolok, aki Pest tőszomszédsá­gában él, férje elhunyta óta magányosan. Szegről-végről ismerem, ám hogy szeret olvasni, azt csak néhány hete tudtam meg. Szívemet akkor járta át melegség, ami­kor az újságok árának emelkedéséről szó­ló közlemény megjelent, s hűséges olva­sónktól megkérdezték, most aztán mi lesz. Egyedül maradt asszony, szerény nyugdíj­ból él, aligha lett volna meglepő az újság­ról, az olvasásról való lemondása, ö nem. Csodálkozott a kérdésen, az olyan embe­rek megütközésével, akiktől magától ér­tetődő dolgokat kérdeznek meg. Csöppnyi szünet után határozottan rávágta: tovább­ra is járatom az újságot, arról nem sza­bad lemondani. A kérdező, történetesen szintén szerény nyugdíjból élő szomszédasszony, örömmel hallotta a választ, amely megerősítette döntésében, ő sem mondja le azt az új­ságot, amire csaknem harminc éve fizet elő. Hűséges olvasónk magyarázatot is fűzött válaszához. Körülbelül azt mondta, min­den reggel kíváncsian várja a lapot, mert abból olyasmit tudhat meg, ami őt a leg­inkább érdeklő környéken történik, vagy­is Pest megyében. Nem ritkán találkozhat a falujáról, annak apróbb-nagyobb ese­ményeiről szóló írásokkal, fotókkal. Te­gyük hozzá, ez az asszony csak néhány éve lakik megyénkben, életének nagyobb részét más tájakon töltötte. Magatartása, felfogása annál becsülen- döbb. Eszünkbe juttatja azokat a fennkölt lelkeket, akik a helyi lapot póriasnak tartják. Csip-csup ügyek nem érdeklik megyei annak? őket, hangoztatják. Ki figyel a lapra? Milyen befolyása lehet Szemléletük nagy tágasságában arra nem gondolnak, hogy következetesen végigve­zessék elméletüket. Mert ha igen, rájöhet­nének, hogy az ő nagy magasságukból nézve az országos lap is kicsi, az egész nemzet kicsiny, hiszen akadnak államok, ahol városnyit sem tenne ki lakossága. Hűséges olvasónk nemigen töpreng ilyesmiken. Eszébe sem jut felfogását kor­szerűnek nevezni. Valószínűleg a felfogás kifejezés is idegenül hangzana fülének. Mi mégis élünk vele, az újsághoz való vi­szonyát korszerűnek minősítve. Ügy vél­jük ugyanis, az ország, a világ ügyeit is csak az értékelheti, aki törődik közvetlen környezetének dolgaival. Az eddigiekből sejthető, hűséges olva­sónk elsősorban nem azért rokonszenves, mert a Pest megyei Hírlapot járatja. Szó se róla. örülünk figyelmének, bízvást fo­galmazhatok most már többes számban, hiszen mindennapi tevékenységünknek ez az értelme. Az olvasóért, az olvasónak írunk. Szűklátókörűek lennénk azonban, ha nem néznénk messzibbre. Ha nem vennénk észre, hogy itt többről van szó. A tettvágy első láncszeméről. A cselekvés nélkülözhetetlen feltétele az ismeret, a tá­jékozottság. ehet, hogy az idős asszony egyet­len fórumon sem hallatja hang­ját. Véleményét csak kisebb kö­zösségben, szomszédainak fejti ki. Ott hat. S ki tudja, milyen úton-módon alakulva, kiegészülve jut véleménye to­vább. Csak abban vagyunk bizonyosak, hogy továbbjut. S ehhez járulunk hozzá mi, napról napra, információkkal, cikkeink­kel, riportjainkkal. Gondolatokkal, ame­lyeket az olvasó továbbgondol, egyetértve vagy kétkedve, de — reményünk szerint — nem közömbösen. i Kör Pál ekozot L — Arról ábrándozom, mi­lyen jó lenne egy vasárnap kialudni magamat, de nem nagyon sikerül. Az otthonunk ugyanis egy bérházban, éppen a kapu fölött van, s a szom­szédok bizony semmivel sem törődve csapják be hajnalban maguk után — panaszolta a vasárnapi program felőli ér­deklődésünkre Tóth Béla, a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár igazgatója. — Mint mindig, az én fel­adatom a reggeli elkészítése — fölytatta —, majd ha befe­jeztük a közös étkezést, vár az íróasztalom és a hobbim, a művészet- és művelődéstör­ténet'. Jelenleg egy építészeti diasorozat kísérőszövegén dől­_ gozom. Ez már a harmadikra i klasszicizmustól a szecesszióig terjedő részt öleli föl. Még egy ilyen van hátra; annak a Bauhaustól napjainkig a cí­me. © És délután? — Ez éppen üres hét a PMKK-ban, ezért egész nap a családommal lehetek. Kéthe­tente tartunk vasárnaponként gyermekrendezvényt. Jövő hé­ten majd játszóház lesz. A felnőtteknek szólókat elhagy­tuk. Ilyen időben nem nyitják ránk az ajtót a szentendreiek. Ebéd után tehát a feleségem­mel és a két nagy, 19, illetve 17 éves lányommal sétálni megyünk a Szentendre kör­nyéki hegyekbe. Egy ilyen ki­rándulás alaposan fölfrissíti az embert, s jóval pihenteb­ben kezdheti ismét a munkát. ♦ M. N. P.—Kö. Zs, Több gépkocsi-alkatrész Jobb elosztás Az Autótechnika Vállalat, amely főként a szovjet és az NDK gyártmányú személy- gépkocsik alkatrészellátásának a gazdája, az idén újabb mód­szerekkel igyekszik enyhíteni az alkatrészbeszerzési, -elosz­tási gondokat. A tervek szerint az idén már 250 millió forint értékben gyártatnak, illetve újittatnak fel alkatrészeket. A vállalat fokozza a behozatalt is; külföldi partnereivel abban állapodott meg, hogy azok a tavalyinál 20—30 százalékkal több alkatrészt biztosítanak. A vállalat vezetői szerint azonban hiába lesz több al­katrész, ha az elosztás válto­zatlan marad. Ezért az Autó- technika az elosztási rendszert folyamatosan korszerűsíti. A lakosság közvetlen kiszol­gálásának javítására több vál­lalattal, szövetkezettel megál­lapodva, alkatrészbolt-hálóza- tot hoz létre. Főként hazai gyártású, illetve felújított ter­mékeket, felszerelési cikkeket forgalmaznak majd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom